Előszó

A könyv megrendelhető: Dunaszekcsőért Teleház: 69-535-010


A szerző életútja

Halász Ferenc Dunaszekcső nyugdíjas igazgató tanítója Marócpusztán, Baranyában született 1877. június 3-án, nem éppen előkelő avagy gazdag családból. Édesapja ács, Édesanyja családnevelő. Testvérbátyját korán elveszti, majd Pécsre költöznek, ahol a családfő bányászként keresi meg mindannyiuk kenyerét. Még diákkorában apját is elvesztve, özvegy édesanyjával él, aki mindvégig Vele marad.

A kitűnő képességű, jó hanggal megáldott ifjú a pécsi Tanítóképzőben végez, mint kántortanító. Diákéveiben a Mecsek barangolója, növény- és állatvilágának gyűjtője. Bejárja Baranyát, Tolnát és Somogy vármegyéket, keresve a történelmi emlékeket. Tanítói állomásai: Somogyvár, Szellő, Püspökszentlászló, Püspökmárok, Bár és Dunaszekcső.

Szentlászlón ismerkedik meg Gosztonyi Jenő rk. plébánossal, és annak Szekcsőről írt könyvével. Ennek hatására célja, hogy minél előbb Dunaszekcsőre kerüljön kántortanítónak. Óhaja sikerül és határtalan az öröme, amikor kézbe kapja szekcsői kinevezését, így özvegy Édesanyjával ide költöznek.

1900-ban feleségül veszi a szekcsői Mayer Magdolnát és az általános elemi iskolában tanít, valamint a rkat. egyház kántora, s megkezdi Szekcső több ezer éves múltjának régészeti feltárását és történetének megírását. Az első és harmadik gyermeküket azok korai évükben elvesztik. 1912-ben egy éves rajztanfolyamon vesz részt Pozsonyban. 1914-ben közbevág az első világháború, 2 éves frontszolgálattal, Trianon és az ezt követő általános nyomor Szekcsőn is érezteti hatását.

1916 elején igen nagy csapás éri. Elveszti szépséges feleségét fiatalon, gyermekágyi lázban a hetedik gyermekükkel együtt. 1916 végén újra házasságra lép Mészáros Máriával, a hátrahagyott négy árva fölnevelésére. A családi megrázkódtatások tekintetét befelé fordítják, csupán családja fönntartásán és kutatásain dolgozik.

1923-ban a szekcsői községi iskola növendékeinek faiskolát telepít, annak tanára, melyet 1950-ig lát el. Ugyanakkor elismert méhész hivatalosan is. 1923-1933-ig a járási faiskola felügyelője, és a szekcsői iparos tanonciskola rajztanára. 35 éves tanítói szolgálat után nyugdíjba vonult, és 1952. március 21-én 75 éves korában tragikus hirtelenséggel hunyt el.

Jelleme

Gyémántkeménységű és ragyogású etikája, morálja, ember és természet ismerete és szeretete izzó parázs tisztaságú, mely minden bajon átsegíti és egész életútját beragyogja. Fedhetetlen élete, forró haza- és igazságszeretete, mint élő fáklya lángol útmutatásul a mai és a jövő embere számára. Halász Ferenc tanító a tanítók mestere, a nemzet ingyen napszámosa szerényen, koldusként élt, de fejedelem volt. Ez volt az Ő belső nagyságának titokzatos ragyogású vonzóereje.

Emléke továbbra is él az Őt tisztelő és szerető ember szívében!

Munkássága és méltatása

Halász Ferenc tanító és hivatásos régész életmunkája, – Dunaszekcső és a mai Dunafalva történetének leírása – az akkori és a mai kornak megfelelően is szinte egy egységes, befejezett egész.

Minden sora régészeti és irattári dokumentumokkal alátámasztott írás. Olvasása igen érdekfeszítő, stílusa könnyed, gördülékeny, változatos. Nyelvezete, szókincse igen gazdag, ragyogó tisztaságú. Hozzászólásai pontosak, embert nevelők. Az átölelt anyag földolgozása hihetetlen nagy szorgalmat, kitartást és olvasottságot árul el. A munka felbecsülhetetlen értékű, - a régész pontosságával rögzített tükörképe - az itt élő ember küzdelmes élet-halál harcának, léte fönnmaradásáért, az őskortól napjainkig.

Az írás lényegében nem érinti a második világháborút, annak eseményeit és következményét. Erre Halász Ferenc tanítónak már nem tellett energiájából. A gyertya csonkig égett el, és ezzel munkája 50 éves hallgatásra ítéltetett.

És ekkor, csodák csodájára, az ifjú nemzedék lázasan követelte vissza apái örökségét.

Megnyitották a dunaszekcsői Falumúzeumot, a Halász Régészeti Múzeumot, Bíró Zsolt tanár úr szervezésével, és vállalták Halász Ferenc tanító Dunaszekcső és Dunafalva monográfiájának kiadását. Igen örvendetes és tiszteletreméltó ezen törekvésükben, a dunaszekcsői és dunafalvai önkormányzatok és az iskolák, valamint a pécsi múzeum önzetlen segítsége.

Mindannyiok fáradhatatlan, áldásos munkája, a magyar nemzeti öntudat újjászületésének élő forrása és az etika legtisztább kifejezője.

Végül pár sorban meg kell emlékeznem Halász Ferenc tanító lányáról, Halász Máriáról és dr. Tibor Béla szekcsői tanítókról, szüleimről, valamint nővéremről, dr. Tibor Lenkéről, akik fél évszázadon keresztül oltalmazták a Halász örökséget, hogy végül is közkinccsé lehessen.

Kívánok minden olvasónak szívós kitartást az olvasáshoz, türelmet és jó egészséget. Kívánom, hogy mindenki találja meg önönmagát Szekcső történetében, és ítéljen a belső íratlan morális törvényeinek igényességével. Erre tanít Halász tanító írásában.

Kívánom, hogy ezt mindannyian észrevegyük ebben a rohanó, mindenből kiábrándult, eldurvult világban.

Tisztelettel:

Unokája: Tibor Béla

Utóirat:

Halász Ferenc tanító halála után, 1974-ben napvilágot látott a szekcsői Várhegyen Marcus Aurelius fejszobra. A páratlan leletet Szingler József, Szekcső mai régésze és múzeum őre mentette meg az utókornak.

Tekintettel arra, hogy Marcus Aurelius a volt római birodalom egyik legkiválóbb és legműveltebb császára és hadvezére volt, arcképét közöljük a monográfiában (XVIII. Tábla 3. kép).

Kelt: Dunaszekcsőn, 1999. augusztus 21-én


Bevezetés

„... És Zecusen állandó

széket és lakot alkotott...”

Ott, ahol a Duna méltóságosan hömpölygő hullámai sietve lépik át Baranya vármegye határát, hogy mint egy eős bástyafalat alkotva annak keleti mezsgyéjét képezzék, fekszik a mai Dunaszekcső nagyközség.

Múltját kutatva kiderül, hogy erősen belenyúlik abba a korba, melynek történelmi lapjai jórészt az itt található beszédes leletanyagból tevődnek össze. És habár igen sok lap hiányzik is belőle, némi betekintés mégis csak lehetségessé válik.

Nem kevésbé nehéz eljárni azon keskeny ösvényen sem, amely az itt eltelt római időkhöz vezet.

Vannak forrásaink, melyekből e vidék históriai adatai többé-kevésbé megismerhetők, azonban ezek nyomán tiszta képet nyerni arról, ami csak Szekcsőn játszódik le, a lehetetlenséggel határos.

Feladatomnak tűztem ki e kedves Duna-menti községnek minden adatát összegyűjteni, amely annak történetével összefügg.

Fáradozásomat kielégítő siker koronázta.

Az összehordott leletanyag hivatva van a történelemmel egy úton haladni, és akárhányszor bizonyítani vagy kétségbe vonni a mérhetetlen múlt eseményeit. Hosszú évek munkája volt ez.

Nehéz volt fáradozásommal párosult elhatározásommal oda jutnom, hogy e művecskét megírni módomban legyen, de sikerült. Ebben nagy segítségemre volt Fejes György volt pécsi Városi Múzeum igazgatója, Dr. Vitéz Horváth Kázmér, mohács városi aljegyző, Véry János sombereki főjegyző, Ete János kölkedi körjegyző, akik szívesek voltak a rendelkezésre álló forrásmunkákkal támogatni; továbbá Dr. Nagy Lajos a székesfővárosi múzeum volt első osztályú őre, ki a Nemzeti Múzeumban feltalálható szekcsői leletanyag jegyzékét volt szíves megküldeni és szakszerű tanácsokkal ellátni. Végül Johannidesz Géza gazdasági tanácsos úr, a szekcsői uradalmi irattárból értékes adatokkal volt szíves támogatni. Szívességüket hálásan köszönöm. Köszönetet mondok azoknak is, akik mint Dunaszekcső lakói (felnőttek és elemi iskolai tanulók) leletek átengedésével hozzásegítettek e mű megírásának megvalósításához.

Záradékul pedig, vajha minden olvasó olyan elnéző szeretettel venné e könyvet a kezébe, amilyen bizakodó reménnyel és odaadó lankadatlan készséggel anyagát összehordtam, úgy a legnagyobb elégtétel lenne jutalmam.

Dunaszekcső, 1951. Március hó 10.

Halász Ferenc


Dunaszekcsőről általában

Községünk a Budapest-eszéki országút két oldalán terül el ott, ahol Baranya, Bácsbodrog, Pest-, Pilis-, Solt-, KisKun és Tolna vármegyék határosak egymással.

Fekvése és közvetlen környéke már a legősibb korban is alkalmas volt arra, hogy itt emberek telepedjenek meg.

A bronzkorban már itt nagyobb emberi telep, de a kelták idejében község is volt.

Az egész község tájának és fekvésének kellemes és kedves volta nincs összhangban a helység szembeszökő nádfedeles hajlékaival és a még mindig nagyszámú rendezetlen és elhagyatott utcáival. Különösen nem kedves benyomást gyakorol e látvány azokra, kik községünket dél felöl, illetve a cigányvároson keresztül közelítik meg. Északra haladva e benyomás mindinkább enyhül. Az országúton haladva, az első utcaelágazódástól északi irányban a helység végéig, a nádas épületek csaknem teljesen eltűnnek (XVI/2. kép). Helyüket csinosabban épült, palával vagy cseréppel fedettek váltják fel. Csak a római kat. templomtól keletre fekvő Várhegy nyugati oldalán láthatók még a hegyoldalon fecskefészek módjára elhelyezett nádas épületek. De e házak tömegével beépült domboldal sajátságos és szokatlan látványa enyhíteni ígyekszik az összhangot bontó, náddal fedett viskók jelenlétét.

Ha fígyelembe vesszük, hogy a szűk utcák és az ebből eredő összezsúfolt háztömegek a régebben keletkezett községek jellegzetes tulajdonsága, akkor helységünk külsejét enyhébben vagyunk kénytelenek elbírálni.

A községünket szegélyező dombok, valamint a közvetlen közelében hömpölygő Duna vize egy-egy őrként övezik azt körül. És ezeket a természet adta előnyöket a rómaiak, később pedig a honszerző eleink felhasználva, itt várat építettek maguknak. De a megtelepülőknek nem kisebb becsű volt a termékeny határ és a halban gazdag Duna.

Ezen általánosságban elmondottak után lássuk a részleteket.

Föld- és helyrajzi ismertetés

Községünket és annak határát – észak-déli irányban – a Duna osztja ketté. A jobb parti részt – az itteni szólás szerint – hazainak, a bal partit pedig szigetinek nevezik. Északról Báta és Bátaszék, északnyugatról Véménd, nyugatról Palotabozsok és Somberek, délről Bár és Mohács, keletről Nagybaracska és Bátmonostor, északkeletről pedig Szeremle községek határa zárja körül.

Községünk régi határa volt északról Solfalu Bátaszék, Báta és Bőváros. Ez utóbbi a mai Szentháromságtól északra elterülő hely. Északnyugatról Izerő, délnyugatról Papd-Szent-Márton, délről Monyoka, Ság és Újfalu községe, keletről a Duna. Ezek a községek, részben még a törökök megszállása alatt is megvoltak, azonban még csak kettő emléke él Szekcső község két dűlője nevében, Mártinca- és Monyoka- dűlő nevében.

A hazai vagy másképp a Duna jobbpartján elterülő határrész dombos, völgyes, kisebb-nagyobb fennsíkokkal, de a legkiemelkedőbb pontja sem haladja túl a tengerszint feletti 158 méter magasságot. A szigeti rész a Mohácsi (Margitta) szigeten foglal helyet és mintegy 87-91 méter tengerszint feletti magasságban csaknem teljesen sík terület.

A határ egyik magas pontja a Várhegy (I. tábla 3. kép), mely a község belterületén – Duna jobb partján – észak-déli irányban helyezkedik el. Tengerszintje feletti magassága 144 méter. Hajdan községünk egyik megerősített pontja volt. Innen messze belátható a Duna-Tisza köze. Tiszta időben a Zengő és a nagyharsányi hegycsúcs, sőt a kiskőszegi (batinai) magaslat is látható. A Várhegytől északra, az ezzel párhuzamosan fekvő Szentjános- és Püspök-hegyet egy római sáncárok választja el. Innét, a még ma is a görögkeleti püspök javadalmas földjéről, e részben szőlőkkel beültetett magaslatról, felséges kilátás nyílik a Dunára és a Bácskára. A Szentjános hegy északi folytatása a Nagy- és Kislánka fennsíkja, 146 és 158 méter tengerszint feletti magassággal. Ezeknek folytatása a Csaposkút nevű dűlő hepehupás területe, mely nagyobbára szőlőkkel van betelepítve. Ennek a Duna felőli szakadékos patakból fakadó forrásvizét csapon vezették le. Innét nyerte e határrész a nevét. De az is lehetséges, hogy attól a forrástól kapta nevét, mely a kelet-nyugati irányú csaposkúti völgy nyugati harmadában, egy réten keresztül vezető csapás mellett helyezkedik el, és ezért „Csapáskút” nevet kapott. Ez szerint a dűlőt „Csapáskúti”-dűlőnek kellene nevezni. Láttam már olyan térképet, melyen a dűlő így volt megnevezve.

A Nagy- és Kislánkai dűlőt az országút választja el. Ezekkel csaknem egyen közűen halad a Lánka-csapárok és a hasonnevű völgy. Ez a Lánka-csapárok csaknem déli irányban a Szarvas kocsma nyugati sarkánál fut be a községbe. Az átutazók ebből a vízfolyásból és irányából csak itt-ott egy vízbuktatót vehetnek észre, mert ez le van boltozva és csak az uradalmi udvar gazdasági épületei mögött, az országút keleti oldalán bukik elő, és így folyik a Dunáig, ahol Fok néven ömlik abba. A Lánka-csapárokkal csaknem párhuzamosan halad a Bésőréti-patak és völgy, amely az országutat szemben a Duna mellett elterülő Alsó Legelővel metszi. A Bésőréti völgyet itt már Hidegvölgynek keresztelték el azért, mert az itteni légvonat állandóan hideg levegője csapja meg az itt járókat. Ez a völgy, már közel a bátaszéki határhoz, két ágra szakad. A keleti ágat Szárazvölgynek, a nyugatit Zsigavölgynek nevezik. Ezek közt foglal helyet háromszög alakban a Saslits tava dűlő (Szekcsőn laktak Saslits nevű szerbek. Lehet, hogy ezek valamelyik őséé volt ez és mivel ingoványos és vizenyős lehetett ennek egyik része, lett elnevezve Saslits tavának.). A Bésőréti patak és Lánka csapárok közti területen találjuk a bátaszéki határnál, Herákmegye dűlőt. Ez pedig valószínű, egyik Herák nevű (mert ilyen nevű szerbek voltak) tulajdonosától vette nevét. Ettől a dűlőtől keletre fekszik Szent-Imre puszta (ez már megszűnt), és a hasonnevű dűlő is. Herákmegyétől északkeletre találjuk Szent Imre felső puszta dűlőt. Nevét az e dűlőben fekvő egykori Szent Imre községétől vette. Lánka dűlő, az előbbitől keletre terül el. Minthogy Dunaszekcső a múltban nagy kiterjedésű szőlőkkel bírt, a Lánka dűlők nevüket a leánka nevű szőlőtől kaphatták. A lánkai dűlők északi felének egy része még beleesett abba a csatasávba, melyen Hunyadi János egy háborúját vívta Újlakival. Ennek a területnek keleti dűlő részét Gálhegynek nevezik, s a gálhegyi szőlők neve alatt ér véget. Ezek az országút két oldalán terülnek el. A Zsigavölgy és Bésőrét jobb oldalán helyezkednek el nyugatról kelet felé a Mártinca-, Gyérma-, Monyoka- és Cserháti-dűlők. A Cserháti dűlő keleti csücskén találjuk a Jauka-dűlőt. A Mártincai-dűlő Szent Márton községének nevét örökítette meg. Mártincának csak az óta nevezik mióta a szerbek beköltöztek ide. Legújabban a tagosító mérnökök Mártonhegynek keresztelték el helytelenül. Nevét a réginek megfelelően Szent Mártonnak kellett volna elkeresztelni, hogy a hajdani Papd vagy Papazd Szent Mártonnak a neve továbbra is fennmaradt volna. Alatta a Gyérma dűlő fekszik. Nem lehetetlen, hogy a dűlő gyér terméséről kapta nevét. Az ettől keletre fekvő Monyoka dűlő nevét az egykori Monyoka községtől vette át. Ennek a dűlőnek egy részét, mely a Somberek felőli oldalán fekszik és igen szakadékos, „Kurjak”-nak nevezik. Valószínűen azért, mert barátságtalan és művelésre alig alkalmas. Leginkább szőlőkkel van betelepítve. Végre ennek a völgynek legkeletibb részében helyezkedik el a Cserháti dűlő. Neve az egykori cseres erdőkkel lehet összefüggésben. Vagyis ezt a dűlőt cser erdő boríthatta. Ennek keleti lejtőjét foglalja el a Jauka-dűlő. Néphagyományok után nevét a törökök bejövetele alkalmával kapta. Tudjuk, hogy a Jauka északi oldalán volt Újfalu. Népe a török bejövetelekor a magaslatra vonult. Azonban a beözönlő törökök észrevették őket, s nagy jajveszékelés közepette halomra gyilkolták őket. Ez a terület is nagyrészt szőlőkkel van betelepítve.

A Hidegvölgyet hasító Bésőréti-patak felett, a Dunaszekcső és Somberek közti dűlőúton találjuk a Celenka hidat. Régen Ság, Monyoka és Újfalú közötti közlekedésnek lehetett fontos tényezője. Noha valószínű, hogy az alább elmondandóknak semmi köze sem lesz a celenkai híd nevéhez, mégis megemlékezem a Századok 1875. évi ápr. havában megjelent cikk eme részéről:

„A Celen (Chalan) család a Saágh nevet vette fel. Erről a családról elnevezett községtől déli irányban van a még ma is celenkai hídnak nevezett híd. Nem lehetetlen, hogy e híd a nevét a Celen családtól vette. De lehet az is, hogy Ödönek itteni letelepedésével kapcsolatos hunoktól maradt név.”

Közlekedési lehetőség a Szigetbe

A Sziget gőzkompon, ladikon (csónak) közelíthető meg (XXX/1; XXIX/2 kép). A Margitta-szigetnek északi részét foglalja el. Mióta az ármentesítő töltés és a lecsapolás megtörtént, ez az Isten áldotta termékeny terület fokozottan művelés alá vétetett. És dacára a megszámlálhatatlan foknak, a lecsapoló árkok segítségével mindig több és több terület válik megművelhetővé. Csak erős és tartós áradások vagy esőzések után a fakadások következtében – borítja víz a mélyebb fekvésű területeket. Ez azonban számottevő károkat nem okoz. A „hát” jelzővel nevezett talajpúpok (mint pl. Füzeshát, Pörkölthát, Kopárhát azonban alig szenvedett vízkárt. A legtöbb, ma már lecsapolt ingoványos terület (mint Czercene, Sebesfok, Kácsafok) megfelelő kaszálóul, sőt szántóul is szolgál.

A múlt század 90-es éveitől mind több tanya épül itt. Ma már több száz gazdasági épület és lakóház áll. A beépült területek leginkább a szigeti révpart közelében, a gr. Jankovich-Bésán gazdasági területétől északra és délre, nagyobb kiterjedésben foglalnak helyet. A beépített területek leginkább a Belsőszigeti kertek, Felsőszigeti kertek, Közép kertek, Almáskert, Rácszállás és Öregszállás-dűlőkben vannak. Itt a házak tömege egész utcákat alkot. Amióta a tagosítás megtörtént, azóta a gazdasági épületek gombamódjára szaporodnak.

A szigetet nagyjából két részre osztja a Telek felé vezető út. Ettől északra van a Középszigeti kertek, Tekereshát, Beskenye, Keskeny erdő, Kopárhát, Belsőszigeti kertek, Felsőszigeti kertek, Mártonka, Ágaserdő, Kerekhát, Sósmalát, Vár, Lencséskert, Barkás, Öregerdő és Kutas-dűlő. A Teleki úttól délre találjuk az Almáskert-, Ráczszállás-, Öregszállás-, Újszállás-, Almáshát-, Cselő-, Papkert-, Lencsésköz-, Régi városrét-, Szatyárhát-, Galanya-, Tözön és Homokos-dűlőket. A gr. Jankovich-Bésán uradalom pedig feloszlik: Józsefmajor, Tiser, Újmajor, Papfejsze bokra, Csanádi kert és Pocsolya nevű részekre.

Keleten és északon az Öreg-Duna, nyugaton a Duna folyam és délen Mohács határa szegi.

A Kutas-dűlőt egy meglehetősen hosszú Duna kanyar határolja. Ebbe a területbe esik bele a Vár nevű dűlő a Vári pusztával, amely ez idő szerint Kiss Dénes birtoka. A néphagyományok szerint azért nevezték el Vári pusztának, mert itt hajdanában vár állott. Lehet, hogy a Tőtös testvérek bátmonostori határban álló Szembecs várával volt átellenes. De valószínűbb az a néprege, amely azt mondja, hogy itt egy korcsma állott. És amikor még az Öreg Dunán az uszályvontatásokat lovakkal bonyolították le, akkor a vontatott jármű alkalmazottai, a ló vezető kivételével itt, ebben a csárdában oltották szomjúságukat és csillapították éhségüket addig, amíg az uszály a Vári-csárdától északra, megkerülve, arra a helyre ért, ahol a lemaradt személyzet a leghamarabb elérte az elhagyott uszályt. Minthogy a lemaradottak itt várták az uszályt, nevezték el a csárdát Vári-csárdának, és ettől vette nevét a dűlő is. Nem lesz felesleges ide iktatnom ezt, hogy a szekcsőiek szólásmódja szerint érthető csak meg, mért nevezték a csárdát Várinak. „Az éhező és szomjazó társaság itt vári meg az uszályt.”

A szigeten gr. Jankovich-Bésán József uradalma a legnagyobb. Szántó-, kaszáló- és erdőből áll. A hazai oldalon már csak szőlője van. A többi, még vagy 300 holdnyi területet a tagosítással vitetett át.

Nagyobb birtoka van még Pap Illés – és Beslin Milivojnénak. De 100 holdat meghaladó birtokot, jó néhányat lehet felsorakoztatni.

A szigeten, a termékeny földeken, dús kaszálókon kívül nagyobb erdők is vannak. Ilyenek az Erdőbirtokosság tulajdonát képező Csele-, Papkert-, Alsó- és Felső böde meg az Alsó és Felső Zátony-erdő. Az uradalom tulajdonát képezi a Tiser-erdő. A tagosítás előtt pedig elég számottevő volt a felosztott erdő, mely egyesek tulajdonát képezte. A tagosítás alkalmával ennek nagy részét betagosították úgy, hogy ma már csak néhány holdacskára tehető ennek nagysága. Ez az erdő sem korábban, sem ma nem képez összefüggő egészet.

A Margitta-sziget tulajdonképpeni kihasználása a dunai véggát emelésével veszi kezdetét. Ettől az időtől fokozatosan gyarapodnak az ekével művelhető területek és ezzel arányosan fogynak a kaszálók s a legeltetésre alkalmas területek.

Amikor pedig a belvíz levezetés is megtörtént, úgyszólván az egész sziget művelhető területté változott.

Lakóink egy része felismerte a sziget rohamosan emelkedő gazdasági értékét, összevásárolt itt földeket vagy a szegényebbjei feles művelésre vették azokat, s kezdetét vette a gazdasági jó mód. Igazi fejlődésnek azonban csak az 1925. év után indult, amikor a 100 km-t. kitevő levezető csatornák elkészültek. Amíg azonban idáig eljutottak, sok és nehéz megpróbáltatásnak voltak a szigeti földek tulajdonosai kitéve.

1870-ben még az egész Margitta-sziget árterület volt. Igaz azonban, hogy helyrajzi helyzeténél fogva nemcsak északról délre, hanem nyugatról (a nagy Dunától) keletre (az Ó- vagy baracskai Dunáig) is lejtős, s így a nagy áradások után a víz azonnal eltakarodott, és csak az úgynevezett fokokban maradt meg.

A Margitta-sziget szekcsői részének azonban külön előnye az, hogy csaknem egész területében magasabban fekszik, mint a többi.

A természetes vízgyűjtők pedig a Czercene, Sebesfok, Kútsebes, Kácsafok és a mohácsi határt képező Sárfok, melyek a múltban halászatra is alkalmasak voltak. Ezekből ma már alig látható valami, és víz legnagyobb részt csak akkor van bennük, ha erős és tartós áradás vagy esőzés van.

A védgát és ármentesítés

Ezt a nagy és költséges munkálatot az 1870-es években indították meg. Ezek a munkálatok kezdetlegesek voltak.

A Szeremle, Bácsmonostor, Dunaszekcső és Mohács közti vonalon az 1880-as években magasabb töltést húztak, miután a meglevő védgát nem bizonyult elég magasnak, s így az áradás ez év elején áttörte. Az új töltést, melyet a 90-es évek elején fejeztek be, már olyan magasra emelték, hogy 6 méter magas víz sem tudja átlépni. Ennek a töltésnek költségeihez, Szekcső lakossága hozzájárult 36000 forinttal (körülbelül 90 000 P.). Ezt az összeget körülbelül hat éven át törlesztette és 1892-ben az utolsó részletet is lefizette. (Lásd: R. K. hitk. jegyzőkönyv).

A töltés befejezése után a sziget belvíz levezetése következett.

Az 1890-ik évi XXXIV.t.c. megalkotása a baracskai Duna-ágat a Ferenc Csatorna Részvénytársaságnak engedte át, Türr István engedélyesnek személyében, aki Bajától Bezdánig egy táp- és hajózható csatorna építését vállalta. Ennek a csatornának kell a Bezdántól Tiszaföldvárig húzódó, a Dunát a Tiszával összekötő vízi utat, a Baja melletti Sugovica elnevezésű Duna-ágból annyi vízzel ellátni, hogy az hajózható legyen.

A tápcsatornához Türr István felhasználta a baracskai Duna-ág nagy részét. Ásatások csak a nagy kanyaroknál történtek. Ezáltal a Margitta-sziget természetes vízlevezetése megszűnt.

Türr István illetékes helyen indítványozta, hogy a Sziget Ó-Duna melletti részén is védgát emeltessék, miután előre látta az ennek hiányában bekövetkező veszélyt. De az országgyűlés pénzügyi bizottsága, Zsedényi indítványára a töltés megépítését elejtette. Ennek emelését a Sziget érdekeltjeire hárította.

A csatorna vágás következtében a fokok kifolyása eltömetett, és ezáltal az érdekeltek mérhetetlenül károsultak. Ezért egy éveken át tartó kereset indult meg, melyhez Szekcső csak akkor csatlakozott, amikor az már részéről is elkerülhetetlen volt.

A nagy- és jobbágy birtokok elkülönítése ekkor már Szekcsőn megvolt.

A főhercegi belyei uradalom és Batina községe, 1873 februárjában egy emlékiratot adott be a főispánnak, ezen állapot megszüntetése ügyében.

Türr István az 1873. évi április havában kelt 1096. sz. átirat vétele után az érdekelteket megnyugtatta ugyan, de ennél több nem is történt. 1875. év júl. 22-én a Margitta-sziget érdekeltjei újból panaszt emeltek az alispánnál. Erre az alispán 1875. évi aug. hó 27.-én, szakértők jelenlétében Mohácson elrendelt tárgyalással helyszíni szemlét is tartott. De mivel újból meddő maradt az ügy, Mohács úrbéresei a törvény útjára léptek. Dunaszekcső, a pécsi püspöki uradalom, a főhercegi uradalom és Batina községe ehhez nem csatlakoztak.

Ennek aztán az lett a következménye, hogy a tápcsatorna töltését két helyen átvágták, s így a szigetben éveken át felgyülemlett víz letakarodott.

Sok huzavona után, 1877. évi febr. 15-én megalakult a „Margitta-szigeti Védgát Társulat”, de 1878. év vége felé megszűnt.

Erre az 1 és 1/2 évi tétlenségre Mohács nagyközség, ezúttal Dunaszekcső is, a pécsi püspöki uradalom, a főherceg belyei uradalma és Batina község, mint érdekeltek, kártérítést követelnek a Ferenc Csatorna Részvénytársaságtól. Ezért a fenti érdekeltek a közmunka és közlekedési miniszterhez fordulnak. Ezt alá írták Bubreg Ferenc bíró, a mohácsi nagybirtokosok képviseletében: Keglevics István, Stajevics Pál, Beck András. Dunaszekcső képviseletében: Faller János bíró, Dunaszekcső közbirtokossága nevében: Freytag Ferenc. (Itt meg kell jegyezni, mivel Dunaszekcső város határában a volt uradalom és jobbágyok közt a hűbérességből eredő viszony már rendezve volt és az elkülönítés végrehajtva, sőt a nagy emlékű Bésán Józseftől, az úrbéresekből alakult közbirtokosság a szigeti rész 3/4 részének birtokosa lett, kellett, hogy a közbirtokosság képviselete is aláírja. - lásd: Koszics Szilárd: A Margitta-szigeti belvíz Szabályozás c. füzetet.)

Erre a kérvényre azután 1889. évben a Margitta-szigeti belvíz levezetésének ügye, nagyjában be is fejeztetett.

A belvíz levezetését folytatólagosan, 1914-ben kellett volna befejezni, de az ez év júliusában kitört háború ezt meg akadályozta. Ezért csak 1925-ben kezdődött meg a belvíz levezetésének munkálata, s erre a célra körülbelül 100 km-t kitevő csatorna készült. Ennek köszönhető, hogy Szekcső határában sok száz hold föld vált megművelhetővé. Az ügy befejeztével szükségessé vált a hozzájárulási költségeket megállapítani, erre adta ki az alispáni hivatal az alábbi rendeletet:

Másolat-Baranya vármegye alispánjától.

Szám 7098.

alisp-1910.

A Margitta-szigeti Ármentesítő és Belvízlecsapoló Társulat ártérfejlesztés által bevont területének, úgy az ármentesítő, mint pedig a belvízrendezési költségek miként való viselése céljából való osztályozása és a hozzájárulási kulcs megállapítása tárgyában kiküldött ötös bizottságnak 1909. év május hó 7.-én hozott határozatát – ifj. Moravicz György, Hercegszántó község és hercegszántói érdekeltség nevében, Nagybaracska község elöljárósága, Czinderics Mátyás és társai kiskőszegi ártéri birtokosok, az apatini m.kir. erődhivatal és a főhercegi bellyei uradalom igazgatósága által törvényes határidőben benyújtott felfolyamodása folytán – felülvizsgálat alá véve, a társulat választmánya által benyújtott iratoknak átvizsgálása és a zombori m.kir. folyammérnöki hivatalnak mint hatósági szakértőnek 254/1910. számú előterjesztésére az 1895. évi XXIII.t.cz. 106. szakasza alapján a következőleg

határoztam.

Az ötös bizottságnak fent említett határozatait a következőleg módosítva, másodfokúlag helyben hagyom.

A/ Az árvédelmi költségeket illetőleg.

1. A társulatnak a jövőben felmerülő összes igazgatási, továbbá a társulat ármentesítési, töltésépítési (befektetési) és fenntartási költségeit az összes ártéri területek a következőkben megállapított három osztály és hozzájárulási kulcs szerint viselik az I. osztályba soroltatnak a legnagyobb dunai árvízszint vagyis 7.0 m. magassági réteg felett fekvő u.n. ártéri szigetek: melyeknek megterhelési aránya vagyis hozzájárulási kulcsa 1 kat-hold = 1 becshold.

a II. osztályba soroltatnak a 7.0-5.5 m. magassági rétegek között fekvő területek, melyeknek hozzájárulási kulcsa 1 kat.hold = 3 becshold.

a III. osztályba soroltatnak az 5-5 m. magassági rétegen alul fekvő területek, melyeknek hozzájárulási kulcsa 1 kat.hold = 7 becs.hold.

2. Az ármentesítési költségek viselésétől mentesek: a községi, megyei vagy állami műutak.

B. A belvízrendezési költségeket illetőleg:

1. A belvízrendezés munkálataira eddig fordított s a jövőben még fordítandó összes építési (befektetési) fönntartási és üzemköltségeket, a belvízártéri területek az alábbiakban megállapított három osztály és hozzájárulási kulcs szerint viselik:

az I. osztályba soroltatnak az 5.0-4.0 m. magassági rétegek között fekvő területek: ezek hozzájárulási kulcs 1 kat.hold = 1 becs.hold.

a II. osztályba soroltatnak a 4.0-3.0 m. magassági rétegek között fekvő területek: ezek hozzájárulási kulcsa 1 kat.hold = 4 becs.hold.

a III. osztályba soroltatnak a 3.0-2.0 m. magassági rétegek között fekvő területek: ezek hozzájárulási kulcsa 1 kat.hold = 8 becshold.

2. A belvízrendezési költségek viselésétől mentesek:

a/ A Baja-bezdáni tápcsatornától keletre fekvő területek, valamint ezen csatorna és a baracskai Duna közé eső bátmonostori és nagybaracskai határrészek.

b/ A szivattyúnál megállapított maximális belvíznek megfelelő 2.0 m. magassági rétegen alul, valamint az 5.0 m. magassági rétegen felül fekvő területek.

c/ A meglevő és esetleg létesítendő mesterséges halastavak, amennyiben ezeknek vizeit valamint az ezen területekről eredő szivárgó vizeket a halastavak tulajdonosai saját költségükön, külön létesítendő berendezéssel levezetik: Ellen esetben a társulattal való külön megegyezés tárgyát képezik.

3. A nyílt levezetésű területek s a szivattyútelepek segélyével lecsapolt területek külön-külön viselik saját kiadásaikat, melyek viselésére az itt megállapított osztályozás és kulcsok érvényesek. A nyílt levezetésű és a szivattyútelepek által lecsapolt területek közötti határvonal a következő, a dunaszekcsői határbeli 7773. és 8091. hrsz. délnyugati sarkáig vont egyenes vonal: a 6972/2 hrsz. részlet déli mesgyéje, a 6927. hrsz. részlet délnyugati sarkától a 6910. hrsz. részlet északi sarkáig vont egyenes vonal, a 6910., 6913., 6920., 6921., 6813/1. ,6818/1., 6815., 6787., 6786., 6785., 6784., 6711., 6712., 6713., 6661., 6660., 6665., hrsz részletek északi és az 5794. s 5512/3 hrsz. részletek déli mezsgyéje.

Az itt megállapított határvonaltól észak felé a nyílt levezetésű, dél felé a szivattyútelepek segélyével lecsapolt terület esik.

Megokolás

Az ötös bizottságnak 1909. év május hó 7.-én hozott határozata módosítandó volt, mivel az árvédelmi költségek viselése tekintetében egyáltalán nem osztályozott s így a teherviselés az egész területre egyenlően vagyis holdak arányában állapítja meg; már pedig a teherviselésnek haszon aránylagosság elvénél fogva oly területek melyek csak ritkábban vagy – mint az ártéri szigetek – egyáltalán nem lesznek vízzel elöntve, nem sorolhatók azok közé, melyek minden évben elönttetnek és minthogy a szóban levő ártérben ily a magasabban fekvő területek is vannak, az osztályozás ezen magassági fekvésüknek fígyelembe vételével volt megállapítandó.

Az 1890-1909. évig terjedő 20 évi dunai vízállások adataiból megállapítható, hogy „0” víz feletti 5.5 m. magas rétegvonalon alul fekvő területek átlag minden évben lesznek az árvíz által elborítva, ennél fogva azon területek gazdasági kihasználásukat csakis az árvédelmi illetve az árvédelmi belvízrendezési munkálatoknak köszönhetik s így ezen területek egy kategóriába vagy osztályba tartozóknak tekintendők; az 5.5 m-től 7.0 m. vagyis a legmagasabb vízszínig terjedő területek csak ritkábban öntetnek el, minél fogva azok némely évben az árvédelmi munkálatok hiányában is gazdaságilag kihasználhatók s így egy másik osztályba sorolandók, végül a 7.0 m. rétegen felüli, de az árterületben fekvő u.n. ártéri szigetek melyek minden körülmények között is mezőgazdaságilag művelhetők ugyan, az ármentesítési munkálatok által azonban azon hasznot élvezik, hogy a területekhez való hozzáférhetőség meg van adva, ennél fogva ezen területeket egy külön és lényegében megterhelt osztályba kellett sorolni.

Az egyes osztályok haszonarányának megállapítására kizárólag az elöntés gyakorisága szolgált alapul, mivel ennek eredménye egyenes arányban áll a terület használatóságával; ehhez képest az előbb említett 20 évi vízállások jegyzéke alapján megállapíttatott, hogy az 5.5 m. réteget megközelítőleg levonuló árhullámok 28 esetben az 5.6 m. réteget meghaladó árhullámok pedig 12 esetben jelentkeztek vagyis az 5.5 m. alatti és feletti területek az elöntés veszélye tekintetében úgy aránylanak egymáshoz mint 7:3-hoz.

Ezen arányszámok képezik egyszersmind a kivetési kulcsot is, melyből az ártéri szigetek mint legkisebb haszonarányú területek az egységgel terheltettek meg.

Némileg módosítandó volt az említett határozatnak a belvíztérre vonatkozó osztályozása is amennyiben a belvízmagasságokról történt feljegyzések szerint maximális belvízszín a 4.0 méteres rétegig terjedt, ennélfogva a tulajdonképpeni belvíztér ezen rétegen alul fekszik: a 4.0-5.0 méter magassági réteg között fekvő területek csak annyiban vannak érdekelve a belvízrendezési munkálatok által, hogy a talaj hajcsövességénél fogva felszívódó nedvesség okozta károsodástól mindenkorra mentesíttettek és mezőgazdasági kihasználása teljes mértékben biztosítva van, miért is a teherviselésbe csak ezen körülményekre való tekintettel volt bevonható és mivel ezen haszon a szóba levő osztálynak csak az utolsó rétegében mutatható ki, a megterhelésen enyhíteni kellett.

A mesterséges halastavak a belvízártérből kihagyandók voltak azon feltétel mellett, hogy saját vizét valamint a halastavakból eredő és ővcsatornákkal összegyűjtött szivárgó vizeit is külön létesítendő berendezéssel a halastavak birtokosa saját költségén levezeti: ha pedig a halastavak lecsapolását a társulat teljesíti, ez csak külön megegyezés alapján történik, mivel a halastavak lecsapolása a társulatra nagyobb terhet ró mint a többi belvízterületek víztelenítése, amennyiben a halastavakhoz a rendes csapadék és szivárgó vízen felül még más tápvíz is lesz hozzávezetve.

A beérkezett fellebbezéseket illetőleg nevezetesen: ifj. Móricz György, Herczegszántó község és a községbeli érdekelteknek állítólag bizalmi férfiai által beadott fellebbezésében előadott azon kérelme, hogy a halászat céljaira szolgáló területek az ármentesítési költségek viselése alól felmenttessenek, fígyelembe vehető nem volt mivel ezen területeknek a mesterséges haltenyésztés érdekében az ármentesítésre feltétlenül szüksége van, amennyiben kellő árvédelem hiányában árvíz esetén a tenyésztett halállomány a területre nézve veszendőbe megy.

Azon további kérelem, hogy a „Budzsák” nevű terület a belvízrendezési költségek viselése alól fölmentessék, szintén nem volt teljesíthető, mivel nevezett terület a rétegterv valamint a katonai térkép tanúsága szerint nagyobbára mélyen fekvő és a belvízrendezés előtt vizes terület volt, jelenleg pedig egész kiterjedésében mint szántóföld van mívelve, ennélfogva kétségtelen, hogy ezen átalakulás kizárólag a belvízrendezésnek folyománya, amennyiben a területet körülölelő Ó-Duna vízszine a szivattyúzás által állandóan 2.0 méterre lesülyesztve tartatik úgy, hogy a csapadék és szivárgó vizek részben a talajon át, részben pedig a Dunaveczér által állandó lefolyásra találnak.

