A könyv megrendelhető: Dunaszekcsőért Teleház: 69-535-010
Halász Ferenc Dunaszekcső nyugdíjas igazgató tanítója Marócpusztán, Baranyában született 1877. június 3-án, nem éppen előkelő avagy gazdag családból. Édesapja ács, Édesanyja családnevelő. Testvérbátyját korán elveszti, majd Pécsre költöznek, ahol a családfő bányászként keresi meg mindannyiuk kenyerét. Még diákkorában apját is elvesztve, özvegy édesanyjával él, aki mindvégig Vele marad.
A kitűnő képességű, jó hanggal megáldott ifjú a pécsi Tanítóképzőben végez, mint kántortanító. Diákéveiben a Mecsek barangolója, növény- és állatvilágának gyűjtője. Bejárja Baranyát, Tolnát és Somogy vármegyéket, keresve a történelmi emlékeket. Tanítói állomásai: Somogyvár, Szellő, Püspökszentlászló, Püspökmárok, Bár és Dunaszekcső.
Szentlászlón ismerkedik meg Gosztonyi Jenő rk. plébánossal, és annak Szekcsőről írt könyvével. Ennek hatására célja, hogy minél előbb Dunaszekcsőre kerüljön kántortanítónak. Óhaja sikerül és határtalan az öröme, amikor kézbe kapja szekcsői kinevezését, így özvegy Édesanyjával ide költöznek.
1900-ban feleségül veszi a szekcsői Mayer Magdolnát és az általános elemi iskolában tanít, valamint a rkat. egyház kántora, s megkezdi Szekcső több ezer éves múltjának régészeti feltárását és történetének megírását. Az első és harmadik gyermeküket azok korai évükben elvesztik. 1912-ben egy éves rajztanfolyamon vesz részt Pozsonyban. 1914-ben közbevág az első világháború, 2 éves frontszolgálattal, Trianon és az ezt követő általános nyomor Szekcsőn is érezteti hatását.
1916 elején igen nagy csapás éri. Elveszti szépséges feleségét fiatalon, gyermekágyi lázban a hetedik gyermekükkel együtt. 1916 végén újra házasságra lép Mészáros Máriával, a hátrahagyott négy árva fölnevelésére. A családi megrázkódtatások tekintetét befelé fordítják, csupán családja fönntartásán és kutatásain dolgozik.
1923-ban a szekcsői községi iskola növendékeinek faiskolát telepít, annak tanára, melyet 1950-ig lát el. Ugyanakkor elismert méhész hivatalosan is. 1923-1933-ig a járási faiskola felügyelője, és a szekcsői iparos tanonciskola rajztanára. 35 éves tanítói szolgálat után nyugdíjba vonult, és 1952. március 21-én 75 éves korában tragikus hirtelenséggel hunyt el.
Gyémántkeménységű és ragyogású etikája, morálja, ember és természet ismerete és szeretete izzó parázs tisztaságú, mely minden bajon átsegíti és egész életútját beragyogja. Fedhetetlen élete, forró haza- és igazságszeretete, mint élő fáklya lángol útmutatásul a mai és a jövő embere számára. Halász Ferenc tanító a tanítók mestere, a nemzet ingyen napszámosa szerényen, koldusként élt, de fejedelem volt. Ez volt az Ő belső nagyságának titokzatos ragyogású vonzóereje.
Emléke
továbbra is él az Őt tisztelő és szerető ember szívében!
Halász Ferenc tanító és hivatásos régész életmunkája, – Dunaszekcső és a mai Dunafalva történetének leírása – az akkori és a mai kornak megfelelően is szinte egy egységes, befejezett egész.
Minden sora régészeti és irattári dokumentumokkal alátámasztott írás. Olvasása igen érdekfeszítő, stílusa könnyed, gördülékeny, változatos. Nyelvezete, szókincse igen gazdag, ragyogó tisztaságú. Hozzászólásai pontosak, embert nevelők. Az átölelt anyag földolgozása hihetetlen nagy szorgalmat, kitartást és olvasottságot árul el. A munka felbecsülhetetlen értékű, - a régész pontosságával rögzített tükörképe - az itt élő ember küzdelmes élet-halál harcának, léte fönnmaradásáért, az őskortól napjainkig.
Az írás lényegében nem érinti a második világháborút, annak eseményeit és következményét. Erre Halász Ferenc tanítónak már nem tellett energiájából. A gyertya csonkig égett el, és ezzel munkája 50 éves hallgatásra ítéltetett.
És ekkor, csodák csodájára, az ifjú nemzedék lázasan követelte vissza apái örökségét.
Megnyitották a dunaszekcsői Falumúzeumot, a Halász Régészeti Múzeumot, Bíró Zsolt tanár úr szervezésével, és vállalták Halász Ferenc tanító Dunaszekcső és Dunafalva monográfiájának kiadását. Igen örvendetes és tiszteletreméltó ezen törekvésükben, a dunaszekcsői és dunafalvai önkormányzatok és az iskolák, valamint a pécsi múzeum önzetlen segítsége.
Mindannyiok fáradhatatlan, áldásos munkája, a magyar nemzeti öntudat újjászületésének élő forrása és az etika legtisztább kifejezője.
Végül pár sorban meg kell emlékeznem Halász Ferenc tanító lányáról, Halász Máriáról és dr. Tibor Béla szekcsői tanítókról, szüleimről, valamint nővéremről, dr. Tibor Lenkéről, akik fél évszázadon keresztül oltalmazták a Halász örökséget, hogy végül is közkinccsé lehessen.
Kívánok minden olvasónak szívós kitartást az olvasáshoz, türelmet és jó egészséget. Kívánom, hogy mindenki találja meg önönmagát Szekcső történetében, és ítéljen a belső íratlan morális törvényeinek igényességével. Erre tanít Halász tanító írásában.
Kívánom, hogy ezt mindannyian észrevegyük ebben a rohanó, mindenből kiábrándult, eldurvult világban.
Tisztelettel:
Utóirat:
Halász Ferenc tanító halála után, 1974-ben napvilágot látott a szekcsői Várhegyen Marcus Aurelius fejszobra. A páratlan leletet Szingler József, Szekcső mai régésze és múzeum őre mentette meg az utókornak.
Tekintettel arra, hogy Marcus Aurelius a volt római birodalom egyik legkiválóbb és legműveltebb császára és hadvezére volt, arcképét közöljük a monográfiában (XVIII. Tábla 3. kép).
Kelt: Dunaszekcsőn, 1999. augusztus 21-én
„... És
Zecusen állandó
széket és
lakot alkotott...”
Ott, ahol a Duna méltóságosan hömpölygő hullámai
sietve lépik át Baranya vármegye határát, hogy mint egy eős bástyafalat alkotva
annak keleti mezsgyéjét képezzék, fekszik a mai Dunaszekcső nagyközség.
Múltját kutatva kiderül, hogy erősen belenyúlik abba a korba, melynek történelmi lapjai jórészt az itt található beszédes leletanyagból tevődnek össze. És habár igen sok lap hiányzik is belőle, némi betekintés mégis csak lehetségessé válik.
Nem kevésbé nehéz eljárni azon keskeny ösvényen sem, amely az itt eltelt római időkhöz vezet.
Vannak forrásaink, melyekből e vidék históriai adatai többé-kevésbé megismerhetők, azonban ezek nyomán tiszta képet nyerni arról, ami csak Szekcsőn játszódik le, a lehetetlenséggel határos.
Feladatomnak tűztem ki e kedves Duna-menti községnek minden adatát összegyűjteni, amely annak történetével összefügg.
Fáradozásomat kielégítő siker koronázta.
Az összehordott leletanyag hivatva van a történelemmel egy úton haladni, és akárhányszor bizonyítani vagy kétségbe vonni a mérhetetlen múlt eseményeit. Hosszú évek munkája volt ez.
Nehéz volt fáradozásommal párosult elhatározásommal oda jutnom, hogy e művecskét megírni módomban legyen, de sikerült. Ebben nagy segítségemre volt Fejes György volt pécsi Városi Múzeum igazgatója, Dr. Vitéz Horváth Kázmér, mohács városi aljegyző, Véry János sombereki főjegyző, Ete János kölkedi körjegyző, akik szívesek voltak a rendelkezésre álló forrásmunkákkal támogatni; továbbá Dr. Nagy Lajos a székesfővárosi múzeum volt első osztályú őre, ki a Nemzeti Múzeumban feltalálható szekcsői leletanyag jegyzékét volt szíves megküldeni és szakszerű tanácsokkal ellátni. Végül Johannidesz Géza gazdasági tanácsos úr, a szekcsői uradalmi irattárból értékes adatokkal volt szíves támogatni. Szívességüket hálásan köszönöm. Köszönetet mondok azoknak is, akik mint Dunaszekcső lakói (felnőttek és elemi iskolai tanulók) leletek átengedésével hozzásegítettek e mű megírásának megvalósításához.
Záradékul pedig, vajha minden olvasó olyan elnéző szeretettel venné e könyvet a kezébe, amilyen bizakodó reménnyel és odaadó lankadatlan készséggel anyagát összehordtam, úgy a legnagyobb elégtétel lenne jutalmam.
Dunaszekcső, 1951. Március hó 10.
Halász Ferenc
Községünk a Budapest-eszéki országút két oldalán
terül el ott, ahol Baranya, Bácsbodrog, Pest-, Pilis-, Solt-, KisKun és Tolna
vármegyék határosak egymással.
Fekvése és közvetlen környéke már a legősibb korban is alkalmas volt arra, hogy itt emberek telepedjenek meg.
A bronzkorban már itt nagyobb emberi telep, de a kelták idejében község is volt.
Az egész község tájának és fekvésének kellemes és kedves volta nincs összhangban a helység szembeszökő nádfedeles hajlékaival és a még mindig nagyszámú rendezetlen és elhagyatott utcáival. Különösen nem kedves benyomást gyakorol e látvány azokra, kik községünket dél felöl, illetve a cigányvároson keresztül közelítik meg. Északra haladva e benyomás mindinkább enyhül. Az országúton haladva, az első utcaelágazódástól északi irányban a helység végéig, a nádas épületek csaknem teljesen eltűnnek (XVI/2. kép). Helyüket csinosabban épült, palával vagy cseréppel fedettek váltják fel. Csak a római kat. templomtól keletre fekvő Várhegy nyugati oldalán láthatók még a hegyoldalon fecskefészek módjára elhelyezett nádas épületek. De e házak tömegével beépült domboldal sajátságos és szokatlan látványa enyhíteni ígyekszik az összhangot bontó, náddal fedett viskók jelenlétét.
Ha fígyelembe vesszük, hogy a szűk utcák és az ebből eredő összezsúfolt háztömegek a régebben keletkezett községek jellegzetes tulajdonsága, akkor helységünk külsejét enyhébben vagyunk kénytelenek elbírálni.
A községünket szegélyező dombok, valamint a közvetlen közelében hömpölygő Duna vize egy-egy őrként övezik azt körül. És ezeket a természet adta előnyöket a rómaiak, később pedig a honszerző eleink felhasználva, itt várat építettek maguknak. De a megtelepülőknek nem kisebb becsű volt a termékeny határ és a halban gazdag Duna.
Ezen általánosságban elmondottak után lássuk a részleteket.
Községünket és annak határát – észak-déli irányban –
a Duna osztja ketté. A jobb parti részt – az itteni szólás szerint – hazainak,
a bal partit pedig szigetinek nevezik. Északról Báta és Bátaszék,
északnyugatról Véménd, nyugatról Palotabozsok és Somberek, délről Bár és Mohács,
keletről Nagybaracska és Bátmonostor, északkeletről pedig Szeremle községek
határa zárja körül.
Községünk régi határa volt északról Solfalu Bátaszék, Báta és Bőváros. Ez utóbbi a mai Szentháromságtól északra elterülő hely. Északnyugatról Izerő, délnyugatról Papd-Szent-Márton, délről Monyoka, Ság és Újfalu községe, keletről a Duna. Ezek a községek, részben még a törökök megszállása alatt is megvoltak, azonban még csak kettő emléke él Szekcső község két dűlője nevében, Mártinca- és Monyoka- dűlő nevében.
A hazai vagy másképp a Duna jobbpartján elterülő határrész dombos, völgyes, kisebb-nagyobb fennsíkokkal, de a legkiemelkedőbb pontja sem haladja túl a tengerszint feletti 158 méter magasságot. A szigeti rész a Mohácsi (Margitta) szigeten foglal helyet és mintegy 87-91 méter tengerszint feletti magasságban csaknem teljesen sík terület.
A határ egyik magas pontja a Várhegy (I. tábla 3. kép), mely a község belterületén – Duna jobb partján – észak-déli irányban helyezkedik el. Tengerszintje feletti magassága 144 méter. Hajdan községünk egyik megerősített pontja volt. Innen messze belátható a Duna-Tisza köze. Tiszta időben a Zengő és a nagyharsányi hegycsúcs, sőt a kiskőszegi (batinai) magaslat is látható. A Várhegytől északra, az ezzel párhuzamosan fekvő Szentjános- és Püspök-hegyet egy római sáncárok választja el. Innét, a még ma is a görögkeleti püspök javadalmas földjéről, e részben szőlőkkel beültetett magaslatról, felséges kilátás nyílik a Dunára és a Bácskára. A Szentjános hegy északi folytatása a Nagy- és Kislánka fennsíkja, 146 és 158 méter tengerszint feletti magassággal. Ezeknek folytatása a Csaposkút nevű dűlő hepehupás területe, mely nagyobbára szőlőkkel van betelepítve. Ennek a Duna felőli szakadékos patakból fakadó forrásvizét csapon vezették le. Innét nyerte e határrész a nevét. De az is lehetséges, hogy attól a forrástól kapta nevét, mely a kelet-nyugati irányú csaposkúti völgy nyugati harmadában, egy réten keresztül vezető csapás mellett helyezkedik el, és ezért „Csapáskút” nevet kapott. Ez szerint a dűlőt „Csapáskúti”-dűlőnek kellene nevezni. Láttam már olyan térképet, melyen a dűlő így volt megnevezve.
A Nagy- és Kislánkai dűlőt az országút választja el. Ezekkel csaknem egyen közűen halad a Lánka-csapárok és a hasonnevű völgy. Ez a Lánka-csapárok csaknem déli irányban a Szarvas kocsma nyugati sarkánál fut be a községbe. Az átutazók ebből a vízfolyásból és irányából csak itt-ott egy vízbuktatót vehetnek észre, mert ez le van boltozva és csak az uradalmi udvar gazdasági épületei mögött, az országút keleti oldalán bukik elő, és így folyik a Dunáig, ahol Fok néven ömlik abba. A Lánka-csapárokkal csaknem párhuzamosan halad a Bésőréti-patak és völgy, amely az országutat szemben a Duna mellett elterülő Alsó Legelővel metszi. A Bésőréti völgyet itt már Hidegvölgynek keresztelték el azért, mert az itteni légvonat állandóan hideg levegője csapja meg az itt járókat. Ez a völgy, már közel a bátaszéki határhoz, két ágra szakad. A keleti ágat Szárazvölgynek, a nyugatit Zsigavölgynek nevezik. Ezek közt foglal helyet háromszög alakban a Saslits tava dűlő (Szekcsőn laktak Saslits nevű szerbek. Lehet, hogy ezek valamelyik őséé volt ez és mivel ingoványos és vizenyős lehetett ennek egyik része, lett elnevezve Saslits tavának.). A Bésőréti patak és Lánka csapárok közti területen találjuk a bátaszéki határnál, Herákmegye dűlőt. Ez pedig valószínű, egyik Herák nevű (mert ilyen nevű szerbek voltak) tulajdonosától vette nevét. Ettől a dűlőtől keletre fekszik Szent-Imre puszta (ez már megszűnt), és a hasonnevű dűlő is. Herákmegyétől északkeletre találjuk Szent Imre felső puszta dűlőt. Nevét az e dűlőben fekvő egykori Szent Imre községétől vette. Lánka dűlő, az előbbitől keletre terül el. Minthogy Dunaszekcső a múltban nagy kiterjedésű szőlőkkel bírt, a Lánka dűlők nevüket a leánka nevű szőlőtől kaphatták. A lánkai dűlők északi felének egy része még beleesett abba a csatasávba, melyen Hunyadi János egy háborúját vívta Újlakival. Ennek a területnek keleti dűlő részét Gálhegynek nevezik, s a gálhegyi szőlők neve alatt ér véget. Ezek az országút két oldalán terülnek el. A Zsigavölgy és Bésőrét jobb oldalán helyezkednek el nyugatról kelet felé a Mártinca-, Gyérma-, Monyoka- és Cserháti-dűlők. A Cserháti dűlő keleti csücskén találjuk a Jauka-dűlőt. A Mártincai-dűlő Szent Márton községének nevét örökítette meg. Mártincának csak az óta nevezik mióta a szerbek beköltöztek ide. Legújabban a tagosító mérnökök Mártonhegynek keresztelték el helytelenül. Nevét a réginek megfelelően Szent Mártonnak kellett volna elkeresztelni, hogy a hajdani Papd vagy Papazd Szent Mártonnak a neve továbbra is fennmaradt volna. Alatta a Gyérma dűlő fekszik. Nem lehetetlen, hogy a dűlő gyér terméséről kapta nevét. Az ettől keletre fekvő Monyoka dűlő nevét az egykori Monyoka községtől vette át. Ennek a dűlőnek egy részét, mely a Somberek felőli oldalán fekszik és igen szakadékos, „Kurjak”-nak nevezik. Valószínűen azért, mert barátságtalan és művelésre alig alkalmas. Leginkább szőlőkkel van betelepítve. Végre ennek a völgynek legkeletibb részében helyezkedik el a Cserháti dűlő. Neve az egykori cseres erdőkkel lehet összefüggésben. Vagyis ezt a dűlőt cser erdő boríthatta. Ennek keleti lejtőjét foglalja el a Jauka-dűlő. Néphagyományok után nevét a törökök bejövetele alkalmával kapta. Tudjuk, hogy a Jauka északi oldalán volt Újfalu. Népe a török bejövetelekor a magaslatra vonult. Azonban a beözönlő törökök észrevették őket, s nagy jajveszékelés közepette halomra gyilkolták őket. Ez a terület is nagyrészt szőlőkkel van betelepítve.
A Hidegvölgyet hasító Bésőréti-patak felett, a Dunaszekcső és Somberek közti dűlőúton találjuk a Celenka hidat. Régen Ság, Monyoka és Újfalú közötti közlekedésnek lehetett fontos tényezője. Noha valószínű, hogy az alább elmondandóknak semmi köze sem lesz a celenkai híd nevéhez, mégis megemlékezem a Századok 1875. évi ápr. havában megjelent cikk eme részéről:
„A Celen (Chalan) család a Saágh nevet vette fel. Erről a családról elnevezett községtől déli irányban van a még ma is celenkai hídnak nevezett híd. Nem lehetetlen, hogy e híd a nevét a Celen családtól vette. De lehet az is, hogy Ödönek itteni letelepedésével kapcsolatos hunoktól maradt név.”
Közlekedési lehetőség a Szigetbe
A Sziget gőzkompon, ladikon (csónak) közelíthető meg
(XXX/1; XXIX/2 kép). A Margitta-szigetnek északi részét foglalja el. Mióta az
ármentesítő töltés és a lecsapolás megtörtént, ez az Isten áldotta termékeny
terület fokozottan művelés alá vétetett. És dacára a megszámlálhatatlan foknak,
a lecsapoló árkok segítségével mindig több és több terület válik
megművelhetővé. Csak erős és tartós áradások vagy esőzések után a fakadások
következtében – borítja víz a mélyebb fekvésű területeket. Ez azonban
számottevő károkat nem okoz. A „hát” jelzővel nevezett talajpúpok (mint pl.
Füzeshát, Pörkölthát, Kopárhát azonban alig szenvedett vízkárt. A legtöbb, ma
már lecsapolt ingoványos terület (mint Czercene, Sebesfok, Kácsafok) megfelelő
kaszálóul, sőt szántóul is szolgál.
A múlt század 90-es éveitől mind több tanya épül
itt. Ma már több száz gazdasági épület és lakóház áll. A beépült területek
leginkább a szigeti révpart közelében, a gr. Jankovich-Bésán gazdasági
területétől északra és délre, nagyobb kiterjedésben foglalnak helyet. A
beépített területek leginkább a Belsőszigeti kertek, Felsőszigeti kertek, Közép
kertek, Almáskert, Rácszállás és Öregszállás-dűlőkben vannak. Itt a házak
tömege egész utcákat alkot. Amióta a tagosítás megtörtént, azóta a gazdasági
épületek gombamódjára szaporodnak.
A szigetet nagyjából két részre osztja a Telek felé
vezető út. Ettől északra van a Középszigeti kertek, Tekereshát, Beskenye,
Keskeny erdő, Kopárhát, Belsőszigeti kertek, Felsőszigeti kertek, Mártonka,
Ágaserdő, Kerekhát, Sósmalát, Vár, Lencséskert, Barkás, Öregerdő és Kutas-dűlő.
A Teleki úttól délre találjuk az Almáskert-, Ráczszállás-, Öregszállás-, Újszállás-,
Almáshát-, Cselő-, Papkert-, Lencsésköz-, Régi városrét-, Szatyárhát-,
Galanya-, Tözön és Homokos-dűlőket. A gr. Jankovich-Bésán uradalom pedig
feloszlik: Józsefmajor, Tiser, Újmajor, Papfejsze bokra, Csanádi kert és
Pocsolya nevű részekre.
Keleten és északon az Öreg-Duna, nyugaton a Duna
folyam és délen Mohács határa szegi.
A Kutas-dűlőt egy meglehetősen hosszú Duna kanyar
határolja. Ebbe a területbe esik bele a Vár nevű dűlő a Vári pusztával, amely
ez idő szerint Kiss Dénes birtoka. A néphagyományok szerint azért nevezték el
Vári pusztának, mert itt hajdanában vár állott. Lehet, hogy a Tőtös testvérek
bátmonostori határban álló Szembecs várával volt átellenes. De valószínűbb az a
néprege, amely azt mondja, hogy itt egy korcsma állott. És amikor még az Öreg
Dunán az uszályvontatásokat lovakkal bonyolították le, akkor a vontatott jármű
alkalmazottai, a ló vezető kivételével itt, ebben a csárdában oltották
szomjúságukat és csillapították éhségüket addig, amíg az uszály a
Vári-csárdától északra, megkerülve, arra a helyre ért, ahol a lemaradt
személyzet a leghamarabb elérte az elhagyott uszályt. Minthogy a lemaradottak
itt várták az uszályt, nevezték el a csárdát Vári-csárdának, és ettől vette
nevét a dűlő is. Nem lesz felesleges ide iktatnom ezt, hogy a szekcsőiek
szólásmódja szerint érthető csak meg, mért nevezték a csárdát Várinak. „Az
éhező és szomjazó társaság itt vári meg az uszályt.”
A szigeten gr. Jankovich-Bésán József uradalma a
legnagyobb. Szántó-, kaszáló- és erdőből áll. A hazai oldalon már csak szőlője
van. A többi, még vagy 300 holdnyi területet a tagosítással vitetett át.
Nagyobb birtoka van még Pap Illés – és Beslin
Milivojnénak. De 100 holdat meghaladó birtokot, jó néhányat lehet
felsorakoztatni.
A szigeten, a termékeny földeken, dús kaszálókon
kívül nagyobb erdők is vannak. Ilyenek az Erdőbirtokosság tulajdonát képező
Csele-, Papkert-, Alsó- és Felső böde meg az Alsó és Felső Zátony-erdő. Az
uradalom tulajdonát képezi a Tiser-erdő. A tagosítás előtt pedig elég
számottevő volt a felosztott erdő, mely egyesek tulajdonát képezte. A tagosítás
alkalmával ennek nagy részét betagosították úgy, hogy ma már csak néhány
holdacskára tehető ennek nagysága. Ez az erdő sem korábban, sem ma nem képez
összefüggő egészet.
A Margitta-sziget tulajdonképpeni kihasználása a
dunai véggát emelésével veszi kezdetét. Ettől az időtől fokozatosan gyarapodnak
az ekével művelhető területek és ezzel arányosan fogynak a kaszálók s a
legeltetésre alkalmas területek.
Amikor pedig a belvíz levezetés is megtörtént,
úgyszólván az egész sziget művelhető területté változott.
Lakóink egy része felismerte a sziget rohamosan
emelkedő gazdasági értékét, összevásárolt itt földeket vagy a szegényebbjei
feles művelésre vették azokat, s kezdetét vette a gazdasági jó mód. Igazi
fejlődésnek azonban csak az 1925. év után indult, amikor a 100 km-t. kitevő
levezető csatornák elkészültek. Amíg azonban idáig eljutottak, sok és nehéz
megpróbáltatásnak voltak a szigeti földek tulajdonosai kitéve.
1870-ben még az egész Margitta-sziget árterület volt.
Igaz azonban, hogy helyrajzi helyzeténél fogva nemcsak északról délre, hanem
nyugatról (a nagy Dunától) keletre (az Ó- vagy baracskai Dunáig) is lejtős, s
így a nagy áradások után a víz azonnal eltakarodott, és csak az úgynevezett
fokokban maradt meg.
A Margitta-sziget szekcsői részének azonban külön
előnye az, hogy csaknem egész területében magasabban fekszik, mint a többi.
A természetes vízgyűjtők pedig a Czercene, Sebesfok,
Kútsebes, Kácsafok és a mohácsi határt képező Sárfok, melyek a múltban halászatra
is alkalmasak voltak. Ezekből ma már alig látható valami, és víz legnagyobb
részt csak akkor van bennük, ha erős és tartós áradás vagy esőzés van.
Ezt a nagy és költséges munkálatot az 1870-es
években indították meg. Ezek a munkálatok kezdetlegesek voltak.
A Szeremle, Bácsmonostor, Dunaszekcső és Mohács
közti vonalon az 1880-as években magasabb töltést húztak, miután a meglevő
védgát nem bizonyult elég magasnak, s így az áradás ez év elején áttörte. Az új
töltést, melyet a 90-es évek elején fejeztek be, már olyan magasra emelték,
hogy 6 méter magas víz sem tudja átlépni. Ennek a töltésnek költségeihez,
Szekcső lakossága hozzájárult 36000 forinttal (körülbelül 90 000 P.). Ezt az
összeget körülbelül hat éven át törlesztette és 1892-ben az utolsó részletet is
lefizette. (Lásd: R. K. hitk. jegyzőkönyv).
A töltés befejezése után a sziget belvíz levezetése
következett.
Az 1890-ik évi XXXIV.t.c. megalkotása a baracskai
Duna-ágat a Ferenc Csatorna Részvénytársaságnak engedte át, Türr István
engedélyesnek személyében, aki Bajától Bezdánig egy táp- és hajózható csatorna
építését vállalta. Ennek a csatornának kell a Bezdántól Tiszaföldvárig húzódó,
a Dunát a Tiszával összekötő vízi utat, a Baja melletti Sugovica elnevezésű
Duna-ágból annyi vízzel ellátni, hogy az hajózható legyen.
A tápcsatornához Türr István felhasználta a
baracskai Duna-ág nagy részét. Ásatások csak a nagy kanyaroknál történtek.
Ezáltal a Margitta-sziget természetes vízlevezetése megszűnt.
Türr István illetékes helyen indítványozta, hogy a
Sziget Ó-Duna melletti részén is védgát emeltessék, miután előre látta az ennek
hiányában bekövetkező veszélyt. De az országgyűlés pénzügyi bizottsága,
Zsedényi indítványára a töltés megépítését elejtette. Ennek emelését a Sziget
érdekeltjeire hárította.
A csatorna vágás következtében a fokok kifolyása
eltömetett, és ezáltal az érdekeltek mérhetetlenül károsultak. Ezért egy éveken
át tartó kereset indult meg, melyhez Szekcső csak akkor csatlakozott, amikor az
már részéről is elkerülhetetlen volt.
A nagy- és jobbágy birtokok elkülönítése ekkor már
Szekcsőn megvolt.
A főhercegi belyei uradalom és Batina községe, 1873
februárjában egy emlékiratot adott be a főispánnak, ezen állapot megszüntetése
ügyében.
Türr István az 1873. évi április havában kelt 1096.
sz. átirat vétele után az érdekelteket megnyugtatta ugyan, de ennél több nem is
történt. 1875. év júl. 22-én a Margitta-sziget érdekeltjei újból panaszt
emeltek az alispánnál. Erre az alispán 1875. évi aug. hó 27.-én, szakértők
jelenlétében Mohácson elrendelt tárgyalással helyszíni szemlét is tartott. De
mivel újból meddő maradt az ügy, Mohács úrbéresei a törvény útjára léptek.
Dunaszekcső, a pécsi püspöki uradalom, a főhercegi uradalom és Batina községe
ehhez nem csatlakoztak.
Ennek aztán az lett a következménye, hogy a
tápcsatorna töltését két helyen átvágták, s így a szigetben éveken át
felgyülemlett víz letakarodott.
Sok huzavona után, 1877. évi febr. 15-én megalakult
a „Margitta-szigeti Védgát Társulat”, de 1878. év vége felé megszűnt.
Erre az 1 és 1/2 évi tétlenségre Mohács nagyközség,
ezúttal Dunaszekcső is, a pécsi püspöki uradalom, a főherceg belyei uradalma és
Batina község, mint érdekeltek, kártérítést követelnek a Ferenc Csatorna
Részvénytársaságtól. Ezért a fenti érdekeltek a közmunka és közlekedési
miniszterhez fordulnak. Ezt alá írták Bubreg Ferenc bíró, a mohácsi
nagybirtokosok képviseletében: Keglevics István, Stajevics Pál, Beck András.
Dunaszekcső képviseletében: Faller János bíró, Dunaszekcső közbirtokossága
nevében: Freytag Ferenc. (Itt meg kell jegyezni, mivel Dunaszekcső város
határában a volt uradalom és jobbágyok közt a hűbérességből eredő viszony már
rendezve volt és az elkülönítés végrehajtva, sőt a nagy emlékű Bésán Józseftől,
az úrbéresekből alakult közbirtokosság a szigeti rész 3/4 részének birtokosa
lett, kellett, hogy a közbirtokosság képviselete is aláírja. - lásd: Koszics
Szilárd: A Margitta-szigeti belvíz Szabályozás c. füzetet.)
Erre a kérvényre azután 1889. évben a
Margitta-szigeti belvíz levezetésének ügye, nagyjában be is fejeztetett.
A belvíz levezetését folytatólagosan, 1914-ben
kellett volna befejezni, de az ez év júliusában kitört háború ezt meg
akadályozta. Ezért csak 1925-ben kezdődött meg a belvíz levezetésének
munkálata, s erre a célra körülbelül 100 km-t kitevő csatorna készült. Ennek
köszönhető, hogy Szekcső határában sok száz hold föld vált megművelhetővé. Az
ügy befejeztével szükségessé vált a hozzájárulási költségeket megállapítani,
erre adta ki az alispáni hivatal az alábbi rendeletet:
Másolat-Baranya
vármegye alispánjától.
Szám 7098.
alisp-1910.
A
Margitta-szigeti Ármentesítő és Belvízlecsapoló Társulat ártérfejlesztés által
bevont területének, úgy az ármentesítő, mint pedig a belvízrendezési költségek
miként való viselése céljából való osztályozása és a hozzájárulási kulcs
megállapítása tárgyában kiküldött ötös bizottságnak 1909. év május hó 7.-én
hozott határozatát – ifj. Moravicz György, Hercegszántó község és hercegszántói
érdekeltség nevében, Nagybaracska község elöljárósága, Czinderics Mátyás és
társai kiskőszegi ártéri birtokosok, az apatini m.kir. erődhivatal és a
főhercegi bellyei uradalom igazgatósága által törvényes határidőben benyújtott
felfolyamodása folytán – felülvizsgálat alá véve, a társulat választmánya által
benyújtott iratoknak átvizsgálása és a zombori m.kir. folyammérnöki hivatalnak
mint hatósági szakértőnek 254/1910. számú előterjesztésére az 1895. évi
XXIII.t.cz. 106. szakasza alapján a következőleg
határoztam.
Az ötös
bizottságnak fent említett határozatait a következőleg módosítva, másodfokúlag
helyben hagyom.
A/ Az
árvédelmi költségeket illetőleg.
1. A
társulatnak a jövőben felmerülő összes igazgatási, továbbá a társulat
ármentesítési, töltésépítési (befektetési) és fenntartási költségeit az összes
ártéri területek a következőkben megállapított három osztály és hozzájárulási
kulcs szerint viselik az I. osztályba soroltatnak a legnagyobb dunai árvízszint
vagyis 7.0 m. magassági réteg felett fekvő u.n. ártéri szigetek: melyeknek
megterhelési aránya vagyis hozzájárulási kulcsa 1 kat-hold = 1 becshold.
a II.
osztályba soroltatnak a 7.0-5.5 m. magassági rétegek között fekvő területek,
melyeknek hozzájárulási kulcsa 1 kat.hold = 3 becshold.
a III.
osztályba soroltatnak az 5-5 m. magassági rétegen alul fekvő területek,
melyeknek hozzájárulási kulcsa 1 kat.hold = 7 becs.hold.
2. Az
ármentesítési költségek viselésétől mentesek: a községi, megyei vagy állami
műutak.
B. A
belvízrendezési költségeket illetőleg:
1. A
belvízrendezés munkálataira eddig fordított s a jövőben még fordítandó összes
építési (befektetési) fönntartási és üzemköltségeket, a belvízártéri területek
az alábbiakban megállapított három osztály és hozzájárulási kulcs szerint
viselik:
az I.
osztályba soroltatnak az 5.0-4.0 m. magassági rétegek között fekvő területek:
ezek hozzájárulási kulcs 1 kat.hold = 1 becs.hold.
a II.
osztályba soroltatnak a 4.0-3.0 m. magassági rétegek között fekvő területek:
ezek hozzájárulási kulcsa 1 kat.hold = 4 becs.hold.
a III.
osztályba soroltatnak a 3.0-2.0 m. magassági rétegek között fekvő területek:
ezek hozzájárulási kulcsa 1 kat.hold = 8 becshold.
2. A
belvízrendezési költségek viselésétől mentesek:
a/ A
Baja-bezdáni tápcsatornától keletre fekvő területek, valamint ezen csatorna és
a baracskai Duna közé eső bátmonostori és nagybaracskai határrészek.
b/ A
szivattyúnál megállapított maximális belvíznek megfelelő 2.0 m. magassági
rétegen alul, valamint az 5.0 m. magassági rétegen felül fekvő területek.
c/ A meglevő
és esetleg létesítendő mesterséges halastavak, amennyiben ezeknek vizeit
valamint az ezen területekről eredő szivárgó vizeket a halastavak tulajdonosai
saját költségükön, külön létesítendő berendezéssel levezetik: Ellen esetben a
társulattal való külön megegyezés tárgyát képezik.
3. A nyílt
levezetésű területek s a szivattyútelepek segélyével lecsapolt területek
külön-külön viselik saját kiadásaikat, melyek viselésére az itt megállapított
osztályozás és kulcsok érvényesek. A nyílt levezetésű és a szivattyútelepek
által lecsapolt területek közötti határvonal a következő, a dunaszekcsői
határbeli 7773. és 8091. hrsz. délnyugati sarkáig vont egyenes vonal: a 6972/2
hrsz. részlet déli mesgyéje, a 6927. hrsz. részlet délnyugati sarkától a 6910.
hrsz. részlet északi sarkáig vont egyenes vonal, a 6910., 6913., 6920., 6921.,
6813/1. ,6818/1., 6815., 6787., 6786., 6785., 6784., 6711., 6712., 6713.,
6661., 6660., 6665., hrsz részletek északi és az 5794. s 5512/3 hrsz. részletek
déli mezsgyéje.
Az itt
megállapított határvonaltól észak felé a nyílt levezetésű, dél felé a
szivattyútelepek segélyével lecsapolt terület esik.
Megokolás
Az ötös
bizottságnak 1909. év május hó 7.-én hozott határozata módosítandó volt, mivel
az árvédelmi költségek viselése tekintetében egyáltalán nem osztályozott s így
a teherviselés az egész területre egyenlően vagyis holdak arányában állapítja
meg; már pedig a teherviselésnek haszon aránylagosság elvénél fogva oly
területek melyek csak ritkábban vagy – mint az ártéri szigetek – egyáltalán nem
lesznek vízzel elöntve, nem sorolhatók azok közé, melyek minden évben
elönttetnek és minthogy a szóban levő ártérben ily a magasabban fekvő területek
is vannak, az osztályozás ezen magassági fekvésüknek fígyelembe vételével volt
megállapítandó.
Az 1890-1909.
évig terjedő 20 évi dunai vízállások adataiból megállapítható, hogy „0” víz
feletti 5.5 m. magas rétegvonalon alul fekvő területek átlag minden évben
lesznek az árvíz által elborítva, ennél fogva azon területek gazdasági
kihasználásukat csakis az árvédelmi illetve az árvédelmi belvízrendezési
munkálatoknak köszönhetik s így ezen területek egy kategóriába vagy osztályba
tartozóknak tekintendők; az 5.5 m-től 7.0 m. vagyis a legmagasabb vízszínig
terjedő területek csak ritkábban öntetnek el, minél fogva azok némely évben az
árvédelmi munkálatok hiányában is gazdaságilag kihasználhatók s így egy másik
osztályba sorolandók, végül a 7.0 m. rétegen felüli, de az árterületben fekvő
u.n. ártéri szigetek melyek minden körülmények között is mezőgazdaságilag
művelhetők ugyan, az ármentesítési munkálatok által azonban azon hasznot
élvezik, hogy a területekhez való hozzáférhetőség meg van adva, ennél fogva
ezen területeket egy külön és lényegében megterhelt osztályba kellett sorolni.
Az egyes osztályok
haszonarányának megállapítására kizárólag az elöntés gyakorisága szolgált
alapul, mivel ennek eredménye egyenes arányban áll a terület használatóságával;
ehhez képest az előbb említett 20 évi vízállások jegyzéke alapján
megállapíttatott, hogy az 5.5 m. réteget megközelítőleg levonuló árhullámok 28
esetben az 5.6 m. réteget meghaladó árhullámok pedig 12 esetben jelentkeztek
vagyis az 5.5 m. alatti és feletti területek az elöntés veszélye tekintetében
úgy aránylanak egymáshoz mint 7:3-hoz.
Ezen arányszámok
képezik egyszersmind a kivetési kulcsot is, melyből az ártéri szigetek mint
legkisebb haszonarányú területek az egységgel terheltettek meg.
Némileg
módosítandó volt az említett határozatnak a belvíztérre vonatkozó osztályozása
is amennyiben a belvízmagasságokról történt feljegyzések szerint maximális
belvízszín a 4.0 méteres rétegig terjedt, ennélfogva a tulajdonképpeni
belvíztér ezen rétegen alul fekszik: a 4.0-5.0 méter magassági réteg között
fekvő területek csak annyiban vannak érdekelve a belvízrendezési munkálatok
által, hogy a talaj hajcsövességénél fogva felszívódó nedvesség okozta
károsodástól mindenkorra mentesíttettek és mezőgazdasági kihasználása teljes
mértékben biztosítva van, miért is a teherviselésbe csak ezen körülményekre
való tekintettel volt bevonható és mivel ezen haszon a szóba levő osztálynak
csak az utolsó rétegében mutatható ki, a megterhelésen enyhíteni kellett.
A mesterséges
halastavak a belvízártérből kihagyandók voltak azon feltétel mellett, hogy
saját vizét valamint a halastavakból eredő és ővcsatornákkal összegyűjtött
szivárgó vizeit is külön létesítendő berendezéssel a halastavak birtokosa saját
költségén levezeti: ha pedig a halastavak lecsapolását a társulat teljesíti, ez
csak külön megegyezés alapján történik, mivel a halastavak lecsapolása a
társulatra nagyobb terhet ró mint a többi belvízterületek víztelenítése,
amennyiben a halastavakhoz a rendes csapadék és szivárgó vízen felül még más
tápvíz is lesz hozzávezetve.
A beérkezett
fellebbezéseket illetőleg nevezetesen: ifj. Móricz György, Herczegszántó község
és a községbeli érdekelteknek állítólag bizalmi férfiai által beadott
fellebbezésében előadott azon kérelme, hogy a halászat céljaira szolgáló
területek az ármentesítési költségek viselése alól felmenttessenek, fígyelembe
vehető nem volt mivel ezen területeknek a mesterséges haltenyésztés érdekében
az ármentesítésre feltétlenül szüksége van, amennyiben kellő árvédelem
hiányában árvíz esetén a tenyésztett halállomány a területre nézve veszendőbe
megy.
