Bésán család és Hellepront Katalin birtokpöre.

Szekcsőt és a hozzá tartozó birtokokat 3/3-ad részben Bésán Sándor és később rövid ideig ennek fia Imre bírta 1/3-ad része pedig Hellepronth Kataliné volt. A birtokot sógora Bésán Sándor bírta bérbe. Minthogy Hellepront Katalin az ősi jogon bírt birtok 1/3-át mint sajátját eladta Zauska János Antal Sombereki földes úrnak, Bésán Imre pedig az ősiség jogán igényt tartott rá, egy évekig tartó pör forrása lett. Ezen pörre vonatkozóan néhány ismert adatot leközölni kötelességemnek tartom.

Kül irat:

Intuitu ortar-Frugum per Dnum Spteblem Johannem Antonium Zauska, Distictus Oszekiensis Provincialis Regni Commisarium, aveho Curatarum, ex parte Penttus, et Grosi Dni Alexandri Besán per acta die 2-a Mensis Septembris. A. 1744. (nincs lefordítva)

Infrascripti Tsetiam per vigorem recognoscamus, et attestamur; Ouod Nos penes judiciariam Spectabilis, et Genarosi Domini Adami Friebitz, hujusce Incliti Comitatus de Baranya Ordinario Vice Comitis Comissionem, pro Parte, et ad rquisitionem Perillustris, et Generosi Domini Alexandri Bésán, antelati inclyti Comitatus de Baranya Tabula judiciaria Jurati Assesoris, qua etiam fili sui Emerici naturalis, et Legitimi Tutoris, et curatoris, ac Grosum-Dominum Joannem Antonium Zauska, de Somberegh Sacrae Regiae Majostatis Districtus Esekiensis Supressiorem Provincialem Regni Comissarium in Domo Fabriana in Civitate$ Episcopali Ovinque-Eclesiensi, Inclito Comitatus de Baranya adjacente serto, modalitatiqv-infrascripta judicialiter admonerimus. (nincs lefordítva)

Primo: Anno Modo curenti 1744.diebus 28-a, et 29-a Aug.

magyarul: Görcsönyi földrül kinek is mind az eddig valóságos usussában voltanak Szekcsői földes urak, hatalmassan el vitetett, s el hordatott per manipulos 26.computando 29 ½ kereszt árpát és zabot.

Secundo: Nem különben Szekcsőhöz tartozandó Ujfalui Praediumul mi némü gabonát eő Kegyelme el hordatott modó violen ti in compromisso / / volt; másként is eő Feölséghitül lévén az eránt parancsolat, azon gabonát visza ném atta, melynek vissza adására (reservata pena violentia) törvényessen adomneáltatik.

Tertio: Görcsönyi Medák nevű Szekcsőhöz tartozandó jobbágynak S.V. Sörtvélesseit útban találván, magha Zauska Uram Sézájábul ki szálvá, edgyet a javábul agyon lütt, sézájában tette, ellis vitte; Ezen Sörtvélesnek meg theritésire is fönt titulált Zauska Uram (itt is fönt tartván a violentiát) Törvényesen intetik.

Qvarto: Item: Ugyan hasonló Görcsönyi Ozoray Tomo nevű jobbágynak S.V. a sörtvélössét a Tarló földeken találván Sombereghiek bé hajtották, semmi kárt sem böcsülvén, hanem hatalmassan Zauska Uram engedelmébül edgyet a javábú ki fogtak, s meg tartoztatták, és máj napiglan is emlétett Ozeraj Tomonak nagy kárával vissza nem adták.

Qvinto: Márko Kudumzák nevű Szekcsői Lakos, ki is lakbul jövén oda lakossul engedelem által Sombereghi földön szántott, vetett, Annek é mostani termés 29. keresztbül álló búzáját többször is, említett Zauska Uram el vetté, és elhordatta; melyek is vissza adására (itt is fönt tartván Legális Paenalitást -törvényes büntetést) nem különben törvényesen admoneáltatik - figyelmeztetik).

Ad quam Emissam Judiciariam Admonitionem Nostram Etitulatus Dnus Spectabilis admonitus sequentibus reposuit, et qvidem.

Ad 1-mum, et Qda: Hogy ezen Punctumban emlétett 55 ½ keresztbül álló árpát és zabot, s úgy búzát meg ha saját földérül, és mezeiről hordatta volna el; a maga tulajdon földén pedigh senki hatalmasnak nem tarttatik.

Ad 3-tium: Tagadgya Zauska Uram, hogy valamely Görcsönyi embernek S.V. Sörtvélessét agyon lüttő volna; hanem azt jól tudgya, és emlékezik reája, hogy maga Sombereghi Radriza Ostilia nevű Jobbágyának kárban talált egy sörtvélyessét agyon lüttő.

Ad 4: Ezen Punctumban emlétett dologrul Admonitus (megintett) Uram semmit sem tud.

Ad 5 tum: Mihelyést Bésán Uram az el mult napokban alattomban Zauska Uram Földérül, és Terrenumjárul el vitetett életeket vissza adgya, vagyis adattya, azonnal adomnitus Uram is (ki vévén a kilenczedet) Szekcsői Marko Kudumzák 29 keresztbül álló lé tartott buzáját vissza fogja adni. Mind ezek után Zauska Feő Provincinalis Commitisarius Uram Bésán Sándor Uramat reiterálván (ismételten) már előbb is az illetin hatalmasságok ellen tett Törvényes Inhibitioit, Protestatioit és más Szekcsői és Görcsönyi Comportionátus Urakat, és azok embereit Tovább is Terrenuminak minden névve nevezendő usussaitul Törvényesen tilalmaztattya.

Super qua praetio modo per, Noa paracta Judiciariae Admonitionis sene Praesentes Syngraphis, co Sigillorum Nostorum Usualium appressionibus futura antelati Domini Admonentes jurium pro Cautéla Munitas, et roboratas extraoendimus Literas Testimoniales.In I fata Civitate Episcopali Ovinqve-Ecclesiensi, die 2. tamenzis Septembris A. 1744. Paulus Mesterházy Judli Comitatus de Baranya posaoalis Judlium. Ph.

Franciscus Velikay Lfati Cottus Jurassor Ph.

Alant leközölt levelet ugyan nem találom összefüggőnek a peres actákkal, még is leközlöm, mert e peres akták között találtam.

Infrascriputs Psentibus recognoscálom, (magyarul: Alulírott jelen soraimmal tanusítom), hogy Ttüs Nemzetes Vizlő Czerjék András Ur Eő exkelmek--- szóllo Copertában egy pecsét alatt levő levelet, melyet Pestről Gosetz Gábor uram includált vala Fiscus Gáspár Sándor úr, hogy annál bizonyosabban jusson kezéhez, Udvariban lakozó Szász István nevű jobbágynak dje 24-re Mensis November Anno 747. Exhibeáltam, melyről adom ezen testimoniális levelemet. Lg-Lazary dje 1-ma Januarii 748.

Nagy Zsigmond Ilemes kandpmeir

Vag-Jurassor Ph.

Bésán Imre tiltakozása az ellen, hogy A szekcsői birtok 1/3-ad részét, mely Alföldy Jánosné Hellebrandt Katalin tulajdona volt, eladta vagy eladni akarta.

Infrascripti fatemur, et psentium per vigorem Recognoscimus: qvod nos Die 23-a Mensis Aprilis, Anno ad calcem expositi, penes Generelem Cottus hujus Jauriansis Exmissionaem, pro Parte, et ad Requisitionem Periltris, ac Grosi Domini Emerici Bésán, nobilem Danm Catharinam Helleprandt Perillrium-, ac Grosorum-Dnorum--, primum Pauli condam Patho, nunc vero Joannis Alföldy conthoralem onodalitate hic subique Judicialiter Admoneriumus.

Magyarul: Alulírottak valljuk és jelen sorok erejével tanusítjuk, hogy mi a fent jelzett év április hó 23.án a vármegye teljes küldöttségénél nemes és nemzetes Bésán Imre érdekében, az ő tulajdon vissza követeléséről, mely nemes Helleprandt Katalin néhai nemes Pathó Pálné, jelenleg Alföldy János feleségét bírói úton az alábbiakban megintve tanusítjuk.

Nemes és Vitézlő Bésán Imre uram részérül. Nemes Nemzetes Helleprondt Kata asszony, elsőbben ugyan Nemzetes, és vitézlő néhai Pató Pál. most pedig Alföldy János Urajmék házos Társa judicialiter admonaáltatik a végre, Admonena Uramnak esett értésére az, hogy megnevezett Admonita Asszony eő Kegyelme Tettes N.Baranya Vár megyében Szekcső nevű helységben maga ráta Tertialitásbul álló részét más idegennek el adni akarná, vagy talán már el is adta volna; Mivel pedig Admonens Uramnak mint azon jószághoz Vér atyafiak jussa, és Temtioja vagyon, azt magának jure Praemtionis meg kívánja tartani. Arra való nézve az Admonita Asszony eő Kegyelme, előtte viselvén az igaz atyafiságos vért, magát declarállya, hogy mivel különben nem adgya az maga ráta Tertialitását, hogy Admonens uram is tudhassa magát mihez alkalmaztatni, és mint öregjebb atyafi Tsinyállon egy bizonyos napot helyet, hol egyben concuralhatnak, s egyszersmind ez eránt plenarie végezhetnek az admonens, és Admonita felek; Mind ezekre adandó választrul szokott Testimoniálist vár.

AD quam Tmissam judrium Admonitionem nostram Fadem Lomina Admonita, seqventem scriptotenus Comprehensam dedit Replicam, utpote. Magyarul: Mely bírói intelmünkhöz nevezett figyelmeztetett úrnő írásban a következő ellenvéleményt adta be.

Nemzetes, Vitézlő Bésán Imre Uram részére lett Admonitiora Nemes és Nemzetes Helleprandt Kata Asszony mostan Nemzetes, és Vitézlő Alföldy János Uram Házos Társa solonnis Prosetatioval (magyarul: ünnepélyes tiltakozással) felel: jól emlékezhetik róla Bésán Imre Uram, hogy Helleprandt Kata Asszony Szekcsői jószágnak eő Kegyelmét illető harmad részének, mivel más birtokában lévén semmi hasznát nem vehette, kintelenségbül azt eladni kívánván, jelentett Bésán Imre Uramot, mint osztályos vér attyafiát annak megvételével nem tsak atyafiságossan több ízben Szekcsőre való költséges lemenetelekor is megkínálta, tudván, hogy eő Kegyelmét eránta az Praemtiobéli juss illette légyen; Mind azon által mivel emlétett Bésán Imre Uram, nem hogy azon Imádásokra és Admonitiora azon Portiot megvette volna, de inkább abbéli jussának állandóságát majd kétségessé tette, azért kinteleníttetett Helleprandt Kata Asszony az mag jussátsok törvényes okajbul Tettee-Commisarius Zauska Antal Uramnak mint szomszédnak al adni, hogy hasznát vehesse, és azzal magát, és gyermekeit segéthesse, amint is azon egész Jussát Titulált arrul költ Perennalis Fassioja szerint, mint hogy Bésán Uram birása alatt igen elpusztult, tsak 15000 forintokban úgy adhatta el, hogy 13000 forintokat kész pénzül füzetett, az 2000 forintok pedig azon jószág eránt eddig foltt Processusra, és az lött osztásra szükséges költségekre hajulnak; mellyhez képest tudattya többször írt Bésán Imre Uram magát alkalmaztatni. Protestál pedig Helleprandt Kata Asszony mind az eránt okozandó költség, és fárodságrul fönt tartván magának igaz jussának prospicialando tellyes tartalmát, és facultását.

Super qvibus Trecensio modo per nos Interventis, Tsentes nostras Antelati Domini Reqvirentis Jurium sucrum futuram ad Cautelam deservituras, Appressione roboratas extradedimus Literas Testimonialis. Jaurini Die 26-a Aprilis 1754.

Ph.Karolus Sömberger Kottus Jaurinens-Judlium.

Ph.Joannes Szemethy e jusd-Kottus Jurassor.

Egy újabb acta Helleprandt Katalin tulajdonának eladásáról.

Infrascripti vigore praesentium recognoscamus et attestamur:qvod nos Die 17-a mensis Martiy Anni 1755. penes Judiciariam Spbilis ac Grosi Dni Joannis Hesching, Kottus de Baranya Ord.V:Comitis Comissionem, Nomine Nobilis Dna Catharinae Hellepranth reqvisiti, Spblem ac Crosum Dnum Emericus Bésán accedentes Eidem seqventis tenoris scripto comresentam praesentiamus Admonitionem. (Magyarul: Alulírottak jelen soraink erejével elismerjük és tanúsítjuk, hogy 1755. március 17. Baranya vármegye törvényszékénél nemes Hirsching János törvényszéki tanácsosnál megjelent Hellepranth Katalin és nemes és nemzetes Bésán Imre, akiknek a következő hangú írásos intelmet adták.

Nemes és Nemzetes Hellepranth Katalin Asszony Nztes és Vzlő Alföldy János Uramnak házastársa, élső Férjérül Néhai Nemzetes és Vzlő Patho Pál úrtul származott fiával, ugyan Patho Pállal egyutt, Nztes és Vzlő Bésán Imre uramat törvényesen admoneáltatva arrul: Hogy minek utána az Admonens Asszony Tettes Nemes Baranya Vrgyében szituált Szekcső, és Görcsön nevű Helységekben, Mártincza, Monyoka és Uj-falu nevű pusztákban levő örökös harmad rész jószágát Tettes Nztes, Vzlő Sombereky Zauska János Antal Provinciális Comissárius Uramnak bizonyos summában örökös jussal el atta, és az tettes Szt-Mártoni Conventben az 1754. Esztendőben el mult Szent-György havának 24. napján, ugyan meg nevezett Fiával együtt be is vallotta, most titulált Sauska János Antal Ur pedig nevezett jószágnak az árát nagyobb részre készpénzül le is tette, rész szerint pedig, úgymint ezer forintokrul bizonyos terminushig az Adomnens Asszonynak Obligatoriális levelét adott magyarul; Mivel pedig az Obligatorisban föltett Terminusra fönt titulált Sauska Jánso Antal a restans ezer forintokat le nem tette, nem tudván az Adomnens Asszony mire vélni a dolgot, azon okbul, és más törvényes okokbul is az eladásrul tett Perennális (örökös) Fassioját (kötését) fiával edgyütt ezen folyó esztendőben meg esset Boldog Asszony havának 16. napján revocálni kénteleníttetett; Föllebb nevezett Bésán Imre Uram pedig, mint az Adomnens Asszonynál vér szerint való Osztályos Attya fia (amint az Adomnens Asszony előtt az el adás, és bé vallás után magát declarálta) maga számára megkíványa tartani, conseqventer többször titulált Sauska János Antal urnak nem akarja engedni. Mint hogy pedig titulál Sauska János Antal Ur nevezett Adomnens Asszonyt mostani férjével Alföldy János Urral edgyütt az ell mult napokban, úgy mint ezen folyó esztendőben Böjt elő Havának 22. napján continantive tartattot Tettes Nemes Győr Vármegyének Gralis-Gyűlésén a végre admoneáltatta, hogy mivel nevezett Admonens Asszony most nevezett Férjével a Perennalis Fassioját (örökös kötését) a Tettes Győri Káptalomban revocálta, (visszavonta) és semmivé tette; annak okáért azon Fassionak (kötésnek) már ereje nem lévén vagy a Perennalis Fassiorul lött Revocatioját cassálya, (örökös kötésről) vagy az hátra maradott ezer forintokrul való Obligatorialis levelet, mely is még az Adomnens Asszonynál in exolute vagyon, adgya vissza. Azért gyakran írt Admonens Asszony mind ez iránt következhető károit, galibáit, fárodságit, költségeit, és izetlenségeket megelőzni, és el távoztatni kívánván Törvényessen admonealtattya többször emlétet Bésán Imre Urat, hogy azon jószágnak pactált árát mellyirt már tudva vagyon eő Kegyelménél titulált Sauska János Antal urt amennyit tudniillik készpénbül le tett ő Kegyelme (ha a jószágot meg akarja tartani (in instanti)azonnal tegye le, letévén pedig a summát és a jószágot kezéhez vévén az ezer forintokrul való Obligatorialis Levelet is titulált Sauska János Antal Urt többször említett Bésán Imre Urtul adandó Securitásra (biztosítékra) az Admonens Asszony ahogy vissza adgya; ha pedig Bésán Imre Uram lé nem teszi az már lé tett summát az Admonens Asszony cum protestatione magát decrarállya, (kimagyarázza) hogy a revocatiot fogja mindgyárt cassálni, és a jószágot tovább is titulált Sauska János Antal Urt a Fassionak tenora (a kötés szavai) szerint fogja adni és engedni, okozott és okozandó költségekrül és fáradságokrul, úgy nem különben következhető károkrul sole nier protestálván (ünnepélyesen tiltakozván) az Adomnens Asszony szokott Testimoniálist (végrendelkezést) kíván.

Ad qvam Admonitionem aego Titulatus Dnus Emericus Bésán seqventi tenore reposuit.

Magyarul:

Minthogy nemes és Nemzetes Hellepranth Katalin Asszonyom Néném nem különben első urátul néhai Nemzetes Vzlő Pathó Paál Uramtul származott Fia, hasonló képpen Patho Paál Bátyám Uram az Tettes Győri Káptalomban, bizonyos és törvényes okokbul azon örökös Fassióját, melyben Tettes N. Baranya Vrgyében lévő Szekcső és Görcsön nevű helyiségekben, és az Márticza, Monyoka, és Uj-Falu nevű pusztákban levő velem osztályos jussal illető örökös harmad részét Tettes, Nemzetes Vzlő Somberegi Sauska János Antal Uramnak a Fassioban föl tett Summában örökösen Per Judiciummal (ítélet által) a Győri Szent Mártoni Conventben el adta, Leányinak tudni illik emlétett első Férjétül származott Nemes és Nemzetes Pato Klára Asszonnak, Nztes és Vzlő Závotszky András Uram hütvössének, nem különben második férjétül, Néhai Nzetes és Vzlő Duchon Ferencz Uramtul származott Örsébetnek terhek magára válolásával föl valotta, ez most folyó esztendőben S.Boldog Asszony havának 16-dik napján revocálta, és semmi erejünek declarálta, seőt Titulált Sauska János Antal Uram is azon revocatiora, Tettes N.Győr Vrgyének Generális Gyálése alkalmatosságával emlétett Néném Hellepronth Katalin Asszont most élő Férjével N.Vitézlő Alföldy János Sogor Urammal Admonealtatván Protstatiojában (figyelmeztetvén fellebezésben) azon részére lett örökös föl vallást erőtlennek, és semmi just Sauska Uram részire nem tarthatónak nyilván állétotta, és declarálta. De egyéb eránt is én Bésán Imre az emlétett jószágban őstül maradott vérséges osztálos, mind az el adás végélett Törvényes Exmonitiokor, mind Atyafiságossan Néném Asszonynak válaszul adtam, hogy a törvényes Xemtiot fönt tartom, s az jószágot idegen kézre nem engedem, amint hogy valósággal is még a revocatio előtt Sauska Urammal a Tettes Királi Tábla előtt valamint mindeneknél nyilván van Törvénye Processusrais fakadnom kéntelenétettem. Iménd továbbis Extensiomat fönt tartván bizonyossá teszem Alföldy Jánosné Asszonyom Nénémet, hogy mihelest Sauska Antal Uram a Fassionális Summábul (kötésbeli összegből) valósággal le tett Summájának fölvételére napot és helet szab; azonnal annak le tételére kész leszek, és Asszonyom Nénémet is a hátra léveő Ezer forintokrul contentelom:/

Ugyan mind ezekbül Asszonyom Néném Hellpronth Kalatin Asszonyt Praescritussival Törvényesen is tiltom, és Admonealván kérem is, hogy a fönt írt revocatiojátul Attyafiságtalanul ell ne állyon, seőt hathatossan fontolva meg tartsa.

Super cujusmodi Admonitione et respontione Praesentes damus literas Nostras Testimoniáles jurium entelatae Dna Admonitis futura procautela necessarius Sigilli et Lyngraphis nostris munitas. Datum Ovinqve-Ecclesiis Anno, Die, Mense qvibus supra.

Ph.Michael Koller Comitatus de Baranya.

Processualis Judlium.

Ph.Ladislaus Tanyi Ejnsd Kottus Jurassor.

Magyarul: Mely intelemről és feleletről jelenlevők adjuk pecsétünkkel megerősített óvatosságból, szyükséges tanusító levelünket.

Kelt Pécsett, fennt említett évben, hónapban és napon. P.H.Koller Mihály Baranya vármegye törvényszéki bírája. P.H.Tanyi László, ugyanennek a megyének ügyésze.

Akta, amidőn már Helleproth Kata örököseivel folyik a további pör.

Felzet:AdmonitioIntelem

Pro Parte Spbilis Dni Emerici Bésánmely adatott tekintetes Bésán

contra Paulem Patho et Dnam RogozianamImre úr érdekében Pató Pál és

peracta.úrnője kérése ellen.