Nagybaracska község mint jogi személy valamint a községbeli ártéri lakosok nevében az elöljáróság által beadott fellebbezése részben fígyelembe vehető volt, amennyiben az ármentesítési költségek viselése tekintetében jelen határozattal a kivetési kulcs a területek magassági fekvésének fígyelembe vételéve – a haszonarány lehető megközelítésével – lett megállapítva, az „Illimán” nevű terület a belvízrendezési költségek viselése alól azonban nem volt felmenthető, mivel itt is a belvizek csakis a szivattyúzás által lesüllyesztett vízszín mellett vezethetők be a Dunafokba illetve a baracskai Dunába: a szabad levezetés lehetősége pedig itt ki van zárva, mivel ez esetben a társulat is ezen olcsóbb levezetési módját választotta volna.

Czinderics Máté községi bíró és társai kiskőszegi lakosoknak fellebbezésben kifejezett azon állítása, hogy a társulatnak nem volt joga az osztályozást foganatosítani, tévedésen alapul, mivel a m.kir. földmivelésügyi miniszternek 1907. évi augusztus hó 15-én kelt 80407/V.1.számú rendeletével kimondja, hogy az érdekeltségi védműveknek egyenlő biztonságot nyújtó méretekre való kiépítésének költségein túl eső vagyis a belvízrendezési munkálatok, az árvédelmi művek fenntartása és kiegészítése nem különben az árvédelem igazgatás és kezelési költségek mindenkori osztályozás és kivetési kulcs szerint viselendők.

Ennélfogva fellebbezők azon kérelme, hogy az árvédelmi valamint a belvízrendezési költségeknek viselése holdak arányában történjék, fígyelembe vehető nem volt.

Az apatini m.kir. erdőhivatal fellebbezésében kifejtett azon kívánsága, hogy a tulajdonában maradt területek ártéri becsholdjai vele közöltessenek teljesíthető nem volt, mert a szóban levő területeknek kataszteri felosztása eddigelé meg nem történt, illetve az a társulathoz még be nem adatott.

A kir. kincstár tulajdonát képező és halászat céljaira kihasznált baracskai Duna vízszine a szivattyúzás által állandóan 2.- m. „0” feletti magasságban lesz tartva, tehát nem lesz lecsapolva, jelen határozat szerint pedig ezen 2.0 m. aluli területek a belvíz rendezési költségek viselése alól fel vannak mentve.

A főhercegi bellyei uradalom igazgatóságának fellebbezésében kifejtett azon panaszát, hogy az osztályozásnál a művelési ágak a különösen az erdőterületek haszonaránya fígyelmen kívül hagyatott, ez alkalommal is mellőzni kellett, mivel a társulat költséges berendezésekkel fellebbezőnek is módot nyújtott arra, hogy fokozatosan az értékesebb keményfa erdő telepítésére áttérhessen.

A halastavak tekintetében emelt észrevételek, jelen határozat által módosított határozmányokkal nyertek kielégítést.

Miről a zombori kir. folyammérnöki hivatal, a margittaszigeti ármentesítő és belvíz levezető társulat elnöke, Mohácsi Német Lipót a bemutatott összes iratok visszaadásával és általa az összes érdekeltek azzal értesítendők, hogy a határozat ellen annak kézbesítésétől számított 15 nap alatt birtokon belül csakis a törvények meg nem tartása vagy csak helytelen alkalmazása alapján lehet a földmivelésügyi miniszterhez felfolyamodni s hogy a határozatban meg nem nyugvó fél birtokon kívül a törvény rendes útján is kereshet orvoslást.

Pécs, 1910. évi május hó 6.-án.

Stenge s.k.
alispán

51.szám

Eln.1910.

Baranya vármegye alispánjának a társulati ártér osztályozása és a hozzájárulási kulcs megállapítása tárgyában 7098/1910. alisp. sz. alatt hozott határozatát a vízjogi törvény 106. szakasza értelmében megküldöm.

Mohács, 1910. évi május hó 19.-én.

A választmány nevében
mohácsi Német Lipót s.k.
társulati elnök.

Dunaszekcső község és egyéb helyek

A 16 000 katasztrális holdat meghaladó Dunaszekcső mai határának területén valaha – aránylag – elég sok község helyezkedett el. Némelyike határának egész kiterjedésével, a másik annak egy részével foglalt itt helyet. Ezek közül a községek közül legelőször lesz szó Dunaszekcsőről.

Keletkezésének idejéről, valamint kiterjedésének helyéről biztos adataim nincsenek. De, hogy majdnem egész kiterjedésében csaknem a mai helyén állt, azt a fel-felbukkant épületmaradványok és leletek igazolják.

Mielőtt fekvésének helyét kutatnám, meg kell állapítanom, hogy a mai helyén több őstelep nyomára bukkantam. Ilyen telepek voltak:

1.      A Várhegy déli nyúlványának egész kiterjedésében. Ez lehetett a legnépesebb. Leletanyaga inkább a bronzkorra emlékeztet.

2.      A volt várterületnek keleti partján, a sáncárok Duna felőli bevágódás táján, egy korábbi keletű őstelep nyomai látszanak.

3.      A mai Bé-(Bő) városnak nevezett területen, a kőkorszakba visszanyúló törzsek ideje látszik fennforogni.

4.      Minthogy ez a három őstelep a mai Dunaszekcső község területén volt, azt kell hinnem, hogy ezek egyike a mai község ősi magva. És ez az (1.) alatt tárgyalt lehetett. Ez felel meg „Kelta” (keleti) nevének értelmével. A Kelta telep neve „Lug” vagy „Lak” volt. Ami annyit jelent, hogy világos vagy kellemes hely, lakás. Ez a telep egész terjedelmével a Várhegy kelet fele hajló lankás világos területén helyezkedett el. És ez a volt későbbi Lugionak – Ptolemaios szerint – a magja. Ebből a telepből nőtt ki a későbbi Florentia is.

A rómaiak fennhatósága alatti idő első szakában helységünk neve Lugio volt. Ezt a nevet találjuk Diocletianus császár 293-ban – innét - kibocsátott rendeleteiben[1]. De ezt a nevet nem tartotta meg a római uralom bukásáig, hanem a Notitia Dignitatum feljegyzése szerint a Florentia nevet vette fel[2], és ezt megtartotta a népvándorlás megindultáig.

A népvándorlás alatt, hogy milyen néven szerepelt községünk, azt nem sikerült megtudnom. Azonban a honfoglalás idejében csakhamar szerephez jut ZECUSEN név alatt. Ezt a nevet bizonyos alaki változással megtartotta egész a mai napig. Alább felsorolom községünk nevének időszerinti formai változását.

Zecuseu neve alatt szerepel Béla király névtelenjének feljegyzésében.[3]

Hasonló névalakkal bírt:

1248-ban SCHEKCHU[4], 1295-ben ZECKCHU[5], 1241-ben ZEKCHU[6], 1343-ban helységünk ZEKCSŐ néven szerepel és ezt a formát kevés eltéréssel napjainkig megtartotta[7]. 1348-ban SCECHU[8], 1348-ban ZEKCHEU[9], 1384-ben ZEGCHEW[10], 1450-ben ZEKCHEW[11], 1494-97-ben ZEKCHEW[12], 1529-ben, a szerencsétlen kimenetelű mohácsi csata után három évvel, községünk nevét SZEKSÖ-nek írták[13]. 1628-ban SZECSÖ nevet találunk[14], 1663-ban Ottendorf Henrik Képes útleírásában (Hermann Egyed fordítása németből) Seksitz, Sekhitz. 1697-ben kelt, Lipót császár adományozó levelében ZSECZKÖ név áll[15], 1710-ben a címeres pecséten: SZEKCSU, 1803-ban SZETSÖ néven találjuk a Budapest-Eszéki posta útvonalán[16]. 1838-ban, egy ez évben kelt nyugtán, községünknek DUNA-SZEKTSÖ a neve[17]. 1845-ben SZEKCSŐ[18], 1847-ben DUNA-SZEKCSÖ Mváros[19], 1861-ben a községi pecsét DUNA-SZEKCSÖ Mezővárost másol, s végül 1890-ben DUNA-SZEKCSÖ nagyközség a neve.

Dunaszekcső bélyegzői

E helyen óhajtok megemlékezni Dunaszekcső község idők folytán változó bélyegzőiről is. Az eddig ismert községi pecsétek közül a legrégibb az 1710-ben készült.

A vésett bélyegző átmérője 28 mm. Körirata: SIGILLUM.OPI+DI. SZEKCSU. A. 17+10. (I. Tábla 2. kép, ill. címoldal)

Községünk jelképe a bélyegző. Idők folytán ez a bélyegző formailag változott. Ilyen községi bélyegzőt hármat ismerünk. Ezek közül a legrégibb, egyben a község címeres pecsétje is. Leírása a következő:

A körirat körül futó szalagmező belső szélét, egy ellipszis alakú gyöngykörből álló koszorú szegi. A körirat betűi egy 2,5 mm. széles körgyűrűt töltenek be, míg a gyöngykör által szegett körgyűrű szélessége 1,5 mm. A körirat által határolt mező 15 mm. átmérővel bír. Ebben a mezőben helyezkedik el a címerkép, mely azt két részre osztja. Középütt a kép tetején a csillag a félholddal. A mező nagyobb részét egy félholdban elhelyezkedő török vonatkozású – a várat ábrázoló képet foglalja el, kisebb részét pedig – mely a tér egyharmadát teszi – keresztény-magyar vonatkozású kép tölti ki.

Részleteiben a következőket állapítom meg:

A félhold homorulatában elhelyezett kép a szekcsői várat és annak feljáratát ábrázolja. E parányi képen tisztán látható a vár négy tornya, amelyek közül a nagyobbik tetején zászlónyélen egy félhold látható.

A vártornyok alatt, markánsabban kiemelkedő domborlatok azt a meredek oldalú dombot tüntetik fel, amelyen hajdanában a török vár foglalt helyet.

A jobboldali vártorony alatt látható görbe vonal a külső bástya falát örökíti meg, míg a főtorony alatt felsorakozó egyenes vonalak a várba vezető utat teszik szemlélhetővé. Bajosabb azonban megállapítani az ellipszis kerülékű domborulatokról, kiemelkedésekről, hogy mit ábrázolnak.

A kevés ábrával megörökített kép a mező bal felében egy templom és alatta a templom irányába repülő két madár. Ez a kép csak keresztény-magyar vonatkozású lehet.

Az egész kép a török félhold letűnésének és a keresztény-magyar uralom kezdetének – elmésen megszerkesztett – szimbolikus képe.

A domb meredek partjait ábrázoló domborlatok következtetni engedik, hogy a várfalak nagy erőfeszítéssel voltak megközelíthetők.

A kereszténység és pogányság élethalál harcát érthetően szimbolizálja a templom és a félhold képe.

Megállapítható, hogy ezt a bélyegzőt 1710-től, 1859-ig használták. Hogy 150 esztendei használat után miért tétetett használaton kívül, arra ma már a választ megadni alig lehet. Legutoljára az 1919-i pénz lebélyegzés alkalmával használta az itteni szerb megszálló hatóság. Azóta elveszett.

Azt hiszem, sokaknak óhaját tolmácsolom akkor, amikor kimondom, hogy meg kell csináltatni ennek pontos mását, s az egyéb bélyegzőket félre téve, újból ezt kell venni használatba annál is inkább, mert községünk címeres pecsétje volt.

A DUNASZEKCSŐ (alatta) MEZŐVÁROS feliratú 1861-től, a DUNASZEKCSŐ nagyközség feliratú 1893-tól, a (félkörben) BARANYA VÁRMEGYE ( ezalatt is félkörbe ) DUNASZEKCSŐ (alatta vízszintesen) KÖZSÉG (és alatta felfelé körívben) 1903. használtatott. Az utóbbi máig is használatban van.

Fentebb már szó volt arról, hogy községünk területén több őstelep foglalt helyet. A későbbi község ezek helyére épült. Község alapítás céljaira leginkább a vár környéke felelt meg. Itt találtak otthont az őslakosok az általuk készített rókalyukas és barlanglakásokban. Itt találjuk a rómaiak legnépesebb telepét. részben az általuk épített vár környékén, részben az északi sáncárok által a várterülettől elválasztott, s a várral egy magasságban fekvő, Püspök-hegynek nevezett fennsíkon, mely lenyúlt a Szentháromság kápolnáig. De épület maradványokra találtam a Rácmálában Bogár János házánál és a Somberek felé vezető út mentén, Vargics Károly szőlőjében.

Nagy körvonalaiban a római Lugio felölelte a Kerékhegytől a Szent-Imre kápolnáig elterülő, keletre néző lejtős völgyet. Magába zárta a Rácmálának egy részét és a Szentháromság kápolnához vezető szurdik északnyugati felén fekvő területnek egy darabját. Déli irányban a mostani országút mentén egész Bárig.

Községünkre a népvándorlás az enyészet fátyolát borította. Halottaiból csak a honfoglalás támasztja ismét fel. Már ennek kezdetén egy egész vidéknek a székhelye lesz. Ettől fogva napjainkig állandóan osztózkodik e környék sorsában. A tatárdúlásból is bizonyára kiveszi a részét. De utána újra felküzdi magát arra a helyre, amely méltán megilleti. De jön a török. A lakók elhagyván házaikat, előle a sziget vadonába rejtőzködnek. Újból elhagyatottá válik, s alig néhány magyar lakos lézeng benne. Sorsa újra a pusztulás. A hódoltság megszűntével csakhamar benépesül az 1696-ban ide települt szerbekkel. Egyéb telepesek is állandóan gyarapítják lakosságát. Ma már három kilométer hosszú, és a szigettel együtt a lakóházak száma meghaladja a 2000-et.

A község határában elterülő hajdani és mostani telepek, községek és puszták

Az őstelepek közül elsőnek a korábban (3) szám alatt jelzett telepet említem, mint olyant, amelynek helyén kell keresnem azt a kelta telepet, mely a római uralom kezdetén is megvolt.

Volt egy őstelepe a keltáknak a Csaposkúti dűlőben. Ez mélyen belenyúlik a bronzkorba. A pénzverés sem volt előttük ismeretlen.

A Diás-dűlőben, báró Jankovich-Bésán József, 1920. évben telepített 4 holdas (1200 n.öl) szőlejében, a csiszolt kőkorszak kezdő feléből származó telep létezése állapítható meg.

Felszekcső

Az első olyan község, mely a mai határ területén volt, Felszekcső. Ez 1382-ben, mint Szekcsőnek egy része van megemlítve[20]. De 1425-ben, Felszekcső, Levezzel együtt, Valkő vármegyéhez tartozott. Érdekes, hogy itt, mint szigeti község van megemlítve. Felszekcső 1446-ban FELZEKCHEW név alakjával, mint a székesfehérvári káptalan birtoka ismeretes[21].

1450-ben, Tőtös mesternek Paliport és Lak községével szomszédos helységként van említve. Minthogy e két község Bodrog vármegyéhez tartozik, Felszekcsőt ismét a szigeten kell keresni[22].

E helyen meg kell említenem, hogy Szekcső lakossága még ma is használja a „Felszög” és „Alszög” kifejezést, mintegy megkülönböztetésül a község északi és déli részének. Nem abból az időből maradt-e fenn ez a megkülönböztetés, amikor még Felszekcső létezett. Ha igen, akkor nem tudom másképen elképzelni, minthogy ez Szekcsővel volt összeépítve vagy pedig egész közel volt hozzá. Akkor pedig Felszekcső a mai „Újváros”-nak nevezett falurész volt.

A mai Dunaszekcsőtől délre, Újfalu hídjától jobbra, a Jauka dűlő lejtőjén terült el.

Újfalu

1526-ban mint a Macedóniai család birtoka van feltüntetve[23]. Már 1660-ban Jagosics Péter – Veszprém várának főkapitányáé[24]. 1689-ben Bezerédy Istváné[25]. 1703-ban a szekszárdi apátságé[26].

 1727-ben Bezerédy Istváné[27]. 1736-ban Bésán Sándoré[28]. 1755-ben 1/3-adban Hellepranth Kataliné, 2/3-ban Bésán Imréé[29]. 1777-ben egészen Bésán Imréé[30]. 1781-ben Bésán Imréé és Sauska Jánosé[31]. 1741-ben Hellepront János leánya, Katalin eladta Sauska Antal János sombereki birtokosnak 1/3-át, de Bésán Imre 1755-ben az ősiség jogán visszaváltotta[32].

Ság, Ságh falu

Szekcsőtől délre, Újfalutól északnyugatra, a völgy átellenes lejtőjén helyezkedett el Ságh, (Saágh) falu.

1264-ben, Nagyfalun tartott gyűlés jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy bírája Lökös de Ságh, és egyszersmind birtokosa is[33].

1558-1560-ban kelt szigetvári adólajstrom adatai nyomán, Bosnyák Márton tulajdona volt[34].

Dunaszekcsőtől délnyugatra, a monyokai patak jobboldali lejtőjén keresendő

Monyoka falu, később puszta, ma már határnév

1333-ban a pápai tizedlajstrom szerint S. de Moncy[35].

1334-ben ugyancsak a pápai tizedlajstrom adatai nyomán S. de Moncy, S. de Monohy[36].

1354-1382-ben Monoka név alatt, mint fehérvári káptalani birtok szerepel[37].

1554-ben Monoka néven 14 házzal, a töröknek adófizetője[38].

1564-ben Monyoka elnevezéssel a pécsi püspök birtokainak összeírásában találjuk[39].

1559-ben ugyancsak a pécsi püspök birtokainak összeírásában, Monioka néven van bevezetve[40].

1570-1571-ben Moloka, Mozoka néven a töröknek adófizetője[41]. 1583-84. évben Monoka 10 házzal bírt[42] az 1554 évi 14 házzal és az 1570-71. évi 15 házzal szemben. Amint a felsorolt adatok mutatják, a falu lakossága fogyóban van. Nem csoda tehát, hogy amikor 1. Lipót császár a szekcsői uradalommal együtt ezt is Csernovics Arzen, volt ipeki pátriárkának adományozta, csak mint puszta van felemlítve. Mivel a pátriárka tévedésből kapta, ennek kitudódása után hamarosan visszaadatott előbbi gazdájának, Bezerédy Istvánnak, a pápai vár kapitányának.

1697-ben Csernovics Arzen, volt ipeki pátriárkának birtokát képezte[43].

1703-tól kezdve Monyoka a Bezerédy családé, 1741-ben 1/3-a Hellepranth Kataliné, 2/3-a Bésán Imréé. 1755-ig Monyoka 1/3-a vétel jogán Sauska A. Jánosé, de ez évben Bésán Imre az ősiség jogán visszavásárolja[44].

Szent Márton község

A bésőréti patak felső folyásától jobbra, a Dunaszekcső-Palotabozsoki út mártincai kanyarától keletre, ott körülbelül, ahol ma Hermann József birtokteste fekszik, volt valamikor Szent-Márton községe.

A fenti község neve előtt gyakrabban találjuk „Papd, Papazd vagy Paphel jelzőt. Ezeket a jelzőket azért kapta, mert állítólag sok pap élt benne. Akár Papd, Papazd vagy Paphely Szent Mártonról van szó, mindig Mártincára kell gondolnunk.

Az elpusztult Szent-Márton község helyén 1870-ben még állt egy csárda. Ennek pusztultával a község utolsó épülete is az enyészeté lett. Nevét a körülötte elterülő földekkel, a Szent-Márton nevű dűlő örökíti meg. A tagosítás alkalmával ezt a dűlőt Márton hegynek keresztelték el. Kár! Helyesebb lett volna tán a község valamelyik névalakját e dűlő nevében megörökíteni.

1455-ben Zent-Márton néven, mint a fehérvári káptalani birtok van megemlítve[45].

1554-ben a török kútfőből kitűnik, hogy Szent Martin volt a neve. Az adófizető házak száma 33 volt[46].

1570-71-ben, a török kútforrások szerint, neve Szent Márton volt. Ebben az évben 25 adóköteles háza volt[47].

1583-84-ben Szent Mártin, de csak 26 házzal[48].

1697-ben Szent Márton átmenetileg Csernovics Arzen, volt ipeki pátriárka tulajdona volt, de csakhamar visszakapta volt tulajdonosa Bezerédy István[49].

Papazd-Szent-Márton néven is előfordul[50].

1736-ban Bésán Sándor a tulajdonos, 1741. 2/3-át Bésán Imre, 1/3-át Hellepront Katalin bírja. 1755-ben, vétel jogán Sauska A. Jánosé lesz az 1/3-ad, de 1755-ben, az ősiség jogán Bésán Imre visszaszerzi Sauska 1/3-ad részét[51].

Dunaszekcsőtől északnyugatra, a mai Szent-Imre pusztához közel délnyugatra keresendő

Szent Imre községe

Nevét a mai Szent Imre Puszta örökítette meg. Az 1322-1335. évi pápai tized lajstrom, plébániával bíró községnek mondja[52].

Izerő község

Izerő (Fezerev) fekvésének helye ismeretlen. Ha helyének megállapításához az alábbi adatokat fígyelembe veszem, mégis meddő marad minden kísérletem. Lássuk az adatokat!

1. Szent Márton falva után, Esztur-Szepach (Széplak) előtt.

2. Monyorosd és Gatta után, Szent Márton falu előtt. E két megállapítás után tudnom kellene, hogy Szent-Mártontól merre feküdt Széplak. Azt is tudnom kellene, hogy Monyorosd és Gatta mely irányba fekszik Szt. Márton előtt, akkor sikerülne Izerő helyének kitűzése. Ha Széplak, Monyorosd és Gatta Szt. Mártontól északra volt található, akkor Izerő még Szekcső mostani határába esett. De ha akár nyugatra, akár pedig délre esett, akkor Izerő községe valószínűen ha nem is távol, de a mai határon kívül esett.

Egy falu, melynek Szekcső közelében kellett feküdnie,

Sol falu

Az 1562-63. és az 1569-1570-ben kelt török kimutatás Sol falut Szekcső mellett fekvőnek mondja. Ilyen tág meghatározás után csak tárgyi bizonyítékokkal sikerülhetne fekvőhelyének megállapítása. Valószínű, hogy Szekcső és Bátaszék határának érintkezése közelében kell keresni. Hogy határával egészen, részben vagy egyáltalán nem olvadt be Szekcső határába, a jövőbeni kutatások feladata.

Béváros

Meg kell még említenem a határunkban valaha elterülő községek között Bő- illetve a nép száján Bévárosnak ismert helységet is. Ezt a Szentháromság kápolnától északra, és ennek közvetlen közelében elterülő és máig is Bévárosnak nevezett dűlőben kell keresni. Nagyon valószínű, hogy Feltzner János szőlejétől északra terült el. Ez a hely tipikus formájánál fogva és lépcsőzetes felületével úgy néz ki, mint azok a mai községek, melyek domboldalra vannak építve, és idők folyamán a lejtőket eltávolítják, lehordják.

Szekcső fejlődése

Ha visszatekintünk arra az időre, amikor a kultúra bölcsőjében ringott, észre kell vennünk, hogy Dunaszekcső őse, „Lukk” már akkor vezető pozíciót töltött be. Erre következtetni enged fekvése, neve és az is, hogy a későbbi Lugio ettől vette nevét.

A Sió-menti kelták élénk kereskedelme a görögökkel nem kerülhette el e fontos és közvetlen a Duna mellett fekvő telepet. Ezek egymás közti kereskedelmének lebonyolítása s egyéb érintkezéseiknek következményeképpen, itt bizonyosan pihenőt tartottak. Ennek az érintkezésnek szükségszerű következménye lett a kultúra fokról-fokra való fejlődése. A mi fogékony őslakóink kihasználva az adottságot, egyszer a náluknál műveltebb kelta testvérektől, máskor pedig a görögöktől sajátítottak el olyan dolgokat, amelyeket a saját maguk javára értékesíthettek.

A rómaiak megtelepedése rohamosan előbbre vitte községünk fejlődését. A telepesek nagy tömege ütött itt tanyát. A polgári lakosságon kívül kereskedők s iparosok lepték el. De az előkelők sem maradtak el. Az építkezéseknek fennmaradt emlékei is arra engednek következtetni, hogy a magasabb társadalmi osztály is számottevően volt itt letelepedve. A rácmálai központi fűtésű épület maradványai is erről tanúskodnak. Lakásaik festettek voltak. Az előkelőségből kerültek ki a helyőrség parancsnokai is.

Művészi érzéke fejlett. Ezt igazolja a fennmaradt pohárfenék és a faragott koporsó fejrésze.

Vízvezeték látta el a lakosságot vízzel.

Postája is volt.

A Mursa-Aquincumot (Eszék-Óbuda) összekötő országút Szekcsőn keresztül épült.

A rómaiak bukása utáni időkben, illetve a népvándorlás alatt Szekcsőről semmit sem lehet tudni.

Szereplése a honfoglalással veszi újból kezdetét. Ödö, (Eudu) Ete Vezér fia, Árpádtól megkapta e vidéket, ahol Szekcsőt választotta székhelyéül. Ő lett nemcsak a vár kapitánya, hanem Baranya vármegyének első kapitánya is[53].

Ezzel Szekcső a vármegye első személyének lett lakóhelye. Nem alaptalan tehát az a feltevés, hogy Szekcső hamarosan nemcsak a környék, hanem a vármegyének is a legfontosabb helyévé vált.

De ez az ismételt felvirágozás csakhamar újból letűnt a tatárdúlás alatt. És községünk sorsát ettől az időtől kezdve ismét homály borítja egészen a Herczeg család birtoklásáig. Mint Herczeg birtok a vidéknek egyik legnagyobb és legjelentősebb községe lett. Ez a dicsőség sem volt huzamosan maradandó, mert a törökök bevonulása irtózatos pusztítást vitt benne végbe. A török uralom alatt csak 18 magyar ház maradt meg. Török lakossága azonban nap-nap után szaporodott és különösen hadászati és közigazgatási szempontból igen fontos tényezője lett a török itteni életének. Nahie-, (járás) keza- (bírósági) és szandzsák (kerületi) székhely lett. És Szekcső a török kincstárnak jövedelmező khaszbeli (kincstári) birtokává tétetett.

A várban a törököknek iskolája és temploma volt.

A 150 év után a törökök kivonulásával Szekcső ismételten csaknem a pusztulás áldozatává vált.

Az elnéptelenedett községet betelepíteni és újból a felvirágozás útjára vezetni a földesúr kötelessége lett. Csakhamar szerbek telepedtek le, s ezzel a telepedéssel kapcsolatosan községünk g.k.érseki-, később püspöki székhellyé vált. Ezt a telepedést követte a németek, sokacok és tótok telepedése, mellyel karöltve járt a kereskedők és iparosok letelepülése is. Már 1714-ben kisebb jelentőségű város[54]. Míg a török megszállás után községünkben alig maradt 18 ház, addig az 1800-as évek elején 500 volt már. Nagyobb mérvű fejlődéséből nőtt ki a közigazgatási, iskolai és egyházi élet. Ezekkel együtt szaporodott az értelmiség. Később, átmenetileg főszolgabírói hivatal is volt itt. A rend fenntartására éveken keresztül voltak itt huszárok beszállásolva. Gyors fejlődésének köszönhető a posta hivatal, gyógyszertár, orvos és állatorvos. Később a Tenger hajózási társ. és ezt követőleg a Magyar. Folyam és Tengerhajózási Társaság ügynöksége. Ma már van plébánosa, káplánja, 10 tanítója, 1 főjegyzője, 1 adóügyi jegyzője, 1 segédjegyzője, 1 jegyző gyakornoka, 1 községi pénztárnoka és 1 ellenőre, 1 végrehajtója, 1 írnoka, 1 járlatkezelője és egy iktatója. A közbiztonságra a községi rendőrök, az életbiztonságra a csendőrök, a vagyonbiztonságra a mezőrendőrök ügyelnek. A fogyasztást ellenőrzi két személy. Van több egyesülete. Középületei közül megemlítendő a templom, a r.k.iskola, az állami- és községi népiskola és óvoda. A városháza, a szegényház, a hullaház, tűzoltó szertár, a szigeti népház stb.

A lakosok anyagi és szellemi gyarapodása is örvendetesen halad. De vannak olyan közkívánságok, közszükségletek is, amelyek a megvalósítást napról-napra égetően várják. Ilyenek a gyalog- és kocsiközlekedésre már-már alkalmatlanná vált utcák rendbehozatala. A záporszerű esők csapadékának levezetése. A község lakóinak ivóvízzel való ellátása. A Duna-partnak, illetve a csatorna partjainak magasítása árvízveszély esetére. Hangsúlyozottan a Duna-partjának befásítása és itt padok elhelyezése. Az országút menti patak beboltozása, stb.

Községünk természetrajza

Jelen fejezetben nincs szándékomban az idevágó egész anyagot feldolgozni. Csak azokról az egyedekről óhajtok szólni, amelyek ritkábbak, kiveszőben vannak vagy nagyobb tömegekben fordulnak elő.

A fákról

Első sorban azokról a fákról emlékezem meg, amelyek ezer holdnál nagyobb kiterjedésű erdőnk tömegfáját szolgáltatják. Ezek közül elsősorban a nyárfák és fűzfafélék családjából itt leginkább díszlő a fehér nyár (Populus albal), a csomoros jegenye vagy fekete nyár (Populus nigra). Ennek érdekesen mintázott fáját bútorkészítésre is használják. Újabban a canadai nyárnak (Populus canaden sis Desf) van legnagyobb kelete nálunk, erdősítés céljából. Legkevésbé van képviselve nálunk a sudár növésű, piramis alakú jegenye nyár (Populus piramidalis Roi). Én azt mondhatnám, hogy lassan-lassan ki fog veszni.

A fűzfaféléből első helyen említendő a törékeny fűz (Salix fragilis). Ezt azért nevezték el így, mert ága a legkisebb hajlításra merev voltánál törik. Meglehetősen elterjedt még a fehér fűz (Salix albal) is. Nálunk mind a kettő tüzifát szolgáltat.

Ide tartozik még a bokor alakú kecske- vagy barkafűz (Salix caprea). A virágvasárnapi barkás vesszőket erről gyűjtik, kiveszőben van. Ismeretes a szigeti kubikgödrökbe tömegesen előforduló csigolya fűz (Salix viminalie). Könnyen felismerhető zöldes- vagy zöldes barna, igen vékony vesszeiről. Egy másik, igen elterjedt fűz a sárga színű aranyfűz (Salix aurea). Ezt a fajtát azonban csak, mint tenyésztettet találjuk. Mind a két fajta, kitűnően alkalmas kosárfonásra.

Az erdei fák közül ritkábban tűnik fel a kocsányos tölgy (Cuercus pedunculata Ehrh.). Amióta a sziget lecsapolása végleg befejeztetett, ez a fa kiveszőben van. Ugyanezt mondhatom a vadalmáról (Malus silvestris Mill) és a vadkörtéről (Pirus Communis L) is. Kemény tüzifát adó és nálunk kiveszőben levő vörös- vagy sima szilfa (Ulmus campestre L.). Éppen olyan ritka ma már a venicz szilfa (Ulmus effusa Wild). Nálunk mint tűzifa jöhet számításba, noha az öregebb vörös szil bútorgyártásra is felhasználható. Az úgynevezett üzemterves erdőben nagy területeket fásítottak be akáccal (Bobinia pseudoacacis). Nálunk a legkiválóbb fanem. Kitűnő tüzifát szolgáltat. Épületfának is alkalmas. Különösen kapu és kerítésoszlopokat és szőlőkarókat készítenek belőle. Nem kevésbé használják utcák befásítására. Kitűnő mézelő fa. Az utóbbi 30 esztendőben a kőrisfával (Fraximus orrus Pers. L.) való erdősítés is megindult. Helyenként nem kielégítő eredménnyel. Helyenként, nyár elején, a kőrisbogár tömegesen él rajta.

Csak igen ritkán fordul elő a keleti baglárfa (Platanus orientalis). Ennek magvát valószínűen a madarak hozták hozzánk és így szaporodott el.

Megemlítésre méltó még a vadgesztenyefa is, noha nem erdősítésre használt. Utcák és terek befásítására használják. Másképp gyertyafának (Aesculus hypocastanum L.) is nevezik. Igen jó méhlegelőt ad. Fáját hordókészítésére is megkísérelték felhasználni.

Cserjék

Cserjék közül nem hagyhatom ki sem a ritkábbakat, sem a kiveszőben levőket, úgyszintén az elterjedetteket sem. Ilyenek a sóska cserje (Berberis vulgáris L:) Ezelőtt 30 éve még itt-ott látható volt. Azóta azonban teljesen kiveszett. Úgyszintén csak elszórva fordul elő a kecskerágó vagy papsapka fa (Evonimus Europaeus L.). Előfordul mély bevágású utak partoldalain. Fája fehér, kemény és könnyen hasítható. Fogvájó készítésére elsőrangúan alkalmas. A varjútövis benge (Rhamnus catharthica) ugyancsak ritkán fordul elő és kiveszőben levő cserje. Itt-ott még partoldalakon találkozunk vele. A vörösgyűrű som (Cornus saquinea L.), üzemterves erdőnkben néha nagy tömegekben fordul elő. Gallyai vesszőseprű készítésére jók. A szigeti üzemterves erdőben még tengődik a galagonya vagy cseregalagonya (Crataegus Oxacantia L). Az 5-6 cm vastagra megnövő kemény fáját kalapácsnyeleknek használják. A kökény cserje (Prunus spinosa) is csak elvétve található elhagyott helyeken és utak mentén. Annál tömegesebben található a közönséges orgona (Siringa Vulgaris). Mint élő sövény a szőlők út menti részén igen gyakori. Lila virágát május elsején kapuk és májusfák díszítésére, közönségesen használják. A vesszős fagyal (Ligustrum vulgare L.) bokorból, határunkban csak egyet ismerek, özv. Bátsmegyey Rezsőné rétje melletti árokban. A pongyola fanzár, ördögcérna, semfűsemfa vagy berbecs, (Lyceum barbarum). Valamikor sövénykészítésre vagy partok megkötésére használták fel. Ma már irgalmatlanul irtják. Nálunk a leveleit összeszedik, és összevagdalva, kis kacsáknak eledele. Úton-útfélen találkozunk a fekete bodza (Sambucus nigra L.) cserjével. Mindenütt feltalálható és megél. Határkarók helyett, szántóföldek mezsgyéjében igen gyakran megtaláljuk. Virágját, mint gyógynövényt gyűjtik. A loncokból (Lonicera) csak a Szentháromság felé vezető szurdikban találhatunk még néhány bokrot. Kiveszőben van. A vadrózsa (Rosa canina) határunkban csak alig-alig fordul elő. A legtöbb esetben szelíd rózsa alanynak szedik fel, így aztán lassan-lassan a határban kiveszik. A kúszó növények közül az iszalag bércse (Clematis vitalba L.) még helyenként feltalálható, de már igen ritkán. Itt nálunk kiveszőben van. A szeder (Rubus) nálunk igen elterjedt növény. Különösen jól érzi magát a zátonyokon. Gyümölcsét íz készítésére szedik, levelét pedig a világháborúban teának gyűjtötték a hadsereg számára.

Fűnemű növények

A fűnemű növények közt is vannak olyanok, melyeket olvasóim számára felsorolni szándékozom. Ilyen az ágas moha (Hypnum triquetrum). Ez elég nagy mennyiségben fordul elő a szigeti homokos talajú erdőben. A földön sűrűn egymás mellett, nagy zöld takaróhoz hasonlít. Ladikok és fából készült hajók réseit tömik be vele és ezt iszkábákkal odarögzített tölgyfa lécecskékkel szorítják le. Nálunk igen keresett cikk. Nagyon gyakori a surlófű (Equisetum Arvense). Népiesen cinkrót. Réteken és szántóföldeken is megterem. Szarvasmarhának ez a széna hashajtó. Itt egyesek azt állítják, hogy teának főzve jó hashajtó. Kihalóban van itt a székkötő gyékény (Tipha Latifolia). Csak a szigeten fordul még elő. Kádárok és székkötők használják. Ennek rokona a káka (Scripus Silvaticus L.). Megszárítva jó szőlőkötöző anyag. A kemény sást a helyi háziiparban, falvédők készítésére használják. A tarack (Triticum repens L.) és a juh csenkesz (Festuca ovina) vadon termő takarmánynövények. Az üzemterves erdőben bőven termő takarmány. A gyermekek tavaszi nyalánksága a réti sóska (Rumex acetosa L.) A száraz réteken otthonos. Árnyas fák alatt érzi magát otthonosnak a saláta boglárka (Ranunculus ficaria). Búzavetésekben nem ritka a kék szarkaláb (Delphinium), a konkoly (Agostemma L.), és a pipacs (Papaver Roeas L.). Elhagyatott helyeken, mint pl. a kövecsparttól a Szentháromsághoz vezető úton még elég gyakran fordul elő a vérehulló fecskefű (Chelidonium maius L.). Ennek a gyökereit az utóbbi időben epebántalmak gyógyítására gyűjtik. Az illatos ibolya (Viola odorata) műveletlen talajokon, domboldalakon, nem túlságos mennyiségben található. Ez a kedves és jó szagú tavaszi virág is kénytelen engedni a cultura mindent megváltoztató erejének. Általában is elég ritka virág a kockás hatkotu (Frictilaria meleagris). Nálunk is csak néhány négyzet ölnyi területen díszlett a szigeti kiosztott erdőben. A tagosításba bele lettek vonva a kiosztott erdők is, és ennek folytán ezek kivesztek. Ezek megszűntével pusztult ki ez a szép és ritka tulipán fajta virág is. A hatkotu sorsára jutott a kedves és kellemes illatú májusi gyöngyvirág (Convalaria mialis) is. Ennek a halálát is a kiosztott erdők megszűnte okozta. Nagy tömegekben találjuk helyenként a madár sóskát (Oxalis acetosella) a sziget nem egészen száraz területein. A töltés keleti partján az alsó sorompótól a töltés őrházig találjuk. Elég gyakori gyógynövény. Erősen napsütött helyen a talajban nem válogatós bakbüzű gerelyt, árorrt, gólyaorrt vagy kaszásfüvet (Geranium robertianum) nem ritkán, sőt elég nagy mennyiségben találhatjuk. Száraz, napos helyeken otthonos a kutyafűtej (Euphorbia ciparissias II.). A büdösbürök (Conium maculatum L.) napról napra ritkábban előforduló növény. Igen mérges. A kiveszőfélben levő bolondító csalmatok (Hyostiamus niger L.) is csak elvétve található utak mentén. A legelterjedettebb volt a tagosítás előtt a tisztesfű vagy tarlófű (Stachis L.). Rendkívüli értékes mézelő növény. Voltak évek, amikor a csodákkal határos mennyiségű mézet gyűjtötték belőle a méhek. Ilyen esztendők voltak 1919. és 1920. év. A tarlókon annyira elszaporodik, hogy még egy gombostűt sem lehetne közte a földre ejteni. Ezzel szemben a tövises iglic, ott ahol el van terjedve, csak mint gyógynövény jöhet számba. Egyébként csak kellemetlenséget okoz. Latin neve: Ononis spinosa L. Száraz legelők és rétek termése. A takarmány közé keverve töviseivel jelentékeny kárt okozhat a jószág állományban. A fentinél ismertebb a tikszem, tyúkhúr vagy népies nyelven ribafű (Angallis arvansis L). Ez a gyom némely szőlőben annyira elszaporodik, hogy annak munkálatát túlontúl megnehezíti. Némely vidéken kapanyügnek is nevezik.