Azon további
kérelem, hogy a „Budzsák” nevű terület a belvízrendezési költségek viselése
alól fölmentessék, szintén nem volt teljesíthető, mivel nevezett terület a
rétegterv valamint a katonai térkép tanúsága szerint nagyobbára mélyen fekvő és
a belvízrendezés előtt vizes terület volt, jelenleg pedig egész kiterjedésében
mint szántóföld van mívelve, ennélfogva kétségtelen, hogy ezen átalakulás
kizárólag a belvízrendezésnek folyománya, amennyiben a területet körülölelő
Ó-Duna vízszine a szivattyúzás által állandóan 2.0 méterre lesülyesztve
tartatik úgy, hogy a csapadék és szivárgó vizek részben a talajon át, részben
pedig a Dunaveczér által állandó lefolyásra találnak.
Nagybaracska
község mint jogi személy valamint a községbeli ártéri lakosok nevében az
elöljáróság által beadott fellebbezése részben fígyelembe vehető volt,
amennyiben az ármentesítési költségek viselése tekintetében jelen határozattal
a kivetési kulcs a területek magassági fekvésének fígyelembe vételéve – a
haszonarány lehető megközelítésével – lett megállapítva, az „Illimán” nevű
terület a belvízrendezési költségek viselése alól azonban nem volt felmenthető,
mivel itt is a belvizek csakis a szivattyúzás által lesüllyesztett vízszín
mellett vezethetők be a Dunafokba illetve a baracskai Dunába: a szabad
levezetés lehetősége pedig itt ki van zárva, mivel ez esetben a társulat is
ezen olcsóbb levezetési módját választotta volna.
Czinderics
Máté községi bíró és társai kiskőszegi lakosoknak fellebbezésben kifejezett
azon állítása, hogy a társulatnak nem volt joga az osztályozást foganatosítani,
tévedésen alapul, mivel a m.kir. földmivelésügyi miniszternek 1907. évi
augusztus hó 15-én kelt 80407/V.1.számú rendeletével kimondja, hogy az
érdekeltségi védműveknek egyenlő biztonságot nyújtó méretekre való kiépítésének
költségein túl eső vagyis a belvízrendezési munkálatok, az árvédelmi művek
fenntartása és kiegészítése nem különben az árvédelem igazgatás és kezelési
költségek mindenkori osztályozás és kivetési kulcs szerint viselendők.
Ennélfogva
fellebbezők azon kérelme, hogy az árvédelmi valamint a belvízrendezési
költségeknek viselése holdak arányában történjék, fígyelembe vehető nem volt.
Az apatini
m.kir. erdőhivatal fellebbezésében kifejtett azon kívánsága, hogy a
tulajdonában maradt területek ártéri becsholdjai vele közöltessenek
teljesíthető nem volt, mert a szóban levő területeknek kataszteri felosztása
eddigelé meg nem történt, illetve az a társulathoz még be nem adatott.
A kir.
kincstár tulajdonát képező és halászat céljaira kihasznált baracskai Duna
vízszine a szivattyúzás által állandóan 2.- m. „0” feletti magasságban lesz
tartva, tehát nem lesz lecsapolva, jelen határozat szerint pedig ezen 2.0 m.
aluli területek a belvíz rendezési költségek viselése alól fel vannak mentve.
A főhercegi
bellyei uradalom igazgatóságának fellebbezésében kifejtett azon panaszát, hogy
az osztályozásnál a művelési ágak a különösen az erdőterületek haszonaránya
fígyelmen kívül hagyatott, ez alkalommal is mellőzni kellett, mivel a társulat
költséges berendezésekkel fellebbezőnek is módot nyújtott arra, hogy
fokozatosan az értékesebb keményfa erdő telepítésére áttérhessen.
A halastavak
tekintetében emelt észrevételek, jelen határozat által módosított
határozmányokkal nyertek kielégítést.
Miről a
zombori kir. folyammérnöki hivatal, a margittaszigeti ármentesítő és belvíz
levezető társulat elnöke, Mohácsi Német Lipót a bemutatott összes iratok
visszaadásával és általa az összes érdekeltek azzal értesítendők, hogy a
határozat ellen annak kézbesítésétől számított 15 nap alatt birtokon belül
csakis a törvények meg nem tartása vagy csak helytelen alkalmazása alapján
lehet a földmivelésügyi miniszterhez felfolyamodni s hogy a határozatban meg
nem nyugvó fél birtokon kívül a törvény rendes útján is kereshet orvoslást.
Pécs, 1910. évi május hó
6.-án.
Stenge s.k.
alispán
51.szám
Eln.1910.
Baranya
vármegye alispánjának a társulati ártér osztályozása és a hozzájárulási kulcs
megállapítása tárgyában 7098/1910. alisp. sz. alatt hozott határozatát a
vízjogi törvény 106. szakasza értelmében megküldöm.
Mohács, 1910. évi május hó
19.-én.
A választmány nevében
mohácsi Német Lipót s.k.
társulati elnök.
Dunaszekcső község és egyéb helyek
A 16 000 katasztrális holdat
meghaladó Dunaszekcső mai határának területén valaha – aránylag – elég sok
község helyezkedett el. Némelyike határának egész kiterjedésével, a másik annak
egy részével foglalt itt helyet. Ezek közül a községek közül legelőször lesz
szó Dunaszekcsőről.
Keletkezésének idejéről, valamint kiterjedésének
helyéről biztos adataim nincsenek. De, hogy majdnem egész kiterjedésében
csaknem a mai helyén állt, azt a fel-felbukkant épületmaradványok és leletek
igazolják.
Mielőtt fekvésének helyét kutatnám, meg kell
állapítanom, hogy a mai helyén több őstelep nyomára bukkantam. Ilyen telepek
voltak:
1.
A
Várhegy déli nyúlványának egész kiterjedésében. Ez lehetett a legnépesebb.
Leletanyaga inkább a bronzkorra emlékeztet.
2.
A
volt várterületnek keleti partján, a sáncárok Duna felőli bevágódás táján, egy
korábbi keletű őstelep nyomai látszanak.
3.
A
mai Bé-(Bő) városnak nevezett területen, a kőkorszakba visszanyúló törzsek
ideje látszik fennforogni.
4.
Minthogy
ez a három őstelep a mai Dunaszekcső község területén volt, azt kell hinnem,
hogy ezek egyike a mai község ősi magva. És ez az (1.) alatt tárgyalt lehetett.
Ez felel meg „Kelta” (keleti) nevének értelmével. A Kelta telep neve „Lug” vagy
„Lak” volt. Ami annyit jelent, hogy világos vagy kellemes hely, lakás. Ez a
telep egész terjedelmével a Várhegy kelet fele hajló lankás világos területén
helyezkedett el. És ez a volt későbbi Lugionak – Ptolemaios szerint – a magja.
Ebből a telepből nőtt ki a későbbi Florentia is.
A rómaiak fennhatósága alatti idő első szakában
helységünk neve Lugio volt. Ezt a nevet találjuk Diocletianus császár 293-ban –
innét - kibocsátott rendeleteiben[1].
De ezt a nevet nem tartotta meg a római uralom bukásáig, hanem a Notitia
Dignitatum feljegyzése szerint a Florentia nevet vette fel[2],
és ezt megtartotta a népvándorlás megindultáig.
A népvándorlás alatt, hogy milyen néven szerepelt
községünk, azt nem sikerült megtudnom. Azonban a honfoglalás idejében csakhamar
szerephez jut ZECUSEN név alatt. Ezt a nevet bizonyos alaki változással
megtartotta egész a mai napig. Alább felsorolom községünk nevének időszerinti
formai változását.
Zecuseu neve alatt szerepel
Béla király névtelenjének feljegyzésében.[3]
Hasonló névalakkal bírt:
1248-ban SCHEKCHU[4],
1295-ben ZECKCHU[5],
1241-ben ZEKCHU[6],
1343-ban helységünk ZEKCSŐ néven szerepel és ezt a formát kevés eltéréssel
napjainkig megtartotta[7].
1348-ban SCECHU[8],
1348-ban ZEKCHEU[9],
1384-ben ZEGCHEW[10],
1450-ben ZEKCHEW[11],
1494-97-ben ZEKCHEW[12],
1529-ben, a szerencsétlen kimenetelű mohácsi csata után három évvel, községünk
nevét SZEKSÖ-nek írták[13].
1628-ban SZECSÖ nevet találunk[14],
1663-ban Ottendorf Henrik Képes útleírásában (Hermann Egyed fordítása németből)
Seksitz, Sekhitz. 1697-ben kelt, Lipót császár adományozó levelében ZSECZKÖ név
áll[15],
1710-ben a címeres pecséten: SZEKCSU, 1803-ban SZETSÖ néven találjuk a
Budapest-Eszéki posta útvonalán[16].
1838-ban, egy ez évben kelt nyugtán, községünknek DUNA-SZEKTSÖ a neve[17].
1845-ben SZEKCSŐ[18],
1847-ben DUNA-SZEKCSÖ Mváros[19],
1861-ben a községi pecsét DUNA-SZEKCSÖ Mezővárost másol, s végül 1890-ben
DUNA-SZEKCSÖ nagyközség a neve.
E helyen óhajtok megemlékezni Dunaszekcső község
idők folytán változó bélyegzőiről is. Az eddig ismert községi pecsétek közül a
legrégibb az 1710-ben készült.
A vésett bélyegző átmérője 28 mm. Körirata:
SIGILLUM.OPI+DI. SZEKCSU. A. 17+10. (I. Tábla 2. kép, ill. címoldal)
Községünk jelképe a bélyegző. Idők folytán ez a
bélyegző formailag változott. Ilyen községi bélyegzőt hármat ismerünk. Ezek
közül a legrégibb, egyben a község címeres pecsétje is. Leírása a következő:
A körirat körül futó szalagmező belső szélét, egy
ellipszis alakú gyöngykörből álló koszorú szegi. A körirat betűi egy 2,5 mm.
széles körgyűrűt töltenek be, míg a gyöngykör által szegett körgyűrű szélessége
1,5 mm. A körirat által határolt mező 15 mm. átmérővel bír. Ebben a mezőben
helyezkedik el a címerkép, mely azt két részre osztja. Középütt a kép tetején a
csillag a félholddal. A mező nagyobb részét egy félholdban elhelyezkedő török
vonatkozású – a várat ábrázoló képet foglalja el, kisebb részét pedig – mely a
tér egyharmadát teszi – keresztény-magyar vonatkozású kép tölti ki.
Részleteiben a következőket állapítom meg:
A félhold homorulatában elhelyezett kép a szekcsői
várat és annak feljáratát ábrázolja. E parányi képen tisztán látható a vár négy
tornya, amelyek közül a nagyobbik tetején zászlónyélen egy félhold látható.
A vártornyok alatt, markánsabban kiemelkedő
domborlatok azt a meredek oldalú dombot tüntetik fel, amelyen hajdanában a
török vár foglalt helyet.
A jobboldali vártorony alatt látható görbe vonal a
külső bástya falát örökíti meg, míg a főtorony alatt felsorakozó egyenes
vonalak a várba vezető utat teszik szemlélhetővé. Bajosabb azonban
megállapítani az ellipszis kerülékű domborulatokról, kiemelkedésekről, hogy mit
ábrázolnak.
A kevés ábrával megörökített kép a mező bal felében
egy templom és alatta a templom irányába repülő két madár. Ez a kép csak
keresztény-magyar vonatkozású lehet.
Az egész kép a török félhold letűnésének és a keresztény-magyar
uralom kezdetének – elmésen megszerkesztett – szimbolikus képe.
A domb meredek partjait ábrázoló domborlatok
következtetni engedik, hogy a várfalak nagy erőfeszítéssel voltak
megközelíthetők.
A kereszténység és pogányság élethalál harcát érthetően
szimbolizálja a templom és a félhold képe.
Megállapítható, hogy ezt a bélyegzőt 1710-től,
1859-ig használták. Hogy 150 esztendei használat után miért tétetett
használaton kívül, arra ma már a választ megadni alig lehet. Legutoljára az
1919-i pénz lebélyegzés alkalmával használta az itteni szerb megszálló hatóság.
Azóta elveszett.
Azt hiszem, sokaknak óhaját tolmácsolom akkor,
amikor kimondom, hogy meg kell csináltatni ennek pontos mását, s az egyéb
bélyegzőket félre téve, újból ezt kell venni használatba annál is inkább, mert
községünk címeres pecsétje volt.
A DUNASZEKCSŐ (alatta) MEZŐVÁROS feliratú 1861-től,
a DUNASZEKCSŐ nagyközség feliratú 1893-tól, a (félkörben) BARANYA VÁRMEGYE (
ezalatt is félkörbe ) DUNASZEKCSŐ (alatta vízszintesen) KÖZSÉG (és alatta
felfelé körívben) 1903. használtatott. Az utóbbi máig is használatban van.
Fentebb már szó volt arról, hogy községünk területén
több őstelep foglalt helyet. A későbbi község ezek helyére épült. Község
alapítás céljaira leginkább a vár környéke felelt meg. Itt találtak otthont az
őslakosok az általuk készített rókalyukas és barlanglakásokban. Itt találjuk a
rómaiak legnépesebb telepét. részben az általuk épített vár környékén, részben
az északi sáncárok által a várterülettől elválasztott, s a várral egy magasságban
fekvő, Püspök-hegynek nevezett fennsíkon, mely lenyúlt a Szentháromság
kápolnáig. De épület maradványokra találtam a Rácmálában Bogár János házánál és
a Somberek felé vezető út mentén, Vargics Károly szőlőjében.
Nagy körvonalaiban a római Lugio felölelte a
Kerékhegytől a Szent-Imre kápolnáig elterülő, keletre néző lejtős völgyet.
Magába zárta a Rácmálának egy részét és a Szentháromság kápolnához vezető
szurdik északnyugati felén fekvő területnek egy darabját. Déli irányban a
mostani országút mentén egész Bárig.
Községünkre a népvándorlás az enyészet fátyolát
borította. Halottaiból csak a honfoglalás támasztja ismét fel. Már ennek
kezdetén egy egész vidéknek a székhelye lesz. Ettől fogva napjainkig állandóan
osztózkodik e környék sorsában. A tatárdúlásból is bizonyára kiveszi a részét.
De utána újra felküzdi magát arra a helyre, amely méltán megilleti. De jön a
török. A lakók elhagyván házaikat, előle a sziget vadonába rejtőzködnek. Újból
elhagyatottá válik, s alig néhány magyar lakos lézeng benne. Sorsa újra a
pusztulás. A hódoltság megszűntével csakhamar benépesül az 1696-ban ide
települt szerbekkel. Egyéb telepesek is állandóan gyarapítják lakosságát. Ma
már három kilométer hosszú, és a szigettel együtt a lakóházak száma meghaladja
a 2000-et.
A község határában elterülő hajdani és mostani telepek, községek és puszták
Az őstelepek közül elsőnek a korábban (3) szám alatt
jelzett telepet említem, mint olyant, amelynek helyén kell keresnem azt a kelta
telepet, mely a római uralom kezdetén is megvolt.
Volt egy őstelepe a keltáknak a Csaposkúti dűlőben.
Ez mélyen belenyúlik a bronzkorba. A pénzverés sem volt előttük ismeretlen.
A Diás-dűlőben, báró Jankovich-Bésán József, 1920.
évben telepített 4 holdas (1200 n.öl) szőlejében, a csiszolt kőkorszak kezdő feléből
származó telep létezése állapítható meg.
Az első olyan község, mely a mai határ területén
volt, Felszekcső. Ez 1382-ben, mint Szekcsőnek egy része van megemlítve[20].
De 1425-ben, Felszekcső, Levezzel együtt, Valkő vármegyéhez tartozott. Érdekes,
hogy itt, mint szigeti község van megemlítve. Felszekcső 1446-ban FELZEKCHEW
név alakjával, mint a székesfehérvári káptalan birtoka ismeretes[21].
1450-ben, Tőtös mesternek Paliport és Lak községével
szomszédos helységként van említve. Minthogy e két község Bodrog vármegyéhez
tartozik, Felszekcsőt ismét a szigeten kell keresni[22].
E helyen meg kell említenem, hogy Szekcső lakossága
még ma is használja a „Felszög” és „Alszög” kifejezést, mintegy
megkülönböztetésül a község északi és déli részének. Nem abból az időből
maradt-e fenn ez a megkülönböztetés, amikor még Felszekcső létezett. Ha igen,
akkor nem tudom másképen elképzelni, minthogy ez Szekcsővel volt összeépítve
vagy pedig egész közel volt hozzá. Akkor pedig Felszekcső a mai „Újváros”-nak
nevezett falurész volt.
A mai Dunaszekcsőtől délre, Újfalu hídjától jobbra,
a Jauka dűlő lejtőjén terült el.
1526-ban mint a Macedóniai család birtoka van
feltüntetve[23].
Már 1660-ban Jagosics Péter – Veszprém várának főkapitányáé[24].
1689-ben Bezerédy Istváné[25].
1703-ban a szekszárdi apátságé[26].
1727-ben
Bezerédy Istváné[27].
1736-ban Bésán Sándoré[28].
1755-ben 1/3-adban Hellepranth Kataliné, 2/3-ban Bésán Imréé[29].
1777-ben egészen Bésán Imréé[30].
1781-ben Bésán Imréé és Sauska Jánosé[31].
1741-ben Hellepront János leánya, Katalin eladta Sauska Antal János sombereki
birtokosnak 1/3-át, de Bésán Imre 1755-ben az ősiség jogán visszaváltotta[32].
Szekcsőtől délre, Újfalutól északnyugatra, a völgy
átellenes lejtőjén helyezkedett el Ságh, (Saágh) falu.
1264-ben, Nagyfalun tartott gyűlés jegyzőkönyvéből
kitűnik, hogy bírája Lökös de Ságh, és egyszersmind birtokosa is[33].
1558-1560-ban kelt szigetvári adólajstrom adatai
nyomán, Bosnyák Márton tulajdona volt[34].
Dunaszekcsőtől délnyugatra, a monyokai patak
jobboldali lejtőjén keresendő
Monyoka falu, később puszta, ma már határnév
1333-ban a pápai tizedlajstrom szerint S. de Moncy[35].
1334-ben ugyancsak a pápai tizedlajstrom adatai
nyomán S. de Moncy, S. de Monohy[36].
1354-1382-ben Monoka név alatt, mint fehérvári
káptalani birtok szerepel[37].
1554-ben Monoka néven 14 házzal, a töröknek
adófizetője[38].
1564-ben Monyoka elnevezéssel a pécsi püspök
birtokainak összeírásában találjuk[39].
1559-ben ugyancsak a pécsi püspök birtokainak
összeírásában, Monioka néven van bevezetve[40].
1570-1571-ben Moloka, Mozoka néven a töröknek
adófizetője[41].
1583-84. évben Monoka 10 házzal bírt[42]
az 1554 évi 14 házzal és az 1570-71. évi 15 házzal szemben. Amint a felsorolt
adatok mutatják, a falu lakossága fogyóban van. Nem csoda tehát, hogy amikor 1.
Lipót császár a szekcsői uradalommal együtt ezt is Csernovics Arzen, volt ipeki
pátriárkának adományozta, csak mint puszta van felemlítve. Mivel a pátriárka
tévedésből kapta, ennek kitudódása után hamarosan visszaadatott előbbi
gazdájának, Bezerédy Istvánnak, a pápai vár kapitányának.
1697-ben Csernovics Arzen, volt ipeki pátriárkának
birtokát képezte[43].
1703-tól kezdve Monyoka a Bezerédy családé, 1741-ben
1/3-a Hellepranth Kataliné, 2/3-a Bésán Imréé. 1755-ig Monyoka 1/3-a vétel
jogán Sauska A. Jánosé, de ez évben Bésán Imre az ősiség jogán visszavásárolja[44].
A bésőréti patak felső folyásától jobbra, a
Dunaszekcső-Palotabozsoki út mártincai kanyarától keletre, ott körülbelül, ahol
ma Hermann József birtokteste fekszik, volt valamikor Szent-Márton községe.
A fenti község neve előtt gyakrabban találjuk „Papd,
Papazd vagy Paphel jelzőt. Ezeket a jelzőket azért kapta, mert állítólag sok
pap élt benne. Akár Papd, Papazd vagy Paphely Szent Mártonról van szó, mindig
Mártincára kell gondolnunk.
Az elpusztult Szent-Márton község helyén 1870-ben
még állt egy csárda. Ennek pusztultával a község utolsó épülete is az enyészeté
lett. Nevét a körülötte elterülő földekkel, a Szent-Márton nevű dűlő örökíti
meg. A tagosítás alkalmával ezt a dűlőt Márton hegynek keresztelték el. Kár!
Helyesebb lett volna tán a község valamelyik névalakját e dűlő nevében
megörökíteni.
1455-ben Zent-Márton néven, mint a fehérvári
káptalani birtok van megemlítve[45].
1554-ben a török kútfőből kitűnik, hogy Szent Martin
volt a neve. Az adófizető házak száma 33 volt[46].
1570-71-ben, a török kútforrások szerint, neve Szent
Márton volt. Ebben az évben 25 adóköteles háza volt[47].
1583-84-ben Szent Mártin, de csak 26 házzal[48].
1697-ben Szent Márton átmenetileg Csernovics Arzen,
volt ipeki pátriárka tulajdona volt, de csakhamar visszakapta volt tulajdonosa
Bezerédy István[49].
Papazd-Szent-Márton néven is előfordul[50].
1736-ban Bésán Sándor a tulajdonos, 1741. 2/3-át
Bésán Imre, 1/3-át Hellepront Katalin bírja. 1755-ben, vétel jogán Sauska A.
Jánosé lesz az 1/3-ad, de 1755-ben, az ősiség jogán Bésán Imre visszaszerzi
Sauska 1/3-ad részét[51].
Dunaszekcsőtől északnyugatra, a mai Szent-Imre
pusztához közel délnyugatra keresendő
Nevét a mai Szent Imre Puszta örökítette meg. Az
1322-1335. évi pápai tized lajstrom, plébániával bíró községnek mondja[52].
Izerő (Fezerev) fekvésének helye ismeretlen. Ha
helyének megállapításához az alábbi adatokat fígyelembe veszem, mégis meddő
marad minden kísérletem. Lássuk az adatokat!
1. Szent Márton falva után, Esztur-Szepach (Széplak)
előtt.
2. Monyorosd és Gatta után, Szent Márton falu előtt.
E két megállapítás után tudnom kellene, hogy Szent-Mártontól merre feküdt
Széplak. Azt is tudnom kellene, hogy Monyorosd és Gatta mely irányba fekszik
Szt. Márton előtt, akkor sikerülne Izerő helyének kitűzése. Ha Széplak,
Monyorosd és Gatta Szt. Mártontól északra volt található, akkor Izerő még
Szekcső mostani határába esett. De ha akár nyugatra, akár pedig délre esett,
akkor Izerő községe valószínűen ha nem is távol, de a mai határon kívül esett.
Egy falu, melynek Szekcső
közelében kellett feküdnie,
Az 1562-63. és az 1569-1570-ben kelt török kimutatás
Sol falut Szekcső mellett fekvőnek mondja. Ilyen tág meghatározás után csak
tárgyi bizonyítékokkal sikerülhetne fekvőhelyének megállapítása. Valószínű,
hogy Szekcső és Bátaszék határának érintkezése közelében kell keresni. Hogy
határával egészen, részben vagy egyáltalán nem olvadt be Szekcső határába, a
jövőbeni kutatások feladata.
Meg kell még említenem a határunkban valaha elterülő
községek között Bő- illetve a nép száján Bévárosnak ismert helységet is. Ezt a
Szentháromság kápolnától északra, és ennek közvetlen közelében elterülő és máig
is Bévárosnak nevezett dűlőben kell keresni. Nagyon valószínű, hogy Feltzner
János szőlejétől északra terült el. Ez a hely tipikus formájánál fogva és
lépcsőzetes felületével úgy néz ki, mint azok a mai községek, melyek
domboldalra vannak építve, és idők folyamán a lejtőket eltávolítják, lehordják.
Ha visszatekintünk arra az időre, amikor a kultúra
bölcsőjében ringott, észre kell vennünk, hogy Dunaszekcső őse, „Lukk” már akkor
vezető pozíciót töltött be. Erre következtetni enged fekvése, neve és az is,
hogy a későbbi Lugio ettől vette nevét.
A Sió-menti kelták élénk kereskedelme a görögökkel
nem kerülhette el e fontos és közvetlen a Duna mellett fekvő telepet. Ezek
egymás közti kereskedelmének lebonyolítása s egyéb érintkezéseiknek
következményeképpen, itt bizonyosan pihenőt tartottak. Ennek az érintkezésnek
szükségszerű következménye lett a kultúra fokról-fokra való fejlődése. A mi
fogékony őslakóink kihasználva az adottságot, egyszer a náluknál műveltebb
kelta testvérektől, máskor pedig a görögöktől sajátítottak el olyan dolgokat,
amelyeket a saját maguk javára értékesíthettek.
A rómaiak megtelepedése rohamosan előbbre vitte
községünk fejlődését. A telepesek nagy tömege ütött itt tanyát. A polgári
lakosságon kívül kereskedők s iparosok lepték el. De az előkelők sem maradtak
el. Az építkezéseknek fennmaradt emlékei is arra engednek következtetni, hogy a
magasabb társadalmi osztály is számottevően volt itt letelepedve. A rácmálai
központi fűtésű épület maradványai is erről tanúskodnak. Lakásaik festettek
voltak. Az előkelőségből kerültek ki a helyőrség parancsnokai is.
Művészi érzéke fejlett. Ezt igazolja a fennmaradt
pohárfenék és a faragott koporsó fejrésze.
Vízvezeték látta el a lakosságot vízzel.
Postája is volt.
A Mursa-Aquincumot (Eszék-Óbuda) összekötő országút
Szekcsőn keresztül épült.
A rómaiak bukása utáni időkben, illetve a
népvándorlás alatt Szekcsőről semmit sem lehet tudni.
Szereplése a honfoglalással veszi újból kezdetét.
Ödö, (Eudu) Ete Vezér fia, Árpádtól megkapta e vidéket, ahol Szekcsőt
választotta székhelyéül. Ő lett nemcsak a vár kapitánya, hanem Baranya
vármegyének első kapitánya is[53].
Ezzel Szekcső a vármegye első személyének lett
lakóhelye. Nem alaptalan tehát az a feltevés, hogy Szekcső hamarosan nemcsak a
környék, hanem a vármegyének is a legfontosabb helyévé vált.
De ez az ismételt felvirágozás csakhamar újból
letűnt a tatárdúlás alatt. És községünk sorsát ettől az időtől kezdve ismét
homály borítja egészen a Herczeg család birtoklásáig. Mint Herczeg birtok a
vidéknek egyik legnagyobb és legjelentősebb községe lett. Ez a dicsőség sem
volt huzamosan maradandó, mert a törökök bevonulása irtózatos pusztítást vitt
benne végbe. A török uralom alatt csak 18 magyar ház maradt meg. Török
lakossága azonban nap-nap után szaporodott és különösen hadászati és
közigazgatási szempontból igen fontos tényezője lett a török itteni életének.
Nahie-, (járás) keza- (bírósági) és szandzsák (kerületi) székhely lett. És
Szekcső a török kincstárnak jövedelmező khaszbeli (kincstári) birtokává
tétetett.
A várban a törököknek iskolája és temploma volt.
A 150 év után a törökök kivonulásával Szekcső
ismételten csaknem a pusztulás áldozatává vált.
Az elnéptelenedett községet betelepíteni és újból a
felvirágozás útjára vezetni a földesúr kötelessége lett. Csakhamar szerbek
telepedtek le, s ezzel a telepedéssel kapcsolatosan községünk g.k.érseki-,
később püspöki székhellyé vált. Ezt a telepedést követte a németek, sokacok és
tótok telepedése, mellyel karöltve járt a kereskedők és iparosok letelepülése
is. Már 1714-ben kisebb jelentőségű város[54].
Míg a török megszállás után községünkben alig maradt 18 ház, addig az 1800-as
évek elején 500 volt már. Nagyobb mérvű fejlődéséből nőtt ki a közigazgatási,
iskolai és egyházi élet. Ezekkel együtt szaporodott az értelmiség. Később,
átmenetileg főszolgabírói hivatal is volt itt. A rend fenntartására éveken
keresztül voltak itt huszárok beszállásolva. Gyors fejlődésének köszönhető a
posta hivatal, gyógyszertár, orvos és állatorvos. Később a Tenger hajózási
társ. és ezt követőleg a Magyar. Folyam és Tengerhajózási Társaság ügynöksége.
Ma már van plébánosa, káplánja, 10 tanítója, 1 főjegyzője, 1 adóügyi jegyzője,
1 segédjegyzője, 1 jegyző gyakornoka, 1 községi pénztárnoka és 1 ellenőre, 1
végrehajtója, 1 írnoka, 1 járlatkezelője és egy iktatója. A közbiztonságra a
községi rendőrök, az életbiztonságra a csendőrök, a vagyonbiztonságra a
mezőrendőrök ügyelnek. A fogyasztást ellenőrzi két személy. Van több
egyesülete. Középületei közül megemlítendő a templom, a r.k.iskola, az állami-
és községi népiskola és óvoda. A városháza, a szegényház, a hullaház, tűzoltó
szertár, a szigeti népház stb.
A lakosok anyagi és szellemi gyarapodása is
örvendetesen halad. De vannak olyan közkívánságok, közszükségletek is, amelyek
a megvalósítást napról-napra égetően várják. Ilyenek a gyalog- és
kocsiközlekedésre már-már alkalmatlanná vált utcák rendbehozatala. A záporszerű
esők csapadékának levezetése. A község lakóinak ivóvízzel való ellátása. A
Duna-partnak, illetve a csatorna partjainak magasítása árvízveszély esetére.
Hangsúlyozottan a Duna-partjának befásítása és itt padok elhelyezése. Az
országút menti patak beboltozása, stb.
Jelen fejezetben nincs szándékomban az idevágó egész
anyagot feldolgozni. Csak azokról az egyedekről óhajtok szólni, amelyek
ritkábbak, kiveszőben vannak vagy nagyobb tömegekben fordulnak elő.
Első sorban azokról a fákról emlékezem meg, amelyek
ezer holdnál nagyobb kiterjedésű erdőnk tömegfáját szolgáltatják. Ezek közül
elsősorban a nyárfák és fűzfafélék családjából itt leginkább díszlő a fehér
nyár (Populus albal), a csomoros jegenye vagy fekete nyár (Populus nigra).
Ennek érdekesen mintázott fáját bútorkészítésre is használják. Újabban a
canadai nyárnak (Populus canaden sis Desf) van legnagyobb kelete nálunk,
erdősítés céljából. Legkevésbé van képviselve nálunk a sudár növésű, piramis
alakú jegenye nyár (Populus piramidalis Roi). Én azt mondhatnám, hogy
lassan-lassan ki fog veszni.
A fűzfaféléből első helyen említendő a törékeny fűz
(Salix fragilis). Ezt azért nevezték el így, mert ága a legkisebb hajlításra
merev voltánál törik. Meglehetősen elterjedt még a fehér fűz (Salix albal) is.
Nálunk mind a kettő tüzifát szolgáltat.
Ide tartozik még a bokor alakú kecske- vagy barkafűz
(Salix caprea). A virágvasárnapi barkás vesszőket erről gyűjtik, kiveszőben
van. Ismeretes a szigeti kubikgödrökbe tömegesen előforduló csigolya fűz (Salix
viminalie). Könnyen felismerhető zöldes- vagy zöldes barna, igen vékony
vesszeiről. Egy másik, igen elterjedt fűz a sárga színű aranyfűz (Salix aurea).
Ezt a fajtát azonban csak, mint tenyésztettet találjuk. Mind a két fajta,
kitűnően alkalmas kosárfonásra.
Az erdei fák közül ritkábban tűnik fel a kocsányos
tölgy (Cuercus pedunculata Ehrh.). Amióta a sziget lecsapolása végleg
befejeztetett, ez a fa kiveszőben van. Ugyanezt mondhatom a vadalmáról (Malus
silvestris Mill) és a vadkörtéről (Pirus Communis L) is. Kemény tüzifát adó és
nálunk kiveszőben levő vörös- vagy sima szilfa (Ulmus campestre L.). Éppen
olyan ritka ma már a venicz szilfa (Ulmus effusa Wild). Nálunk mint tűzifa
jöhet számításba, noha az öregebb vörös szil bútorgyártásra is felhasználható.
Az úgynevezett üzemterves erdőben nagy területeket fásítottak be akáccal
(Bobinia pseudoacacis). Nálunk a legkiválóbb fanem. Kitűnő tüzifát szolgáltat.
Épületfának is alkalmas. Különösen kapu és kerítésoszlopokat és szőlőkarókat
készítenek belőle. Nem kevésbé használják utcák befásítására. Kitűnő mézelő fa.
Az utóbbi 30 esztendőben a kőrisfával (Fraximus orrus Pers. L.) való erdősítés
is megindult. Helyenként nem kielégítő eredménnyel. Helyenként, nyár elején, a
kőrisbogár tömegesen él rajta.
Csak igen ritkán fordul elő a keleti baglárfa
(Platanus orientalis). Ennek magvát valószínűen a madarak hozták hozzánk és így
szaporodott el.
Megemlítésre méltó még a vadgesztenyefa is, noha nem
erdősítésre használt. Utcák és terek befásítására használják. Másképp
gyertyafának (Aesculus hypocastanum L.) is nevezik. Igen jó méhlegelőt ad.
Fáját hordókészítésére is megkísérelték felhasználni.
Cserjék közül nem hagyhatom ki sem a ritkábbakat,
sem a kiveszőben levőket, úgyszintén az elterjedetteket sem. Ilyenek a sóska
cserje (Berberis vulgáris L:) Ezelőtt 30 éve még itt-ott látható volt. Azóta
azonban teljesen kiveszett. Úgyszintén csak elszórva fordul elő a kecskerágó
vagy papsapka fa (Evonimus Europaeus L.). Előfordul mély bevágású utak
partoldalain. Fája fehér, kemény és könnyen hasítható. Fogvájó készítésére
elsőrangúan alkalmas. A varjútövis benge (Rhamnus catharthica) ugyancsak ritkán
fordul elő és kiveszőben levő cserje. Itt-ott még partoldalakon találkozunk
vele. A vörösgyűrű som (Cornus saquinea L.), üzemterves erdőnkben néha nagy
tömegekben fordul elő. Gallyai vesszőseprű készítésére jók. A szigeti
üzemterves erdőben még tengődik a galagonya vagy cseregalagonya (Crataegus
Oxacantia L). Az 5-6 cm vastagra megnövő kemény fáját kalapácsnyeleknek
használják. A kökény cserje (Prunus spinosa) is csak elvétve található
elhagyott helyeken és utak mentén. Annál tömegesebben található a közönséges
orgona (Siringa Vulgaris). Mint élő sövény a szőlők út menti részén igen
gyakori. Lila virágát május elsején kapuk és májusfák díszítésére, közönségesen
használják. A vesszős fagyal (Ligustrum vulgare L.) bokorból, határunkban csak
egyet ismerek, özv. Bátsmegyey Rezsőné rétje melletti árokban. A pongyola
fanzár, ördögcérna, semfűsemfa vagy berbecs, (Lyceum barbarum). Valamikor
sövénykészítésre vagy partok megkötésére használták fel. Ma már irgalmatlanul
irtják. Nálunk a leveleit összeszedik, és összevagdalva, kis kacsáknak eledele.
Úton-útfélen találkozunk a fekete bodza (Sambucus nigra L.) cserjével.
Mindenütt feltalálható és megél. Határkarók helyett, szántóföldek mezsgyéjében
igen gyakran megtaláljuk. Virágját, mint gyógynövényt gyűjtik. A loncokból
(Lonicera) csak a Szentháromság felé vezető szurdikban találhatunk még néhány
bokrot. Kiveszőben van. A vadrózsa (Rosa canina) határunkban csak alig-alig
fordul elő. A legtöbb esetben szelíd rózsa alanynak szedik fel, így aztán
lassan-lassan a határban kiveszik. A kúszó növények közül az iszalag bércse
(Clematis vitalba L.) még helyenként feltalálható, de már igen ritkán. Itt
nálunk kiveszőben van. A szeder (Rubus) nálunk igen elterjedt növény. Különösen
jól érzi magát a zátonyokon. Gyümölcsét íz készítésére szedik, levelét pedig a
világháborúban teának gyűjtötték a hadsereg számára.
A fűnemű növények közt is vannak olyanok, melyeket
olvasóim számára felsorolni szándékozom. Ilyen az ágas moha (Hypnum
triquetrum). Ez elég nagy mennyiségben fordul elő a szigeti homokos talajú
erdőben. A földön sűrűn egymás mellett, nagy zöld takaróhoz hasonlít. Ladikok
és fából készült hajók réseit tömik be vele és ezt iszkábákkal odarögzített
tölgyfa lécecskékkel szorítják le. Nálunk igen keresett cikk. Nagyon gyakori a
surlófű (Equisetum Arvense). Népiesen cinkrót. Réteken és szántóföldeken is
megterem. Szarvasmarhának ez a széna hashajtó. Itt egyesek azt állítják, hogy
teának főzve jó hashajtó. Kihalóban van itt a székkötő gyékény (Tipha
Latifolia). Csak a szigeten fordul még elő. Kádárok és székkötők használják.
Ennek rokona a káka (Scripus Silvaticus L.). Megszárítva jó szőlőkötöző anyag.
A kemény sást a helyi háziiparban, falvédők készítésére használják. A tarack
(Triticum repens L.) és a juh csenkesz (Festuca ovina) vadon termő
takarmánynövények. Az üzemterves erdőben bőven termő takarmány. A gyermekek
tavaszi nyalánksága a réti sóska (Rumex acetosa L.) A száraz réteken otthonos.
Árnyas fák alatt érzi magát otthonosnak a saláta boglárka (Ranunculus ficaria).
Búzavetésekben nem ritka a kék szarkaláb (Delphinium), a konkoly (Agostemma
L.), és a pipacs (Papaver Roeas L.). Elhagyatott helyeken, mint pl. a kövecsparttól
a Szentháromsághoz vezető úton még elég gyakran fordul elő a vérehulló fecskefű
(Chelidonium maius L.). Ennek a gyökereit az utóbbi időben epebántalmak
gyógyítására gyűjtik. Az illatos ibolya (Viola odorata) műveletlen talajokon,
domboldalakon, nem túlságos mennyiségben található. Ez a kedves és jó szagú
tavaszi virág is kénytelen engedni a cultura mindent megváltoztató erejének.
Általában is elég ritka virág a kockás hatkotu (Frictilaria meleagris). Nálunk
is csak néhány négyzet ölnyi területen díszlett a szigeti kiosztott erdőben. A
tagosításba bele lettek vonva a kiosztott erdők is, és ennek folytán ezek
kivesztek. Ezek megszűntével pusztult ki ez a szép és ritka tulipán fajta virág
is. A hatkotu sorsára jutott a kedves és kellemes illatú májusi gyöngyvirág
(Convalaria mialis) is. Ennek a halálát is a kiosztott erdők megszűnte okozta.
Nagy tömegekben találjuk helyenként a madár sóskát (Oxalis acetosella) a sziget
nem egészen száraz területein. A töltés keleti partján az alsó sorompótól a
töltés őrházig találjuk. Elég gyakori gyógynövény. Erősen napsütött helyen a
talajban nem válogatós bakbüzű gerelyt, árorrt, gólyaorrt vagy kaszásfüvet
(Geranium robertianum) nem ritkán, sőt elég nagy mennyiségben találhatjuk.
Száraz, napos helyeken otthonos a kutyafűtej (Euphorbia ciparissias II.). A
büdösbürök (Conium maculatum L.) napról napra ritkábban előforduló növény. Igen
mérges. A kiveszőfélben levő bolondító csalmatok (Hyostiamus niger L.) is csak
elvétve található utak mentén. A legelterjedettebb volt a tagosítás előtt a
tisztesfű vagy tarlófű (Stachis L.). Rendkívüli értékes mézelő növény. Voltak
évek, amikor a csodákkal határos mennyiségű mézet gyűjtötték belőle a méhek.
Ilyen esztendők voltak 1919. és 1920. év. A tarlókon annyira elszaporodik, hogy
még egy gombostűt sem lehetne közte a földre ejteni. Ezzel szemben a tövises
iglic, ott ahol el van terjedve, csak mint gyógynövény jöhet számba. Egyébként
csak kellemetlenséget okoz. Latin neve: Ononis spinosa L. Száraz legelők és
rétek termése. A takarmány közé keverve töviseivel jelentékeny kárt okozhat a
jószág állományban. A fentinél ismertebb a tikszem, tyúkhúr vagy népies nyelven
ribafű (Angallis arvansis L). Ez a gyom némely szőlőben annyira elszaporodik,
hogy annak munkálatát túlontúl megnehezíti. Némely vidéken kapanyügnek is
nevezik.