Infrascripti praesentibus per Vigorem Recognostimus, et ettestemur; qved nos penes Generelem Kottus Hujus Jeuriensis Exmissionem, pro part, et ad reqvisitionem Spectabilic, ac Grosi Generosum Dnum Paulum Patho; Anno eodem, die vero 14-a Marty, in Possessione Pezi, huicce Kottui ingremiata, inqve Domo sura, Nobilem Danm Elisabetham Duchonto prae exhibitam Juditialiter Admonerimus in haec verba.(nincs lefordítva)

Tettes Nzetes és vitézlő Bésán Imre uram, Törvényesen Admoneáltattya Nztes Pathó Pál Uramat, nem különben Nemes Duchon Erzsébet Asszont, Nzetes Rogoz István Úr hütös társát arrul, hogy azon ezer forintokat, mellyeket néhai Nemes Hellprand Kata Asszony, leg elsőbben néhai Nemes Patho Pál, Uramnak annak utánna pedig néhai Nemzetes Duchon Ferenc uramnak Házos Társa fönt nevezett Admonita Feleknek édes Annyok még 1754. Esztendőben, post Pevocationem Fassionis super Bonis Szekcsőiensibus pro Spli Dno Zauska factae (A szekcsői javakról szóló Sauska úrnak tett kötés visszahívása után) fönt említett Bésán Imre Uramtul készpénzül föl vett, és az Admonita pelekkel együtt elkölötte, holta után pedig nevezett Helleprand Kata Asszonnak maradott javaiban az Admonita (megintett) felek cuccedáltak (követték), és így azon Capitalisnak, úgy accessoriuminak le fizesse haszon felében Patho Pál Uramat, másik haszon felében Bogoz Istvánné Asszonyomat illeti: Tehát említett ezer forintos capitalist attul dáró interessével (érdekével) együtt hová előbb, és legalább egy holnap alatt megfizessék készpénzül, más különben ha le nem teszik, Bésán Imre Uram az okozandó költségrül protestál, reserválván, (visszavonván) és fönttartván magának in casu non subseqvendo despositioris deponendárum (a letétbe helyezendőknek letétbe nem helyezésének esetében) tellyes facultását, (képességét) hogy törvényes úttal maga praetensioját rajtok meg vehesse.

Ad qvam praemissam Admonitionem Judiciari um praelibetae Partes Admonitae die 17-a Martii, Anni 1774. scripto aeqve relicuerunt seqventia:

Ezen Admonitiora az Admonita Felek solennis protestatioval de non consentiendo (a bele nem egyezést tanusító ünnepélyes tiltakozással) felenek; hogy az Admonitio szerint is nem maguk factuma (cselekedete) lévén, s másként is Hellepranth Kata Asszonnak több successoris (örököse) maradván, ezen admonitiora helyesen nem felelhetnek; azért ezen fundamentum nélkül való Admonitiorul solenniter protestálván, (ünnepélyesen tiltakozván) az Admoneálo felet minden okozandó költségtül, és fárotságtul rolenniter Inhibeatottyák, (ünnepélyesen) reserválván magok mentségére tellyes facultást, (képességet, és errül testimonialist (tanusítványt) várnak.

Super qva modo praevio, per nos peracta Admonitione Judria--, accepta qve desuper Peplica, Psentes nostras subscriptas, et sigillatas Extradedimus Literas Testles--. Jeurini die 18-a Marii 1774.

Emericus Hamar Cottus Juriensis Sup--, Judl-Ph.

Joannes Losy Ejusdem Cottus Juriensis Jurassor Ph.

Mely föntebbi módon való törvényszéki intelemről pecsétünkkel megerősített tanusító levelünket adjuk, Győr, 1774. Márc. 18.

Hamar Imre, Győr Vármegyének Törvényszéki Bírája

Losy János ugyanazon Győr Vármegyének Törvényszéki ügyésze.

Még egy perirat a Hellepronth Katalin 1/3-ad vagyonából kifolyólag.

Infrascriptus Virtute Psentium fatendo recognoscc; qved egc die 4-a Mensis Augusti 1780 penes Generalem Cottus Jauriensis Excensionempro Parte, et ad reqvisitorionem Sptis, ac Generosy Domini Emerici Bésán, allias Cottus Baranyiensis Tabula sedis Judice Accessoris Nobilem Stephanum Závorszky in possessione Bezy Kottui Jaurin – adjacant – degen - secundum sub insertamet mihi scripto tradiciam admonitionis formulam hungarici Idiomate concinatam judicialiter admonerim hunc in modum.

Magyarra nincs lefordítva.

Tekintetes Nemzetes Vzlő Bésán Imre Assessor

Uram, Bezyben lakozó Závorszky Istvány uramat, é következendő dolog eránt Törvényessen inteti: Hogy tudni illik, meg emlékezvén az Admonens Urnak igaz atyafiságos jó voltárul, ki az adomneálando Félnek, nagy szegénységében, s el hagyott voltában, mind processussai folytatására, mint mindennapi szükségére ennyihány száz forintokat, azon reménység alatt kölcsönözött (melybül még most valamelly rész izetetlen vagyon) hogy száz arany vinculum alatt, tétt ajánlása s szeres obligatioja szerint, pör alatt levő Szekcsői jussait, Giczy Csehi pusztákban levő részét, sem actio (kereset) képpen sem zálogjussal sem örökben senkinek másnok nem fogja adni; hanem az adomneáltató úrnak, mint vérszerint való osztálos atyafiának igaz alku szerint által adni, hogy ezen obligationak félre tételivel, a fönt írt poriokat ugyan tsak idegeneknék örökösítette el, és így a Titt - jól tévő urat s érelmessén reá szedte accomodállya a dolgot, s tényen complanátiot: Különbén solenni cum protestacione (ünnepélyes tiltakozással) declaráltatik, hogy az adomneáltató Ur ezen meg tsufoltatást, és háladatlanságot, Törvényessen fogja vindicálni (követelni): várván ezén adomnitiora egyenes választ, és arrul szokott Testimoniálist.

Ad qvam admonitionem Judriam - meam admonitus Stephanus Závorszky unius qvindentae Termino, sub irenit replicam suam silentio.

Super qvibus taliter nec secus Capactis Psentes meas Syngraphis usualisqv - sigilli mei appressione Communitas Parti reqvi venti urium suorum ad cautelam necessarias Exoradedi Litteras Testimoniales Admonitionales. Signatum in Curiali Possessione Föl-Préz die 19-a Mensis Auguszti 1780.

Ph. Josephus Aunkár De heydens Jauriensis.

Juratos Assesor nn/Era.

A világháború 1914-1918

A világháború 1914. év július hó 28-án robbant ki. Csakhamar megperdült a dob és közhírré tétetett az általános mozgósítás. A község fegyvert fogható férfiai azonnal abbahagyták polgári foglalkozásukat. Összeszedték a szükséges holmijaikat és felkészülve jelentkeztek az illetékes katonai hatóságoknál. Ez a háború lekötötte Szekcső fegyvert fogható férfilakosságát 1914-től, 1918.év okt. havának végéig (XVI. tábla 4. kép).

A bevonultak közül a hazáért 156 a hősi halottak száma, kik a következők: Balog András, Balog Mihály, Balog Imre, Bari Imre, Bari Péter, Barifoki János, Bébity Izidor, Bébity Tódor, Berner istván, Csányi József, Csányi József, Csiszár Mihály, Csombor Ferenc, Dara Imre, Deli János, Dóczi Antal, Ehmann Péter, Eilingszfeld János, Eilingszfeld András, Faller András, Farkas János, Fáth Péter, Fileri József, Földvári János, Frányó János, Frányó Mihály, Gombár Ferenc, Grosch Boldizsár, Gyurica György, Gyurica János, Gyurica József, Hegedüs József, Heim János, Heim Péter, herner János, Herrmann István, hesz János, Hesz József, Hesz József, Hild András, Horvát András, Horvát György, Huber József, Huber József, Huber Péter, Huitz János, Huitz József, Huitz József, Husti Ferenc, Husti László, Husti Mihály, Husti Mihály, Husti Sándor, Ivánko József, Ivánko Péter, Jámbor Márton, Kalikin Géza, Kappelmáyer János, Kiefer Ádám, Király János, Király István, Klein Andro, Kocsis István, Kocsis József, Koller Imre, Koller József, Kostyák István, Kostyák János, Kovács Sándor, Kő János, Krammer István, Krammer János, Krammer József, Krémer Frigyes, Krémer József, Krémer József, Kreicsovics Ádám, Krumpek Péter, Kudler Pál, Kuller József, Kuller Lajos, Kurtesán Lázár, Laub József, Lazetics Valimir, Lázics Szvetozár, Ledener Sándor, Leits István, Leits János, Leimszider András, Limpek György, Limpek János, Losonszki István, Lőb János, Mayer Ádám, Mayer János, Mayer Jakab, Mayer Mátyás, Máté József, Mártina István, Mártina János, Marton György, Maul Mátyás, Merschiltz Ferenc, Miklósa József, Miklósa Péter, Minorics István, Molnár István, Molnár József, Müller János, Nagy istván, Ninics Vitályos, Odor György, Odor József, Pandurovics József, Pap József, Pánki Imre, Peteli József, Peteli Mihály, Piszter András, Porkoláb József, Pusiberg Athanász, puskás Ádám, Ifj.Rigó József, Rozmáyer Imre, Smercsák Lázár, Soos János, Sütö Ferenc, Speich Mátyás, Schmidt János, Schmidt Mátyás, Schneidler Mátyás, Szabó János, Szemelácz Imre, Szemelácz János, Szingler Pál, Takaró István, Takács Lajos, Takács Márton, Tarnai József, Teibert Mihály, uzinger Jakab, Varga Ferenc, Varga István, Varga József, Vida János, Vida József, Vince János, Vagner János, Vagner Mihály, Valter Ignác, Valter József, Valter József, Valdvogek Ferenc, Véber Boldizsár, Zsikó János.

Kitüntetettek.

Községünk bevonult katonai, hogy vitézül megállták helyüket, kitűnik az alábbi táblázatból:

Katonai kitüntetést kapott, és pedig:
Károly csapat keresztet:	Bronzot:	II. oszt. ezüstöt:	I. oszt. ezüstöt:	Sebesü-lési érmet 1,2,3 sávval:	Ferenc József keresztet:	Szolgálati érmet:	Vaskere-resztet koroná-val:
239	151	79	19	29	1	3	15 fő

Sebesülési érmet tulajdonos van Sáv nélkül............................. 5

Egy sávval.......................... 11

Két sávval............................ 4

Három sávval........................ 3

3x2 sávval............................ 3

1.2-3-szor egy sávval............ 3

összesen....................... 29 fő

Forradalom

A világháború befejezte után néhány napra, a Károly kormány alatt, 1918.év november hó 1.-én kitört a forradalom.

Este 6 óra tájban az összeverődött tömeg levonult a plébánia szőlőbe, feltörte a présház és pince ajtaját és leitta magát. Egész éjjel folyt az ivás. Másnap a mámoros tömeg újból összeverődött. Megtartotta haditanácsát arról, hogy hol kezdjék meg romboló hadjáratukat. Úgy határoztak, hogy előbb a zsidókat, utána az urakat fosztják ki.

Az első áldozat Godiner Samu kereskedő volt. Először a boltjából, utána a lakásából mindent elvittek vagy összetörtek. Innét Bauer Samu kereskedőhöz mentek, kinek előbb a boltját, utána a lakását fosztották ki. A nagyobb bútordarabokat (szekrény, kredenc) összetörték és kidobálták az utcára. A következő állomás Albert József boltja volt. Látván a megrohant tulajdonos a veszélyt, lámpával a kezében kihajolt az ablakon, hogy felajánlja az összegyűlt tömegnek azokat a szükséges tárgyakat, melyeket az ablakon óhajtott kiadni. Egyszerre csak nagy csörömpöléssel verték ki kezéből az égő lámpát. Ordítva, húzzátok le! Fel kell törni a boltját. Erre a kereskedő az ablakon keresztül, darabonkint a nép közé dobott trikókkal és egyéb kidobott tárgyakkal a felvonulókat lecsendesítette.

Innét a városháza elé húzódtak, ahonnét békéltető beszédek elhangzása után a tömeg férfi tagjainak egy része az asszonyokkal hazament, míg a másik része behúzódott a Szarvas vendéglőbe és ott tovább dorbézolt.

A tömeg határozatának második része már nem valósult meg, miután titokban megalakult a polgárőrség. Ennek kiszivárgása a forrongók közé, vagy hogy ezek már a jobbik eszükhöz tértek a tömeg lecsendesedését eredményezte.

November 2-án reggel megrohanták Kovács János gőzmalom tulajdonos malmát. Onnét mindent, ami elvihető élelmiszer volt, elvittek. Szinte komikus volt látni, amint egyik-másik vézna forradalmár, a vállára vett 85 kg-os tehertől összezsugorodva, csaknem rohanva szaladt, hogy teherbíró képességét többször is kipróbálhassa.

November 4-én a megalakult nemzetőrség bejárta a községet, hogy az eltulajdonított tárgyakat összeszedjék. Több dolog megkerült. De nagy része az elhordott tárgyaknak a Duna habjaiban találta meg helyét. Ágyak, asztalok, székek, dunnák, vánkosok úsztak el a hullámokkal. Hónapok múlva pedig az alacsony vízállással napfényre került több elmerült vastárgy is. A határ minden részében lehetett találni elhányt, lopott tárgyakat.

November 4-5.én alakult meg a nemzeti tanács is.

SHS megszállás

November hó első felében, lovas futárral küldetett be Szekcső azon tiltakozó irata, amelyben a község nyomatékosan kijelenti, hogy nem kíván az SHS államhoz tartozni, hanem kéri, hogy Magyarország kebelében meghagyassék.

Ennek következménye lett, hogy Csolakantics ezredes, akkori pécsi katonai parancsnok, feljelentés folytán, Halla Jánost, Faller Józsefet, Halász Ferencet és Ungár Istvánt katonai fedezet alatt maga elé vezettette. Igazolván magukat, ismét szabadon bocsájtattak.

Ezt követőleg már november 20-án a bevonult szerb megszálló csapat hátrahagyott hivatalnokai: név szerint Kertész N. jegyző és Milenkovics Dusán főhadnagy mint városparancsnok vették át a hatalma t a város kormányzása felett.

Pár napon belül vette át a SHS csendőrség a magyar csendőr őrsöt, s ettől fogva teljes mértékben megszállt terület lett községünk is.

1920. évi január hó elején, a városparancsnok által, az osztrák-magyar bankjegyek lebélyegeztettek. A lebélyegzés két SHS állami és Dunaszekcső címeres pecsétjével folyt le, mely 1710-ben készült. E bélyegzőnek azóta nyoma veszett.

Febuár 4-én megjelenik egy rendelet a Mohácsi járásban, hogy a hivatalok hódoljanak be az SHS királyságnak. Ezt megtagadták. Azért több letartóztatottal együtt Kissfaludy Vidor jegyzőt és Valjevóba internálták.

Július 13-án, Vidov-dán napján nagyobb szabású ünnepség rendeztetett Mohácson, amelyen minden hivatalnoknak a járásból meg kellett volna jelennie. Vasárnap lévén, ezért Kiss Lajos esperes-plebános, Ungár Géza kántortanító nem jelenhetett meg. De gróf Jankovich-Bésán József, ki előtte való napon érkezett községünkbe és így minderről nem tudott, szintén nem jelent meg. Azért a község jegyzője, Kertész, a csendőrséggel letartóztatta és másnap reggelig a rendőr laktanyán tartotta őket. Innen Mohácsra a csendőrségre, ezután a főszolgabíró elé vezettettek, ki szabadlábra helyezte őket.

1921. év augusztus havának 25. napján, estefelé megérkeztek községünkbe a Bátaszék és vidékének megszálló csapatai. A róm. kat. iskolában lettek beszállásolva.

Az optált szerbek pedig két uszályra csomagolva hagyták el 200 éves települési helyüket. A visszamaradt szerbek száma 25 család volt.

1921. évi augusztus hó 27.én a megszállás véget ért. Bádoki Sóos Károly altábornagy vezetésével bevonult a magyar csapat. Este az iskola udvarában a műkedvelők előadták, a nézők nagy megelégedésére és tetszésére Ágnes asszony című színdarabot. utána átvonultak a Fischer féle vendéglőbe és reggelig tartó tánc volt.

1921. év október 7-én a Kormányzó meglátogatta községünket. Fogadtatására itt volt a Főispán-, Alispán és a környék előkelőségei. A fogadtatás szónoka Kiss Lajos, az akkori szekcsői esperes-plebános volt.

Dunaszekcső nagyközség kormányzati, közigazgatási, közbiztonsági és törvénykezési ügyeire nézve ennek szabályrendelete ad felvilágosítást, azért teljes egészében leközlöm.

Szekcső szabályrendelete

I. RÉSZ

I. fejezet.

1.§.

Dunaszekcső nagyközség bel- és külterülete együttesen 16961 katasztrális hold, Pecsétje „Baranya megye Dunaszekcső nagyközség 1903” körirattal.

2.§.

A nagyközség közigazgatásilag három kerületre oszlik. Az első kerületet képezik: az Alsóváros és Sziget. A másodikat: a Rácmála, Kisrácmála, szerb templom és a Budapest-Eszéki állami út közötti házsorok és a Városház utca. A harmadik kerületet pedig: a Felsőnémet-, Alsónémet-utca, Újváros, Várhegy-utcák a révhez vezető útig.

II. fejezet.

A községi illetőség, település, honosítás.

3.§.

A községi illetőséget akár eredet alapján (1886. XXII.t.-cz. 6. és 7.§.) akár település alapján (1886. XXII.t.cz. 8-14. §) akár honosítással kapcsolatban (1886. XXII.t.cz.15.§.) mindig a képviselőtestület állapítja meg. Ugyanaz mondja ki az illetőséget az 1886. XXII.t.cz.16.§-ának a, b, c, d, e pontjai alapján az esetben is, ha az egyén illetősége a községi törvény 5-15.§-ai alapján meg nem állapítható, de utóbbi esetben a kérdéses egyénnek csupán saját személyére nézve.

4.§.

Sürgős esetekben, például, igazolási jegy, cselédkönyv, munkakönyv stb. kiállításának alapokmányául szolgáló személyleírások községi bizonyítványban az illetőségi hely rovatát gondos puhatolás és a községi törvény 6-16.§-ai rendelkezéseinek kellő mérlegelése alapján – ha az illetőség nem vitás – az elöljáróság tölti ki.

5.§.

Mindenki, aki akár település, akár a községi kötelékbe való határozott felvétel által (1886.évi XXII.t.cz.8-14.§.), akár honosítással kapcsolatosan (1886XXII.t.cz.15.§.) szerzi meg az illetőséget a községi szegényalap javára 20 (húsz) korona települési díjat fizet. A települési engedélyekről a községi elöljáróság igazolványt állít ki s ezekről az igazolványokról rendes nyilvántartást vezet; egyúttal mindannyiszor, ha valakit település vagy határozat felvétel alapján vett föl a község kötelékébe, értesíti a felvételről azt a községet, melynek kötelékéből az illető kilépett.

6.§.

A szokásos látogatásoktól eltekintve, köteles mindenki, aki lakás vagy huzamosabb tartózkodás céljából a községbe érkezik, a megérkezésétől számított 24 óra alatt a községi elöljáróságnál jelentkezni, éppúgy kötelesek bejelenteni vendéglősök, mint magánosok is a náluk beszálló idegeneket, a gazdák cselédeiket, az iparosok, kereskedők segédeiket stb., hogy rendőri szempontból a beköltöző idegenek kellőleg ellenőrizhetők és szükség esetén könnyen kipuhatolhatók legyenek. (1886.XXII.t.c.15.§.2.bekezdés és vármegyei szabályrendelet.) Ezen bejelentésekről – rendszeres bejelentési hivatal hiányában – könnyen áttekinthető és megfelelő rovatokkal ellátott nyilvántartás vezetendő. A külföldiek jelentkezését és nyilvántartását az 1903. évi V.t.-c. és a vonatkozó utasítás írja elő.

III. fejezet.

A községi hatóság szerve, végrehajtó testülete és egyéb közegei.

Ezek létszáma és hatásköre.

A) A községi hatóság szerve

7.§.

A községi hatóság szerve – a képviselőtestület. Ezen szerve által gyakorolja a község önkormányzati jogait és teljesíti ugyancsak feladatait, tehát ezen szerve – a képviselőtestület – útján intézkedik a község az állami, törvényhatósági és községi igazgatásnak mindazokban az ágaiban, melyeket a törvények, kormányrendeletek, törvényhatósági és községi szabályrendeletek hatáskörébe utalnak.

8.§.

A község képviselőtestülete 40 rendes és 6 póttagból áll. Ezek fele ti. 20 rendes és 3 póttag a legtöbb adófizető (virilis) képviselő, másik fele 20 rendes és 3 póttag pedig választott képviselő. A legtöbb adót fizető (virilis) képviselők névjegyzékét évenkint a járási főszolgabíró igazítja ki és állapítja meg, a választott képviselők közül pedig három évenként kilépő 10 rendes és az egészben kilépő 3 póttag helyett a községi választók választanak újakat, a rendes képviselőket 6 a póttagokat 3 évre szóló megbízással, mégpedig olykép, hogy az első kerület három évenként 4 rendes, 1 póttagot, a 2-ik kerület 2 rendes és 1 póttagot, a 3-ik kerület 4 rendes és 1 póttagot választ.