A mérges növények egyike a maszlagos nadragulya (Atroppa belladona). A Szentháromságtól északra fekvő partokon még ma is otthonos. A másik, ugyancsak itt található növény a zsidócseresznye (Physalia alcecengi L.) Mind a kettő kiveszőben van. Lejjebb a Duna-part felé találjuk meg a vízi ebszőlőt (Solanum dulcamara L.) Elég ritkán található. Utak mentén gyakrabban találkozunk egy sárga ajakos virággal, melyet népies nyelven tátogatónak hívnak. Ez a gyujtoványfű (Linaria Vulgaris L). A kékvirágú mezei zsálya nálunk elég ritka, Latinul Salvia pratensis L.-nek nevezik. A kétix repkényt (Glechoma hederatia L) nedves területeken, ritkábban láthatjuk. De a kolt csallán még elég gyakori. Latinul Lamium purpurea L). Elég jó mézelő. Mint gyógynövény eléggé értékes a keskenylevelű utifű (Plantagó lanceolata L). Helyenkint, de mélyebb fekvésű réteken tömegesen fordul elő. Teljesen elhagyott, magas és száraz területeken találjuk a ragadály galajt (Galium aparine L). A nép a gyümölcsét koldustetűnek mondja, mert ha közte jár, ellepi a ruháját, és csak nehezen lehet letisztítani. Ujjnyi vastag szárral, tömegesen fordul elő a földi bodza. Népies elnevezéssel gyepű- vagy gyalogbodza. Gyümölcséből csetelekvárt főznek. Tudományosan Sambucus ebulus. A mezőn nem ritkán látjuk a galambbegy salátát. Valerianella olitoria Much. A kövecspartján találjuk a kiveszőben levő mácsonyát (Dipsacus). Nedves réteken és mély fekvésű területeken találjuk a gyermekláncfüvet (Taraxacum officinale Wigg). Utak mentén fordul elő az egérfark kóró, népiesen cicfark kóró (Achilea millefolium). A szigeti kubik gödrökben igen sok található. Mint gyógynövény számottevő mennyiségben fordul elő különösen a hazai Duna-parton az orvosi székfű, kamilla vagy népi nyelven pipitér (matricaria chamomila). A templomtéren, némely udvarban igen sok lenne gyűjthető. Csak házi szükségletre gyűjtik. A szigeti Duna-parton, délre a kishajó kikötőtől rengeteg maszlagos redőszirom maszlag, (Datura Strammonium) díszlik. Némely évben gyűjtik, de némelyikben a gyűjtés elmarad, mivel kereskedő egyáltalán nem jelentkezik. A vízi nefelejcs (Mosotis palustris) a bödék tömeges virága. A kimondottan vízi növények közül meg kell említenem a nádat (Phragmites Trin). Ezt nálunk házak fedésére használták. De az egyéb fedőanyagok ma-holnap teljesen ki fogják szorítani. Utolsónak büszkeségünket említem meg, a tündérrózsát (Nymphaia alba L.). Az öreg Duna álló vizében otthonos. Százával kandikál ki a víztükréből, gyönyörű fehér virágával.

Gombák

Gombafajták a határunkban nem igen díszlenek sem a mérges, sem az ehető gombák közül. Abból a kevésből is a kucsmagomba a tagosítás után teljesen kiveszett, amennyiben csak a kiosztott erdőben díszlett. Ez Szent György napja táján díszlett. Igen jóízű gombafajta. Latinul Morchella esculenta. Régebben, itt-ott, a Szekcső Szigeti gyümölcsösökben is előfordult. A csiperkegombát nyár derekán nagy mennyiségben kínálják a teknővájó cigányok eladásra. Latinul Psalliota Campestris a neve. Ismeretes még a nyárfagomba, mely a csiperkegombához az összetévesztésig hasonlít. A fűzfa gomba sárga színű, de csak zsenge korában élvezhető. Máskor taplós. A nép nyelvén gilva gombának ismert gomba fényes kocsonyás kinézésű, legtöbbnyire barna színű. A legismertebb ilynemű gomba a fűzfa- és szilfagilva. A fák korhadó törzsén él. Óvatosaknak kell lennünk, nehogy ezekhez hasonlókkal megmérgezzük magunkat. Vidékünkön hála isten kevés mérges gomba található. Az a néhány, amely itt él, könnyen felismerhető rikító színéről. Ilyen mérges gombák nálunk a légyölő-, piruló-, gyilkos- és párduc galóca vagyis az Amanita muscaria, Amanita rubescens, Agaricus phalloides és az Amanita pantherina.

Szekcső állatvilága

Ragadozók, nemes és dúvadak

A vadon élő állatokat mind felsorolni feleslegesnek tartom, ezért csak azokról emlékezem meg, amelyek csak néha-néha bukkannak fel határunkban vagy tömegesebb jelenlétükkel feltűnnek. A nemes vadak közül néha-néha megjelenik a szarvas (Cervus elapus), őz (Cervus capreolus). A dúvadak közül pedig a vaddisznó (Sus scrota) tűnik fel olykor-olykor. Ezek természetesen a közelben fekvő főhercegi uradalom erdejéből tévednek hozzánk. A mezei nyúl (Lepus timidus) azonban már a határunkban tenyészik, és számottevő mennyiségben van elterjedve. A törvények keretein belül állandóan vadásszák. A ragadozók családja fogyóban van, sőt némelyik egyede már teljesen kiveszett. A még élők közül számottevően találkozunk a rókával (Canis vulpes). Azonban a tagosítással összefüggően számuk napról napra csökken. Valószínű magyarázata ennek az, hogy a határban azóta igen sok tanya épült, s így a lakott helyek közeléből távozik, de pusztulásának az esélye is nagyobb, amennyiben az elhagyatott helyek ismertebbek lettek. Bundájáért vadásszák. A nyest (Mustella mortes), menyét (Mustella vulgaris), vidra (Lutra vulgaris) és a vadmacska (Felis catus) családja már teljesen kihalt. 15-20 évvel ezelőtt a vadmacskán kívül nyest és menyét eléggé ismert. Valószínű az utolsó vidrát körülbelül 10-15 éve 1913-16-ban (halevő) Király Péter ejtette el. A rágcsálók családjából is van kiveszett egyedünk Ez a hörcsög (Cricitus frumentarius). Még néhány évvel ezelőtt találkoztam hörcsöggel, de azóta kipusztultnak látszik. A hörcsögnek legközelebbi rokona az ürge (Arctomis citillis). Évekkel ezelőtt még elég nagy számban éltek itt, de ma már számuk igen megfogyott. Néhány évvel ezelőtt még a borz is fel-felbukkant. Ma már ez az állat is kipusztult, és a feledés homályába merült. Nálunk a legszaporább, de egyszersmint a legkártékonyabb állat a patkány (Mus ratus). Rendkívül sok kárt okoz némely gazdaságban. És végül felemlítem a denevért (Verspertillio murinus), amely ugyancsak kipusztulóban levő emlős. Valamikor a templom padlásán ezrével éltek. A nép nyelvén bőregérnek hívják.

Szárnyas vadak.

A szárnyas vadak közül legelső sorban feltűnik a legnagyobb, a vadlúd. (Anser ferus). Ez különösen télen láttatja magát. Nyáron leginkább a vadkacsa (Anas crecca) tűnik fel. Erdeinkben pedig a szalonka (Scolapax rusticla) sem ritka. A hollófélék családjából nagy tömegekben él itt a fekete vetési varjú (Corvcae frugilegus). A késő őszi időkben százezrével húzódik az itteni erdőkbe. Egy-egy ilyen felvonulás néha órák hosszat tart. Kisebb csoportokban él a seregély. A halálmadár vagy kuvik bagoly (Ephialtes scops) ugyancsak ritkább jelenség. A gólya (Ciconida alba) még otthonosan érzi magát nálunk. Vörös gémet (Ardeidea purpurea) azonban nálunk, mint ritkaságot könyvelhetjük el. A 70-es évek táján nem volt ritka a túzok sem. Azonban amint a Sziget kultúrája emelkedett, sok egyéb itt élő állattal együtt a túzok is kipusztult. A különböző megállapítások szerint a káros- vagy hasznos verébről (Fringilla demestica) az a megállapításom, hogy még ma is tömegesen él itt nálunk. (1950 nyarán a Szarvas Korcsma tájékán egy fehér veréb is tanyázott) A cinkefélék (Parideae) még népes családokat alkotnak. Elterjedettségüket leginkább a nagyobb kiterjedésű erdőségeknek köszönhetjük. Rovarirtásban versenytársuk a légykapó (Muscicapa grisola). Nagy kár azonban, hogy csak ritkán található. Rovarirtásban társa az előbbieknek a kakukk vagy vándor kakukk (Cuculus canorus). Különösen a nagyobb rovarok és szőrős hernyók pusztításában tűnik ki. Mint itt már egyáltalán nem – vagy igen ritkán élő madarat meg kell említenem a búbos bankát vagy bugybókát (Upupa epops), a jégmadarat (Alcedo ispida), a foglyot (Perdix cinerea), a fürjet (Coturnix dactilisonans) és a fácánt (Phasianus colchicus). A fecskék (Hyrundinidaea) nagy tömegekben szoktak megjelenni, miután a létfenntartásukhoz szükséges rovarok itt bőségesen megvannak. Nagyobb tömegekben lepik el a berkes területeket különösen ott, ahol sok diófa van, a sárgarigó vagy népiesen aranymáringó (Oriolus galbula).

Hüllők, kétéltűek, halak

A hüllők közül ismeretes a vízi sikló (Tropidonotus natrix). Elég ritkán fordul elő. A gyíkfélék közül ritkább a zöld gyík (Lacerta viridis) vagy káposzta kergető. Ellenben a közönséges vagy fürge gyík (Lacerta opilis) még máig is elég gyakori. A kétéltűek csoportjából ki kell emelnem a kis zöld leveli békát (Byla arborea), gyakori pedig ott, ahol mocsarasabb, a kecskebéka (Rana esculante). Elég gyakran találkozunk a közönséges varanggyal (Bufo cinereus). Különösen ott tartózkodik, ahol sok a rovar. A haltenyészetet illetőleg határozottan visszaesés tapasztalható különösen azóta, amióta a Duna szabályozása és az árterek lecsapolása valóra vált. Azok az 50-60 kg-os harcsák (Silurus glanis), egy 10-12 kg-os süllő (Lucioperca sandra) vagy fogas, tok, továbbá a 4-6 kg-os angolnák (Anquilla vulgaris), csaknem teljesen eltűntek a helyi halászterületekről. Kisebb harcsák, kecsegék (Acipenser ruthenus), süllők, menyhalak (Lota vulgaris), pontyok (Siprinus carfio) még elég gyakoriak, bár itt is már feltűnő, különösen a tavi ponty térhódítása. Különösen nagy szaporaságot mutat a törpeharcsa. Ezzel szemben egyes halfélék, úgymint a keszegfélék aggasztóan fogynak. A márna (Barbus vulgaris), csuka (Esox lucius) még kielégítően jelenik meg a halpiacon. Az állóvízi halak, úgymint a kárász (Carassius vulgaris), a cigányhal vagy compó (Tinca vulgaris) nagyobbrészt már ki is haltak. Helyettük ellepi a piacot a napkárász.

Rákfélék

A rákfélék családjából az egyetlen itt élő féleség a folyami rák (Astacus fluviatilis) szintén csak emlékét hagyta meg. Az utolsó rákászások 1913-ban voltak az öreg Dunában.

Rovarok

Végül a rovarokról, melyek nálunk feltűnnek vagy alig ismertek. Május hónapban nagy tömegben jelenik meg a cserebogár (Melolantha vulgaris). Ilyenkor érezhető károkat okoz. Legyen tehát mindenkinek kötelessége, teljes erővel irtani őket. Mint ritkaságot kell megemlítenem a kalló- vagy arató cserebogarat (Polyphil fullo). Harminc év alatt csak egy esetben találtam ilyent. A cserebogár családjába tartozik a bundás bogár (Tropinota hirta) is. Már februártól kezdődőleg megjelenik, körülbelül akkor, amikor a tavaszi virágzás megindul. Csak a növények virágát támadja, és ebben azután nem is válogatós. Neki mindegy. Még a vérehulló fecskefű virágját is megdézsmálja. De különösen tömegesen lepi el a gyümölcsfa virágait. Annak leginkább a porzóit és termőit teszi tönkre. A gazdák szempontjából is érdemes felfígyelni erre a falánk rovarra, miután tömeges megjelenésével a virágzó búzában (gabonában) érezhető károkat okoz. Összeszedéssel irtható. Ezzel egyidejűleg jelenik meg a tövisfarú bogár. Kártétele a bundásbogáréval azonos. A szarvasbogár (Lucanus cervus) ma már úgy látszik, kihalt. Utak mentén, a májusi napsütésben jelenik meg a cicindella (Cicindella capestris). Nálunk meglehetősen ritka bogár. Néhány év óta nagy arányokban terjed a californiai pajzstetű (Aphelinus fuscipennis How). Szaporaságánál fogva a gyümölcsösök, de különösen az alma gyümölcsösök legveszedelmesebb károkozója. Az almafán könnyen felismerhető, hogy a szúrásának helye piros foltot mutat. Nem csak a fának fiatalabb hajtásain él, hanem a gyümölcsön is. Jelenlétét itt is a piros folt árulja el. Tömeges elszaporodása a fa kérgét koszhoz hasonló bevonattal fedi. Védekezni permetezés által lehet. És végül a szúnyogról (Culex pipiens) azt mondhatom, hogy áradások után, meleg nyári időben milliárdjai jelennek meg. Különösen az esti órákban künn lenni csaknem lehetetlen. Százával lepik el az embert, s ilyenkor csakhamar kénytelenek vagyunk folytonos támadásaik elől meghátrálni. A másik nagyon kellemetlen rovar a légy (Musca domestica). Az ellenük felvett harc számukat állandóan csökkentik, s így a fertőző betegségek legveszedelmesebb terjesztője napról-napra fogy.

Ásványok

Az ásványok országából egyetlen egyet említhetek meg, és ez a mészkő. A Margitta-szigetben fekvő vári puszta nyugati oldalán, még az 1890-es évek végén és az 1900-as évek elején bányászták és meszet égettek belőle. Az ott kifejtett mészkő darabok még most is szanaszét hevernek. Egy részüket pedig kőfalba rakva láthatjuk. Hogy itt miért hagyták abba a mészégetést, nem érthetem annál inkább sem, mert azt mondják, hogy nagy tömegben lehetne mészkövet bányászni még ma is.

Templomunk oltáraihoz és a pécsi vártemplomban felhasznált márvány is innét való. Az 1920-as évek valamelyikén itt járt Pávay Vajna geológus, és petróleum forrás megállapítása érdekében kutatott. Sajnos minden eredmény nélkül. Akkortájt közszájon járt, hogy Knopf Antal kútjában petróleum tört fel. Bebizonyosodott, hogy valaki bosszúból öntött petróleumot a kútba, és ebből nőtte ki magát az a közszájon forgó hit, hogy a kútban petróleumforrás van. A kiküldött azonban a saját elhatározásából itt-ott ásatásokat is rendezett, s ennek folyományaképpen jelentette ki, hogy vannak bányászható bauxid rétegeink. De azt is mondotta, hogy a Hideg-völgyben nincs kizárva egy petróleumforrás lehetősége sem.

Dunaszekcső erdőbirtoka

A dunaszekcsőiek hogy mikor kapták az erdőbirtokaikat, nem tudom megállapítani, mert a kezeim közt lévő, részben erre vonatkozó szerződés kivonat keltezve nincs. De megállapíthatom, hogy akkor jutott a birtokosság 173 3/8-ad telek arányában erdőhöz, amikor az úrbéri állapotok végleg rendezve lettek.

Ekkor a földes uraság a lefolyt jobbágyper jogos ítélete folytán kimondotta, hogy átenged a jobbágyoknak a Margitta-szigetben 4400 holdnyi (holdját 1200 négyszögölben, azaz: 3300 kat. holdat) területben, legelőt, rétet és erdőt. A hazai oldalon, mely a kivonatban a szárazföld néven szerepel, 600 kis- illetve 450 katasztrális holdat. Kijelöli a Szigetben kihasítandó földek helyét és kiköti, hogy ebből 700 (hétszáz) kis holdnál több az erdőterület nem lehet. Amennyiben az mégis több lenne, a fölös erdőterületeken a fák az uradalmat illetik.

Minthogy a kivonat szerint a 4400 kis holdnyi terület a Margitta-szigetnek Duna-partján elterülő részből lett kihasítva, egész bizonyos, hogy a Csele- és a Papkert erdőt a jobbágyság ekkor kapta. A Felső Böde nevű erdő, akkor már az erdőbirtokosság tulajdonát képezte 220 holdnyi területtel. (1200 négyszögölivel). Az Alsó Zátony és Alsó Böde nevű erdő azt hiszem, a Duna vizének építőmunkájának köszönheti létét, valamint a Bári három zátony is. Az erdőhöz csak később jutott az erdőbirtokosság.

Erdeinkben túlnyomóan fűz- és nyárfa terem. De különösen a két Bödén és a Zátonyon. A Csele- és Papkert erdőben nagy területek vannak akácfákkal betelepítve, de itt-ott tölgyeket is találunk.

Az üzemterve erdő területe:

                   Alsó-zátony                   240 hold

                   Bári-zátony                   270 hold                   607 négyszögöl

                   Csele-erdő                   108 hold                   640 négyszögöl

                   Papkert-erdő                   347 hold                   368 négyszögöl

                   Alsó-Böde                   114 hold                   1167 négyszögöl

Felső-Böde 207 hold 798 négyszögöl

                   Összesen                   1186 hold                   3580 négyszögöl

Ezekből az erdőterületekből különösen a felső-bödei tetemesen nagyobbodott, ami kitűnik abból, hogy amikor az uradalmi területeket lehasították, csak 120 kis hold volt, s ma 207 kat.hold és 794 négyszögöl a területe. Ezt a nagyobbodást részben a Duna építő munkája-, részben pedig az egyik Ó-Duna-ágnak eliszaposodása által hozzákapcsolódott területe okozta. Legújabban a Duna áradásai ezt, valamint a Felső-zátonyt és az Alsó-Bödét erősen koptatja, de az Alsó-zátonyt egy kövekkel eltorlaszolt Duna-ágának eliszaposodása területileg elég nagymértékben gyarapítja. Néhány év óta pedig egy újabb területtel, az úgynevezett Bari-zátonnyal erdőnk gyarapodást ért el. Az üzemterves erdő 1359 nyolcadot tesz ki, és 520 gazda birtokolja. Egy-egy erdőnyolcad területe 1440 négyszögölet tesz ki. Ügykezelését a jelenben Habich József elnök, Bubreg Szabó János erdőgazda, Kappelmayer József jegyző, Husti István pénztárnok és hat választmányi tag végzi.

A tagosításig voltak kiosztott erdők is. Ezek a parcellás erdődarabok azonban javarészt megszűntek, miután ezeknek egy nagy része bele vétetett a tagosítandó területek közé.

A lakosok foglalkozása

A lakosok túlnyomó része földmíveléssel foglalkozik. A módosabbak, akiknek gazdasági állatai teljes létszámban megvannak, földjeiket nemcsak jól művelik, hanem jól is trágyázzák. De a szegényebbek, akiknek igás állatai nincsenek, azoknak a földje rossz, sőt igen sok esetben nagyon rossz karban van. Úgy hiszem, a tagosítás után a gazdálkodás sokkal jövedelmezőbb lesz. Az öt holdtól felfelé bíró birtokosoknak a tagosítás feltűnően javukat szolgálja. De az öt holdon aluli és részesmunkát vállaló lakosságnak boldogulását legalább átmenetileg megnehezítette. Az ilyen törpe birtokos csak nagy ajjal-bajjal kap szántóvetőt, miután lovat tartók száma nagymértékben megcsappant. A részestermelők helyzete is átmenetileg súlyosbodott, minthogy most a gazdák birtoka egy helyen van, s így érezhetően több időt nyertek arra, hogy földjeiket segítség nélkül művelhessék. A régi birtoktesteknél az ide-oda lótás-futással sok időt kellett elfecsérelni. A földmivelési napszámosok helyzete is úgy látszik súlyosbodott. Ez az állapot azonban csak addig fog tartani, míg a nagyobb birtokosok kissé vagyonosabbak lesznek, mert akkor majd nem okoz nagyobb gondot a szükséges napszámbér nélkülözése, illetve kifizetése. De várható a gazdasági fellendülés a törpe birtokosoknál is. Ami akkor fog bekövetkezni, ha birtokocskájuknak megfelelő állatállományuk lesz.

A lakosok nyelve

A török hódoltság alatt községünkben csak magyar anyanyelvű lakókat találunk. De a török megszállás alatt annyira megfogytak, hogy alig maradt néhány család. A törökök kivonulása után községünk elsősorban szerbek, később németek, sokacok, tótok és cigányok letelepülésével népesedett be. Községünk igen vegyes nemzetiségű volt. 1921-ben, azonban sok szerb család költözködött ki, s ettől fogva a magyarság van túlsúlyban. Számottevőek a németnyelvűek is. De a sokacok, tótok, ma már teljesen beolvadtak, és csak elvétve találunk egy-egy később beköltözött tót vagy sokac lakost. A cigányok nagy része muzsikus, egy kis töredéke csak a kóbor. Előbbiek a Cigány-, utóbbiak a Újvárosban laknak. Van még néhány román nyelvű lakosunk is, kiket oláhoknak neveznek, és teknővájással foglalkoznak.

Vallás

Vallásukra nézve túlnyomólag római katholikusok laknak itt. A görögkeleti- és zsidó vallásúak csaknem egyforma számban élnek. Evangélikus reformátusok és ág. evangélikusok vallását követők csak néhányan vannak. Meg kell még emlékeznem egy gyülekezetről, melynek tagjait a nép lóhitűeknek nevezett.

Népviselet.

Lakosainkról általánosságban meg lehet állapítani, hogy öltözetükben ma már, alig van különbség. Régebben szembetűnő volt a nemzetiségek ruhaviselete. Azonnal meg lehetett különböztetni úgy a férfiakat, mint a nőket nemzetiség tekintetében egymástól.

A magyar férfi széles gatyában, csizmában, kivarrott mellű ingben, a fiatalja színes, az öregebbje fekete pruszlikban járt. Fején könnyű, szélesebb karimájú kalappal. Ünnepeken posztó ruhát viselt és a zsinóros nadrágjára térden alul a rámáscsizma szára feszült. Télen fején báránybőr sapka nélkül alig lehet elképzelni.

A nő nem testhez simuló és fehér virágokkal kivarrt fehér löbit (blúz), sokszélű, színes rövid szoknyát és szoknyájánál hosszabb kötényt, lábán sima, legtöbbnyire fehér harisnyát és bársony cipőt viselt. Ünnepnapokon, persze ünneplősbe öltözött. Nyakán fűzérbe szedett ezüst húszasok és tallérokkal együtt sok gyöngysor.

Ma a nők fiataljai színes lehetőleg világos az idősebbjei sötétkék vagy fekete löbit, alig térden alul érő sokrétű szoknyát, színes vagy fekete bütykös harisnyát és legtöbbször, magas sarkú cipőt hordanak. Fejükön selyemkendőt. A leányok hajadonfőn járnak. Ünnepnapokon drága ruhában jelennek meg a templomban. Ez festői látványt nyújt.

A német férfi szorosan testhez simuló kabátot, pantallót, munka napon szűk házivászonból készült gatyát hordott, lábán pedig papucsot. A nő rendszerint sötét, testhez álló kabát, rekli-(mellény) félét, hosszabb bő szoknyát, ennél kissé rövidebb kötényt, fekete tutyit. Régebben az idősebb asszonyok a kendő alatt fehér fejkötőt (Haube) viseltek. Dolgozó napokon, sáros időben, facipőt hordottak.

A szerbek férfiai posztó kabátban, csizmanadrágban, fényes szárú csizmában és kissé kihegyesedő és egyenes szélű kalapban jártak. A nők testhez álló és majdnem a térdig érő kabátban, nyakukon füzérbe rótt éremnyakékkel, bokáig érő szoknyában és fekete cipőben jártak. Fejükön a fiataljai pártát, az idősebbjei kendőt viseltek. Ma a férfiak, csaknem mindnyájan, a jelen kor divatos ruháját viselik. A fiataljai sokszor egész világos ruhát.

Népszokások

Leánykérés.

A legény apja, anyja keresi az alkalmat, hogy a legény választottjának szüleivel érintkezést találjanak. Ez sok esetben úgy történik, ha ők maguk nem érintkezhetnek a leány szüleivel, hogy valamilyen bizalmas egyént kérnek meg, hogy puhatolóddzék, megkaphatná-e fiúk a leányt. Ha erről a legény szülei megbizonyosodtak, akkor a legény anyja a leány anyjával beszél. És ha a leány anyja részéről igenlő választ kap, akkor hamarjában bekövetkezik a leánykérés. Ezt a formaságot még akkor is betartják, ha a legény és leány között már régen megállapodások történtek a házasságukra nézve.

A leánykérést a legény kereszt- és bérmaszülői szokták elvégezni, a leendő vőlegény és annak szüleinek kérésére. A szóvivő mindig a fiú és a leány keresztapja, mint első násznagy.

Ezen az alkalmon a leány részéről a szülein kívül részt vesznek annak kereszt- és bérmaszülői, esetleg testvérei, sógorai s más rokonok is.

A kérető násznagy a vele érkezettekkel együtt illendő köszöntéssel lép a menyasszony házába. Amit a házban levők illendőképen fogadnak. A házigazda pedig illő tisztelettel mondja: „No, kerüljenek beljebb!”, és a násznagyot a vendégekkel együtt hellyel kínálja. Helyet foglalva, a kérető násznagy viszi a szót. Bevezetésül az időjárásról, gazdaságról vagy más tárgyról beszél. De végül vagy ő mondja tréfásan: „Hát már megkérdezhetnék, hogy mért is léptünk ebbe a tisztességes hajlékba.” vagy pedig a leány násznagya, esetleg a leány atyja kérdezi illő tisztelettel a jötteket: „Mi járatban vannak?”

Erre a kérető násznagy rákezdi, hogy: „Van egy páratlan madarunk. Hallottam, hogy maguknak is van? Hát aztán azt gondoltam, össze kellene őket pározni.” A leány násznagya erre azt mondja: „Hát majd behívjuk, aztán majd meglátjuk, kedvire lesz-e a maguk madara?” (Ilyenkor két-három esetben is egy maskarába felöltözött tréfás asszony, (néha egész öreg) szokott belépni, aki bohókás megjegyzésekkel közeledik a vőlegényhez. Ilyenkor a leány násznagya kérdezi: Na ez az? Ez a tréfa annyiszor ismétlődik, míg végre mégis csak a valódi lép be. Erre aztán a vőlegény nagyhamar kijelenti, hogy: Ez az”

Most aztán megkérdezik a legényt: hogy „Szereted-e ezt a tisztességes leányt?” Mire azt feleli, hogy „Igen.” Aztán a leányt is megkérdezi a násznagya, hogy: Szereted ezt a tisztességes legényt? A leány azt feleli rá: „Igen”. Ezek után a jelenlevők a leány apját, anyját kivéve, lefizetik a tetszés szerinti jegypénzt. Ez néha igen jelentős összeg. A leány most ad a legénynek két-három jegykendőt, a legény pedig a jegygyűrűvel és jegypénzzel viszonozza. Ettől kezdve a leány és a legény egymással jegyesek.

Ezt az aktust követi aztán, hogy a jelenlevők az esküvővel és lakodalommal összefüggő összes dolgokat megbeszélik. Ennek a megbeszélésnek tárgyát képezi: Az esküvő és lakodalom napjának megállapítása. Ez sok apró mellékkörülménytől függ. Ilyen a törvényes idő letelte. Az előkészületek lehetősége stb. Hol és hogyan lesz megtartva a lakodalom? Egybekelésük után, hogy hol laknak majd a fiatalok? stb.

Az esküvőt közvetlenül megelőzi a vőlegény búcsúztatása. Ezt a násznagya teszi, mire a zene hármat fúj. Ennek elmúltával a vőlegény két nyoszoló lány (koszorús lány) között, az egész násznépével együtt, a menyasszonyért megy. A vőlegény és a násznép a menyasszony udvarán megáll, a násznagya pedig a menyasszony házába megy és innét búcsúztatják azt. Míg a menyasszony búcsúztatása tart, addig a vőlegénynek a mellére tűzik a bokrétát, aztán így megy be a menyasszonyhoz. A vőlegény a menyasszonyt kézen vezeti ki, s átadja a kis vőfélynek.

Ezt követi a templomba induló nászmenet (XXII/2. kép). A nászmenet élén megy a két násznagy, utánuk a vőlegény következik két nyoszoló lány közt és ezután a menyasszony két vőfély közt.

A templomba érve az egész násznép megáll a szentély előtt, és itt a vőlegény a menyasszony mellé lép, majd a násznagyok kíséretében az oltár elé állanak. tőlük jobbra és balra helyezkednek el a násznagyok. Ha a pap az oltárhoz lép, akkor a mátkapár letérdel az oltár lépcsőjére, ahol aztán a házasság szentségében részesülnek. Esketés után megkerülik az oltárt. Ilyenkor egy tálcába tett pénzdarabbal jutalmazzák a templomszolgát.

Esküvő után a násznagyok bemennek a plébániára és kiegyenlítik az esketési díjat. A menet pedig hazafelé megy, de nem azon az úton amelyen jött. (Valamikor a lakodalmat a menyasszony házába tartották, de az is előfordult, hogy vőlegény vendégei az ő házuknál, a menyasszonyéi pedig náluk gyülekeztek és mulattak. Ma már ez nincs így, hanem egy bérelt helyiségben zajlik le a lakodalom.

Vacsoráig tart a tánc. Aztán vacsorához ülnek. Az asztalfőn vannak a fiatalok. mellettük a násznagyok és nászasszonyok, utánuk a vőfélyek és nyoszoló lányok. És csak ezek után foglalnak helyet a meghívottak.

Vacsora alatt a vőfély minden tál étel feladásánál verset mond.

Vacsora után egy erre kijelölt egyén kimegy, megveri az ablakot, és utána nagyot kukorékol. Ezt kakasnak mondják. Most az első vőfély meggyújt egy gyertyát és bemegy a násznagyokhoz. Elmondja, hogy: „az első kakasszóra szeretném a madarat az ülőre vezetni”. A násznagy nagy komolyan mondja: „hát jó van fiam, de szeretném látni a csillagos eget.” Most a vőfély a násznagy felé tartott szűrőtálon átvilágít és megvan a tréfás megfejtés. A vőfély kimegy, de most kétszer zörgeti meg az ablakot és kétszeri kukorékolás után, két meggyújtott gyertyával tér vissza. Az előbbi szavakkal másodszor kéri ki a madarat. A násznagy feladja a második megfejtendő kérdést és mondja: „Mikor állott Krisztus urunk egy lábon?” A jelenlevők nagy fígyelemmel várnak, míg végre elhallatszik a megfejtés: „Mikor a szamárra akart felülni.” A násznép helyeslő zsongása közben és a fent elmondottak után három égő gyertyával jelenik meg a vőfély és kéri újból a madarat. Most a násznagy feladja a harmadik kérdést. „Mi nagyobb az embernél?” A vőfély egy kis tétovázás után kivágja: „a kalap”. És most megkezdődik a kitáncoltatás. Először egyenkint viszi a nyoszoló lányokat táncra és utolsónak a menyasszonyt, ki az ajtóig. A menyasszonynak a kitáncoltatás után bekötik a fejét.

Most azután kezdetét veszi a vánkostánc. Elsőnek a keresztanya táncoltatja meg a menyasszonyt, és egy díszes vánkost ajándékoz neki. Azután a vendégek közül azok, akik az új párt meg akarják ajándékozni, táncoltatják meg vagy a vőlegényt vagy a menyasszonyt aszerint, hogy melyiket szándékozik ajándékban részesíteni. Ez a tánc azonban minden esetben csak egy-két ütem hosszú. Tánc után az ajándékot az illetékes keresztanyák veszik át, s keresztgyermekük javára gyűjtik össze. Ez a tánc ott, ahol sok a vendég, néha egy-két óráig is eltart, s úgy a menyasszony, mint a vőlegény, bizony alaposan elfárad. A vánkostánc elmúltával tánc reggelig.

Keresztelő

A gyermek megszületése után egy hét múlva lesz tartva. Ez egy nagyobb ebéddel jár, amelyet az anya hozzátartozói adnak a keresztanya tiszteletére.

A keresztanya a keresztelő megtörténte után, három napon át paszitát hord az anya számára. Ez áll: húsleves, húshoz mártás, becsinált, kirántott hús, 3-4 féle sütemény, egy üveg bor és egy kis üveg pálinkából. A keresztanyán kívül hozhatnak még paszitát az anyák, testvérek, unokatestvérek, sógornők és szomszédok is. A paszitahordás néha eltart két hétig is.

Aprószentek

Aprószentekkor a gyerek beállít és elmondja mondókáját: „Adjon Isten bő bort, bő búzát, lélek üdvösséget, országunkba megmaradást, csendes békességet. Akit az Isten kiszólít az árnyékvilágból, adjon örök dicsőséget, lélek üdvösséget.” Ezután végig virgácsolja a ház nagyját, apraját, és azt mondja: „Keléses ne legyen! Friss legyen! Egészséges legyen!”

Újévet is szokás köszönteni.

Babona

Egy-két babona is divatos még, de a legtöbbje már feledésbe ment. A most is divatozók közül felemlítendő a kurkálás. Ez Luca napi szokás. Reggel megjelenik egy fiú, aki köszönés után megkérdezi: „Szabad-e kurkálni?” Engedelem után – valamikor a banyakemence -, ma a takaréktűzhely tüzelőnyílását keresi meg, beledugja botját és mondja :”Kity-koty! Jó tojó legyen a tikjuk, lúdjuk. Kity-koty!” „Akkora legyen a kendtök lányának a csöcse, mint a bugyogós korsó! Kity-koty!” Ezután a háziasszony a kurkáló fiúval néhány csév kukoricát morzsoltat. Ez alatt maga megy ki a tyúkokat megkurkálni és ha bejön, adja a kurkálónak szánt ajándékot, ami szalonna, kalács vagy pénz, esetleg egy csév kukorica szokott lenni.

Ezen a napon egy abroncs vagy körberakott kötél karikába szórt kukoricával eteti meg a háziasszony a baromfiát. Ezzel azt akarja elérni, hogy a baromfia egész éven át így, mint a körben egy csoportban maradjon.

Ugyancsak Luca napján reggel korán még ma is akadnak olyanok, akik megfaragják a szomszéd kapufáját. Ezt azonban úgy kell végrehajtani, hogy senkivel, ezt megelőzően szót ne váltson. Ennek okát nem sikerült megtudnom.

Előfordul, hogy valakinek a tyúkja galambtojás nagyságút tojik. Ebben rendszerint nincs sárgája. Ezt a gazdaasszony szerencsétlenség okozójának tartja. Azért valamelyik családtag háttal fordulva áll a ház elé és úgy dobja hátrafelé, hogy az a háztetőn át a szomszédba essék. Így akarja a jövőben ismétlődő ilyen esetnek elejét venni.

Megtörténik az is, hogy egy alig néhány hetes csirke elkezd kukorékolni. Minthogy ezt is szerencsétlenség előjelének tartják, szegény csirkének is az lesz a sorsa, mint a fent leírt tojásnak. Átvetik a házon.

Családi élet

A családi élet különösen a múlt század alkonyáig azt mondhatnám példás. A családdal együtt élő elaggott szülőket a legbensőségesebb szeretettel és megbecsüléssel övezték. A gyermekáldás boldogságot és őszinte örömöt váltott ki. Ha a család tagjai közül valamelyik megbetegedett, az türelmes és odaadó ápolásban részesült. Sajnos, a családban a világháború után nagy változás állott be. Azt mondhatnám, hogy észrevehetően lazult a családi élet. Ez a jelenség csak a világháború utáni fiatalságnál szembetűnő. A házas felek vagy hamarjában elválnak egymástól vagy a modern egyke, szokásaikhoz híven élik le fiatalságukat, egész életüket. Az elváltak sok esetben újból összemennek. De nagyon gyakori eset, amikor az elváltak más elváltakkal élnek nem törvényes házaséletet. Természetes, a gyermekáldás ilyenkor sem marad el és ezek a törvénytelen gyermekek sokszor a legmostohább életkörülmények közt nevelkednek nemcsak testi fejlődésük, hanem erkölcsi életük rovására. Ennek az állapotnak fő oka a legtöbb esetben az, hogy a fiatalokat rábeszélik a házasságra. Nem veszik fígyelembe, hogy a fiatalok nem szeretik egymást. Igen sok esetben még a kölcsönös rokonszenv sincs meg. A rábeszéléseknek a forrása, a legtöbb esetben az anyagi érdek.

A lakóház

A lakóház rendesen az utca hosszára merőlegesen épült. A tehetősebbek egy utcára néző szoba mellé még egy szobát szoktak építeni. Ezt követi az ő nyelvük szerint egy fujtott konyha. Mellette még egy szoba van. Most következik a nyitott konyha, melynek egészen külön bejárata van. Ebből nyílik a padlás feljárat. Ennek folytatását képezi a kamara, kocsiszín és istálló.

 Ahol az udvar rövid, de elég széles, ott a nyitott konyhát a lakással átellenben építik. A legtöbb esetben a lakóház hosszában foglal helyet az udvar, s ennek a lakóházzal szemben levő oldalán épült a sertésól és góré. Ennek szomszédságában helyezkedik el a trágyagödör.

A módosabb gazdák gyakori esetekben építik a lakóházaikat az utcával párhuzamosan, amint mondani szokták, utcafrontra. A lakóházak rendesen vályogból, vert falból- és ritkábban téglából épülnek. Régen a lakóházak náddal, ritkábban cseréppel fedettek voltak. Az újabb épületek gyári cseréppel vagy palával. A lakóház előtt 100-120 cm. széles folyosó húzódik egész az istállóig, illetve kocsiszínig. A folyosók külső szélét hengeres vagy 4 oldalú hasábos oszlopok támasztják alá. A folyosó utcafelőli végén ritkábban van elhelyezve egy kézi bejárat. Ennek helyét rendszerint egy ablak tölti ki. A ház ablakai elég nagyok és világosak. A tető szélét ritkán szegi vízlevezető csatorna. Homlokzata az ablak körül és a süfal alsó határán, rendesen díszített. A süfal tetőt szegő része vagy simán, tégla ráfektetéssel vagy fűrészfogakhoz hasonló téglaszegéssel fejeződik be.

A kút, ha csak lehetséges, az udvar utca felől eső részén lesz elhelyezve, hogy a félreömlő víz, az utca árkába folyjon, és ne az udvarban poshadjon. Az udvarnak arravaló része gyümölcsfákkal befásított. Nagy előszeretettel ültetnek olyan fákat a ház elé, melyeknek koronája magasra törő. A villany és sürgöny sodronyok gátolják ezek fejlődését s ezért az utcák fásítása megcsappant.

A lakásberendezés.

Eredeti és néprajzilag értékes lakást, ma már berendezve nem lehet találni. Csak elvétve fedezhetők még fel egyes bútordarabok, de azok is a legritkábban az eredeti rendeltetésük helyén. Legtöbbször, a háznak valamely félre eső helyén. Néha a konyhában vagy kamrában. A régi bútordarabok közül még a legtöbb becsülete van a tulipántos ládának. Erre még ma is a legtöbb helyen, a szobában lehet rátalálni. A tálassal alig, de az András kereszttel összekötött lábú asztallal és a sarokba, az asztal két szobaszegletben levő oldalát szegő támlás paddal, csak ritkán találkozunk. Az asztallapja alatt van elhelyezve mély- és az asztal szélességének megfelelő fiók, melynek elrekesztett elejében tartják az evőeszközöket, a mélyebb, hátsó részében pedig a kenyeret. Helyenkint a kenyér helye, a konyhában álló kenyérszekrényben van. Ezen a szekrénykén, sok helyen rá állítva találjuk a tányérok és csészék rekeszes állványát, mely alatt két fiók van.

A módosabb emberek lakása már teljesen átalakult a kor szellemének megfelelően. Azokat a szép Biedermayer bútorokat, amelyek különösen a német családoknál voltak feltalálhatók, ma már egyes darabjaiban is ritkán találhatók. A nehéz, tömör faragott berendezési tárgyak közül, elvétve, még egy-egy asztalra bukkanhatunk. Az ágyneműek azonban, még ma is magasan tornyosulnak fel a módosabb gazdaasszonyaink szobáiban.

Élelem

Élelem tekintetében, a szegényebb és módosabb gazdáknál, szembeszökő különbség van. A szegény ember fő tápláléka a kenyér, burgonya és bab. A módosabb gazda ezeken kívül húsban és tejes ételekben sem lát szükséget. Kenyere mindegyiknek búzából készül. Szép fehér. A kenyér minden háziasszonynak büszkesége. Annak magasnak és ízletesnek kell lennie. Valamikor a jó házikenyér otthon sült. Ma már, csaknem kivétel nélkül, minden kenyeret a pék süt. Ezelőtt 40-50 évvel sima őrlésű lisztből sütött kenyér került az asztalra, de nem egyszer tisztán kukoricalisztből is. A korpáslisztet nevezték sima őrlésűnek. Sok szegény családnak még a kenyere sincs meg télire. Megtörténik, hogy néhány héten keresztül csak burgonyán él. Az esztendő nagy részén megél kenyéren és hagymán.

Asszonyaink általában még a legegyszerűbb ételeket is nagyon ízlésesen főzik meg, csak a paprika ne hiányozzék. Csirke- vagy halpaprikást meg, talán csak a mi asszonyaink tudnak főzni. De az egyszerű, sóba-vízbe krumpli leves is dicséretére válik a szekcsői asszonynak.