A mérges növények egyike a maszlagos nadragulya
(Atroppa belladona). A Szentháromságtól északra fekvő partokon még ma is
otthonos. A másik, ugyancsak itt található növény a zsidócseresznye (Physalia
alcecengi L.) Mind a kettő kiveszőben van. Lejjebb a Duna-part felé találjuk
meg a vízi ebszőlőt (Solanum dulcamara L.) Elég ritkán található. Utak mentén
gyakrabban találkozunk egy sárga ajakos virággal, melyet népies nyelven
tátogatónak hívnak. Ez a gyujtoványfű (Linaria Vulgaris L). A kékvirágú mezei
zsálya nálunk elég ritka, Latinul Salvia pratensis L.-nek nevezik. A kétix
repkényt (Glechoma hederatia L) nedves területeken, ritkábban láthatjuk. De a
kolt csallán még elég gyakori. Latinul Lamium purpurea L). Elég jó mézelő. Mint
gyógynövény eléggé értékes a keskenylevelű utifű (Plantagó lanceolata L).
Helyenkint, de mélyebb fekvésű réteken tömegesen fordul elő. Teljesen
elhagyott, magas és száraz területeken találjuk a ragadály galajt (Galium
aparine L). A nép a gyümölcsét koldustetűnek mondja, mert ha közte jár, ellepi
a ruháját, és csak nehezen lehet letisztítani. Ujjnyi vastag szárral, tömegesen
fordul elő a földi bodza. Népies elnevezéssel gyepű- vagy gyalogbodza.
Gyümölcséből csetelekvárt főznek. Tudományosan Sambucus ebulus. A mezőn nem
ritkán látjuk a galambbegy salátát. Valerianella olitoria Much. A kövecspartján
találjuk a kiveszőben levő mácsonyát (Dipsacus). Nedves réteken és mély fekvésű
területeken találjuk a gyermekláncfüvet (Taraxacum officinale Wigg). Utak mentén
fordul elő az egérfark kóró, népiesen cicfark kóró (Achilea millefolium). A
szigeti kubik gödrökben igen sok található. Mint gyógynövény számottevő
mennyiségben fordul elő különösen a hazai Duna-parton az orvosi székfű, kamilla
vagy népi nyelven pipitér (matricaria chamomila). A templomtéren, némely
udvarban igen sok lenne gyűjthető. Csak házi szükségletre gyűjtik. A szigeti
Duna-parton, délre a kishajó kikötőtől rengeteg maszlagos redőszirom maszlag,
(Datura Strammonium) díszlik. Némely évben gyűjtik, de némelyikben a gyűjtés
elmarad, mivel kereskedő egyáltalán nem jelentkezik. A vízi nefelejcs (Mosotis
palustris) a bödék tömeges virága. A kimondottan vízi növények közül meg kell
említenem a nádat (Phragmites Trin). Ezt nálunk házak fedésére használták. De
az egyéb fedőanyagok ma-holnap teljesen ki fogják szorítani. Utolsónak
büszkeségünket említem meg, a tündérrózsát (Nymphaia alba L.). Az öreg Duna
álló vizében otthonos. Százával kandikál ki a víztükréből, gyönyörű fehér
virágával.
Gombafajták a határunkban nem igen díszlenek sem a
mérges, sem az ehető gombák közül. Abból a kevésből is a kucsmagomba a
tagosítás után teljesen kiveszett, amennyiben csak a kiosztott erdőben
díszlett. Ez Szent György napja táján díszlett. Igen jóízű gombafajta. Latinul
Morchella esculenta. Régebben, itt-ott, a Szekcső Szigeti gyümölcsösökben is
előfordult. A csiperkegombát nyár derekán nagy mennyiségben kínálják a
teknővájó cigányok eladásra. Latinul Psalliota Campestris a neve. Ismeretes még
a nyárfagomba, mely a csiperkegombához az összetévesztésig hasonlít. A fűzfa
gomba sárga színű, de csak zsenge korában élvezhető. Máskor taplós. A nép
nyelvén gilva gombának ismert gomba fényes kocsonyás kinézésű, legtöbbnyire
barna színű. A legismertebb ilynemű gomba a fűzfa- és szilfagilva. A fák
korhadó törzsén él. Óvatosaknak kell lennünk, nehogy ezekhez hasonlókkal
megmérgezzük magunkat. Vidékünkön hála isten kevés mérges gomba található. Az a
néhány, amely itt él, könnyen felismerhető rikító színéről. Ilyen mérges gombák
nálunk a légyölő-, piruló-, gyilkos- és párduc galóca vagyis az Amanita
muscaria, Amanita rubescens, Agaricus phalloides és az Amanita pantherina.
A vadon élő állatokat mind felsorolni feleslegesnek
tartom, ezért csak azokról emlékezem meg, amelyek csak néha-néha bukkannak fel
határunkban vagy tömegesebb jelenlétükkel feltűnnek. A nemes vadak közül
néha-néha megjelenik a szarvas (Cervus elapus), őz (Cervus capreolus). A
dúvadak közül pedig a vaddisznó (Sus scrota) tűnik fel olykor-olykor. Ezek
természetesen a közelben fekvő főhercegi uradalom erdejéből tévednek hozzánk. A
mezei nyúl (Lepus timidus) azonban már a határunkban tenyészik, és számottevő
mennyiségben van elterjedve. A törvények keretein belül állandóan vadásszák. A
ragadozók családja fogyóban van, sőt némelyik egyede már teljesen kiveszett. A
még élők közül számottevően találkozunk a rókával (Canis vulpes). Azonban a
tagosítással összefüggően számuk napról napra csökken. Valószínű magyarázata
ennek az, hogy a határban azóta igen sok tanya épült, s így a lakott helyek
közeléből távozik, de pusztulásának az esélye is nagyobb, amennyiben az
elhagyatott helyek ismertebbek lettek. Bundájáért vadásszák. A nyest (Mustella
mortes), menyét (Mustella vulgaris), vidra (Lutra vulgaris) és a vadmacska
(Felis catus) családja már teljesen kihalt. 15-20 évvel ezelőtt a vadmacskán
kívül nyest és menyét eléggé ismert. Valószínű az utolsó vidrát körülbelül
10-15 éve 1913-16-ban (halevő) Király Péter ejtette el. A rágcsálók családjából
is van kiveszett egyedünk Ez a hörcsög (Cricitus frumentarius). Még néhány
évvel ezelőtt találkoztam hörcsöggel, de azóta kipusztultnak látszik. A
hörcsögnek legközelebbi rokona az ürge (Arctomis citillis). Évekkel ezelőtt még
elég nagy számban éltek itt, de ma már számuk igen megfogyott. Néhány évvel
ezelőtt még a borz is fel-felbukkant. Ma már ez az állat is kipusztult, és a
feledés homályába merült. Nálunk a legszaporább, de egyszersmint a
legkártékonyabb állat a patkány (Mus ratus). Rendkívül sok kárt okoz némely
gazdaságban. És végül felemlítem a denevért (Verspertillio murinus), amely
ugyancsak kipusztulóban levő emlős. Valamikor a templom padlásán ezrével éltek.
A nép nyelvén bőregérnek hívják.
A szárnyas vadak közül legelső sorban feltűnik a
legnagyobb, a vadlúd. (Anser ferus). Ez különösen télen láttatja magát. Nyáron
leginkább a vadkacsa (Anas crecca) tűnik fel. Erdeinkben pedig a szalonka
(Scolapax rusticla) sem ritka. A hollófélék családjából nagy tömegekben él itt
a fekete vetési varjú (Corvcae frugilegus). A késő őszi időkben százezrével
húzódik az itteni erdőkbe. Egy-egy ilyen felvonulás néha órák hosszat tart.
Kisebb csoportokban él a seregély. A halálmadár vagy kuvik bagoly (Ephialtes
scops) ugyancsak ritkább jelenség. A gólya (Ciconida alba) még otthonosan érzi
magát nálunk. Vörös gémet (Ardeidea purpurea) azonban nálunk, mint ritkaságot
könyvelhetjük el. A 70-es évek táján nem volt ritka a túzok sem. Azonban amint
a Sziget kultúrája emelkedett, sok egyéb itt élő állattal együtt a túzok is
kipusztult. A különböző megállapítások szerint a káros- vagy hasznos verébről
(Fringilla demestica) az a megállapításom, hogy még ma is tömegesen él itt
nálunk. (1950 nyarán a Szarvas Korcsma tájékán egy fehér veréb is tanyázott) A
cinkefélék (Parideae) még népes családokat alkotnak. Elterjedettségüket
leginkább a nagyobb kiterjedésű erdőségeknek köszönhetjük. Rovarirtásban
versenytársuk a légykapó (Muscicapa grisola). Nagy kár azonban, hogy csak
ritkán található. Rovarirtásban társa az előbbieknek a kakukk vagy vándor
kakukk (Cuculus canorus). Különösen a nagyobb rovarok és szőrős hernyók
pusztításában tűnik ki. Mint itt már egyáltalán nem – vagy igen ritkán élő
madarat meg kell említenem a búbos bankát vagy bugybókát (Upupa epops), a
jégmadarat (Alcedo ispida), a foglyot (Perdix cinerea), a fürjet (Coturnix
dactilisonans) és a fácánt (Phasianus colchicus). A fecskék (Hyrundinidaea)
nagy tömegekben szoktak megjelenni, miután a létfenntartásukhoz szükséges
rovarok itt bőségesen megvannak. Nagyobb tömegekben lepik el a berkes
területeket különösen ott, ahol sok diófa van, a sárgarigó vagy népiesen
aranymáringó (Oriolus galbula).
A hüllők közül ismeretes a vízi sikló (Tropidonotus
natrix). Elég ritkán fordul elő. A gyíkfélék közül ritkább a zöld gyík (Lacerta
viridis) vagy káposzta kergető. Ellenben a közönséges vagy fürge gyík (Lacerta
opilis) még máig is elég gyakori. A kétéltűek csoportjából ki kell emelnem a
kis zöld leveli békát (Byla arborea), gyakori pedig ott, ahol mocsarasabb, a
kecskebéka (Rana esculante). Elég gyakran találkozunk a közönséges varanggyal
(Bufo cinereus). Különösen ott tartózkodik, ahol sok a rovar. A haltenyészetet
illetőleg határozottan visszaesés tapasztalható különösen azóta, amióta a Duna
szabályozása és az árterek lecsapolása valóra vált. Azok az 50-60 kg-os harcsák
(Silurus glanis), egy 10-12 kg-os süllő (Lucioperca sandra) vagy fogas, tok,
továbbá a 4-6 kg-os angolnák (Anquilla vulgaris), csaknem teljesen eltűntek a
helyi halászterületekről. Kisebb harcsák, kecsegék (Acipenser ruthenus),
süllők, menyhalak (Lota vulgaris), pontyok (Siprinus carfio) még elég
gyakoriak, bár itt is már feltűnő, különösen a tavi ponty térhódítása.
Különösen nagy szaporaságot mutat a törpeharcsa. Ezzel szemben egyes halfélék,
úgymint a keszegfélék aggasztóan fogynak. A márna (Barbus vulgaris), csuka
(Esox lucius) még kielégítően jelenik meg a halpiacon. Az állóvízi halak,
úgymint a kárász (Carassius vulgaris), a cigányhal vagy compó (Tinca vulgaris)
nagyobbrészt már ki is haltak. Helyettük ellepi a piacot a napkárász.
A rákfélék családjából az egyetlen itt élő féleség a
folyami rák (Astacus fluviatilis) szintén csak emlékét hagyta meg. Az utolsó
rákászások 1913-ban voltak az öreg Dunában.
Végül a rovarokról, melyek nálunk feltűnnek vagy
alig ismertek. Május hónapban nagy tömegben jelenik meg a cserebogár
(Melolantha vulgaris). Ilyenkor érezhető károkat okoz. Legyen tehát mindenkinek
kötelessége, teljes erővel irtani őket. Mint ritkaságot kell megemlítenem a
kalló- vagy arató cserebogarat (Polyphil fullo). Harminc év alatt csak egy
esetben találtam ilyent. A cserebogár családjába tartozik a bundás bogár
(Tropinota hirta) is. Már februártól kezdődőleg megjelenik, körülbelül akkor,
amikor a tavaszi virágzás megindul. Csak a növények virágát támadja, és ebben
azután nem is válogatós. Neki mindegy. Még a vérehulló fecskefű virágját is
megdézsmálja. De különösen tömegesen lepi el a gyümölcsfa virágait. Annak
leginkább a porzóit és termőit teszi tönkre. A gazdák szempontjából is érdemes
felfígyelni erre a falánk rovarra, miután tömeges megjelenésével a virágzó
búzában (gabonában) érezhető károkat okoz. Összeszedéssel irtható. Ezzel
egyidejűleg jelenik meg a tövisfarú bogár. Kártétele a bundásbogáréval azonos.
A szarvasbogár (Lucanus cervus) ma már úgy látszik, kihalt. Utak mentén, a
májusi napsütésben jelenik meg a cicindella (Cicindella capestris). Nálunk
meglehetősen ritka bogár. Néhány év óta nagy arányokban terjed a californiai
pajzstetű (Aphelinus fuscipennis How). Szaporaságánál fogva a gyümölcsösök, de
különösen az alma gyümölcsösök legveszedelmesebb károkozója. Az almafán könnyen
felismerhető, hogy a szúrásának helye piros foltot mutat. Nem csak a fának
fiatalabb hajtásain él, hanem a gyümölcsön is. Jelenlétét itt is a piros folt
árulja el. Tömeges elszaporodása a fa kérgét koszhoz hasonló bevonattal fedi.
Védekezni permetezés által lehet. És végül a szúnyogról (Culex pipiens) azt
mondhatom, hogy áradások után, meleg nyári időben milliárdjai jelennek meg.
Különösen az esti órákban künn lenni csaknem lehetetlen. Százával lepik el az
embert, s ilyenkor csakhamar kénytelenek vagyunk folytonos támadásaik elől
meghátrálni. A másik nagyon kellemetlen rovar a légy (Musca domestica). Az
ellenük felvett harc számukat állandóan csökkentik, s így a fertőző betegségek
legveszedelmesebb terjesztője napról-napra fogy.
Az ásványok országából egyetlen egyet említhetek
meg, és ez a mészkő. A Margitta-szigetben fekvő vári puszta nyugati oldalán,
még az 1890-es évek végén és az 1900-as évek elején bányászták és meszet
égettek belőle. Az ott kifejtett mészkő darabok még most is szanaszét hevernek.
Egy részüket pedig kőfalba rakva láthatjuk. Hogy itt miért hagyták abba a
mészégetést, nem érthetem annál inkább sem, mert azt mondják, hogy nagy
tömegben lehetne mészkövet bányászni még ma is.
Templomunk
oltáraihoz és a pécsi vártemplomban felhasznált márvány is innét való. Az
1920-as évek valamelyikén itt járt Pávay Vajna geológus, és petróleum forrás
megállapítása érdekében kutatott. Sajnos minden eredmény nélkül. Akkortájt
közszájon járt, hogy Knopf Antal kútjában petróleum tört fel. Bebizonyosodott,
hogy valaki bosszúból öntött petróleumot a kútba, és ebből nőtte ki magát az a
közszájon forgó hit, hogy a kútban petróleumforrás van. A kiküldött azonban a
saját elhatározásából itt-ott ásatásokat is rendezett, s ennek folyományaképpen
jelentette ki, hogy vannak bányászható bauxid rétegeink. De azt is mondotta,
hogy a Hideg-völgyben nincs kizárva egy petróleumforrás lehetősége sem.
A dunaszekcsőiek hogy mikor kapták az
erdőbirtokaikat, nem tudom megállapítani, mert a kezeim közt lévő, részben erre
vonatkozó szerződés kivonat keltezve nincs. De megállapíthatom, hogy akkor
jutott a birtokosság 173 3/8-ad telek arányában erdőhöz, amikor az úrbéri
állapotok végleg rendezve lettek.
Ekkor a földes uraság a lefolyt jobbágyper jogos
ítélete folytán kimondotta, hogy átenged a jobbágyoknak a Margitta-szigetben
4400 holdnyi (holdját 1200 négyszögölben, azaz: 3300 kat. holdat) területben,
legelőt, rétet és erdőt. A hazai oldalon, mely a kivonatban a szárazföld néven
szerepel, 600 kis- illetve 450 katasztrális holdat. Kijelöli a Szigetben
kihasítandó földek helyét és kiköti, hogy ebből 700 (hétszáz) kis holdnál több
az erdőterület nem lehet. Amennyiben az mégis több lenne, a fölös
erdőterületeken a fák az uradalmat illetik.
Minthogy a kivonat szerint a 4400 kis holdnyi
terület a Margitta-szigetnek Duna-partján elterülő részből lett kihasítva,
egész bizonyos, hogy a Csele- és a Papkert erdőt a jobbágyság ekkor kapta. A
Felső Böde nevű erdő, akkor már az erdőbirtokosság tulajdonát képezte 220
holdnyi területtel. (1200 négyszögölivel). Az Alsó Zátony és Alsó Böde nevű
erdő azt hiszem, a Duna vizének építőmunkájának köszönheti létét, valamint a
Bári három zátony is. Az erdőhöz csak később jutott az erdőbirtokosság.
Erdeinkben túlnyomóan fűz- és nyárfa terem. De
különösen a két Bödén és a Zátonyon. A Csele- és Papkert erdőben nagy területek
vannak akácfákkal betelepítve, de itt-ott tölgyeket is találunk.
Az üzemterve erdő területe:
Alsó-zátony 240
hold
Bári-zátony 270
hold 607 négyszögöl
Csele-erdő 108
hold 640 négyszögöl
Papkert-erdő 347
hold 368 négyszögöl
Alsó-Böde 114
hold 1167 négyszögöl
Felső-Böde 207 hold 798 négyszögöl
Összesen 1186 hold 3580 négyszögöl
Ezekből
az erdőterületekből különösen a felső-bödei tetemesen nagyobbodott, ami kitűnik
abból, hogy amikor az uradalmi területeket lehasították, csak 120 kis hold
volt, s ma 207 kat.hold és 794 négyszögöl a területe. Ezt a nagyobbodást
részben a Duna építő munkája-, részben pedig az egyik Ó-Duna-ágnak
eliszaposodása által hozzákapcsolódott területe okozta. Legújabban a Duna
áradásai ezt, valamint a Felső-zátonyt és az Alsó-Bödét erősen koptatja, de az
Alsó-zátonyt egy kövekkel eltorlaszolt Duna-ágának eliszaposodása területileg
elég nagymértékben gyarapítja. Néhány év óta pedig egy újabb területtel, az
úgynevezett Bari-zátonnyal erdőnk gyarapodást ért el. Az üzemterves erdő 1359
nyolcadot tesz ki, és 520 gazda birtokolja. Egy-egy erdőnyolcad területe 1440
négyszögölet tesz ki. Ügykezelését a jelenben Habich József elnök, Bubreg Szabó
János erdőgazda, Kappelmayer József jegyző, Husti István pénztárnok és hat
választmányi tag végzi.
A tagosításig voltak
kiosztott erdők is. Ezek a parcellás erdődarabok azonban javarészt megszűntek,
miután ezeknek egy nagy része bele vétetett a tagosítandó területek közé.
A lakosok túlnyomó része
földmíveléssel foglalkozik. A módosabbak, akiknek gazdasági állatai teljes
létszámban megvannak, földjeiket nemcsak jól művelik, hanem jól is trágyázzák.
De a szegényebbek, akiknek igás állatai nincsenek, azoknak a földje rossz, sőt
igen sok esetben nagyon rossz karban van. Úgy hiszem, a tagosítás után a
gazdálkodás sokkal jövedelmezőbb lesz. Az öt holdtól felfelé bíró birtokosoknak
a tagosítás feltűnően javukat szolgálja. De az öt holdon aluli és részesmunkát
vállaló lakosságnak boldogulását legalább átmenetileg megnehezítette. Az ilyen
törpe birtokos csak nagy ajjal-bajjal kap szántóvetőt, miután lovat tartók
száma nagymértékben megcsappant. A részestermelők helyzete is átmenetileg
súlyosbodott, minthogy most a gazdák birtoka egy helyen van, s így érezhetően
több időt nyertek arra, hogy földjeiket segítség nélkül művelhessék. A régi
birtoktesteknél az ide-oda lótás-futással sok időt kellett elfecsérelni. A
földmivelési napszámosok helyzete is úgy látszik súlyosbodott. Ez az állapot
azonban csak addig fog tartani, míg a nagyobb birtokosok kissé vagyonosabbak
lesznek, mert akkor majd nem okoz nagyobb gondot a szükséges napszámbér
nélkülözése, illetve kifizetése. De várható a gazdasági fellendülés a törpe
birtokosoknál is. Ami akkor fog bekövetkezni, ha birtokocskájuknak megfelelő
állatállományuk lesz.
A török hódoltság alatt
községünkben csak magyar anyanyelvű lakókat találunk. De a török megszállás
alatt annyira megfogytak, hogy alig maradt néhány család. A törökök kivonulása
után községünk elsősorban szerbek, később németek, sokacok, tótok és cigányok
letelepülésével népesedett be. Községünk igen vegyes nemzetiségű volt.
1921-ben, azonban sok szerb család költözködött ki, s ettől fogva a magyarság
van túlsúlyban. Számottevőek a németnyelvűek is. De a sokacok, tótok, ma már
teljesen beolvadtak, és csak elvétve találunk egy-egy később beköltözött tót
vagy sokac lakost. A cigányok nagy része muzsikus, egy kis töredéke csak a
kóbor. Előbbiek a Cigány-, utóbbiak a Újvárosban laknak. Van még néhány román
nyelvű lakosunk is, kiket oláhoknak neveznek, és teknővájással foglalkoznak.
Vallásukra nézve túlnyomólag
római katholikusok laknak itt. A görögkeleti- és zsidó vallásúak csaknem
egyforma számban élnek. Evangélikus reformátusok és ág. evangélikusok vallását
követők csak néhányan vannak. Meg kell még emlékeznem egy gyülekezetről,
melynek tagjait a nép lóhitűeknek nevezett.
Lakosainkról általánosságban
meg lehet állapítani, hogy öltözetükben ma már, alig van különbség. Régebben
szembetűnő volt a nemzetiségek ruhaviselete. Azonnal meg lehetett különböztetni
úgy a férfiakat, mint a nőket nemzetiség tekintetében egymástól.
A magyar férfi széles
gatyában, csizmában, kivarrott mellű ingben, a fiatalja színes, az öregebbje
fekete pruszlikban járt. Fején könnyű, szélesebb karimájú kalappal. Ünnepeken
posztó ruhát viselt és a zsinóros nadrágjára térden alul a rámáscsizma szára
feszült. Télen fején báránybőr sapka nélkül alig lehet elképzelni.
A nő nem testhez simuló és
fehér virágokkal kivarrt fehér löbit (blúz), sokszélű, színes rövid szoknyát és
szoknyájánál hosszabb kötényt, lábán sima, legtöbbnyire fehér harisnyát és
bársony cipőt viselt. Ünnepnapokon, persze ünneplősbe öltözött. Nyakán fűzérbe
szedett ezüst húszasok és tallérokkal együtt sok gyöngysor.
Ma a nők fiataljai színes
lehetőleg világos az idősebbjei sötétkék vagy fekete löbit, alig térden alul
érő sokrétű szoknyát, színes vagy fekete bütykös harisnyát és legtöbbször,
magas sarkú cipőt hordanak. Fejükön selyemkendőt. A leányok hajadonfőn járnak.
Ünnepnapokon drága ruhában jelennek meg a templomban. Ez festői látványt nyújt.
A német férfi szorosan
testhez simuló kabátot, pantallót, munka napon szűk házivászonból készült
gatyát hordott, lábán pedig papucsot. A nő rendszerint sötét, testhez álló
kabát, rekli-(mellény) félét, hosszabb bő szoknyát, ennél kissé rövidebb
kötényt, fekete tutyit. Régebben az idősebb asszonyok a kendő alatt fehér
fejkötőt (Haube) viseltek. Dolgozó napokon, sáros időben, facipőt hordottak.
A szerbek férfiai posztó
kabátban, csizmanadrágban, fényes szárú csizmában és kissé kihegyesedő és
egyenes szélű kalapban jártak. A nők testhez álló és majdnem a térdig érő
kabátban, nyakukon füzérbe rótt éremnyakékkel, bokáig érő szoknyában és fekete
cipőben jártak. Fejükön a fiataljai pártát, az idősebbjei kendőt viseltek. Ma a
férfiak, csaknem mindnyájan, a jelen kor divatos ruháját viselik. A fiataljai
sokszor egész világos ruhát.
A legény apja, anyja keresi
az alkalmat, hogy a legény választottjának szüleivel érintkezést találjanak. Ez
sok esetben úgy történik, ha ők maguk nem érintkezhetnek a leány szüleivel,
hogy valamilyen bizalmas egyént kérnek meg, hogy puhatolóddzék, megkaphatná-e
fiúk a leányt. Ha erről a legény szülei megbizonyosodtak, akkor a legény anyja
a leány anyjával beszél. És ha a leány anyja részéről igenlő választ kap, akkor
hamarjában bekövetkezik a leánykérés. Ezt a formaságot még akkor is betartják,
ha a legény és leány között már régen megállapodások történtek a házasságukra
nézve.
A leánykérést a legény
kereszt- és bérmaszülői szokták elvégezni, a leendő vőlegény és annak szüleinek
kérésére. A szóvivő mindig a fiú és a leány keresztapja, mint első násznagy.
Ezen az alkalmon a leány
részéről a szülein kívül részt vesznek annak kereszt- és bérmaszülői, esetleg
testvérei, sógorai s más rokonok is.
A kérető násznagy a vele
érkezettekkel együtt illendő köszöntéssel lép a menyasszony házába. Amit a
házban levők illendőképen fogadnak. A házigazda pedig illő tisztelettel mondja:
„No, kerüljenek beljebb!”, és a násznagyot a vendégekkel együtt hellyel kínálja.
Helyet foglalva, a kérető násznagy viszi a szót. Bevezetésül az időjárásról,
gazdaságról vagy más tárgyról beszél. De végül vagy ő mondja tréfásan: „Hát már
megkérdezhetnék, hogy mért is léptünk ebbe a tisztességes hajlékba.” vagy pedig
a leány násznagya, esetleg a leány atyja kérdezi illő tisztelettel a jötteket:
„Mi járatban vannak?”
Erre a kérető násznagy
rákezdi, hogy: „Van egy páratlan madarunk. Hallottam, hogy maguknak is van? Hát
aztán azt gondoltam, össze kellene őket pározni.” A leány násznagya erre azt
mondja: „Hát majd behívjuk, aztán majd meglátjuk, kedvire lesz-e a maguk
madara?” (Ilyenkor két-három esetben is egy maskarába felöltözött tréfás
asszony, (néha egész öreg) szokott belépni, aki bohókás megjegyzésekkel
közeledik a vőlegényhez. Ilyenkor a leány násznagya kérdezi: Na ez az? Ez a
tréfa annyiszor ismétlődik, míg végre mégis csak a valódi lép be. Erre aztán a
vőlegény nagyhamar kijelenti, hogy: Ez az”
Most aztán megkérdezik a
legényt: hogy „Szereted-e ezt a tisztességes leányt?” Mire azt feleli, hogy
„Igen.” Aztán a leányt is megkérdezi a násznagya, hogy: Szereted ezt a
tisztességes legényt? A leány azt feleli rá: „Igen”. Ezek után a jelenlevők a
leány apját, anyját kivéve, lefizetik a tetszés szerinti jegypénzt. Ez néha
igen jelentős összeg. A leány most ad a legénynek két-három jegykendőt, a
legény pedig a jegygyűrűvel és jegypénzzel viszonozza. Ettől kezdve a leány és
a legény egymással jegyesek.
Ezt az aktust követi aztán,
hogy a jelenlevők az esküvővel és lakodalommal összefüggő összes dolgokat
megbeszélik. Ennek a megbeszélésnek tárgyát képezi: Az esküvő és lakodalom
napjának megállapítása. Ez sok apró mellékkörülménytől függ. Ilyen a törvényes
idő letelte. Az előkészületek lehetősége stb. Hol és hogyan lesz megtartva a
lakodalom? Egybekelésük után, hogy hol laknak majd a fiatalok? stb.
Az esküvőt közvetlenül
megelőzi a vőlegény búcsúztatása. Ezt a násznagya teszi, mire a zene hármat
fúj. Ennek elmúltával a vőlegény két nyoszoló lány (koszorús lány) között, az
egész násznépével együtt, a menyasszonyért megy. A vőlegény és a násznép a
menyasszony udvarán megáll, a násznagya pedig a menyasszony házába megy és
innét búcsúztatják azt. Míg a menyasszony búcsúztatása tart, addig a
vőlegénynek a mellére tűzik a bokrétát, aztán így megy be a menyasszonyhoz. A
vőlegény a menyasszonyt kézen vezeti ki, s átadja a kis vőfélynek.
Ezt követi a templomba
induló nászmenet (XXII/2. kép). A nászmenet élén megy a két násznagy, utánuk a
vőlegény következik két nyoszoló lány közt és ezután a menyasszony két vőfély
közt.
A templomba érve az egész
násznép megáll a szentély előtt, és itt a vőlegény a menyasszony mellé lép,
majd a násznagyok kíséretében az oltár elé állanak. tőlük jobbra és balra
helyezkednek el a násznagyok. Ha a pap az oltárhoz lép, akkor a mátkapár
letérdel az oltár lépcsőjére, ahol aztán a házasság szentségében részesülnek.
Esketés után megkerülik az oltárt. Ilyenkor egy tálcába tett pénzdarabbal
jutalmazzák a templomszolgát.
Esküvő után a násznagyok
bemennek a plébániára és kiegyenlítik az esketési díjat. A menet pedig hazafelé
megy, de nem azon az úton amelyen jött. (Valamikor a lakodalmat a menyasszony
házába tartották, de az is előfordult, hogy vőlegény vendégei az ő házuknál, a
menyasszonyéi pedig náluk gyülekeztek és mulattak. Ma már ez nincs így, hanem
egy bérelt helyiségben zajlik le a lakodalom.
Vacsoráig tart a tánc. Aztán
vacsorához ülnek. Az asztalfőn vannak a fiatalok. mellettük a násznagyok és
nászasszonyok, utánuk a vőfélyek és nyoszoló lányok. És csak ezek után
foglalnak helyet a meghívottak.
Vacsora alatt a vőfély
minden tál étel feladásánál verset mond.
Vacsora után egy erre
kijelölt egyén kimegy, megveri az ablakot, és utána nagyot kukorékol. Ezt
kakasnak mondják. Most az első vőfély meggyújt egy gyertyát és bemegy a
násznagyokhoz. Elmondja, hogy: „az első kakasszóra szeretném a madarat az ülőre
vezetni”. A násznagy nagy komolyan mondja: „hát jó van fiam, de szeretném látni
a csillagos eget.” Most a vőfély a násznagy felé tartott szűrőtálon átvilágít
és megvan a tréfás megfejtés. A vőfély kimegy, de most kétszer zörgeti meg az
ablakot és kétszeri kukorékolás után, két meggyújtott gyertyával tér vissza. Az
előbbi szavakkal másodszor kéri ki a madarat. A násznagy feladja a második
megfejtendő kérdést és mondja: „Mikor állott Krisztus urunk egy lábon?” A
jelenlevők nagy fígyelemmel várnak, míg végre elhallatszik a megfejtés: „Mikor
a szamárra akart felülni.” A násznép helyeslő zsongása közben és a fent
elmondottak után három égő gyertyával jelenik meg a vőfély és kéri újból a madarat.
Most a násznagy feladja a harmadik kérdést. „Mi nagyobb az embernél?” A vőfély
egy kis tétovázás után kivágja: „a kalap”. És most megkezdődik a kitáncoltatás.
Először egyenkint viszi a nyoszoló lányokat táncra és utolsónak a menyasszonyt,
ki az ajtóig. A menyasszonynak a kitáncoltatás után bekötik a fejét.
Most azután kezdetét veszi a
vánkostánc. Elsőnek a keresztanya táncoltatja meg a menyasszonyt, és egy díszes
vánkost ajándékoz neki. Azután a vendégek közül azok, akik az új párt meg
akarják ajándékozni, táncoltatják meg vagy a vőlegényt vagy a menyasszonyt
aszerint, hogy melyiket szándékozik ajándékban részesíteni. Ez a tánc azonban
minden esetben csak egy-két ütem hosszú. Tánc után az ajándékot az illetékes
keresztanyák veszik át, s keresztgyermekük javára gyűjtik össze. Ez a tánc ott,
ahol sok a vendég, néha egy-két óráig is eltart, s úgy a menyasszony, mint a
vőlegény, bizony alaposan elfárad. A vánkostánc elmúltával tánc reggelig.
A gyermek megszületése után
egy hét múlva lesz tartva. Ez egy nagyobb ebéddel jár, amelyet az anya
hozzátartozói adnak a keresztanya tiszteletére.
A keresztanya a keresztelő
megtörténte után, három napon át paszitát hord az anya számára. Ez áll:
húsleves, húshoz mártás, becsinált, kirántott hús, 3-4 féle sütemény, egy üveg
bor és egy kis üveg pálinkából. A keresztanyán kívül hozhatnak még paszitát az
anyák, testvérek, unokatestvérek, sógornők és szomszédok is. A paszitahordás
néha eltart két hétig is.
Aprószentekkor a gyerek
beállít és elmondja mondókáját: „Adjon Isten bő bort, bő búzát, lélek
üdvösséget, országunkba megmaradást, csendes békességet. Akit az Isten kiszólít
az árnyékvilágból, adjon örök dicsőséget, lélek üdvösséget.” Ezután végig
virgácsolja a ház nagyját, apraját, és azt mondja: „Keléses ne legyen! Friss
legyen! Egészséges legyen!”
Egy-két babona is divatos
még, de a legtöbbje már feledésbe ment. A most is divatozók közül felemlítendő
a kurkálás. Ez Luca napi szokás. Reggel megjelenik egy fiú, aki köszönés után
megkérdezi: „Szabad-e kurkálni?” Engedelem után – valamikor a banyakemence -,
ma a takaréktűzhely tüzelőnyílását keresi meg, beledugja botját és mondja
:”Kity-koty! Jó tojó legyen a tikjuk, lúdjuk. Kity-koty!” „Akkora legyen a
kendtök lányának a csöcse, mint a bugyogós korsó! Kity-koty!” Ezután a
háziasszony a kurkáló fiúval néhány csév kukoricát morzsoltat. Ez alatt maga
megy ki a tyúkokat megkurkálni és ha bejön, adja a kurkálónak szánt ajándékot,
ami szalonna, kalács vagy pénz, esetleg egy csév kukorica szokott lenni.
Ezen a napon egy abroncs
vagy körberakott kötél karikába szórt kukoricával eteti meg a háziasszony a
baromfiát. Ezzel azt akarja elérni, hogy a baromfia egész éven át így, mint a
körben egy csoportban maradjon.
Ugyancsak Luca napján reggel
korán még ma is akadnak olyanok, akik megfaragják a szomszéd kapufáját. Ezt
azonban úgy kell végrehajtani, hogy senkivel, ezt megelőzően szót ne váltson.
Ennek okát nem sikerült megtudnom.
Előfordul, hogy valakinek a
tyúkja galambtojás nagyságút tojik. Ebben rendszerint nincs sárgája. Ezt a
gazdaasszony szerencsétlenség okozójának tartja. Azért valamelyik családtag
háttal fordulva áll a ház elé és úgy dobja hátrafelé, hogy az a háztetőn át a
szomszédba essék. Így akarja a jövőben ismétlődő ilyen esetnek elejét venni.
Megtörténik az is, hogy egy
alig néhány hetes csirke elkezd kukorékolni. Minthogy ezt is szerencsétlenség
előjelének tartják, szegény csirkének is az lesz a sorsa, mint a fent leírt
tojásnak. Átvetik a házon.
A családi élet különösen a
múlt század alkonyáig azt mondhatnám példás. A családdal együtt élő elaggott
szülőket a legbensőségesebb szeretettel és megbecsüléssel övezték. A
gyermekáldás boldogságot és őszinte örömöt váltott ki. Ha a család tagjai közül
valamelyik megbetegedett, az türelmes és odaadó ápolásban részesült. Sajnos, a
családban a világháború után nagy változás állott be. Azt mondhatnám, hogy
észrevehetően lazult a családi élet. Ez a jelenség csak a világháború utáni
fiatalságnál szembetűnő. A házas felek vagy hamarjában elválnak egymástól vagy
a modern egyke, szokásaikhoz híven élik le fiatalságukat, egész életüket. Az
elváltak sok esetben újból összemennek. De nagyon gyakori eset, amikor az
elváltak más elváltakkal élnek nem törvényes házaséletet. Természetes, a
gyermekáldás ilyenkor sem marad el és ezek a törvénytelen gyermekek sokszor a
legmostohább életkörülmények közt nevelkednek nemcsak testi fejlődésük, hanem
erkölcsi életük rovására. Ennek az állapotnak fő oka a legtöbb esetben az, hogy
a fiatalokat rábeszélik a házasságra. Nem veszik fígyelembe, hogy a fiatalok
nem szeretik egymást. Igen sok esetben még a kölcsönös rokonszenv sincs meg. A
rábeszéléseknek a forrása, a legtöbb esetben az anyagi érdek.
A lakóház rendesen az utca
hosszára merőlegesen épült. A tehetősebbek egy utcára néző szoba mellé még egy
szobát szoktak építeni. Ezt követi az ő nyelvük szerint egy fujtott konyha.
Mellette még egy szoba van. Most következik a nyitott konyha, melynek egészen
külön bejárata van. Ebből nyílik a padlás feljárat. Ennek folytatását képezi a
kamara, kocsiszín és istálló.
Ahol az udvar rövid, de elég széles, ott a nyitott konyhát a
lakással átellenben építik. A legtöbb esetben a lakóház hosszában foglal helyet
az udvar, s ennek a lakóházzal szemben levő oldalán épült a sertésól és góré.
Ennek szomszédságában helyezkedik el a trágyagödör.
A módosabb gazdák gyakori
esetekben építik a lakóházaikat az utcával párhuzamosan, amint mondani szokták,
utcafrontra. A lakóházak rendesen vályogból, vert falból- és ritkábban téglából
épülnek. Régen a lakóházak náddal, ritkábban cseréppel fedettek voltak. Az
újabb épületek gyári cseréppel vagy palával. A lakóház előtt 100-120 cm. széles
folyosó húzódik egész az istállóig, illetve kocsiszínig. A folyosók külső
szélét hengeres vagy 4 oldalú hasábos oszlopok támasztják alá. A folyosó
utcafelőli végén ritkábban van elhelyezve egy kézi bejárat. Ennek helyét
rendszerint egy ablak tölti ki. A ház ablakai elég nagyok és világosak. A tető
szélét ritkán szegi vízlevezető csatorna. Homlokzata az ablak körül és a süfal
alsó határán, rendesen díszített. A süfal tetőt szegő része vagy simán, tégla
ráfektetéssel vagy fűrészfogakhoz hasonló téglaszegéssel fejeződik be.
A kút, ha csak lehetséges,
az udvar utca felől eső részén lesz elhelyezve, hogy a félreömlő víz, az utca
árkába folyjon, és ne az udvarban poshadjon. Az udvarnak arravaló része
gyümölcsfákkal befásított. Nagy előszeretettel ültetnek olyan fákat a ház elé,
melyeknek koronája magasra törő. A villany és sürgöny sodronyok gátolják ezek
fejlődését s ezért az utcák fásítása megcsappant.
Eredeti és néprajzilag
értékes lakást, ma már berendezve nem lehet találni. Csak elvétve fedezhetők
még fel egyes bútordarabok, de azok is a legritkábban az eredeti rendeltetésük
helyén. Legtöbbször, a háznak valamely félre eső helyén. Néha a konyhában vagy
kamrában. A régi bútordarabok közül még a legtöbb becsülete van a tulipántos
ládának. Erre még ma is a legtöbb helyen, a szobában lehet rátalálni. A
tálassal alig, de az András kereszttel összekötött lábú asztallal és a sarokba,
az asztal két szobaszegletben levő oldalát szegő támlás paddal, csak ritkán
találkozunk. Az asztallapja alatt van elhelyezve mély- és az asztal
szélességének megfelelő fiók, melynek elrekesztett elejében tartják az
evőeszközöket, a mélyebb, hátsó részében pedig a kenyeret. Helyenkint a kenyér
helye, a konyhában álló kenyérszekrényben van. Ezen a szekrénykén, sok helyen
rá állítva találjuk a tányérok és csészék rekeszes állványát, mely alatt két
fiók van.
A módosabb emberek lakása
már teljesen átalakult a kor szellemének megfelelően. Azokat a szép Biedermayer
bútorokat, amelyek különösen a német családoknál voltak feltalálhatók, ma már
egyes darabjaiban is ritkán találhatók. A nehéz, tömör faragott berendezési
tárgyak közül, elvétve, még egy-egy asztalra bukkanhatunk. Az ágyneműek
azonban, még ma is magasan tornyosulnak fel a módosabb gazdaasszonyaink
szobáiban.