9.§.

A képviselőtestületnek a megállapított 40 képviselőn kívül hivatalból és szavazattal bíró tagjai még: a községi bíró, a főjegyző, a 8 esküdt, a pénztáros, a közgyám, a körorvos és az állatorvos. Az albíró tagja ugyan a képviselőtestületnek, de csak abban az esetben van a képviselőtestületi közgyűlésen szavazata, ha a távollevő községi bírót helyettesíti s így annak jogait gyakorolja. (1886. XXII.t.-c.58.§)

10.§.

A törvényekben, kormányrendeletekben, törvényhatósági és községi szabályrendeletekben körülírt, a képviselőtestület hatáskörébe utalt jogokból és feladatokból különösen a következő önkormányzati jogok és feladatok sorozandók a képviselőtestület hatáskörébe:

Általánosságban:

1. Az elöljárók, szakközegek, segéd- és kezelőszemélyzet, egyéb alkalmazottak és a szolgaszemélyzet tevékenysége feletti általános ellenőrzési és felügyeleti jog.

2. A községet érdeklő peres ügyekben jogi képviselő kirendelése, egyezség elfogadása.

3. Fizetések megállapítása, működési vagy személyi pótlékok, jutalmak, segélyek megszavazása.

4. A vagyonkezelés módjainak megállapítása.

5. A köztartozások elengedése, leírása. A hivatalos órák megállapítása és esetleges megváltoztatása. (VII. fej.)

6. Az elöljáróság, szakközegek, segéd- és kezelőszemélyzet és egyéb községi alkalmazottak szabadságolása. (VIII. fej.)

7. Az önkormányzat körébe tartozó indítványok tárgyalása és általában minden oly ügyben való intézkedés, amely ügynek elintézése az elöljáróság jog és hatásköreit meghaladja.

Személyi ügyekben:

8. A kijelölés joga az albírói, esküdti, pénztárosi, ellenőri és közgyámi állásokra az általános vagy részleges tisztújításkor.

9. A választás joga a következő állások betöltésénél: A főjegyző, aljegyző, körorvos, községi bábák valamint segéd- és kezelőszemélyzet létszámában rendszeresített szakközegek illetve hivatalnokok állásainak betöltésénél, mégis a napidíjasok kivételével, kiket az elöljáróság fogad fel és bocsát el. Ezen állásokra való választást a képviselőtestület a tisztújító szék elnökének jelöléseinek alapján foganatosítja. Külön jelölés nélkül választja a képviselőtestület a községi óvoda felügyelő bizottságot, a közegészségi bizottságot, a saját kebeléből kiküldött állandó jellegű vagy időleges (ad hoc) bizottságokat. Ugyancsak külön kijelölés nélkül, csupán a pályázati feltételek, vagy az alkalmasság kellő elbírálása alapján választja a képviselőtestület a szorosan vett közigazgatási kereten kívül, de a község hatósága és vezetése alatt álló intézmények alkalmazottai közül a következőket, úgymint a révátkelési vállalat személyzetéből: a hajóvezetőt, a gépészt és a pénzszedőt.

B) A községi hatóság végrehajtó testülete.

11.§.

A községi hatóság végrehajtó testülete az elöljáróság és az azt kiegészítőleg rendszeresített szakközegek.

12.§.

Az elöljáróság tagjai: a bíró, az albíró, (másod v. törvénybíró) 8 esküdt, főjegyző, aljegyző, pénztáros, közgyám, körorvos, és állatorvos. Az elöljáróságot, mint a községi hatóság végrehajtó testületét kiegészítik a köztisztviselői jelleggel, illetve ezekkel azonos fegyelmi felelőség mellett rendszeresített két bába.

13.§.

Az elöljáróság, mint végrehajtó testület hatáskörébe tartoznak mindazon ügyek, melyeket a törvények, kormányrendeletek, vármegyei és községi szabályrendeletek kifejezetten hozzá utalnak és illetve, amelyek a képviselőtestületnek fenntartva nincsenek. Ilyenek különösen:

a) Bíráskodás kisebb polgári peres ügyekben.

b) Elsőfokú ítélkezés azokban a mezőrendőri ügyekben amelyek törvény szerint hatáskörébe tartoznak.

c) Utalványozási jog a költségvetés keretén belül.

d) A község kezelése alatt álló alapokból kölcsönök megszavazása és utalványozása.

e) A község tulajdonát képező és a község házi kezelése alatt álló ingó és ingatlan vagyon kezelése.

f) Az évi költségvetési előirányzatnak és a kövezési munkálatoknak tervezése.

g) A költségvetési címletek keretének betartatására való felügyelet.

h) A községi napidíjasok, rendőrök, mezőőrök, és a községi szolgaszemélyzet létszámához tartozó vagy mindazon egyéb alkalmazottaknak felfogadása és elbocsátása, akiket nem a képviselőtestület vagy más testület választ.

i) A képviselőtestületi közgyűlések vagy az intézkedési joggal felruházott bizottságok határozatainak foganatosítása.

j) A révátkelési forgalom üzemének intézése és ellenőrzése. Nevezetesen arra nézve, hogy a vámengedély egyéb összes feltételei mellett a megállapított díjtételek, nem különben a községi képviselőtestület által megállapított napi munkaidő betartassanak. A (c) és (k) pontok alatt felsorolt feladatokat az elöljáróság együttes tanácsülésben hozott megállapodás szerint teljesíti.

Ezen általános feladatok mellett az egyes elöljárói tagok és tisztviselők külön-külön a következő feladatokat teljesíti.

A bíró

14.§.

Mint az elöljáróság feje képviseli a községet hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben, komolyabb esetekben és a községet érdeklő fontosabb ügyekben a főjegyzővel, vagy ennek helyettesével együttesen.

15.§.

A képviselőtestületi közgyűlésen, a képviselőtestületi albizottságok ülésein, tanácsüléseken, a községi és mezőrendőri bíráskodások alkalmával és általában minden oly esetben elnököl, mikor akár a képviselőtestület, akár az elöljáróság egészében, vagy részlegesen testületként jelentkezik.

16.§.

A közigazgatásnak, különösen a külső dolgokra vonatkozó részeiben beosztja a tanácsbeliek (esküdtek) teendőit és föltétlenül rendelkezik a községi rendőrök, mezőrendőrség és szolgaszemélyzet létszámába tartozó egyéb alkalmazottakkal.

17.§.

Az esküdtek segélyével a rendőrség és szolgaszemélyzet szolgálatainak igénybevételével intézkedik a vagyonkezelés, oktatásügy, adóügy, közrendészet közbiztonság, közegészség, köztisztaság, tűzrendészet, útrendészet, gyámügy, szegényügy, katonaügy, népfelkelésügy, állategészségügy és általában mindazon ügyek külső – nem írásbeli –végrehajtása körül, melyek akár a fennálló törvények, akár kormányrendeletek, törvényhatósági és községi szabályrendeletek, akár pedig a képviselőtestület, avagy valamelyik más felettes hatóság közvetlen utasítása folytán az elöljáróság közegei által foganatosítandók.

18.§.

A költségvetési tételek pontos betartására felügyel s ha a pénztáros jelentéséből, vagy saját észlelete alapján meggyőződik, hogy valamely címlet kimerült és további kiadások merülnek fel, újabb hitel megszavazása, illetve hitelátruházás engedélyezése céljából a képviselőtestületnek előterjesztést tesz.

19.§.

A szorosan vett közigazgatási szervezet keretén kívül álló, de mégis a község hatósága és vezetése alá tartozó egyéb intézmények alkalmazottainak (révátkelés stb.) tevékenységét a leggondosabban ellenőrzi, tapasztalt rendellenességekről pedig a képviselőtestületnek jelentést tesz.

20.§,

Községi előterjesztéseket, bizonyítványokat, kimutatásokat és mindennemű összeírást aláír. A községet jogilag kötelező okmányokat a főjegyző v. aljegyző ellenjegyzése mellett egy esküdtel aláírja, ha csak a törvény szerint ehhez külön felhatalmazás nem szükséges, avagy a képviselőtestület az aláírással kifejezetten másokat nem bíz meg.

21.§.

Őrzi a község pecsétjét.

Az albíró.

22.§.

A bíró távolléte, akadályoztatása, vagy betegsége esetén annak törvényszerű helyettese, mint ilyen annak jogaiba lép és személyes felelőség mellett végzi annak teendőit.

23.§.

Az albíró a tulajdonképpeni községi gazda, aki a község anyagi gondozását vezeti, a házi kezelésben álló gazdasági intézményekre és üzemekre felügyel, a terményeket számba veszi, azok elosztását, felhasználását rendszeres számadás mellett végzi.

24.§.

Nyilvántartja a községi épületeket, hidakat és a község által törvény szerint fenntartandó községi közlekedési és mezei közös dűlőutakat, azokat magánosan többször, a községi főjegyző, vagy aljegyző és megfelelő szakközeg közbejöttével pedig évenként legalább egyszer megvizsgálja, amennyiben azok javításra szorulnak, vagy ha új hidak létesítése válik szükségessé, erről költségvetést készíttet és azt az elöljárósági tanács elé terjeszti tárgyalás, illetve határozathozatal végett.

25.§.

A szükséges fuvarosokat, munkásokat felfogadja, munkájukat kiosztja és ellenőrzi. A teljesített munkáról és a munkadíjról készített jegyzéket igazolja. Épp úgy igazolja a megrendelt és felhasznált utalványozás, illetve kifizetés céljából benyújtott számlákon az árucikkek hiánytalan és kifogástalan átvételét.

26.§.

Kiszolgáltatja – átvételi elismervény mellett – az iskolák, óvoda, lelkész és mások terménybeli járandóságait és számadás mellett kezeli a község részére termelt, vásárolt vagy bármi módon szerzett természetbeli cikkeket.

27.§.

Felügyel arra, hogy a csavargőzösnek tüzelő anyaggal (szén) való ellátása mindig egy elöljárósági tag közben jöttével történjék.

Az esküdtek. (Tanácsbeliek)

28.§.

A községi 8 esküdt köteles a bírót és jegyzőket hivatalos teendőikben hathatósan támogatni és a tőlük kapott utasításokat lelkiismeretesen teljesíteni. Kötelesek nevezetesen:

29.§.

Mindennemű hivatalos összeírásnál közreműködni, a kisebb polgári peres ügyek és a mezőrendőri kihágási ügyek tárgyalásánál az elöljárósági tanács által megállapított sorrendben részt venni. A község belterületén a közcsend és közrendre felügyelni, a köz- és állategészségügyi törvények, szabályok és rendeleteknek a közönség által való teljesítését ellenőrizni és különös gondot fordítani arra, hogy az utcák és terek tisztán tartassanak, a köztisztaság, vagy közegészség ellen vétőket pedig a bírónak, vagy a jegyzők valamelyikének bejelenteni.

30.§.

Tűzrendőri szempontból tartoznak kerületeiket legalább hetenként egyszer bejárni és meggyőződni arról, hogy a tűzrendészeti szabályrendelet intézkedéseinek elég van-e téve. Tűzesetek alkalmával pedig kötelesek a tűz keletkezése okának kinyomozásában részt venni.

31.§.

Tartoznak a körorvos által foganatosítandó egészség rendőri vizsgálatok alkalmával közreműködni; a közforgalomban levő mértékeket ellenőrizni; - ha valakinél eladás vagy bevásárlás céljaira használt hamis mérleget vagy mértéket találnak, annak elkobzása és a tulajdonos bejelentése végett a bírónak vagy a jegyzők bármelyikének jelentést tenni.

32.§.

Felügyelni tartoznak az utak és hidak jó karban tartására és arra is, hogy a közönség a szerbtövis, hernyó és más kártékony férgek kiirtására vonatkozó rendeleteket pontosan végrehajtsa.

33.§.

Kötelesek a közigazgatási végrehajtások mellett hatósági becsüsként közreműködni és mindezeken kívül a felsőbb hatóságoknak a képviselőtestületnek a törvényekből folyó – a bíró és jegyzők által közvetített – utasításait pontosan és személyes felelőség terhe mellett teljesíteni és eljárásuk eredményéről a megbízónak jelentést tenni. Végül kötelesek az albírónak is a gazdasági teendőkben segédkezni.

A főjegyző

34.§.

Dunaszekcső nagyközségben egy főjegyzői és egy aljegyzői állás lévén rendszeresítve, jelen szabályrendelet a községi és körjegyzők részére 126000/1902.B.M. rendelettel kiadott ügyviteli szabályok 99.§-ának rendelkezéséhez képest az ügybeosztást akként állapítja meg, hogy a jegyzők hatáskörébe utalt teendők kivételével minden egyéb községi közigazgatás általános keretéhez tartozó írásbeli teendőket a főjegyző kötelességeihez sorozza.

A főjegyző végzi az írásbeli teendőket a község összes okmányzati ügyeiben, tehát a község háztartására, vagyonkezelésére és hasznosítására irányuló ügyekben, továbbá a közrendészet, tisztaság és minden egyéb – a jegyzők ügykörét nem érintő – ügyeknek a község által ellátandó részeiben.

Ő véleményez az italmérési és fegyverengedélyek megadása, nyilvános táncmulatságok, mutatványok, színi előadások helyhatósági engedélyezések tárgyában. Intézi a bíróval együttesen a piac és vásári rendészetet. Teljesíti a bűnügyi nyomozásokat. Eljár az építési ügyekben.

35.§.

Mint vezető jegyző az ügyvitel szabályok 101.-ik §-a alapján:

a) Átveszi és felbontja a beadványokat.

b) A megállapított ügybeosztásnak megfelelően kiosztja a beadványokat saját maga, az aljegyző, a közgyám, a körorvos között és ezeket kiosztási jelzéssel ellátja. A beadványokat beiktatás és a munkakönyv mellett való kézbesítés végett átadja az iktatókönyv vezetőjének.

c) Állandó felügyeletet gyakorol az aljegyző, továbbá a segéd személyzet működése felett.

d) Állandó felügyeletet gyakorol a községi pénzkezelés, vagyonkezelés és számvitel és ezekkel összefüggő minden ügymenet felett.

e) Őrzi a községi szabályrendeleteket.

f) Teljesíti a hivatalos lapokra vonatkozólag az ügyviteli szabályzat V. fejezetében körülírt teendőket.

g) Vezeti a határidő naplót.

h) Nyilvántartja a községet, mint jogi személyt érdeklő határidőket.

i) Elsősorban ő támogatja a bírót a képviselőtestületi tanácskozások vezetése körüli teendőkben.

A most felsorolt – a főjegyzőt, mint vezetőjegyzőt érdeklő – teendőkön kívül az ügybeosztás szerint őt terhelő feladatok teljesítésében az ügyviteli szabályok rendelkezéseinek megfelelőleg köteles eljárni.

36.§.

Az iktató és munkakönyv vezetésével, úgy az irattárnak az ügyviteli szabályok rendelkezéseinek megfelelő kezelésével a segéd- és kezelőszemélyzetnek valamelyik erre alkalmas tagját megbízza, kinek működéséért azonban a felelőséget ő viseli.

37.§.

Vezeti a képviselőtestületi, bizottsági és tanácsülési jegyzőkönyveket, ő készíti elő a tárgyalás alá kerülő ügyeket és ő foganatosítja a határozatokat.

38.§.

A község ingó vagyonát esetenkint lehetőleg január havában albíró és elöljárók közbejöttével leltározza, illetve a leltárt évenként újból megállapítja, azt az elöljáróság összes tagjaival aláíratva a levéltárba elhelyezi; az ingatlanok törzskönyvét ugyanekkor évről-évre kiigazítja. A leltár és az ingatlanok törzskönyvének másolatát az évi költségvetés tervezethez és a számadásokhoz becsatolja, illetve azok mellékleteképpen a leltárt is közszemlére kiteszi, a számvizsgáló közgyűlésnek a számadásokat együttesen bemutatja és az ezen közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére kiküldött képviselőkkel szintén aláíratja, illetve hitelesítteti.

A költségvetési tervezetet elkészíti és előterjeszti, ennek keretében a községi középületek javítása céljából a szakértői szemlét évenként foganatosítja, a számadásokat előterjeszti.

A pénztárt a bíróval és egy esküdttel havonként egyszer megvizsgálja és a vizsgálatról felvett jegyzőkönyvet a legközelebbi képviselőtestületi közgyűlésnek bemutatja. Továbbá ügykörébe tartozik az örökösödési, gyám és véderő ügy, kezeli az összes járlatokat.

39.§.

A magánmunkálatok elvállalása körül a főjegyzőre nézve a többször hivatkozott ügyviteli szabályok VII. fejezetének (84-95.§) rendelkezései kötelezők.

Megállapítja jelen szabályrendelet, hogy mindegyik jegyző csak a maga hatáskörébe vágó munkálatokat végezheti. (ü.n.93.§.)

40.§.

Köteles főkép a lakosság azon részét, mely képzettség hiány vagy félremagyarázások miatt gyakran ellenkezésbe jön az országos törvényekkel és hatósági rendeletekkel, készséggel felvilágosítani, és nekik tanácsot adni és általában a felek irányában előzékeny bánásmódot tanúsítani.

Az aljegyző.

41.§.

Az aljegyző – kinek állása az eddigi rendszeresített segédjegyzőnek állásával azonos – hivatalos ügykörét képezik a pénzügyi közigazgatás, a mezőrendőri törvényekből folyó és a községi bíráskodással kapcsolatos írásbeli teendők. Az ezen ügykörbe tartozó és a főjegyző által neki kiosztott ügydarabokat és munkálatokat saját személyes felelősége mellett intézi és végzi el.

42.§.

Végzi tehát az állami pénzügyigazgatásnak a községek által végzendő részét, mégis csak annyiban, hogy teljesíti a jegyzőség által teljesítendő összeírásokat és kivetéseket és az akár ő általa készített, akár pedig a pénzügyi hatóságoktól hozzá készen érkezett és érvényesítési záradékkal már ellátott kivetési lajstromokat előírás és további intézkedés céljából a községi pénztárosnak átadja. Ugyan ő végzi az összes törvényhatósági és összes községi adóknak is az összeírását és kivetését és ezeket is előírás és további intézkedés végett a pénztárosnak szolgáltatja át. Vezeti a földadó nyilvántartást.

43.§.

Mezőrendőri és községi bíráskodási ügyekben a fennálló törvények és végrehajtási utasítások szerint jár el. Végzi a községi választók összeírását, ellátja a munkásügyeket, iparügyet és cselédügyet. Eljár a házalókönyvek kieszközlése körül

44.§.

A főjegyző távolléte vagy bárminemű akadályoztatása esetén teljes jogkörrel és felelőséggel végzi mindazon hivatalos teendőket és magánmunkálatokat, melyek a jelen szabályrendelet értelmében a főjegyző által végzendők. A magánmunkák vállalása és a felekkel való bánásmód tekintetében jelen szabályrendelet 38. és 39.§ az aljegyzőre is irányadók és kötelezők.

45.§.

Hivatalos ügykörét képezik az oktatásüggyel, szegényüggyel, gyermekvédelmi, közegészségügyi, állategészségügyi és tűzrendészeti ügyekkel kapcsolatos írásbeli teendők végzése. Vezeti a különböző állandó jellegű nyilvántartásokat, végzi az összes adó és útadó összeírásokat, esküdtképes egyének összeírását, népfelkelők, hadkötelesek, ló és szekér összeírást, közerő összeírását, férőhelyek kimutatását, haszonállatok összeírását. Teljesíti, illetve teljesítteti és ellenőrzi a kézbesítéseket. Ellátja a toloncügyet, kivándorlási ügyet. Kiállítja a bíró és főjegyző előzetes meghallgatása mellett az illetőségi, erkölcsi, vagyoni, szegénységi és általában véve a községi bizonyítványokat.

A pénztáros.

46.§.

Mint a pénztári hivatal főnöke és felelős vezetője megállapítja a hivatal ügybeosztását, mely szerint a melléje beosztott segéd- és kezelőszemélyzet tagjai közreműködni kötelesek.

47.§.

Teljesíti az összes állami, törvényhatósági, községi és a községi pénztár kezelése alatti felekezeti adókra, továbbá a község kezelése alatt álló alapokra és alapítványokra, avagy bármi más címre vonatkozó készpénzbeli bevételeket és kifizetéseket, még pedig minden esetben az ellenőr számfejtése és ellenjegyzése mellett.

48.§.

A beszedett állami és törvényhatósági adókat a fennálló törvények és rendeletek alapján megállapított határidőben az ellenőr által ellenjegyzendő jegyzék mellett a m.kir. adóhivatalba beszállítja.

49.§.

Pontos hitelnyilvántartást vezet és abban az esetben, ha a költségvetés valamely címén a hitel kimerült, erről a legközelebbi tanácsülésen jelentést tesz.

50.§.

A személyi kifizetések teljesítése alkalmával a tisztviselők, tanítók, különféle alkalmazottak és szolgák fizetéséből azoknak netán fennálló állami vagy egyéb közadó tartozásait köteles levonni.

51.§.

A község javadalmainak bérbeadásáról felvett jegyzőkönyvek, avagy szerződések alapján a tartozásokat előírja, a fizetések esedékességét nyilvántartja, mulasztás esetén az illetőket meginti s ha ez sikerre nem vezetne, erről a bírót könyvkivonat útján értesíti.