Ruházat

A ruházaton meglátszik, hogy nagyon vígyáz rá. Ezt különösen az asszony ruháiról lehet elmondani. Ez érthető is. Hiszen néha egy-egy ruha, egy kis vagyonnal is felér. 500-600 P-t is elfizetnek érte. Férfiak, nők, egyaránt ízlésesen öltözködnek. Ma már a helyi viselet teljesen felmorzsolódott. Alig lehet a fiatal magyar, német és szerb ruhája (XX/2, XXIV/2. kép) közt különbséget tenni. A nők öltözködésében is lényegtelen eltérések vannak. Alig lehet őket a ruhájuk után nemzetiség tekintetében megkülönböztetni. A nőknek a fejkendő egyik fontos ruhadarabjuk. A menyecskének kontykendője is van. A bütykös harisnya elengedhetetlen. Régen kékfestőben jártak az asszonyok mind, ma már csak a köznapi kötény van abból. A kötényt öregje-apraja, egyaránt hordja. Alsó ruhájuk mindig tiszta. A szegénynek rendszerint csak annyi az alsó ruhája, hogy amíg az egyiket kimossa, legyen mit felvennie. Hetenkint legalább egyszer vált alsóruhát. De megtörténik, hogy nyáron naponkint friss alsóruhát vesz fel.

Kézügyesség

A lakosság kézügyessége egyáltalán nem általános. De vannak, akik kézügyességükkel kitűnnek. Legtöbben a gazdaságban használatos faeszközök készítésével tűnnek ki. Különösen kocsialkatrészeket, eke és borona tartozékait kifogástalan formában és kivitelben készítik. Némelyek minden előzetes előkészület híján kitűnnek a kovács iparban. Mások a kőmíves munkában. Ismét mások a csónakkészítésben. Vannak olyanok is, akik a faragás művészetében tűnnek ki. Hangszerkészítéssel is vannak, akik foglalkoznak.

Az asszonyok közt sok akad olyan, aki a felső- és alsóruha készítésében sajátított el saját szorgalmából ügyességet. Különösebb kézimunkával a horgoláson kívül nem foglalkoznak. A házi szövés pedig már teljesen megszűnt.

Szorgalom

 Lakosaink szorgalma példás. Ennek kifejlődése szorosan összefügg a helyi gazdasági nehézségekkel. Pathó Pálnak az az általánosan ismert mondása, hogy: ”Hej, ráérünk arra még!”, itt keresztülvitelében ismeretlen, amennyiben a Duna által kettéosztott határ igen sok időtöbbletet kíván a dolgozó lakosságtól. A révátkelés sokszor órákat rabolt el a gazdától. Ezt az elvesztett időt csak úgy tudja behozni, ha éjfél után 1-2 órakor már talpon volt. Ha későbben, úgy 4-5 óra felé indult el hazulról, el lehetett készülve arra, hogy csak 2-3 órai várakozás után jut munkahelyére a Szigetbe. És ha most hozzá számítjuk a 7-8 kilométerre fekvő földjét, 8-9 óra előtt nem állhatott munkába. Szükségessé vált, hogy a rendelkezésére álló idejét megkétszerezett ígyekezettel használja ki. Ennek kikényszerítéséhez hozzájárult még az is, hogy sietnie kellett vissza a révhez, mert ha megkésett vagy igen későn ért haza vagy egyáltalán nem jöhetett már át. Ez ellen a tarthatatlan állapot ellen úgy vette fel a harcot, hogy földjeit csere vagy vétel jogán, lehetőleg egy helyre hozta. A lefolyt határtagosítás e súlyos állapotokat általában enyhítette, de egészen meg nem szűntette.

Tisztaság

Erre igen sokat adnak. Házuk és házuk tája, lakásuk és ruházatuk kifogástalanul tiszta. Házuknak azt a részét, amelyben nap-nap után tartózkodnak, a háziasszony naponkint kitakarítja, kisepri. Szombatonkint alaposabb takarítást végez. Minden nagyobb ünnep előtt az egész házban nagytakarítást végez. Évenkint legalább egyszer az egész lakást kimeszeli. A ház elejét pedig a szükséghez képest többször is. Ma már nem ritkák a festett lakások sem. Házi fürdője még nincs, de a test tisztaságára, ennek dacára is nagy súlyt helyez. Nyáron gyakran fürdik szabadban. Vasár és ünnepnapokon habfehér alsó ruha fedi a testét.

Vérmérséklet

Vérmérséklete általában heves. Ennek a hevességnek a múltban elég sokszor meg is volt a szomorú következménye. Különösen a fiatalok között fejlődött ki parázsverekedés, melynek nem egyszer volt halálos áldozata is. Ezzel párhuzamosan a részvét érzése is kifejlődött. Szívesen segít az arra szorultakon. De elvárja másoktól is, hogy vele szemben hasonló érzelmekkel viseltessék. A világháború lezajlása után hevességüket józan önmérsékléssel tompítják.

Hazafiság

Hazafisága úgy a magyar, mint az idegen nyelvű magyaroknak, megingathatatlan. Ezt leginkább a megszállás alatt lehetett tapasztalni. Voltak olyan magyarok és olyan más anyanyelvű magyarok, akik hazafiságukért, kemény próbának voltak kitéve.

Erkölcs

Erkölcsi nívója még elég magas szinten tartja magát, bár a vadházasságok száma nem lekicsinylendő. Bűnügyi kihágások, már hosszú idő óta nem fordulnak elő. Rablás, betörés és gyilkosság az utóbbi 10 évben egy esetben sem történt.

Művészet

Művészi hajlama a lakosságnak nem egy esetben észrevehetően kisarjadzott. Ilyenkor talán a közömbös elsiklás az egyeseknél jelentkezett képesség felett okozta a csírájában jelentkezett hajlam elértéktelenedését. Akárhányszor elég hosszú ideig tartotta magát felszínen egy-egy egyéni képesség, de a jóakaratú megsegítés nélkül a szappanbuborék sorsára jutott.

Pályaválasztás

 A múltban, a szekcsői föld gyermekeiből a szellemi pályára alig vállalkozott egy-egy. De a későbbi időben, különösen a háború utáni években, több és több azok száma, akik a szellemi pályákon óhajtanak érvényesülni. Vannak, akik már a papi, tanítói, orvosi, gyógyszerészi, jegyzői, mérnöki pályán működnek, esetleg ilyen pályára készülnek.

Nyomor

A megyebeli lakók általános nyomorára nézve az 1736-1743-i feljegyzések hivatkoznak. Valószínű, hogy a szekcsőiek sem voltak kivételek. Ez az általános helyzet az úrbéri ügyek rendezésével némileg javult. Azonban a lezajlott világháború után a lakosok anyagi jóléte ismét megrendült. A bekövetkezett szűkös idők dacára sem lehetett általánosságban érezhető nyomorról beszélni. 1940. év hajnalán egy újabb hullám érezteti a nincstelenséget, de reméljük, hogy minden nagyobb baj nélkül meg lehet majd úszni (XIX/1 kép).

Építészeti emlékek

Megállapíthatóan községünk legrégibb épülete, mely 1759-ben épült, ma özv. Ungár Gézáné tulajdonában van. Hogy ki építette, azt megállapítani nem tudom, de valószínű, hogy Bésán Imre és Büssüi Gaál Franciska építtette. Ez Bésán Sándornak legidősebb fia volt. A ház még ma is igen jó karban van, meglátszik rajta a 17. század első felének építési modora. Különösen feltűnő a kaput beszegő, kőből faragott boltozat. Közepén van a bevésett építési évszám. A kaputól jobbra fekvő épületen már eltűntek a nyomok, melyek annak építési idejére vallanak. De attól balra, még ma is eredeti helyükön vannak az ablakrácsok. A kapu az épület közepén van, ezért az egész épület két tagozatból állónak látszik. Azt a benyomást kelti, mintha két háztartás lakott volna benne.

A második legrégibb épület a kat. templom, a magtár, a Werb Józsefné tulajdonában részben levő emeletes ház. Megemlítendő a Rév utcára néző 1860-70-es években épült kastély. A falu közepén áll. Egy emelet magas. Északi oldalán egy igen kedves kis park tartozik hozzá. Melléképületeit 1951. év tavaszán lebontották (2 istálló, 2 kapuőr helyiség, fásfészer, sertés ól és baromfi ól).

A szerb templom (XVII/3. kép) ugyancsak egyike a régebbi épületeknek. Az 1726-1740-es évek közti időre tehető a mostani Halász Ferenc tulajdonában lévő ház, mely iskola (II. tábla 4. kép) volt.

Megállapítható még, hogy Bésán Imre generális háza volt a most özv. Werb Józsefné háza, a mostani gyógyszertár épülete, mely özv. Molnár A. Dánielnéé, a mellette levő, néhai Bari Gyula pék háza, a mostani posta mellett levő Gyuricza Imre tulajdonát képező ház, amelyet Malicsek Ede uradalmi erdész kapott az uraságtól hű és becsületes szolgálata fejében. Ugyancsak az ő tulajdona volt a mostani róm.kat.iskola épülete, s a most Heim Béla tulajdonában levő öregebb ház is.

Báró Bésán János házai voltak a kastély, mely az 1869. év 1870-es évek közt épült. Egy emelet magas és homlokfalával a Duna felé néz. Északi oldalán, egész az utcáig terjedő igen kedves kis parkja van. Az utca túlsó oldalán, a parkkal párhuzamosan és a kat. templomtól délre van az uradalom konyhakertje. Az ő tulajdonában voltak a Szarvas-, Hajó-, Ponty- és Szekerce korcsma. A három első még most is korcsma, de a negyedik akkor szűnt meg, amikor a vásárteret kivitték a mostani helyére. Ugyancsak az övé volt a mostani Puskás József és Csiszár József tulajdonában levő ház.

A Bésán Mihály háza volt (akit mindenki csak Mihály úr néven ismert) a már fentebb említett özv. Ungár Gézáné és a most is az uradalom tulajdonát képező ház, amelyben Dr. Beliznai Sándor orvos élt. Ebben lakott a néhai Mihály úrnak szakácsa is.

Meg kell még említenem, hogy két községi- és a Ponty korcsmán még rajta van a nevüket adó cégér.

A község szobrai

Elsőnek a Szent Flórián (XXII/3. kép) szobrot kell megemlítenem. Ez a szobor, talapzatát is beleszámítva, mintegy 4 méter magas. Maga a Flórián, a természetes nagyságnál valamivel nagyobb. Az országút mellett van felállítva, ahol a Szent  Imre temetőhöz vezető út az országútból kiágazik. A szobor 1841-ben lett felállítva úgy, hogy a szobor az országút felé néz. Az oszlop ezen oldalán van bevésve: „Szent Flórián, könyörögj érettünk.” Ez alatt az évszám. Készítője Bartalics József pécsi kőfaragó mester volt. A mester neve a Flórián alatti kőlap bal oldalán olvasható.

A másik szobor szent Vendel-é, mely a szurdikon kivezető út bal oldalán ott van elhelyezve, ahol ebből a széles út ágazik ki.

A Szentháromság szobra a róm. kat. templom bejárata előtt áll. Az alapra három oszlop van elhelyezve. Ezen oszlopokra van erősítve a Szentháromság faragott képe. Egész magassága körülbelül öt méter.

Népművelődés

A népoktatás kezdete községünkben az 1700-as évek első felére vezethető vissza, amikor a Canonica Vizita nyomán megállapítható, hogy az iskola mesternek évi javadalma páronkint egy nyolcada búza és hét krajcár. A készpénz összege összesen 27 forintot, a párgabona pedig 386 pár után, 386 nyolcadát tett ki. Ha egy nyolcadát 12,5 kgr. súlynak megfelelően vesszük, akkor az kitesz körülbelül 48 métermázsát. 1738-ban erre a fizetésre meg lett választva egy Nagy János nevű iskolamester. De az állását nem fogadta el, mert a fizetését kevesellte. Ekkor a tanulók száma 12 volt. Valószínűnek látszik, hogy a szegényes javadalom volt az oka a további gyakori mesterváltozásoknak is.

A legszorgosabb kutatásaim sem tették lehetővé annak megállapítását, vajon volt-e korábban a hódoltság utáni községnek iskolája, tanítója. A hódoltság alatti időből is csak az állapítható meg, hogy 1567. év okt. 4-étől, dec. 30-áig a töröknek is csak kántora volt, tanítóról pedig egyetlen egyszer sincs szó.

Valószínűnek tartom, hogy a lelki gondozó papok, akik Szekcső lakosságát csak időközben keresték fel, nemcsak vallásos oktatásban részesítettek, hanem bizonyos időt az írás-olvasás tanítására is fordítottak.

A legrégibb iskolaépület az a ház, mely Halász Ferenc nyugalmazott igazgató-tanító tulajdonát képezi és a régi templomtól (most magtár) keletre, átellenesen fekszik. Ezt Bésán Sándor, akkori földes uraság, az 1700-as évek első harmadában építtette, mit az épület restaurálása közben talált BS bélyegzésű téglák is igazolnak. Itt a tanítás legkésőbb 1738-tól kezdve 1812-ig, a mostani templom felszenteléséig folyt, egy tanteremben. Az utolsó iskolamester, aki itt lakott, Mert Mátyás volt. Ebben az iskolában tanítottak:

1745-1747-ig Hary István, 1747-1752-ig Fekete János, 1752-1757-ig Márffy József, 1757-1769-ig Klebiszky András, 1769-1778-ig Jön József, 1778-1793-ig Orkics Mátyás, 1793-1804-ig Kakas János, 1804-1809-ig Novák Antal, 1809-1811-ig Herke János, s 1811-től Mert Mátyás 1845-ig.

Mert Mátyás idejében vette meg a hitközség a mai templom keleti szomszédságában, a mai községi orvos lakását iskolának és itt tanított fenti egész 1845-ig.

Gosztonyi azt mondja, hogy 1829-ben már 600 tanköteles volt, akik közül télen 100, nyáron pedig 30 járt iskolába. Érthető tehát, hogy a tankötelesek ekkora száma tette szükségessé, hogy egy második tanítót is alkalmazzanak 1830-ban, Bari János személyében. Mert és Bari még működött és 1834-től 1838-ig itt látjuk Glück Márton tanítót is. Hogy Glück mint megválasztott rendes vagy mint helyettes, esetleg mint magán tanító működött-e itt, azt nem tudom.

Mert halála után 1845-.ben, Bari János preceptor lett megválasztva kántortanítóvá, ki előbbivel együtt a második tanító volt itt. Hogy Bari János kántortanító mellett, 1868-ig kik voltak preceptorok, azt homály fedi. 1867-ben már Hága Józsefet találjuk itt mint másodtanítót és 1868-ban már mint kántortanítót.

1870-ben a tankötelesek száma már 271 volt. Ezért vált egy új tanerő alkalmazása szükségessé, kit az 1868.XXXVIII.tc. értelmében az akkori iskolaszék meg is választott. Ettől kezdve lett három tanító: egy kántor- és két segédtanító. 1880-ban három tanteremben négy osztály lett tanítva, miután a törvényben az osztály szaporítás – hat osztályig – el volt rendelve. Szekcsőn ettől kezdve három tanerő vezette az I., II., III. és IV-ik osztályt, ezek közül kettő a kántortól kapta a fizetését és ellátását.

De most már kicsinynek bizonyult ez az iskolaépület is, azért a templomtól nyugatra fekvő, ehhez ugyancsak szomszédos uradalmi épületet vette meg a hitközség iskola céljaira. Ez Bésán Imre tábornoké volt, melyet ennek egész vagyonával együtt a Közbirtokosság vett meg és ettől lett megvéve iskola céljaira.

Az iskolaszék 1889-ben, máj. 18-án, kérvényben kereste meg a közbirtokosságot, hogy néhány hold földet engedjen át iskolaalap céljaira. Még ugyanebben az évben az iskolaszéki elnök javaslatára előbbi kérelemmel Jankovich Bésán Józsefhez is adtak kérelmet. Valószínű meg is történt, bár erre vonatkozólag határozatot nem láttam, de megvan az iskolaföldje a lánkai dűlőben.

1874-ben az uradalomtól megvett iskolateleken, megépült a harmadik tanterem, és ettől az időtől az időközben felemelt hat osztály, négy tanteremben nyert oktatást, 375 tankötelessel.

1880. és 1888. között a tankötelesek száma 30-cal csökkent. A közigazgatási bizottság mégis elrendelte egy újabb tanterem felállítását. Ebből azonban 1888-ig semmi sem lett, azért ez évben az iskolafenntartó ismételten utasítást kapott, hogy felszaporodott tankötelesekre való tekintettel két osztályt állítson fel és két új tanítót alkalmazzon. Az iskolaszék ezt elvileg ki is mondta és a két tanítói állást meg is szervezte 1889-ben.

1888. aug. 5-én tartott iskolaszék ülésén – miután az 1874-ben, azaz tizennégy évvel ezelőtt épült tanterem teteje rossz – kimondatott, hogy sürgősen ki kell javítani. Ez a tanterem van az utcai épülethez hozzá építve. Közte, s a nagy tanterem között egy valamikori tanító szoba van elhelyezve, amely ma szertár.

Az 1889-ben megszervezett tanítói állások közül az egyik 1890-ben be is lett töltve, a másik pedig az előző évben. Így most már öt tanítói állás volt betöltve. Egy kántortanítói, két segédtanítói és két osztálytanítói. De még ebben az évben lettek a segédtanítói állások is átszervezve osztálytanítói állásokká. Az átszervezett állásokon működő tanítók fizetése 400 frt. és 50frt.-os 5-öd éves pótlék lett. De a régebben megválasztott tanítók, illetve segédtanítók kezdő fizetése 450frt.-ban volt megállapítva, mely 600frt.-ig emelkedhetett három ízben 5 évenkint, 50frt. korpótlékkal. A tanítók ekkor Hága József, Droppa Gyula, Frőhlich Gyula, Jó Károly és Ungár Géza voltak.

Jó Károly még ez évben elhagyta az állását, azért átmenetileg ismét csak 4 tanító vezette négy tanteremben a hat osztályt.

1892-ben a tantermek túlnépessége miatt, a megyés püspök úr, egy szigeti iskola felállítását szorgalmazza. Ezt azonban az iskolaszék elodázta azzal a megindokolással, hogy a dunai védgát emelése 30.000 frt-ba került és így most a hitközség nem tudná az iskola építési és a tanító eltartási költségeit előteremteni. Dacára a megterheltetéseknek, a szigeti iskola ügye, 1894. év febr. hó 11.én, ismételten napirenden van. 1893-ban a tantestület 4 tagja a maga kebeléből Droppa Gyula tanítót küldi ki iskolaszéki tagul, akit az iskolaszék Hága János lemondása után iskolaszéki elnökül választ meg. 1899-ben pedig erre, a már akkor kántortanító Ungár Gézát választja meg a lemondott Droppa Gyula helyére, aki ezt a megbizatást 1922 évben történt nyugdíjaztatásáig megtartja.

1900. évi szept. 2.án tartott gyűlésen, iskolaszék tudomásul veszi a kultuszminiszternek az 1893. évi XXVI t.c.1 §-át, amely előírja a tanítóknak járó természetbeni lakását és 400 négyzetöl konyhakertet vagy ennek pénzbeli ellenértékét. Ez a rendelet azonban éveken keresztül nem lett keresztül hajtva, azért az 1903-ban meghirdetett tanítói állás betöltésénél ennek hátrányát már erősen érezni lehetett. Az állásra pályázott Rückert, később pedig ugyanerre az állásra Török, de egyik sem foglalta el állását. Esperes elnök bejelenti, hogy két nőt is meghívott az állásra, de azok sem fogadták el. Ezek után az újból meghirdetett állásra Király Gyula választatott meg, ki ezen állást 9 évig megtartotta.

A többszöri tanterem szaporítási és tanerő alkalmazási felhívásra a rom.kat. iskolaszék a vallás és közoktatásügyi miniszterhez folyamodik, hogy az a Szigeten állami iskolát létesítsen. A folyamodó iskolaszéket a miniszter azzal utasítja el, „hogy az egyházhatóság ebbe úgysem egyeznék bele.”

Így az 1906. évi nov. 25.-én tartott iskolaszéki ülésnek újra tárgya lesz az osztályszaporítás, miután a tankötelesek száma a megengedett törvényes maximumon felül van. Erre az iskolaszék kimondja, hogy betölti az ötödik tanítói állást, kettéválasztja a III. és IV. osztályt és addig, amíg a szükséges tantermet megépíti, a tanítók félnaponkint felváltva tanítanak, és ez év december 13.-án megválasztották az ötödik tanítót.

Az 1907. évi jún. 2-án tartott ülésen az iskolaszék elhatározza, hogy két tantermet építtet. E két tanterem még ez évben el is készült és az iskolaszék azt november hó 24-én át is vette. 1909. évben az iskolaszéknek ismét az osztály szaporítás a tárgya, miután a 6. tanerő alkalmazása elkerülhetetlenül szükségessé vált. Iskolaszék, 1911. év jún. hó 22-én tartott ülésén Halász Ferenc lett megválasztva a 6. számú tanítói állásra. Ungár Géza nyugdíjazása után őt bízta meg a megyés püspök úr az iskola vezetésével, és kinevezte igazgató tanítóvá. Midőn 1928-ban Halász is nyugalomba vonult, utóda mint igazgató, Tibor Béla lett, ki 1950-ig az iskola ügyeit vezeti. Ugyanekkor Mayer Nándor címzetes igazgatóvá lépett elő.

1912-ben Király Gyula a bajai állami iskolához lett kinevezve. Ennek utódjául az iskolaszék Meggyessy Györgyöt választotta meg. Ez az állást nem foglalta el, azért egy újabb meghirdetés után Mattenheim Margit nyerte el ez állást. Nem sokáig működött, mert néhány hónapi munka után agyhártyagyulladásban elhunyt. Minthogy az általa betöltött állás férfi tanítói állás volt, átszerveztetett nőivé. Meghirdetés után Kiss Anna tanítónővel töltetett be.

Amikor 1921-ben Droppa Gyula osztálytanító meghalt, ezt a megüresedett állást is átszervezték tanítónőire. Ettől kezdve a hat tanító közül négy maradt férfi és kettő nő. Ez az állapot fennmaradt 1937-ig, Bátsmegyey Margit nyugdíjaztatásáig, mivelhogy ez a megüresedett állás férfiállássá lett visszaszervezve.

1913. év szept. 28-án tartott iskolaszéki ülés tárgya is egy tanítói állás megszervezésének szükségessége volt, azonban az 1914-ben kitört világháború eseményeinek következményeképpen ez nélkülözhetővé vált. 1914-től kezdve a már hat tanerős tantestület két tagja vett részt az iskolaszék ülésein. Az igazgató hivatalból és egy kiküldött.

Az általános ismétlő iskola léte, az 1868-ik évi XXXVIII. törvénycikk erejében gyökerezik. Hogy ez mikor nyílt meg, pontosan meg nem tudom állapítani, de hosszú éveken keresztül működött. Ennek vezetésére a tanerőket az elemi népiskola tanerői adták. Működése a gazdasági ismétlő iskola megszervezésével szűnt meg.

Egy kis áttekintés végett nem lesz érdektelen a dunaszekcsői róm.kat. elemi iskola növendékeiről az alábbi kimutatás.

Az egyes osztályok növendékeinek száma

                      I.                     II.                   III.                   IV.                    V.                   VI.             Össz-

                Oszt.                Oszt.                Oszt.                Oszt.                Oszt.                Oszt.                esen

1870/71     113                  120                    28                       -                       -                       -                261

1875/76     125                  115                    35                       -                       -                       -                275

1880/81     123                  120                    86                    46                       -                       -                375

1885/86     113                  110                    55                    35                    15                      8                346

1890/91     130                    98                    70                    51                    46                    14                409

1895/96     120                  108                    80                    68                    51                    30                457

1900/901   116                    81                    77                    75                    44                    35                428

1905/906     74                    70                    67                    65                    54                    35                365

1910/11       96                    92                    90                    85                    58                    32                368

1915/16       91                    89                    87                    89                    67                    52                475

1920/21       90                    87                    85                    78                    55                    49                444

1921/22       87                    85                    85                    82                    53                    46                428

1922/23       47                    77                    69                    61                    51                    38                343

1923/24       27                    47                    57                    45                    45                    44                265

1924/25       43                    29                    51                    69                    41                    36                269

1925/26       71                    39                    32                    45                    24                    15                226

1926/27       65                    65                    60                    31                    19                    18                253

1927/28       88                    64                    58                    57                    29                    16                312

1928/29       75                    83                    60                    58                    32                    19                327

1929/30       66                    67                    81                    58                    46                    32                350

1930/31       64                    58                    69                    74                    55                    49                369

1931/32       81                    56                    56                    68                    67                    61                389

1932/33       87                    75                    55                    58                    63                    60                398

1933/34       56                    71                    73                    58                    52                    59                369

1934/35       54                    56                    67                    72                    45                    41                335

1935/36       46                    49                    47                    66                    57                    52                317

1936/37       56                    45                    44                    47                    64                    59                313

1937/38       51                    55                    41                    46                    43                    49                285

1938/39       42                    54                    51                    40                    82                    42                311

1939/40       44                    49                    48                    47                    34                    35                257

Tanítók névsora

A tanítók névsora, kik 1745-től kezdődőleg a dunaszekcsői róm. kat. elemi népiskolában és később az általános ismétlő iskolában is tanítottak:

1745-1747-ig Háry István oskolamester,

1747-1752-ig Fekete János oskolamester,

1752-1757-ig Márffy József oskolamester,

1757-1769-ig Klebinszky András oskolamester,

1769-1778-ig Jőn István oskolamester,

1778-1793-ig Orkics Mátyás oskolamester,

1793-1804-ig Kakas János oskolamester,

1804-1809-ig Novak Antal oskolamester,

1809-1811-ig Herke József oskolamester,

1811-1845-ig Mert Mátyás oskolamester

1830-1845-ig Bari János preceptor és

1845-1868-ig oskolamester. (1845. év XII.hó 3.án lett megválasztva)

1834-1838-ig Glück Márton oskolatanító preceptor. Lehet, hogy csak helyettes volt.

Bari Jánossal együtt működött Hága József preceptor, de az időt megállapítani nem tudtam.

1868-1897-ig Hága József kántortanító lett és ettől fogva együtt működtek.

1869-1872-ig Hága József és Schubert József

1870-1878-ig Hága J., Schubert J. és Berecz Gyula

1872-1878-ig Hága J., Berecz Gy. és Lichtfusz N.

1878-1880-ig Hága J., Balász Imre és Heid Alajos

1880-1882-ig Hága J., Heid A., Heil N. és Sztipán János

1882-1883-ig Hága J., Sztipán J., Faller Mátyás és Bereczky János

1883-1884-ig Hága J., Rutterschmidt János, Berczky, Friesz György

1884-ben Hága, Rutterschmidt, Friesz, Droppa Gyula

1885-ben ugyanazok

1887-ben Hága, Friesz, Droppa, Csapári János kápl. helyettes

1888-ban Hága, Friesz, Droppa, Jó Károly

1889-ben Hága, Droppa, Jó, Frőhlich Gyula

1890-ben Hága, Droppa, Jó, Frőhlich, Ungár Géza

1891-ben Hága, Droppa, Ungár, Waldinger Kálmán

1892-ben ugyanazok

1893-ban Hága, Droppa, Ungár, Gerbert Gáspár

1893-ban Hága, Droppa, Ungár, Sohner Béla

1894-ben Hága, Droppan, Ungár, Sohner, Kovács István

1895-ben Hága, Droppa, Ungár, Szinkovics Gyula, Rieger Nándor

1896-ban Hága, Droppa, Ungár, Rieger, Simrák Károly

1897-ben Ungár ktan., Droppa, Simrák, Disztl István

1897-ben Ungár, Droppa, Simrák, Szám Ferenc

1898-ban Ungár, Droppa, Simrák, Hámberger József

1899-ben Ungár, Droppa, Hamberger, Csupor Flórián

1900-ban Ungár, Droppa, Csupor, Bató Antal

1901-ben Ungár, Droppa, Bató, Csernyánszky Lajos

1902-ben Ungár, Droppa, Csernyánszky, Mayer Ferenc

1903-ban Ungár, Droppa, Mayer, Röckert Antal, állását nem fogadta el.

1903-ban Ungár, Droppa, Mayer, Török N. állását nem fogadta el.

1903-ban Ungár, Droppa, Király Gyula, Fehér Ernő

1904-ben Ungár, Droppa, Király, Fehér Ernő

1905-ben ugyanazok

1906-ban Ungár, Droppa, Király, Fehér, Radnai Lajos (5 tanerő)

1907, 1908 és 1909-ben ugyanazok

1910-ben Ungár, Droppa, Király, Fehér, Tibor Béla

1911-ben Ungár, Droppa, Király, Fehér, Tibor, Halász Ferenc (6 tanerő)

1912-ben Ungár, Droppa, Fehér, Tibor, Halász, Mattenheim Margit.

1913-ban ugyanaz

1914-1921-ig Ungár, Droppa, Fehér, Tibor, Halász, Kiss Anna

1922-1924-ig Ungár, Fehér, Tibor, Halász, Kis, Halász Mária

1925-ben Szeitz Antal kt. Fehér, Tibor, Halász, Kiss, Halász M.

1926-ban Szeitz, Tibor, Halász ig., Halász M., Mayer, Bátsmegyey Margit

1927-1928-ig ugyanazok

1929-ben Szeitz, Tibor ig., Halász M., Mayer cimz.ig., Bátsmegyey, Gubriczky Jószef

1937-ig ugyanazok

1938-tól Szeitz, Tibor, Halász, Mayer, Gubriczky, Máté János

1939-1940-ben ugyanezek

Amint a fenti kimutatásból kitűnik, a kántortanítót kivéve, a tanítók 1910-ig sűrűn változnak. Különösen feltűnő ez a gyakori tanító csere 1890-ig, amikor ugyanis a két preceptori állás átszerveztetett osztálytanítói állássá, és ezeknek a javadalma magasabb mértékben volt megállapítva. Ezek aztán megmaradtak éveken át, míg a másik kettő továbbra is állandóan cserélt.

1911-ben, a hatodik tanítói állás betöltése után egész napjainkig azt mondhatnók, hogy a tanítótestület tagjai ugyanazok és nyugdíjaztatásukig állandóak.

Amikor pedig az 1900-as évek elején a tanítók kezdő fizetése 1000 K.-ba lett megállapítva és az iskolaszék ennek keresztülvitelét csak húzta-halasztotta, 1903-ban a megpályázott állásokról egymás után lemondottak.

1918. év őszén bekövetkezett a szerb megszállás. Ez az oktatás körül semmiféle változást nem idézett elő, de átmenetileg érezhető anyagi gondokat okozott.

A szekcsői tanítók a megszállóktól, átmeneti segélyen kívül semmiféle fizetésben nem részesültünk.

A szerb megszállás alatt 1919. év áprilisáig a magyar adóhivatal hiánytalanul fizette ki a tanítók illetményeit. Ettől az időtől már a szerbek vették át az adóhivatalokat is, de csak 1919. évi július havában fizettek először, mégpedig május, június és július havára. Ezután a tanítói fizetéseket 1921. augusztus haváig bezárólag a szerb adóhivatal fizetett, minden hónap elsején.

Amikor a magyar adóhivatal hivatalosan nem fizethetett, többször megtörtént, hogy a tantestület megbízta Halász Ferenc tanítót, menne be Pécsre és venné fel a tanfelügyelőségtől a reá eső illetményrészt. Ezt kezdetben Bodnár N. segédtanfelügyelő fizette ki. De volt rá eset, hogy Göbel Károly, az akkor a kir. tanfelügyelőséghez beosztott állami tanító is fizetett bizonyos összegeket.

Mikor a tantestület megtudta, hogy a szociáldemokraták tagjai többször és nagyobb pénzbeli segélyt kapnak, ők is jelentkeztek felvételre. A párt a kérelmet minden megokolás nélkül elutasította. Meg kellett hát elégedniök azzal az illetménnyel amit eddig is kaptak.

1920. évi aug. hó 4.-én a dunaszekcsői körjegyzőség nevében Bogusics főjegyző átiratban felhívja a tanítókat, hogy a mohácsi főszolgabíró 1997/1920 számú rendeletére 48 óra alatt minden helybeli (ugyancsak az egész mohácsi járásból) eskütétel végett a főbírói hivatalban jelenjék meg.

Ennek a felhívásnak kézhezvétele után a tantestület három megbízott tagja (Halász, Tibor, Mayer) másnap azonnal Pécsre utazott, hogy az ott székelő missió elnököktől miheztartás végett tanácsot kérjenek. Másnap a már előre megjelölt mohácsi sokac iskolában összejött kartársak tájékoztatása után mindenki a főbírói hivatalba sietett. A megjelentek megbízottja, a megállapodásnak megfelelően leadta, hogy az állameskü letételének semmi akadálya nem lesz, ha már Jugoszláviához tartozunk. Addig kérjük a t. főbíró urat, szíveskedjék az eskü kivételétől eltekinteni. A főbíró most a telefonhoz lépett és néhány szó váltása után hozzánk fordult, kijelentvén: „Mivel az urakra semmi panasz nincs, elmehetnek.”

A megszállás megszűntével a hatóságoknak fontos ügye volt az alkalmazottak igazolása, így az 1923. év máj. 6.án megtartott Baranya vármegyei közigazgatási bizottság ülésén, helyi igazoló bizottság nyomán kimondja, hogy Ungár Géza, Droppa Gyula, Fehér Ernő, Halász Ferenc, Kiss Anna, Tibor Béla, Mayer Nándor tanító, Bódis Amália óvónő és Lásztics Szvetozár g.k. tanítóknak a szerb megszállás alatti magatartása igazolt.

Később, 1926. év ápr. 22. napján kelt pécsi m.kir. pénzügyigazgatóság m.r. számvevősége megküldötte a tanítók elszámolását a felhígított korona illetményekről, miután 1926. év jun.1.én lép életbe a pengő értékű tanítóilletmény. Lássuk szóról-szóra az elszámolást:

Leszámolás

A pécsi m.kir. pénzügyigazgatóság m.r. számvevőségétől

LESZÁMOLÁS

Halász Ferenc dunaszekcsői rk. tanító illetményeiről.

VIII. fizetési osztály 2. fokozat.

Ugyanolyan fizetési osztály és fokozatba sorozott

állami tanító illetmény egy hónapra 3,050,000 kor.

Helyi javadalom-értékegység, 50%

aranykorona egy hónapra 781,250 kor.

Fizetés kiegészítés egy hónapra 2,268,750 kor.

Ugyanolyan fizetési osztály és fokozatba sorozott

állami tanító illetménye 1925.évi július 1-től

1926.április hó végeig 10 hónapra 30,500,000 kor.

A helyi javadalom összege 1925.július 1-től

1926. április hó végeig 10 hónapra 7,812,500 kor.

Fizetés kiegészítés 1925.július 1-től

1926. április hó végeig 10 hónapra 22,687,500 kor.

1925. július 1-től 1926. április végeig

postatakarékpénztár útján kiutaltatott járandóság 22,270,000 kor.

Mutatkozik: 417,500 kor.

mely összeget az 1926. május havi fizetési jegyzékkel a postatakarékpénztár útján kiutaltatott.

Pécs, 1926. évi április hó 22.

Olvashatatlan ellenjegyzés

Abrahám Győző s.k.

pénzügyi számvevőségi főnök

A tanítók illetményeiket 1924-ig az adóhivataltól vették fel, de ettől az időtől a postatakarékpénztár útján kapja mindegyik fizetését.

A községi továbbképző gazdasági ismétlő iskola

A felettes hatóság 1914-ben nyomatékosan szorgalmazta az általános ismétlő iskola átszervezését gazdasági ismétlő iskolává. Azonban ennek a rendelkezésnek a keresztülvitelére, az 1914. évben kitört világháború miatt csak 1927-ben került sorra. Az ez évi határozat nyomán, mely az 1902/66.569. számú rendelet alapján lett hozva, községi gazdasági ismétlő iskola az 1927-1928. tanévben meg is nyílt, mely mindkét nemű tanulók részére a róm.kat. elemi népiskola épületében kapott helyet.

A fiú tanulókat Tibor Béla, a leányokat pedig Mayer Nándor vezeti, kik egyben a gazdasági órák előadói is. A többi tárgyakat pedig a kartársak felváltva tanítják.

A tantestület tagjai: Tibor Béla igazgató tanító, Mayer Nándor címzetes igazgató, Szeitz Antal, Gubritzky József, Tiborné Halász Mária, Máté János és a mindenkori lelkészek.

A szigeti állami elemi népiskola

A róm.kat. iskolaszék gyűléseinek keretében számtalan esetben felmerült a Szigeten építendő iskola szükségessége. Végre 1907. év november hó 16-án sok huzavona után, megnyílt a szigeti községi elemi népiskola. Az első egy-két évet egy iskolává átrögtönözött polgárházban kellett eltölteni. De csakhamar megépült a mostani iskolaépület két tanteremmel. A rögtönözött épületben csak egy tanító végezte a tanítást, de már az új iskola épületben hamarjában mind a két tanteremben folyt a tanítás. Az első tanító Mayer Nándor volt. 1912-ben választatott meg Ágoston Etelka második tanítónak és ő 1914-ig tanított. Ennek helyére Wroblevszki Gizella lett kinevezve, még 1914-ben. Mayer Nándor mint állami tanító 1914-1926-ig működött. Mikor 1914-ben bevonult, Wroblevszky maga vezette mind a két tanterem növendékeit. 1918-tól, 1921-ig tanító nem volt, minthogy Wroblevszky áthelyeztette magát, Mayer pedig a harctéren (később szerb fogságban) volt, ahonnét csak 1921-ben tért haza, s vette át újból a tanítást. Amíg a szigeten tanító nem volt, néhány gyermek tanításával Hillei András nyugalmazott szinész foglalkozott (XXX/2. kép).

Tanerők voltak:1902-1926-ig Máyer Nándor ig.tanító,

1912-1914-ig Agoston Etelka,

1914-1918-ig Wroblevszky Gizella,

1921-1926-ig Bartal István

1922-től napjainkig Halász Antal ig.

1926-tól napjainkig Tóth Margit,

1929-1932-ig Tápai László ideiglenes tanító,

1933-tól Drencsényi Dezső.

A hitoktatók mindig a mindenkori káplán urak.

A szigeti községi elemi iskola és a vele kapcsolatos tanyai iskola

A Szigeten, az Ó Duna partján, néhai Kappelmayer Ádám tanyáján egy bérelt helyiségben, 1934-1935. tanévben megnyílt a harmadik elemi iskola. Első tanítója Amberger János lett. A tanító lakása, valamint a tanterem sok kivánni valót hagy hátra.

A községi iparos tanonc iskola

Hosszú vajúdás után, az 1884. évi XVIII.t.c. értelmében, az 1911-1912-ik tanévben megnyílt a községi tanonciskola. Ennek céljaira a rk. elemi iskolában átengedte az iskolaszék az egyik tanterem használatát.

Kezdetben csak két osztálya volt, un. kezdő és haladó. 1912/1913-ik tanévben már három osztálya volt, un. kezdő, I. és II. osztálya. A világháború után az iparos tanoncok alaposan megfogytak, azért 1930-ig csak egy osztályban lettek tanítva az összes tanulók.

A tantestület tagjai az elemi iskola tanítóiból kerülnek ki. Az igazgatói voltak:

1911-1921-ig Droppa Gyula,

1921-től a mai napig Tibor Béla.

A hitoktatást a mindenkori káplán urak látják el.

A görögkeleti elemi népiskola

Ennek az iskolának keletkezését homály fedi. Nem kétséges azonban, hogy már a múlt század elején volt a szerb hitközségnek iskolája. Ezt valószínűvé teszi az, hogy a szerb lakosság a fent megjelölt időben 700 személy körül volt. Kezdetben a tanítás nyelve kizárólag szerb volt, de később a növendékek magyar nyelven is taníttattak. 1895-1913-ig Radujcsics Dusán, 1913-1921-ig pedig Lásztics Szvetozár volt a tanítójuk (XX/1. kép). 1921-től kezdődőleg, a g.k. elemi iskola megszűnt. Az iskolaépület azóta lakás céljaira lett kiadó.

Magán polgári iskola

1924-1925. tanévben Magyar Józsefné, okleveles polgári iskolai tanárnő, községünkben magán polgári iskolát nyitott fiú és leány tanulók számára. Az iskolát néhai Kiefer Antal, volt vendéglős házában helyezte el. A következő iskolai évben újra megkezdődött az oktatás. Ebben a két tanévben azonban igen kevés növendéke volt, azért az iskola további fenntartását beszüntette.