Élelem tekintetében, a
szegényebb és módosabb gazdáknál, szembeszökő különbség van. A szegény ember fő
tápláléka a kenyér, burgonya és bab. A módosabb gazda ezeken kívül húsban és
tejes ételekben sem lát szükséget. Kenyere mindegyiknek búzából készül. Szép
fehér. A kenyér minden háziasszonynak büszkesége. Annak magasnak és ízletesnek
kell lennie. Valamikor a jó házikenyér otthon sült. Ma már, csaknem kivétel
nélkül, minden kenyeret a pék süt. Ezelőtt 40-50 évvel sima őrlésű lisztből
sütött kenyér került az asztalra, de nem egyszer tisztán kukoricalisztből is. A
korpáslisztet nevezték sima őrlésűnek. Sok szegény családnak még a kenyere
sincs meg télire. Megtörténik, hogy néhány héten keresztül csak burgonyán él.
Az esztendő nagy részén megél kenyéren és hagymán.
Asszonyaink általában még a
legegyszerűbb ételeket is nagyon ízlésesen főzik meg, csak a paprika ne
hiányozzék. Csirke- vagy halpaprikást meg, talán csak a mi asszonyaink tudnak
főzni. De az egyszerű, sóba-vízbe krumpli leves is dicséretére válik a szekcsői
asszonynak.
A ruházaton meglátszik, hogy
nagyon vígyáz rá. Ezt különösen az asszony ruháiról lehet elmondani. Ez érthető
is. Hiszen néha egy-egy ruha, egy kis vagyonnal is felér. 500-600 P-t is
elfizetnek érte. Férfiak, nők, egyaránt ízlésesen öltözködnek. Ma már a helyi
viselet teljesen felmorzsolódott. Alig lehet a fiatal magyar, német és szerb
ruhája (XX/2, XXIV/2. kép) közt különbséget tenni. A nők öltözködésében is
lényegtelen eltérések vannak. Alig lehet őket a ruhájuk után nemzetiség
tekintetében megkülönböztetni. A nőknek a fejkendő egyik fontos ruhadarabjuk. A
menyecskének kontykendője is van. A bütykös harisnya elengedhetetlen. Régen
kékfestőben jártak az asszonyok mind, ma már csak a köznapi kötény van abból. A
kötényt öregje-apraja, egyaránt hordja. Alsó ruhájuk mindig tiszta. A
szegénynek rendszerint csak annyi az alsó ruhája, hogy amíg az egyiket kimossa,
legyen mit felvennie. Hetenkint legalább egyszer vált alsóruhát. De
megtörténik, hogy nyáron naponkint friss alsóruhát vesz fel.
A lakosság kézügyessége
egyáltalán nem általános. De vannak, akik kézügyességükkel kitűnnek. Legtöbben
a gazdaságban használatos faeszközök készítésével tűnnek ki. Különösen
kocsialkatrészeket, eke és borona tartozékait kifogástalan formában és
kivitelben készítik. Némelyek minden előzetes előkészület híján kitűnnek a
kovács iparban. Mások a kőmíves munkában. Ismét mások a csónakkészítésben.
Vannak olyanok is, akik a faragás művészetében tűnnek ki. Hangszerkészítéssel
is vannak, akik foglalkoznak.
Az asszonyok közt sok akad
olyan, aki a felső- és alsóruha készítésében sajátított el saját szorgalmából
ügyességet. Különösebb kézimunkával a horgoláson kívül nem foglalkoznak. A házi
szövés pedig már teljesen megszűnt.
Lakosaink szorgalma példás. Ennek kifejlődése szorosan összefügg a
helyi gazdasági nehézségekkel. Pathó Pálnak az az általánosan ismert mondása,
hogy: ”Hej, ráérünk arra még!”, itt keresztülvitelében ismeretlen, amennyiben a
Duna által kettéosztott határ igen sok időtöbbletet kíván a dolgozó
lakosságtól. A révátkelés sokszor órákat rabolt el a gazdától. Ezt az elvesztett
időt csak úgy tudja behozni, ha éjfél után 1-2 órakor már talpon volt. Ha
későbben, úgy 4-5 óra felé indult el hazulról, el lehetett készülve arra, hogy
csak 2-3 órai várakozás után jut munkahelyére a Szigetbe. És ha most hozzá
számítjuk a 7-8 kilométerre fekvő földjét, 8-9 óra előtt nem állhatott munkába.
Szükségessé vált, hogy a rendelkezésére álló idejét megkétszerezett
ígyekezettel használja ki. Ennek kikényszerítéséhez hozzájárult még az is, hogy
sietnie kellett vissza a révhez, mert ha megkésett vagy igen későn ért haza
vagy egyáltalán nem jöhetett már át. Ez ellen a tarthatatlan állapot ellen úgy
vette fel a harcot, hogy földjeit csere vagy vétel jogán, lehetőleg egy helyre
hozta. A lefolyt határtagosítás e súlyos állapotokat általában enyhítette, de
egészen meg nem szűntette.
Erre igen sokat adnak. Házuk
és házuk tája, lakásuk és ruházatuk kifogástalanul tiszta. Házuknak azt a
részét, amelyben nap-nap után tartózkodnak, a háziasszony naponkint
kitakarítja, kisepri. Szombatonkint alaposabb takarítást végez. Minden nagyobb
ünnep előtt az egész házban nagytakarítást végez. Évenkint legalább egyszer az
egész lakást kimeszeli. A ház elejét pedig a szükséghez képest többször is. Ma
már nem ritkák a festett lakások sem. Házi fürdője még nincs, de a test
tisztaságára, ennek dacára is nagy súlyt helyez. Nyáron gyakran fürdik
szabadban. Vasár és ünnepnapokon habfehér alsó ruha fedi a testét.
Vérmérséklete általában
heves. Ennek a hevességnek a múltban elég sokszor meg is volt a szomorú
következménye. Különösen a fiatalok között fejlődött ki parázsverekedés,
melynek nem egyszer volt halálos áldozata is. Ezzel párhuzamosan a részvét
érzése is kifejlődött. Szívesen segít az arra szorultakon. De elvárja másoktól
is, hogy vele szemben hasonló érzelmekkel viseltessék. A világháború lezajlása
után hevességüket józan önmérsékléssel tompítják.
Hazafisága úgy a magyar,
mint az idegen nyelvű magyaroknak, megingathatatlan. Ezt leginkább a megszállás
alatt lehetett tapasztalni. Voltak olyan magyarok és olyan más anyanyelvű
magyarok, akik hazafiságukért, kemény próbának voltak kitéve.
Erkölcsi nívója még elég
magas szinten tartja magát, bár a vadházasságok száma nem lekicsinylendő.
Bűnügyi kihágások, már hosszú idő óta nem fordulnak elő. Rablás, betörés és
gyilkosság az utóbbi 10 évben egy esetben sem történt.
Művészi hajlama a
lakosságnak nem egy esetben észrevehetően kisarjadzott. Ilyenkor talán a
közömbös elsiklás az egyeseknél jelentkezett képesség felett okozta a csírájában
jelentkezett hajlam elértéktelenedését. Akárhányszor elég hosszú ideig tartotta
magát felszínen egy-egy egyéni képesség, de a jóakaratú megsegítés nélkül a
szappanbuborék sorsára jutott.
A múltban, a szekcsői föld gyermekeiből a szellemi pályára alig
vállalkozott egy-egy. De a későbbi időben, különösen a háború utáni években,
több és több azok száma, akik a szellemi pályákon óhajtanak érvényesülni.
Vannak, akik már a papi, tanítói, orvosi, gyógyszerészi, jegyzői, mérnöki
pályán működnek, esetleg ilyen pályára készülnek.
A megyebeli lakók általános
nyomorára nézve az 1736-1743-i feljegyzések hivatkoznak. Valószínű, hogy a
szekcsőiek sem voltak kivételek. Ez az általános helyzet az úrbéri ügyek
rendezésével némileg javult. Azonban a lezajlott világháború után a lakosok
anyagi jóléte ismét megrendült. A bekövetkezett szűkös idők dacára sem lehetett
általánosságban érezhető nyomorról beszélni. 1940. év hajnalán egy újabb hullám
érezteti a nincstelenséget, de reméljük, hogy minden nagyobb baj nélkül meg
lehet majd úszni (XIX/1 kép).
Megállapíthatóan községünk
legrégibb épülete, mely 1759-ben épült, ma özv. Ungár Gézáné tulajdonában van.
Hogy ki építette, azt megállapítani nem tudom, de valószínű, hogy Bésán Imre és
Büssüi Gaál Franciska építtette. Ez Bésán Sándornak legidősebb fia volt. A ház
még ma is igen jó karban van, meglátszik rajta a 17. század első felének
építési modora. Különösen feltűnő a kaput beszegő, kőből faragott boltozat.
Közepén van a bevésett építési évszám. A kaputól jobbra fekvő épületen már
eltűntek a nyomok, melyek annak építési idejére vallanak. De attól balra, még
ma is eredeti helyükön vannak az ablakrácsok. A kapu az épület közepén van,
ezért az egész épület két tagozatból állónak látszik. Azt a benyomást kelti,
mintha két háztartás lakott volna benne.
A második legrégibb épület a
kat. templom, a magtár, a Werb Józsefné tulajdonában részben levő emeletes ház.
Megemlítendő a Rév utcára néző 1860-70-es években épült kastély. A falu közepén
áll. Egy emelet magas. Északi oldalán egy igen kedves kis park tartozik hozzá.
Melléképületeit 1951. év tavaszán lebontották (2 istálló, 2 kapuőr helyiség,
fásfészer, sertés ól és baromfi ól).
A szerb templom (XVII/3.
kép) ugyancsak egyike a régebbi épületeknek. Az 1726-1740-es évek közti időre
tehető a mostani Halász Ferenc tulajdonában lévő ház, mely iskola (II. tábla 4.
kép) volt.
Megállapítható még, hogy
Bésán Imre generális háza volt a most özv. Werb Józsefné háza, a mostani
gyógyszertár épülete, mely özv. Molnár A. Dánielnéé, a mellette levő, néhai
Bari Gyula pék háza, a mostani posta mellett levő Gyuricza Imre tulajdonát
képező ház, amelyet Malicsek Ede uradalmi erdész kapott az uraságtól hű és
becsületes szolgálata fejében. Ugyancsak az ő tulajdona volt a mostani
róm.kat.iskola épülete, s a most Heim Béla tulajdonában levő öregebb ház is.
Báró Bésán János házai
voltak a kastély, mely az 1869. év 1870-es évek közt épült. Egy emelet magas és
homlokfalával a Duna felé néz. Északi oldalán, egész az utcáig terjedő igen
kedves kis parkja van. Az utca túlsó oldalán, a parkkal párhuzamosan és a kat.
templomtól délre van az uradalom konyhakertje. Az ő tulajdonában voltak a
Szarvas-, Hajó-, Ponty- és Szekerce korcsma. A három első még most is korcsma,
de a negyedik akkor szűnt meg, amikor a vásárteret kivitték a mostani helyére.
Ugyancsak az övé volt a mostani Puskás József és Csiszár József tulajdonában
levő ház.
A Bésán Mihály háza volt
(akit mindenki csak Mihály úr néven ismert) a már fentebb említett özv. Ungár
Gézáné és a most is az uradalom tulajdonát képező ház, amelyben Dr. Beliznai
Sándor orvos élt. Ebben lakott a néhai Mihály úrnak szakácsa is.
Meg kell még említenem, hogy két községi- és a Ponty korcsmán még rajta
van a nevüket adó cégér.
Elsőnek a Szent Flórián (XXII/3. kép) szobrot kell megemlítenem. Ez a
szobor, talapzatát is beleszámítva, mintegy 4 méter magas. Maga a Flórián, a
természetes nagyságnál valamivel nagyobb. Az országút mellett van felállítva,
ahol a Szent Imre temetőhöz vezető út
az országútból kiágazik. A szobor 1841-ben lett felállítva úgy, hogy a szobor
az országút felé néz. Az oszlop ezen oldalán van bevésve: „Szent Flórián,
könyörögj érettünk.” Ez alatt az évszám. Készítője Bartalics József pécsi
kőfaragó mester volt. A mester neve a Flórián alatti kőlap bal oldalán
olvasható.
A másik szobor szent Vendel-é, mely a szurdikon kivezető út bal oldalán
ott van elhelyezve, ahol ebből a széles út ágazik ki.
A Szentháromság szobra a róm. kat. templom bejárata előtt áll. Az
alapra három oszlop van elhelyezve. Ezen oszlopokra van erősítve a
Szentháromság faragott képe. Egész magassága körülbelül öt méter.
A népoktatás kezdete
községünkben az 1700-as évek első felére vezethető vissza, amikor a Canonica
Vizita nyomán megállapítható, hogy az iskola mesternek évi javadalma páronkint
egy nyolcada búza és hét krajcár. A készpénz összege összesen 27 forintot, a
párgabona pedig 386 pár után, 386 nyolcadát tett ki. Ha egy nyolcadát 12,5 kgr.
súlynak megfelelően vesszük, akkor az kitesz körülbelül 48 métermázsát.
1738-ban erre a fizetésre meg lett választva egy Nagy János nevű iskolamester.
De az állását nem fogadta el, mert a fizetését kevesellte. Ekkor a tanulók
száma 12 volt. Valószínűnek látszik, hogy a szegényes javadalom volt az oka a
további gyakori mesterváltozásoknak is.
A legszorgosabb kutatásaim sem tették lehetővé annak megállapítását,
vajon volt-e korábban a hódoltság utáni községnek iskolája, tanítója. A
hódoltság alatti időből is csak az állapítható meg, hogy 1567. év okt. 4-étől,
dec. 30-áig a töröknek is csak kántora volt, tanítóról pedig egyetlen egyszer
sincs szó.
Valószínűnek tartom, hogy a lelki gondozó papok, akik Szekcső
lakosságát csak időközben keresték fel, nemcsak vallásos oktatásban
részesítettek, hanem bizonyos időt az írás-olvasás tanítására is fordítottak.
A legrégibb iskolaépület az a ház, mely Halász Ferenc nyugalmazott
igazgató-tanító tulajdonát képezi és a régi templomtól (most magtár) keletre,
átellenesen fekszik. Ezt Bésán Sándor, akkori földes uraság, az 1700-as évek
első harmadában építtette, mit az épület restaurálása közben talált BS
bélyegzésű téglák is igazolnak. Itt a tanítás legkésőbb 1738-tól kezdve
1812-ig, a mostani templom felszenteléséig folyt, egy tanteremben. Az utolsó
iskolamester, aki itt lakott, Mert Mátyás volt. Ebben az iskolában tanítottak:
1745-1747-ig Hary István, 1747-1752-ig Fekete János, 1752-1757-ig
Márffy József, 1757-1769-ig Klebiszky András, 1769-1778-ig Jön József,
1778-1793-ig Orkics Mátyás, 1793-1804-ig Kakas János, 1804-1809-ig Novák Antal,
1809-1811-ig Herke János, s 1811-től Mert Mátyás 1845-ig.
Mert Mátyás idejében vette meg a hitközség a mai templom keleti
szomszédságában, a mai községi orvos lakását iskolának és itt tanított fenti
egész 1845-ig.
Gosztonyi azt mondja, hogy 1829-ben már 600 tanköteles volt, akik közül
télen 100, nyáron pedig 30 járt iskolába. Érthető tehát, hogy a tankötelesek
ekkora száma tette szükségessé, hogy egy második tanítót is alkalmazzanak
1830-ban, Bari János személyében. Mert és Bari még működött és 1834-től 1838-ig
itt látjuk Glück Márton tanítót is. Hogy Glück mint megválasztott rendes vagy
mint helyettes, esetleg mint magán tanító működött-e itt, azt nem tudom.
Mert halála után 1845-.ben, Bari János preceptor lett megválasztva
kántortanítóvá, ki előbbivel együtt a második tanító volt itt. Hogy Bari János
kántortanító mellett, 1868-ig kik voltak preceptorok, azt homály fedi. 1867-ben
már Hága Józsefet találjuk itt mint másodtanítót és 1868-ban már mint
kántortanítót.
1870-ben a tankötelesek száma már 271 volt. Ezért vált egy új tanerő
alkalmazása szükségessé, kit az 1868.XXXVIII.tc. értelmében az akkori
iskolaszék meg is választott. Ettől kezdve lett három tanító: egy kántor- és
két segédtanító. 1880-ban három tanteremben négy osztály lett tanítva, miután a
törvényben az osztály szaporítás – hat osztályig – el volt rendelve. Szekcsőn
ettől kezdve három tanerő vezette az I., II., III. és IV-ik osztályt, ezek
közül kettő a kántortól kapta a fizetését és ellátását.
De most már kicsinynek bizonyult ez az iskolaépület is, azért a
templomtól nyugatra fekvő, ehhez ugyancsak szomszédos uradalmi épületet vette
meg a hitközség iskola céljaira. Ez Bésán Imre tábornoké volt, melyet ennek
egész vagyonával együtt a Közbirtokosság vett meg és ettől lett megvéve iskola
céljaira.
Az iskolaszék 1889-ben, máj. 18-án, kérvényben kereste meg a
közbirtokosságot, hogy néhány hold földet engedjen át iskolaalap céljaira. Még
ugyanebben az évben az iskolaszéki elnök javaslatára előbbi kérelemmel
Jankovich Bésán Józsefhez is adtak kérelmet. Valószínű meg is történt, bár erre
vonatkozólag határozatot nem láttam, de megvan az iskolaföldje a lánkai
dűlőben.
1874-ben az uradalomtól megvett iskolateleken, megépült a harmadik
tanterem, és ettől az időtől az időközben felemelt hat osztály, négy
tanteremben nyert oktatást, 375 tankötelessel.
1880. és 1888. között a tankötelesek száma 30-cal csökkent. A
közigazgatási bizottság mégis elrendelte egy újabb tanterem felállítását. Ebből
azonban 1888-ig semmi sem lett, azért ez évben az iskolafenntartó ismételten
utasítást kapott, hogy felszaporodott tankötelesekre való tekintettel két
osztályt állítson fel és két új tanítót alkalmazzon. Az iskolaszék ezt elvileg
ki is mondta és a két tanítói állást meg is szervezte 1889-ben.
1888. aug. 5-én tartott iskolaszék ülésén – miután az 1874-ben, azaz
tizennégy évvel ezelőtt épült tanterem teteje rossz – kimondatott, hogy
sürgősen ki kell javítani. Ez a tanterem van az utcai épülethez hozzá építve.
Közte, s a nagy tanterem között egy valamikori tanító szoba van elhelyezve,
amely ma szertár.
Az 1889-ben megszervezett tanítói állások közül az egyik 1890-ben be is
lett töltve, a másik pedig az előző évben. Így most már öt tanítói állás volt
betöltve. Egy kántortanítói, két segédtanítói és két osztálytanítói. De még
ebben az évben lettek a segédtanítói állások is átszervezve osztálytanítói
állásokká. Az átszervezett állásokon működő tanítók fizetése 400 frt. és
50frt.-os 5-öd éves pótlék lett. De a régebben megválasztott tanítók, illetve
segédtanítók kezdő fizetése 450frt.-ban volt megállapítva, mely 600frt.-ig
emelkedhetett három ízben 5 évenkint, 50frt. korpótlékkal. A tanítók ekkor Hága
József, Droppa Gyula, Frőhlich Gyula, Jó Károly és Ungár Géza voltak.
Jó Károly még ez évben elhagyta az állását, azért átmenetileg ismét
csak 4 tanító vezette négy tanteremben a hat osztályt.
1892-ben a tantermek túlnépessége miatt, a megyés püspök úr, egy
szigeti iskola felállítását szorgalmazza. Ezt azonban az iskolaszék elodázta
azzal a megindokolással, hogy a dunai védgát emelése 30.000 frt-ba került és
így most a hitközség nem tudná az iskola építési és a tanító eltartási
költségeit előteremteni. Dacára a megterheltetéseknek, a szigeti iskola ügye,
1894. év febr. hó 11.én, ismételten napirenden van. 1893-ban a tantestület 4
tagja a maga kebeléből Droppa Gyula tanítót küldi ki iskolaszéki tagul, akit az
iskolaszék Hága János lemondása után iskolaszéki elnökül választ meg. 1899-ben
pedig erre, a már akkor kántortanító Ungár Gézát választja meg a lemondott
Droppa Gyula helyére, aki ezt a megbizatást 1922 évben történt
nyugdíjaztatásáig megtartja.
1900. évi szept. 2.án tartott gyűlésen, iskolaszék tudomásul veszi a
kultuszminiszternek az 1893. évi XXVI t.c.1 §-át, amely előírja a tanítóknak
járó természetbeni lakását és 400 négyzetöl konyhakertet vagy ennek pénzbeli
ellenértékét. Ez a rendelet azonban éveken keresztül nem lett keresztül hajtva,
azért az 1903-ban meghirdetett tanítói állás betöltésénél ennek hátrányát már
erősen érezni lehetett. Az állásra pályázott Rückert, később pedig ugyanerre az
állásra Török, de egyik sem foglalta el állását. Esperes elnök bejelenti, hogy
két nőt is meghívott az állásra, de azok sem fogadták el. Ezek után az újból
meghirdetett állásra Király Gyula választatott meg, ki ezen állást 9 évig
megtartotta.
A többszöri tanterem szaporítási és tanerő alkalmazási felhívásra a
rom.kat. iskolaszék a vallás és közoktatásügyi miniszterhez folyamodik, hogy az
a Szigeten állami iskolát létesítsen. A folyamodó iskolaszéket a miniszter
azzal utasítja el, „hogy az egyházhatóság ebbe úgysem egyeznék bele.”
Így az 1906. évi nov. 25.-én tartott iskolaszéki ülésnek újra tárgya
lesz az osztályszaporítás, miután a tankötelesek száma a megengedett törvényes
maximumon felül van. Erre az iskolaszék kimondja, hogy betölti az ötödik
tanítói állást, kettéválasztja a III. és IV. osztályt és addig, amíg a
szükséges tantermet megépíti, a tanítók félnaponkint felváltva tanítanak, és ez
év december 13.-án megválasztották az ötödik tanítót.
Az 1907. évi jún. 2-án tartott ülésen az iskolaszék elhatározza, hogy
két tantermet építtet. E két tanterem még ez évben el is készült és az
iskolaszék azt november hó 24-én át is vette. 1909. évben az iskolaszéknek
ismét az osztály szaporítás a tárgya, miután a 6. tanerő alkalmazása elkerülhetetlenül
szükségessé vált. Iskolaszék, 1911. év jún. hó 22-én tartott ülésén Halász
Ferenc lett megválasztva a 6. számú tanítói állásra. Ungár Géza nyugdíjazása
után őt bízta meg a megyés püspök úr az iskola vezetésével, és kinevezte
igazgató tanítóvá. Midőn 1928-ban Halász is nyugalomba vonult, utóda mint
igazgató, Tibor Béla lett, ki 1950-ig az iskola ügyeit vezeti. Ugyanekkor Mayer
Nándor címzetes igazgatóvá lépett elő.
1912-ben Király Gyula a bajai állami iskolához lett kinevezve. Ennek
utódjául az iskolaszék Meggyessy Györgyöt választotta meg. Ez az állást nem
foglalta el, azért egy újabb meghirdetés után Mattenheim Margit nyerte el ez
állást. Nem sokáig működött, mert néhány hónapi munka után
agyhártyagyulladásban elhunyt. Minthogy az általa betöltött állás férfi tanítói
állás volt, átszerveztetett nőivé. Meghirdetés után Kiss Anna tanítónővel
töltetett be.
Amikor 1921-ben Droppa Gyula osztálytanító meghalt, ezt a megüresedett
állást is átszervezték tanítónőire. Ettől kezdve a hat tanító közül négy maradt
férfi és kettő nő. Ez az állapot fennmaradt 1937-ig, Bátsmegyey Margit
nyugdíjaztatásáig, mivelhogy ez a megüresedett állás férfiállássá lett
visszaszervezve.
1913. év szept. 28-án tartott iskolaszéki ülés tárgya is egy tanítói
állás megszervezésének szükségessége volt, azonban az 1914-ben kitört
világháború eseményeinek következményeképpen ez nélkülözhetővé vált. 1914-től
kezdve a már hat tanerős tantestület két tagja vett részt az iskolaszék
ülésein. Az igazgató hivatalból és egy kiküldött.
Az általános ismétlő iskola léte, az 1868-ik évi XXXVIII. törvénycikk
erejében gyökerezik. Hogy ez mikor nyílt meg, pontosan meg nem tudom
állapítani, de hosszú éveken keresztül működött. Ennek vezetésére a tanerőket
az elemi népiskola tanerői adták. Működése a gazdasági ismétlő iskola
megszervezésével szűnt meg.
Egy kis áttekintés végett nem lesz érdektelen a dunaszekcsői róm.kat.
elemi iskola növendékeiről az alábbi kimutatás.
Az egyes osztályok
növendékeinek száma
I. II. III. IV. V. VI. Össz-
Oszt. Oszt. Oszt. Oszt. Oszt. Oszt. esen
1870/71 113 120 28 - - - 261
1875/76 125 115 35 - - - 275
1880/81 123 120 86 46 - - 375
1885/86 113 110 55 35 15 8 346
1890/91 130 98 70 51 46 14 409
1895/96 120 108 80 68 51 30 457
1900/901 116 81 77 75 44 35 428
1905/906 74 70 67 65 54 35 365
1910/11 96 92 90 85 58 32 368
1915/16 91 89 87 89 67 52 475
1920/21 90 87 85 78 55 49 444
1921/22 87 85 85 82 53 46 428
1922/23 47 77 69 61 51 38 343
1923/24 27 47 57 45 45 44 265
1924/25 43 29 51 69 41 36 269
1925/26 71 39 32 45 24 15 226
1926/27 65 65 60 31 19 18 253
1927/28 88 64 58 57 29 16 312
1928/29 75 83 60 58 32 19 327
1929/30 66 67 81 58 46 32 350
1930/31 64 58 69 74 55 49 369
1931/32 81 56 56 68 67 61 389
1932/33 87 75 55 58 63 60 398
1933/34 56 71 73 58 52 59 369
1934/35 54 56 67 72 45 41 335
1935/36 46 49 47 66 57 52 317
1936/37 56 45 44 47 64 59 313
1937/38 51 55 41 46 43 49 285
1938/39 42 54 51 40 82 42 311
1939/40 44 49 48 47 34 35 257
A tanítók névsora, kik 1745-től kezdődőleg a
dunaszekcsői róm. kat. elemi népiskolában és később az általános ismétlő
iskolában is tanítottak:
1745-1747-ig Háry István
oskolamester,
1747-1752-ig Fekete János
oskolamester,
1752-1757-ig Márffy József
oskolamester,
1757-1769-ig Klebinszky
András oskolamester,
1769-1778-ig Jőn István
oskolamester,
1778-1793-ig Orkics Mátyás
oskolamester,
1793-1804-ig Kakas János
oskolamester,
1804-1809-ig Novak Antal
oskolamester,
1809-1811-ig Herke József
oskolamester,
1811-1845-ig Mert Mátyás
oskolamester
1830-1845-ig Bari János
preceptor és
1845-1868-ig oskolamester.
(1845. év XII.hó 3.án lett megválasztva)
1834-1838-ig Glück Márton
oskolatanító preceptor. Lehet, hogy csak helyettes volt.
Bari Jánossal együtt működött Hága József preceptor, de az időt
megállapítani nem tudtam.
1868-1897-ig Hága József
kántortanító lett és ettől fogva együtt működtek.
1869-1872-ig Hága József és
Schubert József
1870-1878-ig Hága J.,
Schubert J. és Berecz Gyula
1872-1878-ig Hága J., Berecz
Gy. és Lichtfusz N.
1878-1880-ig Hága J., Balász
Imre és Heid Alajos
1880-1882-ig Hága J., Heid
A., Heil N. és Sztipán János
1882-1883-ig Hága J.,
Sztipán J., Faller Mátyás és Bereczky János
1883-1884-ig Hága J.,
Rutterschmidt János, Berczky, Friesz György
1884-ben Hága, Rutterschmidt,
Friesz, Droppa Gyula
1885-ben ugyanazok
1887-ben Hága, Friesz,
Droppa, Csapári János kápl. helyettes
1888-ban Hága, Friesz,
Droppa, Jó Károly
1889-ben Hága, Droppa, Jó,
Frőhlich Gyula
1890-ben Hága, Droppa, Jó,
Frőhlich, Ungár Géza
1891-ben Hága, Droppa,
Ungár, Waldinger Kálmán
1892-ben ugyanazok
1893-ban Hága, Droppa,
Ungár, Gerbert Gáspár
1893-ban Hága, Droppa,
Ungár, Sohner Béla
1894-ben Hága, Droppan,
Ungár, Sohner, Kovács István
1895-ben Hága, Droppa,
Ungár, Szinkovics Gyula, Rieger Nándor
1896-ban Hága, Droppa,
Ungár, Rieger, Simrák Károly
1897-ben Ungár ktan.,
Droppa, Simrák, Disztl István
1897-ben Ungár, Droppa,
Simrák, Szám Ferenc
1898-ban Ungár, Droppa,
Simrák, Hámberger József
1899-ben Ungár, Droppa,
Hamberger, Csupor Flórián
1900-ban Ungár, Droppa,
Csupor, Bató Antal
1901-ben Ungár, Droppa,
Bató, Csernyánszky Lajos
1902-ben Ungár, Droppa,
Csernyánszky, Mayer Ferenc
1903-ban Ungár, Droppa,
Mayer, Röckert Antal, állását nem fogadta el.
1903-ban Ungár, Droppa,
Mayer, Török N. állását nem fogadta el.
1903-ban Ungár, Droppa,
Király Gyula, Fehér Ernő
1904-ben Ungár, Droppa,
Király, Fehér Ernő
1905-ben ugyanazok
1906-ban Ungár, Droppa,
Király, Fehér, Radnai Lajos (5 tanerő)
1907, 1908 és 1909-ben
ugyanazok
1910-ben Ungár, Droppa,
Király, Fehér, Tibor Béla
1911-ben Ungár, Droppa,
Király, Fehér, Tibor, Halász Ferenc (6 tanerő)
1912-ben Ungár, Droppa,
Fehér, Tibor, Halász, Mattenheim Margit.
1913-ban ugyanaz
1914-1921-ig Ungár, Droppa,
Fehér, Tibor, Halász, Kiss Anna
1922-1924-ig Ungár, Fehér,
Tibor, Halász, Kis, Halász Mária
1925-ben Szeitz Antal kt.
Fehér, Tibor, Halász, Kiss, Halász M.
1926-ban Szeitz, Tibor,
Halász ig., Halász M., Mayer, Bátsmegyey Margit
1927-1928-ig ugyanazok
1929-ben Szeitz, Tibor ig.,
Halász M., Mayer cimz.ig., Bátsmegyey, Gubriczky Jószef
1937-ig ugyanazok
1938-tól Szeitz, Tibor,
Halász, Mayer, Gubriczky, Máté János
1939-1940-ben ugyanezek
Amint a fenti kimutatásból kitűnik, a kántortanítót kivéve, a tanítók
1910-ig sűrűn változnak. Különösen feltűnő ez a gyakori tanító csere 1890-ig,
amikor ugyanis a két preceptori állás átszerveztetett osztálytanítói állássá,
és ezeknek a javadalma magasabb mértékben volt megállapítva. Ezek aztán
megmaradtak éveken át, míg a másik kettő továbbra is állandóan cserélt.
1911-ben, a hatodik tanítói állás betöltése után egész napjainkig azt
mondhatnók, hogy a tanítótestület tagjai ugyanazok és nyugdíjaztatásukig
állandóak.
Amikor pedig az 1900-as évek elején a tanítók kezdő fizetése 1000 K.-ba
lett megállapítva és az iskolaszék ennek keresztülvitelét csak
húzta-halasztotta, 1903-ban a megpályázott állásokról egymás után lemondottak.
1918. év őszén bekövetkezett a szerb megszállás. Ez az oktatás körül
semmiféle változást nem idézett elő, de átmenetileg érezhető anyagi gondokat
okozott.
A szekcsői tanítók a megszállóktól, átmeneti segélyen kívül semmiféle
fizetésben nem részesültünk.
A szerb megszállás alatt 1919. év áprilisáig a magyar adóhivatal
hiánytalanul fizette ki a tanítók illetményeit. Ettől az időtől már a szerbek
vették át az adóhivatalokat is, de csak 1919. évi július havában fizettek
először, mégpedig május, június és július havára. Ezután a tanítói fizetéseket
1921. augusztus haváig bezárólag a szerb adóhivatal fizetett, minden hónap
elsején.
Amikor a magyar adóhivatal hivatalosan nem fizethetett, többször
megtörtént, hogy a tantestület megbízta Halász Ferenc tanítót, menne be Pécsre
és venné fel a tanfelügyelőségtől a reá eső illetményrészt. Ezt kezdetben
Bodnár N. segédtanfelügyelő fizette ki. De volt rá eset, hogy Göbel Károly, az
akkor a kir. tanfelügyelőséghez beosztott állami tanító is fizetett bizonyos
összegeket.
Mikor a tantestület megtudta, hogy a szociáldemokraták tagjai többször
és nagyobb pénzbeli segélyt kapnak, ők is jelentkeztek felvételre. A párt a
kérelmet minden megokolás nélkül elutasította. Meg kellett hát elégedniök azzal
az illetménnyel amit eddig is kaptak.
1920. évi aug. hó 4.-én a dunaszekcsői körjegyzőség nevében Bogusics
főjegyző átiratban felhívja a tanítókat, hogy a mohácsi főszolgabíró 1997/1920
számú rendeletére 48 óra alatt minden helybeli (ugyancsak az egész mohácsi
járásból) eskütétel végett a főbírói hivatalban jelenjék meg.
Ennek a felhívásnak kézhezvétele után a tantestület három megbízott
tagja (Halász, Tibor, Mayer) másnap azonnal Pécsre utazott, hogy az ott székelő
missió elnököktől miheztartás végett tanácsot kérjenek. Másnap a már előre
megjelölt mohácsi sokac iskolában összejött kartársak tájékoztatása után
mindenki a főbírói hivatalba sietett. A megjelentek megbízottja, a
megállapodásnak megfelelően leadta, hogy az állameskü letételének semmi
akadálya nem lesz, ha már Jugoszláviához tartozunk. Addig kérjük a t. főbíró
urat, szíveskedjék az eskü kivételétől eltekinteni. A főbíró most a telefonhoz
lépett és néhány szó váltása után hozzánk fordult, kijelentvén: „Mivel az
urakra semmi panasz nincs, elmehetnek.”
A megszállás megszűntével a hatóságoknak fontos ügye volt az
alkalmazottak igazolása, így az 1923. év máj. 6.án megtartott Baranya vármegyei
közigazgatási bizottság ülésén, helyi igazoló bizottság nyomán kimondja, hogy
Ungár Géza, Droppa Gyula, Fehér Ernő, Halász Ferenc, Kiss Anna, Tibor Béla,
Mayer Nándor tanító, Bódis Amália óvónő és Lásztics Szvetozár g.k. tanítóknak a
szerb megszállás alatti magatartása igazolt.
Később, 1926. év ápr. 22. napján kelt pécsi m.kir. pénzügyigazgatóság
m.r. számvevősége megküldötte a tanítók elszámolását a felhígított korona
illetményekről, miután 1926. év jun.1.én lép életbe a pengő értékű
tanítóilletmény. Lássuk szóról-szóra az elszámolást:
A pécsi m.kir.
pénzügyigazgatóság m.r. számvevőségétől
LESZÁMOLÁS
Halász Ferenc
dunaszekcsői rk. tanító illetményeiről.
VIII. fizetési osztály 2.
fokozat.
Ugyanolyan fizetési osztály
és fokozatba sorozott
állami tanító illetmény egy
hónapra 3,050,000 kor.
Helyi javadalom-értékegység,
50%
aranykorona egy hónapra 781,250 kor.
Fizetés kiegészítés egy
hónapra 2,268,750 kor.
Ugyanolyan fizetési osztály
és fokozatba sorozott
állami tanító illetménye
1925.évi július 1-től
1926.április hó végeig 10
hónapra 30,500,000 kor.
A helyi javadalom összege
1925.július 1-től
1926. április hó végeig 10
hónapra 7,812,500 kor.
Fizetés kiegészítés
1925.július 1-től
1926. április hó végeig 10 hónapra 22,687,500 kor.
1925. július 1-től 1926.
április végeig
postatakarékpénztár útján
kiutaltatott járandóság 22,270,000
kor.
Mutatkozik: 417,500 kor.
mely összeget az 1926. május
havi fizetési jegyzékkel a postatakarékpénztár útján kiutaltatott.
Pécs, 1926. évi április hó
22.
Olvashatatlan ellenjegyzés
Abrahám Győző
s.k.
pénzügyi
számvevőségi főnök
A tanítók illetményeiket 1924-ig az adóhivataltól
vették fel, de ettől az időtől a postatakarékpénztár útján kapja mindegyik
fizetését.
A községi továbbképző gazdasági ismétlő iskola
A felettes hatóság 1914-ben nyomatékosan szorgalmazta az általános
ismétlő iskola átszervezését gazdasági ismétlő iskolává. Azonban ennek a
rendelkezésnek a keresztülvitelére, az 1914. évben kitört világháború miatt
csak 1927-ben került sorra. Az ez évi határozat nyomán, mely az 1902/66.569.
számú rendelet alapján lett hozva, községi gazdasági ismétlő iskola az
1927-1928. tanévben meg is nyílt, mely mindkét nemű tanulók részére a róm.kat.
elemi népiskola épületében kapott helyet.
A fiú tanulókat Tibor Béla, a leányokat pedig Mayer Nándor vezeti, kik
egyben a gazdasági órák előadói is. A többi tárgyakat pedig a kartársak
felváltva tanítják.
A tantestület tagjai: Tibor Béla igazgató tanító, Mayer Nándor címzetes
igazgató, Szeitz Antal, Gubritzky József, Tiborné Halász Mária, Máté János és a
mindenkori lelkészek.
A szigeti állami elemi népiskola
A róm.kat. iskolaszék gyűléseinek keretében számtalan esetben felmerült
a Szigeten építendő iskola szükségessége. Végre 1907. év november hó 16-án sok
huzavona után, megnyílt a szigeti községi elemi népiskola. Az első egy-két évet
egy iskolává átrögtönözött polgárházban kellett eltölteni. De csakhamar
megépült a mostani iskolaépület két tanteremmel. A rögtönözött épületben csak
egy tanító végezte a tanítást, de már az új iskola épületben hamarjában mind a
két tanteremben folyt a tanítás. Az első tanító Mayer Nándor volt. 1912-ben
választatott meg Ágoston Etelka második tanítónak és ő 1914-ig tanított. Ennek
helyére Wroblevszki Gizella lett kinevezve, még 1914-ben. Mayer Nándor mint
állami tanító 1914-1926-ig működött. Mikor 1914-ben bevonult, Wroblevszky maga
vezette mind a két tanterem növendékeit. 1918-tól, 1921-ig tanító nem volt,
minthogy Wroblevszky áthelyeztette magát, Mayer pedig a harctéren (később szerb
fogságban) volt, ahonnét csak 1921-ben tért haza, s vette át újból a tanítást.
Amíg a szigeten tanító nem volt, néhány gyermek tanításával Hillei András
nyugalmazott szinész foglalkozott (XXX/2. kép).
Tanerők voltak:1902-1926-ig Máyer Nándor ig.tanító,
1912-1914-ig Agoston Etelka,
1914-1918-ig Wroblevszky
Gizella,
1921-1926-ig Bartal István
1922-től napjainkig Halász
Antal ig.
1926-tól napjainkig Tóth
Margit,
1929-1932-ig Tápai László
ideiglenes tanító,
1933-tól Drencsényi Dezső.
A hitoktatók mindig a
mindenkori káplán urak.
A szigeti községi elemi iskola és a vele kapcsolatos tanyai iskola
A Szigeten, az Ó Duna partján, néhai Kappelmayer Ádám tanyáján egy
bérelt helyiségben, 1934-1935. tanévben megnyílt a harmadik elemi iskola. Első
tanítója Amberger János lett. A tanító lakása, valamint a tanterem sok kivánni
valót hagy hátra.
A községi iparos tanonc iskola
Hosszú vajúdás után, az 1884. évi XVIII.t.c. értelmében, az
1911-1912-ik tanévben megnyílt a községi tanonciskola. Ennek céljaira a rk. elemi
iskolában átengedte az iskolaszék az egyik tanterem használatát.
Kezdetben csak két osztálya volt, un. kezdő és haladó. 1912/1913-ik
tanévben már három osztálya volt, un. kezdő, I. és II. osztálya. A világháború
után az iparos tanoncok alaposan megfogytak, azért 1930-ig csak egy osztályban
lettek tanítva az összes tanulók.