52.§.

Köteles gondoskodni arról, hogy a jegyző által pénztári elintézés céljából hozzá áttett ügydarabok minél gyorsabb és megfelelő elintézést nyerjenek.

53.§.

A pénztári és az abban elhelyezett okmányokat állandóan rendben tartja és a pénztári készletért elsősorban felelős.

54.§.

Vagyoni felelősségének biztosítására tartozik hivatalának elfoglalásakor egyévi fizetésének megfelelő összegű tiszti biztosítékot készpénzben, vagy óvadékképes értékpapírokban letenni, vagy pedig a képviselőtestület által elfogadott jelzálogilag biztosítható biztosítéki okiratot adni.

A közgyám.

55.§.

Teljesíti az 1877.évi XX.t.c.170.§.-ában, a vármegyei szabály-rendeletben és a belügyminiszter 129000/1902. számú rendeletével kiadott községi gyámügyi ügyviteli szabályzat 13-15 és 40-53.§-aiban a közgyám kötelességeiként körülírt feladatokat.

56.§.

Köteles az 1898. évi XXVI.t.c.8.§-ának a) és b) pontjai értelmében s illetve az 51000/1898. számú belügyminiszteri szabályrendelet rendelkezéséhez képest és a községi szegényügyi szabályrendeletből kifolyólag a közsegélyben részesítendő szegények összeírásánál közreműködni, azok nyilvántartását, illetőleg törzskönyvét vezetni és a közsegélyre szorultak segélyezésének, gondozásának és ellátásának módjára és mértékére nézve az elöljáróságnak javaslatot tenni.

57.§.

Ugyancsak köteles a gyermekvédelmi törvény és szabályrendelet alapján foganatosítandó intézkedések közül az elöljáróságot teljes mértékben támogatni s illetve az ebben reá háruló feladatokat lelkiismeretes pontossággal teljesíteni.

A körorvos.

58.§.

Teendőit az 1876.évi XIV.t.c. és a községi közegészségügyi szabály-rendelet írja elő. Ezekből kifolyólag különösen köteles a köztisztaság és közegészségügy körül az elöljáróságot támogatni, a szegényházban és esetleg a járványkórházban elhelyezett szegényeket és egyéb községi szegényeket is, nemkülönben a községi szolgákat díjtalanul gyógykezelni, a halottkémlést teljesíteni.

Állatorvos.

Községünk 1910-ben szervezte és még ez évben be is töltötte az állatorvosi állást Dr. Bencze Jenő személyében.

Községi bábák.

59.§.

A község területén két bába teljesíti mindazon feladatokat, melyeket az 1876.évi t.c. és erre vonatkozó rendeletek a községi szülésznőkre ruháznak. Különösen kötelesek a szegény, vagyontalan nőknek a szülésnél díjtalanul segélyt nyújtani és a beteg ápolása körül az orvos utasítása szerint hivatásukban eljárni, a megesett hajadonok magzatáról való gondoskodást ellenőrizni, esetleg a szükségesnek mutatkozó intézkedések megtétele végett az elöljáróságnak jelentést tenni.

C) A községi hatóság egyéb közegei

60.§.

A községi hatóság egyéb közegei: a segéd- és kezelő személyzet, a községi rendőrség, a mezőrendőrség és a szolgaszemélyzet.

61.§.

A segéd- és kezelő személyzet létszáma.

a) A jegyzők mellett:

Az írnokok és egyéb napidíjasok.

b) A pénztárca mellett:

A pénztári ellenőr és az adóvégrehajtó.

A fogyasztási adó ellenőr.

62.§.

A községi rendőrség létszáma: egy rendőrőrmester és 4 közrendőr.

63.§.

A mezei rendőrség létszáma: 1 tizedes és 6 gyalogos mezőrendőr.

64.§.

A községi szolgaszemélyzet létszáma: 1 kertész, 1 háziszolga, 1 hivatalszolga, 1 községi csordás, 1 gyepmester és a szegényházi szolga.

A segéd és kezelőszemélyzet kötelességei.

A pénztári ellenőr.

65.§.

A pénztár és az alapok kezelését ellenőrzi, miért is őre egyúttal a pénztári ellenzárnak. Egyéni és fegyelmi felelőség mellett végzi a pénztáros által megállapított ügybeosztás keretében neki jutott feladatokat, végzi különösen az összes bevételezések és kifizetések számfejtését. A pénztári készletért és könyvelési tévedésekből eredő hiányokért vagyonilag felelős.

Az írnokok és napidíjas.

66.§.

Külön hatáskörrel nem bírván, a főjegyző rendelkezései végzik teendőiket.

67.§.

A végrehajtási teendőkkel megbízott végrehajtó teljesíti úgy a község belterületén, valamint annak külterületén az elöljáróság közbenjötte mellett a végrehajtási és ezzel kapcsolatos írásos teendőket. Mikor pedig külső munkája nincs, köteles a pénztáros utasítása szerint belső irodai teendőket végezni, tehát a rendes, hivatalos órákat épp úgy köteles betartani, mint a személyzet többi tagja.

68.§.

A községi rendőrök és mezőrendőrök teendőiről és kötelességeiről a külön szolgálati utasítások intézkednek.

69.§.

A szolga személyzet létszámához tartozó összes községi alkalmazottakat teendőikre és kötelességeikre nézve az elöljáróság és szakközegek látják el általános és részleges utasításokkal és ugyanők gyakorolják ezek felett a felügyeletet.

IV. fejezet.

Az elöljáróság, szakközegek, segéd- és kezelőszemélyzet, a községi

rendőrség és mezőrendőrség minősítése.

70.§.

A külön minősítéshez kötött állások közül:

a) A főjegyző, aljegyző minősítését részben a törvény, részben a jelen szabályrendelet az 1883.évi I.t.c.6.§-ában, illetve az 1900. évi XX.t.c.3.§-ában körülírt minősítésben állapítja meg.

b) A községi körorvosnak az 1876.évi XIV. tcikben körülírt minősítéssel.

c) A bábáknak az 1876. évi XIV. tcikkében megkíván minősítéssel. (szülésznői oklevél)

d) Az írnokoknak az 1883. évi I. t.c.19.§-ában megírt minősítéssel.

e) Az állatorvosnak

71.§.

A többi elöljárósági tagoknak az 1886.évi XXII. tcikkben megjelölt általános minősítésen kívül, szakminősítéssel bírniok ugyan nem kell, mindazonáltal tekintetbe véve a község terjedelmét, lakósainak számát, vagyoni, műveltségi és egyéb viszonyait;

a) Községi bírónak és albírónak csak oly községi lakós és választó jelölhető ki és választható meg, aki megfelelő erkölcsi és anyagi minősítés mellett a műveltségnek oly fokán áll, mely őt a községi igazgatás vezetésére képessé és a község állandó képviseletére méltóvá teszi.

b) Községi esküdtnek csak oly községi választó jelölhető és választható meg, aki magyarul írni és olvasni tud s megfelelő erkölcsi minősítés mellett annyi értelmiséggel bír, amennyi őt elöljárói teendőinek ellátására képesíti.

c) Községi közgyámmá csak oly községi választó jelölhető ki és választható meg, aki annyi készültséget és képzettséget igazol, mely biztosítékot nyújt arra nézve, hogy az 1877. évi XX. t.cikkben és a belügyminisztérium által 12900/1902.sz.a. kiadott gyámügyi ügyviteli szabályzatban, valamint a törvényhatósági szabályrendeletben hatáskörébe utalt kötelességeket kifogástalanul végezni képes.

72.§.

A segéd- és kezelőszemélyzet létszámába tartozó napidíjasok és végrehajtónál a megbízhatóság, szorgalmas munkásság lehetőleg szép tiszta írás és gyakorlati ügyesség kívántatik meg. Községi és mezőrendőrnek csak olyan egyén fogadható fel, aki 24-40 év közti korban van, kifogástalan erkölcsi magaviseletű, magyar honpolgár, magyarul írni és olvasni tud. Kiszolgált katonák és csendőrök előnybe részesülnek.

V. fejezet

A községi vagyon kezelése.

73.§.

A község ingó és ingatlan vagyonának, valamint haszonélvezeti jogainak kezelését – a képviselőtestület felügyelete mellett – az önként elkészített ingók leltára és ingatlanok törzskönyve (sz.r.39.§.) alapján az elöljáróság gyakorolja. A megsemmisült ingók évenként selejtezendők, amiről jegyzőkönyv veendő fel.

74.§.

A kezelés módja két féle: házilag és bérbeadás mellett való kezelés. Annak elhatározása, hogy a község ingatlanait vagy jövedelmező jogait melyik módon kívánja kezeltetni, mindenkor a képviselőtestület jogkörébe tartozik.

75.§.

A házi kezelés módozatait az elöljárósági tanács állapítja meg, s a megállapított keretben a gazdálkodást a bíró felügyelete és az esküdtek segédkezése mellett az albíró végzi. (sz.r.21-28.§) Fűtő, világító anyagok, nyomtatványok és írószerek mindig versenytárgyalás útján szerzendők be, mely versenytárgyalás eredményét a képviselőtestület hagyja jóvá.

76.§.

Bérbeadás szerinti kezelés esetében a bérbeadás a képviselőtestület által megállapított feltételek mellett, nyilvános árverésen történik, amely árverést mindenkor a képviselőtestület hagyja jóvá. Az árverés napját és tárgyát kisebb bérleteknél köteles az elöljáróság az árverést megelőzőleg legalább 15 nappal a községben szokásos módon t.i. dobszó, kifüggesztés által a közönségnek tudomására hozni; nagyobb értékű bérleteknél pedig mindezeken kívül még a pécsi és mohácsi lapok egyikében továbbá Baranyavármegye „Hivatalos Lap”-jában is legalább 30 nappal előbb meghirdetni.

77.§.

Az árverést a bíró, a főjegyző, vagy helyettese és két esküdt együttesen tartják meg. Az árverést a bíró vezeti. A főjegyző, vagy helyettese az eljárásról jegyzőkönyvet vesz fel, melyet az árverésen résztvett vállalkozók, illetve igéretet tevők és a jelenvolt elöljárók írnak alá. Az eljárás megkezdése előtt a feltételeket az árverési vagy árlejtési eljárásban résztvenni szándékozók előzetesen aláírják.

78.§.

A község pénzbeli vagyonának, valamint a községi alapok és alapítványok, továbbá mindennemű letéteknek, óvadékoknak, bánatpénzeknek és községi értékpapíroknak kezelését és számvitelét Baranyavármegye által a „Községi pénzkezelés és számviteli módjáról” alkotott szabályrendelet határozmányainak szoros betartása mellett a községi pénztári hivatal végzi. (sz.r.47-56.§) Az alapokból nyújtott kölcsönök körüli eljárás az árvatári kölcsönökre vonatkozólag megállapított feltételek szerint történik.

VI. fejezet.

Az ellenőrzés és felügyelet gyakorlása.

79.§.

Az elöljáróság és szakközegek tevékenysége felett a felettes hatóságok által gyakorolt felügyeleten és ellenőrzésen kívül, különösen az önkormányzati feladatok és vagyonkezelés tekintetében a felügyeletet és ellenőrzést a képviselőtestület gyakorolja, még pedig akár az évi számadások megvizsgálása céljából kiküldött úgynevezett számvizsgáló bizottság által, akár ebből a célból bármikor kiküldött külön bizottsága által.

80.§.

A pénztári kezelés feletti felügyelet és ellenőrzés céljából a bíró, egy esküdt és a főjegyző havonként egyszer a pénztárt váratlanul megrovancsolják és ugyanekkor az egész kezelést megvizsgálják, az eljárásról felvett jegyzőkönyv bemutatása mellett erről a legközelebbi képviselőtestületi közgyűlésen jelentést tesznek.

81.§.

A segéd és kezelőszemélyzet feletti felügyelet általában a főjegyző (vezetőjegyző) gyakorolja, különösen pedig és behatóbban az illető hivatali főnök.

82.§

A községi rendőrség, mezőrendőrség és szolgaszemélyzet létszámához tartozó összes alkalmazottak a községi bíró és helyettesének állandó felügyelete és ellenőrzése alatt állanak.

VII. fejezet.

Hivatalos órák megállapítása és a szabadság engedélyezése

83.§

A hivatalos órákat jelen szabályrendelet köznapokon délelőtt 8-12 óráig, délután 2-5 óráig, vasárnapokon és ünnepnapokon pedig csupán délelőtt 8-10 óráig állapítja meg.

84.§.

Az így megállapított hivatalos órákat kötelesek betartani pontosan. A főjegyző, aljegyző, pénztáros és ellenőr, valamint a segéd- és kezelőszemélyzet összes tagjai. A községi bíró és albíró egymásközti megállapodás szerint felváltva tartják be a hivatalos órákat, az esküdtek pedig az elöljárósági tanács által megállapított sorrendben, mindig csak egy (soros, napos) esküdt tartja be a hivatalos órákat.

85.§.

Amennyiben a munka rendkívüli felszaporodása bizonyos időtartamra a hivatalos órák meghosszabbítását tenné szükségessé, ez iránt esetről-esetre és a szükséghez képest az elöljáróság előterjesztése alapján a képviselőtestületi közgyűlés intézkedik.

86.§.

A szabadságot az elöljárók, szaktisztviselők és a segéd- és kezelőszemélyzet részére a képviselőtestület, a községi rendőrök és mezőrendőrök és a szolgaszemélyzet részére a községi bíró engedélyezi.

87.§.

A főjegyzőnek, aljegyzőnek és pénztárosnak évenként hivatalból négyheti szabadság jár. A szabadság igénybevételét az arra jogosultak a képviselőtestületnek bejelentik, a többiek pedig a szabadság engedélyezése iránt a képviselőtestülethez folyamodni tartoznak. Tudomásvétel és az esetleges helyettesítés iránti intézkedés végett az összes szabadságolások –esetről-esetre – a járási főszolgabírónak is bejelentendők. Nehogy mégis a községi közigazgatás, illetőleg a hivatalos ügyek elintézése fennakadást ne szenvedjen, hivatali főnökök és azok helyettesítői szabadságukat egy és ugyanazon időben igénybe nem vehetik, illetőleg nem kérelmezhetik.

88.§.

Ha a főjegyző, (a maga személyére nézve jelentést tenni köteles a főszolgabírónak) aljegyző, pénztáros és közgyám halaszthatatlan családi, vagy egyéb fontos okok miatt rövidebb – három napnál nem hosszabb – időre kénytelenítve volnának hivatalukat elhagyni, távozásukat a bíróval, a segéd- és kezelőszemélyzet tagjai pedig a hivatali főnökkel közölni tartoznak.

VIII. fejezet.

A szorosan vett közigazgatás keretébe nem tartozó, de a község által fenntartott és részben községi vezetés alatt álló intézmények alkalmazottai és azok viszonyai.

89.§.

I. Oktatás ügyek

a) Létszám.

1. Községi faiskola kezelő, tanító (1947 tavaszán megszűnt a faiskola)

2. Egy községi óvónő, egy dajka; választójuk és közvetlen felettes hatóságuk az óvoda felügyelő-bizottság.

b) Minősítés:

Az oktatásügyi alkalmazott minősítését a vonatkozó törvények írják körül

c) Kötelesség:

Az oktatásügyi alkalmazottak kötelességeit a vonatkozó törvények és ezek alapján kibocsátott kormányrendeletek és utasítások szabják meg.

90.§.

II. A községi révátkelési vállalat alkalmazottai.

a) Létszám

Egy hajóvezető, egy hajógépész, egy jegykiadó pénzszedő, két fűtő, egy hajóslegény (vitorlás), három komplegény.

A hajóvezetőt, gépészt, pénzszedőt választja a képviselőtestület; A többit felfogadja az elöljárósági tanács. Valamennyit szerződéssel alkalmazza a község, mely szerződés a kölcsönös felmondási határidőt is megállapítja, amennyiben erre nézve a szerződés eltérőleg nem intézkedik, a törvény intézkedései irányadók.

b) Minősítés.

Külön minősítéssel – hajóvezetői képesítő bizonyítvánnyal kell bírnia a hajóvezetőnek és hajógépészi oklevéllel kell bírnia a csavargőzös gépészének. A többi alkalmazottaktól külön minősítés nem kívántatik.

c) Kötelesség

A hajóvezető kötelessége, a csavargőzösnek személyes kormányzásán kívül az egész személyzet működésének ellenőrzése, a képviselőtestület által megszabott üzemidőnek pontos betartása, üzemzavaró, vagy a vámtárgy körül felmerülő más fontosabb esetekben az elöljáróságnak jelentéstétel.

A gépész kizárólag a gépezet kezelésére van hivatva, a gépnek jó karban való tartására, a szükségessé váló javítások azonnali bejelentésére különös gondot kell fordítania. Közvetlen felügyeletet gyakorol a fűtők működésére, a gépnek és kazánnak tisztántartására.

A pénzszedő feladata a jegyosztás. Az elárusított jegyek áráról naponként beszámol és a befolyó összeget a községi pénztárba az ellenőr ellenjegyzése kíséretében beszállítja. Beszámol egyúttal a neki elárusítás végett átadott jegyekről olykép, hogy a jegyfüzetkönyvecskéből kiszakított jegyek után visszamaradó részt ugyancsak beszállítja, illetve visszaadja a községi pénztárnak, mely részek a kiadott jegyek elszámolásának okmányait képezik. A pénzbeszedő az anyagi felelőség biztosítására 100 (egyszáz) korona biztosítékot tesz.

A hajóslegény (vitorlás) a hajóvezető utasítása szerint végzi a csavargőzös kikötése körüli teendőket, végzi a csavargőzösön utazóknál a jegyek ellenőrzését, állandóan rendben és tisztán tartja a csavargőzöst és végzi általában a csavargőzösön az üzem keretében mindazt, mire őt a hajóvezető utasítja.

A két fűtő teljesíti a csavargőzösön a gépész utasítása szerint és ellenőrzése mellett a fűtői szolgálatot és e mellett mindazt, amire őket a hajóvezető és gépész utasítják.

A komplegények teljesítik a kompokon a beszállás, kiszállás és kormányzás körüli teendőket, az elöljáróságnak általános és a hajóvezető, valamint fellebvalója részleges utasítása szerint.

IX. fejezet.

Az elöljáróság és tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzet, községi rendőrség, mezőrendőrség, községi szolgaszemélyzet és a község által fizetett egyéb alkalmazottak fizetése és napidíja.

91.§.

Elöljárók és tisztviselők fizetése.

Községi bíró évi fizetése 200 korona

Községi albíró évi fizetése 100 korona

Községi esküdtek évi fizetése egyenkint 50 korona

Községi főjegyző évi fizetése1940 korona

és a községháza emeletén jelenleg is meglevő természetbeni szabad lakás, mely áll 5 szoba, 1 előszoba és 2 konyhából, cselédszobából, kamrából, padlásból. A dunaszekcsői 506. számú betétben a II.3748/127.hszrsz. –a dunaszekcsői 2720 számú betétben a III.3748/128.022.4024.8009.8010. hrszámok alatt felvett és összesen 9 kat.hold 1342 négyszögöl területet kitevő föld haszonélvezete, mely után az adót a község fizeti, 12 öl fölvágott puhafa és 2 szekér szénának évenkint kiszolgáltatása.

Községi aljegyző évi fizetése 800 korona

Községi aljegyző évi lakbére 100 korona

Községi pénztáros évi fizetése 400 korona

Községi közgyám évi fizetése 50 korona

Körorvos fizetéséhez való hozzájárulás1150 korona

A körorvos beteglátogatási díja nappal 1 (egy korona), éjjel 2 (kettő) korona. Halott kémlésért esetenkint 40 fillér.

Községi bábák évi fizetése egyenként 80-80 korona és minden szülésnél való segédkezésnél 2-2 korona.

92.§.

A segéd- és kezelőszemélyzet fizetése.

Pénztári ellenőr évi fizetése 400 korona

Községi írnok évi fizetése 720 korona

Községi díjnok kezdő napidíja 2 korona

Községi végrehajtó évi fizetése 500 korona.

93.§.

Községi rendőrök fizetése.

Rendőrőrmester évi fizetése 650 korona

Rendőrtizedes évi fizetése 550 korona

Közrendőrök évi fizetése 450 korona.

94.§.

A községi kertész évi bére 120 kor. és a gyümölcsfák eladási árából 33%.

Hivatalszolga évi bére 300 kor. és egy sapka.

Szegényház járványkórházi szolga évi bére 50 korona

Községi csordás évi bére 400 korona

Községházi szolga évi bére 240 korona és egy téli, egy nyári ruha és csizmára 36 korona.

95.§.

A szorosan vett közigazgatási személyzeten kívül rendszeresített egyéb községi alkalmazottak évi fizetései:

I. Oktatásügyiek.

A községi óvónő évi fizetése (és 6 öl puhafa) 600 korona

A községi óvodánál dajka évi bére 144 korona

A közs. faiskola vezető tanítójának évi t.díja 50 korona

96.§.

A községi révátkelésnél alkalmazottak fizetései.

A hajóvezető évi fizetése1440 korona

A hajógépész évi fizetése1440 korona

2 fűtő évi fizetése egyenkint 600 korona

A hajóslegény évi fizetése 480 korona

3 komplegény évi fizetése egyenkint 480 korona

A jegykiadó évi fizetése 400 korona

97.§.