Községi óvoda

Óvodája a községnek csak 1890-től kezdve van. Kezdetben csak magán óvoda volt és ezt a Droppa nővérek nyitották meg, s azt még 1896-ban is vezették. Az óvoda megszervezése 19?? évre esik. A Droppa nővérek utáni óvónő csak rövid ideig töltötte be itteni állását. 1909. évben Bódis Amália foglalta el az óvónői állást. Az óvoda azonban bérelt házban volt elhelyezve. A szerb megszállásig az óvoda Kupferschmidt Mihály házában volt. Most azonban a szerb csendőrök kilakoltatták, és így átköltözött Mayer Nándor házába. Itt 1926-ig volt, míg a községi óvoda épület elkészült. Ez a községi óvodaépület már a modern ízlésnek és a legkényesebb igényeknek is megfelel. Ebben az épületben talál helyet az óvónő és a dada lakása is. 1941-ben „a legszentebb üdvőzítő leányai congregaciójának” küldötte vette át az óvoda vezetését. Fekete M. Affilia nővér vette át mint óvónő az óvoda vezetését. 1941. VI. 15-én nyílt meg a II. számú óvoda és napközi otthon. Vezetője: Varga Admirabilis.

Továbbképző tanfolyam

Az elemi-, gazdasági ismétlő- és az ipartanonc iskolát elvégzett növendékek 12 éves koruktól 21 éves korukig az idevonatkozó törvény erejénél fogva, e tanfolyamon részt venni tartoznak. Ez a tanfolyam minden évben meg lesz tartva, november hó 1-jén veszi kezdetét, és március hó 15-én fejeződik be. Ezeken az iskolán kívüli ismeretterjesztő előadásokon a helybeli tanítókon kívül a helybeli értelmiség is részt vesz a saját hivatásabeli előadások keretében.

Műkedvelő előadások

Minden évben, leginkább a téli hónapokban, műkedvelő előadások is rendeztetnek. Ezek rendezésével leginkább Mayer Nándor tanító szokott elfoglalva lenni. A megrendezésekben Tibor Béla tanító állandó segítőtársa. De majd mindig vannak erre alkalmas fiatalok is. Különösen nagy segítséget jelentenek a díszletek előállításánál. Csaknem minden évben 2-3, sőt ennél több előadás is színre kerül. A bevételeket mindig jótékony célra fordítják. A helybeli műkedvelő gárda különösen igen szép és értékes díszletekkel, de elég jó ruhatárral is rendelkezik. A műkedvelők mindig a legalkalmasabb anyagból lesznek kiválasztva. Műkedvelő előadásokat szokott rendezni még a kat. legényegylet és a szigeti népház. A népházban egy jól felszerelt színpaddal és teljesen felszerelt nézőtérrel ellátott helyiség áll a szükségnek megfelelően rendelkezésre.

Zeneoktatás

A szerb megszállók kivonulása után csakhamar megindult a zeneoktatás is. A község meghozatta a szükséges hangszereket, fizette a zeneoktatót. A rk. hitközség pedig átengedett az iskolában egy tantermet erre a célra. Ezek a fiatal zenésztanulók, mint a leendő levente zenekar tagjai, siettek elsajátítani az egyes hangszerek kezelését. Oktatásukat Szeitz Antal kántortanító vállalta, és odaadó szorgalommal csakhamar képzett olyan zenetudókat, kik a levente zenekarában álltak helyt. Voltak a növendékek között olyanok is, kik később a katonai honvéd zenekarban nyertek elhelyezést. 1938-ban a zeneoktatás megszűnt.

Mozi, színház

Az első kísérlet a mozi felállítását illetően Fischer József kezdeményezésével történt. Sok nehézségbe ütközött akkor a film megvilágosítása, miután még a villany nem volt akkor bevezetve. Acetilen világítással kellett kínlódni. Nem is soká volt életképes. Részben a költséges üzem miatt, részben a látogatók hiánya miatt. A villany bevezetésével az Amberger testvérek nyitottak mozit. Kezdetben némafilmeket adtak le. Később, amikor a hangosfilm általánosabb lett, a látogatók mind nagyobb tömegekben jelentek meg egy-egy előadáson. A szombat és vasárnap esti előadásokon nem lehetett az érdeklődőket kielégíteni, ezért be lett vezetve a vasárnap d.u. 4 és 6 órai előadás is.

A helybéli műkedvelők legszebb sikerüket érték el a János vitéz leadásával. Ez a népház felavatásakor került színre, amely alkalommal Matus Veronka tűnt ki kedves színpadi modorával és lágyan csengő magas szoprán hangjával. Ez a darab egész életére fordulópontot jelent, amennyiben csakhamar a színi pályára lépett, ahol már szép sikereket ért el. Kiemelkedőbb darab volt az „Ágnes asszony”, „A néma levente” és a „Gül Baba”. Baján, Mohácson is szerepelt a mi műkedvelő gárdánk.

Könyvtárak

A világháború után a frontról hazatért katonák sietve iparkodtak beleilleszkedni a békés életbe. A munkával eltelt nyár után beköszönt a munkában szegény tél. Ilyenkor a falusi földmíves és iparos jó olvasmányok után vágyik. A megértő jóakarat megteremtette a falu lakóinak szórakoztatására, ismereteinek gyarapítására a népkönyvtárat. A szekcsői 306 kötetből áll, u.m. történelmi, gazdasági, ipari és szépirodalmi művekből. Van könyvtára a rk. tantestületnek is, mely 284 kötetből, éspedig túlnyomólag pedagógiai és tudományos tárgyú művek sorakoznak fel.

A szigeti áll. iskola tulajdonában van egy tanítói és egy ifjúsági könyvtár.

Könyvtára van az Iparos Olvasó Kör és Casinónak, a Polgári- és 48-as Függetlenségi körnek.

Irodalom és művészet

Községünk szülötteként olyan egyéneket, akik irodalommal foglalkoztak nem tudok, de mégis akadtak olyanok, akik életük egy részét itt élték le. Olyan azonban nem egy ismeretes, aki a festészetben, ha nem is vitte a művészetig, de említésre méltó készséget sajátított el saját szorgalmából. A szobrászat terén is dolgoztak ketten. Egyikük, leginkább a népművészet terén ért el dicséretes sikereket.

Garay Aljos

(Életleírását lásd Szekcső plébánosainak leírásánál)

A dunaszekcsői plébánia vezetését 1810-ben vette át és 1886-ig annak plébánosa. Egész életét az irodalomnak szentelte. Prózai munkáinak nagy része vallásos tárgyú. Szépirodalmi munkái 10 kötetben jelentek meg. Nagy barátja volt a röpiratoknak és brossúráknak. Munkái: „Május 4.-e 1848.” – „Dalhangok” – „Örömhangok”, „Falusi élet”, „Népis elbeszélések gyűjteménye”, „Belulia hölgye” – Hősköltemény”, „Temetési gyászénekek” – „Szent László”, „Berta királyné”- történeti regény. – „Életrajzok” – „Hazafias egyházi szónoklatok” – „Pécsi székesegyház érdekében” – „Zsidó bevándorlás”

Színmű irodalom terén kevesebb sikert ért el. Kéziratban maradt meg „Makár János vagy Pécs visszafoglalása”

PUSZTA-APÁTHI

- Mélt.báró Bésán N. János úrnak névünnepére. –

(Május hó 16-án, 1868.)

Tündérvidék, habár nevedre puszta,                        Tüzvérü mének szellökönnyüséggel

Minő kecses vagy, éked annyi sok!                        Prüszkölve, játszilag közelednek,

Hová a szem tekint, kéjelgve téved                        Magok után ragadva nagy robajjal

Felém bübájos arcod mosolyog.                        Már messze-hallhatók a jármüvek...

Itt a vidám vetések integetnek,                        De vissza térek ujra bájkorodhoz,

Gyöngyharmat rezg a zöld kalászokon:                        Bámulni arczodat tündérvidék!

Ezek dus gabnaszárból fejledezve,                        Amelyet oly kecsessé tett, varázsolt

Termést igérnek bőven, gazdagon.                        Az emberszorgalom s a nyájas ég.

Amott az erdö árnyékölt hüsével                        A dusvirányu tágas kert ölében

Pihenni inti az ut vándorát,                        Diszlő növényvilág és illatár,

Ki vendég érkezik varázskörödbe,                        Amaz káprázatos szemsugárra,

Vagy bámulón szemléli sok csodád.                        Felénk ez érzék-ingerelve száll.

Alant virágival a sik mezökön                        A nyilló orgonafa illatával,

Fügazdagon a rét terul s berek,                        Jazminbokor s örökzöld fenyvesek,

Már-már élesre fent kaszákra várva,                        Duslombu nyárfák, izmosult akáczok,

Hogy az öblös pajtákat töltse meg.                        A cserjék, bokrok ah, mily kedvesek!

Itt fürge gyapjas nyájak legelésznek,                        S virágok ezrei között ivekben

Járván utánok pásztor gondosan:                        Szökökut csergö vizsugárt lövell,

Amott a csorda és gulya fehérlik                        Az illatos narancs s czitromligetben

S ropogtat harmatos füvet vigan.                        Dalát a csattogánypár zengi el.

A munkavégzett czimeres igások                        És hogy mi sem hiányzanék a képhez,

Büszkén haladnak gémes kutra le,                        Fénytollu pávák járnak ott körül,

Üditö kristálytiszta fris vizzel                        S mint örszemek itt-ott elszórva, fekszik

Mervén a béres vályukat tele.                        Egy-egy komondor biztos örzetül

Eközben lomhajártu két bivallal                        S ez édenkert középmagaslatán áll

Mig zöld takarmányt hord a bivalos,                        A diszes kastély, fényes uri lak,

Kiáll a tág középre pattogatva                        Átellenében Isten ékes háza,

Vidor kedélylyel a kis ostoros.                        Lelkész hajléka s a magtár állanak.

                        Jobboldalon a gazdatiszt lakása,

                        Balon a gazdasági szer-lakok;

                        Körülte távolabb nagy aklok, ólak

                        S a szolganépnek kettős ház-sorok.

                        Keletre látszik ott a külmajorság

                        Egy másik délre ör gyanánt vagyon;

                        S végigtekintve az elannyi sorfán-

                        Elnézünk egy hatalmas táboron.

                        Ez védi meg – a szent kereszt tövében

                        Bájarcod ékeit s a koronát,

                        Mely millió arany kalász-sugárban

                        Apáthi! homlokod ragyogja át.

                        Im bárhová tekintek, mindenütt rend,

                        Csin és kiváló tisztaság vagyon:

                        Jólét, üdvöt kelt a föld öléből,

                        Aranyt aknáz, merit a szorgalom.

                        De ős uráé a tevékeny szellem,

                        Mely serkent, munkakedvet, éltet ad.

                        Tied az érdem és magas dicsőség-

                        Babér gyanánt, dicsö! e dalt fogadd.

Garay Alajos

Azon kívül meg akarta írni a szekcsői földbirtokos Bésán család és Dunaszekcső történetét, de erre már úgy látszik, a jó Isten nem adott neki időt. 68 éves korában hunyt el. Maga írta meg a síremlékén máig is olvasható alább leírt sírverset.

„Aki e sírban alussza nyugodtan most a por álmát,
Várva az isteni szót, melyre új életet ölt:
Vajmi keményen hányta-vetette a sors keze, jutván
Sok küzdelem után végre a hantok alá!
Két jelzője vagyon csak: Honfi és író – s ez elég is,
Mind a többi merőn, bármi az, emberi sors.”

Gosztonyi Jenő

Született 1866-ban Somogy megyében. Atyja gazdatiszt volt. Papi tanulmányait 22 éves korában fejezte be. 1891-ben szekcsői káplán és mint ilyen írja meg Szekcső történetét, „Duna-Szekcső a múltban és jelenben” címmel. Továbbá 1903-ban „Hitelemzés” c. munkáját két kötetben. 1896-ban alig 30 éves korában már a somogyszentlászlói plébániát vezeti. Innét Faddra került plébánosnak, ahol 1937-ben, 71 éves korában hirtelen elhalt.

Király Lajos

Szerény földmívelő családnak volt gyermeke. 1864. márc. 14-én született Dunaszekcsőn. 1888-ban a pécsi kiállításon egy természetes nagyságú Árpád szoborral vett részt. Ezt igen primitív eszközökkel, gipszből faragta. Képességét fejleszteni akarván, Tróll kanonok saját költségére egy szobrász mellé adta. Nem sokáig tartott itt ki Király. Felfedezte ugyanis magában, hogy a festészetben nagyobb hajlama van, ezért elhagyta szobrász mesterét és Münchenbe ment. Csakhamar elfogyott a pénze, mecénása pedig nem volt, el kellett válnia attól a pályától is, amelyhez több kedve és szerinte több képessége is volt. Hazajött aztán. Megkísérelte a templomfestészetben elhelyezkedni, de ez sem sikerült. Nem lévén válogatni valója, felcsapott szobafestőnek és mint ilyen tengette életét. Összekuporgatott filléreiből megfestette „II. Lajos király halála” c. képét, de ezt is csak az akkori 1 millió koronáért tudta értékesíteni. Ebner Ignác bári kereskedő vette meg tőle. Az újvárosi temetőkápolnában pedig freskóban festette meg a tékozló fiút. Öregségében állandóan repülőgépek készítésével, javításával és tervezésével volt elfoglalva.

Bodonyi Nándor

Bodonyi Nándor, szül. Bozsokon 1862. május 30-án. Tanképesítését 1882-ben szerezte. Előbb Vajszlón, majd Dunaszekcsőn lett tanító. Volt a Bánságban is. 1885-ben került Baranya-Selyére. Kitűnő költeményei és elbeszélései a pécsi és fővárosi lapokban gyakran jelentek meg. Kiválóbb munkája: „Török János”. Költői elbeszélés 10 énekben. „A szép, kies Ormányságról.”

 

Anderla József

Anderla József, Sümegen született. Szekcsőn is volt káplán. „Néhai Vogel Márton emlékezete” című munkáját 1885-ben írta meg.

Mi Dunaszekcsőiek sem festő, sem szobrászművészekkel nem dicsekedhetünk, mégis vannak e téren olyan egyéniségek, akikről megemlékezni illendő. Ilyenek voltak:

Szabó József

Szabó József, aki 1867. július hó 18-án született. Különösen arcképeket festett olajban. Képeit dacára annak, hogy festőiskolában nem járt, élethű másban adta vissza. Itt mint arcképfestő megélni nem tudott, ismeretlen helyre költözött.

Mayer Nándor

Mayer Nándor, elemi népiskolai tanító, született Dunaszekcsőn, 1888. ápr.24-én. Már kora ifjúságában nagy előszeretettel viseltetett a rajzolás és festés iránt. Mint képzős a bajai tanítóképző intézet művész rajztanára, Éber Sándor is hamar észrevette ebbéli képességét és gyakran maga mellé vette, hogy könnyebb munkákat elvégeztessen vele. Mindig nagyobb és nagyobb ambicióval fogott a festészethez. Megfestette II. Rákóczi Ferencet és szent Sebestyént. Később azonban inkább a tájfestészetben gyakorolta magát. A helybeli műkedvelők számára rengeteget dolgozott. Megfestette az összes, szükséges háttereket és egyéb nélkülözhetetlen alaki és tárgyi képeket.

Krémer István

Krémer István, 1914. év márc. 15.-én, Dunaszekcsőn született. 1927-ben kereskedő tanonc lett. Később a szekcsői műkedvelők gárdájába kapcsolódott, s mint ilyen, színpadi díszletek megfestésében segédkezett. Készsége a festésben mindinkább fejlődött, több-több időt szentelt a festészet gyakorlására. Az anyagiak hiján ez nehezen ment, azért a helybeli és a bátaszéki mozi számára az előadandó darabokról reklámképeket festett, s mint ilyen megszerezte a címfestői oklevelet. Ambiciója és anyagi helyzetének javulása részben lehetővé tette e téren való önképzést, s így teljes erejéből a festészetnek szentelte életét.

Herrmann Antal

E helyen meg kell emlékeznem egy igen termékeny művészről, Herrman Antalról, aki 1852-ben, június 9-én Furkón született és 1937.márc.3-án halt meg. Mint zenész került ide. Hegedűn és fuvolán játszott. Minden szabad idejét faragással és a faragott szobrok kifestésével foglalta el. Faragványai voltak: Jézus menekülése Egyiptomba József és Máriával. Az őrangyal, kezén gyermeket vezet. Feszület, amelyen egy 40 cm. magas Krisztus teste függ. Jézus a gecemani kertben. Jézus a jó pásztor. Jézus szíve, 50 cm magas. Alleluja szobor, 55 cm magas. Feszület a Szt.Háromság kápolna folyosójában áll, melyen Krisztus teste 60-70 cm magas. Mária szíve, 50 cm magas. Szent Mihály relief szobra. Nepomuki Szt. János. Szent Vendel. Szent Flórián szobor 54 cm magas. Szent Erzsébet, Szt. Antal, Szt. család szobrok.

Jézus és Mária szíve, Krisztus kínszenvedése és halála szobrok Péterfi Jánosnénál, Furkó pusztán találhatók. Leborcz Ferenc szobrász Kispesten vette meg: Putifár felesége csábítja Józsefet. A Lurdesi Mária szobrot vette meg Cseledoboka községe, a palotabozsoki Szent-kút számára. Magassága 80-90 cm. Néhai Császka György kalocsai érsek a Szt. György, Jézus és Mária szíve, az Alleluja- és Szt. sír szobrocskákat vette meg. Szent György és Ádám Éva szobrokat Éber Sándor bajai festőművész vette meg. Készített több kis házioltárocskát. Az egyiknek a közepén áll Mária szíve, jobbról Szt. János, balról Szent Erzsébet szobrocska. Az oltár alatt szent sír, két álló angyallal és két római katonával. A másik kis oltár közepén van Mária a kis Jézussal. Lent a Szt. sir, ettől jobbra és balra egy térdelő angyal és egy-egy őrt álló római katona. A harmadiknak közepén van Jézus szíve szobrocska, ettől jobbra Szt. István, balra pedig Szent László szobrocskája. Fent az oltáron két szemközti térdeplő angyal. Egy ilyen kis oltár van özv. Berger Antalnénál.

Faragott mesealakokat, amelyek egy-egy mese megszemélyesítői. Igen érdekes például a Hófehérke és a hét törpe, s Genovéva meséjéből 4 jelenete: 1. Szigfried búcsúzik nejétől. 2. Genovéva a börtönben szül, akit angyalok szolgálnak. 3. A szolgák, Genovévát az erdőbe kísérik, hogy ott megöljék. 4. Szigfried vadászat közben rátalál nejére. Az 5-6. kép már nem készülhetett el, mert közben meghalt.

Ilyen csoportképet ábrázol a Medvevadász című alkotása is.

Az 1904-ben, Bátaszéken rendezett ipari kiállításon díszoklevelet kapott. Kiállítási darabjai voltak: Szt. György-, Szt. Jézus és Mária szíve-, feltámadási és Ádám Éva szobrocska.

Herrman Ferenc

Ennek fia, Ferenc is faragott, de már gyenge eredménnyel. A Szt. György és Szt. László szobrán kívül 8 drb. hintalovat faragott.

Hesz József

A zene terén is szép eredményt tud felmutatni Hesz József, aki 1913-ban dec. 31-én falunkban született. A cipészipart tanulta mint hadiárva, az állami Váczi M.Kir. bőripari szakiskolában. Már ott felismerték zenei képességét, és a már korábban szerzett naturálista tudásának fejlesztését szeretettel elősegítették. Első hangszere már öt éves korában, amikor már gyermekbálokon muzsikált, a harmonika volt. Hegedűn dicséretes készséget sajátított el. Játszik sípon (klarinet), havai gitáron és tangóharmonikán. Hadi szolgálatának nagy részét a honvéd zenekarnál töltötte. Saját bevallása szerint, örömét bánatát a hegedűjével osztja meg. Legutóbb, egy Sternberg pályázaton, ifj. Ott Ödön „Csendes utca” című versének megzenésítésével pályadíjat nyert. A Rádió újságtól pedig a saját szövegének megzenésítéséért, dicsérő oklevelet kapott. Amint mondja eddig saját szerzeményű szöveget 26-ot zenésített meg.

Csombor István

És végül a hegedű készítés terén sikert elért Csombor Istvánról, ki 1904-ben július 1-én született Dunaszekcsőn, kell röviden megemlékeznem. A szekcsői szigeti zenészek közt volt bőgős. Később hegedűvel muzsikált. Mivel olyan szegény volt, hogy jó hegedűt nem tudott venni, azért egy repedezettet vett, amelyet maga próbált megjavítani. Sikerült. Ettől kezdve minden szekcsői törött hegedűt ő javított meg. Önbizalma arra nógatta, hogy az ő kezdetleges szerszámaival új hegedűt is készített. Kár, hogy térszűke miatt a szerszámainak leírásáról és a hegedűkészítésével kapcsolatos ezerféle furfangjáról és leleményességéről nem beszélhetek. Csodákkal határos egy hegedűjének megszületése. Már vagy tíz új hegedűt készített és adott el. Úgy érzem, hogy nem becsülöm túl képességeit, ha azt mondom, kár a képességeinek parlagon felejtése.

A közhasznú intézmények

A gazdasági viszonyok súlyosbodása jótékony hatással volt a lakosság közhasznú intézményeinek megalapítására nézve. Belátták az összefogás szükségességét úgy gazdasági, mint társadalmi téren. Érezték, hogy anyagi boldogulásuknak és jólétüknek a legfőbb mozgató ereje a közhasznú intézmények felkarolásában és megszervezésében rejlik.

Önkéntes Tűzoltó Egyesület

A legfontosabb és egyben a legrégibb intézmény az Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Ez 1875-ben alakult meg. De tudva van, hogy már 1869-ben is működött egy tűzoltó szervezet Klészátl András ácsmester főparancsnoksága alatt. Ennek tagjai nagyrészben a céhekbe tömörült iparosságból, egy kisebb töredéke pedig a földmívesekből tevődtek össze. Tulajdonképen ez a testület alakult át önkéntes tűzoltókká, egy rövid időre Klészátl András vezetése alatt, kitől a parancsnokságot Freytag Lajos körjegyző vette át, még 1875-ben. Ennek utóda 1907-ben Johannidesz Géza, ezé pedig 1926-ban Börzsöny László községi főjegyző lett. A tűzoltó testület tagjai évről-évre 46-50 közt váltakoznak. Ezeknek egy része itthon, más része pedig a Szigetben lakik, hogy tűzveszély esetén, a szükséghez képest kéznél legyenek. A felszerelések, amelyekre nézve még vannak kivánni valók, a városháza egyik mellékhelyiségében és a Szigetben vannak elhelyezve.

Temetkezési Egylet

A Temetkezési Egylet is hosszú éveken keresztül szolgálta a tagok érdekeit. Már 1882-ben megalakult. Tagjai a közgyűlés által meghatározott illetékkel járultak időről-időre az elhunyt tagok költségeihez. A világháború kitörése előtti időben egy-egy tag után, aki már harminc éven túl tagja, nem kellett fizetni. Ennél rövidebb ideig levő tagok egy-egy temetés után 10-5 fillért fizettek. Az elhalt tag után 80-100 koronát térítettek meg temetési költségek címén. A világháború eseményei annyira megrendítették anyagi erejét, hogy a már tevőleges vagyonnal rendelkező egylet észrevétlenül összeomlott 1926. évben.

Fogyasztási Szövetkezet

A Fogyasztási Szövetkezet, mely a mostani községi orvosi lakban volt elhelyezve, 1894-ben, Wagner Jakab odaadó fáradozási nyomán alakult meg. Fő mozgatói voltak még néhai Kiefer Ignác, Mayer Ignác, és Kleisz János, ki a szövetkezet elnöke is volt. Kezdetben örvendetesen gyarapodott, de alig 6-8 évi fennállás után megbukott. Bukását a könnyelmű kezelés okozhatta. Adósságba keveredett, amelyeket a fennálló alapszabályok értelmében az igazgatósági tagoknak kellett megfizetnie, kik közül némelyike ezáltal érzékeny anyagi kárt szenvedett. Üzletvezetője Vincze József volt. Felszámolt 1902-ben.

Kölcsönös Segélyező Egyesület

A Kölcsönös Segélyző Egyesület néhai Ungár János és Freytag Lajos vezetésével és sok iparos és földmíves csatlakozásával 1898-ban alakult meg. Törzsbetétje heti 20 krajcár, később heti 20 fillér volt. Felvett takarékbetéteket. Kihelyezett kölcsönöket. Készpénz vagyona 273100 korona volt. A világháború okozta gazdasági leromlás végzetes csapást mért erre az eddig életképes és szépen fejlődő intézményre. A hadikölcsön jegyzésből anyagi erején felül vette ki részét, 273100 K. értékben. Ez később életerején gyógyíthatatlan csorbát ejtett. De nem kevesebb befolyással volt a pénznek napról-napra való elértéktelenedése. A takarékbetétek rohamos csökkenése. A kamatlábnak óráról-órára való emelkedése. Ezzel szemben a tőkeértéke néhány darab (8 fillért érő) ezerkoronában merült ki. A kihelyezett egészséges tőke a devalválódás miatt annyira elértéktelenedett, hogy 1000 K-s tartozásokat egy tojás árával lehetett visszafizetni. Hozzájárult a fenti bajokhoz még az is, hogy a készpénzt 20% levonással lebélyegezték. Ilyen körülmények közt az igazgatóság a felszámolást kimondani kényszerítve volt, ami 1924-ben be is következett. Az egyesület minden vagyonát pénzzé tette, a hadikölcsön kötvényeket letétbe helyezte, a takarék- és törzsbetéteket kielégítette.

Tejszövetkezet

A Tejszövetkezet 1898-ban nyílt meg. A községnek csaknem minden fejős tehene után biztosítva volt számára a tejhozam. A tej feldolgozását szolgáló gépek hajtását géperő végezte. Kezdetben csak vajat termelt és ez dunaszekcsői „teavaj” néven került forgalomba. Igen keresett volt. Fennállása óta leginkább vajat exportált, de volt idő, amikor sajtot, később pedig tejszín volt a fő termelés. 1924-ben épült meg a tejcsarnok tulajdonát képező mai épület. Hosszú éveken át Szombaty Vilmos budapesti tejtermék kereskedő volt a bérlője.

Szigeti tejszövetkezet

A másik tejszövetkezet, mely az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ Kötelékébe tartozik, 1926-ban, a Szigetben alakult meg. Elnöke: Takaró Mihály. Volt még egy magán tejcsarnok, amely beolvadt a tejszövetkezetbe.

Szövetkezeti mészárszék

A szövetkezeti mészárszék 1894-ben alakult meg. Helyisége a Szarvas korcsmával szemben levő bolthajtásos helyiségben talált otthont. De alig 2 évi működés után feloszlott.

A szigeti népház

A népház a Szigetben 1930-ban épült meg. Legfőbb mozgatója Mayer Nándor tanító volt. Megépítésének költségeihez hozzájárult az állam és a község. A még fennmaradó tartozásokat pedig a műkedvelő előadások tiszta jövedelmének felhasználásával törlesztik. Ebben van elhelyezve a Szigeti Kör. De helyet kapott itt a község két szobával, a dunaszekcsői szigeti leányegylet, a Stefánia és egy nagy táncterem. Ebben van elhelyezve egy jól felszerelt színpad a műkedvelő előadások számára. Mozgókép előadások is itt lesznek megtartva. Világítását egy szívógázmotor látja el. 1939-ik év nyarán épült egy beton óvóhely is, mely szükség esetében jégveremnek van felhasználva.

Szegényház

A községi szegényház, a helység Alszögnek nevezett részében nyert elhelyezést. Két szobája van és 4-5 hajléktalannak állandóan ad lakhelyet.

Hullaház

A községi hullaház az ujvárosi temető bejáratának jobb felén talált helyet. A Duna vizébe fult és idesodort hullákat szokták ide helyezni. Ragályok esetében hála Istennek ritkán lesz használva. Ebben a házban lakik a temetőpásztor, ki egyszersmint az idehelyezett ragályos betegeknek az ápolását is elvégezni tartozik. Van még egy fából épült ideiglenes hullaházunk az Imre kápolna körül elterülő temetőben.

Levente intézmény

A levente intézmény 1922-ben lépett életbe. Kötelékébe tartozik 12 éves korától 21 éves koráig minden férfi. Kezdetben a fiataljaink ellenállást fejtettek ki ezen intézmény ellen. De későbben annál nagyobb volt az örömük. Számtalan kitüntetésben részesültek. Sok versenydíjat nyertek (XXIII/3,4. kép). A járási zászlót több ízben érdemelte ki és hozta el, megérdemlett kitüntetés képpen. A Diási-dűlőben, egészen közel a községhez, egy szép és terjedelmes gyakorlótér áll rendelkezésre. Itt van elhelyezve a lőtér is. Elméleti oktatás céljaira a róm.kat. elemi népiskolában nyert helyet. Parancsnokuk 1922-től, 1938-ig Dr. Tibor Béla tanító volt. 1938-tól pedig Gubriczky József tanító. 1939. év végétől pedig Malagurszky Lajos hadnagy, körzeti parancsnok vezetése alatt áll. A szigetiek parancsnoka Halász Antal, állami tanító, tartalékos tiszt.

Stefánia

A Stefánia csecsemő gondozó 1935 óta fejt ki tevékenységet. Jelenleg a Limpek János féle házban van elhelyezve. Mostani védőnője Reiter Julianna.

Légoltalmi liga

A légoltalmi liga megszervezése 1939. év vége felé következett be. Helyi parancsnoka Börzsony László főjegyző. Előadója pedig Gubriczky József tanító.

Társas egyesületek

A társas egyesületek is számottevően vannak képviselve. Úttörője ezen intézményeknek az

I. Olvasókör

Az elnöki székben 1894-ig egymást követték: Hága József kántortanító 1884-ig. Freytag Ferenc községi főjegyző 1889-ig, Főtiszt. Szandtner Antal esperes plebános 1891-ig, Hága József 1893-1894-ig.

Dunaszekcsői Első és Iparos Olvasókör

1894. év június hó 21-én lezajlott ülésen Bátsmegyey Rezső elnöklete alatt az Első Olvasókör választmányi tagjain – név szerint: Szandtner Antal, Dr.Klein Miksa, Freytag Lajos, Sohner Béla, Csiszár János, Kiefer József és Droppa Gyula – kívül, jelen voltak az IPAROS OLVASÓKÖR részéről Henneberg György elnök, Henneberg István, Stenger Alajos, Kalikin Mátyás, Ungár Géza, Kupferschmidt József, Fischer József, Schmidt Mihály és Goldstein Mór. Az Első Olvasókör 26 tagja képviseletében, az Iparos Olvasókör 60 tagja képviseletében. Egyetlen tárgya a két egyesületnek egyesülése volt, mely ezúttal végérvényesen ki is mondatott. Az egyesült körök közös neve „A DUNASZEKCSŐI ELSŐ ÉS IPAROS OLVASÓKÖR” lett.

Ennek a körnek első elnöke Bátsmegyey Rezső, választmányi tagjai pedig: ifj. Fischer József alelnök, Henneberg István igazgató, Ungár Géza Jegyző és könyvtáros, Ungár János pénztáros, Jambusz Simon ellenőr, Henneberg György, Ft. Szandtner Antal, Freytag Lajos, Johannidesz Géza, Stenger Alajos, Tuczákovics János, Kupferschmidt József és Gombos Sándor választmány tagok lettek.

1896-ban kezdődik az egyesület fénykora. Neumayer K. Dezső helybeli káplán agilitása visz új életet az egyesületbe. Felolvasó és szavaló esteket rendez. Műkedvelő előadásokat szervez, amelyeket saját szerzeményű darabjával indít meg. Erre az alkalomra az alábbi meghívó volt kibocsájtva:

MEGHíVÓ

A

DUNASZEKCSŐI OLVASÓKÖR

tisztelettel meghívja t.c. uraságodat és családját

a folyó hó 26. tartandó

jótékonycélú

műkedvelői előadásra.

Szinielőadás után

táncmulatság.

Belépő díj: a két első széksor 1 frt., ülőhely 80 kr.

Kezdete este 8 órakor.

A Rendezőség.

     Előadásra kerül:

Százforintos Bankó

Népszínmű dalokkal 3 felvonásban

Személyek:

Kasza Pál, módos polgár--- Szinkovics Gyula úr.

Felesége Panna--- Ungár Gézáné úrnő.

Leányuk, Juliska--- Vincze Emma kisasszony

Gyenis Mihály, bíró--- Mérey István úr.

Sándor, fia --- Vincze Gyula úr.

Özvegy Kovács Örzse--- Öszy Dénesné úrnő.

Fia, Gábor--- Johannides Géza úr.

Páva Jutka--- Verb Józsefné úrnő.

Jólét Jankó--- Miskolczy Gyula úr.

Dr. Fonay--- Ungár Géza úr.

Csendőr hadnagy--- Kalikin Ferenc úr.

Jancsi, primás--- Kalikin Ferenc úr.

Marci, klarinétos--- Öszy Dénes úr.

Gazsi, cimbalmos--- Szűcs Mihály úr.

Stern, korcsmáros--- Droppa Gyula úr.

(Történik Fehérmegyében a jelenben)

Bátsmegyey Rezső elnök az egész kör nevében jegyzőkönyvi köszönetet mond a műkedvelői előadás szerzőjének, rendezőjének, valamint az egész műkedvelő gárdának, mit a választmány hangos éljenzéssel, lelkes helyesléssel fogad, és kéri ezek nevének jegyzőkönyvbeni megörökítését.

Leltára gazdag volt ingóságokban. Sok kártyaasztala ezekhez szükséges széke, néhány hosszú asztala, több padja, elegendő viharlámpája, fali karlámpája, asztalterítő- és szalvétája (fehér), két könyvszekrénye és néhány német szépirodalmi művön kívül magyar könyvtára.

1914-ben beállott a küzdések kora. Tagjai megfogytak. Készpénz tőkéje elértéktelenedett. Tagjai megfogytak. Azóta állandóan anyagi zavarral küzd.

A világháború lezajlása után az egyesület neve is megváltozott. Azóta I. Iparos Olvasókör és Casinó néven szerepel.

Tagjainak száma 70 és 90 között változik. Mostani elnöke Dr. Raák Endre másodjegyző.

Az IPAROS OLVASÓKÖR 1885-ben lépett életbe. 1889-ig zavartalanul működik, de ez év X. 2.-án tartott ülésen Balogh Pál elnöklete alatt Treiber János tag indítványozza, hogy az 1.OLVASÓKÖR elnöke Szandtner Antal megkerestessék a két kör egyesítését illetőleg. 1894. évben mind a két egyesület vezetősége által kimondatott az egyesülés, ami még azon évben meg is történt.

A Függetlenségi és 48-as Olvasókör 93 alapítótag közreműködésével, 1896-ban alakult meg néhai Fischer József asztalos elnöklete mellett. Azóta tagjai állandóan szaporodtak és példás társadalmi élet fejlődött ki. Elnöke: Gyuricza Ferenc. Jelenlegi helyisége özv. Kakány Sándorné házában van.

A Polgári Olvasókör megalapítása 43 tag nevéhez fűződik. 1907-ben alakult meg. Ma már a tagok létszáma meghaladja a kétszázat. Mostani elnöke Limpek József. Helyisége a Várhegyen, saját helyiségében van.

Dunaszekcső szigeti földmívelők olvasóköra

A Földmívelők Olvasóköre megalakulásának ideje 1924-re esik. Elnöke Mayer Nándor tanító. Helyisége a szigeti népházban van.

A katholikus legényegylet megalapítása Püspök Pál önfeláldozó munkájának a gyümölcse. Nem volt könnyű dolog a fiatalokat egyesületbe tömöríteni, miután egy régebben megszervezett szétforgácsolódott, nem voltak függelemhez szokva. A jég megtört és az egyesület már 1932 óta halad a megerősödés útján. Egyházi elnöke Főt. Kéthelyi József esp. plebános, világi pedig Müller András kádár mester. (Tagjainak száma: ?)

A Dunaszekcső Szigeti Leány Egyesület megalakulásának ideje 1937. év. Elnöknője Mózes Józsefné.

A mezőgazdaság

Községünk mezőgazdasága messze vissza nyúlik a múltba. Már a történelem előtti korban itt élő emberről kimutatható, hogy földmíveléssel foglalkozott. Bizonyítékok erre a földbe ásott vermek és vastagfalú égetett óriás edények, amelyekben magtermékeiket tették el. Ilyen a bronzkorból való, földbe vájt magtárt találtam özvegy Ebner Ádámné udvarában leásott partban. Ebben kölesmagot tartottak. A magvak csaknem teljesen ép állapotban voltak. A magvak közt olyanok is fordultak elő, amelyeknek színe, íze és liszttartalma alig romlott. A későbbi római korból is maradtak ilyen vermek. Az egyikből megszenesedett búzaszemek láttak napvilágot. Ez a mai özv. Bátsmegyey Rezsőné tulajdonát képező ház udvarának süllyesztése közben lett megtalálva. A mezőgazdaságnak legelemibb feltétele volt az egyhelyben lakás. Erre az időre vezethető vissza a nagyobb háziállatok megszelídítése is. Ezt érthetően magyarázza az embernek a földmívelés által való lekötöttsége, amikor már nem mehetett vadászni akkor, amikor neki tetszett. Az állati termékek pedig, létének fenntartásához okvetlenül szükségesek voltak.

Némi világosságot derít erre vonatkozóan az e korokból ránk maradt kulturhalmokban talált ló- és tulokcsont. A földnek mivelése szükségszerűen együtt jár az állattenyésztéssel, de nem ennek megfordítottja.

Az itt élő keltákról tudjuk, hogy helyhez kötött életet éltek és földmiveléssel foglalkoztak. Mezőgazdaságunknak érdemleges fejlődése tehát már ebbe a korba vihető vissza. Ez a fejlődés minden kétséget kizáróan megszakadt a népvándorlás, honfoglalás, tatárdúlás, de különösen a török uralom alatti elnéptelenedés idejében. Mezőgazdaságunk újbóli fellendülése, a törökök kiűzetésével esik egybe. Ezek távoztával földesurunk elfoglalta birtokát, és új lakosok betelepítésével ismét lehetővé tette a mezőgazdasági termelést.

Az először betelepített szerb lakossággal földmívelésünk csak a legminimálisabb fokra emelkedett, miután ezek leginkább állattenyésztők voltak. De a 18. század 50-es éveinek végéig betelepített németek nagy szorgalommal művelték a földeket. A gabonatermelésen kívül szőlőket is telepítettek. Gyümölcsfákat ültettek. Minden ígyekezetükkel oda törekedtek, hogy birtokaikat minél gyümölcsözőbbé tegyék. 1843-ban már olyan nagy terület volt szőlővel beültetve, hogy határunkban 50000 akó bor termett. 1891-ben még mindig 373 kat. hold és 1005 négyzetölnyi terület volt beültetve szőlővel, és átlag 22000 akó bor hozama volt.

Halászat

Lakosságunk nem csak növénytermeléssel, állattenyésztéssel foglalkozik, hanem a termelés egyik legrégibb ágával, a halászattal is. Az őstermelésnek ez a formája belenyúlik a történelem előtti idők gyermekkorába, s ennek a lehetőségnek forrása a Duna folyam és annak mellékágai voltak. Az összes termelési területek bevonásával megállapítható, hogy határunk kitesz 16969 katasztrális holdat, mely két nagy tagra van osztva a Duna folyam által. Az egyik a Duna jobb partján fekszik és ezt hazainak vagy szárazföldi résznek nevezik, a másik a szigeti, amely a Margitta-szigetnek egy részit képezi. A hazai határ területe összesen 8610 k.hold és 295 négyzetöl, míg a szigeti 8359 k.hold és 1095 négyzetöl.

A két határrész területéből

                        Szántóföld                        11040                        kat.hold

                        Kert                        180                        kat.hold

                        Rét                        1060                        kat.hold

                        Szőlő                        234                        kat.hold

                        Legelő                        697                        kat.hold

                        Erdő                        1705                        kat.hold

                        Nádas                        78                        kat.hold

                        Gyümölcsös                        1                        kat.hold

                        földadó mentes terület                        1971                        kat.hold

összesen: 16966 kat.hold

A két határterület nem minden darabjában földmivelésre alkalmas terület számottevő. Tevékeny részét a Duna-meder alkotja, de van itt földadó alá nem eső, hasznavehetetlen terület és a határt keresztül-kasul átszelő út.