A tantestület tagjai az elemi iskola tanítóiból kerülnek ki. Az
igazgatói voltak:
1911-1921-ig Droppa Gyula,
1921-től a mai napig Tibor
Béla.
A hitoktatást a mindenkori káplán urak látják el.
Ennek az iskolának keletkezését homály fedi. Nem kétséges azonban, hogy
már a múlt század elején volt a szerb hitközségnek iskolája. Ezt valószínűvé
teszi az, hogy a szerb lakosság a fent megjelölt időben 700 személy körül volt.
Kezdetben a tanítás nyelve kizárólag szerb volt, de később a növendékek magyar
nyelven is taníttattak. 1895-1913-ig Radujcsics Dusán, 1913-1921-ig pedig
Lásztics Szvetozár volt a tanítójuk (XX/1. kép). 1921-től kezdődőleg, a g.k.
elemi iskola megszűnt. Az iskolaépület azóta lakás céljaira lett kiadó.
1924-1925. tanévben Magyar Józsefné, okleveles polgári iskolai tanárnő,
községünkben magán polgári iskolát nyitott fiú és leány tanulók számára. Az
iskolát néhai Kiefer Antal, volt vendéglős házában helyezte el. A következő
iskolai évben újra megkezdődött az oktatás. Ebben a két tanévben azonban igen
kevés növendéke volt, azért az iskola további fenntartását beszüntette.
Óvodája a községnek csak 1890-től kezdve van. Kezdetben csak magán
óvoda volt és ezt a Droppa nővérek nyitották meg, s azt még 1896-ban is
vezették. Az óvoda megszervezése 19?? évre esik. A Droppa nővérek utáni óvónő
csak rövid ideig töltötte be itteni állását. 1909. évben Bódis Amália foglalta
el az óvónői állást. Az óvoda azonban bérelt házban volt elhelyezve. A szerb
megszállásig az óvoda Kupferschmidt Mihály házában volt. Most azonban a szerb
csendőrök kilakoltatták, és így átköltözött Mayer Nándor házába. Itt 1926-ig
volt, míg a községi óvoda épület elkészült. Ez a községi óvodaépület már a
modern ízlésnek és a legkényesebb igényeknek is megfelel. Ebben az épületben
talál helyet az óvónő és a dada lakása is. 1941-ben „a legszentebb üdvőzítő
leányai congregaciójának” küldötte vette át az óvoda vezetését. Fekete M.
Affilia nővér vette át mint óvónő az óvoda vezetését. 1941. VI. 15-én nyílt meg
a II. számú óvoda és napközi otthon. Vezetője: Varga Admirabilis.
Az elemi-, gazdasági ismétlő- és az ipartanonc iskolát elvégzett
növendékek 12 éves koruktól 21 éves korukig az idevonatkozó törvény erejénél
fogva, e tanfolyamon részt venni tartoznak. Ez a tanfolyam minden évben meg
lesz tartva, november hó 1-jén veszi kezdetét, és március hó 15-én fejeződik
be. Ezeken az iskolán kívüli ismeretterjesztő előadásokon a helybeli tanítókon
kívül a helybeli értelmiség is részt vesz a saját hivatásabeli előadások
keretében.
Minden évben, leginkább a téli hónapokban, műkedvelő előadások is
rendeztetnek. Ezek rendezésével leginkább Mayer Nándor tanító szokott
elfoglalva lenni. A megrendezésekben Tibor Béla tanító állandó segítőtársa. De
majd mindig vannak erre alkalmas fiatalok is. Különösen nagy segítséget
jelentenek a díszletek előállításánál. Csaknem minden évben 2-3, sőt ennél több
előadás is színre kerül. A bevételeket mindig jótékony célra fordítják. A
helybeli műkedvelő gárda különösen igen szép és értékes díszletekkel, de elég
jó ruhatárral is rendelkezik. A műkedvelők mindig a legalkalmasabb anyagból
lesznek kiválasztva. Műkedvelő előadásokat szokott rendezni még a kat.
legényegylet és a szigeti népház. A népházban egy jól felszerelt színpaddal és
teljesen felszerelt nézőtérrel ellátott helyiség áll a szükségnek megfelelően
rendelkezésre.
A szerb megszállók kivonulása után csakhamar megindult a zeneoktatás
is. A község meghozatta a szükséges hangszereket, fizette a zeneoktatót. A rk.
hitközség pedig átengedett az iskolában egy tantermet erre a célra. Ezek a
fiatal zenésztanulók, mint a leendő levente zenekar tagjai, siettek
elsajátítani az egyes hangszerek kezelését. Oktatásukat Szeitz Antal
kántortanító vállalta, és odaadó szorgalommal csakhamar képzett olyan
zenetudókat, kik a levente zenekarában álltak helyt. Voltak a növendékek között
olyanok is, kik később a katonai honvéd zenekarban nyertek elhelyezést.
1938-ban a zeneoktatás megszűnt.
Az első kísérlet a mozi felállítását illetően Fischer József
kezdeményezésével történt. Sok nehézségbe ütközött akkor a film
megvilágosítása, miután még a villany nem volt akkor bevezetve. Acetilen
világítással kellett kínlódni. Nem is soká volt életképes. Részben a költséges
üzem miatt, részben a látogatók hiánya miatt. A villany bevezetésével az
Amberger testvérek nyitottak mozit. Kezdetben némafilmeket adtak le. Később,
amikor a hangosfilm általánosabb lett, a látogatók mind nagyobb tömegekben
jelentek meg egy-egy előadáson. A szombat és vasárnap esti előadásokon nem
lehetett az érdeklődőket kielégíteni, ezért be lett vezetve a vasárnap d.u. 4
és 6 órai előadás is.
A helybéli műkedvelők legszebb sikerüket érték el a János vitéz leadásával.
Ez a népház felavatásakor került színre, amely alkalommal Matus Veronka tűnt ki
kedves színpadi modorával és lágyan csengő magas szoprán hangjával. Ez a darab
egész életére fordulópontot jelent, amennyiben csakhamar a színi pályára
lépett, ahol már szép sikereket ért el. Kiemelkedőbb darab volt az „Ágnes
asszony”, „A néma levente” és a „Gül Baba”. Baján, Mohácson is szerepelt a mi
műkedvelő gárdánk.
A világháború után a frontról hazatért katonák sietve iparkodtak
beleilleszkedni a békés életbe. A munkával eltelt nyár után beköszönt a
munkában szegény tél. Ilyenkor a falusi földmíves és iparos jó olvasmányok után
vágyik. A megértő jóakarat megteremtette a falu lakóinak szórakoztatására,
ismereteinek gyarapítására a népkönyvtárat. A szekcsői 306 kötetből áll, u.m.
történelmi, gazdasági, ipari és szépirodalmi művekből. Van könyvtára a rk.
tantestületnek is, mely 284 kötetből, éspedig túlnyomólag pedagógiai és
tudományos tárgyú művek sorakoznak fel.
A szigeti áll. iskola tulajdonában van egy tanítói és egy ifjúsági
könyvtár.
Könyvtára van az Iparos Olvasó Kör és Casinónak, a Polgári- és 48-as
Függetlenségi körnek.
Községünk szülötteként olyan egyéneket, akik irodalommal foglalkoztak
nem tudok, de mégis akadtak olyanok, akik életük egy részét itt élték le. Olyan
azonban nem egy ismeretes, aki a festészetben, ha nem is vitte a művészetig, de
említésre méltó készséget sajátított el saját szorgalmából. A szobrászat terén
is dolgoztak ketten. Egyikük, leginkább a népművészet terén ért el dicséretes
sikereket.
(Életleírását lásd Szekcső plébánosainak leírásánál)
A dunaszekcsői plébánia vezetését 1810-ben vette át és 1886-ig annak
plébánosa. Egész életét az irodalomnak szentelte. Prózai munkáinak nagy része
vallásos tárgyú. Szépirodalmi munkái 10 kötetben jelentek meg. Nagy barátja
volt a röpiratoknak és brossúráknak. Munkái: „Május 4.-e 1848.” – „Dalhangok” –
„Örömhangok”, „Falusi élet”, „Népis elbeszélések gyűjteménye”, „Belulia hölgye”
– Hősköltemény”, „Temetési gyászénekek” – „Szent László”, „Berta királyné”-
történeti regény. – „Életrajzok” – „Hazafias egyházi szónoklatok” – „Pécsi
székesegyház érdekében” – „Zsidó bevándorlás”
Színmű irodalom terén kevesebb sikert ért el. Kéziratban maradt meg
„Makár János vagy Pécs visszafoglalása”
PUSZTA-APÁTHI
- Mélt.báró
Bésán N. János úrnak névünnepére. –
(Május hó
16-án, 1868.)
Tündérvidék, habár nevedre puszta, Tüzvérü
mének szellökönnyüséggel
Minő kecses vagy, éked annyi sok! Prüszkölve,
játszilag közelednek,
Hová a szem tekint, kéjelgve téved Magok
után ragadva nagy robajjal
Felém bübájos arcod mosolyog. Már
messze-hallhatók a jármüvek...
Itt a vidám vetések
integetnek, De
vissza térek ujra bájkorodhoz,
Gyöngyharmat rezg a zöld kalászokon: Bámulni
arczodat tündérvidék!
Ezek dus gabnaszárból fejledezve, Amelyet
oly kecsessé tett, varázsolt
Termést igérnek bőven, gazdagon. Az
emberszorgalom s a nyájas ég.
Amott az erdö árnyékölt
hüsével A
dusvirányu tágas kert ölében
Pihenni inti az ut vándorát, Diszlő
növényvilág és illatár,
Ki vendég érkezik varázskörödbe, Amaz
káprázatos szemsugárra,
Vagy bámulón szemléli sok csodád. Felénk
ez érzék-ingerelve száll.
Alant virágival a sik
mezökön A nyilló
orgonafa illatával,
Fügazdagon a rét terul s berek, Jazminbokor
s örökzöld fenyvesek,
Már-már élesre fent kaszákra várva, Duslombu
nyárfák, izmosult akáczok,
Hogy az öblös pajtákat töltse meg. A
cserjék, bokrok ah, mily kedvesek!
Itt fürge gyapjas nyájak
legelésznek, S
virágok ezrei között ivekben
Járván utánok pásztor gondosan: Szökökut
csergö vizsugárt lövell,
Amott a csorda és gulya fehérlik Az
illatos narancs s czitromligetben
S ropogtat harmatos füvet vigan. Dalát
a csattogánypár zengi el.
A munkavégzett czimeres
igások És hogy mi
sem hiányzanék a képhez,
Büszkén haladnak gémes kutra le, Fénytollu
pávák járnak ott körül,
Üditö kristálytiszta fris vizzel S
mint örszemek itt-ott elszórva, fekszik
Mervén a béres vályukat tele. Egy-egy
komondor biztos örzetül
Eközben lomhajártu két
bivallal S ez
édenkert középmagaslatán áll
Mig zöld takarmányt hord a bivalos, A
diszes kastély, fényes uri lak,
Kiáll a tág középre pattogatva Átellenében
Isten ékes háza,
Vidor kedélylyel a kis ostoros. Lelkész
hajléka s a magtár állanak.
Jobboldalon
a gazdatiszt lakása,
Balon a
gazdasági szer-lakok;
Körülte
távolabb nagy aklok, ólak
S a
szolganépnek kettős ház-sorok.
Keletre
látszik ott a külmajorság
Egy másik
délre ör gyanánt vagyon;
S
végigtekintve az elannyi sorfán-
Elnézünk
egy hatalmas táboron.
Ez
védi meg – a szent kereszt tövében
Bájarcod
ékeit s a koronát,
Mely
millió arany kalász-sugárban
Apáthi!
homlokod ragyogja át.
Im
bárhová tekintek, mindenütt rend,
Csin és
kiváló tisztaság vagyon:
Jólét,
üdvöt kelt a föld öléből,
Aranyt
aknáz, merit a szorgalom.
De
ős uráé a tevékeny szellem,
Mely
serkent, munkakedvet, éltet ad.
Tied az
érdem és magas dicsőség-
Babér
gyanánt, dicsö! e dalt fogadd.
Garay Alajos
Azon kívül meg akarta írni a szekcsői
földbirtokos Bésán család és Dunaszekcső történetét, de erre már úgy látszik, a
jó Isten nem adott neki időt. 68 éves korában hunyt el. Maga írta meg a
síremlékén máig is olvasható alább leírt sírverset.
„Aki e sírban alussza
nyugodtan most a por álmát,
Várva az isteni szót, melyre új életet ölt:
Vajmi keményen hányta-vetette a sors keze, jutván
Sok küzdelem után végre a hantok alá!
Két jelzője vagyon csak: Honfi és író – s ez elég is,
Mind a többi merőn, bármi az, emberi sors.”
Született 1866-ban Somogy megyében. Atyja gazdatiszt
volt. Papi tanulmányait 22 éves korában fejezte be. 1891-ben szekcsői káplán és
mint ilyen írja meg Szekcső történetét, „Duna-Szekcső a múltban és jelenben”
címmel. Továbbá 1903-ban „Hitelemzés” c. munkáját két kötetben. 1896-ban alig
30 éves korában már a somogyszentlászlói plébániát vezeti. Innét Faddra került
plébánosnak, ahol 1937-ben, 71 éves korában hirtelen elhalt.
Szerény földmívelő családnak volt gyermeke. 1864.
márc. 14-én született Dunaszekcsőn. 1888-ban a pécsi kiállításon egy
természetes nagyságú Árpád szoborral vett részt. Ezt igen primitív eszközökkel,
gipszből faragta. Képességét fejleszteni akarván, Tróll kanonok saját
költségére egy szobrász mellé adta. Nem sokáig tartott itt ki Király.
Felfedezte ugyanis magában, hogy a festészetben nagyobb hajlama van, ezért
elhagyta szobrász mesterét és Münchenbe ment. Csakhamar elfogyott a pénze,
mecénása pedig nem volt, el kellett válnia attól a pályától is, amelyhez több
kedve és szerinte több képessége is volt. Hazajött aztán. Megkísérelte a
templomfestészetben elhelyezkedni, de ez sem sikerült. Nem lévén válogatni
valója, felcsapott szobafestőnek és mint ilyen tengette életét.
Összekuporgatott filléreiből megfestette „II. Lajos király halála” c. képét, de
ezt is csak az akkori 1 millió koronáért tudta értékesíteni. Ebner Ignác bári
kereskedő vette meg tőle. Az újvárosi temetőkápolnában pedig freskóban festette
meg a tékozló fiút. Öregségében állandóan repülőgépek készítésével, javításával
és tervezésével volt elfoglalva.
Bodonyi Nándor, szül. Bozsokon 1862. május 30-án.
Tanképesítését 1882-ben szerezte. Előbb Vajszlón, majd Dunaszekcsőn lett
tanító. Volt a Bánságban is. 1885-ben került Baranya-Selyére. Kitűnő
költeményei és elbeszélései a pécsi és fővárosi lapokban gyakran jelentek meg.
Kiválóbb munkája: „Török János”. Költői elbeszélés 10 énekben. „A szép, kies
Ormányságról.”
Anderla József, Sümegen született. Szekcsőn is volt
káplán. „Néhai Vogel Márton emlékezete” című munkáját 1885-ben írta meg.
Mi Dunaszekcsőiek sem festő, sem szobrászművészekkel
nem dicsekedhetünk, mégis vannak e téren olyan egyéniségek, akikről
megemlékezni illendő. Ilyenek voltak:
Szabó József, aki 1867. július hó 18-án született.
Különösen arcképeket festett olajban. Képeit dacára annak, hogy festőiskolában
nem járt, élethű másban adta vissza. Itt mint arcképfestő megélni nem tudott,
ismeretlen helyre költözött.
Mayer Nándor, elemi népiskolai tanító, született
Dunaszekcsőn, 1888. ápr.24-én. Már kora ifjúságában nagy előszeretettel
viseltetett a rajzolás és festés iránt. Mint képzős a bajai tanítóképző intézet
művész rajztanára, Éber Sándor is hamar észrevette ebbéli képességét és gyakran
maga mellé vette, hogy könnyebb munkákat elvégeztessen vele. Mindig nagyobb és
nagyobb ambicióval fogott a festészethez. Megfestette II. Rákóczi Ferencet és
szent Sebestyént. Később azonban inkább a tájfestészetben gyakorolta magát. A
helybeli műkedvelők számára rengeteget dolgozott. Megfestette az összes,
szükséges háttereket és egyéb nélkülözhetetlen alaki és tárgyi képeket.
Krémer István, 1914. év márc. 15.-én, Dunaszekcsőn
született. 1927-ben kereskedő tanonc lett. Később a szekcsői műkedvelők
gárdájába kapcsolódott, s mint ilyen, színpadi díszletek megfestésében
segédkezett. Készsége a festésben mindinkább fejlődött, több-több időt szentelt
a festészet gyakorlására. Az anyagiak hiján ez nehezen ment, azért a helybeli
és a bátaszéki mozi számára az előadandó darabokról reklámképeket festett, s
mint ilyen megszerezte a címfestői oklevelet. Ambiciója és anyagi helyzetének
javulása részben lehetővé tette e téren való önképzést, s így teljes erejéből a
festészetnek szentelte életét.
E helyen meg kell emlékeznem egy igen termékeny
művészről, Herrman Antalról, aki 1852-ben, június 9-én Furkón született és
1937.márc.3-án halt meg. Mint zenész került ide. Hegedűn és fuvolán játszott.
Minden szabad idejét faragással és a faragott szobrok kifestésével foglalta el.
Faragványai voltak: Jézus menekülése Egyiptomba József és Máriával. Az
őrangyal, kezén gyermeket vezet. Feszület, amelyen egy 40 cm. magas Krisztus
teste függ. Jézus a gecemani kertben. Jézus a jó pásztor. Jézus szíve, 50 cm
magas. Alleluja szobor, 55 cm magas. Feszület a Szt.Háromság kápolna
folyosójában áll, melyen Krisztus teste 60-70 cm magas. Mária szíve, 50 cm
magas. Szent Mihály relief szobra. Nepomuki Szt. János. Szent Vendel. Szent
Flórián szobor 54 cm magas. Szent Erzsébet, Szt. Antal, Szt. család szobrok.
Jézus és Mária szíve, Krisztus kínszenvedése és
halála szobrok Péterfi Jánosnénál, Furkó pusztán találhatók. Leborcz Ferenc
szobrász Kispesten vette meg: Putifár felesége csábítja Józsefet. A Lurdesi
Mária szobrot vette meg Cseledoboka községe, a palotabozsoki Szent-kút számára.
Magassága 80-90 cm. Néhai Császka György kalocsai érsek a Szt. György, Jézus és
Mária szíve, az Alleluja- és Szt. sír szobrocskákat vette meg. Szent György és
Ádám Éva szobrokat Éber Sándor bajai festőművész vette meg. Készített több kis
házioltárocskát. Az egyiknek a közepén áll Mária szíve, jobbról Szt. János,
balról Szent Erzsébet szobrocska. Az oltár alatt szent sír, két álló angyallal
és két római katonával. A másik kis oltár közepén van Mária a kis Jézussal.
Lent a Szt. sir, ettől jobbra és balra egy térdelő angyal és egy-egy őrt álló
római katona. A harmadiknak közepén van Jézus szíve szobrocska, ettől jobbra
Szt. István, balra pedig Szent László szobrocskája. Fent az oltáron két
szemközti térdeplő angyal. Egy ilyen kis oltár van özv. Berger Antalnénál.
Faragott mesealakokat, amelyek egy-egy mese
megszemélyesítői. Igen érdekes például a Hófehérke és a hét törpe, s Genovéva
meséjéből 4 jelenete: 1. Szigfried búcsúzik nejétől. 2. Genovéva a börtönben
szül, akit angyalok szolgálnak. 3. A szolgák, Genovévát az erdőbe kísérik, hogy
ott megöljék. 4. Szigfried vadászat közben rátalál nejére. Az 5-6. kép már nem
készülhetett el, mert közben meghalt.
Ilyen csoportképet ábrázol a Medvevadász című
alkotása is.
Az 1904-ben, Bátaszéken rendezett ipari kiállításon
díszoklevelet kapott. Kiállítási darabjai voltak: Szt. György-, Szt. Jézus és
Mária szíve-, feltámadási és Ádám Éva szobrocska.
Ennek fia, Ferenc is faragott, de már gyenge
eredménnyel. A Szt. György és Szt. László szobrán kívül 8 drb. hintalovat
faragott.
A zene terén is szép eredményt tud felmutatni Hesz József,
aki 1913-ban dec. 31-én falunkban született. A cipészipart tanulta mint
hadiárva, az állami Váczi M.Kir. bőripari szakiskolában. Már ott felismerték
zenei képességét, és a már korábban szerzett naturálista tudásának fejlesztését
szeretettel elősegítették. Első hangszere már öt éves korában, amikor már
gyermekbálokon muzsikált, a harmonika volt. Hegedűn dicséretes készséget
sajátított el. Játszik sípon (klarinet), havai gitáron és tangóharmonikán. Hadi
szolgálatának nagy részét a honvéd zenekarnál töltötte. Saját bevallása
szerint, örömét bánatát a hegedűjével osztja meg. Legutóbb, egy Sternberg
pályázaton, ifj. Ott Ödön „Csendes utca” című versének megzenésítésével
pályadíjat nyert. A Rádió újságtól pedig a saját szövegének megzenésítéséért,
dicsérő oklevelet kapott. Amint mondja eddig saját szerzeményű szöveget 26-ot
zenésített meg.
És végül a hegedű készítés terén sikert elért
Csombor Istvánról, ki 1904-ben július 1-én született Dunaszekcsőn, kell röviden
megemlékeznem. A szekcsői szigeti zenészek közt volt bőgős. Később hegedűvel
muzsikált. Mivel olyan szegény volt, hogy jó hegedűt nem tudott venni, azért
egy repedezettet vett, amelyet maga próbált megjavítani. Sikerült. Ettől kezdve
minden szekcsői törött hegedűt ő javított meg. Önbizalma arra nógatta, hogy az
ő kezdetleges szerszámaival új hegedűt is készített. Kár, hogy térszűke miatt a
szerszámainak leírásáról és a hegedűkészítésével kapcsolatos ezerféle
furfangjáról és leleményességéről nem beszélhetek. Csodákkal határos egy hegedűjének
megszületése. Már vagy tíz új hegedűt készített és adott el. Úgy érzem, hogy
nem becsülöm túl képességeit, ha azt mondom, kár a képességeinek parlagon
felejtése.
A gazdasági viszonyok súlyosbodása jótékony hatással
volt a lakosság közhasznú intézményeinek megalapítására nézve. Belátták az
összefogás szükségességét úgy gazdasági, mint társadalmi téren. Érezték, hogy
anyagi boldogulásuknak és jólétüknek a legfőbb mozgató ereje a közhasznú
intézmények felkarolásában és megszervezésében rejlik.
A legfontosabb és egyben a legrégibb intézmény az
Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Ez 1875-ben alakult meg. De tudva van, hogy már
1869-ben is működött egy tűzoltó szervezet Klészátl András ácsmester
főparancsnoksága alatt. Ennek tagjai nagyrészben a céhekbe tömörült
iparosságból, egy kisebb töredéke pedig a földmívesekből tevődtek össze.
Tulajdonképen ez a testület alakult át önkéntes tűzoltókká, egy rövid időre
Klészátl András vezetése alatt, kitől a parancsnokságot Freytag Lajos körjegyző
vette át, még 1875-ben. Ennek utóda 1907-ben Johannidesz Géza, ezé pedig
1926-ban Börzsöny László községi főjegyző lett. A tűzoltó testület tagjai
évről-évre 46-50 közt váltakoznak. Ezeknek egy része itthon, más része pedig a
Szigetben lakik, hogy tűzveszély esetén, a szükséghez képest kéznél legyenek. A
felszerelések, amelyekre nézve még vannak kivánni valók, a városháza egyik
mellékhelyiségében és a Szigetben vannak elhelyezve.
A Temetkezési Egylet is hosszú éveken keresztül
szolgálta a tagok érdekeit. Már 1882-ben megalakult. Tagjai a közgyűlés által
meghatározott illetékkel járultak időről-időre az elhunyt tagok költségeihez. A
világháború kitörése előtti időben egy-egy tag után, aki már harminc éven túl
tagja, nem kellett fizetni. Ennél rövidebb ideig levő tagok egy-egy temetés
után 10-5 fillért fizettek. Az elhalt tag után 80-100 koronát térítettek meg
temetési költségek címén. A világháború eseményei annyira megrendítették anyagi
erejét, hogy a már tevőleges vagyonnal rendelkező egylet észrevétlenül
összeomlott 1926. évben.
A Fogyasztási Szövetkezet, mely a mostani községi
orvosi lakban volt elhelyezve, 1894-ben, Wagner Jakab odaadó fáradozási nyomán
alakult meg. Fő mozgatói voltak még néhai Kiefer Ignác, Mayer Ignác, és Kleisz
János, ki a szövetkezet elnöke is volt. Kezdetben örvendetesen gyarapodott, de
alig 6-8 évi fennállás után megbukott. Bukását a könnyelmű kezelés okozhatta.
Adósságba keveredett, amelyeket a fennálló alapszabályok értelmében az
igazgatósági tagoknak kellett megfizetnie, kik közül némelyike ezáltal érzékeny
anyagi kárt szenvedett. Üzletvezetője Vincze József volt. Felszámolt 1902-ben.
A Kölcsönös Segélyző Egyesület néhai Ungár János és
Freytag Lajos vezetésével és sok iparos és földmíves csatlakozásával 1898-ban
alakult meg. Törzsbetétje heti 20 krajcár, később heti 20 fillér volt. Felvett
takarékbetéteket. Kihelyezett kölcsönöket. Készpénz vagyona 273100 korona volt.
A világháború okozta gazdasági leromlás végzetes csapást mért erre az eddig
életképes és szépen fejlődő intézményre. A hadikölcsön jegyzésből anyagi erején
felül vette ki részét, 273100 K. értékben. Ez később életerején gyógyíthatatlan
csorbát ejtett. De nem kevesebb befolyással volt a pénznek napról-napra való
elértéktelenedése. A takarékbetétek rohamos csökkenése. A kamatlábnak
óráról-órára való emelkedése. Ezzel szemben a tőkeértéke néhány darab (8
fillért érő) ezerkoronában merült ki. A kihelyezett egészséges tőke a devalválódás
miatt annyira elértéktelenedett, hogy 1000 K-s tartozásokat egy tojás árával
lehetett visszafizetni. Hozzájárult a fenti bajokhoz még az is, hogy a
készpénzt 20% levonással lebélyegezték. Ilyen körülmények közt az igazgatóság a
felszámolást kimondani kényszerítve volt, ami 1924-ben be is következett. Az
egyesület minden vagyonát pénzzé tette, a hadikölcsön kötvényeket letétbe
helyezte, a takarék- és törzsbetéteket kielégítette.
A Tejszövetkezet 1898-ban nyílt meg. A községnek
csaknem minden fejős tehene után biztosítva volt számára a tejhozam. A tej
feldolgozását szolgáló gépek hajtását géperő végezte. Kezdetben csak vajat
termelt és ez dunaszekcsői „teavaj” néven került forgalomba. Igen keresett
volt. Fennállása óta leginkább vajat exportált, de volt idő, amikor sajtot,
később pedig tejszín volt a fő termelés. 1924-ben épült meg a tejcsarnok
tulajdonát képező mai épület. Hosszú éveken át Szombaty Vilmos budapesti
tejtermék kereskedő volt a bérlője.
A másik tejszövetkezet, mely az Országos Magyar
Tejszövetkezeti Központ Kötelékébe tartozik, 1926-ban, a Szigetben alakult meg.
Elnöke: Takaró Mihály. Volt még egy magán tejcsarnok, amely beolvadt a
tejszövetkezetbe.
A szövetkezeti mészárszék 1894-ben alakult meg.
Helyisége a Szarvas korcsmával szemben levő bolthajtásos helyiségben talált
otthont. De alig 2 évi működés után feloszlott.
A népház a Szigetben 1930-ban épült meg. Legfőbb
mozgatója Mayer Nándor tanító volt. Megépítésének költségeihez hozzájárult az
állam és a község. A még fennmaradó tartozásokat pedig a műkedvelő előadások
tiszta jövedelmének felhasználásával törlesztik. Ebben van elhelyezve a Szigeti
Kör. De helyet kapott itt a község két szobával, a dunaszekcsői szigeti leányegylet,
a Stefánia és egy nagy táncterem. Ebben van elhelyezve egy jól felszerelt
színpad a műkedvelő előadások számára. Mozgókép előadások is itt lesznek
megtartva. Világítását egy szívógázmotor látja el. 1939-ik év nyarán épült egy
beton óvóhely is, mely szükség esetében jégveremnek van felhasználva.
A községi szegényház, a helység Alszögnek nevezett részében nyert
elhelyezést. Két szobája van és 4-5 hajléktalannak állandóan ad lakhelyet.
A községi hullaház az ujvárosi temető bejáratának
jobb felén talált helyet. A Duna vizébe fult és idesodort hullákat szokták ide
helyezni. Ragályok esetében hála Istennek ritkán lesz használva. Ebben a házban
lakik a temetőpásztor, ki egyszersmint az idehelyezett ragályos betegeknek az
ápolását is elvégezni tartozik. Van még egy fából épült ideiglenes hullaházunk
az Imre kápolna körül elterülő temetőben.
A levente intézmény 1922-ben lépett életbe. Kötelékébe tartozik 12 éves
korától 21 éves koráig minden férfi. Kezdetben a fiataljaink ellenállást
fejtettek ki ezen intézmény ellen. De későbben annál nagyobb volt az örömük.
Számtalan kitüntetésben részesültek. Sok versenydíjat nyertek (XXIII/3,4. kép).
A járási zászlót több ízben érdemelte ki és hozta el, megérdemlett kitüntetés
képpen. A Diási-dűlőben, egészen közel a községhez, egy szép és terjedelmes
gyakorlótér áll rendelkezésre. Itt van elhelyezve a lőtér is. Elméleti oktatás
céljaira a róm.kat. elemi népiskolában nyert helyet. Parancsnokuk 1922-től,
1938-ig Dr. Tibor Béla tanító volt. 1938-tól pedig Gubriczky József tanító.
1939. év végétől pedig Malagurszky Lajos hadnagy, körzeti parancsnok vezetése
alatt áll. A szigetiek parancsnoka Halász Antal, állami tanító, tartalékos
tiszt.
A Stefánia csecsemő gondozó 1935 óta fejt ki
tevékenységet. Jelenleg a Limpek János féle házban van elhelyezve. Mostani
védőnője Reiter Julianna.
A légoltalmi liga megszervezése 1939. év vége felé
következett be. Helyi parancsnoka Börzsony László főjegyző. Előadója pedig
Gubriczky József tanító.
A társas egyesületek is számottevően vannak
képviselve. Úttörője ezen intézményeknek az
Az elnöki székben 1894-ig egymást követték: Hága
József kántortanító 1884-ig. Freytag Ferenc községi főjegyző 1889-ig, Főtiszt.
Szandtner Antal esperes plebános 1891-ig, Hága József 1893-1894-ig.
Dunaszekcsői Első és Iparos Olvasókör
1894. év június hó 21-én lezajlott ülésen Bátsmegyey
Rezső elnöklete alatt az Első Olvasókör választmányi tagjain – név szerint:
Szandtner Antal, Dr.Klein Miksa, Freytag Lajos, Sohner Béla, Csiszár János,
Kiefer József és Droppa Gyula – kívül, jelen voltak az IPAROS OLVASÓKÖR
részéről Henneberg György elnök, Henneberg István, Stenger Alajos, Kalikin
Mátyás, Ungár Géza, Kupferschmidt József, Fischer József, Schmidt Mihály és
Goldstein Mór. Az Első Olvasókör 26 tagja képviseletében, az Iparos Olvasókör
60 tagja képviseletében. Egyetlen tárgya a két egyesületnek egyesülése volt,
mely ezúttal végérvényesen ki is mondatott. Az egyesült körök közös neve „A
DUNASZEKCSŐI ELSŐ ÉS IPAROS OLVASÓKÖR” lett.
Ennek a körnek első elnöke Bátsmegyey Rezső,
választmányi tagjai pedig: ifj. Fischer József alelnök, Henneberg István
igazgató, Ungár Géza Jegyző és könyvtáros, Ungár János pénztáros, Jambusz Simon
ellenőr, Henneberg György, Ft. Szandtner Antal, Freytag Lajos, Johannidesz
Géza, Stenger Alajos, Tuczákovics János, Kupferschmidt József és Gombos Sándor
választmány tagok lettek.
1896-ban kezdődik az egyesület fénykora. Neumayer K.
Dezső helybeli káplán agilitása visz új életet az egyesületbe. Felolvasó és
szavaló esteket rendez. Műkedvelő előadásokat szervez, amelyeket saját
szerzeményű darabjával indít meg. Erre az alkalomra az alábbi meghívó volt
kibocsájtva:
MEGHíVÓ
A
DUNASZEKCSŐI OLVASÓKÖR
tisztelettel meghívja t.c. uraságodat és családját
a folyó hó 26. tartandó
jótékonycélú
műkedvelői előadásra.
Szinielőadás után
táncmulatság.
Belépő díj: a két első széksor 1 frt., ülőhely 80 kr.
Kezdete este 8 órakor.
A Rendezőség.
Előadásra kerül:
Százforintos Bankó
Népszínmű dalokkal 3 felvonásban
Személyek:
Kasza Pál, módos polgár--- Szinkovics Gyula úr.
Felesége Panna--- Ungár Gézáné úrnő.
Leányuk, Juliska--- Vincze Emma kisasszony
Gyenis Mihály, bíró--- Mérey István úr.
Sándor, fia --- Vincze Gyula úr.
Özvegy Kovács Örzse--- Öszy Dénesné úrnő.
Fia, Gábor--- Johannides Géza úr.
Páva Jutka--- Verb Józsefné úrnő.
Jólét Jankó--- Miskolczy Gyula úr.
Dr. Fonay--- Ungár Géza úr.
Csendőr hadnagy--- Kalikin Ferenc úr.
Jancsi, primás--- Kalikin Ferenc úr.
Marci, klarinétos--- Öszy Dénes úr.
Gazsi, cimbalmos--- Szűcs Mihály úr.
Stern, korcsmáros--- Droppa Gyula úr.
(Történik Fehérmegyében a jelenben)
Bátsmegyey Rezső elnök az
egész kör nevében jegyzőkönyvi köszönetet mond a műkedvelői előadás
szerzőjének, rendezőjének, valamint az egész műkedvelő gárdának, mit a
választmány hangos éljenzéssel, lelkes helyesléssel fogad, és kéri ezek nevének
jegyzőkönyvbeni megörökítését.
Leltára gazdag volt ingóságokban. Sok kártyaasztala
ezekhez szükséges széke, néhány hosszú asztala, több padja, elegendő
viharlámpája, fali karlámpája, asztalterítő- és szalvétája (fehér), két
könyvszekrénye és néhány német szépirodalmi művön kívül magyar könyvtára.
1914-ben beállott a küzdések
kora. Tagjai megfogytak. Készpénz tőkéje elértéktelenedett. Tagjai megfogytak.
Azóta állandóan anyagi zavarral küzd.
A világháború lezajlása után az egyesület neve is
megváltozott. Azóta I. Iparos Olvasókör és Casinó néven szerepel.
Tagjainak száma 70 és 90 között változik. Mostani
elnöke Dr. Raák Endre másodjegyző.
Az IPAROS OLVASÓKÖR 1885-ben
lépett életbe. 1889-ig zavartalanul működik, de ez év X. 2.-án tartott ülésen
Balogh Pál elnöklete alatt Treiber János tag indítványozza, hogy az 1.OLVASÓKÖR
elnöke Szandtner Antal megkerestessék a két kör egyesítését illetőleg. 1894.
évben mind a két egyesület vezetősége által kimondatott az egyesülés, ami még
azon évben meg is történt.
A Függetlenségi és 48-as Olvasókör 93 alapítótag
közreműködésével, 1896-ban alakult meg néhai Fischer József asztalos elnöklete
mellett. Azóta tagjai állandóan szaporodtak és példás társadalmi élet fejlődött
ki. Elnöke: Gyuricza Ferenc. Jelenlegi helyisége özv. Kakány Sándorné házában
van.
A Polgári Olvasókör
megalapítása 43 tag nevéhez fűződik. 1907-ben alakult meg. Ma már a tagok
létszáma meghaladja a kétszázat. Mostani elnöke Limpek József. Helyisége a
Várhegyen, saját helyiségében van.
Dunaszekcső szigeti földmívelők olvasóköra
A Földmívelők Olvasóköre megalakulásának ideje
1924-re esik. Elnöke Mayer Nándor tanító. Helyisége a szigeti népházban van.
A katholikus legényegylet
megalapítása Püspök Pál önfeláldozó munkájának a gyümölcse. Nem volt könnyű
dolog a fiatalokat egyesületbe tömöríteni, miután egy régebben megszervezett
szétforgácsolódott, nem voltak függelemhez szokva. A jég megtört és az
egyesület már 1932 óta halad a megerősödés útján. Egyházi elnöke Főt. Kéthelyi
József esp. plebános, világi pedig Müller András kádár mester. (Tagjainak
száma: ?)
A Dunaszekcső Szigeti Leány Egyesület
megalakulásának ideje 1937. év. Elnöknője Mózes Józsefné.
Községünk mezőgazdasága messze vissza nyúlik a
múltba. Már a történelem előtti korban itt élő emberről kimutatható, hogy
földmíveléssel foglalkozott. Bizonyítékok erre a földbe ásott vermek és
vastagfalú égetett óriás edények, amelyekben magtermékeiket tették el. Ilyen a
bronzkorból való, földbe vájt magtárt találtam özvegy Ebner Ádámné udvarában
leásott partban. Ebben kölesmagot tartottak. A magvak csaknem teljesen ép
állapotban voltak. A magvak közt olyanok is fordultak elő, amelyeknek színe,
íze és liszttartalma alig romlott. A későbbi római korból is maradtak ilyen
vermek. Az egyikből megszenesedett búzaszemek láttak napvilágot. Ez a mai özv.
Bátsmegyey Rezsőné tulajdonát képező ház udvarának süllyesztése közben lett
megtalálva. A mezőgazdaságnak legelemibb feltétele volt az egyhelyben lakás.
Erre az időre vezethető vissza a nagyobb háziállatok megszelídítése is. Ezt
érthetően magyarázza az embernek a földmívelés által való lekötöttsége, amikor
már nem mehetett vadászni akkor, amikor neki tetszett. Az állati termékek
pedig, létének fenntartásához okvetlenül szükségesek voltak.
Némi világosságot derít erre vonatkozóan az e
korokból ránk maradt kulturhalmokban talált ló- és tulokcsont. A földnek
mivelése szükségszerűen együtt jár az állattenyésztéssel, de nem ennek
megfordítottja.
Az itt élő keltákról tudjuk, hogy helyhez kötött
életet éltek és földmiveléssel foglalkoztak. Mezőgazdaságunknak érdemleges
fejlődése tehát már ebbe a korba vihető vissza. Ez a fejlődés minden kétséget
kizáróan megszakadt a népvándorlás, honfoglalás, tatárdúlás, de különösen a
török uralom alatti elnéptelenedés idejében. Mezőgazdaságunk újbóli
fellendülése, a törökök kiűzetésével esik egybe. Ezek távoztával földesurunk
elfoglalta birtokát, és új lakosok betelepítésével ismét lehetővé tette a
mezőgazdasági termelést.
Az először betelepített szerb lakossággal
földmívelésünk csak a legminimálisabb fokra emelkedett, miután ezek leginkább
állattenyésztők voltak. De a 18. század 50-es éveinek végéig betelepített
németek nagy szorgalommal művelték a földeket. A gabonatermelésen kívül
szőlőket is telepítettek. Gyümölcsfákat ültettek. Minden ígyekezetükkel oda
törekedtek, hogy birtokaikat minél gyümölcsözőbbé tegyék. 1843-ban már olyan
nagy terület volt szőlővel beültetve, hogy határunkban 50000 akó bor termett.
1891-ben még mindig 373 kat. hold és 1005 négyzetölnyi terület volt beültetve
szőlővel, és átlag 22000 akó bor hozama volt.
Lakosságunk nem csak növénytermeléssel,
állattenyésztéssel foglalkozik, hanem a termelés egyik legrégibb ágával, a
halászattal is. Az őstermelésnek ez a formája belenyúlik a történelem előtti
idők gyermekkorába, s ennek a lehetőségnek forrása a Duna folyam és annak
mellékágai voltak. Az összes termelési területek bevonásával megállapítható,
hogy határunk kitesz 16969 katasztrális holdat, mely két nagy tagra van osztva
a Duna folyam által. Az egyik a Duna jobb partján fekszik és ezt hazainak vagy
szárazföldi résznek nevezik, a másik a szigeti, amely a Margitta-szigetnek egy
részit képezi. A hazai határ területe összesen 8610 k.hold és 295 négyzetöl,
míg a szigeti 8359 k.hold és 1095 négyzetöl.