Hivatalos kiküldetések alkalmával a község belterületén napidíj egyáltalában nem jár.

A határon kívül teljesített hivataloskodás alkalmával azonban a bíró, főjegyző, aljegyző, pénztáros, közgyám, körorvos és állatorvos és a képviselőtestület azon tagjai, kik hivatalos minőségben kiküldetnek, naponkint 7 (hét) korona napidíjat élveznek; a határon belül, de mégis a község belterületén túl való kiküldetéskor pedig 4 (négy) koronát, természetesen mindenkor kiszolgáltatandó fuvaron, II.oszt. vasúti, vagy I-ső osztályú gőzhajózási költségeken kívül, magánérdekekben teljesített (kiszállások) eseteiben ugyanazok napidíja a Dunán innen beleértve a belterületet is 2 (kettő) korona, a Dunán túl 4 (négy) korona, utóbbi esetben azonfelül természetbeni fuvar, vagy kilóméterenként 40 fillér.

98.§.

Az albíró, esküdtek és pénztári ellenőr napidíja a határon kívül a természetben kiszolgáltatandó fuvaron kívül 4 (négy) korona, a határon belül 2 (kettő) korona.

Magánügyekben pedig a Dunán innen 1 (egy) kor., a Dunán túl 2 (kettő) korona.

99.§.

Az írnok és díjnok a község külterületén teljesített összeírások alkalmával minden napra 1 (egy) kor. működési pótlékban, ezen felül még 1(egy) kor. élelmezési pótlékban is részesül.

100.§.

Az összes személyi járandóságokat a községi pénztár havonkinti utólagos részletekben szolgáltatja ki.

II. Rész

Ügyrendi és tanácskozási szabályok

I. fejezet.

Képviselőtestületi közgyűlések.

1.§.

A képviselőtestület az 1886.évi XXII.t.c. 58.§-ában megjelölt elöljárósági tagokkal együtt közgyűléseken határoz.

2.§.

Rendes közgyűlést a képviselőtestület évenkint négyszer és pedig minden év február, május, augusztus és november havában tart. Egyébként pedig, ha a bíró, vagy maga a képviselőtestület, vagy tagjainak egy negyed része szükségesnek látja, rendkívüli közgyűlést annyiszor tart, ahányszor a körülmények igénylik; ezen kívül a törvényhatóság közgyűlése, a közigazgatási bizottság, az alispán, továbbá a főszolgabíró felhívására, úgyszintén a jegyzők kívánságára is köteles a bíró rendkívüli közgyűlést összehívni.

3.§.

Az elnök köteles úgy a rendes, valamint a rendkívüli közgyűlés határnapjáról, a tárgysorozat közlése mellett, a képviselőtestület tagjait legalább 24 órával előbb rendes meghívóval értesíteni.

4.§.

Rendkívüli közgyűléseken csakis az akként közölt tárgysorozatban felvett, rendes közgyűlésekben azonban más tárgyak is vétethetnek tanácskozás alá s a közgyűlés tagjai önálló indítványokat is tehetnek. Az ily önálló indítványok azonban 24 órával előbb jelentendők be a községi elöljáróságnak, minek megtörténte a közgyűlési jegyzőkönyvben igazolandó.

II. fejezet.

A képviselőtestület gyűléseinek tanácskozási ügyrendje.

5.§.

Az 1886.évi XXII.t.c.55.§-a értelmében a közgyűlést a bíró, vagy annak megbízása folytán helyettese nyitja meg és vezeti.

Különösen felügyel, hogy az idézett törvény 57.,58.,59. és 60.§-aiban előírt törvényes rendszabályok megtartassanak. Nevezetesen:

a) A közgyűléseken a törvényben meghatározott külön eseteken kívül rendszerint a jelenlevők határoznak.

b) A közgyűlésekben az elöljáróság tagjai közül a bíró, az esküdtek, a főjegyző, aljegyző, pénztáros, közgyám, körorvos és bírnak szavazattal, de mindegyik csak oly ügyekben, melyekben személyileg érdekelve nincs. Az albíró csak akkor szavazhat, ha a bírót helyettesíti.

c) A közgyűlést a bíró, mint elnök nyitja meg és zárja be. Ő vezeti a tanácskozást, őrködik az ügyrend megtartása felett. Jogában áll és kötelessége a csendzavaró hallgatóságot megintés után a tanácskozás helyiségéből kiutasítani, a szólót figyelmeztetni, hogy a tárgytól el ne térjen és ha attól ismételten eltérne vagy az illemet megsértené, rendreutasítani, sőt ha ez sem használna, a szót tőle megvonni.

d) A bíró ügyel fel, hogy a községi törvény 60.§-a alapján megszabott bírsággal sújtott képviselő, míg a bírságot le nem fizette, a közgyűlésen részt ne vehessen.

e) A kérdést szavazásra az elnök teszi fel. Szavazás előtt a kérdés megállapításához a tagoknak hozzászólni jogukban áll, véleménykülönbség esetén a többség határoz. A szavazás – ha csak a törvény névszerinti szavazást nem ír elő – felállással vagy ülve maradással történik. Ha 10 tag kívánja, vagy ha a községi törzsvagyon elidegenítéséről, megterheléséről, terhes szerződések kötéséről és községi kölcsönről van szó, az elnök névszerinti szavazást mindig elrendelni köteles.

f) A képviselők a jegyzőnél történt bejegyzés sorrendje szerint a tárgysorozatban feltüntetett tárgyhoz csak kétszer szólhatnak, kivéve a bírót és az előadó jegyzőt, kik valahányszor felszólalnak, meghallgatandók, továbbá az indítványozót, kit a vita berekesztése után a zárszó joga megillet.

6.§.

A szavazatokat indokolni nem szabad.

7.§.

Szavazatok egyenlősége esetén az elnök szavazata dönt.

8.§.

Aki ezen szabályok dacára a tanácskozás méltóságát, vagy a gyűlés tagjait sértő kifejezéssel él, avagy magát botrányosan viseli és a sértést azonnal vissza nem vonja, a közgyűlés által a fellebbezés kizárásával 30 koronáig terjedhető s közigazgatási úton a községi szegényalap javára behajtandó bírsággal büntethető.

9.§.

A határozatot mindig az elnök mondja ki. A határozat kimondása után a tárgyhoz szólni nem lehet.

10.§.

A közgyűlésről felvett jegyzőkönyvet a bíró és a jegyző írja alá és a bíró – mint a közgyűlés elnöke – által kiküldött két képviselőtestületi tag a közgyűléstől számított három napon belül hitelesíti.

III. fejezet.

A közgyűlési határozatok nyilvántartása, kihirdetése és fellebbezésének felszerelése.

11.§.

A közgyűlésben hozott és végrehajtás tárgyát képező határozatokat, továbbá a közgyűlés által kiküldött bizottságok jelentéseinek határidejét a főjegyző tartja nyilván, mi célból nyilvántartási jegyzéket vezet. (szab.rend.38.§.)

Amennyiben a közgyűlési határozat végrehajtása a kitűzött záros határidőben meg nem történt, vagy pedig a közgyűlés által kiküldött bizottság jelentését a kitűzött záros határidőre nem adja be, a főjegyző arról a képviselőtestületet – a határidő eltelte után – azonnal értesíteni tartozik.

12.§.

A közgyűlés határozatait az elöljáróság hajtja végre, kivéve ha a közgyűlés másként intézkedik.

13.§.

Az 1886. évi XXII.t.c.24.§. alá tartozó, tehát törvényhatósági jóváhagyást igénylő közérdekű határozatok a község hirdetési tábláján a közgyűlést követő napon foganatosítandó, 15 napig tartó kifüggesztés mellett. Magánosok érdekeit érintő határozatok pedig, a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésétől számított 3 (három) nap alatt az érdekeltnek szabályszerűen kézbesítendők. Az ily hivatalos kiadványok a főjegyző, távollétében pedig az aljegyző aláírásával és a község pecsétjével látandók el.

14.§.

A közgyűlési határozatok ellen az 1886.évi XXII.t.c. és illetve az 1901.évi XX.t.c. alapján beadható fellebbezések, a kézbesítéstől számított 15 nap alatt nyújthatók be a községi bírónál.

15.§.

A törvényes határidőn belül beadott – a közügyekben hozott határozatok megváltoztatását, vagy megsemmisítését célzó – fellebbezések, a vonatkozó közgyűlési jegyzőkönyv hitelesített kiadványával, a határozat kihirdetését igazoló hivatalos községi bizonyítvánnyal és az ügyre vonatkozó netáni egyéb iratokkal; a magánosok ügyeiben hozott határozatok ellen benyújtott fellebbezések pedig, a hivatalos kiadvánnyal felszerelve, a fellebbezési határidő lejárta után a járási főszolgabíró útján a vármegyei törvényhatósághoz felterjesztendők.

IV. fejezet

A tanácsülések.

16.§.

A községi elöljáróság a háztartásban előforduló bevételek és kiadások utalványozása, valamint egyéb községi – az elöljáróság hatásköréhez tartozó – ügyek elintézésére hetenkint egyszer – rendszerint pénteki napon – tanácsülést tart.

17.§.

A tanácsülésen a bíró, akadályoztatása esetén az albíró elnököl. Előadó a jegyző.

18.§.

A tanácsülésekről a főjegyző jegyzőkönyvet vezet, melybe a jelenlevő elöljárók nevét az ülés napját és a tárgyalás alá vett ügyekben történt megállapodásokat bejegyzi.

19.§.

A legközelebbi ülésen felolvasott tanácsülési jegyzőkönyvet a bíró és főjegyző hitelesítik.

Ezen községi szervezeti szabályrendelet Dunaszekcső község képviselő testülete által 1907.évi február 8.-án tartott gyűlésében 10.sz. alatt hozott véghatározatul elfogadtatott.

Kissfaludy Vidor (P.H.) Faller József

k.-jegyző bíró.

402 kgy. 1907.sz.

5152 alisp.

Ezen szabályrendelet Baranyavármegye közönsége 1907.évi április hó 8.-án tartott évnegyedes rendes közgyűléséből fenti szám alatt hozott határozatával az 1886. XXII. t.-cz.27.§-a értelmében jóváhagyta.

Luiszer

várm. III. aljegyző.

1951-ben lett megválasztva a megyei, járási és községi tanács. A tanács elnöke lett Kalikin Ferenc, 80 tanácstag élére.

Hová tartozott Szekcső közigazgatásilag?

A fenti címre választ először csak az 1701. évben kapok. Itt a mohácsi járásról van szó. Ekkor a főszolgabíró mellé nem alszolgabíró volt beosztva, hanem 4 esküdt és 2 biztos.[1] Pontosabb tájékoztatást azonban csak az 1778. év január 14-én lezajlott vármegyei közgyűlés határozata után nyerünk. Kimondatott, hogy a vármegye 6 kerületre (járásra) osztatik, s hogy Szekcső 51 községgel a mohácsi járáshoz tartozik.[2] 1845. év február 7-én a vármegyei közgyűlés Parthos Edét nevezte ki Mohács szolgabírájának, ki Szekcső úrbéri perének végső felvonásában mint vádlott szerepel. A járáshoz az alábbi községek tartoztak: Babarcz, Baar, Berkesd, Bozsok, Doboka, Ellend, Fazekas-Boda, Feked, Geresd, Hidasd, Hidor Himesháza, Kátoly, Kékesd, Kéménd, Kis-Nyárád, Kölked, Lak, Láncsok, Liptód, Lovász-Hetény, Maráza, Márok, Mohács, Monyoród, Nádasd, Nagy-Pal, Nyomja, O-Bánya, O-Falu, Olaszi, Peterd, Pécsvárad, Puszta-Falu, Rác-Görcsöny, Rác-Mecske, Somberek, Szabar, Szajk, Szederkény, Szekcső mezőváros, Szellő, Szent-Erzsébet, Szűr, Varasd, Várkony, Véménd, Versend, Zsibrik.[3]

1871-ben a mohácsi- és a pécsváradi járás közigazgatása teljesen szétosztatott és azóta közigazgatási szerepét napjainkig meg is tartotta.

Amint az idősebb lakósoktól tudom, szolgabírói hivatal átmenetileg 1859-1865-ig Szekcsőn is volt. Az első szolgabíró Vasdényey volt. Ki néhai Bari Gyula házában lakott. Ennek utóda pedig Bubregh. Csak rövid ideig volt itt, mert egy búcsúra átjött baracskai legényt deresre huzatott. 25 bot volt a kiszabott büntetés. Vére már az első ütések után kiserkent, de azért nem mentette fel e büntetés alól, néhány nap múlva a legény bele halt a sérüléseibe és ezért állásától meg lett fosztva.

A peres ügyekre nézve Szekcső lakossága Mohácson és Pécsett talált orvoslatot.

A fentebb leközölt Dunaszekcső nagyközség szervezeti szabályrendelete sokoldalú betekintést enged a község belügyeibe, azért csak az itt nem említett, de idevágó személyi ügyekről jegyzek fel néhány adatot.

Szekcső főjegyzői időrendben

A 35.§-ban említett főjegyzői állást betöltő egyének – időrend szerint.

D.Horváth János........................................ 1777-1785-ig

Perczes István............................................ 1785-1792-ig

Győr József............................................... 1792-1793-ig

Nemes József............................................ 1793-1804-ig

Merschich Ferenc...................................... 1804-1809-ig

Nároj Ignácz.............................................. 1809-1834-ig

Zorich Pál.................................................. 1834-1853-ig

Freytagh Ferenc......................................... 1853-1879-ig

Feytagh Lajos............................................ 1879-1909-ig

Kissfaludy Vidor........................................ 1909-1926-ig

Dr.Börzsony László................................... 1926-1944-ig

Devecsery János........................................ 1944-1949-ig (dec.3.)

A szerb megszállás alatt:

Kertész1919-ben

Bogusovics1920-ban.

Szekcsőn orvosi állást töltöttek be idő- és sorrendben:

Kegl Nepomuki J....................................... 1767-1790-ig

D.Buchmiller János.................................... 1790-

Fiffinger Antal............................................ 1858-1888-ig

Dr.Ehrlich Jakab........................................ 1888-1893-ig

Dr.Klein Miksa.......................................... 1893-1907-ig

Dr.Günther József...................................... 1907-1909-ig

Dr.Demény Lipót....................................... 1909-1935-ig

Dr.Pongrácz Péter..................................... 1936-1941-ig

Dr.Baczur Kálmán..................................... 1941-

Magánorvosok

Dr.Ungár Károly........................................ 1930-1932-ig

Dr.Wagner Beliznai Sándor........................ 1932-1940-ig

dr.Pongrácz Péter...................................... 1933-1935-ig

Dr.Pálos Ferenc......................................... 1944-

Dr.Antalóczy Kálmán................................. 1951-

Szekcső állatorvos

1910-ig községünkben állatorvos nem volt. Magángyakorlattal sem telepedett ide senki. A mohácsi állatorvos körzetébe tartozott Dunaszekcső községe is. 1910-ben vármegyei rendeletre megszerveztetett az állatorvosi állás és az még ezen esztendőben be is lett töltve

Bencze Jenő1910- -ig személyében.

Szekcső gyógyszerészei

Miután korábbi adatokat nem sikerül szereznem alábbinál, valószínűnek tartom, hogy az első gyógyszertár tulajdonosának letelepedésének idejével egybe esik a gyógyszertár megnyitásának ideje is. Gyógyszerészek a következők:

Csurgay Kálmán........................................ 1882-1885-ig

Dutkay Róbert........................................... 1885-1890-ig

Rochlitz István........................................... 1890-1897-ig

Dux Ernő................................................... 1897-1905-ig

Frimmer József.......................................... 1905-1917-ig

Molnár A. Daniel....................................... 1917-1931-ig

Braunberger Imre....................................... 1931-1939-ig

Lajos Tibor................................................ 1939-1944-ig

Nagy István............................................... 1944-1950-ig

A gyógyszertárak 1949. év végeig magántulajdonban voltak, ez időtől kezdve azonban az általános államosítás következtében a szekcsői gyógyszertár is államivá lett.

Szekcsőn állomásozott katonai alakulatok.

Minthogy Szekcsőnek vára volt, minden kétséget kizáróan kell, hogy katonái voltak. A római és török megszállás alatt itt található katonákról már előbb emlékeztem meg. Valószínűnek tartom, hogy községünkben a későbbi időben is állomásozott egy szakasz-, esetleg egy rajnyi rendfenntartó katonaság.

A honfoglalás alatt Ödő, Ete fia volt Szekcső ura és várának kapitánya. Természetszerűleg a várvédő katonák feje is.

Dunaszekcső várkapitányai 1295-től 1497 végéig a Herczegek voltak. Ezt megerősíti a Zichy okmánytár VIII. kötetének 563. lapján található feljegyzés is, mely Herczeg László fiairól örökíti meg, hogy Szekcső várának kapitányai voltak.

Valószínűnek tartom, hogy községünkben a törökuralom megszünte után közvetlenül, katonai alakulat is került ide. De csak 1767 évtől kezdve találunk adatokat az itt állomásozott alakulatokról. A halottak anyakönyvében 1767.V/10. kelettel találjuk a 9. ezred kötelékében elhunyt Wrana Mátyás közlegényt. 1772.V/26-án elhunyt Volarovics Illés közlegényt, mint a Pálffy ezred katonáját. 1773.VI/28-án elhunyt Pusicska Vencelt, mint a Pálffy Károly ezred katonáját.

1848-ban átmenetileg itt tanyázott a Tolnamegyei forradalmi hadsereg.[4]

1870-ben a 7. dragonyos ezred van képviselve. Legénységi állományának tagjai a tisztekkel együtt alábbiak:

Patonay N. főhadnagy

Keiser N. kapitány

Misnyey önkéntes

Mihalek Félix őrmester

Fuchs Jakab közlegény

Hutsenreiter Nándor közlegény

Csenyoczky Mór közlegény

Mayer Mátyás közlegény

Petrás N.

(helyben szül) Schmidt István

Ilyen itt szolgáló katonák voltak még Palaczka, Horváth, Bozsér. 1890-ben a szekcsői katonai alakulat megszünt.

A Dunaszekcsőn állomásozott katonák részére a mai Puskás József háza szolgált laktanya képen. A ház e célra alkalmas volt, mert magas kőfallal volt bekerítve, kapuja tágas és fallal körülvett. A fogolycellák az udvar felé nyíló ajtóval, az épülettel szemben épített fal mellett voltak elhelyezve. A ház valamelyik Bésán testvéré volt abban az időben.

Róm. kat. egyházi állapotok.

Dunaszekcső keresztény hitélete messze visszanyúlik a múltba. Haas említi, hogy Kr.u. 52-60 táján, e vidéken a keresztény vallást maga Szt. Péter terjesztette. Kelemennel egész Pannoniát beutazta. Hihető, hogy Szekcső is működési területe közé esett.

A IV. század elején Galerius és később Nagy Constantinus türelmi rendelete nagymértékben hozzá segített a kereszténység terjedéséhez, megerősítéséhez. Ezen rendeletek hatása a szekcsői hitéletet is a keresztény kultúra felé terelte, s rohamosan elősegítette itt a keresztény vallás terjedését. Ezen tényt vitathatatlanul bizonyítja egy – a szerb püspök földjén – feltárt ókeresztény temető, az itt napvilágot látott palackfenék. Egy később a Duna parton talált ólomtáblácska, egy pásztorbotot és zászlót tartó püspök relief képével. De a római korból előkerült terra sigillata edénytöredék delfines darabja is a kereszténységről tesz tanúságot.

A kereszténység további terjedése, fejlődése a IV. század alkonyán megakad és a Szt. Istvánig lezajlott vallási események homályba vesztek.

Csak 1332-1335. évi pápai tizedlajstrom nyomán jutunk némi adathoz, melyből Szekcső hitéletére nézve megtudjuk, hogy Szekcső, a határban fekvő Szt. Márton, Petörd és Monyoka községgel a baranyai főesperesség plebániáihoz tartozik. 1332-35 évi pápai 10-ed lajstroma szerint plébániák voltak: Szent Imre, Monyoka, Szent Márton. Szekcsőn nincs plébániáról említés téve. Valószínű, mert akkor az alig 1 km-re fekvő néhoni Bésán major helyén feküdt Szent Imre község, s így a szekcsői hívek ide járhattak templomba. De másrészt a szigetben az angyalok egyháza, valószínű a plébánia teendőit is ellátta Dunaszekcsőn. Ez időtől fogva a kereszténység hosszú időn keresztül háborítatlanul fejlődött, erősödött.

Földesurai, a Herczegek is bőven kivették részüket a vallásos áldozatok hozatalában. A Kőszeg vára alatt feküdt a pálosok társháza. Ehhez tartozott az egykori Csatár falu (most puszta). Ezt a pálosrend az 1409-ben kelt egyezmény kapcsán, László mesternek és Istvánnak, Zekteői Herczeg Péter fiainak engedte át szántóföldek- és halastavakért cserébe. 4 malom állítására alkalmas helyet is. Kettőt a kőszegi társháznak a Dunába szakadó Sártő folyón, a másik kettőt pedig a Duna Bodrogh nevű szigetén azzal a joggal, hogy a Herczegek szőlőhegyein négy, minden úri tartozástól mentett szőlőt engednek át és évenként két 60 iccés tömlő bort is adnak.