A két határterület íly módon való felosztása szerint van:

              mivelési célokra alkalmas terület              14998 k.hold  573 öl

              Duna meder     1258 k.hold     - öl

              földadó alá nem eső terület     713 k.hold     817 öl

              összesen:              16969 k.hold 1390 öl

Ha összehasonlítom a határ területének jelen, művelési ágak szerinti elosztását az 50 évvel ezelőttivel, egyes mivelési ágaknál szembeszökő lesz a területi külömbség. Ez a változás túlnyomóan a védgát emelésével és a lecsapolással használhatóvá vált szigeti védett területekből adódott. Különösen szembeszökő ez a különbség azoknál a művelési területeknél, amelyek nagyobbrészt – nevezetesen a legelők, rétek – a Szigeten voltak találhatók. De oka volt a hasonló változásoknak a fokozódó mezőgazdasági fejlődés is.

Az alábbi táblázatból kitűnik, hogy melyik művelési ág területe gyarapodott az elmúlt 50 év alatt és melyik apadt.

         1840-ben         1891-ben      Különbség

Szántóföld...... 11040 kh. 1060 öl.. 5982 kh. 1013 öl 6058 kh. 47 öl

Kert... 180 kh. 1369 öl 211 kh. 1410 öl. 31 kh. 41 öl

Rét... 1060 kh. 471 öl 2841 kh. 1532 öl.. 1781 kh. 1061 öl

Szőlő.. 234 kh. 594 öl. 734 kh. 1005 öl 500 kh. 411 öl

Legelő 697 kh. 1245 öl.. 2549 kh. 281 öl 1851 kh. 636 öl

Nádas, egyéb....... 78 kh. – öl......... - kh. – öl....... - kh. – öl

Erdő. 1705 kh. 534 öl 1641 kh. 413 öl... 64 kh. 121 öl

Gyümölcsös.. 1 kh. – öl - kh. – öl..... - kh. – öl

Duna meder... 1268 kh. – öl......... - kh. – öl....... - kh. – öl

Földadómentes. 713 kh. 817 öl 3008 kh. 536 öl...... 1036 kh. 1319 öl

Összesen...... 16969 kh. 1390 öl 16969 kh. 1390 öl...... 10050 kh. 1208 öl

A szántóföldek 50 év alatt 6058 k.hold és 47 négyszög öllel szaporodtak. Ugyancsak többletet mutat 64 k.holddal és 121 négyzetöllel az erdőterület is. A többi mivelési ág területe csökkent. Ilyen csökkenést látunk a réteknél, mely az 50 évvel ezelőtti állapotnak alig kétötöd részét teszi. A legelő az egynegyedét, a szőlő pedig egyharmadát. A hasznavehetetlen területeknek pedig ma csaknem az 50%-a van jövedelmezően kihasználva. A kert rovata alatti területek is, de lényegtelenül, kisebbedtek.

A földbirtokok tulajdonosa kezdetben a földes uraság volt. Csak később vált lehetségessé, hogy a termelők is földhöz jutottak. Ezek voltak a jobbágy birtokosok. Ilyen jobbágy között a helybeli földes uraság 173 és 3/8-ad jobbágyteleknek megfelelő földterületet osztott ki. Egy egész telekhez 18 kat.hold szántó, megfelelő rét és legelő tartozott. Ismerünk az egész teleken kívül fél-, negyed- és nyolcad teleknek megfelelő jobbágytelkeket. A kisházasok földet nem kaptak, csak háztelket. A zselléreknek saját házuk sem volt. A rétekhez és legelőkhöz a szekcsői jobbágyság, részben foglalás által jutott, de ezeket a foglalásokat az uradalom a későbbi erdő és legelő felosztásoknál levonásba hozta. Ennek igazolására alábbi szerződés kivonatos másolatát közlöm. Sajnos, ebben sem az eredetinek keltezése, sem a másolat megírásának dátuma nincs feltüntetve. Lássuk szó szerint, mit mond a másolat.

A Duna Szekcsői egész szigeti terület az ehhez mérnökileg felvett 220 holdnyi felső-Bödei legelő rész leszámításával 1200 négyszögölet számított holdakban:

tesz.... 14.975 holdat

Ebből a volt jobbágy Közönség a lefolyt urbéri perben ejtett jogérvényes itéletek és végrehajtás szerint jogosan

bír ház hely pótszám.... 537 holdat

rétekben.... 868 holdat

     öszvesen     1405 holdat

ezen felül illetéktelenül birségi-

új irtás, és foglalmokban.... 1074 holdat

     öszvesen     2479 holdat

Az uradalom az öszves szigeti birtokból a volt D.Szekcsői jobbágy közönségnek 173 3/8 telek után legelő, és erdő iletöségül az általuk már eddig birt szálás, kertek és rétek betudásával hajlandó egyeségileg

kiadni.... 4400 holdat

továbbá a száraz földeni legelőből kész

átengedni.... 600 holdat

     öszvesen     5000 holdat

A Szigeti birtokból a jobbágy Közönségnek kiadandó 4400 holdnyi terület a duna parton fekvő urasági Major és egyéb uradalmi kertek kihagyásával, úgy nem különben a Közlekedésre szükségelt utak és csapások kivételével egy tagban és pedig a Kis gyeber háttól a Duna mentében egész a Mohácsi határig olly szélességben – mint a szükség kiványa, - kihasítandó.

Az ezen Kihasítandó területbe netán esendő erdő részek 700 hold erejéig szinte a volt jobbágy Közönség tulajdonába engedtetnek át. Amennyibe azonban a jobbágyi tagba esendő erdő részek a 700 holdat meghaladnák, a felesleg erdő területen fenn álló fákra nézve az uradalom tulajdoni, és szabad rendelkezési jogát határozottan fenntartja. – A száraz földöni legelőbül ajánlott 600 holdnyi legelő résznek kiadását tervezi az uradalom a felső Bödei, Monyokai, alsó bödei legelő részekből, és amennyiben a szükség úgy kívánna, még a nagy leánkai legelő résznek az Ország úton alul eső Keleti részéből. – Végül megjegyeztetik, hogy mint a szigetben Kiadandó 4400, mint pedig a száraz földön át engedendő 600 holdnyi területbe betudandók minden közben eső bármi néven nevezendő im productio területek.

Fenntebb már szó volt arról, hogy a szekcsői jobbágyság földjeit az uradalomtól kapta. Kezdetben csak ellenszolgáltatások fejében. Ilyen szolgáltatások voltak a jószággal teendők, a gyalog szolgáltatások, de dézsmát is kellett adni. A dézsmajárandóságot a termények, némely állatok, baromfiak stb. után kellett adni.

Ezeket a szerződéses kötelességeket az 1741-ben kötött úrbéri szerződés állapította meg. A szerződés lerögzítését a földes uraság és jobbágyok közti folytonos surlódások tették szükségessé. És ennek megkötése az 1840. nov. 5.-én Berényi Zsigmond főispán, akkori pécsi püspök elnöklete alatt lett elhatározva, amelyet 1741. jan. 20-án összeült Bésán Sándor, Imre fiának nevében és Hellepranth Katalin, valamint Szekcső község kiküldöttei kötöttek meg. Ez a szerződés egy évszázados pörnek képezte alapját, melyet a Földesúr visszavonni kívánt, az érdekeltek pedig ragaszkodtak a fenntartásához. Lássuk hát egész terjedelmében.

Az 1741. évi úrbéri szerződés

1741. jan. 20-án mi alulírottak a Nm. Berényi Zsigmond, gróf pécsi püspök és Baranyamegye Főispánja által az 1740.év dec.hó 5.-én tartott baranyamegyei közgyülésen kiadott rendelet folytán az eddigi civódások megszüntetése végett egyrészről Nemes, Nemzetes és Vitézlő Bésán Sándor, mint Imre örökösének természetes és törvényes gyámja, továbbá Hellepranth Katalin,, néhai Pathó Pálnak özvegye, mint örökösné; másrészről pedig a Szekcső községnek kiküldöttjei között, egy urbéri szerződést dolgoztunk ki mind a két félnek beleegyezésével azon célból, hogy a fennt nevezett Szekcsőiek, kik különben szabad költözködésű emberek, tudják, miképen tartoznak a jövőben és örök időkre (perpetuis temporibus) évi adót, árendát vagy egyéb járandóságot fizetni a földesuraknak, úgy a jelenieknek, mint azok utódainak; -és hány napot és miként tartoznak évente leszolgálni? És pedig:[55]

Primo: Szekcsői lakosoknak ugyan oda való Földesurak, valamint ennek előtte, úgy ezután is megnevezett Mezővárosnak határjához élő földül az közel levő Alsó- és Felső-Mártincza, Monyoka és Ujfalu pusztákat, s azoknak határiban s Gazdasághoz tartozandó minden néven nevezendő alkalmatosságokat, úgy az mellette levő szigetnek szabad éléssét egészlen engedi, azokon kívül, melyek az Uraságnak Majorságára kiszakasztatnak vagy szakasztattak, és amelyek a következendő Punctumokban kivétetnek, kihez képest ugyanazon szekcsői lakosok ennek utánna minden időben az uraságnak Arendát adni és következendő képpen szolgálni fognak, ugymint:

Secundo: Minden Házi Gazda, kinek nyolc vagy hat vonyós Marhája, ökre vagy lova lészen, kinek is az Uraság az közönséges Mezőn egy esztendőre Huszonnégy Hold Szántó földekett és nyolc ember kaszáló rétet szükség képpen fog kimutatni minden esztendőben, tudniillik uj esztendő napján fizetni fog:

4 frt

Tertio: Azuttán minden Házi Gazda, kinek négy vonyos Marhája, ökre vagy lova lévén, és az Uraságtól egy esztendőre tizenhat Hold Szántó Földeket s hat ember kaszáló Rétet Gazdasági folytatására veszen, ugyan Ujesztendő napján esztendőnkint árendát fog fizetni:

2frt. 60kr.

Quarto: A két vonyós marhájú (akár ló, akár ökör legyen) minden Házi Gazda, kinek az Uraság egy esztendőre szükség képpen nyolcz hold szántó Földeket s négy ember kaszáló Rétet fog kimutatni, ugyan felül irt napon Árendát fog fizetni:

1frt. 33kr.

Quinto: Az ollan zsöllér lakos, kinek vonyós Marhája és Háza vagyon vagy leszen de kimutatott Szántó földet vagy Rétet az Uraságtul nem fog birni, esztendőnkint a többször nevezett napon fizetni fog:

1frt. 25kr.

Sexto: Az ollan zsöllér lakos, kinek háza vagyon vagy leszen, de semmi vonyós marhával nem fog birni, esztendőnkint fog adni az Uraságnak
Árendát:

1frt.

Septimó: Más házában lakó és marhátlan zsöllér esztendőnként füzet árendát a fölül irt módon:

15kr.

Octavo: A kereskedők és mesteremberek, hogy Kereskedésekben vagy mesterségekben a Robotta miat fogyatkozást ne szenvedgyenek, annak valóságáért és mesterségüktöl járandó esztendőbeli Árendát a következendő mód szerint már sokszor nevezett napon füzetni fognak:

1. Kinek nyolcz vagy hat vonyós marhája lészen:

2. Kinek négy vonyós marhája lészen:

3. Kinek kettő vonyós marhája lészen:

4. A zsöllér forma kereskedő vagy mesterember árendát fog adni esztendőnként, mint füzet a Nemes Vármegyére Mesterségétül.

10frt.

7frt.

5frt.

 

Nono: A Dunán lévő minden Malomtu Malmos Gazdák esztendőnként az Uraságnak fognak adni egy időben a többiekkel:

4frt.

Decimo: Minthogy pedig országszerte és ezen Nemes Vármegyében is minden Uraságoknál, ahol az ollan Árendás szabad emberek laknak, bizonyos számu napokon az Uraság számára szolgálnak, következendő képen a szekcsői Földes-Uraknak ugyan ott levő lakosok is esztendőnkint a Marhássak Marhájokkal, a gyalogok pedig gyalogul nyolcz napokat szolgálni fognak az Uraságok parancsolata szerint, amely napoknak szolgálattyában, ha midőn a két vonós marhájú Gazdák hárman összve fognak szántásban vagy széna és búza hordásban, mivel három személy a szekér vagy eke mellett nem szokott járni, azért az elmaradott 3.-ik személy annak utánna gyalogul tartozik kiszolgálni azon napokat, melyeket a mással összefogott marhák kiszolgáltak. Egy áttollában pedig, amidőn a marha a napokat kiszolgálta, maga gyalogsorban menni köteles lészen, de marhájával arra senki sem lesz köteles.

Udecimo: Mivel pedig Országunk élő törvénye és bevett szokása szerint a mezei vetésekbül az öreg dézsmát szolmában kiadni kötelesek, azért a föllül megnevezett nyolc napokon kivül az uraságnak essendő dézsmát behordani, asztagban rakni, be födni, úgy a szürüt is jó kertölissel és tisztán tartani kötelessek lesznek. Ezen kivül az Uraság majorságbeli Gabonájának öszvehordására mindnyájan a lakossok egyszersmind szekerekkel tartoznak el menni és egyet fordulni.

Duodecimo: A kukoricza dézsma pedig vagyis Földbér minden esztendőben egy Hold szántó Földtül, akiben terem szemül és nem csutástul lészen a Vármegye pecsétjével jelzett Pozsonyi mérővel, s idevalo kilával egy csapva.

Decimotertio: A bor dézsma pedig a bevett szokás szerint, Törkölöstül fog adatni, ugy mindazonáltal, hogy annak kivételekor az uraság emberei a mérő edént elöbb félig törköllel és az után musttal tölcsék meg, és nem tiszta musttal Törköl nélkül. Az Uraság Hajdúinak, kik azon kivül is füzetést vesznek az Uraságtul, a lakosok se bort se mustot nem fognak adni.

Decimoquarto: Ugyan azon szüretnek alkalmatosságával a Dézsmálásnak üdeje lévén, nem különben a Buza dézsmáláskor már Uraságokban is szükség képpen bévett szokás szerint ugyan Szekcsőiek is az Uraságot, és az Dézsmáláshoz szükséges cselédett étellel képessen és itallal tartani kötelesek volnánok. Hogy pedég abban fölöttébb ne terheltessenek azon kivül is az Uraság maga Házánál lévén azon tartást Aratás után tizenöt forintokkal, a szüretbélit pedig Husz forintokkal fogják megváltani. Ugy mindazonáltall, hogy ha jövendőben az Uraság távurul birná azon jószágot, és az emlitett dézsmálásokra maga vagy emberei meg jelennének, akkor az Uraságnak kivánsága szerént ételt és italt adni s nem pénzül váltani kötelessek lesznek.

Decimoquinto: Idei Bárányokbul, Gödöllyekbül, Raj méhekbül a Törvény szerint essendő dézsmát meg adgyák, ha pedig száma kevesebb volna, hogy magokbul a dézsma ki nem eshetnék, minden Báránytul és Raj méhtül tartozzék tiz pénzt füzetni a Gazda, a Gödöllyét pedig öt pénzzel megváltani. A kiesett dézsma Báránt pedig a gazda nem tartozik tovább tartani nyájában Szent Iván napnál, azután az essendő kár, ha nála marad, t.i.Gazdánál vagy Juhásznál, nem a Gazdáé, hanem az Uré.

Decimosexto: A sörtésmarhátul máskép semmit sem fognak füzetni, hanem amidőn makk fog teremni az Uraság határjában, akkor a lakosok az öreg sörtésbül tudni illik: egy esztendősökön fölül tartoznak a Tizedet kiadni, de ugy, hogy tiz közül előbb kettőt a lakos magának tarthasson, a nyolczból pedig az Uraság egyet választhasson az egy esztendős sertésekbül. Apróbul Tized nem adatok, sem azoktul már bér nem füzettetik. Ha pedig az öreg sörtésnek a száma kevesebb volna, és magábul a dézsma nem esnék, a más bér lészen minden öreg sörtéstül harmincz pénz.

Decimoseptimo: A Gyümölcsfáknak Termése eránt a Szekcsői helységben már ennek előtte be vett szokás ez után is maradgyon meg: más akárminemü névvel nevezendő kerti vagy mezei termésbül, melybül az apró dézsmát szokás kivenni, a szekcsőiek is oly formán fogják megadni, mint a szomszéd Uraságban szedik. Nyáron pedig és összel az uraságnak emberei vagy hajdui senkinek kertjében, Szőlőében vagy Gyümölcsössében a lakosoknak engedelmén kivül ne mennyenek, a Veteményeket, Szőlőt és gyümölcsöt ne hordgyák, hanem az Uraságnak szükségére a lakossoktol kirgyenek, és amit azok adni fognak, avval megelégedgyenek.

Decimooctavo: Az Házi Majorságbul s Baromfibul minden Házigazda esztendönként Szent György naptul fogva Szent Mihály napig egy pár csirkét és Tiz Tyuktojást adni tartozik, melyet az Uraságnak rendeletgye szerént a megnevezett időben az Városi Birák és esküttek ki szedvén, négy Terminuson az az hagyott napokon az Uraságnak be vessék. Ezeken kivül Szent Márton napjában az egész város részéről minden esztendőben hat hizlalt ludat, Karácsonyra pedig két hizlalt öreg Pókát és négy Kappant; Kisasszony nap tájban pedig Tizenkét fiatal Récsett a birák be mutatni és adni az Uraságnak kötelessek lesznek.

Decimonono: A mi a Sátoros ünnepekre való vadaknak megszerzését és adását illeti, minthogy a vadászat most a lakosoknak meg vagyon tiltva, azokat megszerezni nem kötelessek, hanem esztendőben háromszor, de nem szorgalmatos dolog üdejükben, az Uraság parancsoltja szerint vadászni tartoznak kimenni. Jövendőben pedig ha az Uraság távol laknék, a régi mód szerént a sátoros ünnepekre vadat küldeni kötelesek lesznek.

Vigesimó: Mivel pedig a konyha szükséghez a Tüzre való fa a helységbeli Lakosok kötelesek lesznek az Uraságnak erdején a fát szépen öl számra meg rakni, avagy pedig másutt, nem a szigetbül az Uraság által ki bérlendő erdőben és minden hat vonyós Marhára a Vármegye eölivel egyet számlálván azon fát az Uraság Házához felényire Pünkösd hetében, más felényire pedig Szent Márton hetében kihordani és eöl számra öszve rakni kötelesek lesznek. Ha pedig az Uraságoknak és a lakosoknak együtt fog tetszeni, váltsága az egy eöl fának nem több, hanem egy forint fog lenni, ugy mind az által, hogy ha jövendőben az Uraság itt nem laknék, tehát akkor egy eöl fát nem több, hanem eötven pénzell megváltani kötelesek lesznek.

Vigesimoprimo: A Dunabeli és szigetben és akárhol a szekcsői határban levő Halászatnak haszna az Uraság és Helység között ugy osztatik föl, hogy eötbül kettő az Uraságé, három a helységé legyen ugy mind azon általl, hogy a város másik fele hasznát vevén jó rekesztekket és hálót tartani köteles legyen, a Fokok tisztogatására gondot visellen. Amidön az uj háló szereztetik, annak megvételére az uraság segitséggel legyen negyed részére. Böjti napokra az Uraság konyhájára hall adattassék, mely Böjti hal az Uraság fele hasznában tulajdonittatik. Hogy ha pedig vagy szárazság vagy nagy árvizek miatt a Helységveli halászok halat nem kaphatnának, akkor máshonnan magok pénzén halat keresni a városiak nem köteleztetnek.

Vigesimosecundo: A mi pedig az olyas Hely Pézt illeti, amellyet a Házas Kolmárok, más Kereskedők, kik ott megtelepednek, nem különben a Dunán föl s alá járó ugyan Kereskedő Hajos Gazdák a közönséges bevett szokás szerént adnak, ez eránt is ennek utánna azon rend fog tartatni, hogy a mi az illen Hely Pénzbül Szent György naptul fogva Szent Mihály napig beszedetik, az egészlen az Uraságé fog lenni, Szent Mihály nap után pedig Szent György napig a Helységé.

Vigesimotertio: A városi korcsma Törvény szerint, mint hogy maga határjában is a városnak szőlő Hegye vagyon, Szent György naptól fogva Szent Mihály napig az Uraságé lészen; Szent Mihály naptól fogva pedig Szent György napig a városé. A vendégfogadóban, melyet az Uraság épittetett, egész esztendő alatt az uraság bora árultatik, mely eránt eső fogyatkozásokért a régi contractus szerint három kocsibeli adatott alkalmatosság hosszú utra el marad mindaddig, még az Uraság birni fogja a Vendég fogadott, melyet ha nem birna, akkor a nevezett három kocsibeli alkalmatosságnak adássára való kötelesség vissza fog térni a Helységre.

Bigesimoquarto: A mészárszék hasonló kippen, mint a korcsma, Szent György naptul fogva Szent Mihály napig az Uraságé, azután a városé.

Vigesimoquinto: Minthogy szükségképen az Uraságnak a Nemes Vármegyének gyülésére azért is leginkább, hogy az ország uttyában levő városnak dolgaira vígyázván, annak könnyebbséget mindenkor keresvén, oda pedig maga alkalmatosságban és nem kevés költség nélkül szokott járni, azért ezen tehernek el visseléséért, hogy e mostani időtül fogva nyáron az első kaszállástul tartozzék a helység egy embert az Uraság kocsissa mellé rendelni, mely ebbeli kötelességek mostanság Bésán uramnak idejében és nem tovább fog állandós lenni, ugy hogy valameddig eö kegyelme fog élni, mihelyt első füvet lehet kaszálni, azon idötül fogva tartozzék a Helység, első naptul hat hetet számlálván, minden nap délig egy embert rendölni, aki segitség fog lenni a kocsisnak fű hordásban, dél után pedig szabadon haza mehet.

Vigesimysexto: Hogy pedig minden aprólékos dologért az Urasághoz panaszok ne kellenek, azért középszerü verekedésért, ahol vér nem bocsáttatik és csont nem töretik; aprólékos házi és mezei lopásokért, hol a kár 4 forintokat felül nem hallad, egy más között való egyenetlen veszekedésért, gyalázásért és kissebbittésért, mezőn, szöllökben és Rétekben való kártevésért (kivévén az égetést) a Birák parancsolatjának meg vetésseijért, szófogadatlanságért és engedelmetlenségért az itélett és birság a várost fogja illetni, melyben az Uraság azok eránt teljes szabadságott nekik enged. Ha pedig valaki a Földes Urak ellen vagy azok cselédje ellen nagyott vétt, melyért a büntetést vagy birságot megérdemli, az ollant nem maga a Földes Ur itélle, hanem Vármegye embere által vagy szomszéd Uraság tisztje által itéltesse a büntetésre méltóknak költségén. Ha más nagyobb és több itéletre méltó dolgok találtatnak, Urszékit szolgáltasson a Földes Ur a városnak költségén.

Vigesimo septimo: Minthogy pedig a város nagy ország utjában lévén, gyakorta a széna miatt sullos terhet szenved, hogy annak el viselésére valamely könnyebségére legyen, jó széna termő helyet a községnek, negyven kaszásra való rétet az Uraság ki fog mutatni egyszer mindenkorra.

Vigesimo octavo: Ha ki talán a lakosok közül elegendő rétet nem birván vagy szántóföldet akarna irtani, azt előre az urasságnak hirive agygya, és az eránt levelett vegyen, azon irtást pedig senki töle el ne vehesse, az Uraság is, hanem a munkáját megfizeti böcsü szerint.

Vigesimo nono: Biró választáskor a város hoszon négyet fog nevezni, kik közül az Uraság hármat ki fog matani, hogy azok közül az egyik a község által Birónak választassék. Kit is Uj esztendő napkor választván, a megerősitésre a Földes Urnak bemutatnak. Ország Törvénye szerént pedig a Báró se dézsmát, se árendát nem füzet, ha egyes ember, és egy kenyéren báttya vagy öttse, avagy házas fia nincsen; de ha egy kenyeren báttyával öttsével avagy házas fiával leszen, tehát akkor mindenekbül Dézsmát és Árendát felére tartozni fog megfüzetni.

Trigasimo: Az elszökött s meghalt, avagy jövendőben elszökö és meghaló embernek jószága, kik testamentumot nem tesznek, és maradékjok nem leszen, azoknak jószága, akármi lészen, az Uraságot fogja illetni; azoknak földjeit, rétjeit az uraság hire és engedelme nélkül és akárminemű jószágát senki magának elfoglalni ne merészellje. Senki pedig az Uraság hire s engedelme nélkül be ne mennyen lakóul az helységbe, hanem előbb vizsgáltassék meg minemü ember legyen.

Trigesimoprimo: Minthogy pedig a lakosok közül senki sem örökös jobbágy, azért aki az Uraságnak minden igazságát megadván és megfizetvén, ezen Nemes Vármegyében máshova akarna költözni, annak szabad lészen másnak házát s szöllejét elladni, kinek az árábul minden tizedik forint az Uraságnak fog adatni; szőllőjét pedig más helységbül is szabad legyen a szekcsői hegyen birni. Az Uraság azért az ollan elkészülő és menő szabad embereknek, kik minden igazságokat meg attak, az iránt való bizonyság levelet tartozzék kiadni és szabadon ell bocsáttani.

A fenti pontokban foglalt dolgokat együttesen és részletesen kifejtve, a felekkel közöltük, és azok mindkét részről, tudniillik a Földesurak és a szekcsői lakosok kiküldöttjei részéről egyhangulag elfogadtattak; és a nemes vármegye közülésén utólagos jóváhagyást nyertek. Amit ezennel bizonyitunk.

Pécsett, év, hó, nap, mint fent. Hellapranth Kata s.k. Bésán Sándor s.k. Fonyó Sándor, a küldöttség elnöke. Kapuvári Márton, kanonok; Vránovics Tamás, püspöki jószágigazgató; Mesterházy Pál, Baranya megye birája; Koller Mihály, Nagy István, Fóris Ádám, Mikola György, Mojzes Mihály, Bubreg István, Kapamacsia Miska, Kis Lukács stb. stb. szekcsői kiküldöttek aláirásai.

Az 1741-ben kelt úrbéri szerződést már a kibocsájtó Bésán Sándor sem tartotta meg. Az ebben körülírt jogokhoz pedig az úrbéresség maradék nélkül ragaszkodott. Ezért gyakori és hosszantartó pör keletkezett a Földesúr és a jobbágyok között. Bésán Imre nemcsak egyes pontokat hagyott fígyelmen kívül, hanem az egész szerződés megsemmisitésére törekedett. A változó eredményű perek elkeseredett harcra vezettek, amely 1835-ben fejeződött be. De végérvényesen csak 1845-ben záródott. Az erre vonatkozó csekélyszámú magyar és német nyelvű periratot, okmánytár címe alatt közlöm.

A szekcsői úrbéres gazda a tulajdonát képező birtokot, csak a földesuraság tudtával és ellenjegyzésével adhatta el. Ez az állapot a jobbágyság eltörlésével következett be. Eddig csak elköltözés esetén adhatta el birtokát. Az adás-vételre nézve álljon szószerint itt az alábbi:

Szőllő eladás és Vevési Szerződés

A lent megirt helyen és üdőben egyrészről Nikolics Nesztor mint eladó - más részről Fasching József mint vevő - kik is Tanácsunk termében önkéntesen meg jelentek, és élő szóvali elbeszéllésök után következő szerződés tétetett.

1-ször Én Nikolits Nesztor a diásban fekvő egy kapa szőllőmet semmi mással szabad kézből eladom és örökös birtokába bocsájtom tős Szomszédom Fasching Józsefnek Száznegyvenöt forintért Váltóban úgy, hogy a vevő ezen szerződés átvételével a megirt öszveget lefizetni köteleztesen.

2-or Ellenben én Fasching József a fent érintett szőllőt haszonvehető tulajdonommá veszen 145 ftkért, és a lefizetésre megirt mód szerént magamat kötelezem.

3-or Én Nikolits Nesztor a kitett 145 fkot: mint az eladott szőllőm árát a vevőtül a mai napon köszönettel hogy felvettem légyen megismérem: azért is őtet ezzel megnyugtatom. Mire nézve az eladónak úgy utódjainak a vevőn vagy maradékain többé keresendjük nem lehet, miről ezennel le is mondanak.

4-er Az elülfordulandó költség a vevőt illeti.

Melly szerződés az illető felek előtt értelmessen felolvastatott, azok azt egész tartalmában jóvá hagyták; azért is egymás költsönös neveik alá irásával, ön kezeik körösztvonásával megerősitve a vevő félnek mint birtokbiztositó levele kezére adatott. Költ D.Szektsőn 11.december 1846.

Fasching József s.k. Nikolits Nesztor

mint vevő keze vonása mint eladó és

     pénzfelvevő.

Hogy jelen szerződés az illetőknek felolvastatott – és azok azt mielőttünk egész kiterjedésében igazolták légyen – hitelesen bizonyitjuk. K.m.f.

kiadta: Bernits István s.k. Popovics Szovro Biró

hites Jegyző N. N. Tanácsosok

No.15.Dto 9-o Januarii 847

Az uradalmi jogok fenntartása mellett jelen szerződés helybenhagyatik. Kmf.

     Hatos Gusztáv

       urad. fiscalis.

A külső oldalon ez áll:

Szőllő eladás és Vevési Szerződés

Mely a bent érintettek közt aláiratott

                        Lent: Fasching József

                              birtok levele

                                   Szőllőrül

Földbérlet, feles föld

Vannak esetek, amikor a gazda földjét nem műveli, hanem kiadja bérbe. Ilyenkor a bérösszeg gabonában vagy pénzben lesz fizetve. De nem egy esetben részesművelésre is. A bérösszeg természetesen változó nagyságú. A jelenben egy-egy hold után 1-, de legtöbb esetben két q.-mázsa búza szokott lenni, a föld minősége szerint. De a föld utáni adót a bérbeadó fizeti. Részes művelésre a birtoktest leginkább feles szokott lenni, ilyenkor a feles több évig műveli a részesföldet. A feles földek kiadása három, hat évre történik és ezalatt a feles gazda három évenkint az egész birtokot betrágyázni tartozik. A tulajdonos megtériti a feleknek a vetőbúza, rozs, árpa, zab és burgonya felét. Egyéb vetőmagot a feles ad. A szalmát egészen a feles kapja. Ezért tartozik a földek jó karban tartásáról és betrágyázásáról gondoskodni.

Harmados és negyedes föld

A gazda harmados, sőt negyedes művelésre is ad ki földeket. Rendszerint csak kukorica és répa vetés lesz így kiadva. Ha a föld harmados, akkor a földtulajdonos szántja, de a részes a saját magjával veti. Ezentúl az egész munka a részesé, kivéve a hazatakarítást. A negyedes művelésnél a gazda adja a kapás vetőmagot. A földet szántja, a veteményt megekézi, a termést hazatakarítja. Ezzel szemben a részes végzi a vetést, a vetemény szükségszerű kapálását, a termény fel vagy megszedését és a földet a jövő évre, művelésre alkalmassá teszi azáltal, hogy a terménymaradványokat eltávolitja. Ilyen részes földeket leginkább a nagyobb gazdaságok adnak ki. Ezek a 100 kat.holdon felüli gazdaságok. Ezek közül a legnagyobb kiterjedésű a Gróf Jankovich Bésán József gazdasága. Ennek a gazdaságnak művelési ágakra való felosztása feltüntetve:

Uradalmi birtokok művelési ágak szerint

szántóban . 950 k.h.

kertben. 19 k.h.

rétben... 80 k.h.

szőlőben. 3 k.h.

legelőben... 687 k.h.

erdőben.... 630 k.h.

nádas és egyébben 2 k.h.

összes termő-területben 2371 k.h.

Földadó mentes területben.. 628 k.h........ 567 öl

Összesen 2999 k.h. 567 öl

Mit termel az uradalom?

A gazdaságnak fő terménye a búza. Főképpen az 1201-es bánkutit termeli. Ebből eladásra is kerül. De termel kisebb mennyiségű rozsot, takarmányárpát és közönséges zabot is. Ezt leginkább csak a saját céljaira. Különösen sok Fleischmann-, lófogú és egyébb tengerit és vegyes burgonyát is termelnek, amelyet a nagy számú és igen szép mangalica sertések táplálására, hizlalására fordítanak. Évenkint több vagon hízott sertést exportálnak.

Babot, bükkönyt, baltacimet, mohart és lucernát magban jelentős mennyiségben bocsájtanak eladásra.

Gyümölcstermelés

A gyümölcstermelés dacára annak, hogy már számottevő öreg és termő gyümölcsfái vannak, jelentéktelen, aminek oka az, hogy egyes gyümölcsnemekből ahány fa van, annyi fajta. Azonban a gazdaságnak e téren való kihasználására az utóbbi 5-6 esztendőben örvendetes és úttörő munka indult meg. A hazai oldalon egy nagyobb kiterjedésű manduláskert lett telepítve. Minthogy azonban a területe elég zord fekvésű, és különösen az északi szélnek és kései fagynak majdnem mindig ki vannak téve, ez nem a legjobb kilátásokkal kecsegtet. Már a telepítés is rosszul sikerült, amennyiben igen nagy hiányszázalékkal eredtek meg az elültetett csemeték. A mandula csemeték pótlásának és nem kielégítő eredményének szüleménye lett, hogy a további pótlás körtecsemetékkel folyik.

A másik új telepítés a szigeti dunamajor körül elterülő földek almafákkal való betelepítésével indult meg. Ez már sokkal szerencsésebb elgondolás eredménye azért, mert a Sziget egész terjedelmében a lágymagúak és némely csontmagúaknak valóságos eldorádója. Ezt a területet az Isten is gyümölcsöskertnek teremtette.

Az uradalom a fent említett sertéseken kívül, amelyek törzskönyvezettek, törzskönyvezett tarka- és szilaj magyar marhát tenyészt. A magyar fésűs juhállománya megtekinteni való. Melegvérű lótenyészete sem sok kívánni valót hagy maga után.

Erdőgazdasága leginkább a saját szükségletének fedezetére van berendezve.

Évenkint tevőleges mennyiségű rost-kendert is termelnek. A szerb megszállás után egyik majorsági helyiség rostszálak elraktározására lett berendezve, de rövid idő múlva ennek működése be lett szüntetve.

A szerb megszállás után, a vagyonváltság földek kihasítása után a hazai uradalmi földek annyira megfogytak, hogy ezek kezelése nehézségekbe ütközött, s így a tagosítás alkalmával átvitték a Szigetbe, és az ottani uradalmi területekkel egyesítettek. Johannidesz Géza uradalmi tanácsos fáradhatatlan és odaadó munkássága megbecsülendő nyomokat hagyott a gazdaságban.

100 holdon felüli gazdaságok

Papp Illés tulajdonában levő Kutas puszta áll:

                   Szántó                   583 kat. hold

                   Kert                3 kat. hold

                   Erdő               7 kat. hold

         Nádas és egyéb         75 kat. hold

                   Összes terület:                   668 kat. hold

Ez a gazdaság túlnyomóan 1201-es bánkúti búzát termel. Egyéb szemes termelése a vegyes zab, burgonya és, sok kukorica, de ezeket mind a saját gazdaságában értékesíti. Kiemelendő a sertéstenyészete, és sertéshízlalása. A gazdaságát saját maga kezeli.

Beslin Milivojné gazdasága felölel:

                   Szántó                   280 kat. hold

                   Kert                - kat. hold                   1010 öl

                   Rét                  - kat. hold                   440 öl

                   Szőlő              1 kat. hold

                   Legelő            10 kat. hold

                   Erdő               12 kat. hold

     Az összes termőterület     303 kat. hold     1450 öl

         Földadó alá nem eső terület         - kat. hold         150 öl

                   Összes terület:                   304 kat. hold

A gazdaság leginkább az 1201-es bánkúti búza termelésére szorítkozik, de azért egyéb, a búzán kívül vegyes zabot és tengerit termel. Sertésztenyészete megemlítendő. A gazdaság kezelője Szekeres István zárgondnok, Kiliti István ispán.

Hild János gazdasága feloszlik:

                   Szántó                   108 kat. hold

                   Kert                - kat. hold                   800 öl

                   Rét                  4 kat. hold

                   Szőlő              2 kat. hold

                   Legelő            - kat. hold                   800 öl

                   Erdő               3 kat. hold

     Nádas 1 kat. hold

         Gyümölcsös         1 kat. hold

         Összes terület:          120 kat. hold

Ennek a gazdaságnak fő terménye az egyéb fajtájú búza, de termel babot és tengerit. Sertéstenyészete és hizlaldája kifogástalan. Fehérbora zamatos. Gazdaságát maga vezeti

Kiss István gazdaságának része:

                   Szántó                   171 kat. hold                   758 öl

                   Rét                  2 kat. hold

                   Szőlő              2 kat. hold

                   Erdő               2 kat. hold

     Termőterület     177 kat. hold     758 öl

         Földadó alá nem eső terület         - kat. hold         1116 öl

         Összes terület:         178 kat. hold         274 öl

Gazdasága az előtte felsoroltakéval azonos termékeket produkál. Gazdaságát a tulajdonos vezeti.

Faller József gazdasága. Területéből:

                   Szántó                   138 kat. hold

                   Kert                - kat. hold                   300 öl

                   Rét                  22 kat. hold

                   Szőlő              1 kat. hold                   800 öl

         Termőterület         161 kat. hold         1100 öl

         Összes:         161 kat. hold         1100 öl

Mint józan, szorgalmas törekvő gazda szerezte meg tekintélyes gazdaságát. Ma már azonban nincs meg, mert gyermekei közt osztotta fel.

Habich György gazdasága. Magába foglal:

                   Szántót                   107 kat. hold

                   Kertet             2 kat. hold

                   Rétet               8 kat. hold

                   Szőlőt             1 kat. hold

                   Erdőt              2 kat. hold

Termőterület.... 120 kat. hold

         Összesen:         120 kat. hold

Vegyes búzát, tengerit termel. Sertéstenyészete és hizlaldája említésre méltó. Szarvasmarha tenyészete jó, vegyes fajtákkal.

Krammer János gazdasága feloszlik:

                   Szántó                   118 kat. hold

                   Kert                3 kat. hold

                   Rét                  15 kat. hold

                   Szőlő              2 kat. hold

                   Erdő               2 kat. hold

         Az összes termőterület         140 kat. hold

         Összes terület:         140 kat. hold

Gazdaságát maga kezeli. Sertéstenyészete jövedelmező.

A kisebb földmívelők kezén van:

                   Szántó                   8175 kat. hold                   1546 öl

                   Kert                   152 kat. hold                   859 öl

                   Rét                   846 kat. hold                   101 öl

                   Szőlő                   221 kat. hold                   1394 öl

                   Legelő            - kat. hold                   445 öl

                   Erdő               7 kat. hold                   214 öl

     Az összes termőterület     9403 kat. hold     1359 öl

         Földadó alá nem eső terület         1342 kat. hold         548 öl

                   Összes terület:                   10746 kat. hold                   443 öl

Kenyérgabona

A községnek Isten áldotta határában minden termény, majdnem kivétel nélkül jól díszlik. De legfőbb terménye a búza. Eddig előszeretettel termelték a vörös kalászosat, itt-ott a tar búzát, kísérletet tettek egyéb búzákkal is, de valamennyi közül legjobban bevált az 1201-es bánkúti.

Rozsot csak elvétve vetnek, azt is csak a Szigetnek homokosabb területein. Kenyérnek csak a legritkább esetben lesz használva. Többnyire, mint takarmány lesz értékesítve.

Zabból vegyes fajtát termelnek. Termelésére nem nagy súlyt helyeznek. Annál elterjedtebb a tavaszi és őszi árpa termelése. A tavaszi árpát a legtöbbször mint sörárpát, az őszit pedig mint takarmányárpát értékesítik. A sörárpa jó minőségű szokott lenni. Az első világháború előtt eléggé elterjedett volt a köles termelés is.

Kapásnövények

A kapásnövények között a legfontosabb a tengeri. Igen vegyes fajtákat termelnek. Burgonyából is a legvegyesebb fajtákban folyik a termelés. Néhány évvel ezelőtt a burgonya betegségek súlyos károkat okoztak. Ez ellen a vetőmag felújításával küzdöttek sikeresen. A takarmányrépából leginkább az oberndorfi sárgát, és az eckendorfi vöröset termelik.

Takarmánynövények

Takarmány magvak közül a baltacin, lucerna és moharmagot termelik. Különösen a lucernamag termelése mutat nagyobb és fokozottabb elterjedést az első világháború előtt.

Hüvelyesek

A hüvelyesek közül különösen sok fehérbabot termelnek. Ennek nagy részét a kereskedelemnek szánják. Többnyire a tengerivel felváltva, egy sorba vetve termelik. A szekcsői bab kiválóságánál fogva igen keresett. A környékben termelt babot előszeretettel innét exportálják, hogy a látszata szekcsői termésű legyen. Kevés tarkababot is termelnek, de inkább saját használatra.