Szántóföld 11040 kat.hold
Kert 180 kat.hold
Rét 1060 kat.hold
Szőlő 234 kat.hold
Legelő 697 kat.hold
Erdő 1705 kat.hold
Nádas 78 kat.hold
Gyümölcsös 1 kat.hold
földadó mentes terület 1971 kat.hold
összesen: 16966 kat.hold
A két határterület nem minden darabjában földmivelésre alkalmas terület
számottevő. Tevékeny részét a Duna-meder alkotja, de van itt földadó alá nem
eső, hasznavehetetlen terület és a határt keresztül-kasul átszelő út.
A két határterület íly módon való felosztása szerint van:
mivelési célokra alkalmas terület 14998 k.hold 573 öl
Duna meder 1258
k.hold - öl
földadó alá nem eső terület 713 k.hold 817 öl
összesen: 16969 k.hold 1390 öl
Ha összehasonlítom a határ
területének jelen, művelési ágak szerinti elosztását az 50 évvel ezelőttivel,
egyes mivelési ágaknál szembeszökő lesz a területi külömbség. Ez a változás
túlnyomóan a védgát emelésével és a lecsapolással használhatóvá vált szigeti
védett területekből adódott. Különösen szembeszökő ez a különbség azoknál a
művelési területeknél, amelyek nagyobbrészt – nevezetesen a legelők, rétek – a
Szigeten voltak találhatók. De oka volt a hasonló változásoknak a fokozódó
mezőgazdasági fejlődés is.
Az alábbi táblázatból kitűnik, hogy melyik művelési
ág területe gyarapodott az elmúlt 50 év alatt és melyik apadt.
1840-ben 1891-ben Különbség
Szántóföld...... 11040
kh. 1060 öl.. 5982 kh. 1013 öl 6058 kh. 47 öl
Kert... 180
kh. 1369 öl 211 kh. 1410 öl. 31 kh. 41 öl
Rét... 1060
kh. 471 öl 2841 kh. 1532 öl.. 1781 kh. 1061 öl
Szőlő.. 234
kh. 594 öl. 734 kh. 1005 öl 500 kh. 411 öl
Legelő 697
kh. 1245 öl.. 2549 kh. 281 öl 1851 kh. 636 öl
Nádas, egyéb....... 78
kh. – öl......... - kh. – öl....... - kh. – öl
Erdő. 1705
kh. 534 öl 1641 kh. 413 öl... 64 kh. 121 öl
Gyümölcsös.. 1
kh. – öl - kh. – öl..... - kh. – öl
Duna meder... 1268
kh. – öl......... - kh. – öl....... - kh. – öl
Földadómentes. 713
kh. 817 öl 3008 kh. 536 öl...... 1036 kh. 1319 öl
Összesen...... 16969 kh. 1390 öl 16969 kh. 1390 öl...... 10050 kh. 1208 öl
A szántóföldek 50 év alatt
6058 k.hold és 47 négyszög öllel szaporodtak. Ugyancsak többletet mutat 64 k.holddal
és 121 négyzetöllel az erdőterület is. A többi mivelési ág területe csökkent.
Ilyen csökkenést látunk a réteknél, mely az 50 évvel ezelőtti állapotnak alig
kétötöd részét teszi. A legelő az egynegyedét, a szőlő pedig egyharmadát. A
hasznavehetetlen területeknek pedig ma csaknem az 50%-a van jövedelmezően
kihasználva. A kert rovata alatti területek is, de lényegtelenül, kisebbedtek.
A földbirtokok tulajdonosa
kezdetben a földes uraság volt. Csak később vált lehetségessé, hogy a termelők
is földhöz jutottak. Ezek voltak a jobbágy birtokosok. Ilyen jobbágy között a
helybeli földes uraság 173 és 3/8-ad jobbágyteleknek megfelelő földterületet
osztott ki. Egy egész telekhez 18 kat.hold szántó, megfelelő rét és legelő
tartozott. Ismerünk az egész teleken kívül fél-, negyed- és nyolcad teleknek
megfelelő jobbágytelkeket. A kisházasok földet nem kaptak, csak háztelket. A
zselléreknek saját házuk sem volt. A rétekhez és legelőkhöz a szekcsői
jobbágyság, részben foglalás által jutott, de ezeket a foglalásokat az uradalom
a későbbi erdő és legelő felosztásoknál levonásba hozta. Ennek igazolására
alábbi szerződés kivonatos másolatát közlöm. Sajnos, ebben sem az eredetinek
keltezése, sem a másolat megírásának dátuma nincs feltüntetve. Lássuk szó
szerint, mit mond a másolat.
A Duna
Szekcsői egész szigeti terület az ehhez mérnökileg felvett 220 holdnyi
felső-Bödei legelő rész leszámításával 1200 négyszögölet számított holdakban:
tesz.... 14.975 holdat
Ebből a volt
jobbágy Közönség a lefolyt urbéri perben ejtett jogérvényes itéletek és
végrehajtás szerint jogosan
bír ház hely pótszám.... 537 holdat
rétekben.... 868 holdat
öszvesen 1405 holdat
ezen felül
illetéktelenül birségi-
új irtás, és foglalmokban.... 1074 holdat
öszvesen 2479 holdat
Az uradalom az
öszves szigeti birtokból a volt D.Szekcsői jobbágy közönségnek 173 3/8 telek
után legelő, és erdő iletöségül az általuk már eddig birt szálás, kertek és
rétek betudásával hajlandó egyeségileg
kiadni.... 4400 holdat
továbbá a
száraz földeni legelőből kész
átengedni.... 600 holdat
öszvesen 5000 holdat
A Szigeti
birtokból a jobbágy Közönségnek kiadandó 4400 holdnyi terület a duna parton
fekvő urasági Major és egyéb uradalmi kertek kihagyásával, úgy nem különben a
Közlekedésre szükségelt utak és csapások kivételével egy tagban és pedig a Kis
gyeber háttól a Duna mentében egész a Mohácsi határig olly szélességben – mint
a szükség kiványa, - kihasítandó.
Az ezen
Kihasítandó területbe netán esendő erdő részek 700 hold erejéig szinte a volt
jobbágy Közönség tulajdonába engedtetnek át. Amennyibe azonban a jobbágyi tagba
esendő erdő részek a 700 holdat meghaladnák, a felesleg erdő területen fenn
álló fákra nézve az uradalom tulajdoni, és szabad rendelkezési jogát
határozottan fenntartja. – A száraz földöni legelőbül ajánlott 600 holdnyi
legelő résznek kiadását tervezi az uradalom a felső Bödei, Monyokai, alsó bödei
legelő részekből, és amennyiben a szükség úgy kívánna, még a nagy leánkai
legelő résznek az Ország úton alul eső Keleti részéből. – Végül megjegyeztetik,
hogy mint a szigetben Kiadandó 4400, mint pedig a száraz földön át engedendő
600 holdnyi területbe betudandók minden közben eső bármi néven nevezendő im
productio területek.
Fenntebb már szó volt arról,
hogy a szekcsői jobbágyság földjeit az uradalomtól kapta. Kezdetben csak
ellenszolgáltatások fejében. Ilyen szolgáltatások voltak a jószággal teendők, a
gyalog szolgáltatások, de dézsmát is kellett adni. A dézsmajárandóságot a
termények, némely állatok, baromfiak stb. után kellett adni.
Ezeket a szerződéses kötelességeket az 1741-ben
kötött úrbéri szerződés állapította meg. A szerződés lerögzítését a földes
uraság és jobbágyok közti folytonos surlódások tették szükségessé. És ennek
megkötése az 1840. nov. 5.-én Berényi Zsigmond főispán, akkori pécsi püspök
elnöklete alatt lett elhatározva, amelyet 1741. jan. 20-án összeült Bésán
Sándor, Imre fiának nevében és Hellepranth Katalin, valamint Szekcső község
kiküldöttei kötöttek meg. Ez a szerződés egy évszázados pörnek képezte alapját,
melyet a Földesúr visszavonni kívánt, az érdekeltek pedig ragaszkodtak a
fenntartásához. Lássuk hát egész terjedelmében.
1741. jan.
20-án mi alulírottak a Nm. Berényi Zsigmond, gróf pécsi püspök és Baranyamegye
Főispánja által az 1740.év dec.hó 5.-én tartott baranyamegyei közgyülésen
kiadott rendelet folytán az eddigi civódások megszüntetése végett egyrészről
Nemes, Nemzetes és Vitézlő Bésán Sándor, mint Imre örökösének természetes és
törvényes gyámja, továbbá Hellepranth Katalin,, néhai Pathó Pálnak özvegye,
mint örökösné; másrészről pedig a Szekcső községnek kiküldöttjei között, egy
urbéri szerződést dolgoztunk ki mind a két félnek beleegyezésével azon célból,
hogy a fennt nevezett Szekcsőiek, kik különben szabad költözködésű emberek,
tudják, miképen tartoznak a jövőben és örök időkre (perpetuis temporibus) évi
adót, árendát vagy egyéb járandóságot fizetni a földesuraknak, úgy a
jelenieknek, mint azok utódainak; -és hány napot és miként tartoznak évente
leszolgálni? És pedig:[55]
Primo: Szekcsői lakosoknak ugyan oda való Földesurak, valamint ennek
előtte, úgy ezután is megnevezett Mezővárosnak határjához élő földül az közel
levő Alsó- és Felső-Mártincza, Monyoka és Ujfalu pusztákat, s azoknak határiban
s Gazdasághoz tartozandó minden néven nevezendő alkalmatosságokat, úgy az
mellette levő szigetnek szabad éléssét egészlen engedi, azokon kívül, melyek az
Uraságnak Majorságára kiszakasztatnak vagy szakasztattak, és amelyek a
következendő Punctumokban kivétetnek, kihez képest ugyanazon szekcsői lakosok
ennek utánna minden időben az uraságnak Arendát adni és következendő képpen
szolgálni fognak, ugymint:
|
Secundo:
Minden Házi Gazda, kinek nyolc vagy hat vonyós Marhája, ökre vagy lova
lészen, kinek is az Uraság az közönséges Mezőn egy esztendőre Huszonnégy Hold
Szántó földekett és nyolc ember kaszáló rétet szükség képpen fog kimutatni
minden esztendőben, tudniillik uj esztendő napján fizetni fog: |
4 frt |
|
Tertio:
Azuttán minden Házi Gazda, kinek négy vonyos Marhája, ökre vagy lova lévén,
és az Uraságtól egy esztendőre tizenhat Hold Szántó Földeket s hat ember
kaszáló Rétet Gazdasági folytatására veszen, ugyan Ujesztendő napján
esztendőnkint árendát fog fizetni: |
2frt. 60kr. |
|
Quarto: A
két vonyós marhájú (akár ló, akár ökör legyen) minden Házi Gazda, kinek az
Uraság egy esztendőre szükség képpen nyolcz hold szántó Földeket s négy ember
kaszáló Rétet fog kimutatni, ugyan felül irt napon Árendát fog fizetni: |
1frt. 33kr. |
|
Quinto: Az ollan zsöllér lakos, kinek vonyós Marhája és Háza vagyon
vagy leszen de kimutatott Szántó földet vagy Rétet az Uraságtul nem fog
birni, esztendőnkint a többször nevezett napon fizetni fog: |
1frt. 25kr. |
|
Sexto: Az ollan zsöllér lakos, kinek háza vagyon vagy leszen, de
semmi vonyós marhával nem fog birni, esztendőnkint fog adni az Uraságnak |
1frt. |
|
Septimó: Más házában lakó és marhátlan zsöllér esztendőnként füzet
árendát a fölül irt módon: |
15kr. |
|
Octavo: A kereskedők és mesteremberek, hogy Kereskedésekben vagy
mesterségekben a Robotta miat fogyatkozást ne szenvedgyenek, annak
valóságáért és mesterségüktöl járandó esztendőbeli Árendát a következendő mód
szerint már sokszor nevezett napon füzetni fognak: 1. Kinek nyolcz vagy hat vonyós marhája lészen: 2. Kinek négy vonyós marhája lészen: 3. Kinek kettő vonyós marhája lészen: 4. A zsöllér forma kereskedő vagy mesterember árendát fog adni
esztendőnként, mint füzet a Nemes Vármegyére Mesterségétül. |
10frt. |
|
7frt. |
|
|
5frt. |
|
|
|
|
|
Nono: A Dunán lévő minden Malomtu Malmos Gazdák esztendőnként az
Uraságnak fognak adni egy időben a többiekkel: |
4frt. |
Decimo: Minthogy pedig országszerte és ezen Nemes Vármegyében is minden
Uraságoknál, ahol az ollan Árendás szabad emberek laknak, bizonyos számu
napokon az Uraság számára szolgálnak, következendő képen a szekcsői
Földes-Uraknak ugyan ott levő lakosok is esztendőnkint a Marhássak Marhájokkal,
a gyalogok pedig gyalogul nyolcz napokat szolgálni fognak az Uraságok
parancsolata szerint, amely napoknak szolgálattyában, ha midőn a két vonós
marhájú Gazdák hárman összve fognak szántásban vagy széna és búza hordásban,
mivel három személy a szekér vagy eke mellett nem szokott járni, azért az
elmaradott 3.-ik személy annak utánna gyalogul tartozik kiszolgálni azon
napokat, melyeket a mással összefogott marhák kiszolgáltak. Egy áttollában
pedig, amidőn a marha a napokat kiszolgálta, maga gyalogsorban menni köteles lészen,
de marhájával arra senki sem lesz köteles.
Udecimo: Mivel pedig Országunk élő törvénye és bevett szokása szerint a
mezei vetésekbül az öreg dézsmát szolmában kiadni kötelesek, azért a föllül
megnevezett nyolc napokon kivül az uraságnak essendő dézsmát behordani,
asztagban rakni, be födni, úgy a szürüt is jó kertölissel és tisztán tartani
kötelessek lesznek. Ezen kivül az Uraság majorságbeli Gabonájának
öszvehordására mindnyájan a lakossok egyszersmind szekerekkel tartoznak el
menni és egyet fordulni.
Duodecimo: A kukoricza dézsma pedig vagyis Földbér minden esztendőben
egy Hold szántó Földtül, akiben terem szemül és nem csutástul lészen a Vármegye
pecsétjével jelzett Pozsonyi mérővel, s idevalo kilával egy csapva.
Decimotertio: A bor dézsma pedig a bevett szokás szerint, Törkölöstül
fog adatni, ugy mindazonáltal, hogy annak kivételekor az uraság emberei a mérő
edént elöbb félig törköllel és az után musttal tölcsék meg, és nem tiszta
musttal Törköl nélkül. Az Uraság Hajdúinak, kik azon kivül is füzetést vesznek
az Uraságtul, a lakosok se bort se mustot nem fognak adni.
Decimoquarto: Ugyan azon szüretnek alkalmatosságával a Dézsmálásnak
üdeje lévén, nem különben a Buza dézsmáláskor már Uraságokban is szükség képpen
bévett szokás szerint ugyan Szekcsőiek is az Uraságot, és az Dézsmáláshoz
szükséges cselédett étellel képessen és itallal tartani kötelesek volnánok.
Hogy pedég abban fölöttébb ne terheltessenek azon kivül is az Uraság maga
Házánál lévén azon tartást Aratás után tizenöt forintokkal, a szüretbélit pedig
Husz forintokkal fogják megváltani. Ugy mindazonáltall, hogy ha jövendőben az
Uraság távurul birná azon jószágot, és az emlitett dézsmálásokra maga vagy
emberei meg jelennének, akkor az Uraságnak kivánsága szerént ételt és italt
adni s nem pénzül váltani kötelessek lesznek.
Decimoquinto: Idei Bárányokbul, Gödöllyekbül, Raj méhekbül a Törvény
szerint essendő dézsmát meg adgyák, ha pedig száma kevesebb volna, hogy
magokbul a dézsma ki nem eshetnék, minden Báránytul és Raj méhtül tartozzék tiz
pénzt füzetni a Gazda, a Gödöllyét pedig öt pénzzel megváltani. A kiesett
dézsma Báránt pedig a gazda nem tartozik tovább tartani nyájában Szent Iván
napnál, azután az essendő kár, ha nála marad, t.i.Gazdánál vagy Juhásznál, nem
a Gazdáé, hanem az Uré.
Decimosexto: A sörtésmarhátul máskép semmit sem fognak füzetni, hanem
amidőn makk fog teremni az Uraság határjában, akkor a lakosok az öreg sörtésbül
tudni illik: egy esztendősökön fölül tartoznak a Tizedet kiadni, de ugy, hogy
tiz közül előbb kettőt a lakos magának tarthasson, a nyolczból pedig az Uraság
egyet választhasson az egy esztendős sertésekbül. Apróbul Tized nem adatok, sem
azoktul már bér nem füzettetik. Ha pedig az öreg sörtésnek a száma kevesebb
volna, és magábul a dézsma nem esnék, a más bér lészen minden öreg sörtéstül
harmincz pénz.
Decimoseptimo: A Gyümölcsfáknak Termése eránt a Szekcsői helységben már
ennek előtte be vett szokás ez után is maradgyon meg: más akárminemü névvel
nevezendő kerti vagy mezei termésbül, melybül az apró dézsmát szokás kivenni, a
szekcsőiek is oly formán fogják megadni, mint a szomszéd Uraságban szedik.
Nyáron pedig és összel az uraságnak emberei vagy hajdui senkinek kertjében,
Szőlőében vagy Gyümölcsössében a lakosoknak engedelmén kivül ne mennyenek, a
Veteményeket, Szőlőt és gyümölcsöt ne hordgyák, hanem az Uraságnak szükségére a
lakossoktol kirgyenek, és amit azok adni fognak, avval megelégedgyenek.
Decimooctavo: Az Házi Majorságbul s Baromfibul minden Házigazda
esztendönként Szent György naptul fogva Szent Mihály napig egy pár csirkét és
Tiz Tyuktojást adni tartozik, melyet az Uraságnak rendeletgye szerént a
megnevezett időben az Városi Birák és esküttek ki szedvén, négy Terminuson az
az hagyott napokon az Uraságnak be vessék. Ezeken kivül Szent Márton napjában
az egész város részéről minden esztendőben hat hizlalt ludat, Karácsonyra pedig
két hizlalt öreg Pókát és négy Kappant; Kisasszony nap tájban pedig Tizenkét
fiatal Récsett a birák be mutatni és adni az Uraságnak kötelessek lesznek.
Decimonono: A mi a Sátoros ünnepekre való vadaknak megszerzését és
adását illeti, minthogy a vadászat most a lakosoknak meg vagyon tiltva, azokat
megszerezni nem kötelessek, hanem esztendőben háromszor, de nem szorgalmatos
dolog üdejükben, az Uraság parancsoltja szerint vadászni tartoznak kimenni.
Jövendőben pedig ha az Uraság távol laknék, a régi mód szerént a sátoros
ünnepekre vadat küldeni kötelesek lesznek.
Vigesimó: Mivel pedig a konyha szükséghez a Tüzre való fa a helységbeli
Lakosok kötelesek lesznek az Uraságnak erdején a fát szépen öl számra meg
rakni, avagy pedig másutt, nem a szigetbül az Uraság által ki bérlendő erdőben
és minden hat vonyós Marhára a Vármegye eölivel egyet számlálván azon fát az
Uraság Házához felényire Pünkösd hetében, más felényire pedig Szent Márton
hetében kihordani és eöl számra öszve rakni kötelesek lesznek. Ha pedig az
Uraságoknak és a lakosoknak együtt fog tetszeni, váltsága az egy eöl fának nem
több, hanem egy forint fog lenni, ugy mind az által, hogy ha jövendőben az
Uraság itt nem laknék, tehát akkor egy eöl fát nem több, hanem eötven pénzell
megváltani kötelesek lesznek.
Vigesimoprimo:
A Dunabeli és szigetben és akárhol a szekcsői határban levő Halászatnak haszna
az Uraság és Helység között ugy osztatik föl, hogy eötbül kettő az Uraságé,
három a helységé legyen ugy mind azon általl, hogy a város másik fele hasznát
vevén jó rekesztekket és hálót tartani köteles legyen, a Fokok tisztogatására
gondot visellen. Amidön az uj háló szereztetik, annak megvételére az uraság
segitséggel legyen negyed részére. Böjti napokra az Uraság konyhájára hall
adattassék, mely Böjti hal az Uraság fele hasznában tulajdonittatik. Hogy ha
pedig vagy szárazság vagy nagy árvizek miatt a Helységveli halászok halat nem
kaphatnának, akkor máshonnan magok pénzén halat keresni a városiak nem
köteleztetnek.
Vigesimosecundo: A mi pedig az olyas Hely Pézt illeti, amellyet a Házas
Kolmárok, más Kereskedők, kik ott megtelepednek, nem különben a Dunán föl s alá
járó ugyan Kereskedő Hajos Gazdák a közönséges bevett szokás szerént adnak, ez
eránt is ennek utánna azon rend fog tartatni, hogy a mi az illen Hely Pénzbül
Szent György naptul fogva Szent Mihály napig beszedetik, az egészlen az Uraságé
fog lenni, Szent Mihály nap után pedig Szent György napig a Helységé.
Vigesimotertio: A városi korcsma Törvény szerint, mint hogy maga
határjában is a városnak szőlő Hegye vagyon, Szent György naptól fogva Szent
Mihály napig az Uraságé lészen; Szent Mihály naptól fogva pedig Szent György
napig a városé. A vendégfogadóban, melyet az Uraság épittetett, egész esztendő
alatt az uraság bora árultatik, mely eránt eső fogyatkozásokért a régi
contractus szerint három kocsibeli adatott alkalmatosság hosszú utra el marad
mindaddig, még az Uraság birni fogja a Vendég fogadott, melyet ha nem birna,
akkor a nevezett három kocsibeli alkalmatosságnak adássára való kötelesség
vissza fog térni a Helységre.
Bigesimoquarto: A mészárszék hasonló kippen, mint a korcsma, Szent
György naptul fogva Szent Mihály napig az Uraságé, azután a városé.
Vigesimoquinto: Minthogy szükségképen az Uraságnak a Nemes Vármegyének
gyülésére azért is leginkább, hogy az ország uttyában levő városnak dolgaira
vígyázván, annak könnyebbséget mindenkor keresvén, oda pedig maga
alkalmatosságban és nem kevés költség nélkül szokott járni, azért ezen tehernek
el visseléséért, hogy e mostani időtül fogva nyáron az első kaszállástul tartozzék
a helység egy embert az Uraság kocsissa mellé rendelni, mely ebbeli
kötelességek mostanság Bésán uramnak idejében és nem tovább fog állandós lenni,
ugy hogy valameddig eö kegyelme fog élni, mihelyt első füvet lehet kaszálni,
azon idötül fogva tartozzék a Helység, első naptul hat hetet számlálván, minden
nap délig egy embert rendölni, aki segitség fog lenni a kocsisnak fű hordásban,
dél után pedig szabadon haza mehet.
Vigesimysexto: Hogy pedig minden aprólékos dologért az Urasághoz
panaszok ne kellenek, azért középszerü verekedésért, ahol vér nem bocsáttatik
és csont nem töretik; aprólékos házi és mezei lopásokért, hol a kár 4
forintokat felül nem hallad, egy más között való egyenetlen veszekedésért,
gyalázásért és kissebbittésért, mezőn, szöllökben és Rétekben való kártevésért
(kivévén az égetést) a Birák parancsolatjának meg vetésseijért,
szófogadatlanságért és engedelmetlenségért az itélett és birság a várost fogja
illetni, melyben az Uraság azok eránt teljes szabadságott nekik enged. Ha pedig
valaki a Földes Urak ellen vagy azok cselédje ellen nagyott vétt, melyért a
büntetést vagy birságot megérdemli, az ollant nem maga a Földes Ur itélle,
hanem Vármegye embere által vagy szomszéd Uraság tisztje által itéltesse a
büntetésre méltóknak költségén. Ha más nagyobb és több itéletre méltó dolgok
találtatnak, Urszékit szolgáltasson a Földes Ur a városnak költségén.
Vigesimo septimo: Minthogy pedig a város nagy ország utjában lévén,
gyakorta a széna miatt sullos terhet szenved, hogy annak el viselésére valamely
könnyebségére legyen, jó széna termő helyet a községnek, negyven kaszásra való
rétet az Uraság ki fog mutatni egyszer mindenkorra.
Vigesimo octavo: Ha ki talán a lakosok közül elegendő rétet nem birván
vagy szántóföldet akarna irtani, azt előre az urasságnak hirive agygya, és az
eránt levelett vegyen, azon irtást pedig senki töle el ne vehesse, az Uraság
is, hanem a munkáját megfizeti böcsü szerint.
Vigesimo nono: Biró választáskor a város hoszon négyet fog nevezni, kik
közül az Uraság hármat ki fog matani, hogy azok közül az egyik a község által
Birónak választassék. Kit is Uj esztendő napkor választván, a megerősitésre a
Földes Urnak bemutatnak. Ország Törvénye szerént pedig a Báró se dézsmát, se
árendát nem füzet, ha egyes ember, és egy kenyéren báttya vagy öttse, avagy
házas fia nincsen; de ha egy kenyeren báttyával öttsével avagy házas fiával
leszen, tehát akkor mindenekbül Dézsmát és Árendát felére tartozni fog
megfüzetni.
Trigasimo: Az elszökött s meghalt, avagy jövendőben elszökö és meghaló
embernek jószága, kik testamentumot nem tesznek, és maradékjok nem leszen,
azoknak jószága, akármi lészen, az Uraságot fogja illetni; azoknak földjeit,
rétjeit az uraság hire és engedelme nélkül és akárminemű jószágát senki magának
elfoglalni ne merészellje. Senki pedig az Uraság hire s engedelme nélkül be ne
mennyen lakóul az helységbe, hanem előbb vizsgáltassék meg minemü ember legyen.
Trigesimoprimo: Minthogy pedig a lakosok közül senki sem örökös
jobbágy, azért aki az Uraságnak minden igazságát megadván és megfizetvén, ezen
Nemes Vármegyében máshova akarna költözni, annak szabad lészen másnak házát s
szöllejét elladni, kinek az árábul minden tizedik forint az Uraságnak fog
adatni; szőllőjét pedig más helységbül is szabad legyen a szekcsői hegyen
birni. Az Uraság azért az ollan elkészülő és menő szabad embereknek, kik minden
igazságokat meg attak, az iránt való bizonyság levelet tartozzék kiadni és
szabadon ell bocsáttani.
A fenti
pontokban foglalt dolgokat együttesen és részletesen kifejtve, a felekkel
közöltük, és azok mindkét részről, tudniillik a Földesurak és a szekcsői
lakosok kiküldöttjei részéről egyhangulag elfogadtattak; és a nemes vármegye
közülésén utólagos jóváhagyást nyertek. Amit ezennel bizonyitunk.
Pécsett, év, hó, nap, mint fent. Hellapranth Kata s.k. Bésán Sándor
s.k. Fonyó Sándor, a küldöttség elnöke. Kapuvári Márton, kanonok; Vránovics
Tamás, püspöki jószágigazgató; Mesterházy Pál, Baranya megye birája; Koller
Mihály, Nagy István, Fóris Ádám, Mikola György, Mojzes Mihály, Bubreg István,
Kapamacsia Miska, Kis Lukács stb. stb. szekcsői kiküldöttek aláirásai.
Az 1741-ben kelt úrbéri
szerződést már a kibocsájtó Bésán Sándor sem tartotta meg. Az ebben körülírt
jogokhoz pedig az úrbéresség maradék nélkül ragaszkodott. Ezért gyakori és
hosszantartó pör keletkezett a Földesúr és a jobbágyok között. Bésán Imre
nemcsak egyes pontokat hagyott fígyelmen kívül, hanem az egész szerződés
megsemmisitésére törekedett. A változó eredményű perek elkeseredett harcra
vezettek, amely 1835-ben fejeződött be. De végérvényesen csak 1845-ben
záródott. Az erre vonatkozó csekélyszámú magyar és német nyelvű periratot,
okmánytár címe alatt közlöm.
A szekcsői úrbéres gazda a
tulajdonát képező birtokot, csak a földesuraság tudtával és ellenjegyzésével
adhatta el. Ez az állapot a jobbágyság eltörlésével következett be. Eddig csak
elköltözés esetén adhatta el birtokát. Az adás-vételre nézve álljon szószerint
itt az alábbi:
Szőllő eladás
és Vevési Szerződés
A lent megirt
helyen és üdőben egyrészről Nikolics Nesztor mint eladó - más részről Fasching
József mint vevő - kik is Tanácsunk termében önkéntesen meg jelentek, és élő
szóvali elbeszéllésök után következő szerződés tétetett.
1-ször Én
Nikolits Nesztor a diásban fekvő egy kapa szőllőmet semmi mással szabad kézből
eladom és örökös birtokába bocsájtom tős Szomszédom Fasching Józsefnek
Száznegyvenöt forintért Váltóban úgy, hogy a vevő ezen szerződés átvételével a
megirt öszveget lefizetni köteleztesen.
2-or Ellenben
én Fasching József a fent érintett szőllőt haszonvehető tulajdonommá veszen 145
ftkért, és a lefizetésre megirt mód szerént magamat kötelezem.
3-or Én
Nikolits Nesztor a kitett 145 fkot: mint az eladott szőllőm árát a vevőtül a
mai napon köszönettel hogy felvettem légyen megismérem: azért is őtet ezzel
megnyugtatom. Mire nézve az eladónak úgy utódjainak a vevőn vagy maradékain
többé keresendjük nem lehet, miről ezennel le is mondanak.
4-er Az
elülfordulandó költség a vevőt illeti.
Melly
szerződés az illető felek előtt értelmessen felolvastatott, azok azt egész
tartalmában jóvá hagyták; azért is egymás költsönös neveik alá irásával, ön
kezeik körösztvonásával megerősitve a vevő félnek mint birtokbiztositó levele
kezére adatott. Költ D.Szektsőn 11.december 1846.
Fasching József s.k. Nikolits
Nesztor
mint vevő keze vonása mint
eladó és
pénzfelvevő.
Hogy jelen
szerződés az illetőknek felolvastatott – és azok azt mielőttünk egész
kiterjedésében igazolták légyen – hitelesen bizonyitjuk. K.m.f.
kiadta: Bernits István s.k. Popovics
Szovro Biró
hites Jegyző N. N. Tanácsosok
No.15.Dto 9-o
Januarii 847
Az uradalmi
jogok fenntartása mellett jelen szerződés helybenhagyatik. Kmf.
Hatos Gusztáv
urad. fiscalis.
A külső oldalon ez áll:
Szőllő eladás és Vevési
Szerződés
Mely a bent érintettek közt
aláiratott
Lent:
Fasching József
birtok
levele
Szőllőrül
Vannak esetek, amikor a
gazda földjét nem műveli, hanem kiadja bérbe. Ilyenkor a bérösszeg gabonában
vagy pénzben lesz fizetve. De nem egy esetben részesművelésre is. A bérösszeg
természetesen változó nagyságú. A jelenben egy-egy hold után 1-, de legtöbb
esetben két q.-mázsa búza szokott lenni, a föld minősége szerint. De a föld
utáni adót a bérbeadó fizeti. Részes művelésre a birtoktest leginkább feles
szokott lenni, ilyenkor a feles több évig műveli a részesföldet. A feles földek
kiadása három, hat évre történik és ezalatt a feles gazda három évenkint az
egész birtokot betrágyázni tartozik. A tulajdonos megtériti a feleknek a
vetőbúza, rozs, árpa, zab és burgonya felét. Egyéb vetőmagot a feles ad. A
szalmát egészen a feles kapja. Ezért tartozik a földek jó karban tartásáról és betrágyázásáról
gondoskodni.
A gazda harmados, sőt
negyedes művelésre is ad ki földeket. Rendszerint csak kukorica és répa vetés
lesz így kiadva. Ha a föld harmados, akkor a földtulajdonos szántja, de a
részes a saját magjával veti. Ezentúl az egész munka a részesé, kivéve a
hazatakarítást. A negyedes művelésnél a gazda adja a kapás vetőmagot. A földet
szántja, a veteményt megekézi, a termést hazatakarítja. Ezzel szemben a részes
végzi a vetést, a vetemény szükségszerű kapálását, a termény fel vagy
megszedését és a földet a jövő évre, művelésre alkalmassá teszi azáltal, hogy a
terménymaradványokat eltávolitja. Ilyen részes földeket leginkább a nagyobb
gazdaságok adnak ki. Ezek a 100 kat.holdon felüli gazdaságok. Ezek közül a
legnagyobb kiterjedésű a Gróf Jankovich Bésán József gazdasága. Ennek a
gazdaságnak művelési ágakra való felosztása feltüntetve:
Uradalmi birtokok művelési ágak szerint
szántóban . 950 k.h.
kertben. 19 k.h.
rétben... 80 k.h.
szőlőben. 3 k.h.
legelőben... 687 k.h.
erdőben.... 630 k.h.
nádas és egyébben 2 k.h.
összes termő-területben 2371 k.h.
Földadó mentes területben.. 628 k.h........ 567 öl
Összesen 2999 k.h. 567 öl
A gazdaságnak fő terménye a
búza. Főképpen az 1201-es bánkutit termeli. Ebből eladásra is kerül. De termel
kisebb mennyiségű rozsot, takarmányárpát és közönséges zabot is. Ezt leginkább
csak a saját céljaira. Különösen sok Fleischmann-, lófogú és egyébb tengerit és
vegyes burgonyát is termelnek, amelyet a nagy számú és igen szép mangalica
sertések táplálására, hizlalására fordítanak. Évenkint több vagon hízott
sertést exportálnak.
Babot, bükkönyt, baltacimet,
mohart és lucernát magban jelentős mennyiségben bocsájtanak eladásra.
A gyümölcstermelés dacára annak, hogy már számottevő öreg és termő gyümölcsfái vannak, jelentéktelen, aminek oka az, hogy egyes gyümölcsnemekből ahány fa van, annyi fajta. Azonban a gazdaságnak e téren való kihasználására az utóbbi 5-6 esztendőben örvendetes és úttörő munka indult meg. A hazai oldalon egy nagyobb kiterjedésű manduláskert lett telepítve. Minthogy azonban a területe elég zord fekvésű, és különösen az északi szélnek és kései fagynak majdnem mindig ki vannak téve, ez nem a legjobb kilátásokkal kecsegtet. Már a telepítés is rosszul sikerült, amennyiben igen nagy hiányszázalékkal eredtek meg az elültetett csemeték. A mandula csemeték pótlásának és nem kielégítő eredményének szüleménye lett, hogy a további pótlás körtecsemetékkel folyik.
A másik új telepítés a szigeti dunamajor körül elterülő földek almafákkal való betelepítésével indult meg. Ez már sokkal szerencsésebb elgondolás eredménye azért, mert a Sziget egész terjedelmében a lágymagúak és némely csontmagúaknak valóságos eldorádója. Ezt a területet az Isten is gyümölcsöskertnek teremtette.
Az uradalom a fent említett sertéseken kívül, amelyek törzskönyvezettek, törzskönyvezett tarka- és szilaj magyar marhát tenyészt. A magyar fésűs juhállománya megtekinteni való. Melegvérű lótenyészete sem sok kívánni valót hagy maga után.
Erdőgazdasága leginkább a saját szükségletének fedezetére van berendezve.
Évenkint tevőleges mennyiségű rost-kendert is termelnek. A szerb megszállás után egyik majorsági helyiség rostszálak elraktározására lett berendezve, de rövid idő múlva ennek működése be lett szüntetve.
A szerb megszállás után, a vagyonváltság földek kihasítása után a hazai uradalmi földek annyira megfogytak, hogy ezek kezelése nehézségekbe ütközött, s így a tagosítás alkalmával átvitték a Szigetbe, és az ottani uradalmi területekkel egyesítettek. Johannidesz Géza uradalmi tanácsos fáradhatatlan és odaadó munkássága megbecsülendő nyomokat hagyott a gazdaságban.
Papp Illés tulajdonában levő Kutas puszta áll:
Ez a gazdaság túlnyomóan 1201-es bánkúti búzát termel. Egyéb szemes termelése a vegyes zab, burgonya és, sok kukorica, de ezeket mind a saját gazdaságában értékesíti. Kiemelendő a sertéstenyészete, és sertéshízlalása. A gazdaságát saját maga kezeli.
Beslin Milivojné gazdasága felölel:
A gazdaság leginkább az 1201-es bánkúti búza termelésére szorítkozik, de azért egyéb, a búzán kívül vegyes zabot és tengerit termel. Sertésztenyészete megemlítendő. A gazdaság kezelője Szekeres István zárgondnok, Kiliti István ispán.
Hild János gazdasága feloszlik:
Ennek a gazdaságnak fő terménye az egyéb fajtájú búza, de termel babot és tengerit. Sertéstenyészete és hizlaldája kifogástalan. Fehérbora zamatos. Gazdaságát maga vezeti
Kiss István gazdaságának része:
Gazdasága az előtte felsoroltakéval azonos termékeket produkál. Gazdaságát a tulajdonos vezeti.
Faller József gazdasága. Területéből:
Mint józan, szorgalmas törekvő gazda szerezte meg tekintélyes gazdaságát. Ma már azonban nincs meg, mert gyermekei közt osztotta fel.
Habich György gazdasága. Magába foglal:
Vegyes búzát, tengerit termel. Sertéstenyészete és hizlaldája említésre méltó. Szarvasmarha tenyészete jó, vegyes fajtákkal.
Krammer János gazdasága feloszlik:
Gazdaságát maga kezeli. Sertéstenyészete jövedelmező.
A kisebb földmívelők kezén van:
A községnek Isten áldotta határában minden termény, majdnem kivétel nélkül jól díszlik. De legfőbb terménye a búza. Eddig előszeretettel termelték a vörös kalászosat, itt-ott a tar búzát, kísérletet tettek egyéb búzákkal is, de valamennyi közül legjobban bevált az 1201-es bánkúti.
Rozsot csak elvétve vetnek, azt is csak a Szigetnek homokosabb területein. Kenyérnek csak a legritkább esetben lesz használva. Többnyire, mint takarmány lesz értékesítve.
Zabból vegyes fajtát termelnek. Termelésére nem nagy súlyt helyeznek. Annál elterjedtebb a tavaszi és őszi árpa termelése. A tavaszi árpát a legtöbbször mint sörárpát, az őszit pedig mint takarmányárpát értékesítik. A sörárpa jó minőségű szokott lenni. Az első világháború előtt eléggé elterjedett volt a köles termelés is.
A kapásnövények között a legfontosabb a tengeri. Igen vegyes fajtákat termelnek. Burgonyából is a legvegyesebb fajtákban folyik a termelés. Néhány évvel ezelőtt a burgonya betegségek súlyos károkat okoztak. Ez ellen a vetőmag felújításával küzdöttek sikeresen. A takarmányrépából leginkább az oberndorfi sárgát, és az eckendorfi vöröset termelik.
Takarmány magvak közül a baltacin, lucerna és moharmagot termelik. Különösen a lucernamag termelése mutat nagyobb és fokozottabb elterjedést az első világháború előtt.
A hüvelyesek közül különösen sok fehérbabot termelnek. Ennek nagy részét a kereskedelemnek szánják. Többnyire a tengerivel felváltva, egy sorba vetve termelik. A szekcsői bab kiválóságánál fogva igen keresett. A környékben termelt babot előszeretettel innét exportálják, hogy a látszata szekcsői termésű legyen. Kevés tarkababot is termelnek, de inkább saját használatra.
A bükkönytermelés terén nem dicsekedhetnek nagyobb eredményekkel. Bár egyes helyeken ennek termelése elég szép hasznot biztosít a gazdáknak. Úgy hiszem, érdemes lenne a gazdáknak a viktória borsó, valamint a szójababtermeléssel is foglalkozni. Történtek kísérletek kisebb, 100-200 négyzetöles területeken a ricinus magjának termelése körül, de az eredményt nem ismerem.
Az ipari növények közt elég gyakran találkozunk a rostkender termeléssel. Ezt azonban a termelők csak a saját céljaikra termelik. Anyagát feldolgozzák egész a szövőszéken való felhasználásáig.
A határunkban termelt gabonaneműkből a piacra került évenkint átlag, búzából: 12000-15000q, a tavaszi árpából 800-1000q, a zabból: 1200-1500q, csöves- és morzsolt tengeriből 4600-9000q, és fehér babból: 2100-2500q. Eladásra kerül még burgonya, lucerna, és baltacin mag. Kenderkórót csak az uradalom ad el, mintegy évi 3-4 vagonnal.