1497-ben elhunyt Herczeg Miklós özvegye, Anna és fia Ferenc, a kőszegi határban fekvő Thebegény nevű halastó felét a pálosoknak ajándékozta.

1505-ben Herczeg György özvegye Orsolya, és György, Herczeg Barnát fia két örökös szt. misére évenkint 4 hordó bort adtak a Veresmart szőlőhegy terméséből a kőszegi pálosok élelmezésére és ruházatára.[5]

Angyalok egyháza

Az angyalok egyháza nevű templom a Szigetben a Burgus nevű római vár területén állott. Hogy mikor és miért épült és ki építtette, a leggondosabb kutatás mellett sem sikerült megtudni. Erről a néphagyomány őrizte meg az utókor számára, hogy szentélyét angyalok hozták. Ezt a hitregét megerősíteni látszik az alábbi közlemény.

Gutkeledi Bátory András nagyváradi püpök 1338-ban, Váradvelencén a Klarissza nővérek számára rendházat alapított. Ennek szentélyét meg elvitték az angyalok. Rupp Jakab „Magyarország helyrajzi történet”-ében ír erről, és az elvitt szentély új helyét Szecsőd elnevezéssel jelöli. Gosztonyinak az a följegyzése, hogy az angyalok templomának szentélye a Tisza vidékéről került ide, feltenni engedi, hogy a váradvelencei Klarissza nővérek templomának szentélye az, melyet angyalok hoztak ide.

Felteszem, hogy a Szent Klára női rendnek itt fiókegyháza volt. Ezt a feltevésemet megerősíti, hogy itt a közelében levő temető egyik sírjából – melyet a Duna vize tárt fel – egy rendi fejedelemasszony gyűrűje került elő. Ennek a prizma alakú körének felső két lapján, a gyűrű kövétől jobbra ez állt: „AVE MARIA” - balra: GRATIA PLENA”. De ezen a helyen látott napvilágot egy másik aranygyűrű is, melynek a gyűrűfeje is aranyból való volt. Ebbe volt bevésve egy szerzetes feje, körül írva. QRILLVSBQ. Akár női, akár férfi rendház állt itt egy vagy különböző időben. A legszorgosabb kutatással sem volt módomban megállapítani, hogy milyen rendhez tartozott.

Jóval korábbi időből valónak tartom azt a bronzgyűrűt, mely ugyancsak innét való. Ennek a gyűrűfejébe van bele vésve az IHS krisztusmonogram. Ez férfi gyűrű volt. De volt még egy teljesen azonos vésetű és alakú női gyűrű is. Ezek a gyűrűk a 12. századtól a 14. század végéig terjedő időben itt élt egyének tulajdona lehetett.

A szigeti oldalon csak erről az egy templomról beszél a néphagyomány és a történelem. A Duna jobb parti területen annál többről esik szó.

A Szt.-Háromság Bazilika

Megemlítendő a Szt-Háromság bazilikája, mely a Béváros déli részén elterülő Szt. Háromság temető helyén állott, kolostorával együtt.

A határban lévő templomok.

A Várhegy melletti emelkedésen volt a máig is Szt. János hegynek nevezett dombon a Szt.János tiszteletére emelt templom. 1733-ban Bésán Sándor Dimitrovics Vaszil G.K. püspök ellen panaszt emelt azért, mert a keresztelő Szt.János tiszteletére épített templomot elhordatta és abból istállót építtetett.

Szekcső templomai

Az 1721-i postaház mellett állt egy templomomladék, melynek festett falai látszottak. Ez tán a Rákóczi felkelésnek esett áldozatul. Falait egy Plocen nevű biztos leromboltatta és anyagát Mohácsra, egy magtár építéséhez vitette.[6]

A török megszállás alatt az itteni lakosság pusztulásával a hitélet is mélyen alá süllyedt. Bujdosó barátok hordozták a hitélet szövétnekét egyik bujdosó hívőtől a másikig, legtöbbször élet-halál veszedelem közepette.

A török járom alól való felszabadulás után Szekcső lakói a települőkkel gyorsan szaporodtak, és az 1700-as évek hajnalán a mai magtár helyén egy vályogból épült templomuk volt. Ebbe az Istentiszteletet mohácsi barátok tartották 1737-ig, amikor az első plébános Pitznacker József lett.[7]

1714-ben a templom mellett épült telken néhai Bésán Imre generális háza, a mostani Verb ház lett a plebánialak. Ezzel szemben a keleti oldalon volt az iskola is. Ezt a házat Bésán Sándor építtette, vagy bővíttette, miután az ő monogramját viselő BS jelzésű téglákat találtak itt a restaurálás alatt 1916-ban.

A szerbek betelepülése után megindult a felekezeti torzsalkodás, miután a gk. egyház a kat. templommal szemben építette meg templomát. Ez a cívódás csak akkor ért véget, amikor a Bésán testvérek elhatározásából a róm. kat. templomot 1802-ban, - mely még ma is áll – a mostani helyén felépítették.

Brüsztle József egy Szt.Jakab tiszteletére emelt templomról is megemlékezik.

Ebből mindenesetre arra következtethetünk, hogy a szekcsői hitélet magas fokon állott.

Azonban tévedés azt hinni, hogy már Nagy Constantinus idejében a szigeti oldalon templom állott, melyről Gosztonyi azt állítja, hogy ez lett a későbbi Angyalok temploma. Gosztonyi még akkor nem tudta, hogy azon a helyen egy Burgus nevű római vár állott, s ennek falai voltak, melyek akkor már a Duna medrébe nyúltak. Az Angyalok templomának falai a Dunába benyúló Burgusnak déli falára meredeken, északi irányba húzódtak. A templom a Burgus falai által befoglalt térbe épült. Könnyen megállapítható a templom és a Burgus alapja. Míg a Burgus falai mészhabarcsba épültek, addig a templomé sárba. És minthogy a rómaiak falat sárba sohse raktak, minden habozás nélkül kimondhatom, hogy a szigeti templom nem Nagy Constantin idejéből való. (A templomra nézve némi betekintést enged a Burgus rajza. Lajos király tragikus halála azonban ebben a templomban következett be.

A Mártincai dűlőben levő templomomladékra vonatkozóan pedig az a meggyőződésem, hogy azok a török megszállás ideje alatti rombolások tanúi. Mártincai dűlőnévben a Papazd (Papd) Szent Mártoni határ olvadt be a Szekcső község határába. Az itteni templomrom nem tartozott a szekcsői templomromok közé. Noha Szt. Márton elvesztette község jellegét és mint puszta szerepelt már az adományozás idejében, 1880-as években mégis állott néhány háza és a korcsma. Egyidejűleg a templomrom.

1720-ban már Szekcsőnek plebániája volt és ettől az időtől 1737-ig a mohácsi plebános tartozott gondoskodni a szekcsőiek lelki életéről. 1716-tól kezdve a lelkiek ellátására megjelent áldozásnak már volt laka is, hol a foglalkozási időn kívül magát meghúzhatta. Az 1721. évi Visita szerint ennek a laknak a mai emeletes városháza helyén kellett lennie. A pécsi püspök és a káptalan tizedet 1727 előtt Szekcsőtől nem kapott. Azonban midőn tudomására jutott a püspöknek, hogy földesuraságnak magva szakadt, azonnal eljárást indított, hogy a tizedet különösen a Monyokai puszta után megkapja és biztosítsa.

Szekcsői papi tized.

A Szekcsőiek, Görcsönyiek, a pécsi püspöki levéltárban elfekvő 10.,11. és 12. acta szerint a 10-et leróni kötelesek voltak. Recs János, a pécsi püspöknek tiszttartója Rácgörcsönyben a bárány és gödölye 10-et végrehajtotta. De Nemzetes és Vitézlő Bésán Sándor, a maga – mint társbirtokosai nevében a 10-edelést fegyveres erővel nemcsak megakadályozta, hanem a Görcsönyben szedett bárányokat és gödölyéket el is vette. A püspöki uradalom panaszára a vmegye elrendelte a 10-ed szedés megengedését. 1729-ben, a Visita szerint a plébános évi összes fizetése 142 frt. 80 kr. Az iskolamesteré pedig évi 27 frt. 80kr. Ez pár utáni 1 nyolcada búza és 7 krajczár összege.

Az 1736. évi tűzvész elhamvasztotta a templommal a város nagy részét. Ezért a lakosság a Szentháromság bazilika romjaiból egy szerény imaházat rögtönzött, mely 1738-ig látta el a hívőket lelkiekben. Az 1757. évi Visita ismét csak mint romokról emlékezik meg a Szt.-Háromság kápolnáról. Bár az 1741. évi halotti anyakönyv arról értesít, hogy Gyenes István a Szt.-Háromság kápolnánál lett eltemetve. Többszöri rom állapotából a mai Szt.-Háromság kápolnáját Bésán Imre földesurunk emelte ki. Ide tette családi sírboltját. A család utolsó sarját, Báró Bésán Nep. János Giczen elhunyt földi maradványát ide temettették el.

A Bésán család sírja a Szt. Háromság kápolna padozatának közepén talált helyet. A sírt takaró kövön ez a felírás olvasható: „Cripta Nobilis Familiae Bésán.” A felirat alatt halálfej.

A tűzvész után felépített templom igen szegényes. Falai vályogból valók és mennyezete sárral összetapasztott vesszőkből állott. Falai meszeltek. Erzsébetet Látogató Boldogasszony tiszteletére volt felszentelve. A Bubregh család és Holkovics plébános 1733. évi hagyatéka a templomnak egy misekönyv és két harang. A harangok a Szt. Háromság kápolnáé lettek.

Az 1733. évi Visita szerint, volt a plebánosnak egy rétje, mely három kocsi szénát termett. Minden igavonóstól pedig egy kocsi fát kapott, és egy csibét.

Róm. kat. anyakönyv.

Szekcső plebániájának anyakönyvei 1736. évtől vannak meg. Ennek címlapjára Pitznacker plebános az alábbi magyar fordításban leadott latin szöveget jegyezte: „Jóakaró olvasó, ha ezen könyvbe bejegyzetteken kívül akár megkereszteltekről, akár megholtakról akarsz tudomást szerezni, azt élőszóbeli tanuskodásból kell megszerezned, mert ezen 1736-ik évig (nem tudom mely okból) feljegyezve, annál kevésbé könyvbe írva mi sem volt. Azért nagyobb biztosság végett, és nem annyira önnön magam, mint mások ismeretéből összeírtam két könyvet, melyekbe a fent nevezett esztendőtől kezdve egész a jelen időig mindnyájan feltalálhatók, kik vagy a szent Ferenczrendi atya által, vagy pedig általam kereszteltettek meg.”

Az 1811.-i Visita azt állítja, hogy az 1736. év előtti anyakönyveket tűz emésztette meg. De Pitznacker, ki a tűzvész után csak még egy évet töltött itt, a tűzvészről, mint az anyakönyvek elhamvasztójából egy szót sem említ, pedig bizonyosan tudhatta azt, ami egy évvel előbb történt.

Tévedésen alapulhat Gosztonyinak az a feljegyzése, miszerint az 1811-es Vizita tudott volna arról, hogy 1736-ban az anyakönyvek elégtek.

A szekcsői plébánia fiókközségei.

1738. évben már Baár községe, mint Szekcső fiókközsége szerepel. Istentisztelet az év három legnagyobb ünnepén lett tartva. 16-ot Baár sem fizetett, mert 10-et sem kellett fizetnie. Baár földesura Sauska Antal, János volt.

1754-ben, szerződéses alapon, Szekcsőnek második fiókközsége Somberek lett. A németnyelvű szerződés magyar fordításban a következőképen szól:

Szerződés. Mely főtisztelendő H. Hegyi Péter szekcsői plebános és a német község közt az alább közölt feltételek mellett, az évenkint megtartandó istentiszteletek tárgyában köttetett, még pedig:

1-ször, fent nevezett Plebános úr kötelezi magát Somberg német községnek, hogy az istentiszteleteket minden vasár- és ünnepnapokon úgy tartja meg, mint az Szekcső anyaegyházban szokásban van. Nemcsak a szt. misét, hanem a szentbeszédeket, keresztény tanításokat is tartani köteles. Az ifjúságot oktatni, továbbá mindazt amit a lelki gondozásban megtenni köteles, éjjel és nappal lelkiismeretesen elvégezni tartozik.

2-szor. Ezért Somberg községe tartozik a plebános Úrnak évenkint 105 forintot, 6 (hat) öl fát és 60 drb. csirkét bár fejében fizetni. Minden időben a fuvarokat oda és vissza, adni. A bér első részletét Sarlós-Boldogasszonykor, a második részét pedig év végén tartozik kiegyenlíteni. Község kiköti, hogy a papnak sem akkor ha éjjelre, sem akkor ha kettős ünnepre ott marad, ebédet adni nem köteles.

Mely kölcsönös megértés után, megerősítés végett, mindkét fél által aláíratott. Ez történt Szekcsőn 1754. január 1. (P.H.) Hegyi Péter Szekcső, Baar és Somberg plebánosa. Riedlinger József bíró. Storch Jakab esküdt. Schellenberger János esküdt.

Ettől kezdve 1757-ig két segédlelkésze volt Szekcsőnek Ezek Szt. Ferencrendiek vagy dominicánusok voltak. 1757-ben Horváth János áldozópap személyében találjuk itt az első káplánt, aki mellett szerzetesek is működtek mint második káplán.

1757-ben Szekcsőn 212 párt számlált a katholikusok száma. A vallásos és buzgó hitéletet élő lakosság a templomot is tehetsége szerint gazdagította. Sauskának, a sombereki és baari uraságnak Grabarics András nevű tiszttartója, egy 16 kapás szőlőt ajándékozott a templomnak. Erről az 1783.-i Vizita is megemlékezik. De a szőlő a későbbi feljegyzésekben említve nincsen s így a hiányos feljegyzésekből nem állapítható meg, hogy ki a későbbi szőlőtulajdonos.

A fiókközségek megszünte

1782-ben, 28 év múltával Somberk plebániává lett, Baar pedig mint fiókközség Somberkhez csatoltatott. Ez időtől fogva Szekcsőnek fiókközsége nincs és ezért a kápláni állások is betöltetlenek maradtak.

Az 1757-től, 1783-ig letelt időben az egyházlátogatási feljegyzésekből tűnik ki, hogy a hívők hitbuzgalma és hitélete kifogás alá nem esett. Dacára a görög nem egyesült lakók nagy számának sem áttérés, sem vegyes házasság nem fordult elő.

Az 1783. évi egyházlátogatás alkalmával a plebános panaszt tett egy Virág István nevű hívő ellen, ki a húsvéti gyónását nem végezte el. Megidézés és megdorgálás után, súlyos büntetés terhe mellett köteleztetett arra, hogy kötelességének 8 nap alatt eleget tegyen. Ezen évben a katholikus hívők száma 1700 lélek volt.

1810-ben újból elrendeltetett a káplántartás, miután a hívek rohamosan szaporodtak. A káplántartás fejében a plebános évi 60 forint készpénzt és egy szigeti rétet kapott. A Bésán család is adott e célra egy rétet. Az itt felsorolt jövedelemből káplán kapott a plébánostól évi 40 forintot.

Új róm.kath templom építése, 1880-1810

Minthogy a rossz karban levő vályog templom a görög-keleti templommal szemben volt és a két felekezet közti torzsalkodás állandóan tartott, a kat. hívek az akkori 2 Bésán testvérrel abban egyeztek meg, hogy egy új templomot építenek. Ehhez a fuvar és kézimunkát a hívők adják, a többi költséget pedig a Bésán testvérek viselik. Az építkezést 1800-ban meg is kezdették és 1810. év július hó 2-án befejezték. A templom felszentelését Eszterházy Lajos Vikárius Generális végezte, Sarlós Boldog Asszony tiszteletére. A templom építése 30.000 forintba került

A hely ahol a templom épült ingoványos terület volt, azért ezt előbb alkalmassá kellett tenni, hogy arra építeni lehessen. Az alap szilárdításához rengeteg földet kellett ide hordani, de mindennek dacára sem volt e tér építés céljára megfelelő, azért a nyugati fal és a torony alá a fal vastagságánál, 2 tégla szélességgel keskenyebb tölgyfa gerendát fektettek le, s azt két oldalt és a gerenda alatt körülfalazták, a mostani földszinttől számított 170-180 cm mélyen, egy-egy tégla széles fallal. Ha egy gerenda nem adta ki a szükséges gerendavastagságot, akkor a szükséghez képest, többet is helyeztek a fal alá.

A templomépítés anyaga, túlnyomó részt a falunkból került ki. A falak kő- és téglaanyaga a várhegyi vár omladékából, a tölgygerendák a szigeti erdőből. A három oltár márványanyaga pedig a szekcsői sziget termése. Ennek bizonyságául szolgál a Szent István oltárán álló ezüst feszület márványalapjába helyezett bronztáblácska, melyen ez áll: „Ao 1800.SZEKCSOI – DUNASZIGETTYÉN – TERMETT – MÁRVÁNY”. E bronztáblácska feljegyzése szerint a templomépítése 1800-ban vette kezdetét.

(Állítólag a szigeti márványból a pécsi székesegyház restaurálása alkalmával szintén használták a szekcsői márványt.)

A bronztáblácska keltezése arra enged következtetni, hogy a templom építési munkálatait már 1800-ban kezdették el, bár a Vizita azt mondja, hogy a templom építés 1804-ben veszi kezdetét. Az építész Reisz József volt.

A templom férőhelye összesen 528.31 m². Ebből a hajó területe: 455.58 m², a kórusé 49.05 m² és az oratóiumé 23.68 m². A hajó területén helyezkednek el a padok két sorban. Minden sorban van 15-15 pad, de ezek úgy vannak elhelyezve, hogy 10-10 esik az oldalbejáratoktól a szentély felőli részre, 5-5 pedig a kórus felé esőre. Minden padban van 6 ülőhely, (de szükségképen 8 is megfér) s így a padokban megfér 180-240 hívő. A templom állóhelyein pedig elhelyezkedhet 7-800, összesen 900-1000 hívő. A padsorok között a főbejárattal szemben 4-4 méter széles út van hagyva. A két oldalhajóval szemben is ugyanilyen széles. A padok és a szentély között, a két mellékoltár mögötti téren helyezkednek el az iskolások. A padsorok közt a leányok és fiatal asszonyok, a kóruson pedig a legények.

A szentélyre 1, a hajóra 6 és a kórusra 2 szemközti ablak világít, melyek sodronyhálóval vannak védve. A templom teteje fasindellyel volt fedve, de annyira megrongálódott, hogy palával pótolták. Tornya bádoggal van fedve. 1891. aug. 20-án villám sújtotta és nagyrészt leégett, de a hívők csakhamar helyre hozták.

Orgonája 24 változatú, Ország Lajos orgonagyáros műve.

1892-ig a templom fehérre volt meszelve, de még ez évben 2500 forint bérért Greits Antal templomfestő művész vállalta a templom kifestését. Még most is ugyanaz a festés díszíti szentegyházunk belsejét, bár a falak rokkanása miatt, a repedezett falak eléktelenítették a festés egyes részeit.

A megsüppedt templom kijavítása 1930-ban.

A copfstillben épült gyönyörű templomunk, dacára annak, hogy feltöltött ingoványos területen épült, a 20. század hajnaláig minden baj nélkül dacolt az idővel. De 1916. táján már itt-ott észre lehetett venni a nyugati falon a repedéseket. Fenyegetőbb repedés a nyugati falon lévő ajtó felett lehetett látni. Itt helyenkint 2-3 centiméternyi széles repedések is támadtak. Már-már arra kellett gondolni, hogy a repedések életveszélyessé válhatnak, azért komolyan kellett a templom javítását elhatározni. Az illetékesek az Országos Műemlékek bizottságával léptek érintkezésbe, s meg lett állapítva, hogy a templomot sürgősen ki kell javítani, különben beomlik. Így még 1930. év folyamán megindult a kijavítása. Möhler József tanár végezte a sérülések és ezek okainak vizsgálatát és megállapította, hogy a templom még teljesen hasznavehető állapotba helyezhető. Bizonyos ideig tanácstalanul állt, hogy vajon mi okozhatta a falak megrongálódását.

Csak akkor tudott hamarosan eligazodni, mikor felhívtam figyelmét arra, hogy a templom alapja valamikor ingoványos terület volt és mesterségesen van feltöltve. Ezért az építéskor a falak alá vastag tölgyfa gerendák vannak fektetve, mint azt a néphagyomány megőrizte. Ennek tudomásulvétele után újból megvizsgálta a fal alapépítményét és egészen alá ásatott. Az alap alól eltakarított föld után néhány téglával együtt korhadt fadarabkák is alá hullottak. Erre aztán felbontotta az alapfalat oldalról is, és csakugyan megtalálta az egy sor téglán belül a tölgyfagerendát. E felfedezés után néhány napra megindul az aláépítő munka. Rövid egy méteres hosszban felbonttatott az alapépítmény, a gerenda egy-egy méter hosszúságban el lett fűrészelve és ugyanilyen hosszú darabon alá lett építve vasbetonból a sarkantyú. Ez az aláépítés folyt a nyugati fal 2-ik ablakától, egész az északi és keleti fal sarkáig. A templomtorony is egészen alá lett építve. Ezen is meglátszik az altalaj alkalmatlan volta, mert a torony nyugat, nyugat-északi irányban ferdült el.