A bükkönytermelés terén nem dicsekedhetnek nagyobb eredményekkel. Bár egyes helyeken ennek termelése elég szép hasznot biztosít a gazdáknak. Úgy hiszem, érdemes lenne a gazdáknak a viktória borsó, valamint a szójababtermeléssel is foglalkozni. Történtek kísérletek kisebb, 100-200 négyzetöles területeken a ricinus magjának termelése körül, de az eredményt nem ismerem.

Az ipari növények közt elég gyakran találkozunk a rostkender termeléssel. Ezt azonban a termelők csak a saját céljaikra termelik. Anyagát feldolgozzák egész a szövőszéken való felhasználásáig.

A határunkban termelt gabonaneműkből a piacra került évenkint átlag, búzából: 12000-15000q, a tavaszi árpából 800-1000q, a zabból: 1200-1500q, csöves- és morzsolt tengeriből 4600-9000q, és fehér babból: 2100-2500q. Eladásra kerül még burgonya, lucerna, és baltacin mag. Kenderkórót csak az uradalom ad el, mintegy évi 3-4 vagonnal.

Bortermelés

Bortermelése a filoxéria járvány idejétől kezdődőleg erősen hanyatlott. Csak a világháború lezajlása után indult meg a szőlőtelepítés, de azért még ma sem lehet arról szó, hogy kivitelre is jut a termelt borból. Csaknem teljes egészében helyben fogy el a község egész bortermése. Valamikor jó híre volt a szekcsői vörös és siller boroknak. Ma már leginkább fehérbort termelnek. Csemegeszőlő alig van. Pedig ha meggondoljuk, hogy innét szőlő szállítása milyen nagy előnnyel eshetnék meg hajón, és milyen értékes anyagi előnyt jelentene ennek termelése, bizonyára több asztali szőlőt termelnénk. Ez idő szerint csak Feltzner János, özv. Ungár Gézáné és Halász Ferenc termel alig valamelyes asztali szőlőt. Vajha példát vennének a szekcsői bortermelők fokozatosan átoltanák borszőlejüket, és asztali szőlőt termelnének.

Gyümölcstermelés

Gyümölcstermelése meglehetősen szegény. Az oly kiválóan alkalmas határban, mint a szekcsői, 1000 mázsa számra kellene termelni. Annak a kevés gyümölcsnek, ami itt terem, sincs megszervezve az értékesítési lehetősége. Az eddig termelt gyümölcsök közül szóra érdemes a besztercei szilva, pamuk alma, árpával érő - vagy mint itt mondják - cukorkörte, dió és birs termelése. A dió a hazai oldalakon kiválóan jól érzi magát. A Szigeten pedig mindennemű gyümölcsnek, hogy úgy mondjam, eldorádója van. Érdemes volna tömegtermelésre berendezkedni.

Az utóbbi időben akadnak gazdák, akik egész gyümölcsösöket telepítettek 50-100 fáig. De egy nagy hibába estek. Nem csak, hogy nem egy neműt nem ültetnek, hanem minden neműből, ahány darab, annyi fajta. A jó tanács helyett majd a saját káruk fogja megtanítani helytelen elgondolásukra.

E helyen kell megemlítenem, hogy Bari József szigeti lakosnak van egy diófája, amely csak június elején rügyezik. Ebből kellene szaporítani, miután a fagykár itt csaknem kizárt.

Záradékul meg kell említenem, hogy a gyümölcsfakártevők elleni védekezés még igazán nagyon is csecsemőkorát éli. Több ígyekezetet kíván, s nagyobb szeretetet.

Állattenyésztés

Állattenyészete sem bír meg erősebb kritikát. Noha a világháború után időben némiképp fellendült. Különösen a sertéstenyésztés terén mutat nagyobb lendületet. Az utóbbi időben leginkább az angol sertések tenyésztésére billen a mérleg.

Szarvasmarha tenyészete a piros tarka fajtákban mutat szembeszökő eredményeket az utóbbi 80 év alatt. Azonban a törzskönyvezett fajták tenyésztésére mindez idáig nem került sor. Lassan megy itt általában a gazdasági fejlődés. De bízzunk a jövőben, és higgyük, hogy az ifjabb generáció itt is ki fogja venni a maga részét.

A selyemtenyésztés, bár a lakosok közül már évtizedek óta foglalkoznak vele, fejlődést nem mutat. Pedig az Alszögben (a község déli része) sokan volnának, kiknek anyagi előnyt jelentene e gazdasági ág felkarolása. Vannak, akik a méhészettel is foglalkoznak. Ez az őstermelési ág ma már úgyszólván teljesen kimerült. De különösen nagy hátrányára volt a határ tagosítása. Azóta csak a gyümölcs- és akácfa virága ad némi méztermést, melyből a méhésznek csak alig jut valami, mert nyáron, és különösen ősszel a lisztesfű eltűnésével alig jut annyi a méhek számára, hogy a létfenntartásukhoz elegendő.

Halászat.

Határunkban mesterséges haltenyésztésről alig lehet beszélni. De a dunai halászat már az őskorig visszamenőleg megvolt, és csak az 1660-ban kelt kir. Adománylevélben lett a helyi halászat a törvényes keretek tartozéka. Azóta a szekcsői uradalom egy része el lett adva, s így a halászat a comorcini (közbirtokosság) kezére került. 1913-ban a comorcini birtoka eladatott, s így a dunai halászati jog fele gr. Jankovich-Bésán Józsefre maradt. A másik fele pedig vétel jogán néhai Ungár Gézáé, Eilingsfeld Jánosé, Habich Györgyé, néhai Frányó Jánosé, Kappelmayer Istváné és Hermann Józsefé.

A halászatra nézve a Duna napról-napra alkalmatlanabb lesz, miután az árterületek teljesen megszűnnek, és így a szaporításra alkalmas hely ma-holnap nem lesz. De nagy veszedelmet jelent a halgazdaságra a falánk és szapora törpeharcsa is. Valamikor (40-50 évvel ezelőtt) a halászat jövedelmező ipar volt, de ma már alig akad halász iparos.

Tagosítás

A gazdálkodás lehetőségeire nézve új korszakot nyitott a határ tagosítása, s eltűntek azok a nehézségek, amelyeket csak így lehetett elérni. Ezután nem kell a gazdának 6-7 km-es utat megtenni, míg földjeire ér. De nincs kitéve annak sem, hogy a szántás-, kalapálás-, vetés-, és aratásnál, ne használhassa ki egész napját. Nem veszít annyi barázdát. Egy helyben végezheti napi teendőit. Állandóan szemmel tarthatja birtokát. Nem merül ki testi ereje a sok lótás-futással.

Hosszú éveken át vajúdott a tagosítás, míg végre megmozdult néhány gazda –Tibor Béla tanító vezetésével- és szorgalmazta a tagosítás megvalósítását, melyre végre 1936. Év április hó 31-én, a földművelésügyi miniszter 79045/1929.VI/3., és 103503/1935.VI/2. Számú határozata folytán meg is indult.

A tagosítás ellenőrző és végrehajtó hatósága a pécsi királyi törvényszék, kiküldötte Dr. Dőry Dénes törvényszéki bíró és egy mellé rendelt törvényszéki jegyző.

Birtokrendező mérnök Papp János, helyettese Lenkei Ferenc. Birtokrendező mérnöki vizsga letételére jogosult alkalmazott mérnökök és alkalmazásuk időtartama: Huth János okleveles mérnök, 1936. ápr. 1-1937. aug. 1., Fehér József okl. mérnök 1937. Jan. 1-1937. Júl. 1.

Egyéb munkára kiküldött mérnökök: Rátz Lajos műszaki főtanácsos, Bogisich Rezső műsz.tan., Ötvös József műsz.tan., Csontai Ágoston műsz.tan., Suba Árpád műsz.tan., vitéz Horváth Lajos műsz.tan., v. Peterdy Arthur műsz.tan., Derzsy István főmérnök, v. Kelédy Béla főmérnök, Hőgyész Gyula mérnök, Gabona László mérnök, Zimányi József s.mérnök és Hadler János járásbíró.

Miniszteri kiküldöttek: Mélt. Hollóskuthy Antal gazdasági főfelügyelő, mélt. Szilágyi Béla min. tan. XIII. ügyoszt. Vezetője, nyug. Dr. Tátray István műszaki tan. XIII. ügyoszt. Vez., mélt. Makay Gyula min. tanácsos 22. Földm. fü., mélt. Vit. Kovács Elemér táblabíró.

Segédmunkára alkalmazottak: Konrád Jakab mérnök, Fort Ferenc mérnök, Stef Vazul okl. mérnök, Jancsik András, Takács István mérn. Rajzoló, Szilvássy Gyula mérn. Rajzoló, Schehrer Rafael, Schaffler János, Mracskó János, Hámory János és Sári Iván irodai alaklmazottak. Farkas János telekkönyvvezető.- Továbbá Horváth Rezső gazd.fü.bb.elnök és Harász István g.fü.h.elnök.

A tagosítással kapcsolatos kiosztási munkálatok 1938. Évi július hó 1-én fejeződtek be. Ettől kezdve, a beadott panaszok felülvizsgálsa tartott 1938. Évi szeptember 30-ig.

A tagosítás most először történt meg, de a határ részletes felmérése először 1885-ben, másod-ízben 1910-ben volt.

A tagosítás főbb adatai.

Sor-szám

Kérdés

Adat

Jegyzet

 

I. Általában

 

 

1.

A község egész területe

16961 hold 1587 öl

 

2.

Tagosított terület a kiosztási munkálatok szerint

6248 hár. 7359 m.

 

3.

Lakóházak száma

1640

 

4.

Lakások száma

5881

 

 

II. A tagosított területen

 

 

5.

Helybeli birtokosok száma (férj, feleség egy birtokosnak számít)

1531

 

6.

Idegen községbeli birtokosok száma

210

 

7.

Birtok-tagok száma tagosítás előtt

9972

 

8.

Birtok tagok száma tagosítás után

2936

 

9.

Földrészek száma becsaláosztásokkal együtt tagosítás előtt

29420

 

10.

Hány tagban történt kiosztás?

Általában egy tagban

Kivéve a visszatartott erdők, szőlők tulajdonosait, ezek általában két tagban

11.

Elhelyezett birtokhatárkövek száma

6851

 

12.

Mekkora közlegelő hasíttatott ki?

----

 

13.

Történt-e belsőség kiegészítés és mekkora?

26 hold 1398 öl

Házhely megújítás

14.

Kiosztott új házhelyek száma?

----

 

15.

Régi dűlőutak területe?

280 h. 676 öl

 

16.

Új dűlőutak területe?

417 h. 1226 öl

 

17.

Útlevonás ezrelékben

18

 

18.

Új vízlevezető árkok hossza?

1392 öl

 

19.

Új utak hossza

164,851 öl

 

20.

Kiépített új utak hossza

----

 

21.

A dűlők hossza, maximum és minimum

260 öl, 40 öl

 

Lássuk a rövid mérnöki összefoglalót a tagosítással kapcsolatban.

A határban lévő utak

A Duna jobb oldalán, lévén ez a terület dombos, a törvényben előírt és megengedett emelkedési százalék arányában történt az új úthálózat vezetése. Keleti határát ennek a területnek, képezi a törzskönyvezett, 6-os számú Budapest-Eszéki út nyugati széle. A hazai oldalon a belsőségekből kiindulva két út szeli át ezt a területet. Egyik a Palotabozsokon át vezető, 16 méter széles-, a másik a Somberekre vivő 14 méter út. Mind a két út a régi helyén marad, mert egyes szakaszokon olyan mély bevágások vannak, hogy eltérni ettől nem lett volna célszerű. Ugyanezt a részt három völgy szeli át és e völgyekben áthaladó csatornák a tagosítás befejeztéig nem hozattak rendbe, noha a közigazgatási bejárás megtörtént és a tárgyalási nap is megtartatott. Minden völgynek két oldalán egy 6 méter széles út van. A gazdák itt, mint átnyúló tagot rétben és szántóban kapták. Itt, a hazai részen, a dűlőutak párhuzamosítása, dacára a domborlati viszonyoknak, sikerült. Ennek a határterületnek nyugati sarkában, kkét helyen is egy bizonyos terület a Pécs-bátaszéki vasút tulajdona. A kisajátítási terv és a terület bár megvolt, a vasút az átirata szerint azt a területet fogadta el, amely a tagosítással kapcsolatosan lett megállapítva. A vasút régi területe 878 öl +5h. 1559 öl, az új területe pedig 911 öl + 5h. 1439 öl. Az adott különbség, mely 87 ölet tesz ki a vasút kárára.

Túl a Szigetben az úthálózat megoldása nehezebben ment, pedig a terület sík. Ezt a szétszórtan álló 240 tanya okozta. Itt a főbb útvonalak: Dunaszekcső-szeremlei út, mely 12 méter széles, a Dunaszekcső-bátmonostori-, ugyancsak 12 méter-, a Dunaszekcső-mohácsi, mely 10- vagy 8 méter széles. Ezeken az utakon belül, a tanyák megfelelő elrendezése dacára is, az utak párhuzamosítottak.

Tagjukat az érdekeltek egy tagban kérték és kapták. Ez azért volt lehetséges, mert a felek közül sokan kijelentették, hogy birtokrészüket, bármelyik oldalon elfogadják, ha azt egy tagban kapják meg. Ezt a kívánságot megkönnyítette az, hogy Gr. Jankovich-Bésán József, a hazai 300 holdnyi földjét átkérte a Szigetre. Csak azok kapták két tagban az illetményeiket, akik ragaszkodtak az erdeikhez vagy szőlőikhez. Ezeknél is fígyelembe vétetett, hogy lehetőleg a megtartott területek közelébe kapják tagjukat.

Az állami mérnökök 103 panaszt tettek a kiosztással kapcsolatban, míg az eljáró bíró által 27 volt felvéve. Összesen 130-at. A panaszok közül a helyszínen visszavontak 28-at, elutasított 22-, elintézve lett 15 panasz. Gazdasági panasz volt 42. Ezeket pénzben kártalanították. Elintézést nyert még 23 pör. A panaszok ellen felfolyamodással hatan éltek. Három a kiosztási tervezetet nem fogadta el. Ezek felfolyamodással éltek a törvényszék- és a táblánál, de mind a két helyen el lettek utasítva. Halasztó hatásúak ezek nem voltak, s így az érdekeltek tagjaikat, saját kívánságukra 1938 tavaszán, birtokukba vették.


Birtoktípusok

Elaprózottság tagosítás előtt és után

Birtoktípus hold

Birtoktípu-sok száma: férj feleség, egynek számít

Régi birtokok

Új birtokok

Területe

Száma

Átlagos terület

Területe

Száma:

Átlagos terület

Hold

Hold

Öl

Hold

Hold

Öl

Tagosított terület

0-2

Helybeli lakos

570

1135

2561

 

709

1078

1235

 

1396

Idegen helységből

115

111

196

 

906

111

155

 

1146

2-5

Helybeli

339

1951

2062

 

1514

1889

663

2

1359

Idegen

34

126

145

 

1390

126

48

2

1000

5-10

Helybeli

281

2037

2058

 

1584

2403

427

5

1004

Idegen

21

53

29

1

1324

53

9

5

1422

10-20

Helybeli

194

2119

1725

1

365

2440

2511

9

970

Idegen

21

182

68

2

1082

182

13

14

 

20-50

Helybeli

134

1867

572

3

422

1476

119

12

645

50-100

Helybeli

23

403

126

3

317

349

8

43

1000

100 h. felül

Helybeli

9

847

430

2

52

751

5

150

320

 

Összesen:

1741

10858

9972

-

-

10585

2936

-

-

 

A legjobban elaprózott törpe kisbirtokok

Birtok-típus (hold)

A birtokos neve

Területek

Régi földrész-letek száma

Új tagok száma

Összesen

Egy régi földrészlet átlaga

Hold

Öl

Hold

Öl

0-2

Heim Mátyásné sz. Huber Klára

 

1369

 

274

5

1

Huber János

1

1245

 

356

8

1

2-5

Schmidt Istvánné sz. Krammer Borbála

2

1189

 

365

12

1

Özv. Mayer Ignácné sz. Mayer Teréz

4

1536

 

317

25

1

5-10

Wagner József, nős Walter Máriával

9

595

 

484

31

1

Weber Mihályné sz. Walter Klára

7

162

 

540

22

1

10-20

Sümegi Józsefné sz. Kakány Verona

13

995

 

1037

21

1

Ifj. Bozsér András, nős Kocsis Júliával

17

351

 

1182

24

2

20-50

Müller Józsefné sz. Krammer Erzsébet

35

1195

 

1585

36

1

Hild András, nős Werner Máriával

39

366

 

1161

54

2

Összesen:

132

1003

 

730

23.8

1.3

A területek megoszlása minőségi osztályok szerint

Minőségi osztály

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

Minőségi arányszám

1000

1050

1150

1300

1800

2600

3200

4000

10000

 

Terület

2168-109

4357-1163

2253-1417

968-324

506-179

288-1569

153-274

142-1000

13-475

 

Pénzbeli egyenérték

480

458

415

356

258

181

150

121

 

 

Be nem tagosított területek felmérése

A tagosított területek végeztével 1938. Évi április hó 19-én indult meg a nem tagosított területek felmérése. Elsőnek a Magy. Kir. Állami 11. Földmérési Felügyelőség megbízásából vitéz Viszlay Ferenc, Eigner Alajos s Lagler Róbert indították meg a földmérési munkálatokat a háromszögeléssel. A tulajdonképpeni földmérés csak május 15-én vette kezdetét, amikor a Felügyelőség kiküldöttei mind együtt voltak. Ezek két csoportba lettek beosztva. Egyik része a hazai oldalon, a másik a Szigeten végezte munkáját. A hazai oldalra beosztottak voltak vitéz Viszlay Ferenc tanácsos, Papp Ferenc tanácsos, Eigner Alajos, Fülöp István, Gergelyffy Ferenc, Gartner Ferenc és Lagler Róbert mérnökök. A szigeti oldalon Lengyel János tanácsos, Bucska Hugó Ács István, v. Mérnök János, Veleznai Keresztély, Paróczy Vendel mérnökök és Cziglina János, mint segéderő dolgoztak. A felügyeletet gyakorolták Papp Gyula műszaki főtanácsos, pécsi felügyelőségi főnök és Mersich Róbert miniszteri tanácsos. Segéderőként voltak alkalmazva Kupferschmidt Antal és Perger Ferenc.

Az általuk felmért terület kitesz a Duna medrével együtt 6103 kat. holdat és 1587 négyzetölet. Egyéb, e földméréssel kapcsolatos eseményekről, mint például a panaszok számáról, azok elintézéséről semmiféle értesítést nem adhatok, bár tudom, hogy voltak, kik alkalmat vártak, területüknek helyesbítésre vonatkozóan.

Mintagazdaságok

Gazdasági életünk fellendülése a fenntieken kívül sokat köszönhet a Baranya vármegyei Gazdasági Egyesületnek. A gazdákat gazdasági tanácsokkal, anyagi támogatások kieszközlésével, javított vetőmagvak beszerzésének elősegítésével segítette. Két mintagazdaságot szervezett a gazdák okulására. Az egyik Bari József-, a másik pedig Kappelmayer József gazdasága.

Fontos szerepet tölt be a vetőmagvak tisztítását végző szelektor is, mely a község tulajdonát képezi.

Községi faiskola

Ugyancsak hasznos szolgálatot teljesít a község gazdasági életének fejlesztésére, a helyi gyümölcstermelést szolgáló faiskola is. Ez a vármegye alispánjának rendeletére 1926-ban kezdte meg működését. Célja, hogy a lakosokat olyan nemű és fajta gyümölcsfákkal lássa el, amely ennek a vidéknek leginkább megfelelnek. A legnagyobb lehetőséggel ápolja a tömegtermelést. Csak kevés fajtát szaporít.

Gyümölcsfa védelmi tanfolyam

A gyümölcstermelés érdekében hatékonyan kívánt részt venni a „Baranyavármegyei Gyümölcstermelők Egyesülete is. Ezért 1939-ben egy három napos gyümölcsfa védelmi tanfolyamot rendezett. Ezt Dortsák László úr, gyümölcstermelési vármegyei intéző március hó 18-ától 20-áig tartó időben tartotta meg. A tanfolyamra 29 hallgató közül két napig volt hallgató 10, 1 napig 15-, 1 napig 2, és 1/4 napig kettő. Az ügy iránt tanúsított közöny, egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy a jövőben egy ilyen tanfolyam megismételtessék.

Ugyancsak 1939. Év január 9-ei kelettel indult meg a téli gazdasági tanfolyam és befejeződött 1939. Évi március hó 15-én. Ez azzal a céllal indult meg, hogy Dunaszekcső községének különösebb ifjabb generatioját a korszerű gazdálkodás elemeibe bevezesse. A tanfolyamon résztvevők számából kitűnik, hogy bizony kevés érdeklődéssel folyt le. És ha áttekintjük a tanfolyam látogatottsági jegyzékét, az ügy iránti közömbösség még szembeszökőbbé lesz. Az összes jelentkezők száma 37 volt. Ezek közül mulasztás nélkül hét vett részt. Egy előadást mulasztott hét. Kettőt három. Hármat, egy. Négyet, egy. Hetet, egy. Nyolcat, egy. Kilencet, egy. Tizet, kettő. Tizenegyet, egy. Tizennégyet, egy. Tizenhatot, egy. Negyvennégyet, egy. Kimaradt hét.

A téli tanfolyam vezetője volt V. Keresztes Fischer Ferenc mohácsi járási gazdasági felügyelő és az oktatásban részt vettek a helybeli értelmiségiek. A záró ünnep egy kiküldött miniszteri vizsgabiztos, az előadók, a hallgatók és a jelen volt vendégek részvételével folyt le.

A hegyközség megalakulása

A szőlő- és gyümölcstermelő lakosok érdekeit előmozdítani az 1898-ik évi XXXI.t.c. rendelkezései szerint, a hegyközségnek kötelessége. Községünkben a hegyközség megalakulásának 1939. évi február havának 25. napján kellett volna a törvényes keretek között végbemennie, minthogy azonban a szabályosan összehívott alakuló közgyűlés a megalakulást megtagadta, a járási főszolgabíró 1084/1939. számú jelentésére, a Baranyavármegye alispánja 423/1939. számú átiratával, a hegyközség tagjait 5 évre kinevezte. A kinevezett hegyközségi tagok: Bogár János elnök, Halász Ferenc hegybíró, Mózes István, Bari József, Szabó János, Szemelácz János, T. Balogh János, Balog József, Ferenci György, Deli József, ifj. Matus Ferenc, Habich György, Faller József, Krammer Mátyás, ifj. Hild János, gróf Jankovich-Bésán József, Müller József (Ficensz), Walter József, Kiefer József és Wagner Ádám választmányi tagok. Az érdekelt gazdák, a legszebb reményekkel várják a hegyközség áldásos működését.

Végül meg kell még említenem, hogy a járási mezőgazdasági bizottság helybeli tagjai Faller József, Leimszieder Lajos és Mayer József.

Mezőgazdaságilag Dunaszekcső az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamarához tartozik.

Az iparról

Iparűző lakosság községünkben már a legősibb korban is lakott. Akkor még háziipar formájában űzte iparát. Az iparágak közül elsőnek a mindennapi élet fenntartásához szükséges eszközök készítése (halászat, vadászat) fejlődött ki. Ezeket követte a lakás-, ruházat- és életbiztonsággal összefüggő eszközök elkészítése.

Csak jóval később forrott ki egyes használati tárgyak iparszerű előállítása. Kiforrott iparról azonban még szó sem lehetett.

El sem volna képzelhető, hogy a római településekkel egyidejűleg itt iparosok ne települtek volna le. Már a rómaiak előtt itt élő keltáknak fejlett ipara volt. Különösen kitűntek a kocsígyártásban és agyagiparban.

A honfoglalás kezdő szakában, amikor az itt letelepült Ete várát építtette, feltehető, hogy hozzáértő iparosokat alkalmazott, és tímárokat, vargákat is telepített. De bizonyos adataink az iparra nézve csak törökök megszállása idejéből maradtak ránk. Az akkor községünkben lakó iparosok, mint pl. a malom-, viaszöntő-, a festő- és húsvágó iparosokról, mint megadózottakról van említés téve[56].

Később az 1741-ben kelt úrbéri szerződés 8. pontja emlékezik meg nagy általánosságban mesteremberekről.

A céhrendszer

A tulajdonképpeni ipari élet a céhrendszer bevezetésével lendül fel. A céhek itteni működésének kezdőszakát, sajnos homály borítja. Úgyszintén, hogy milyen céhek működtek itt legkorábban, szintén a múlt idő fátyla takarja. A céhekre vonatkozó legrégibb értesülésünk 1864-ből datálódik. Eddig a szekcsői iparosok a mohácsi céhhez tartoztak. Tanulságos betekintést enged, az 1864-ben Baján nyomtatott németnyelvű , szekcsői céhekről összeállított alapszabályok füzete. Ebből megtudjuk, hogy milyen céhek működtek itt. Némi betekintést nyújtok e füzetecske tartalmának rövid kivonatával.

Az 1.§ szerint a Dunaszekcsőn székelő céhipar egyesület magába fogadja az összes iparosokat, akik Bár, Bozsok, Somberek, Véménd, Szebény és (Rác) Cselegörcsöny községben laknak vagy ezután telepednek le.

A 4.§ negyedik bekezdés szerint, ha valamely iparág 50 tagot meghalad, úgy 5-5 tagot küldhet ki a társulatba.

A 9.§ 4. Bekezdés szerint, minden választmányi tag egy évre lesz megválasztva. Két egymást követő évnél hosszabb időre nem választható. A választmány 12 rendes és 6 póttagból áll. A póttagok csak szekcsőiek lehetnek.

A 12.§ első bekezdése szerint a fő- és elöljáró, a pénztárnok és jegyző, három évre választtatnak. A három első és az atyamester állása tiszteletbeli, de a jegyző 30 frt. Fizetést élvez, akinek nem kell iparosnak lennie.

A 18.§ szerint az atyamester dolga, hogy a jelentkező munkanélkülieket elhelyezze és munkakörét a főelöljáró állapítja meg, kinek mindig rendelkezésre kell állnia.

A 25.§ előírja, hogy minden tag évi 2 frt. tagdíjat fizet, négy egyenlő részletben.

A 29.§-ban áll, hogy a segélyre szorult tagok és azok özvegyei vagy árvái, segélyben részesítendők. A segély lehet ideiglenes kölcsön vagy ajándék.

A 31.§ állapítja meg, hogy a tanonc 4- vagy 2 évre lesz leszerződtetve, de mindig 6 heti próbaidővel.

A 34.§ mondja ki, hogy a tanonc a közgyűlés hozzájárulásával szabadul fel, aki a plébánosa által igazolni tartozik az istentiszteleteken való részvételt és a vasárnapi iskola látogatását.

Az iparos céh Szekcsőn 1875-ig működött.

A szekcsői céh által kiállított bizonyítványok közül sikerült megmentenem egy kalapos, egy csizmadia, egy asztalos és egy molnár szabaduló levelet, s egy molnár mesterlevelet. Ezek közül leközlöm az egyik szabaduló- és a mesterlevelet, teljes szövegében

Céhszabaduló levél

TANULÓ (magyar címerpajzs a koronával) LEVÉL

Két darab 25 krajcáros okm.-bélyeg.

Céh szabaduló levél

MI FÖL- ÉS AL ELÖLJÁRÓI s egyéb Mesterei a Duna-Szekcsői becsületes Egylet ipartársulat Czéhnek, ezennel bizonyítjuk, hogy Huitz Jóseff Duna-Szekcsői születésű ifjú, aki Detzember hó 27 1864, inasul fölvétetett, és Gombos János Csizmadija Mestertársunk bizonyítványa szerint, magát a tanfolyam alatt nem csak hűn és rendesen viselte, hanem a mesterség megtanulásában is különös fogékonyságot tanusitott, a mai napon Detzember hó 29 1867 évben általunk fölszabadíttatott s a legények sorába fölvétetett. Miért is mi a már említett Huitz Jóseff csizmadia legény jelen Fölszabadítványunkat kiadjuk és őt, mint szorgalmas és becsületes embert, mindenkinek ajánljuk.

Minek nagyobb hitelére a Fölszabadítvány saját czéhpecsétünkkel ellátva szabályszerűleg kiadatott.

Kelt Duna-Szekcsőn, Detzemb hó 29. Napján, 1867 évben.

(aláírás nincs)

Czéhbiztos

Nagy István
FŐ-Elöljáró.
Scheierling Lőrintz,
Al elöljáró

(Ezen tanulólevél 3 cm széles, zöld keretben, 59 cm hosszú és 45 cm széles papírra van kiállítva, részben nyomtatott, részben írott szöveggel.)

Céhbeli mesterlevél

Mesterlevél

Mi Fő- és Alczéhmesterek Molnár Urak czéh kiváltságos fő-ládájának mesterei s elöljárói ezennel nyilván elismerjük, miszerint ennek előmutatója, becsületes Gyuritza Jósef Úr, tulajdon illedelmes kérelme folytán Duna Szekcsőn mesternek felvétetett, egyszersmind a mesterek jegyzőkönyvébe iktattatott s ezáltal minden a cs.k.kiváltságok nyomán, ránk legkegyelmesebben ruházott jogokban emennyiben ezek mestertársaink mindegyikét illetik, részesíttetett. Ennélfogva legyenek felkérve kiváltképpen az ő jelen elöljárósága és a mi mestertársaink általában és egyenkint, hogy őt Gyuritza Jósef Urat mi becsületes czéhünk bekebelezett tagját különösen ajánlottnak tekinteni sziveskedjenek.

Ennek bizonyságául kiadtuk s kézbesítettük neki a jelen mesterlevelet.

Duna Szekcsőn 1865 évi September 29. Nap.

         Freytag Ferenc sk.     Rusák Jósef

         FÖ-czéhmester biztos.     Fö-czéhmester.

         Ringl Gáspár

         Al-czéhmester.

(Ez a mesterlevél 5,5 cm széles keretbe van kiállítva. Fent középen aranyozott és két szemközti angyal közti magyar címerpajzs. Lent egy képen több múzsa)

Ipartestület

1877-től 1908-ig Dunaszekcső iparosai a mohácsi ipartestület kötelékébe tartoztak. 1908-ban alakult meg a szekcsői ipartestület, a folyó évnek július 25-én tartott közgyűlésével, s ennek kebelében tömörültek a mi szekcsői iparosaink. Az ipartestület első tisztviselői voltak ifj. Müller András elnök, Klészátl János jegyző, Lőbb András pénztáros, Kupferschmidt Antal, Dimics Antal, Stenger Alajos, Berger András, Teider János, Kerner Gyula, Szingler János, Puskás József és Kalmár Ignác, választmányi tagok, Perger Antal, id. Schmidt Mihály és Szauer József számvizsgáló tagok. A jelenlegi tisztikar pedig: Müller András elnök, Mozsgay István alelnök, Turschl József jegyző, Auth Gáspár pénztárnok, Kupferferschmidt János, Theisz János, Schmidt János, Berger József, Szingler József, Králik Mátyás, Puskás Ádám, Nemes Gyula, Kleisz György, Puskás József, Fusz József és Gyarmatzky István választmányi tagok, Schmidt Antal, Malagurszky János és Fekete István számvizsgáló tagok.

Az ipartestület tagjait képezik iparágak szerint 3 ács 4 segéddel, 7 asztalos 7 segéddel, 2 bádogos, 17 borbély 3 segéddel és két tanonccal, 14 cipész 2 segéddel és 4 tanonccal, 2 csizmadia, 1 fényképész, 8 férfiszabó 5 segéddel, 6 géplakatos és lakatos 1 segéddel és 2 tanonccal, 10 hentes és mészáros 12 segéddel és 1 tanonccal, 4 kádár, 1 kalapos 1 segéddel, 1 kéményseprő 2 segéddel, 6 bognár 3 segéddel és 1 tanonccal, 14 kovács 1 segéddel, 6 vizsgázott kőmíves mester, 15 kőmíves 37 segéddel és 14 tanonccal, 3 köteles 4 segéddel és 1 tanonccal, 2 kötszövő 1 tanonccal, 1 bádogos, 9 molnár 10 segéddel és 1 tanonccal, 1 női szabó 1 segéddel és két tanonccal, 2 szíjgyártó 1 segéddel és 2 tanonccal, 5 sütő 1 segéddel és 2 tanonccal, 2 szobafestő 2 segéddel és 2 tanonccal, 1 szűcs és 3 takács. Összesen van 152 önálló iparos, 102 segéd és 37 tanonc.

Községünk ipara már 50 évvel ezelőtt is fejlett volt. Ezelőtt 44 évvel, 1896-ban vármegyénkben Pécs után a 6. helyen állt. Iparosaink száma 1891-ben kitett 109 önálló iparost, 50 segéddel és 30 tanonccal.

50 év alatt az iparos gazdák általában 43-mal, a segédek 52-vel és a tanoncok 7-tel szaporodtak. Egyes iparágaknál a szaporodás igen nagy. Például a borbélyoknál 15, a cipészeknél 9, a kovácsoknál 7, s a képesített kőmíveseknél 6 a szaporodások száma. De néhány iparnál erős apadás észlelhető. Így a molnároknál (Duna-és patakmalom) 11 (XXIV/5. kép). Ezek helyét a gőzmalmok foglalják el. Gőzmalom (XIX/2. kép) ez idő szerint a hazai oldalon van kettő, a szigetin pedig egy. Az esztergályos iparág teljesen kihalt. Némely iparágnál a keresettség teljesen pang. Például. a kádáripar ezelőtt 50 évvel, még a szekszárdi borvidék részére is számottevő készítményeket szállított. Különösen híresek és keresettek voltak a szekcsői nagy (40-50 hl), kádak.

Azóta az esztergályos - népiesen rokkakészítő - ipar is teljesen kihalt, miután a kenderfonál készítés is a legminimálisabb mennyiségben készül. A mostani csekély mennyiségű fonaltermelés, még a régi rokkák segélyével készül.

A halászat pedig azért nem szerepel az iparok között, mert ez a foglalkozási ág azóta az őstermelők sorába vétetett fel.

1865-ben itt ecetgyár is volt, amelynek évi termelése körülbelül 300 akót (168 hl) tett ki.

Az uradalmi kenderfeldolgozó ipar, mely a szerb megszállás után kezdette meg működését, üzemét igen rövid időn belül újból beszüntette.

Működik itt egy társulati szeszfőzde.

Téglagyár

Téglagyára, a néhai Krammer Jakab féle téglaház helyén épült, melynek akkori tulajdonosai Klein Vilmos, Reich Zsigmond és Klein Emil 1910-ben egy, az akkori igényeknek megfelelő téglagyárat építtetett, amelyben napi 40.000 téglát készítenek. Egyúttal, egy 180.000 téglát befogadó körkemencét is.

A fenti birtokosok halála után 1938-ban Grünhut és társa vették meg. Azóta a gyár évről-évre modernizálódik és állandóan üzemben van. A gyár tulajdonát képező terület 8 kat. holdat tesz ki és 90-100 munkást foglalkoztat. A téglagyár megalapítása előtt több téglaégető üzem működött. Ezek közül a legrégibb volt az uradalmi.

Háziipar

A háziipar szerű szükségletek előállítása nálunk kevésbé elterjedt. Leginkább a kosárfonást űzik a lakosok, de a hálókötés előfordul még. Régebben a szegényebb családok asszonyai különösen a téli hónapokban csipkehorgolással és kenderfonással foglalkoztak. Mint háziipari cikket, több idetelepült teknővájó család, mosóteknőt melencét, szapulyt, főzőkanalat és egyéb tárgyakat készít, s ezeket itt helyben értékesíti.

Meg kell említenem, hogy úgy 30-35 évvel ezelőtt szokásba volt az iparos tanoncok által rendezett ipari kiállítás. Ezzel a nemes szokással serkentették egymást, hogy minél szebb tárggyal vegyenek részt, mellyel dicséretes eredményeket értek el. Kár, hogy ez a kedves és hasznos szokás a múlt homályába veszett.

Kereskedelem

Községünk kereskedelmi élete visszanyúlik a kőkorszakba, de különösen szembetűnő a csiszolt kőkorszak kereskedelme, amikor a nélkülözhetetlen kőeszközök anyagát idegenből kellett beszerezni. Községünk kereskedelme az idők folyamán elmélyült. Nem egyszer találunk leleteink közt olyanokra, amelyek az etruszk, vagy görög kereskedelemmel kapcsolatosak. Wosinszky Mór (Tolna m. tört. 519-520. l. II. k.) állítja, hogy a pannonok illetve a Sió és a Sárvíz mentén lakó kelták már az etruszkokkal és görögökkel élénk kereskedelmi összeköttetésben voltak. Minthogy ezen folyók vidékét a Dunán közelítették meg egész Kurdig, bizonyára vehető, hogy Szekcső is belekapcsolódott ebbe a kereskedelmi gyűrűbe, mivel ez a Dunán keresztül elkerülhetetlen volt. A görög kereskedelem legfényesebb bizonyítéka az abból a korból ránk maradt, úgynevezett dunai kelta érmek, amelyek a macedoniai Fülöp érmeinek utánzatai.

A későbbi római korban az itteni kereskedelem mindennapi tárgya a domborműves falú terra sigillata, s a finoman iszapolt és nagyon kecses alakú arretinum edények voltak. Az alexandriai műipar készítményei sem voltak ritkák. Kereskedelem tárgyát épezték még a szobrocskák is.

A kereskedői élet állandó fejlődésének következménye az 1741-ben kelt úrbéri szerződés 22. Pontja, amely előírja, hogy a házaló kalmárok , dunai kereskedők helypénzt tartoznak fizetni.

A kereskedelmi élet fejlődésével a házaló kalmárok kora eltűnik, s helyüket a helyhez kötött szatócsok foglalják el.

A szatócsoknak kifejlettebb formái a vegyeskereskedők. Idők folyamán nálunk is kifejlődött kereskedelem eredménye lett a gabona-, tűzifa-, épületfa- és deszka -, bor-, baromfi- és tojással való kereskedés.

Gabonakereskedelmünk a 90-es években igen élénk volt. A környék községei is ide adták el gabonájukat. A fehérbabot ma is, még Tolna megyéből is Szekcsőn keresztül hozzák forgalomba, miután a Duna-vidéki babnak nagyobb a kereslete. Évente sok uszály rakodik itt meg búzával, kukoricával, zabbal, árpával és babbal.

A lakosok szükségletének kielégítésére van itt (a Szigetet is beleértve), nyolc fűszer, öt fűszer- és vas-, hat fűszer és rőfös kereskedés. Gépkereskedéssel jelenleg egy egyén foglalkozik, kettő épület és deszka-, egy tűzifa- és deszkakereskedéssel. Gabonakereskedést űz a Futúra, Klein Ernő és Füller Mihály.

Baromfi kereskedőnk jelenleg nincs.

1845-től 1890-ig a filoxera pusztításáig hárman foglalkoztak borkereskedéssel.

Élő állat kereskedést a helyi ügynökök útján a főváros kereskedői bonyolítanak le. Évenkint sok vágómarha, de különösen sok borjú és sertés kerül eladásra. Sertéskereskedéssel, szerény keretek közt két egyén, Dimics József és Heim József foglalkozik.

A kereskedelem és hitel lebonyolítására a Pécs Takarék és a Sárközi Bank áll rendelkezésre. Valamikor a hitelélet fő ütőere a helybeli kölcsönsegélyező egylet volt. Ez részvényalapra volt felépítve. Felszámolása 1924-ben azért következett be, mert a hadi kölcsön jegyzést 373.100 korona értékben, anyagi erejét , túlontúl meghaladta.

Működött itt az 1896-98. évek táján egy fogyasztási szövetkezet, és egy szövetkezeti mészárszék is, de a lakosság részvétlensége miatt, csakhamar mind a kettő felszámolt.

Közlekedési utak

Már a rómaiak feljegyzéseiben említve van a Mursa (Eszék) és Aquincum (Óbuda) közt húzódó köves út. Ez községünkön, az akkori Lugion keresztül vezetett. Ennek az útvonalnak a nyomában vezet nagyrészt ma is, a mai Eszék-Óbudai út (XVII/1. kép). Ez még ma is fontos és jó karban tartott köves út, melynek sem a község-, sem a községi határ bármely pontjából elágazása nincs. A római útból fennmaradt emléket nem tudok, mint hogy a mostani országút alatt 1922-ben a mostani Futura kereskedéssel szemben vadvíz levezető csatorna készítése alkalmával, a római országút kövezetére bukkantak, mely megállapításom szerint a mostani alatt húzódik észak-déli irányban (Wosinszky pedig (Tolna m. tört.) azt mondja, hogy Dunaszekcsőtől át a szigeti római várig, egy utat talált a Duna medrén keresztül. De nem állapította meg, hogy fő út-e vagy csak egy mellékág-e. Ez az út a Szentháromság kápolnához vezet és erről mondja, hogy egy fennsíkon halad Furkó pusztáig, egyenes irányban.). Az országút a szerb megszállás alatt igen megrongálódott, ezért 1931-ben gyökeres javításon esett át. Egyben alkalmassá lett téve gépkocsi közlekedésére is. A község belterületén kocka köveket raktak le, a további részekre pedig újból makadam kövezést alkalmaztak.