Bortermelése a filoxéria járvány idejétől kezdődőleg erősen hanyatlott. Csak a világháború lezajlása után indult meg a szőlőtelepítés, de azért még ma sem lehet arról szó, hogy kivitelre is jut a termelt borból. Csaknem teljes egészében helyben fogy el a község egész bortermése. Valamikor jó híre volt a szekcsői vörös és siller boroknak. Ma már leginkább fehérbort termelnek. Csemegeszőlő alig van. Pedig ha meggondoljuk, hogy innét szőlő szállítása milyen nagy előnnyel eshetnék meg hajón, és milyen értékes anyagi előnyt jelentene ennek termelése, bizonyára több asztali szőlőt termelnénk. Ez idő szerint csak Feltzner János, özv. Ungár Gézáné és Halász Ferenc termel alig valamelyes asztali szőlőt. Vajha példát vennének a szekcsői bortermelők fokozatosan átoltanák borszőlejüket, és asztali szőlőt termelnének.
Gyümölcstermelése meglehetősen szegény. Az oly kiválóan alkalmas határban, mint a szekcsői, 1000 mázsa számra kellene termelni. Annak a kevés gyümölcsnek, ami itt terem, sincs megszervezve az értékesítési lehetősége. Az eddig termelt gyümölcsök közül szóra érdemes a besztercei szilva, pamuk alma, árpával érő - vagy mint itt mondják - cukorkörte, dió és birs termelése. A dió a hazai oldalakon kiválóan jól érzi magát. A Szigeten pedig mindennemű gyümölcsnek, hogy úgy mondjam, eldorádója van. Érdemes volna tömegtermelésre berendezkedni.
Az utóbbi időben akadnak gazdák, akik egész gyümölcsösöket telepítettek 50-100 fáig. De egy nagy hibába estek. Nem csak, hogy nem egy neműt nem ültetnek, hanem minden neműből, ahány darab, annyi fajta. A jó tanács helyett majd a saját káruk fogja megtanítani helytelen elgondolásukra.
E helyen kell megemlítenem, hogy Bari József szigeti lakosnak van egy diófája, amely csak június elején rügyezik. Ebből kellene szaporítani, miután a fagykár itt csaknem kizárt.
Záradékul meg kell említenem, hogy a gyümölcsfakártevők elleni védekezés még igazán nagyon is csecsemőkorát éli. Több ígyekezetet kíván, s nagyobb szeretetet.
Állattenyészete sem bír meg erősebb kritikát. Noha a világháború után időben némiképp fellendült. Különösen a sertéstenyésztés terén mutat nagyobb lendületet. Az utóbbi időben leginkább az angol sertések tenyésztésére billen a mérleg.
Szarvasmarha tenyészete a piros tarka fajtákban mutat szembeszökő eredményeket az utóbbi 80 év alatt. Azonban a törzskönyvezett fajták tenyésztésére mindez idáig nem került sor. Lassan megy itt általában a gazdasági fejlődés. De bízzunk a jövőben, és higgyük, hogy az ifjabb generáció itt is ki fogja venni a maga részét.
A selyemtenyésztés, bár a lakosok közül már évtizedek óta foglalkoznak vele, fejlődést nem mutat. Pedig az Alszögben (a község déli része) sokan volnának, kiknek anyagi előnyt jelentene e gazdasági ág felkarolása. Vannak, akik a méhészettel is foglalkoznak. Ez az őstermelési ág ma már úgyszólván teljesen kimerült. De különösen nagy hátrányára volt a határ tagosítása. Azóta csak a gyümölcs- és akácfa virága ad némi méztermést, melyből a méhésznek csak alig jut valami, mert nyáron, és különösen ősszel a lisztesfű eltűnésével alig jut annyi a méhek számára, hogy a létfenntartásukhoz elegendő.
Határunkban mesterséges haltenyésztésről alig lehet beszélni. De a dunai halászat már az őskorig visszamenőleg megvolt, és csak az 1660-ban kelt kir. Adománylevélben lett a helyi halászat a törvényes keretek tartozéka. Azóta a szekcsői uradalom egy része el lett adva, s így a halászat a comorcini (közbirtokosság) kezére került. 1913-ban a comorcini birtoka eladatott, s így a dunai halászati jog fele gr. Jankovich-Bésán Józsefre maradt. A másik fele pedig vétel jogán néhai Ungár Gézáé, Eilingsfeld Jánosé, Habich Györgyé, néhai Frányó Jánosé, Kappelmayer Istváné és Hermann Józsefé.
A halászatra nézve a Duna napról-napra alkalmatlanabb lesz, miután az árterületek teljesen megszűnnek, és így a szaporításra alkalmas hely ma-holnap nem lesz. De nagy veszedelmet jelent a halgazdaságra a falánk és szapora törpeharcsa is. Valamikor (40-50 évvel ezelőtt) a halászat jövedelmező ipar volt, de ma már alig akad halász iparos.
A gazdálkodás lehetőségeire nézve új korszakot nyitott a határ tagosítása, s eltűntek azok a nehézségek, amelyeket csak így lehetett elérni. Ezután nem kell a gazdának 6-7 km-es utat megtenni, míg földjeire ér. De nincs kitéve annak sem, hogy a szántás-, kalapálás-, vetés-, és aratásnál, ne használhassa ki egész napját. Nem veszít annyi barázdát. Egy helyben végezheti napi teendőit. Állandóan szemmel tarthatja birtokát. Nem merül ki testi ereje a sok lótás-futással.
Hosszú éveken át vajúdott a tagosítás, míg végre megmozdult néhány gazda –Tibor Béla tanító vezetésével- és szorgalmazta a tagosítás megvalósítását, melyre végre 1936. Év április hó 31-én, a földművelésügyi miniszter 79045/1929.VI/3., és 103503/1935.VI/2. Számú határozata folytán meg is indult.
A tagosítás ellenőrző és végrehajtó hatósága a pécsi királyi törvényszék, kiküldötte Dr. Dőry Dénes törvényszéki bíró és egy mellé rendelt törvényszéki jegyző.
Birtokrendező mérnök Papp János, helyettese Lenkei Ferenc. Birtokrendező mérnöki vizsga letételére jogosult alkalmazott mérnökök és alkalmazásuk időtartama: Huth János okleveles mérnök, 1936. ápr. 1-1937. aug. 1., Fehér József okl. mérnök 1937. Jan. 1-1937. Júl. 1.
Egyéb munkára kiküldött mérnökök: Rátz Lajos műszaki főtanácsos, Bogisich Rezső műsz.tan., Ötvös József műsz.tan., Csontai Ágoston műsz.tan., Suba Árpád műsz.tan., vitéz Horváth Lajos műsz.tan., v. Peterdy Arthur műsz.tan., Derzsy István főmérnök, v. Kelédy Béla főmérnök, Hőgyész Gyula mérnök, Gabona László mérnök, Zimányi József s.mérnök és Hadler János járásbíró.
Miniszteri kiküldöttek: Mélt. Hollóskuthy Antal gazdasági főfelügyelő, mélt. Szilágyi Béla min. tan. XIII. ügyoszt. Vezetője, nyug. Dr. Tátray István műszaki tan. XIII. ügyoszt. Vez., mélt. Makay Gyula min. tanácsos 22. Földm. fü., mélt. Vit. Kovács Elemér táblabíró.
Segédmunkára alkalmazottak: Konrád Jakab mérnök, Fort Ferenc mérnök, Stef Vazul okl. mérnök, Jancsik András, Takács István mérn. Rajzoló, Szilvássy Gyula mérn. Rajzoló, Schehrer Rafael, Schaffler János, Mracskó János, Hámory János és Sári Iván irodai alaklmazottak. Farkas János telekkönyvvezető.- Továbbá Horváth Rezső gazd.fü.bb.elnök és Harász István g.fü.h.elnök.
A tagosítással kapcsolatos kiosztási munkálatok 1938. Évi július hó 1-én fejeződtek be. Ettől kezdve, a beadott panaszok felülvizsgálsa tartott 1938. Évi szeptember 30-ig.
A tagosítás most először történt meg, de a határ részletes felmérése először 1885-ben, másod-ízben 1910-ben volt.
|
Sor-szám |
Kérdés |
Adat |
Jegyzet |
|
|
I. Általában |
|
|
|
1. |
A község egész területe |
16961 hold 1587 öl |
|
|
2. |
Tagosított terület a kiosztási munkálatok szerint |
6248 hár. 7359 m. |
|
|
3. |
Lakóházak száma |
1640 |
|
|
4. |
Lakások száma |
5881 |
|
|
|
II. A tagosított területen |
|
|
|
5. |
Helybeli birtokosok száma (férj, feleség egy birtokosnak számít) |
1531 |
|
|
6. |
Idegen községbeli birtokosok száma |
210 |
|
|
7. |
Birtok-tagok száma tagosítás előtt |
9972 |
|
|
8. |
Birtok tagok száma tagosítás után |
2936 |
|
|
9. |
Földrészek száma becsaláosztásokkal együtt tagosítás előtt |
29420 |
|
|
10. |
Hány tagban történt kiosztás? |
Általában egy tagban |
Kivéve a visszatartott erdők, szőlők tulajdonosait, ezek általában két tagban |
|
11. |
Elhelyezett birtokhatárkövek száma |
6851 |
|
|
12. |
Mekkora közlegelő hasíttatott ki? |
---- |
|
|
13. |
Történt-e belsőség kiegészítés és mekkora? |
26 hold 1398 öl |
Házhely megújítás |
|
14. |
Kiosztott új házhelyek száma? |
---- |
|
|
15. |
Régi dűlőutak területe? |
280 h. 676 öl |
|
|
16. |
Új dűlőutak területe? |
417 h. 1226 öl |
|
|
17. |
Útlevonás ezrelékben |
18 |
|
|
18. |
Új vízlevezető árkok hossza? |
1392 öl |
|
|
19. |
Új utak hossza |
164,851 öl |
|
|
20. |
Kiépített új utak hossza |
---- |
|
|
21. |
A dűlők hossza, maximum és minimum |
260 öl, 40 öl |
|
Lássuk a rövid mérnöki összefoglalót a tagosítással kapcsolatban.
A Duna jobb oldalán, lévén ez a terület dombos, a törvényben előírt és megengedett emelkedési százalék arányában történt az új úthálózat vezetése. Keleti határát ennek a területnek, képezi a törzskönyvezett, 6-os számú Budapest-Eszéki út nyugati széle. A hazai oldalon a belsőségekből kiindulva két út szeli át ezt a területet. Egyik a Palotabozsokon át vezető, 16 méter széles-, a másik a Somberekre vivő 14 méter út. Mind a két út a régi helyén marad, mert egyes szakaszokon olyan mély bevágások vannak, hogy eltérni ettől nem lett volna célszerű. Ugyanezt a részt három völgy szeli át és e völgyekben áthaladó csatornák a tagosítás befejeztéig nem hozattak rendbe, noha a közigazgatási bejárás megtörtént és a tárgyalási nap is megtartatott. Minden völgynek két oldalán egy 6 méter széles út van. A gazdák itt, mint átnyúló tagot rétben és szántóban kapták. Itt, a hazai részen, a dűlőutak párhuzamosítása, dacára a domborlati viszonyoknak, sikerült. Ennek a határterületnek nyugati sarkában, kkét helyen is egy bizonyos terület a Pécs-bátaszéki vasút tulajdona. A kisajátítási terv és a terület bár megvolt, a vasút az átirata szerint azt a területet fogadta el, amely a tagosítással kapcsolatosan lett megállapítva. A vasút régi területe 878 öl +5h. 1559 öl, az új területe pedig 911 öl + 5h. 1439 öl. Az adott különbség, mely 87 ölet tesz ki a vasút kárára.
Túl a Szigetben az úthálózat megoldása nehezebben ment, pedig a terület sík. Ezt a szétszórtan álló 240 tanya okozta. Itt a főbb útvonalak: Dunaszekcső-szeremlei út, mely 12 méter széles, a Dunaszekcső-bátmonostori-, ugyancsak 12 méter-, a Dunaszekcső-mohácsi, mely 10- vagy 8 méter széles. Ezeken az utakon belül, a tanyák megfelelő elrendezése dacára is, az utak párhuzamosítottak.
Tagjukat az érdekeltek egy tagban kérték és kapták. Ez azért volt lehetséges, mert a felek közül sokan kijelentették, hogy birtokrészüket, bármelyik oldalon elfogadják, ha azt egy tagban kapják meg. Ezt a kívánságot megkönnyítette az, hogy Gr. Jankovich-Bésán József, a hazai 300 holdnyi földjét átkérte a Szigetre. Csak azok kapták két tagban az illetményeiket, akik ragaszkodtak az erdeikhez vagy szőlőikhez. Ezeknél is fígyelembe vétetett, hogy lehetőleg a megtartott területek közelébe kapják tagjukat.
Az állami mérnökök 103 panaszt tettek a kiosztással kapcsolatban, míg az eljáró bíró által 27 volt felvéve. Összesen 130-at. A panaszok közül a helyszínen visszavontak 28-at, elutasított 22-, elintézve lett 15 panasz. Gazdasági panasz volt 42. Ezeket pénzben kártalanították. Elintézést nyert még 23 pör. A panaszok ellen felfolyamodással hatan éltek. Három a kiosztási tervezetet nem fogadta el. Ezek felfolyamodással éltek a törvényszék- és a táblánál, de mind a két helyen el lettek utasítva. Halasztó hatásúak ezek nem voltak, s így az érdekeltek tagjaikat, saját kívánságukra 1938 tavaszán, birtokukba vették.
Birtoktípus hold |
Birtoktípu-sok száma: férj feleség, egynek számít |
Régi birtokok |
Új birtokok |
||||||||
|
Területe |
Száma |
Átlagos terület |
Területe |
Száma: |
Átlagos terület |
||||||
|
Hold |
Hold |
Öl |
Hold |
Hold |
Öl |
||||||
|
Tagosított terület |
0-2 |
Helybeli lakos |
570 |
1135 |
2561 |
|
709 |
1078 |
1235 |
|
1396 |
|
Idegen helységből |
115 |
111 |
196 |
|
906 |
111 |
155 |
|
1146 |
||
|
2-5 |
Helybeli |
339 |
1951 |
2062 |
|
1514 |
1889 |
663 |
2 |
1359 |
|
|
Idegen |
34 |
126 |
145 |
|
1390 |
126 |
48 |
2 |
1000 |
||
|
5-10 |
Helybeli |
281 |
2037 |
2058 |
|
1584 |
2403 |
427 |
5 |
1004 |
|
|
Idegen |
21 |
53 |
29 |
1 |
1324 |
53 |
9 |
5 |
1422 |
||
|
10-20 |
Helybeli |
194 |
2119 |
1725 |
1 |
365 |
2440 |
2511 |
9 |
970 |
|
|
Idegen |
21 |
182 |
68 |
2 |
1082 |
182 |
13 |
14 |
|
||
|
20-50 |
Helybeli |
134 |
1867 |
572 |
3 |
422 |
1476 |
119 |
12 |
645 |
|
|
50-100 |
Helybeli |
23 |
403 |
126 |
3 |
317 |
349 |
8 |
43 |
1000 |
|
|
100 h. felül |
Helybeli |
9 |
847 |
430 |
2 |
52 |
751 |
5 |
150 |
320 |
|
|
|
Összesen: |
1741 |
10858 |
9972 |
- |
- |
10585 |
2936 |
- |
- |
|
A legjobban elaprózott törpe kisbirtokok
|
A birtokos neve |
Területek |
Régi földrész-letek száma |
Új tagok száma |
||||
|
Összesen |
Egy régi földrészlet átlaga |
||||||
|
Hold |
Öl |
Hold |
Öl |
||||
|
0-2 |
Heim Mátyásné sz. Huber Klára |
|
1369 |
|
274 |
5 |
1 |
|
Huber János |
1 |
1245 |
|
356 |
8 |
1 |
|
|
2-5 |
Schmidt Istvánné sz. Krammer Borbála |
2 |
1189 |
|
365 |
12 |
1 |
|
Özv. Mayer Ignácné sz. Mayer Teréz |
4 |
1536 |
|
317 |
25 |
1 |
|
|
5-10 |
Wagner József, nős Walter Máriával |
9 |
595 |
|
484 |
31 |
1 |
|
Weber Mihályné sz. Walter Klára |
7 |
162 |
|
540 |
22 |
1 |
|
|
10-20 |
Sümegi Józsefné sz. Kakány Verona |
13 |
995 |
|
1037 |
21 |
1 |
|
Ifj. Bozsér András, nős Kocsis Júliával |
17 |
351 |
|
1182 |
24 |
2 |
|
|
20-50 |
Müller Józsefné sz. Krammer Erzsébet |
35 |
1195 |
|
1585 |
36 |
1 |
|
Hild András, nős Werner Máriával |
39 |
366 |
|
1161 |
54 |
2 |
|
|
Összesen: |
132 |
1003 |
|
730 |
23.8 |
1.3 |
|
A területek megoszlása minőségi osztályok szerint
|
Minőségi osztály |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
|
Minőségi arányszám |
1000 |
1050 |
1150 |
1300 |
1800 |
2600 |
3200 |
4000 |
10000 |
|
|
Terület |
2168-109 |
4357-1163 |
2253-1417 |
968-324 |
506-179 |
288-1569 |
153-274 |
142-1000 |
13-475 |
|
|
Pénzbeli egyenérték |
480 |
458 |
415 |
356 |
258 |
181 |
150 |
121 |
|
|
Be nem tagosított területek felmérése
A tagosított területek végeztével 1938. Évi április hó 19-én indult meg a nem tagosított területek felmérése. Elsőnek a Magy. Kir. Állami 11. Földmérési Felügyelőség megbízásából vitéz Viszlay Ferenc, Eigner Alajos s Lagler Róbert indították meg a földmérési munkálatokat a háromszögeléssel. A tulajdonképpeni földmérés csak május 15-én vette kezdetét, amikor a Felügyelőség kiküldöttei mind együtt voltak. Ezek két csoportba lettek beosztva. Egyik része a hazai oldalon, a másik a Szigeten végezte munkáját. A hazai oldalra beosztottak voltak vitéz Viszlay Ferenc tanácsos, Papp Ferenc tanácsos, Eigner Alajos, Fülöp István, Gergelyffy Ferenc, Gartner Ferenc és Lagler Róbert mérnökök. A szigeti oldalon Lengyel János tanácsos, Bucska Hugó Ács István, v. Mérnök János, Veleznai Keresztély, Paróczy Vendel mérnökök és Cziglina János, mint segéderő dolgoztak. A felügyeletet gyakorolták Papp Gyula műszaki főtanácsos, pécsi felügyelőségi főnök és Mersich Róbert miniszteri tanácsos. Segéderőként voltak alkalmazva Kupferschmidt Antal és Perger Ferenc.
Az általuk felmért terület kitesz a Duna medrével együtt 6103 kat. holdat és 1587 négyzetölet. Egyéb, e földméréssel kapcsolatos eseményekről, mint például a panaszok számáról, azok elintézéséről semmiféle értesítést nem adhatok, bár tudom, hogy voltak, kik alkalmat vártak, területüknek helyesbítésre vonatkozóan.
Gazdasági életünk fellendülése a fenntieken kívül sokat köszönhet a Baranya vármegyei Gazdasági Egyesületnek. A gazdákat gazdasági tanácsokkal, anyagi támogatások kieszközlésével, javított vetőmagvak beszerzésének elősegítésével segítette. Két mintagazdaságot szervezett a gazdák okulására. Az egyik Bari József-, a másik pedig Kappelmayer József gazdasága.
Fontos szerepet tölt be a vetőmagvak tisztítását végző szelektor is, mely a község tulajdonát képezi.
Ugyancsak hasznos szolgálatot teljesít a község gazdasági életének fejlesztésére, a helyi gyümölcstermelést szolgáló faiskola is. Ez a vármegye alispánjának rendeletére 1926-ban kezdte meg működését. Célja, hogy a lakosokat olyan nemű és fajta gyümölcsfákkal lássa el, amely ennek a vidéknek leginkább megfelelnek. A legnagyobb lehetőséggel ápolja a tömegtermelést. Csak kevés fajtát szaporít.
A gyümölcstermelés érdekében hatékonyan kívánt részt venni a „Baranyavármegyei Gyümölcstermelők Egyesülete is. Ezért 1939-ben egy három napos gyümölcsfa védelmi tanfolyamot rendezett. Ezt Dortsák László úr, gyümölcstermelési vármegyei intéző március hó 18-ától 20-áig tartó időben tartotta meg. A tanfolyamra 29 hallgató közül két napig volt hallgató 10, 1 napig 15-, 1 napig 2, és 1/4 napig kettő. Az ügy iránt tanúsított közöny, egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy a jövőben egy ilyen tanfolyam megismételtessék.
Ugyancsak 1939. Év január 9-ei kelettel indult meg a téli gazdasági tanfolyam és befejeződött 1939. Évi március hó 15-én. Ez azzal a céllal indult meg, hogy Dunaszekcső községének különösebb ifjabb generatioját a korszerű gazdálkodás elemeibe bevezesse. A tanfolyamon résztvevők számából kitűnik, hogy bizony kevés érdeklődéssel folyt le. És ha áttekintjük a tanfolyam látogatottsági jegyzékét, az ügy iránti közömbösség még szembeszökőbbé lesz. Az összes jelentkezők száma 37 volt. Ezek közül mulasztás nélkül hét vett részt. Egy előadást mulasztott hét. Kettőt három. Hármat, egy. Négyet, egy. Hetet, egy. Nyolcat, egy. Kilencet, egy. Tizet, kettő. Tizenegyet, egy. Tizennégyet, egy. Tizenhatot, egy. Negyvennégyet, egy. Kimaradt hét.
A téli tanfolyam vezetője volt V. Keresztes Fischer Ferenc mohácsi járási gazdasági felügyelő és az oktatásban részt vettek a helybeli értelmiségiek. A záró ünnep egy kiküldött miniszteri vizsgabiztos, az előadók, a hallgatók és a jelen volt vendégek részvételével folyt le.
A szőlő- és gyümölcstermelő lakosok érdekeit előmozdítani az 1898-ik évi XXXI.t.c. rendelkezései szerint, a hegyközségnek kötelessége. Községünkben a hegyközség megalakulásának 1939. évi február havának 25. napján kellett volna a törvényes keretek között végbemennie, minthogy azonban a szabályosan összehívott alakuló közgyűlés a megalakulást megtagadta, a járási főszolgabíró 1084/1939. számú jelentésére, a Baranyavármegye alispánja 423/1939. számú átiratával, a hegyközség tagjait 5 évre kinevezte. A kinevezett hegyközségi tagok: Bogár János elnök, Halász Ferenc hegybíró, Mózes István, Bari József, Szabó János, Szemelácz János, T. Balogh János, Balog József, Ferenci György, Deli József, ifj. Matus Ferenc, Habich György, Faller József, Krammer Mátyás, ifj. Hild János, gróf Jankovich-Bésán József, Müller József (Ficensz), Walter József, Kiefer József és Wagner Ádám választmányi tagok. Az érdekelt gazdák, a legszebb reményekkel várják a hegyközség áldásos működését.
Végül meg kell még említenem, hogy a járási mezőgazdasági bizottság helybeli tagjai Faller József, Leimszieder Lajos és Mayer József.
Mezőgazdaságilag Dunaszekcső az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamarához tartozik.
Iparűző lakosság községünkben már a legősibb korban is lakott. Akkor még háziipar formájában űzte iparát. Az iparágak közül elsőnek a mindennapi élet fenntartásához szükséges eszközök készítése (halászat, vadászat) fejlődött ki. Ezeket követte a lakás-, ruházat- és életbiztonsággal összefüggő eszközök elkészítése.
Csak jóval később forrott ki egyes használati tárgyak iparszerű előállítása. Kiforrott iparról azonban még szó sem lehetett.
El sem volna képzelhető, hogy a római településekkel egyidejűleg itt iparosok ne települtek volna le. Már a rómaiak előtt itt élő keltáknak fejlett ipara volt. Különösen kitűntek a kocsígyártásban és agyagiparban.
A honfoglalás kezdő szakában, amikor az itt letelepült Ete várát építtette, feltehető, hogy hozzáértő iparosokat alkalmazott, és tímárokat, vargákat is telepített. De bizonyos adataink az iparra nézve csak törökök megszállása idejéből maradtak ránk. Az akkor községünkben lakó iparosok, mint pl. a malom-, viaszöntő-, a festő- és húsvágó iparosokról, mint megadózottakról van említés téve[56].
Később az 1741-ben kelt úrbéri szerződés 8. pontja emlékezik meg nagy általánosságban mesteremberekről.
A tulajdonképpeni ipari élet a céhrendszer bevezetésével lendül fel. A céhek itteni működésének kezdőszakát, sajnos homály borítja. Úgyszintén, hogy milyen céhek működtek itt legkorábban, szintén a múlt idő fátyla takarja. A céhekre vonatkozó legrégibb értesülésünk 1864-ből datálódik. Eddig a szekcsői iparosok a mohácsi céhhez tartoztak. Tanulságos betekintést enged, az 1864-ben Baján nyomtatott németnyelvű , szekcsői céhekről összeállított alapszabályok füzete. Ebből megtudjuk, hogy milyen céhek működtek itt. Némi betekintést nyújtok e füzetecske tartalmának rövid kivonatával.
Az 1.§ szerint a Dunaszekcsőn székelő céhipar egyesület magába fogadja az összes iparosokat, akik Bár, Bozsok, Somberek, Véménd, Szebény és (Rác) Cselegörcsöny községben laknak vagy ezután telepednek le.
A 4.§ negyedik bekezdés szerint, ha valamely iparág 50 tagot meghalad, úgy 5-5 tagot küldhet ki a társulatba.
A 9.§ 4. Bekezdés szerint, minden választmányi tag egy évre lesz megválasztva. Két egymást követő évnél hosszabb időre nem választható. A választmány 12 rendes és 6 póttagból áll. A póttagok csak szekcsőiek lehetnek.
A 12.§ első bekezdése szerint a fő- és elöljáró, a pénztárnok és jegyző, három évre választtatnak. A három első és az atyamester állása tiszteletbeli, de a jegyző 30 frt. Fizetést élvez, akinek nem kell iparosnak lennie.
A 18.§ szerint az atyamester dolga, hogy a jelentkező munkanélkülieket elhelyezze és munkakörét a főelöljáró állapítja meg, kinek mindig rendelkezésre kell állnia.
A 25.§ előírja, hogy minden tag évi 2 frt. tagdíjat fizet, négy egyenlő részletben.
A 29.§-ban áll, hogy a segélyre szorult tagok és azok özvegyei vagy árvái, segélyben részesítendők. A segély lehet ideiglenes kölcsön vagy ajándék.
A 31.§ állapítja meg, hogy a tanonc 4- vagy 2 évre lesz leszerződtetve, de mindig 6 heti próbaidővel.
A 34.§ mondja ki, hogy a tanonc a közgyűlés hozzájárulásával szabadul fel, aki a plébánosa által igazolni tartozik az istentiszteleteken való részvételt és a vasárnapi iskola látogatását.
Az iparos céh Szekcsőn 1875-ig működött.
A szekcsői céh által kiállított bizonyítványok közül sikerült megmentenem egy kalapos, egy csizmadia, egy asztalos és egy molnár szabaduló levelet, s egy molnár mesterlevelet. Ezek közül leközlöm az egyik szabaduló- és a mesterlevelet, teljes szövegében
TANULÓ
(magyar címerpajzs a koronával) LEVÉL
Két darab 25 krajcáros okm.-bélyeg.
Céh
szabaduló levél
MI FÖL- ÉS AL ELÖLJÁRÓI s egyéb Mesterei a Duna-Szekcsői becsületes
Egylet ipartársulat Czéhnek, ezennel bizonyítjuk, hogy Huitz Jóseff
Duna-Szekcsői születésű ifjú, aki Detzember hó 27 1864, inasul fölvétetett, és
Gombos János Csizmadija Mestertársunk bizonyítványa szerint, magát a tanfolyam
alatt nem csak hűn és rendesen viselte, hanem a mesterség megtanulásában is
különös fogékonyságot tanusitott, a mai napon Detzember hó 29 1867 évben
általunk fölszabadíttatott s a legények sorába fölvétetett. Miért is mi a már
említett Huitz Jóseff csizmadia legény jelen Fölszabadítványunkat kiadjuk és
őt, mint szorgalmas és becsületes embert, mindenkinek ajánljuk.
Minek nagyobb hitelére a Fölszabadítvány saját czéhpecsétünkkel ellátva
szabályszerűleg kiadatott.
Kelt
Duna-Szekcsőn, Detzemb hó 29. Napján, 1867 évben.
(aláírás
nincs)
Czéhbiztos
Nagy István
FŐ-Elöljáró.
Scheierling Lőrintz,
Al elöljáró
(Ezen tanulólevél 3 cm széles, zöld keretben, 59 cm hosszú és 45 cm széles papírra van kiállítva, részben nyomtatott, részben írott szöveggel.)
Mesterlevél
Mi Fő- és Alczéhmesterek Molnár Urak czéh kiváltságos fő-ládájának
mesterei s elöljárói ezennel nyilván elismerjük, miszerint ennek előmutatója,
becsületes Gyuritza Jósef Úr, tulajdon illedelmes kérelme folytán Duna Szekcsőn
mesternek felvétetett, egyszersmind a mesterek jegyzőkönyvébe iktattatott s
ezáltal minden a cs.k.kiváltságok nyomán, ránk legkegyelmesebben ruházott
jogokban emennyiben ezek mestertársaink mindegyikét illetik, részesíttetett.
Ennélfogva legyenek felkérve kiváltképpen az ő jelen elöljárósága és a mi
mestertársaink általában és egyenkint, hogy őt Gyuritza Jósef Urat mi
becsületes czéhünk bekebelezett tagját különösen ajánlottnak tekinteni
sziveskedjenek.
Ennek
bizonyságául kiadtuk s kézbesítettük neki a jelen mesterlevelet.
Duna
Szekcsőn 1865 évi September 29. Nap.
Freytag Ferenc sk. Rusák Jósef
FÖ-czéhmester biztos. Fö-czéhmester.
Ringl Gáspár
Al-czéhmester.
(Ez a mesterlevél 5,5 cm széles keretbe van kiállítva. Fent középen aranyozott és két szemközti angyal közti magyar címerpajzs. Lent egy képen több múzsa)
1877-től 1908-ig Dunaszekcső iparosai a mohácsi ipartestület kötelékébe tartoztak. 1908-ban alakult meg a szekcsői ipartestület, a folyó évnek július 25-én tartott közgyűlésével, s ennek kebelében tömörültek a mi szekcsői iparosaink. Az ipartestület első tisztviselői voltak ifj. Müller András elnök, Klészátl János jegyző, Lőbb András pénztáros, Kupferschmidt Antal, Dimics Antal, Stenger Alajos, Berger András, Teider János, Kerner Gyula, Szingler János, Puskás József és Kalmár Ignác, választmányi tagok, Perger Antal, id. Schmidt Mihály és Szauer József számvizsgáló tagok. A jelenlegi tisztikar pedig: Müller András elnök, Mozsgay István alelnök, Turschl József jegyző, Auth Gáspár pénztárnok, Kupferferschmidt János, Theisz János, Schmidt János, Berger József, Szingler József, Králik Mátyás, Puskás Ádám, Nemes Gyula, Kleisz György, Puskás József, Fusz József és Gyarmatzky István választmányi tagok, Schmidt Antal, Malagurszky János és Fekete István számvizsgáló tagok.
Az ipartestület tagjait képezik iparágak szerint 3 ács 4 segéddel, 7 asztalos 7 segéddel, 2 bádogos, 17 borbély 3 segéddel és két tanonccal, 14 cipész 2 segéddel és 4 tanonccal, 2 csizmadia, 1 fényképész, 8 férfiszabó 5 segéddel, 6 géplakatos és lakatos 1 segéddel és 2 tanonccal, 10 hentes és mészáros 12 segéddel és 1 tanonccal, 4 kádár, 1 kalapos 1 segéddel, 1 kéményseprő 2 segéddel, 6 bognár 3 segéddel és 1 tanonccal, 14 kovács 1 segéddel, 6 vizsgázott kőmíves mester, 15 kőmíves 37 segéddel és 14 tanonccal, 3 köteles 4 segéddel és 1 tanonccal, 2 kötszövő 1 tanonccal, 1 bádogos, 9 molnár 10 segéddel és 1 tanonccal, 1 női szabó 1 segéddel és két tanonccal, 2 szíjgyártó 1 segéddel és 2 tanonccal, 5 sütő 1 segéddel és 2 tanonccal, 2 szobafestő 2 segéddel és 2 tanonccal, 1 szűcs és 3 takács. Összesen van 152 önálló iparos, 102 segéd és 37 tanonc.
Községünk ipara már 50 évvel ezelőtt is fejlett volt. Ezelőtt 44 évvel, 1896-ban vármegyénkben Pécs után a 6. helyen állt. Iparosaink száma 1891-ben kitett 109 önálló iparost, 50 segéddel és 30 tanonccal.
50 év alatt az iparos gazdák általában 43-mal, a segédek 52-vel és a tanoncok 7-tel szaporodtak. Egyes iparágaknál a szaporodás igen nagy. Például a borbélyoknál 15, a cipészeknél 9, a kovácsoknál 7, s a képesített kőmíveseknél 6 a szaporodások száma. De néhány iparnál erős apadás észlelhető. Így a molnároknál (Duna-és patakmalom) 11 (XXIV/5. kép). Ezek helyét a gőzmalmok foglalják el. Gőzmalom (XIX/2. kép) ez idő szerint a hazai oldalon van kettő, a szigetin pedig egy. Az esztergályos iparág teljesen kihalt. Némely iparágnál a keresettség teljesen pang. Például. a kádáripar ezelőtt 50 évvel, még a szekszárdi borvidék részére is számottevő készítményeket szállított. Különösen híresek és keresettek voltak a szekcsői nagy (40-50 hl), kádak.
Azóta az esztergályos - népiesen rokkakészítő - ipar is teljesen kihalt, miután a kenderfonál készítés is a legminimálisabb mennyiségben készül. A mostani csekély mennyiségű fonaltermelés, még a régi rokkák segélyével készül.
A halászat pedig azért nem szerepel az iparok között, mert ez a foglalkozási ág azóta az őstermelők sorába vétetett fel.
1865-ben itt ecetgyár is volt, amelynek évi termelése körülbelül 300 akót (168 hl) tett ki.
Az uradalmi kenderfeldolgozó ipar, mely a szerb megszállás után kezdette meg működését, üzemét igen rövid időn belül újból beszüntette.
Működik itt egy társulati szeszfőzde.
Téglagyára, a néhai Krammer Jakab féle téglaház helyén épült, melynek akkori tulajdonosai Klein Vilmos, Reich Zsigmond és Klein Emil 1910-ben egy, az akkori igényeknek megfelelő téglagyárat építtetett, amelyben napi 40.000 téglát készítenek. Egyúttal, egy 180.000 téglát befogadó körkemencét is.
A fenti birtokosok halála után 1938-ban Grünhut és társa vették meg. Azóta a gyár évről-évre modernizálódik és állandóan üzemben van. A gyár tulajdonát képező terület 8 kat. holdat tesz ki és 90-100 munkást foglalkoztat. A téglagyár megalapítása előtt több téglaégető üzem működött. Ezek közül a legrégibb volt az uradalmi.
A háziipar szerű szükségletek előállítása nálunk kevésbé elterjedt. Leginkább a kosárfonást űzik a lakosok, de a hálókötés előfordul még. Régebben a szegényebb családok asszonyai különösen a téli hónapokban csipkehorgolással és kenderfonással foglalkoztak. Mint háziipari cikket, több idetelepült teknővájó család, mosóteknőt melencét, szapulyt, főzőkanalat és egyéb tárgyakat készít, s ezeket itt helyben értékesíti.
Meg kell említenem, hogy úgy 30-35 évvel ezelőtt szokásba volt az iparos tanoncok által rendezett ipari kiállítás. Ezzel a nemes szokással serkentették egymást, hogy minél szebb tárggyal vegyenek részt, mellyel dicséretes eredményeket értek el. Kár, hogy ez a kedves és hasznos szokás a múlt homályába veszett.
Községünk kereskedelmi élete visszanyúlik a kőkorszakba, de különösen szembetűnő a csiszolt kőkorszak kereskedelme, amikor a nélkülözhetetlen kőeszközök anyagát idegenből kellett beszerezni. Községünk kereskedelme az idők folyamán elmélyült. Nem egyszer találunk leleteink közt olyanokra, amelyek az etruszk, vagy görög kereskedelemmel kapcsolatosak. Wosinszky Mór (Tolna m. tört. 519-520. l. II. k.) állítja, hogy a pannonok illetve a Sió és a Sárvíz mentén lakó kelták már az etruszkokkal és görögökkel élénk kereskedelmi összeköttetésben voltak. Minthogy ezen folyók vidékét a Dunán közelítették meg egész Kurdig, bizonyára vehető, hogy Szekcső is belekapcsolódott ebbe a kereskedelmi gyűrűbe, mivel ez a Dunán keresztül elkerülhetetlen volt. A görög kereskedelem legfényesebb bizonyítéka az abból a korból ránk maradt, úgynevezett dunai kelta érmek, amelyek a macedoniai Fülöp érmeinek utánzatai.
A későbbi római korban az itteni kereskedelem mindennapi tárgya a domborműves falú terra sigillata, s a finoman iszapolt és nagyon kecses alakú arretinum edények voltak. Az alexandriai műipar készítményei sem voltak ritkák. Kereskedelem tárgyát épezték még a szobrocskák is.
A kereskedői élet állandó fejlődésének következménye az 1741-ben kelt úrbéri szerződés 22. Pontja, amely előírja, hogy a házaló kalmárok , dunai kereskedők helypénzt tartoznak fizetni.
A kereskedelmi élet fejlődésével a házaló kalmárok kora eltűnik, s helyüket a helyhez kötött szatócsok foglalják el.
A szatócsoknak kifejlettebb formái a vegyeskereskedők. Idők folyamán nálunk is kifejlődött kereskedelem eredménye lett a gabona-, tűzifa-, épületfa- és deszka -, bor-, baromfi- és tojással való kereskedés.
Gabonakereskedelmünk a 90-es években igen élénk volt. A környék községei is ide adták el gabonájukat. A fehérbabot ma is, még Tolna megyéből is Szekcsőn keresztül hozzák forgalomba, miután a Duna-vidéki babnak nagyobb a kereslete. Évente sok uszály rakodik itt meg búzával, kukoricával, zabbal, árpával és babbal.
A lakosok szükségletének kielégítésére van itt (a Szigetet is beleértve), nyolc fűszer, öt fűszer- és vas-, hat fűszer és rőfös kereskedés. Gépkereskedéssel jelenleg egy egyén foglalkozik, kettő épület és deszka-, egy tűzifa- és deszkakereskedéssel. Gabonakereskedést űz a Futúra, Klein Ernő és Füller Mihály.
Baromfi kereskedőnk jelenleg nincs.
1845-től 1890-ig a filoxera pusztításáig hárman foglalkoztak borkereskedéssel.
Élő állat kereskedést a helyi ügynökök útján a főváros kereskedői bonyolítanak le. Évenkint sok vágómarha, de különösen sok borjú és sertés kerül eladásra. Sertéskereskedéssel, szerény keretek közt két egyén, Dimics József és Heim József foglalkozik.
A kereskedelem és hitel lebonyolítására a Pécs Takarék és a Sárközi Bank áll rendelkezésre. Valamikor a hitelélet fő ütőere a helybeli kölcsönsegélyező egylet volt. Ez részvényalapra volt felépítve. Felszámolása 1924-ben azért következett be, mert a hadi kölcsön jegyzést 373.100 korona értékben, anyagi erejét , túlontúl meghaladta.
Működött itt az 1896-98. évek táján egy fogyasztási szövetkezet, és egy szövetkezeti mészárszék is, de a lakosság részvétlensége miatt, csakhamar mind a kettő felszámolt.
Már a rómaiak feljegyzéseiben említve van a Mursa (Eszék) és Aquincum (Óbuda) közt húzódó köves út. Ez községünkön, az akkori Lugion keresztül vezetett. Ennek az útvonalnak a nyomában vezet nagyrészt ma is, a mai Eszék-Óbudai út (XVII/1. kép). Ez még ma is fontos és jó karban tartott köves út, melynek sem a község-, sem a községi határ bármely pontjából elágazása nincs. A római útból fennmaradt emléket nem tudok, mint hogy a mostani országút alatt 1922-ben a mostani Futura kereskedéssel szemben vadvíz levezető csatorna készítése alkalmával, a római országút kövezetére bukkantak, mely megállapításom szerint a mostani alatt húzódik észak-déli irányban (Wosinszky pedig (Tolna m. tört.) azt mondja, hogy Dunaszekcsőtől át a szigeti római várig, egy utat talált a Duna medrén keresztül. De nem állapította meg, hogy fő út-e vagy csak egy mellékág-e. Ez az út a Szentháromság kápolnához vezet és erről mondja, hogy egy fennsíkon halad Furkó pusztáig, egyenes irányban.). Az országút a szerb megszállás alatt igen megrongálódott, ezért 1931-ben gyökeres javításon esett át. Egyben alkalmassá lett téve gépkocsi közlekedésére is. A község belterületén kocka köveket raktak le, a további részekre pedig újból makadam kövezést alkalmaztak.