A munka vezetésével Prior Ferenc lett megbízva. A munkát Makk Mátyás kőmíves mester vállalta és mint munkások alkalmazva voltak Holics Ádám és Ludvig Mihály.

Mikor az egész aláépítési munkálatok befejeződtek, következett a mennyezetet alkotó kupolák rendbehozatala. Első volt a kupolák padlás felőli részének beékelése. Ezután következett a vasbeton hálózat felszerelése és végül a beton beöntés és a falba való bekapcsolása. Az a lyuk, amelybe a tető betongyűrűje be van kapcsolva.

A templom belülről

Meg kell még említenem, hogy a főoltáron kívül van még két mellék oltár is. A fő oltár a Sarlós Boldog Asszony tiszteletére van emelve, a két mellék oltár közül az evangélium oldalon Szűz Mária, az epistola oldalon álló pedig Szt. István király tiszteletére emeltetett. A kórus alatti bal oldalon a templom sötétebb helyén Krisztus koporsója szokott elhelyezve lenni. A toronyban 4 kellemesen összecsendülő harang volt. Ezek közül három az első világháború alatt hadi célokra levétetett. Azonban ismét pótolva lettek. Az 1944. világháború is követelt egyet, mely még pótolva nincs.

Plébánia lak.

1810-ben a Bésán testvérek plebánia lakot is építtettek a mostani helyén, mely még most is fennáll.

Szt. Imre kápolna.

A Bésán család két ágra szakadása és a birtok elosztása után, Bésán Imre generális neje Franck Franciska adományozta az egyháznak azt a község közelében elterülő területet, melyen megboldogult férje tiszteletére kápolnát építtetett egy családi sírbolttal, melyben ez ág halottai várják a feltámadást. A Szt. Imrének tiszteletére emelt kápolnát 1854. aug. 2-án Crager Gábor mohácsi esperes szentelte fel. A kápolna körüli föld 1912 óta temetőül szolgál. A kápolna védőszentje: Szt. Imre.

Szekcső három temetője.

Dunaszekcsőnek ez idő szerint három temetője ismeretes. Első és legrégibb a Szent Háromság kápolna körül fekvő. Második az Újvárosi. Ebbe a kápolnát Kleisz József építtette családi sírboltjával együtt, 1888. év április 9-án pedig Szandtner Antal szentelte fel. Oltárképe a tékozló fiú, melyet Király Lajos, falunk szülötte festett. A harmadik a Szt. Imre temető, melybe 1912 óta folyik a temetkezés.

Szobrai a Szentháromság szobra a templomtéren, a Vendel és Flórián szobor. E szobrokat Bartalics József pécsi kőfaragó készítette, ki a pécsi székesegyház homlokfalán álló apostolokat is faragta. Az országút nyugati oldalán van egy kis Mária oltár. A kép alatt ivóvíz csergedezik.

Vannak továbbá a határ különböző részein kőkeresztek felállítva. Községi fogadott ünnep szent Flórián és szent Vendel.

Az istentisztelet nyelve magyar és német, miután a község lakói 2/3-ad részben magyarok, 1/3-ad részben pedig németek. A vasárnapi istentiszteletek nyelve tehát 2 magyar és 1 német. Nagyobb ünnepek alkalmával a kettős ünnepek első napja magyar, a 2. német.

A hitközségi ügyeket az egyháztanács, a plebános elnöklete alatt végzi.

Megemlítendő még, hogy a Bésánok oly sok, értékes és szép egyházi ruhákkal ajándékozták meg templomunkat, hogy azok bármely katedrális díszére válnának.

Kegyurasági jogok a két Bésán család között oszlottak meg. Ezek kihalta után Jankovich-Bésán József örökölte a birtok egy részével. A másik rész pedig a földek vételjogán a közbirtokosságra szállt. 1920-ban e jog mind két részről a mindenkori pécsi püspökre szállt és azóta Ő gyakorolja e jogokat.

Dunaszekcső a pécsi püspöki megyében a mohácsi espereskerülethez tartozik.

Dunaszekcső r.kat. hitközségének plebánosai.

1. Horvatovics Ferenc 1720-1722.

Az első helybeli plébános, ki egyszersmint mohácsi plébános is volt. Kapucsi György püspöki vicarius által neveztetett ki Szekcsőre, instellálva azonban nem volt. Alatta volt az 1721-iki és e plébániában az első egyházlátogatás, amely alkalommal úgy a szekcsőiek, mint a mohácsiak panaszt emeltek ellene; a szekcsőiek leginkább nagy kihágásai miatt (de gravibus excessibus), a mohácsiak pedig a horvát nyelvben való járatlansága miatt, amelynél fogva tőle az Isten igéjét soha nem hallhatják. Ő viszont bepanaszolta híveit, hogy a gabonát és szénát megadni vonakodnak. E panaszokra eskü alatt intézett vizsgálat folyt le. Szekcső község megigérte, hogy ha kötelmeit lelkiismeretesen teljesítő plébánost nyer, nemcsak a köteles gabonát stb. fogja megadni, hanem még szekereket is fog a plébános rendelkezésére bocsájtani, elvégzendi továbbá a háromszori szántást, gabonaelvetést, aratást; sőt még egy darab szőlőt is felajánlott. A szekcsőiek ezen igérete után Horvátovics elmozdíttatván, Szekcsőre új plebános neveztetett ki. Horvátovics ezután még a mohácsi plébániát adminisztrálta 1723-ig; innét átment a váczi egyházmegyébe, hol 1728-ban mint nőténcsi, 1734-ben pedig mint vácz-kishatyáni plebános említtetik; további életéről mi sincs följegyezve.

2. Holkovics Márton (1722-1733)

Holkovics 11 évig vezette lelkes buzgósággal a szekcsői népet; ezen idő alatt azonban 1730 február közepétől június elejéig ismeretlen okból Pécsett időzött. Életét Szekcsőn fejezte be, mit bizonyít egy régi, még most is meglevő, 1733-ik évi, velencei kiadású misekönyv, melyet Holkovics utóda szerzett be, és amelyre a beszerző e szavakat írta latinul: „A Bubreg családnak a szekcsi, elhanyagolt templom iránt való keresztény-katholikus indulatából és jámborul elhunyt, egykori szekcsői plébánosnak, Holkovics Mártonnak hagyatékából szerezte meg ezen misekönyvet Scutelly András plebános MDCLLXXXIII-ban.”

3. Scutelly András (1733-1736)

Scutelly csak három évig volt Szekcső plebánosa. Ez kitűnik abból, hogy 1736-ban hagyta el. Az 1729-i egyházlátogatási jegyzőkönyvben ő említtetik mint plebániavezető. Valószínű, ez azért volt, mert Holkovicsot betegsége miatt helyettesítette. 1736-ban Szekcsőt tűzvész hamvasztotta el. E miatt való megrázkódtatásának következménye lett, hogy a Patacs Község közelében fekvő Jakab hegyre elvonult és maga köré gyűjté az ott élő remetéket, azok közt vezérkedett. 1744. év okt. 2-án visszaadta lelkét Teremtőjének.

4. Pitznakker József

(1736. júniusától – 1740. febr. végéig)

25 éves korában lett plebános. 1710-ben született. Jártas volt a magyar, német és horvát nyelvben. A plebánia vezetését templom és plébánia-lak nélkül vette át, miután előde alatt tűz emésztette el. Szekcsői életét templomépítéssel kezdette. Erről az 1738-i egyházlátogatási jegyzőkönyvben ez van latinul beírva: „vályogból épített új templom.” Leltárt készített, melynek két pontja figyelemreméltó. Az első pont: „A plébános kap a plébánosok pénztárából 16 frt.14krt. A 2. pont a templomnak van egy szőlője. További feljegyzés e szőlőről nincs, így valószínű, hogy a templomépítés céljaira el lett adva.

Pitznakker az eskettek anyakönyve utolsó oldalán ezt a feljegyzést örökítette meg; magyarul így hangzik: ”A plébániák rendszabálya Ő szt. Felsége által. 1733. márcz. 38.” Teljesen egész plebánia az, amely áll 200 házaspárból és rendelkezik 24 hold elkülönített szántófölddel, melyek közül 8 hold őszire, 8 hold tavaszira használtassék, 8 hold pedig fennmarad őszi szántásra. 8 kaszás rét, melyet a hívők kaszálnak, valamint az aratást és behordást is a hívők teljesítik; a plebánosra csak a kicséplés marad. Vegyen a plébános 8 kapás szőlőt, amit munkálni a hívők tartoznak, és e szőlő minden tehertől (adó, stb.) ment leend. Minden pár fél kila gabonát, vagy 1 frt. 25 krt. fizet. Egy évben négyszer tartoznak ajándékot hozni: karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor és a templom védőszentjének napján, amely ajándéknak 1/3-a a mesteré. A templombúcsúk napján tartozik a mezőváros adni 6 kenyeret, egy nyolcad fehér lisztet, egy csöbör bort, 16 font marhahúst, fél borjút, vagy egy bárányt, 24 csibét, 2 ludat, 2 kacsát, 50 tojást, 3 font szalonnát, 4 font sót. Ha pedig böjti napra esnék, fél mázsa halat, lisztet és tojást, 3 font vajat. A vendégek lovainak számára pedig 2 mázsa szénát, 1 fölöntő zabot. A plébániának legyen alkalmas udvara és kertje úgy a zöld vetemények számára, mint a cséplendőknek és szénának fenntartására. Pitznakker Tolnán kerületi esperes lett, innét 1747 októberében Tevelyre ment, hol 1780. jan. 15-én halt meg.

5. Draksics János Márk. (1740-1742)

1719-ben tevelyi plebános, 1727-1734-ig pedig bonyhádi esp. pleb. 1740-ben Szekcsőre jött, de csak mint helyettes plebános működött. 1742-ben elhagyta állását és mint magán ember élt Szekcsőn. 1746-ban Bonyhádra költözött, ahol 1750. ápr. hó végén meghalt.

6. Téglásy Miklós (1743-1745)

Rozsnyóról számazott. Gyula-Jovánczai áldozár 7 évig volt. Innét jött Szekcsőre. Alatta építettek a görög nem egyesültek a katholikus templom tőszomszédságában új templomot. Ez új templom anyagának összehordása alatt Téglásy panasszal fordult Fonyó Sándor püspök helyetteshez, hogy akadályozza meg a templomépítést. A püspökhelyettes az akkor Pozsonyban tartozkodó Berényi Zsigmond püspökhöz fordult, de eredménytelenül De úgy látszik Ő sem akadályozhatta meg a görög templom építését és így megépült a kat. templommal szemben. 1745-ben Magyar-Székkel cserélte fel plebániáját és 1771. aug. 19-én 57 éves korában meghalt.

7. Bakotics Péter. (1745-1746)

Bakotics Dalmáciában született 1718-ban. Nagybátyja, Bakotics Gábor nagyprépostnak segítségével végezte iskoláit. 1742-ben szenteltetett pappá két évi káplánkodás után Magyar-Székről foglalta el a szekcsői plébániát 1745. máj. 8-án. Két év után Nádasdra, onnát Mohácsra neveztetett ki. 1758. jún. 27-én halt meg.

8. Püspöki János (1746-1749)

Mint az esztergomi egyházmegye papja, rövid idő alatt két helyen plebánoskodott. A pécsi egyházmegyében 1729-1734-ig Egerágon, 1740-ben Pakson, 1746-tól Szekcsőn volt plebános. 1750-ben átment a kalocsai egyházmegyébe és mint Kula község plebánosa halt meg 1752. nov. 12-én 82 éves korában.

9. Schroncz András (1749-1751)

1749-1751-ig volt németbólyi plebános. Ezután egy évet szabadságon töltött. A szekcsői plebániát 1749. aug 23-án foglalta el. Egész élete betegségben telt el. 1751-ben halt meg, hívei a templom alá temették. 1810-ben, mikor az új templom elkészült, hamvait felvették és a Szt. Háromság kápolna mellé temették.

10. Hegyi Péter (1751-1768)

Pécsről származott és Szvilkovicsnak hívták. 1751-ben került Szekcsőre és 3 évig, mint helyettes – 1755. ápr. 25-ig működött. Ekkor neveztetett ki plebánossá. 17 évi itt működése alatt a földesurasággal bensőséges viszonyban élhetett, minthogy Bésán Jánosnak keresztatyja volt. Somberek ő alatta lett Szekcső filiája. 1768-ban értényi plebános lett és 1798. ápr. 4-én halt meg.

11. Melchard Nep. János (1768-1780)

Bátaszéken. 1740. máj. 8-án született. 1766. márc. 29-én szenteltetett pappá és utána 2 évig himesházi káplán lett. 1768. nov. 17-én vette át a plebánia vezetését. Első gondja volt a romokban heverő Szt. Háromság kápolnának a felépítése. 1772. júl. 14-én már egészen új templom tornyából hívták a harangok az ájtatos híveket imára. A kápolnát a plebános buzdítására Bésán Imre építtette, ki egyben a kápolnában családi sírboltot is állíttatott. A kápolna, mely teljes búcsúval van összekötve még ma is áll. 1780. decz. 28-án betegsége miatt szülőhelyére vonult vissza, ahol 1781. márc. 13-án elérte a halál.

12. Nagy Ferenc (1781-1826)

Szencz-en született Pozsony megyében. 1777. szept. 20-án, Pécsett szenteltetett pappá. Tolnán 3 évig káplánkodott, ezután lett Szekcső plebániájának vezetője, de plebánossá csak 1781. ápr. elején. Alatta vált el a két fiókegyház, Somberek és Baar. Előbbi plebánia, utóbbi lokális kapellániává lett alakítva. A kegyúri jog alatta szállt át a pécsi püspökről a Bésán családra. 45 évig egy helyen való működés után 1826. márc. 1-én tért örök nyugalomra.

13. Teslér László (1826-1830)

Született 1794. okt. 12-én Rakoczán. Iskoláit Szegeden, Pozsonyban és Pécsett végezte. 1817. okt. 27-én lett felszentelve. Mint növendék pap már, foglalkozott a költészettel. Erre Őt Kazinczy több levélben buzdította. Barátja volt Vörösmarty is, kit anyagilag többször segélyezett. Kiváló zenész volt, és nagy párolója a szépművészetnek. Bodonyban, Pinczehelyen és Kéménden káplánkodott. 1826. ápr. 27-én lett Szekcsőn plebános. 1830-ban kapta a Bükösdi plebániát, honnét 18 év után Pécsre vonult nyugalomba. 1849. aug. 22-én a bükösdi szőlőjében kolera áldozatává lett.

14. Stangl Antal (1830-1837)

Született Pécsett, 1791. jan. 4-én. Iskoláit itt végezte. 1819. jan. 23-án szenteltetett pappá. Kéménden, Sombereken és Bátaszéken káplánkodott. 1830-ban nyerte el a szekcsői plebániát. 1837-ben elhagyta Szekcsőt és innét Pécsre, Pécsről Budára költözött. Szczetovszky püspök visszahívta és a szigetvári Szent-Ferenc rendi atyákhoz küldötte. Innét csakhamar Pécsre, azután Szegszárdra, majd ismét Pécsre vándorolt. Életét szülővárosában fejezte be. mint aranymisés áldozár 1874. máj. 24-én. A pécs-budai temetőben nyugossza örök álmát.

15. Grager Gábor (1837-1850)

Született 1810. márc. 7-én Tevelyen, Tolna megyében. Iskoláit Pesten és Pécsett végezte. Az egyházi rendet az egyhm. püspök távolléte miatt, Szucsics Pál diakovári püspök kezeiből vette 1833. okt. 15-én. 1834-ig Kurdon, 1836-ig Pécsett a Szt. Ágoston téri plebánián káplánkodott. 1836-ban karkáplán lett, s mint ilyen az erkölcstanból és lelkipásztorkodásból Pesten szigorlatot tett és mint ilyen a pécsi papnevelő intézetben tanulmányi felügyelő lett. Ezt az állását még 1837-ben a szekcsői plebánosi állással cserélte fel, hol 12 évet töltött. Nagy tudományú, pontos és erélyes ember volt. Sok akadállyal kellett Szekcsőn megküzdenie, azért a hitéletben új rendet teremtett. 1850. jan. havában Mohácsra ment, hol rövid idő alatt esperes, majd címzetes prépost lett. 1863. szept. 3-án Pécsett, midőn a püspöki asztalnál pohárköszöntőjét mondotta, szívszélhűdés következtében hirtelen halt meg. Pécsett nyugossza örök álmát.

16. Pleininger Szeraf. Ferenc. (1850-1870)

Pécsett 1813. szept. 22-én született. Tanulmányait is itt végezte. Pappá szenteltetett 1836. szept. 26-án és első miséjét okt. 2-án, a szt. rózsafűzér ünnepén mutatta be a vártemplomban. 2 évet és 11 hónapot tölt el Hőgyészen mint káplán, hol már, mint szerpap is működött. Olaszon 2 év és 9 hónapig volt gyámolítója az olaszi beteg plebánosnak. 1842. év ápr. havában pécsi hitoktató, 1845-ben első karkáplán és tanítóképző intézeti tanár lett. A szekcsői plebániát Szczitovszki János hercegprimás ajánlatára kapta, a Bésán kegyúri családtól 1850. jan. 3-án. 1863. szept. 4-én a kerület esperesének neveztetett ki.

Szekcsőn 20 évig vezette a reá bízottakat teljes bugósággal és lelkiismerettel. Hivatásszeretetének azzal is tanujelét adta, hogy a plebániára vonatkozó feljegyzések mind tőle erednek.

Alatta épült a Bésán generális család által emelt Szt.-Imre kápolna, melyet Grager Gábor akkori mohácsi esperes szentelt fel 1855. aug. 2-án. Ő alatta lett a templom és plebánia lak újonnan fedve. Érdemei elismeréséül kanonoki állásra jelöltetett, de 1870. febr. 17-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Hamvai itt nyugosznak.

17. Garay Alajos (1870-1886)

Szekszárdon született 1818. dec. 24-én. Iskoláit, egyet kivéve, amelyet Kecskeméten végzett, Pécsett kezdte és fejezte be. A hittudományi tanfolyamot 2 évvel előbb végezte, mint a kánoni kor azt megkívánta, azért ez az időt Slavoniában, Fericsansziban a Mihálovics családnál töltötte, mint nevelő, s csak 1841. aug. 5-én lett pappá szentelve. Nádasdon és Mágocson körülbelül 5 évig káplánkodott. 1846. október havában lett mocsoládi plebános, de ettől az állásától 1848-ban megfosztatott. A szabadságharcban ő is kivette részét és ez miatt nem csak javadalmát vesztette el, hanem szabadságát is. Minden nyomorúságát élveztette vele, bujdosó élete. 1850-ben visszanyerte szabadságát és 1855-ig a lovászhetényi plebániát adminisztrálta. Kis-Székelyen is csak 1856-ig volt, mert innét Pestre ment és az egyházi irodalom terén fáradozott. 1861-ben a Szt. István társulatnak titkári és könyvtárosi hivatalában találjuk. De mint ilyen sok kellemetlensége lévén, 1864. májusában elhagyta Pestet és egyházmegyénk egyik plebániáját Szalatnakot, fogadta el. Nyugtalan vére azonban 1867-ben Pécsre űzte, hol először állás nélkül, később, mint hitoktató az irodalomnak élt. Ebbe is bele unt, s 1869-ben Majs község plebánosa lett. Nyugtalan természete 1870-ben innét Szekcsőre vitte, hol 15 teljes évet töltött. Itt sem találta meg nyugalmát, de végzete ide kötötte. Életét csaknem túlnyomóan az irodalomnak szentelte. Írt költeményeket, s nem nagy sikerrel színdarabokat is. Prózai műveiben a vallás-erkölcsi irány vezette. Munkái különböző folyóiratokban és külön kiadásokban jelentek meg. Legjobban kedvelte a röpiratokat és brossúrákat.

Kiváló szónok volt és ezt a tevékenységet nem is szívesen engedte át másnak. 1886. jan. 18-án adta vissza lelkét teremtőjének. Sírversét maga készítette, mely ekképen szól:

„A ki e sírban nyugodtan alussza most a por álmát,

Várva az isteni szót, melyre új életet ölt;

Vajmi keményen hányta-vetette a sors keze, jutván

Sok küzdelme után végre e hantok alá!

Két jelzője vagyon csak: Honfi és író – s ez elég is.

Mind a többi merőn, bármi az, emberi sors!”

A közös temetőbe letett hamvai végre nyugalmat találtak, mit e földön feltalálni képtelen volt.

18. Szandtner Antal

(1886. febr. 28. – 1912. jan. 12.)

Az 1885. jan. 18-án megürült plebániát Czapári János akkori káplán vezette 1 hónapig mint helyettes. Még ez év február 28-án vette át Szandtner Antal mint plebános a hivatalt. Született 1841-ben a Somogy megyei Szomajom községben, hol atyja kántortanító volt. Iskoláit Kaposvárott és Pécsett végezte. 1866-ban aug. 1-én lett felszentelve. Káplánkodott 1869-ig Bátaszéken, 1872-ig Pakson, 1879-ig Szekszárdon. Innét rövid időre Agárdra került mint plebános-helyette. De ismét Szekszárdra került, honnét 1886-ban lett Szekcső plebánosa. Porai a szekcsői temetőben várják az Úr hívó szavát.