A községi utak

A szomszédos közlekedések lebonyolítására szolgálnak a községi utak. Ilyenek a Szekcsőt Somberekkel, a Szekcsőt Palotabozsokkal, a Szekcsőt Bátával, a Szekcsőt Baracskával, a Szekcsőt Hercegszántóval, a Szekcsőt Szeremlével és a Szekcsőt Bátmonostorral összekető utak.

Dűlőutak

A dűlőutak pedig a dűlők egymástól való elválasztásán kívül azok megközelítése céljából szükségesek.

Az utakat sok helyen patakok szelik át, ezért hidakra van szükség. A legfontosabb hidak az Újfalu hídja és a Celenkai híd. Az első az országút Alsó-bödei részénél van, míg a második a Szekcső-bozsoki úton.

Révátkelés

A legrégibb és legfontosabb közlekedési utunk a Duna. Ezen az idegen forgalmon kívül helyi forgalmat is bonyolítanak le. A helyi forgalom lebonyolítására szolgál a révátkelés. A révátkelési jog elsősorban a földesuraságot illette meg. Ez a jog felerészben a consorciumról (közbirtokosság) a községre szállt, s így a révátkelést mind a ketten gyakorolták. A község bérletbe adta ki e jogot. 1893 előtt a révátkelést emberi erő bonyolította le, de 1895-ig bérelt gőzhajóval. Az átkelési jog bérlői sokszor sok kellemetlenséget voltak kénytelenek elszenvedni. A türelmetlen átkelők sokszor súlyos tettlegességre vetemedtek. Megtörtént, hogy a rév bérlőjének fia puskával akart igazságot tenni két veszekedő közt, mikor éppen az odaérkező, a puska csővégét magragadó apának, mint bérlőnek, saját fia vígyázatlansága miatt kellett életével fizetnie.

1895-ben július 15-én a község megvette Sándor, volt szerb király yachtját, melyet Liget névre keresztelt, és azóta ezzel bonyolítja le a révátkelést. Kezdetben 3 fakomp szolgált a kocsik szállítására, ma két vaskomp szolgál e célra. A hajón 80 utas foglalhat helyet. A közlekedés naponkint, egy-egy félórai időközben történik.

Az uraság az Öreg-Dunán tart fenn révátkelést. Ezt a jogot I. Lipót császártól kapta.

Ivóvíz ellátás

Községünkben jó ivóvíz alig van. Azért a lakók túlnyomó része dunavizet iszik. Községünknek a rácmálai területén igen jó ivóvíz van. De a lakosságnak egy része az úgynevezett Római (Csatorna)-kútból szerzi be ivóvizét (XI/1. XXIV/1. kép). Ez a kút a Dimits és Auth ház előtti árokban van, s ezért ha esős az időjárás, akkor a vize iszapos. Ezelőtt 20-25 évvel a Füsti kútból is merítettek ivóvizet, de fertőző voltánál fogva ezen kút vizének élvezetét a hatóság betiltotta. Ennek 1912-ben az lett a következménye, hogy erős tifuszjárvány lépett fel és több áldozatot is követelt. Ez alkalommal az egész község határát érintő Dunát őrizték, hogy fertőző vizéből ne vihessen senki.

Artézi-kút

1912-ben a rk. templom előtti téren egy ártézi kút fúrását kezdték meg. De mivel fúrás közben igen vastag és kemény rétegre akadtak és azt átfúrni nem tudták, a mélyítést abba kellett hagyni. Mivel a fúrt lyuk kevés vizet adott, egy cementtartályt építettek föléje, s néhány méter csövet bent hagytak. Ezeken a csöveken keresztül vékony sugárban nyomódik ki a víz. A környékbeli lakosok hosszas és türelmes várakozás után vihetnek csak ebből a vízből, mely jódos ízű. 1929-ben újból megindult a fúrás államköltségen. De ez is bizonyos nehézségek miatt abbamaradt, s a lakók, különösen a várhegyiek továbbra is szomjazásra vannak ítélve. Ha meggondoljuk, hogy milyen veszedelmeket rejt magába az ivóvíz hiánya, akkor minden áldozatot meg kell hozni a lakosságnak vízellátása ügyében. A második fúrás 1929-ben indult meg. Ennek a fúrásnak geológiai eredménye az alább következők: 0 métertől 3,5m-ig földszín. 3,5m-től 43,6m-ig sárga köves agyag, 43-46-ig sárga homok, 46-52-ig tarka kő, 52-55-ig mészkő, 55-59-ig sárga agyag, 59-190-ig szürke agyag, 190-200-ig tarka köves 200-217-ig barna kő, 217-224-ig barna márvány és 224-től barna csörgős agyag.

Hajózás

A személy-és árúforgalom lebonyolításához hatékonyan hozzájárul a hajózás.

Dunagőzhajózási társaság

A dunai teherhajózást 1832-ben a Magyar Gőzhajózási Társaság indította meg Szekcsőn keresztül. Ettől a Dunagőzhajózási Társaság 1874-ben vette át, és ettől az időtől fogva indul meg a dunai személyforgalom is. Innét kezdve van itt a társaságnak ügynöke is. Az első ügynöke Ambrus ? volt. Ezt követte Wagner ?, Valeró Ede, Szojka Viktor, Novák János, Fehér János, Gyárfás Olivér, Brukker Jakab, Duschek József és Pálinkás János (XVIII/1,2; XXII/1; XIV/6. képek).

Magyar Folyam és Tengerhajózási RT.

A Magyar Folyam és Tengerhajózási Társaság 1894-ben államsegéllyel csak azon feltétel mellett alakulhatott meg, hogy Budapest, Mohács és Apatin között naponkint személy- és áruforgalmat kell lebonyolítania (1897-ben az M.F.T.R is állít hajóállomást és hajóügynökséget).

1897-1926-ig Lichter Jónás működött. Először mint állomásvezető, de később mint intéző.

1926-1928-ig Linder László volt a hajóállomás vezetője. Ettől az időtől fogva már csak egy hajóállomás volt. Ez a DDSG állomása volt. A hajótársaságok 1928-ban egyesültek és az állomás vezetésére a MFTR tisztviselőjét küldötték ki a hajóállomás vezetésére, Pálinkás János személyében.

Posta-, távirda- és távbeszélő hivatal

Dunaszekcső a postaállomások sorába már ezen intézménynek csaknem kezdő korában be volt illesztve, minthogy a Duna-menti -Aquincum-Mursa (Óbuda-Eszék)- közt kiépült útvonalba esett. Az e vidéken lakó avariskok, akik híres lovasok és kocsígyártók voltak, bonyolították le, a rómaiak alatt a lovas és kocsi postát „veredarii pannonici” céh neve alatt. Nagy költségeket emésztett fel ezek fenntartása, mert minden állomáshelyen, így Szekcsőn is, legalább 40 ló állt rendelkezésre és szálláshely is volt[57]. A római uralom elbukása után hosszú évszázadokon keresztül, a helybeli postáról semmit sem lehet tudni. További értesüléseket a helyi egyházi anyakönyvekből nyerjük, az 1663. Évi feljegyzések szerint, de az 1792. Évi összeírásból is kitűnik, hogy községünkben postahivatal volt.

Az út és a rendes postaállomások Buda és Nándorfehérvár között.

Budától Nándorfehérvárig összesen 44 mérföld távolságot számítanak, és mivel a törökök, különösen császárjuk szolgálatában sokkal gyorsabban utazhatnak, ezen az úton 10 postaállomás lehetet, mint a következőkből látható:

              Buda               kis mérföld

              Hamaeye           2

              Ertschin             2

              Jancourteran                   Budától az első állomás        2

                                      nagy mérföld

              Penteli              2

              Fedvár            a második postaállomás 2

              Paxum              3

              Tolna                a harmadik postaállomás 2

              Ovar                 1

              Seksar              1

              Bathosek         a negyedik állomás        1

              Seksitz              1

              Mohats           az ötödik postaállomás 2

              Birnebar           a hatodik postaállomás 2

              Darda               1

              Essek              a hetedik postaállomás 1

              Bukowar         a nyolcadik postaállomás 3

              Torawik            3

              Colowitz            1

              Metrovitz        a kilencedik postaállomás 2

              Egy falú           a tizedik állomás 3

              Semblin           itt vízen utazunk tovább         4

              Belgrádba          1

              És innét a visszautazásnál ismét vízen egész Semblinig.

1663. évi följegyzésből kitűnik, Budától Belgrádig, mely kitesz 44 mérföldet, rendes postaforgalom bonyolult le.

Postaállomások volta:

              Buda, ettől       kis mérföld

              Hamseve (Hamsabég)  2

              Ertschin (Ercsi)  2

              Jancouteran (Adony)                   Budától az első állomás        2

                                      nagy mérföld

              Penteli (Dunapentele)                      2

              Fedvár (Dunaföldvár) a második állomás        2

              Paxum (Paks)   3

              Tolna                a harmadik postaállomás 2

              Ovar                 1

              Seksar (Szegszárd)   1

              Bathosek (Bátaszék)   a negyedik állomás        1

              Seksitz (Dunaszekcső)                    1

              Mohats (Mohács)                   az ötödik postaállomás 2

              Birnebar (Baranyavár)  a hatodik postaállomás 2

              Darda (Dárda)  1

              Essek (Eszék) a hetedik postaállomás 1

              Bukowar (Vukovár)   a nyolcadik postaállomás 3

              Torawik            3

              Colowitz (Karlóca)      1

              Metrovitz (Mitrovica)  a kilencedik postaállomás 2

              Egy falú a tizedik állomás         3

              Semblin (Zimony)                   itt vízen utazunk tovább         4

              Belgrádba          1

              És innét a vissza ismét vízen egész Semblinig.

              Lásd Ottendorf Henrik képes útleírása. Fordította Hermann Egyed, 79. lap

1847-ben a posta Budától Eszékig az alábbi állomásokat érintette. IV. számú beosztás. Tétény 1 mérföld, Ercsény 1, Adony 1, Pentele 1, Földvár 1, Paks 2, Tolna 2, Szegszárd 1, Báta-szék 1, Szekcső 1, Mohács 1, Baranyavár 1, Laszkaföld 1, Eszék 1, összesen 14 posta.

Postahivatalunk, 1803-ban és 1847-ben a IV. számú beosztáshoz tartozott, Buda, Tétény, Ercsi, Adony, Pentele, Földvár, Paks, Tolna, Szekszárd, Bátaszék, Szekcső, Mohács, Baranyavár, Laskafalu és Eszék állomáshelyekkel.

Postáját már 1894 előtt is Mohács felöl kapta és Szekcső is oda irányította. A kilencszázas évek elején a bátaszéki posta is küldött kocsiposta járatot és így naponkint kétszer érkezett és kétszer indult Szekcsőről posta. A mohácsi járatot Szekcső, a bátaszékit pedig Bátaszék tartotta fenn. 1920 táján, a szerb megszállás alatt mind a két járat megszűnt és azóta Szekcső a postáját a bátai vasútállomásról kapja.

1884-ben a bátaszéki kocsiposta este 6 órakor indult és másnap délelőtt 10 órára érkezett be. Treiber alatt a hajó levélpostát hozott Mohácsról a déli hajóval. 1950-től Révnaki Károly a posta főellenőre.

1883 augusztusától távirdával- és 1922-től távbeszélő állomással bővült.

A postatakarékon kívül a rádió előfizetőket is bírja. A rádió előfizetők száma meghaladja a 74-t.

Postamesterek voltak: 1736-1767-ig Englisch János György, 1767-1814-ig Stankovits Pál, 1814-1830-ig Paulay Péter, 1830-1845-ig Alspach János és 1845-1850-ig Pápi Sándor. A Bach korszakban 1850-1860-ig Speier, 1860-1870-ig pedig Hesz nevű postamester szerepelt. 1870-1872-ig Schubert nevű volt a postamester, ki előbb, mint tanító működött. 1872-1884-ig Benes József, 1884-1893-ig Treiber János, 1893-1894-ig Greksa Etel, 1894-1925-ig Őszy Dénes, 1925-1931-ig özv. Román Kornélné, és 1934-től napjainkig Román Kornélia. (férje nevén Eilingsfeldné). (XVII/2. kép)

Országos vásár

Már a 14. században nyomára akadunk a szekcsői vásároknak. Olvassuk, szekcsői Herceg Péter cselédjei arra kényszerítették a Bátmonostorra tartó ígyekvő vásározókat, hogy földesuruknak helységébe menjenek vásárra.

1558-ban a hódoltatás alatt csak városokban lettek vásárok tartva. Ilyen vásár volt Szekcsőn is, 1560-ban Pécsen kívül Szekcsőn is tartatott vásár.

1698-ban I. Lipót császár által kibocsátott adománylevélből, melyet Csernovics Arzénnek adott, kitűnik, hogy Szekcsőnek négy vásártartásra van joga. Az 1753. Jan. 11-én kelt szerződés is igazolja, hogy Szekcső vásárhely volt. A vásárok megtartásának napja minden év március 12-e, Szentháromság vasárnap utáni hétfő, szeptember 1-je és november 5-e. Ha a fennti napok vasár- vagy ünnepnapokra esnek, akkor az utánuk való hétfőn, ha pedig a határnapok a hét végére esnek, akkor a megelőző hétfőn lesznek megtartva. Az országos vásárt régebben a valamikori Szekerce korcsma előtti téren tartották, de 1893-ban kivitték a vásárteret a téglaház alatti, és az országút nyugati oldalán elhelyezett vásártérre. Ezen az oldalán van a kirakodó-, tehén-, ló- és malacvásár. Az ellenkező oldalon, közvetlen az országút mellett ugyancsak kirakodók foglalnak helyet, míg ettől keletre, szokott a sertésvásár megtartatni.

Közvilágítás

A község közvilágítása már a 80-as években meg volt. A község fontosabb helyein oszlopok voltak felállítva. Ezekre volt elhelyezve egy üvegtáblákból készített védőburok, amelyben petróleum lámpa volt elhelyezve. Így lett megvilágítva a község 1927-ig. Ez évben a vármegye kezdeményezésére, minden községbe lett vezetve a villanyvilágítás, és így Szekcsőn is a petróleum világítást a villanyvilágítás váltotta fel.

1880-as évektől fogva van Szekcsőnek hetivására is. Kezdetben a hetivásárokat a patika előtti téren tartották meg. Ma az uradalmi kert nyugati felén elterülő- és befásított kis területen tartják. Kezdetben hetenkint három piaci nap volt u.m. kedden, pénteken és vasárnap. De amióta a vasárnapi munkaszünet be van vezetve (1940), azóta kedden, csütörtökön és szombaton tartják a piaci napokat.

Népesedés

Szekcső benépesítése visszanyúlik a csiszolatlan kőkorszakba. Ilyen telepítés nyomait a Várhegyen találtam. Az itteni telepedés megállapítható a csiszolt kőkorszakból, a csont-, réz- és bronzkorszakból is. Későbben a kelták települése állapítható meg. Ezek helyét pedig a rómaiak települése teszi népessé. A kelták és rómaiak települését virágzó ipar és kereskedelem kíséri. A római Lugio és a későbbi Florentia alatt érte el e helység fénykorát. Kiterjedése a falu mostani északi végétől az Erzsébet fákig terjedt. A Róma bukását követő időtől a magyarok bejöveteléig az itteni településeket csak feltételezhetjük, miután azokról sem írásos, sem hagyományos értesítés nem maradt ránk.

Magyarok betelepülése

A magyarok betelepülése Ete fiával, Győddel (Eudu) veszi kezdetét aki e vidéket Árpádtól kapta és e helyen széket épített magának Secuseu elnevezéssel. Ez időtől fogva e helyen magyarok laktak.

A tatárdúlás pusztításai helységünket sem kímélték meg. A pusztító tatárhorda itt is éreztette kegyetlenkedéseit, hiszen megjelenését igazoltnak látjuk, hogy a szomszédos Somberek község egyik dűlőneve még máig is Tatárdűlőnek neveztetik. E pusztulás után ismét csak magyar telepesek ütöttek itt tanyát, mint a színmagyar nevekkel megtelt török adódefterek igazolnak. 1450-ben 97 adóhátralékos jobbágyporta van kimutatva.

A törökdúlás után helységünk és vidéke nyelvileg igen vegyes, de vallásilag is két nagy tábort alkot, úgymint a római katolikus és görögkeleti katolikus tábort.

A törökhódoltság idején a folytonos üldözés miatt a magyarság csaknem tejesen kivész. A megmaradottak a Szigetben tanyáztak. Helyüket a törökök, rácok, vlahok foglalták el.

A lakosok számát megközelítőleg sem ismerjük, mert adófizetőkül csak a magyarok, rácok, iflákok (vlah, oláh) lettek kimutatva, a színmagyar tulajdonosok megnevezésével. Ha minden házra 10 személyt veszünk, akkor is csak 280 – illetve 630 lakost számol Szekcső.

Szerbek betelepülése

A törökök kiűzetése után a csekély számú magyar lakosság mellé rácok telepedtek le elsőknek. De laktak itt már a török uralom alatt is. Az első név szerint ismert rác volt Radivi Mihael, 1543-ban. 1552-1553-ban már 41 rác török zsoldosról van tudomásunk[58]

1690. április 6-án I. Lipót császár a Dunán és Száván túl lakó szerbeket hívta be. Diakovics Isaiás érseknek és követőinek, 1690. Évi augusztus 21-én kelt privilegiális diplomát adott és erre Csernovics Arzen ipeki érsek, szerb és bolgár patriarcha vezérlete alatt 36-37.000 család (180-200.000 személy) költözött be a Dráva és Száva közti-, valamint a Tisza torkolata melletti vidékre, a Duna folyam vidékére és így Szekcsőre is. A III. Károly uralkodása alatt beköltözött szerbek közül, kik Joanovics IV. Arzen patriarchával jöttek, községünkbe kevesen telepedtek le, mint ezt a folyton apadó szerbek létszáma is igazolja.

Szekcsőn 1921-ig a szerbek létszáma 500-700 között mozgott. De még ugyanezen évben, a megszálló csapatokkal szerbjeink csaknem mind visszavándoroltak Jugoszláviába. Ma csak 25 személy lakik itt.

Sokacok betelepülése

A sokacok települése valószínű a szerbekével egybe esik. De lehet az is, hogy a mohácsiakkal együtt telepedtek le Szekcsőn. 1736-tól kezdve írásos nyomai vannak a sokacságnak a kereszteltek és meghaltak anyakönyvében, de az 1840-1850-es évektől fogva beolvadnak a magyarságba, és a legjobb magyarokká válnak nemcsak nyelvben, hanem érzelemben is.

A németek betelepülése

Az elnéptelenedett községben még mindig égetően szükség volt a munkás kezekre, és így a szerbek betelepítése után nagy számú német családok is elhelyezést nyertek. A németek betelepülése a karlócai békekötés után (1699) indul meg. Már Kövér Pál és Márffy József földesurak idejében 1711-1721-ben voltak német bevándorlóink. A telepítést az utánuk következő Bésán Sándor folytatta. A németek tömeges letelepítése az ő nevéhez fűződik, 1738-1757 között.

A betelepülésben egész a mai napig alig volt megszakítás azzal a különbséggel, hogy ma már magyarországi németség keres és talál magának itt letelepülésre alkalmas otthont.

Az első betelepülők a Duna-menti, német, bari grófságból özönlöttek be. Későbben pedig az ausztriai Csehország, Tirol és Szilézia adott bevándorlókat.

A telepesek neveit a rk. egyház születési és halálozási anyakönyvéből vettem. Ezek közül itt laktak:

1736 előtt: Joannes Helmann, Ulhicus Rupp, Johann Georg Scheffer, Jakobus Klein, Simon Milhauser, Johann Georg Hornung, Johann Knobloch, Johann Georg Millner és Michael Vibner.

1738-ban Adamus Hild, Koch István, Mader János, Aurai Fülöp, Schmid Jakab, Metz Péter, Moth Bálint, Henkel Jakab, Stejele Mihály, Boch Wilibald, Soner Frígyes, Pilker János és Scheffner Péter.

1739-ben: Ebert János, Foglhaber Péter, Foid Mátyás, Bosman János, Milhauser Simon, Schenfeld Ádám és Helt Ádám.

1740-ben: Kleisz Jakab, Perger János Ádám és Moll Mihály.

1741-ben: Ebertin János, Füller Bálint, Zaiger Mihály és Bittmann Mihály.

1742-ben: Seiberling János, Jante Jakab, Schöpfner Péter, Koch György és Haisler Henrik.

1744-ben: Ebert János

1745-ben: Tressner Miklós, Turschl Márton, Hesz Márton, Reichler Balázs, és Leierpach János.

1747-ben: Hich Jakab és Schlaug János

1748-ban: Paumonn Márton.

1756-ban: Pfaller Jazsef.

1752-ben telepedett le Schmuz Ferenc és Rottwaller György. 1753. Évi január hó 11-én Bésán Imre megbízásából felutaztak Németországba, hogy az alább közölt szerződés értelmében 50 családot hozzanak be onnan, s a möhringeni főhivatalnok közbejöttével kérték a bari grófságot földesurától,- ki Donauesching-en lakott – elbocsájtásukat. A szerződés így szól:

Telepítés szerződés (németből magyarra fordítás)

Én alulírott elismerem és igazolom minden ember előtt, hogy e két ember jelenlétében, névszerint Rottwaller György és Schmuz Ferenc előtt, kik a Donauspring tartományban, Fennséges Herceg Fürstenberg birtokán születtek, s a következő szövegű szerződést kötöttem: Rottwaller György és Schmuz Ferencet megbíztam azzal, hogy uradalmamba Németországból 50 üres háztelekre népet hozzanak, kiket mint állandó lakosokat föld, szántó, rét és beültethető szőlőföldekkel látok el úgy, hogy azt állandóan, zavartalanul használhassák és zavartalanul művelhessék, kik 3 évig a királyi porcio és 2 évig az urasági árenda megfizetésétől mentesek, de a jövőben az eltelt határidőn túl, minden házhelytulajdonos 6 frt. Évi illeték megfizetésére köteleztetik. Tehát az, és nem más, mint a szerződésben foglaltatik, megtartassék,, a nagyobb biztonság kedvéért a szerződést saját kézírásommal aláírom és pecsétemmel megerősítem.

Így történt ez Dunaszekcső vásárhelyen alsó Magyarországban, 1753. Január 11-én. Emericus Bésánoppidi Szekcső Haereditarius Terrest. L. S.

Később 1753. Évi február hó 19-i kelettel Schmuz József és Waller József ismételten kéri elbocsájtását, ezért Möhringenben jelentkeztek, ahonnét a beküldött pártoló irat, a következőképpen hangzik (fordítás németből). A kivándorlás Kirchenből, a bari grófságból történik.

Legfelségesebb Uralkodóherceg, legkegyelmesebb Herceg és Úr Urunk!

Schmuz József és Waller József, mindketten nős alattvalók Kirchenből, már az elmúlt őszön jelentették, hogy Magyarországba vándorolni a szándékuk, azért az elbocsájtásért jelentkeztek.

Minthogy azonban fenségée hercegséged a fentnevezett alattvalókkal a kivándorlást nem méltóztatott engedélyezni, azok hatósági bizonyítvánnyal igazolják, hogy biztos reménnyel távoznak Magyarországba, ezért elbocsájtásukért – a legalázatosabban – újból esedeznek.

Mivel hogy a fennti elsőnek, egy évvel kivándorolt bátyja Schmuz Ferenc rövid idővel ezelőtt visszaérkezett és kézenfekvő bizonyítványt hozott magával, s mely szerint 50 család számára van biztosítva a biztos megélhetés, azért kéri a két fent említett kircheni alattvaló ismételten a legalázatosabban, a családjukkal együtt való elbocsájtásukat.

Kéren tehát, hogy a fent nevezett kérvényezőket, kik hiteles bizonyítvánnyal igazolják biztosításukat, amennyiben tartozásuknak eleget tettek és padig az elsőt feleségével, Rausch Verona- és 3 éves kis lányával, kinek 3 frt. Levonásával 50 frt.- a másodikat pedig feleségével, Stumpp Katalin és 7 éves kislányával, kinek 2 frt. 42 kr. Levonásával 45 frt. Költségfedezete van, az előbb írt összegek mint költség és levéltaxa levonattak, elbocsájthatók. A kérvényezők elbocsájtása után úgy gondolom, hogy e pénztelen időben Kirchtalból nagyobb mennyiségű kivándorló fogja követni, s egyben kérem fenntieknek a kivándorlási engedélyt megadni kegyeskedjék. Mely után vagyok a Fenséges Főherceg legengedelmesebb és legalázatosabb lekötelezettje Maurit. Sandhaas. Möhringen, 1753. február 19-én.

Erre a Főherceg alábbi válasziratban felelt.

Az új parancsnokság Tanácsosának és Főhivatalnokának Sandhaasnak Möhringenben.

Kelt Donaueschingenben, 1753. Évi február hó 23-án

Isten kegyelméből mi József Vilmos Ernst pp.

Mi az Ön által 19-én keltezett eredetiben beküldött és általunk visszaküldött bizonyítvány szerint Smutz József és Waller Józsefet, mindkettőt mint házas alattvalót, kik Kirchenből Magyarországba kívánnak vándorolni feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, készségesen megengedjük, de Smutz József 3 frt. És Waller József 2 frt. 42 kr-on e rendes levonáson kívül tartozik a levéltaxát is leróni annál is inkább, hogy azoktól, kik szegényes vagyonuk elhagyásával a jövőben kivándorolni kívánnak, ezt megfizetni tartoznak, de Ön a jövőben ez illetéket csak akkor rója ki, ha a távozó polgár tartozása vagy követelése az állammal szemben már megállapíttatott és az engedély erre megadatott. Ha az alattvaló, kinek birtoka, háza van, a javasolt Magyarországba költözni akar, mi a megegyezést és elbocsájtást nem szívesen fogadjuk. Ha az 50 család, az ismert szerződés erejénél fogva délmagyarországba megtelepedni kíván és az elképzelt jövőjét meg nem találná, visszatérni kényszerülve a meglévő vagyonát, ha nem is teljesen, de nagyrészben elköltötte s így koldussá lesz, Ön azt engedelmesen fígyelembe venni tartozik és maradunk Önt kegyeinkbe tartva Geppert Becker.

A fent említett 50 családról és annak letelepedéséről ez ideig semmit sem tudunk. Azonban valószínűnek látszik a családok bevándorlása, amennyiben a herceg a kivándorlási engedélyt nem tagadta meg.

A későbbi letelepültek közül a Faller család Tirolból, a Leits család Sziléziából, a Schlauch család a németországi Bambergből, a kihalt Storch család pedig a csehországi Klattau-i kerületének Puditz községéből vándorolt ide.

A Leits család (Leits Móricz) ősei Porosz Sziléziából- és a kihalt Schultz család Klagenfurtból valók voltak.

A lakosság megoszlása nyelv- és vallás szerint.

Az egyházlátogatási könyvek adatai szerint volt

          1686-1721  magyar és sokac          510          római katolikus.          510

                    szerb          750          görög keleti kat..          750

                    összesen:      1260          összesen:      1260

1738-ban már németajkú lakossága is volt Szekcsőnek, de a népszámlálásban felvéve nem lett.

          1738-ban    magyar és sokac          640          róm.kat.          640

                    szerb          860          gör.kel.          860

                    összesen:      1500          összesen:      1500

          1757-ben    magyar          800          róm.kat.          1300

                    német          435          gör.kel.          750

                    szerb          750          összesen:      2050

                    sokac          65

                    összesen:      2050

          1752-ben volt          lakóház          228          adózó volt    201

          1783-ban    magyar          1140          róm.kat.          1674

                    német          473          gör.kel.          700

                    szerb          700          összesen:      2374

                    sokac          61

                    összesen:      2374

1806 körül 520 házban, cirka 3300 lakos. Lásd: 3.csom. 21. Acta.

          1810-ben    magyar          1400          róm.kat.          2030

                    német          600          gör.kel.          725

                    szerb          725          izraelita          25

                    sokac          30          evangélikus reform.          3

                    összesen:      2783           összesen:      2783

          1829-ben    magyar          1400

                    német          600

                    szerb          682

                    sokac          25

                    összesen:      3689

Összeírás a Bach korszakban

Adózó volt 845, 631 házban lakott:

                    magyar          2101          róm.kat.          3462

                    német          1317          gör. Kel.          691

                    szerb          708          ev.ref.          2

                    zsidó          28          izraelita          28

                    cigány          29          összesen:      4183

                    összesen:      4183

A szerb nemzetűek között valószínű a horvátok (sokacok) is ki vannak mutatva.

          összes férfi    2082          házas férfi    955          nőtlen férfi    1137

          .. 2101          .. 1009          hajadon nő      1092

          összesen:      4183          összesen:      1964          összesen:      2229

          katholikus férfi 867          özvegy férfi    78

                                                873                                                136

          összesen:      1740          összesen:      214

          1865-ben    magyar          2652          róm.kat.          3977

                    német          1325          gör.kel.          682

                    szerb          651          izraelita          37

                    sokac          71          evangélikus reform.          3

                    összesen:      4699           összesen:      4699

          1891-ben    magyar          3275          róm.kat.          4699

                    német          1496          gör.kel.          673

                    szerb          673          izraelita          71

                    sokac          30          evangélikus reform.          1

                    összesen:      5444           összesen:      5444

Ekkor már 910 lakóház volt itt. 560 házban magyarok-, 250 házban németek- és 100 házban szerbek laktak. A Szigetben 70 személy lakott.

A határ területe 97,6 négyzet kilométer. Így az 1891-ik évi népszámlálás szerint egy km2-re esett 59 lakos. Egy lakosra pedig átlag 2 kat. hold és 1325 négyszögöl föld esik.

     1870-ben 823 házban lakott 4683 lakos.

                    róm.kath          3971

                    gör.kel.          633

                    izraelita          76

                    ág.evang.          3

     1880-ban 872 házban lakott 4897 lakos, ebből 2373 férfi, és 2524 nő.

                    magyar          2698          róm.kat.          3971

                    német          1626          gör.kel.          633

                    szerb, horvát          565          zsidó          72

                    oláh          1          evangélikus reform.          6

                    tót          3          ág.ev.          2

                    cigány          2          egyéb          1

                    egyéb          2          összesen:      4897

                    összesen:      4897     

          1890-ban 960 házban lakott 5385 lakos, ebből 2696 férfi, és 2689 nő.

                    magyar          2984          róm.kat.          4653

                    német          1776          gör.kel.          623

                    szerb          618          izraelita          71

                    horvát          4          evangélikus reform.          27

                    tót          1          ág.ev.          11

                    egyéb          1          összesen:      5385

                    összesen:      5385     

     1900-ban 1167 házban lakott 5607 lakos, ebből 2781 férfi, és 2826 nő.

                    magyar          3435          róm.kat.          4917

                    német          1570          gör.kel.          577

                    szerb          578          izraelita          90

                    horvát          15          evangélikus reform.          21

                    tót          2          ág.ev.          2

                    sokac          4           összesen:      5607

                    cigány          1

                    egyéb          2

                    összesen:      5607

          1910-ben 1289 házban lakott 5881 lakos. Ebből lakott a városban 2418 férfi és 2499 nő, a Szigetben 477 férfi és 487 nő, összesen 2895 férfi és 2986 nő.

          Ebből    a városban         a szigetben          összesen

              magyar             2835              859              3694

              német              1512              31              1543

              szerb              546              49              595

              horvát              6..... 2              8

              tót... 4              -..... 4

              cigány              29... -              29

              bunyevác         5..... -              5

              egyéb              3..... -              3

                      a városban         a szigetben          összesen

              róm.kat.           4265              905              5170

              gör.kel.             544              49              593

              izraelita             80... 4              84

              gör.kat.            2..... -              2

              református      26... 6              32

          1920-ban 1344 házban lakott 5631 lakos. Ebből lakott a városban 2201 férfi és 2373 nő, a Szigetben 518 férfi és 539 nő, összesen 2719 férfi és 2912 nő.

                      a városban         a szigetben          összesen

              magyar             2830              924              3754

              német              1384              34              1418

              szerb              342              20              362

              horvát              4..... 2              6

              tót... 6              6... 12

              cigány              72... -              72

              bunyevác         1..... -              1

                      a városban         a szigetben          összesen

              róm.kat.           4127              1023              5150

              gör.kel.             372. 2              374

              izraelita             73... 6              79

              ág.ev..             -... 19              19

              református      9..... 4              13

          1930-ben 1478 házban lakott 5529 lakos. Ebből lakott a városban 1664 férfi és 1817 nő, a Szigetben 1023 férfi és 1025 nő, összesen 2678 férfi és 2842 nő, a városban 3481, a Szigetben pedig 2048 személy.

                      a városban         a szigetben          összesen

              magyar             2514              1951              4465

              német              926              78              1004

              szerb              45... -              45

              horvát              6..... -              6

              tót... 3              2..... 5

              bunyevác         2..... -              2

                      a városban         a szigetben          összesen

              róm.kat.           3369              2021              5390

              gör.kel.             48... -              48

              izraelita             52... 4              56

              ág.ev.              6..... 3              9

              református      18... 6              24


1940. évi népszámlálás

Belterület vagy külterület; kerület (városrész) telep, puszta, major, tanya vagy egyéb külterületi lakott hely (esetleg népesebb utcák):

Belterület

Belterület

Belterület összesen

Külterület

Külterület

Külterület

Külterület összesen

Belterület

Bel- és külterület együtt

Belterület

A megfelelő rovatba vonás írandó

9

3

12

-

-

-

 

12

12

Külterület

-

-

-

2

3

2

7

-

7

Ha külterület, a község beépített szélétől való távolsága km-ben

-

-

-

8

14

11

33

-

33

A kitöltött házigyűjtőívek darabszáma

850

274

1124

131

287

97

515

1124

1639

Az összeírt lakások száma

Összesen

960

292

1252

147

329

126

602

1252

1854

Lakott

943

281

1224

121

322

108

551

1224

1775

Nem lakott

2

-

2

24

2

9

35

2

37

Üresen álló, kiadatlan

7

1

9

2

3

8

13

9

22

Használhatatlan

5

2

7

-

1

1

2

7

9

Jelenleg nem lakásul szolgál

5

7

12

-

-

-

-

12

12

A lakott üzletek, stb. száma

7

2

9

-

-

-

-

9

9

Az intézeti háztartások száma

-

-

-

-

-

-

-

-

-

A szobák száma

1505

346

1851

136

381

153

670

1851

2521

A helységek összes száma a szobákkal együtt

3433

761

4194

353

1022

294

1669

4194

5863

A népszámláláskor jelenlevő egyének száma

Férfi

1486

428

1914

216

675

198

1089

1914

3003

1717

471

2188

221

648

213

1082

2188

3270

Együtt

3203

899

4102

437

1323

411

2171

4102

6273

Ebből ideiglenesen van jelen

25

9

34

4

23

6

33

34

67

A népszámláláskor ideiglenesen távollévő egyének száma

17

7

24

1

8

7

16

24

40

Az épületben csak nyáron lakók száma

6

-

6

49

-

26

75

6

81


Felvidékiek betelepítése

Magyarország és Csehszlovákia 1946. február havában u.n. lakosságcsere egyezményt kötött, melynek értelmében ahány magyarországi szlovák önként áttelepítésre jelentkezik, annyi szlovákiai őslakos magyart kényszer útján Magyarországra telepíthetnek át. A telepítés folyamata 1947. április 12-én indult meg.

Dunaszekcső községben 1947. május havában és 1948. szeptember havában telepítettek be nagyobb számú szlovákiai magyar családot, kevesebb számú családot a két időpont között is helyeztek el a községben.

Dunaszekcső községbe telepített szlovákiai református vallású, magyar családok adatai a következők:

     1. Garamszentgyörgy községből (Bars megye)    27 család   121 lélek

     2. Alsófegyvernek községből (Hont m.)  7 család     34 lélek

     3. Jóka községből (Pozsony megye)      7 család     42 lélek

     4. Negyed községből (Pozsony m.) 4 család     21 lélek

     5. Komáromból (Pozsony m.) 9 család     26 lélek

     6. Kisölved községből (Hont m.)     11 család     44 lélek

     7. Kissáró községből (Bars m.)  6 család     19 lélek

     8. Nagysáró községből (Bars m.)     1család 4 lélek

     9. Felsővárad községből (Bars m.)  2 család       5 lélek

     10. Felsőszecse községből (Bars m.)  1 család       2 lélek

     11. Garamlök községből (Bars m.)  1 család       5 lélek

     12. Alistal községből (Komárom m.) 1 család     3 lélek

     13. Nemesócsa községből (Komárom m.) 1 család     2 lélek

Összesen:     78 család     328 lélek

Református vallású régi lakosok száma:             74 lélek

Összesen:      402 lélek

(Dunaszekcsői református anyaegyházközséghez a bári és görcsönydobokai fiók- egyházközségek tartoznak)

Szlovákiából Dunaszekcső községbe még 12 evangélikus vallású család 52 lélekkel nyert elhelyezést a Pozsony megyei Alsószeli községből, a fentieken kívül Dunaszekcsőre különböző községekből még 11 róm.kat. vallású család telepíttetett le.

A dunaszekcsői református egyházközségben 1948. Szeptember hó 1-től mintlelkész Tóth Imre működik, akit Bars megyei Garamlök községből telepítettek át.

Dunaszekcső, 1949. Március 18.

Tóth Imre
lelkész



[1] Petz: Ókori lexikon I. 1125.l. és Dr. Nagy Lajos jegyzetei

[2] Seeck.Not.Dign.1876.139.l. és Dr. Nagy Lajos jegyzetei

[3] Századok 1870. VI. füzet 31.l.

[4] Árpádházi új okmt. XI. 365,

[5] uo. X. 185

[6] Anju okmt. IV.130.

[7] Századok 1873. évf. 280-281. és 573. lap

[8] Zichy okmt. II.259.

[9] U.o. II. 320 és Haz.o.t. V. 124.

[10] Zichy okmt. 627.

[11] Révay csal. okmt., Gyulai lt.IX.2. Csánki: Tört. Földr. II. 459-466.l.

[12] Múzeumi levéltár

[13] Századok 1870 IV. füzet

[14] Vélics K. Magy.orsz. török deft. I.k.431.l.

[15] Dr. Margalics Szerb tört. Repert.. I.53.l.

[16] Nemzeti Naptár 1803.

[17] Bésán okmt.

[18] Has. Baranya Tört. 47.l.

[19] Fényes: Magyarország leírása 61.l.

[20] Zichy okmt. IX.234.

[21] U.o. IX.112.

[22] U.o. IX.235-238.

[23] Goszt. Dunasz. A múltban és j. 27.

[24] J. Bésán okmt.

[25] U.o.

[26] Orsz. Lt. Urb.Conc. IX..54

[27] J. Bésán okmt.

[28] U.o.

[29] U.o.

[30] U.o.

[31] U.o.

[32] U.o.

[33] Koller: V.123.

[34] Baranya m.m. és jelenje II.289.

[35] Koller: II.394.

[36] U.o. II.411-425

[37] Csánky: Tört.földr. II.508.

[38] Velics K. Török kincst. Defterek II.150.

[39] Koller: VI.318.

[40] U.o.

[41] Velics K. Török k.d. II.393.

[42] U.o

[43] Dr. Margalics: Szerb tört. Reo. I.53.

[44] Bésán okmt.

[45] Dr. Lévay cs.lt. Gyulay cs.l.t. IX.18 és Csánky Tört.Földr. II.525

[46] Vélics K. Magy.o.tör. kincst.deft. II.150

[47] U.o. 393

[48] U.o.605.

[49] Dr. Margalics Szerb Tört. Repert. I.53.

[50] Baranya m.m. és jelenje II.411.526 és Bésán okmt.

[51] J. Bésán okmt.

[52] Koller II.375. és Baranya m.m.j. II. 411.

[53] Magyar Történeti Társaság közlönye 1870. Évf. 372.l.

[54] Bm. M. és jelenje II.575.l.

[55] Ezen első ponttól fogva a szöveg magyarul van írva, úgy írom szórol-szóra, amint írva van

[56] Welice Kammerer Török kincstári defterek I. k. 199. l.

[57] Wosinszky: Tolna megye tört. II. 537-38

[58] Yelics-Kammerer Török kincstári defterek I. 27. 28. 48. l.