A szomszédos közlekedések lebonyolítására szolgálnak a községi utak. Ilyenek a Szekcsőt Somberekkel, a Szekcsőt Palotabozsokkal, a Szekcsőt Bátával, a Szekcsőt Baracskával, a Szekcsőt Hercegszántóval, a Szekcsőt Szeremlével és a Szekcsőt Bátmonostorral összekető utak.
A dűlőutak pedig a dűlők egymástól való elválasztásán kívül azok megközelítése céljából szükségesek.
Az utakat sok helyen patakok szelik át, ezért hidakra van szükség. A legfontosabb hidak az Újfalu hídja és a Celenkai híd. Az első az országút Alsó-bödei részénél van, míg a második a Szekcső-bozsoki úton.
A legrégibb és legfontosabb közlekedési utunk a Duna. Ezen az idegen forgalmon kívül helyi forgalmat is bonyolítanak le. A helyi forgalom lebonyolítására szolgál a révátkelés. A révátkelési jog elsősorban a földesuraságot illette meg. Ez a jog felerészben a consorciumról (közbirtokosság) a községre szállt, s így a révátkelést mind a ketten gyakorolták. A község bérletbe adta ki e jogot. 1893 előtt a révátkelést emberi erő bonyolította le, de 1895-ig bérelt gőzhajóval. Az átkelési jog bérlői sokszor sok kellemetlenséget voltak kénytelenek elszenvedni. A türelmetlen átkelők sokszor súlyos tettlegességre vetemedtek. Megtörtént, hogy a rév bérlőjének fia puskával akart igazságot tenni két veszekedő közt, mikor éppen az odaérkező, a puska csővégét magragadó apának, mint bérlőnek, saját fia vígyázatlansága miatt kellett életével fizetnie.
1895-ben július 15-én a község megvette Sándor, volt szerb király yachtját, melyet Liget névre keresztelt, és azóta ezzel bonyolítja le a révátkelést. Kezdetben 3 fakomp szolgált a kocsik szállítására, ma két vaskomp szolgál e célra. A hajón 80 utas foglalhat helyet. A közlekedés naponkint, egy-egy félórai időközben történik.
Az uraság az Öreg-Dunán tart fenn révátkelést. Ezt a jogot I. Lipót császártól kapta.
Községünkben jó ivóvíz alig van. Azért a lakók túlnyomó része dunavizet iszik. Községünknek a rácmálai területén igen jó ivóvíz van. De a lakosságnak egy része az úgynevezett Római (Csatorna)-kútból szerzi be ivóvizét (XI/1. XXIV/1. kép). Ez a kút a Dimits és Auth ház előtti árokban van, s ezért ha esős az időjárás, akkor a vize iszapos. Ezelőtt 20-25 évvel a Füsti kútból is merítettek ivóvizet, de fertőző voltánál fogva ezen kút vizének élvezetét a hatóság betiltotta. Ennek 1912-ben az lett a következménye, hogy erős tifuszjárvány lépett fel és több áldozatot is követelt. Ez alkalommal az egész község határát érintő Dunát őrizték, hogy fertőző vizéből ne vihessen senki.
1912-ben a rk. templom előtti téren egy ártézi kút fúrását kezdték meg. De mivel fúrás közben igen vastag és kemény rétegre akadtak és azt átfúrni nem tudták, a mélyítést abba kellett hagyni. Mivel a fúrt lyuk kevés vizet adott, egy cementtartályt építettek föléje, s néhány méter csövet bent hagytak. Ezeken a csöveken keresztül vékony sugárban nyomódik ki a víz. A környékbeli lakosok hosszas és türelmes várakozás után vihetnek csak ebből a vízből, mely jódos ízű. 1929-ben újból megindult a fúrás államköltségen. De ez is bizonyos nehézségek miatt abbamaradt, s a lakók, különösen a várhegyiek továbbra is szomjazásra vannak ítélve. Ha meggondoljuk, hogy milyen veszedelmeket rejt magába az ivóvíz hiánya, akkor minden áldozatot meg kell hozni a lakosságnak vízellátása ügyében. A második fúrás 1929-ben indult meg. Ennek a fúrásnak geológiai eredménye az alább következők: 0 métertől 3,5m-ig földszín. 3,5m-től 43,6m-ig sárga köves agyag, 43-46-ig sárga homok, 46-52-ig tarka kő, 52-55-ig mészkő, 55-59-ig sárga agyag, 59-190-ig szürke agyag, 190-200-ig tarka köves 200-217-ig barna kő, 217-224-ig barna márvány és 224-től barna csörgős agyag.
A személy-és árúforgalom lebonyolításához hatékonyan hozzájárul a hajózás.
A dunai teherhajózást 1832-ben a Magyar Gőzhajózási Társaság indította meg Szekcsőn keresztül. Ettől a Dunagőzhajózási Társaság 1874-ben vette át, és ettől az időtől fogva indul meg a dunai személyforgalom is. Innét kezdve van itt a társaságnak ügynöke is. Az első ügynöke Ambrus ? volt. Ezt követte Wagner ?, Valeró Ede, Szojka Viktor, Novák János, Fehér János, Gyárfás Olivér, Brukker Jakab, Duschek József és Pálinkás János (XVIII/1,2; XXII/1; XIV/6. képek).
Magyar Folyam és Tengerhajózási RT.
A Magyar Folyam és Tengerhajózási Társaság 1894-ben államsegéllyel csak azon feltétel mellett alakulhatott meg, hogy Budapest, Mohács és Apatin között naponkint személy- és áruforgalmat kell lebonyolítania (1897-ben az M.F.T.R is állít hajóállomást és hajóügynökséget).
1897-1926-ig Lichter Jónás működött. Először mint állomásvezető, de később mint intéző.
1926-1928-ig Linder László volt a hajóállomás vezetője. Ettől az időtől fogva már csak egy hajóállomás volt. Ez a DDSG állomása volt. A hajótársaságok 1928-ban egyesültek és az állomás vezetésére a MFTR tisztviselőjét küldötték ki a hajóállomás vezetésére, Pálinkás János személyében.
Posta-, távirda- és távbeszélő hivatal
Dunaszekcső a postaállomások sorába már ezen intézménynek csaknem kezdő korában be volt illesztve, minthogy a Duna-menti -Aquincum-Mursa (Óbuda-Eszék)- közt kiépült útvonalba esett. Az e vidéken lakó avariskok, akik híres lovasok és kocsígyártók voltak, bonyolították le, a rómaiak alatt a lovas és kocsi postát „veredarii pannonici” céh neve alatt. Nagy költségeket emésztett fel ezek fenntartása, mert minden állomáshelyen, így Szekcsőn is, legalább 40 ló állt rendelkezésre és szálláshely is volt[57]. A római uralom elbukása után hosszú évszázadokon keresztül, a helybeli postáról semmit sem lehet tudni. További értesüléseket a helyi egyházi anyakönyvekből nyerjük, az 1663. Évi feljegyzések szerint, de az 1792. Évi összeírásból is kitűnik, hogy községünkben postahivatal volt.
Az út és a rendes postaállomások Buda és Nándorfehérvár között.
Budától Nándorfehérvárig összesen 44 mérföld távolságot számítanak, és mivel a törökök, különösen császárjuk szolgálatában sokkal gyorsabban utazhatnak, ezen az úton 10 postaállomás lehetet, mint a következőkből látható:
Buda kis mérföld
Hamaeye 2
Ertschin 2
Jancourteran Budától az első állomás 2
nagy mérföld
Penteli 2
Fedvár a második postaállomás 2
Paxum 3
Tolna a harmadik postaállomás 2
Ovar 1
Seksar 1
Bathosek a negyedik állomás 1
Seksitz 1
Mohats az ötödik postaállomás 2
Birnebar a hatodik postaállomás 2
Darda 1
Essek a hetedik postaállomás 1
Bukowar a nyolcadik postaállomás 3
Torawik 3
Colowitz 1
Metrovitz a kilencedik postaállomás 2
Egy falú a tizedik állomás 3
Semblin itt vízen utazunk tovább 4
Belgrádba 1
És innét a visszautazásnál ismét vízen egész Semblinig.
1663. évi följegyzésből kitűnik, Budától Belgrádig, mely kitesz 44 mérföldet, rendes postaforgalom bonyolult le.
Postaállomások volta:
Buda, ettől kis mérföld
Hamseve (Hamsabég) 2
Ertschin (Ercsi) 2
Jancouteran (Adony) Budától az első állomás 2
nagy mérföld
Penteli (Dunapentele) 2
Fedvár (Dunaföldvár) a második állomás 2
Paxum (Paks) 3
Tolna a harmadik postaállomás 2
Ovar 1
Seksar (Szegszárd) 1
Bathosek (Bátaszék) a negyedik állomás 1
Seksitz (Dunaszekcső) 1
Mohats (Mohács) az ötödik postaállomás 2
Birnebar (Baranyavár) a hatodik postaállomás 2
Darda (Dárda) 1
Essek (Eszék) a hetedik postaállomás 1
Bukowar (Vukovár) a nyolcadik postaállomás 3
Torawik 3
Colowitz (Karlóca) 1
Metrovitz (Mitrovica) a kilencedik postaállomás 2
Egy falú a tizedik állomás 3
Semblin (Zimony) itt vízen utazunk tovább 4
Belgrádba 1
És innét a vissza ismét vízen egész Semblinig.
Lásd Ottendorf
Henrik képes útleírása. Fordította Hermann Egyed, 79. lap
1847-ben a posta Budától Eszékig az alábbi állomásokat érintette. IV. számú beosztás. Tétény 1 mérföld, Ercsény 1, Adony 1, Pentele 1, Földvár 1, Paks 2, Tolna 2, Szegszárd 1, Báta-szék 1, Szekcső 1, Mohács 1, Baranyavár 1, Laszkaföld 1, Eszék 1, összesen 14 posta.
Postahivatalunk, 1803-ban és 1847-ben a IV. számú beosztáshoz tartozott, Buda, Tétény, Ercsi, Adony, Pentele, Földvár, Paks, Tolna, Szekszárd, Bátaszék, Szekcső, Mohács, Baranyavár, Laskafalu és Eszék állomáshelyekkel.
Postáját már 1894 előtt is Mohács felöl kapta és Szekcső is oda irányította. A kilencszázas évek elején a bátaszéki posta is küldött kocsiposta járatot és így naponkint kétszer érkezett és kétszer indult Szekcsőről posta. A mohácsi járatot Szekcső, a bátaszékit pedig Bátaszék tartotta fenn. 1920 táján, a szerb megszállás alatt mind a két járat megszűnt és azóta Szekcső a postáját a bátai vasútállomásról kapja.
1884-ben a bátaszéki kocsiposta este 6 órakor indult és másnap délelőtt 10 órára érkezett be. Treiber alatt a hajó levélpostát hozott Mohácsról a déli hajóval. 1950-től Révnaki Károly a posta főellenőre.
1883 augusztusától távirdával- és 1922-től távbeszélő állomással bővült.
A postatakarékon kívül a rádió előfizetőket is bírja. A rádió előfizetők száma meghaladja a 74-t.
Postamesterek voltak: 1736-1767-ig Englisch János György, 1767-1814-ig Stankovits Pál, 1814-1830-ig Paulay Péter, 1830-1845-ig Alspach János és 1845-1850-ig Pápi Sándor. A Bach korszakban 1850-1860-ig Speier, 1860-1870-ig pedig Hesz nevű postamester szerepelt. 1870-1872-ig Schubert nevű volt a postamester, ki előbb, mint tanító működött. 1872-1884-ig Benes József, 1884-1893-ig Treiber János, 1893-1894-ig Greksa Etel, 1894-1925-ig Őszy Dénes, 1925-1931-ig özv. Román Kornélné, és 1934-től napjainkig Román Kornélia. (férje nevén Eilingsfeldné). (XVII/2. kép)
Már a 14. században nyomára akadunk a szekcsői vásároknak. Olvassuk, szekcsői Herceg Péter cselédjei arra kényszerítették a Bátmonostorra tartó ígyekvő vásározókat, hogy földesuruknak helységébe menjenek vásárra.
1558-ban a hódoltatás alatt csak városokban lettek vásárok tartva. Ilyen vásár volt Szekcsőn is, 1560-ban Pécsen kívül Szekcsőn is tartatott vásár.
1698-ban I. Lipót császár által kibocsátott adománylevélből, melyet Csernovics Arzénnek adott, kitűnik, hogy Szekcsőnek négy vásártartásra van joga. Az 1753. Jan. 11-én kelt szerződés is igazolja, hogy Szekcső vásárhely volt. A vásárok megtartásának napja minden év március 12-e, Szentháromság vasárnap utáni hétfő, szeptember 1-je és november 5-e. Ha a fennti napok vasár- vagy ünnepnapokra esnek, akkor az utánuk való hétfőn, ha pedig a határnapok a hét végére esnek, akkor a megelőző hétfőn lesznek megtartva. Az országos vásárt régebben a valamikori Szekerce korcsma előtti téren tartották, de 1893-ban kivitték a vásárteret a téglaház alatti, és az országút nyugati oldalán elhelyezett vásártérre. Ezen az oldalán van a kirakodó-, tehén-, ló- és malacvásár. Az ellenkező oldalon, közvetlen az országút mellett ugyancsak kirakodók foglalnak helyet, míg ettől keletre, szokott a sertésvásár megtartatni.
A község közvilágítása már a 80-as években meg volt. A község fontosabb helyein oszlopok voltak felállítva. Ezekre volt elhelyezve egy üvegtáblákból készített védőburok, amelyben petróleum lámpa volt elhelyezve. Így lett megvilágítva a község 1927-ig. Ez évben a vármegye kezdeményezésére, minden községbe lett vezetve a villanyvilágítás, és így Szekcsőn is a petróleum világítást a villanyvilágítás váltotta fel.
1880-as évektől fogva van Szekcsőnek hetivására is. Kezdetben a hetivásárokat a patika előtti téren tartották meg. Ma az uradalmi kert nyugati felén elterülő- és befásított kis területen tartják. Kezdetben hetenkint három piaci nap volt u.m. kedden, pénteken és vasárnap. De amióta a vasárnapi munkaszünet be van vezetve (1940), azóta kedden, csütörtökön és szombaton tartják a piaci napokat.
Szekcső benépesítése visszanyúlik a csiszolatlan kőkorszakba. Ilyen telepítés nyomait a Várhegyen találtam. Az itteni telepedés megállapítható a csiszolt kőkorszakból, a csont-, réz- és bronzkorszakból is. Későbben a kelták települése állapítható meg. Ezek helyét pedig a rómaiak települése teszi népessé. A kelták és rómaiak települését virágzó ipar és kereskedelem kíséri. A római Lugio és a későbbi Florentia alatt érte el e helység fénykorát. Kiterjedése a falu mostani északi végétől az Erzsébet fákig terjedt. A Róma bukását követő időtől a magyarok bejöveteléig az itteni településeket csak feltételezhetjük, miután azokról sem írásos, sem hagyományos értesítés nem maradt ránk.
A magyarok betelepülése Ete fiával, Győddel (Eudu) veszi kezdetét aki e vidéket Árpádtól kapta és e helyen széket épített magának Secuseu elnevezéssel. Ez időtől fogva e helyen magyarok laktak.
A tatárdúlás pusztításai helységünket sem kímélték meg. A pusztító tatárhorda itt is éreztette kegyetlenkedéseit, hiszen megjelenését igazoltnak látjuk, hogy a szomszédos Somberek község egyik dűlőneve még máig is Tatárdűlőnek neveztetik. E pusztulás után ismét csak magyar telepesek ütöttek itt tanyát, mint a színmagyar nevekkel megtelt török adódefterek igazolnak. 1450-ben 97 adóhátralékos jobbágyporta van kimutatva.
A törökdúlás után helységünk és vidéke nyelvileg igen vegyes, de vallásilag is két nagy tábort alkot, úgymint a római katolikus és görögkeleti katolikus tábort.
A törökhódoltság idején a folytonos üldözés miatt a magyarság csaknem tejesen kivész. A megmaradottak a Szigetben tanyáztak. Helyüket a törökök, rácok, vlahok foglalták el.
A lakosok számát megközelítőleg sem ismerjük, mert adófizetőkül csak a magyarok, rácok, iflákok (vlah, oláh) lettek kimutatva, a színmagyar tulajdonosok megnevezésével. Ha minden házra 10 személyt veszünk, akkor is csak 280 – illetve 630 lakost számol Szekcső.
A törökök kiűzetése után a csekély számú magyar lakosság mellé rácok telepedtek le elsőknek. De laktak itt már a török uralom alatt is. Az első név szerint ismert rác volt Radivi Mihael, 1543-ban. 1552-1553-ban már 41 rác török zsoldosról van tudomásunk[58]
1690. április 6-án I. Lipót császár a Dunán és Száván túl lakó szerbeket hívta be. Diakovics Isaiás érseknek és követőinek, 1690. Évi augusztus 21-én kelt privilegiális diplomát adott és erre Csernovics Arzen ipeki érsek, szerb és bolgár patriarcha vezérlete alatt 36-37.000 család (180-200.000 személy) költözött be a Dráva és Száva közti-, valamint a Tisza torkolata melletti vidékre, a Duna folyam vidékére és így Szekcsőre is. A III. Károly uralkodása alatt beköltözött szerbek közül, kik Joanovics IV. Arzen patriarchával jöttek, községünkbe kevesen telepedtek le, mint ezt a folyton apadó szerbek létszáma is igazolja.
Szekcsőn 1921-ig a szerbek létszáma 500-700 között mozgott. De még ugyanezen évben, a megszálló csapatokkal szerbjeink csaknem mind visszavándoroltak Jugoszláviába. Ma csak 25 személy lakik itt.
A sokacok települése valószínű a szerbekével egybe esik. De lehet az is, hogy a mohácsiakkal együtt telepedtek le Szekcsőn. 1736-tól kezdve írásos nyomai vannak a sokacságnak a kereszteltek és meghaltak anyakönyvében, de az 1840-1850-es évektől fogva beolvadnak a magyarságba, és a legjobb magyarokká válnak nemcsak nyelvben, hanem érzelemben is.
Az elnéptelenedett községben még mindig égetően szükség volt a munkás kezekre, és így a szerbek betelepítése után nagy számú német családok is elhelyezést nyertek. A németek betelepülése a karlócai békekötés után (1699) indul meg. Már Kövér Pál és Márffy József földesurak idejében 1711-1721-ben voltak német bevándorlóink. A telepítést az utánuk következő Bésán Sándor folytatta. A németek tömeges letelepítése az ő nevéhez fűződik, 1738-1757 között.
A betelepülésben egész a mai napig alig volt megszakítás azzal a különbséggel, hogy ma már magyarországi németség keres és talál magának itt letelepülésre alkalmas otthont.
Az első betelepülők a Duna-menti, német, bari grófságból özönlöttek be. Későbben pedig az ausztriai Csehország, Tirol és Szilézia adott bevándorlókat.
A telepesek neveit a rk. egyház születési és halálozási anyakönyvéből vettem. Ezek közül itt laktak:
1736 előtt: Joannes Helmann, Ulhicus Rupp, Johann Georg Scheffer, Jakobus Klein, Simon Milhauser, Johann Georg Hornung, Johann Knobloch, Johann Georg Millner és Michael Vibner.
1738-ban Adamus Hild, Koch István, Mader János, Aurai Fülöp, Schmid Jakab, Metz Péter, Moth Bálint, Henkel Jakab, Stejele Mihály, Boch Wilibald, Soner Frígyes, Pilker János és Scheffner Péter.
1739-ben: Ebert János, Foglhaber Péter, Foid Mátyás, Bosman János, Milhauser Simon, Schenfeld Ádám és Helt Ádám.
1740-ben: Kleisz Jakab, Perger János Ádám és Moll Mihály.
1741-ben: Ebertin János, Füller Bálint, Zaiger Mihály és Bittmann Mihály.
1742-ben: Seiberling János, Jante Jakab, Schöpfner Péter, Koch György és Haisler Henrik.
1744-ben: Ebert János
1745-ben: Tressner Miklós, Turschl Márton, Hesz Márton, Reichler Balázs, és Leierpach János.
1747-ben: Hich Jakab és Schlaug János
1748-ban: Paumonn Márton.
1756-ban: Pfaller Jazsef.
1752-ben telepedett le Schmuz Ferenc és Rottwaller György. 1753. Évi január hó 11-én Bésán Imre megbízásából felutaztak Németországba, hogy az alább közölt szerződés értelmében 50 családot hozzanak be onnan, s a möhringeni főhivatalnok közbejöttével kérték a bari grófságot földesurától,- ki Donauesching-en lakott – elbocsájtásukat. A szerződés így szól:
Telepítés
szerződés (németből magyarra fordítás)
Én alulírott elismerem és
igazolom minden ember előtt, hogy e két ember jelenlétében, névszerint
Rottwaller György és Schmuz Ferenc előtt, kik a Donauspring tartományban,
Fennséges Herceg Fürstenberg birtokán születtek, s a következő szövegű
szerződést kötöttem: Rottwaller György és Schmuz Ferencet megbíztam azzal, hogy
uradalmamba Németországból 50 üres háztelekre népet hozzanak, kiket mint
állandó lakosokat föld, szántó, rét és beültethető szőlőföldekkel látok el úgy,
hogy azt állandóan, zavartalanul használhassák és zavartalanul művelhessék, kik
3 évig a királyi porcio és 2 évig az urasági árenda megfizetésétől mentesek, de
a jövőben az eltelt határidőn túl, minden házhelytulajdonos 6 frt. Évi illeték
megfizetésére köteleztetik. Tehát az, és nem más, mint a szerződésben
foglaltatik, megtartassék,, a nagyobb biztonság kedvéért a szerződést saját
kézírásommal aláírom és pecsétemmel megerősítem.
Így történt ez Dunaszekcső
vásárhelyen alsó Magyarországban, 1753. Január 11-én. Emericus Bésánoppidi
Szekcső Haereditarius Terrest. L. S.
Később 1753. Évi február hó 19-i kelettel Schmuz József és Waller József ismételten kéri elbocsájtását, ezért Möhringenben jelentkeztek, ahonnét a beküldött pártoló irat, a következőképpen hangzik (fordítás németből). A kivándorlás Kirchenből, a bari grófságból történik.
Legfelségesebb Uralkodóherceg,
legkegyelmesebb Herceg és Úr Urunk!
Schmuz József és Waller
József, mindketten nős alattvalók Kirchenből, már az elmúlt őszön jelentették,
hogy Magyarországba vándorolni a szándékuk, azért az elbocsájtásért
jelentkeztek.
Minthogy azonban fenségée
hercegséged a fentnevezett alattvalókkal a kivándorlást nem méltóztatott
engedélyezni, azok hatósági bizonyítvánnyal igazolják, hogy biztos reménnyel
távoznak Magyarországba, ezért elbocsájtásukért – a legalázatosabban – újból
esedeznek.
Mivel hogy a fennti
elsőnek, egy évvel kivándorolt bátyja Schmuz Ferenc rövid idővel ezelőtt
visszaérkezett és kézenfekvő bizonyítványt hozott magával, s mely szerint 50
család számára van biztosítva a biztos megélhetés, azért kéri a két fent
említett kircheni alattvaló ismételten a legalázatosabban, a családjukkal
együtt való elbocsájtásukat.
Kéren tehát, hogy a fent
nevezett kérvényezőket, kik hiteles bizonyítvánnyal igazolják biztosításukat,
amennyiben tartozásuknak eleget tettek és padig az elsőt feleségével, Rausch
Verona- és 3 éves kis lányával, kinek 3 frt. Levonásával 50 frt.- a másodikat
pedig feleségével, Stumpp Katalin és 7 éves kislányával, kinek 2 frt. 42 kr.
Levonásával 45 frt. Költségfedezete van, az előbb írt összegek mint költség és
levéltaxa levonattak, elbocsájthatók. A kérvényezők elbocsájtása után úgy
gondolom, hogy e pénztelen időben Kirchtalból nagyobb mennyiségű kivándorló
fogja követni, s egyben kérem fenntieknek a kivándorlási engedélyt megadni
kegyeskedjék. Mely után vagyok a Fenséges Főherceg legengedelmesebb és
legalázatosabb lekötelezettje Maurit. Sandhaas. Möhringen, 1753. február 19-én.
Erre a Főherceg alábbi válasziratban felelt.
Az új
parancsnokság Tanácsosának és Főhivatalnokának Sandhaasnak Möhringenben.
Kelt Donaueschingenben, 1753. Évi február hó
23-án
Isten kegyelméből mi József Vilmos Ernst pp.
Mi az Ön által 19-én
keltezett eredetiben beküldött és általunk visszaküldött bizonyítvány szerint
Smutz József és Waller Józsefet, mindkettőt mint házas alattvalót, kik
Kirchenből Magyarországba kívánnak vándorolni feleségeikkel és gyermekeikkel
együtt, készségesen megengedjük, de Smutz József 3 frt. És Waller József 2 frt.
42 kr-on e rendes levonáson kívül tartozik a levéltaxát is leróni annál is
inkább, hogy azoktól, kik szegényes vagyonuk elhagyásával a jövőben
kivándorolni kívánnak, ezt megfizetni tartoznak, de Ön a jövőben ez illetéket
csak akkor rója ki, ha a távozó polgár tartozása vagy követelése az állammal
szemben már megállapíttatott és az engedély erre megadatott. Ha az alattvaló,
kinek birtoka, háza van, a javasolt Magyarországba költözni akar, mi a
megegyezést és elbocsájtást nem szívesen fogadjuk. Ha az 50 család, az ismert
szerződés erejénél fogva délmagyarországba megtelepedni kíván és az elképzelt
jövőjét meg nem találná, visszatérni kényszerülve a meglévő vagyonát, ha nem is
teljesen, de nagyrészben elköltötte s így koldussá lesz, Ön azt engedelmesen
fígyelembe venni tartozik és maradunk Önt kegyeinkbe tartva Geppert Becker.
A fent említett 50 családról és annak letelepedéséről ez ideig semmit sem tudunk. Azonban valószínűnek látszik a családok bevándorlása, amennyiben a herceg a kivándorlási engedélyt nem tagadta meg.
A későbbi letelepültek közül a Faller család Tirolból, a Leits család Sziléziából, a Schlauch család a németországi Bambergből, a kihalt Storch család pedig a csehországi Klattau-i kerületének Puditz községéből vándorolt ide.
A Leits család (Leits Móricz) ősei Porosz Sziléziából- és a kihalt Schultz család Klagenfurtból valók voltak.
A lakosság megoszlása nyelv- és vallás szerint.
Az egyházlátogatási könyvek adatai szerint volt
1686-1721 magyar és sokac 510 római katolikus. 510
szerb 750 görög
keleti kat.. 750
összesen: 1260 összesen: 1260
1738-ban már németajkú lakossága is volt Szekcsőnek, de a népszámlálásban felvéve nem lett.
1738-ban magyar és sokac 640 róm.kat. 640
szerb 860 gör.kel. 860
összesen: 1500 összesen: 1500
1757-ben magyar 800 róm.kat. 1300
német 435 gör.kel. 750
szerb 750 összesen: 2050
sokac 65
összesen: 2050
1752-ben volt lakóház 228 adózó volt 201
1783-ban magyar 1140 róm.kat. 1674
német 473 gör.kel. 700
szerb 700 összesen: 2374
sokac 61
összesen: 2374
1806 körül 520 házban, cirka 3300 lakos. Lásd: 3.csom. 21. Acta.
1810-ben magyar 1400 róm.kat. 2030
német 600 gör.kel. 725
szerb 725 izraelita 25
sokac 30 evangélikus
reform. 3
összesen: 2783 összesen: 2783
1829-ben magyar 1400
német 600
szerb 682
sokac 25
összesen: 3689
Összeírás a Bach korszakban
Adózó volt 845, 631 házban lakott:
magyar 2101 róm.kat. 3462
német 1317 gör.
Kel. 691
szerb 708 ev.ref. 2
zsidó 28 izraelita 28
cigány 29 összesen: 4183
összesen: 4183
A szerb nemzetűek között valószínű a horvátok (sokacok) is ki vannak mutatva.
összes férfi 2082 házas férfi 955 nőtlen
férfi 1137
nő.. 2101 nő.. 1009 hajadon nő 1092
összesen: 4183 összesen: 1964 összesen: 2229
katholikus férfi 867 özvegy
férfi 78
nő 873 nő 136
összesen: 1740 összesen: 214
1865-ben magyar 2652 róm.kat. 3977
német 1325 gör.kel. 682
szerb 651 izraelita 37
sokac 71 evangélikus
reform. 3
összesen: 4699 összesen: 4699
1891-ben magyar 3275 róm.kat. 4699
német 1496 gör.kel. 673
szerb 673 izraelita 71
sokac 30 evangélikus
reform. 1
összesen: 5444 összesen: 5444
Ekkor már 910 lakóház volt itt. 560 házban magyarok-, 250 házban németek- és 100 házban szerbek laktak. A Szigetben 70 személy lakott.
A határ területe 97,6 négyzet kilométer. Így az 1891-ik évi népszámlálás szerint egy km2-re esett 59 lakos. Egy lakosra pedig átlag 2 kat. hold és 1325 négyszögöl föld esik.
1870-ben 823 házban lakott 4683 lakos.
róm.kath 3971
gör.kel. 633
izraelita 76
ág.evang. 3
1880-ban 872 házban lakott 4897 lakos, ebből 2373 férfi, és 2524 nő.
magyar 2698 róm.kat. 3971
német 1626 gör.kel. 633
szerb,
horvát 565 zsidó 72
oláh 1 evangélikus
reform. 6
tót 3 ág.ev. 2
cigány 2 egyéb 1
egyéb 2 összesen: 4897
összesen: 4897
1890-ban 960 házban lakott 5385 lakos,
ebből 2696 férfi, és 2689 nő.
magyar 2984 róm.kat. 4653
német 1776 gör.kel. 623
szerb 618 izraelita 71
horvát 4 evangélikus
reform. 27
tót 1 ág.ev. 11
egyéb 1 összesen: 5385
összesen: 5385
1900-ban 1167 házban lakott 5607 lakos, ebből 2781 férfi, és 2826 nő.
magyar 3435 róm.kat. 4917
német 1570 gör.kel. 577
szerb 578 izraelita 90
horvát 15 evangélikus
reform. 21
tót 2 ág.ev. 2
sokac 4 összesen: 5607
cigány 1
egyéb 2
összesen: 5607
1910-ben 1289 házban lakott 5881 lakos. Ebből lakott a városban 2418 férfi és 2499 nő, a Szigetben 477 férfi és 487 nő, összesen 2895 férfi és 2986 nő.
Ebből a
városban a szigetben összesen
magyar 2835 859 3694
német 1512 31 1543
szerb 546 49 595
horvát 6..... 2 8
tót... 4 -..... 4
cigány 29... - 29
bunyevác 5..... - 5
egyéb 3..... - 3
a városban a szigetben összesen
róm.kat. 4265 905 5170
gör.kel. 544 49 593
izraelita 80... 4 84
gör.kat. 2..... - 2
református 26... 6 32
1920-ban 1344 házban lakott 5631 lakos. Ebből lakott a városban 2201 férfi és 2373 nő, a Szigetben 518 férfi és 539 nő, összesen 2719 férfi és 2912 nő.
a városban a szigetben összesen
magyar 2830 924 3754
német 1384 34 1418
szerb 342 20 362
horvát 4..... 2 6
tót... 6 6... 12
cigány 72... - 72
bunyevác 1..... - 1
a városban a szigetben összesen
róm.kat. 4127 1023 5150
gör.kel. 372. 2 374
izraelita 73... 6 79
ág.ev.. -... 19 19
református 9..... 4 13
1930-ben 1478 házban lakott 5529 lakos. Ebből lakott a városban 1664 férfi és 1817 nő, a Szigetben 1023 férfi és 1025 nő, összesen 2678 férfi és 2842 nő, a városban 3481, a Szigetben pedig 2048 személy.
a városban a szigetben összesen
magyar 2514 1951 4465
német 926 78 1004
szerb 45... - 45
horvát 6..... - 6
tót... 3 2..... 5
bunyevác 2..... - 2
a városban a szigetben összesen
róm.kat. 3369 2021 5390
gör.kel. 48... - 48
izraelita 52... 4 56
ág.ev. 6..... 3 9
református 18... 6 24
|
Belterület vagy külterület; kerület (városrész) telep, puszta, major, tanya vagy egyéb külterületi lakott hely (esetleg népesebb utcák): |
Belterület |
Belterület |
Belterület összesen |
Külterület |
Külterület |
Külterület |
Külterület összesen |
Belterület |
Bel- és külterület együtt |
|||
|
Belterület |
A megfelelő rovatba vonás írandó |
9 |
3 |
12 |
- |
- |
- |
|
12 |
12 |
||
|
Külterület |
- |
- |
- |
2 |
3 |
2 |
7 |
- |
7 |
|||
|
Ha külterület, a község beépített szélétől való távolsága km-ben |
- |
- |
- |
8 |
14 |
11 |
33 |
- |
33 |
|||
|
A kitöltött házigyűjtőívek darabszáma |
850 |
274 |
1124 |
131 |
287 |
97 |
515 |
1124 |
1639 |
|||
|
Az összeírt lakások száma |
Összesen |
960 |
292 |
1252 |
147 |
329 |
126 |
602 |
1252 |
1854 |
||
|
Lakott |
943 |
281 |
1224 |
121 |
322 |
108 |
551 |
1224 |
1775 |
|||
|
Nem lakott |
2 |
- |
2 |
24 |
2 |
9 |
35 |
2 |
37 |
|||
|
Üresen álló, kiadatlan |
7 |
1 |
9 |
2 |
3 |
8 |
13 |
9 |
22 |
|||
|
Használhatatlan |
5 |
2 |
7 |
- |
1 |
1 |
2 |
7 |
9 |
|||
|
Jelenleg nem lakásul szolgál |
5 |
7 |
12 |
- |
- |
- |
- |
12 |
12 |
|||
|
A lakott üzletek, stb. száma |
7 |
2 |
9 |
- |
- |
- |
- |
9 |
9 |
|||
|
Az intézeti háztartások száma |
- |
- |
- |
- |
- |
- |
- |
- |
- |
|||
|
A szobák száma |
1505 |
346 |
1851 |
136 |
381 |
153 |
670 |
1851 |
2521 |
|||
|
A helységek összes száma a szobákkal együtt |
3433 |
761 |
4194 |
353 |
1022 |
294 |
1669 |
4194 |
5863 |
|||
|
A népszámláláskor jelenlevő egyének száma |
Férfi |
1486 |
428 |
1914 |
216 |
675 |
198 |
1089 |
1914 |
3003 |
||
|
Nő |
1717 |
471 |
2188 |
221 |
648 |
213 |
1082 |
2188 |
3270 |
|||
|
Együtt |
3203 |
899 |
4102 |
437 |
1323 |
411 |
2171 |
4102 |
6273 |
|||
|
Ebből ideiglenesen van jelen |
25 |
9 |
34 |
4 |
23 |
6 |
33 |
34 |
67 |
|||
|
A népszámláláskor ideiglenesen távollévő egyének száma |
17 |
7 |
24 |
1 |
8 |
7 |
16 |
24 |
40 |
|||
|
Az épületben csak nyáron lakók száma |
6 |
- |
6 |
49 |
- |
26 |
75 |
6 |
81 |
|||
Magyarország és Csehszlovákia 1946. február
havában u.n. lakosságcsere egyezményt kötött, melynek értelmében ahány
magyarországi szlovák önként áttelepítésre jelentkezik, annyi szlovákiai
őslakos magyart kényszer útján Magyarországra telepíthetnek át. A telepítés
folyamata 1947. április 12-én indult meg.
Dunaszekcső községben 1947. május havában és
1948. szeptember havában telepítettek be nagyobb számú szlovákiai magyar
családot, kevesebb számú családot a két időpont között is helyeztek el a
községben.
Dunaszekcső községbe telepített szlovákiai
református vallású, magyar családok adatai a következők:
1.
Garamszentgyörgy községből (Bars megye) 27
család 121 lélek
2.
Alsófegyvernek községből (Hont m.) 7
család 34 lélek
3.
Jóka községből (Pozsony megye) 7
család 42 lélek
4.
Negyed községből (Pozsony m.) 4 család 21 lélek
5.
Komáromból (Pozsony m.) 9 család 26 lélek
6.
Kisölved községből (Hont m.) 11 család 44 lélek
7.
Kissáró községből (Bars m.) 6 család 19 lélek
8.
Nagysáró községből (Bars m.) 1család 4 lélek
9.
Felsővárad községből (Bars m.) 2 család 5 lélek
10.
Felsőszecse községből (Bars m.) 1 család 2 lélek
11.
Garamlök községből (Bars m.) 1 család 5 lélek
12.
Alistal községből (Komárom m.) 1 család 3 lélek
13.
Nemesócsa községből (Komárom m.) 1 család 2 lélek
Összesen: 78 család 328
lélek
Református vallású régi lakosok száma: 74
lélek
Összesen: 402
lélek
(Dunaszekcsői református anyaegyházközséghez
a bári és görcsönydobokai fiók- egyházközségek tartoznak)
Szlovákiából Dunaszekcső községbe még 12
evangélikus vallású család 52 lélekkel nyert elhelyezést a Pozsony megyei
Alsószeli községből, a fentieken kívül Dunaszekcsőre különböző községekből még
11 róm.kat. vallású család telepíttetett le.
A dunaszekcsői református egyházközségben
1948. Szeptember hó 1-től mintlelkész Tóth Imre működik, akit Bars megyei
Garamlök községből telepítettek át.
Dunaszekcső, 1949. Március 18.
Tóth
Imre
lelkész
[1] Petz: Ókori lexikon I. 1125.l. és Dr. Nagy Lajos jegyzetei
[2] Seeck.Not.Dign.1876.139.l. és Dr. Nagy Lajos jegyzetei
[3] Századok 1870. VI. füzet 31.l.
[4] Árpádházi új okmt. XI. 365,
[5] uo. X. 185
[6] Anju okmt. IV.130.
[7] Századok 1873. évf. 280-281. és 573. lap
[8] Zichy okmt. II.259.
[9] U.o. II. 320 és Haz.o.t. V. 124.
[10] Zichy okmt. 627.
[11] Révay csal. okmt., Gyulai lt.IX.2. Csánki: Tört. Földr. II. 459-466.l.
[12] Múzeumi levéltár
[13] Századok 1870 IV. füzet
[14] Vélics K. Magy.orsz. török deft. I.k.431.l.
[15] Dr. Margalics Szerb tört. Repert.. I.53.l.
[16] Nemzeti Naptár 1803.
[17] Bésán okmt.
[18] Has. Baranya Tört. 47.l.
[19] Fényes: Magyarország leírása 61.l.
[20] Zichy okmt. IX.234.
[21] U.o. IX.112.
[22] U.o. IX.235-238.
[23] Goszt. Dunasz. A múltban és j. 27.
[24] J. Bésán okmt.
[25] U.o.
[26] Orsz. Lt. Urb.Conc. IX..54
[27] J. Bésán okmt.
[28] U.o.
[29] U.o.
[30] U.o.
[31] U.o.
[32] U.o.
[33] Koller: V.123.
[34] Baranya m.m. és jelenje II.289.
[35] Koller: II.394.
[36] U.o. II.411-425
[37] Csánky: Tört.földr. II.508.
[38] Velics K. Török kincst. Defterek II.150.
[39] Koller: VI.318.
[40] U.o.
[41] Velics K. Török k.d. II.393.
[42] U.o
[43] Dr. Margalics: Szerb tört. Reo. I.53.
[44] Bésán okmt.
[45] Dr. Lévay cs.lt. Gyulay cs.l.t. IX.18 és Csánky Tört.Földr. II.525
[46] Vélics K. Magy.o.tör. kincst.deft. II.150
[47] U.o. 393
[48] U.o.605.
[49] Dr. Margalics Szerb Tört. Repert. I.53.
[50] Baranya m.m. és jelenje II.411.526 és Bésán okmt.
[51] J. Bésán okmt.
[52] Koller II.375. és Baranya m.m.j. II. 411.
[53] Magyar Történeti Társaság közlönye 1870. Évf. 372.l.
[54] Bm. M. és jelenje II.575.l.
[55] Ezen első ponttól fogva a szöveg magyarul van írva, úgy írom szórol-szóra, amint írva van
[56] Welice Kammerer Török kincstári defterek I. k. 199. l.
[57] Wosinszky: Tolna megye tört. II. 537-38
[58] Yelics-Kammerer Török kincstári defterek I. 27. 28. 48. l.