19. Kiss Lajos (1912-1925)

Szekszárdon született 1874. dec. 22-én. Első szt. miséjét, Szekszárdon mondotta 1897. máj. 16-án. Olaszon, Czikón, Magyar Kesztin és Kurdon káplánkodott. 1912-ig mint karkáplán hittanár, székesegyházi sekrestyeigazgató Pécsett teljesített szolgálatot. Még ez évben nyerte el Dunaszekcső plebánosi állását, később kerületi tanfelügyelő és esperes, hol Isten dicsőségére és híveinek javára töltött 13 esztendőt. 1926-ban lett Szekszárd belváros plebánosa. Rövidesen Coronzói kormányfőtanácsos és Tolna vármegye címzetes apátja lett. 1938-ban Pécsi kanonok, felsőházi tag. Nemes lelkét 1944. okt. 28-án adta az Úrnak.

20. Kéthelyi József (1927-1949)

1881-ben, iparoscsaládból született. Szülei Pécsre költöztek s így az elemit és gymnáziumot Pécsett végzi. A theologiát a budapesti egyetemen hallgatja. 1905-ben lett pappá szentelve és 1909-ben szerzi meg a doctori diplomát. 1910-ben a pécsi székesegyház prasfendátusa és a leánygymnázium hitoktatója. 1915-ben foglalja el a pécsváradi plebánia hivatalt és 1916-ban már esperes és tanfelügyelővé neveztetett ki. 1927-ben foglalja el a dunaszekcsői plebánia hivatalt és egyben a kerületi tanfelügyelői hivatalt. 1934-ben a mohácsi kerület esperesi állását tölti be. Meghalt 1949-ben műtét közben.

21. Farkas József

(1949.IX.19. - )

Köblenyben volt Plébános...

A görög nem egyesültek.

A török hódoltság alatt annyira elnéptelenedett Szekcső, hogy igen kis számú lakossággal indult meg itt az új élet. A lakósoknak rohamos szaporodása az 1698-diki tömeges szerb településsel indul meg, úgy, hogy 13 év alatt 1721-ben a lakosság 1260-ra szaporodott. A lakosság túlnyomó részben görögkeleti szerb volt és csak igen kicsi töredék a katolikus horvátság, akik valószínű a szerbekkel települtek ide.

A betelepítés lehetősége, a Lipót császár adományozó levelében van biztosítva, amely szerint Csernovics Arzen lett Szekcső várának és városának ura, amiről más helyen már bővebben megemlékeztem.

1721-ben a gkeleti lakosság, a betelepültek számát véve alapul, erősen lecsappant. Ekkor a püspök Milenkovics Nikanor volt és uralma alá tartozott Baranyában 19 és Tolnában 2 községgel. E községeket 21 pópa vezette, de a Szekcsői kettőt kivéve.

A pópák tehetségükhöz képest évi díjat fizettek a püspöknek 1, 2, 3 aranyat. De a nép is fizetett a püspöknek minden pár után 5 dénárt. Búza és egyéb gabona helyett pedig minden falu gk. vallású lakói összesen 8, 10, 15, 20 frt-ot fizetett. De ha a helység tehetős volt, többet is. Minden házasságkötés után kapott a püspök 2, 4 vagy 6 hatost, aszerint, hogy ki-ki hányszor lépett házasságra. Házszentelés vagy megáldásért 4-8 frt. járt. Temetésért a szegényektől 1 frt.50kr.-t kapott, gazdagoktól egy borjút vagy tehenet. A kiközösített felmentéséért tetszés szerinti összeget- a panaszosoktól pedig 6, 12, 20, 30 forintot. (E bekezdésben foglaltak a Szekcső község gk. lakósaira is vonatkoznak.)

Milenkovics Nikanor valószínű Szekcsőnek utolsó püspöke volt, mivel hogy 1733-ban Dimitrovics Vasil budai és fehérvári püspök joghatáskörébe rendelte Ő Felsége a mohácsi és szigetvári districtusokat, hol ezelőtt püspökség volt.

A görög püspök ezután csak püspöki vikáriust tartott Szekcsőn, ki a volt püspökséget – mely a budaiba lett beolvasztva – kormányozta.

1733-ban Bésán Sándor panaszt emelt Dimitrovics Vasil püspök ellen, hogy a keresztelő Szent János tiszteletére épített templomot elhordatta és istálót épített abból.

1734-ben a püspöki vikárius Szekcsőn, folyamodott, hogy javai után ne kelljen urasági szolgáltatásokat teljesíteni. A vármegye elutasította kérelmét, mert a javak a királytól nem nyertek megerősítést.

Az új görögkeleti templom építése 1743-ban.

Az 1736. évi tűzvész a gk. templomot is elhamvasztotta. Ezért, jóideig fabódéban kellett az istentiszteleteket tartani. Lelki vezetőjük most egy kalügyer (szerzetes) volt és a püspöki rezidentiában lakott.

1743-ban, amikor a szekcsői gkeletiek a Tolna megyei letelepült rácsággal 750 főre szaporodott, elkezdették az új templomjuk felépítését. A betelepülőket Bésán Sándor szívesen fogadta, mivel a katolikus lakosság vele állandóan viszályban élt, az úrbéri szerződés meg nem tartása miatt.

A templomépítés engedélyét Mária-Terézia királynétól megkapták, de a templom helye miatt, sok kellemetlenség adódott. A katolikusok minden áron meg akarták akadályozni az építkezést, miután az új templom a kat. templomtól alig 30 lépés távolságra lett volna. Téglásy Miklós rk. plebános levele, melyet ez alkalommal küldött Fonyó Sándor püspök helyetteshez, magyar fordításban ekképen szól:

„Méltóságos Fonyó S....stb.

Tolna megyéből Szekcső városába költözvén, a sizmatikusok által templomépítésre összehalmozott anyagot magam is láttam. Legújabban azonban a plebános adta tudtomra, hogy a helybeli rácok Budán lakó püspökükért kocsikat küldtek, hogy az az építés megkezdésénél személyesen jelen lévén, tekintélyével riassza vissza az építést netán megakadályozni szándékozókat.

Ezen építkezésre nézve ugyan a királyi engedély megvan, még is az általunk kiválasztott helyről el kellene őket terelni, mert az a kat. templomtól alig van 30 lépésnyire. Nehogy tehát a mieink akadályozva legyenek, tanácsosabb volna a templomot a kat. Plebánia ház (t.i. a régi ház) mellett építeni, mely úgyis a görögök házai között áll. Hogy ezen építéssel szemben miképen viselkedjem, kérem Exellencziád kegyes rendeletét.”

E jelentés megtétele után a püspök mit tett ez ügyben, tudni nem lehet. A templom a jelzett helyen felépült, s még ma is áll. Zavart már 1810 óta nem okoz, mert a kat. templom tőle távol, a város legszebb helyén áll.

A templomépítés idejében egy Simon Exarch nevű pópa vezette a gk. lelkészi hivatalt, s a monda szerint a kat. plebánossal a templomépítés miatt összeverekedtek. Simon Exarch megbízottja és helyettese volt a püspöknek, ebből folyólag felügyeletet gyakorolt a tolnai és baranyai pópákra.

A helytartó tanács a templomépítés előtt, alábbi kérdésekre kért választ: 1. Magánosan van-e ott a felekezet, vagy más vallásúakkal vegyesen? 2. Minők ezek? 3. Van-e ott a katholikusoknak Temploma? 4. Mennyi a gkeletiek száma? 5. Kik vannak többségben? 6. Milyen közel van a legközelebbi templom? E kérdések tétettek fel 1753-ban, a szekcsői és beremendi templomok építése előtt.

Téglásynak e levele a fődolgon kívül mást is napfényre hoz. E levél szerint:

„Bésán S. kegyetlensége a kat. iránt iszonyú lehetett, mert 30 család költözött ki zsarnoksága miatt.”

Kiderül az a körülmény is, hogy ezen időben a kat. püspök a kormány megbízásából, mint felügyelő rendelkezett a görög nem egyesültek pópái és templomai felett is; így a pécsi püspöknek alá voltak vetve a pécsváradi, üszögi (jobban mondva, ráczvárosi) pópák. stb. (Gosztonyi megjegyzése)

Nenándrovics Pál gk. érsek, a templomépítésnek a vármegye újabb tilalma ellen panaszt tett, s ennek folytán kitudódott, hogy a gk. templom és a kat. templom közt alig 10 lépés a távolság.

1765-ben a szekcsői gk. vikárius Cirilovics Soffron volt, ki a vármegyénél panaszt emelt az érsek ellen, hogy az az idevaló pópákat súlyosan adóztatja. A vármegye a panaszt a helytartó tanács elé terjesztette, mely vizsgálatot rendelt el és utasítást adott az idevaló vikárius és pópák részére.

1743-1810-ig a Szekcsőiek majd egy- majd két pópa vezetése alatt állottak, de 1810-től mindig csak egy pópájuk volt 1945-ig. Ez időtől alig észrevehető lélekszám ingadozás van 1920 augusztusáig. Ekkor a szerbség optál Jugoszláviához és ettől fogva tanítójuk sincs. Az utolsó tanító volt Lasztics Szvetozár.

A legutolsó pópa Mayer volt ki 1945-ben költözött el innét.

A plebánia a Budai püspökséghez tartozik.

A legszentebb Üdvözítő Leányai Kongregaciója.

A rend anyaházának székhelye Pozsony (Bratislava), a magyar tartomány székhelye Zsira kisközség Sopron megye.

A rend leányaiból 1941-ben 3 tag költözött községünkbe u.m. Fekete M.Ottilia főnöknő, képesített óvónő, Csermely M. Amabilis és Kottelmenn M. Veronika nővérek. Még ez évben szaporodott Pintér M. Anacleta nővérrel, ki a róm.kat. elemi iskolában töltött be tanítónői állást.

1948. jún. 15.én lett megszervezve a II. számú óvoda is. Ennek és a napközi otthon vezetésével megbízatott Varga M. Admirabilis volt.

A görögkeleti egyház.

A görög nem egyesült valláshoz tartozó legrégibb lakósokkal Szekcső török kézre jutása után csakhamar találkozunk. Az elnéptelenedett községbe özönével kerestek otthont a török alattvalók. Ezekkel együtt a hajléktalanná vált rácok is otthonra találtak itt.

A törökök kiveretése után a Balkán fésziget lakói, állandó nyomásnak voltak kitéve, azért inkább a kivándorlásra, mint a háborús nyomor elviselésére szánták magukat.

Csernovics Arzen ipaki érsek, szerb és bolgár pátriaka, I. Lipót meghívására, az 1690 ápr. 6-án keltezett császári irat erejénél fogva, 36-37000 családdal (180000-200000 családtaggal) be is költözött az országba, az uralkodó védelme és oltalma alá. A császár jóindulatát örökös hűséggel hálálta meg.

A pátriárka, útját a behozott szerbekkel a Duna vonalán tette meg és Szekcsőt érintve, itt a hívők egy részével meg is telepedett, de székhelyét még ebben az esztendőben Szent Endrére tette. Így lett Szekcső átmenetileg érseki, később püspöki székhely.

A császár az 1697. év ápr. 28-án kelt adománylevéllel Szekcsőt és a hozzátartozó uradalmakat a pátriárkának adományozta, de mivel a birtokoknak tulajdonosa, Bezerédy, igényét fenntartotta, Csernovics 4 évi birtoklása után visszakapta.

A pátriárka az elvesztett birtok fejében, az 1702. év máj. 16-án kiadott adománylevél erejénél fogva kárpótlásul kapta Dálya, Bjelóbrdo, Borovó és Csivics birtokokat, melyeket a pátriárkák háborítatlanul birtokoltak 1728-ig.

Görögkeleti püspökség Szekcsőn.

A szekcsői püspökség 1690-ben alakult Első püspöke 1695. év márc. 4-én neveztetett ki, Jankovics (Tetovácz) Jevrem személyében.

Maximovics Gábor szekcsői püspök, ki 1721. év márc. 31-én itt halt meg.

1721-ben szekcsői püspök Milenkovics Nikanor. Fönnhatósága alá tartozott 19 baranyai és 2 tolna megyei község pópája, kivéve a Szekcsőiek.

1729-ben Gávrilovics Maxim szekcsői-, szigeti-, Mohácsi- és eszéki püspök. Milenkovics halála után, 1733-ban Őfelsége a mohácsi- és szigetvári distriktusokat a budai és fehérvári püspökséghez csatolta. Milenkovics után a szekcsői püspökség a budaiba olvasztatott és püspöki vikárius kormányozta.

1733-ban Bésán Sándor panasszal élt Dimitrovics Vazul püspök ellen, hogy a keresztelő Szt. János tiszteletére emelt kápolnát lehordatta és abból istálót építtetett. A vármegyei vizsgálat ebben az ügyben elrendeltetett.

1734-ben a püspöki vikárius folyamodott, hogy az urasági szolgáltatásokra nézve neki is kiváltság adassék. De a vármegye visszutasította, mert nem király úton lett biztosítva.

Némi nehézségek, a templom építése körül is adódtak. Ugyanis a helytartó tanács megkérdezte, hogy Szekcső a megengedett helyekhez tartozik-e? Magányosan van-e a felekezet ott? Vagy más vallásúakkal? Milyen felekezet ez? Van-e katholikus templom? Hány g.keleti család van? Kik és mennyivel vannak többségben? Milyen közel van a legközelebbi templom?

E kérdéseket tették fel 1753-ban, a szekcsői gör.kel. templom építése előtt, és amikor az engedély már megvolt,

1765-ben Czirilovics Soffron volt a szekcsői vikárius, ki panaszt emelt a vármegyénél az érsekség ellen, hogy az pópáktól magas adókat követel: dumnica és kunak név alatt. A vármegye a helytartó tanácsnál keresett orvoslatot. A fenti adónem ismeretlen volt. A budai püspöki szék üres volt, a szekcsői Vikárius pedig nem akart az ügybe avatkozni és azért a dumnica és kunak ügy az alispán által lett elintézve. 1771-ben az alispán jelentette, hogy az adónemet megállapítani lehet, de keresztül vinni nem, mert Szekcsőn a püspök nemcsak rezidentiát bír, hanem sok földje is van. Nem volna tehát igazságos a népet megadóztatni. Ez a válasz a nemakarásból eredt. A dumnicát és kunakot mint adót meg kellett állapítani és a helytartótanács annak megfizetését 2 részletben állapította meg.

Czirilovics Soffront 1773-ban nem mint szekcsői püspöki vikáriust találjuk, hanem mint budai püspököt.

A pópák a püspököknek, tehetségük szerint évi díjat fizettek: 1, 2, vagy 3 aranyat. A nép is minden pár után, 5 dénárt fizetett. Búza és más gabona fejében a görög nem egyesült hívők 8, 10, 15, 20 vagy mégtöbb forintot, tehetősség szerint házasságkötés után 2, 4 vagy hat forintot, az szerint hányadszor kötött valaki házasságot. Házszentelés után 4, 8 forintot, kiközösítés feloldásáért tetszés szerint. Temetésért a szegényektől 1,50 Frt-ot, a módosaktól egy bornyút vagy tehenet. Panaszosok 6, 12, 20, 30 frt-ot.

1736-ban borzasztó tűzvész pusztított Szekcsőn. Ennek a tűzvésznek esett áldozatul a szerbek temploma is. Ezért a régi templom helyén, egy fabódéban tartották istentiszteleteiket. Ez időben egy kalugyer (szerzetes) volt a lelki vezetőjük. A templom építésére csak 1743-ban került sor, amikor a tolna megyei ? és Bésán Sándor által befogadott rácokkal, számok 750-re felszaporodott.

A templomépítésre Mária-Terézia az engedélyt megadta, de Szekcső róm.kat. és gör.kel. lakói közt sok kellemetlenségre adott okot, miután az építendő templom és már fennálló rk. templom közt alig volt 30 lépés távolság.

Simon Exarch kalugyer vezette a szekcsői gk.plebánia ügyeit, kiről a népmonda örökíti meg, hogy Téglásy plebánossal a templomépítésből kifolyólag, összeverekedett.

A hagyomány szerint Simon Exarch a püspöknek megbízottja volt. Tolna és Baranya megye pópái felett felügyelt. A conaistóriumokat is itt Szekcsőn a rezidentiában tartotta.

1743-tól, 1810-ig a szekcsői gk. hívek egy, máskor meg két pópának voltak alattvalói.

1810-tól 1921-ig azt mondhatnám népesedésük alig változott. 1890 táján 100 házban 673 lakós volt.

1921-ben a tanítójuk Lásztics Szvetozár, tankötelesek híjján más községbe ment, s azóta tanítójuk nincs. A papi állás is úgy 15 éven keresztül betöltetlen volt. Az utolsó pópa Maher László volt, ki 1945-ben elköltözött.[8]

A csehszlovákiából kitelepített reformátusok Szekcsőn

Itt Szekcsőn a református vallást követő lakósok, 1810-től mutathatók ki. Ettől egész 1827-ig a kimutatható református lakók száma 3-3 volt. 1865-ben 4, 1891-ben 7 és 1930-tól 24 lélek volt a reformátusok száma. A csehszlovákiai kitelepítéssel kapcsolatosan a betelepítettek száma 78 család 378 lélekkel, és így az ev. ref. vallásúak száma elérte a 402 lelket.

A betelepülőkkel együtt települt ide Garamlök községből Tóth Imre ev.ref. lelkész is, ki 1948. év szeptember hó 1-jével, - az itt megalakult református egyházközségnek – lelki vezetője lett. Dunaszekcső református anyaegyházközséghez tartoznak a bári és görcsöndobokai fiókegyházközségek.

Az ágostai evangelikus hitfelekezetnek a csehszlovákiaiak betelepítéséig alig volt hívője. Kimutathatóan 1870-ben 3, 1882-ben 2, 1890-ben 2, 1920-ban 5 és 1930-ban 9 volt.

Az 1947-48-i csehszlovákiai betelepítéssel Szekcsőnek 12 család- 52 lélekkel lett evangelikus lakossága. Mind fiókközséghez tartoznak.

Izraelita hitfelekezet

1810-ben Szekcsőn 25 izraelita vallású mutatható ki.

1829-ben számuk: 30

1850-ben 28

1865-ben 64

1870-ben 76

1880-ban 72

1890-ben 71

1900-ban 90

1910-ben 80

1920-ban 79

1930-ban 56

1940-ben 29

1950-ben 2

A zsidóhitközség ünnepei alkalmával a vallási kötelmek elvégzésére az imaházba járt, amely még most is fennáll, a plebánia lak melletti ház udvarában. Lelkészük nem volt, de a szükséghez mérten a mohácsi rabbi végezte a teendőket.

…Itt Halász Ferenc kézírása megszakad, és a szekcsői ifjúságra vár a feladat, hogy a tollat újból kézbe vegye…

A felhasznált forrásmunkák

Wosinszky Mór: Tolna megye története I. II. kötet.

Petz: Ókori lexicon.

Dr. Nagy Lajos jegyzetei.

Századok 1870.évi VI. füzet. 1873. 1870. IV.

Árpádházi okmánytár. XI. X.

Anju okmánytár IV.

Zichy okmánytár II. IX.

Hazai okmánytár V.

Révay családi okmánytár.

Csánky: Tört. Földr. II.

Múzeumi levéltár.

Vélics Kammerer: Magy. orsz. török deft. I. k. II. k.

Dr. Margalics: Serbek tört. repert. I. k.

Nemzeti naptár. 1803.

Bésán Okmánytár.

Haas: Baranya Története.

Fényes: Magyarország leírása.

Gosztonyi Jenő: Dunaszekcső a múltban és jelenben.

Várady Ferenc: Baranya múltja és jelenje. I. II. k.

Koller: V. II.

Gyulay családi levéltár. IX.

Hatos Gusztáv. Magyar Tört. Társulat Közlönye. 1870. évf.

Családi magániratok Szekcsőről.

Dr. Nagy Lajos: Magyarország a rómaiak korában.

Dr. Kuzsinszky Bálint: Lugio címszó. a Petz féle ókori lexiconból.

Szilágyi: Pannoniai Bélyeges Téglák.

Buday: Római felirattan.

Schimkoianum: Éremkatalógus.

Szeghalmi. Dunántúli vármegyék.

A Magyar Nemzeti Múzeum irattára 49.,111/1877.P.N. 5/1897. száma alatt található adatok.

Zichy okmánytár VIII. k. IX. k.

Deutsch-Ungarische Heimasbletter.

Dunaszekcső község szabályrendelete.

Mohácsi emlékkönyv. 1526.

Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története.

Dunaszekcső egyházlátogatási jegyzőkönyve.

Garay Alajos jegyzetei.

---

[1] Baranya megye története Haasz 214.l.

[2] U.o.

[3] Baranya m. múltja és jelene II. k.671.l. és Mohács története 101. l.

[4] Baranya megye multja és jelene II.698.l.

[5] Rupp Magyarország helyrajzi története 98. oldal

[6] Gosztonyi Dunaszekcső a multban és jelenben 66.l.

[7] U.o. 70.l.

[8] Gosztonyi Dunaszekcső a multban és jelenben