Marcus Aurelius római császár uralkodása alatt (Kr. u. 161-180.) már érezhető volt a népek új hazát kereső megmozdulása, és nemsokára megindul a népvándorlás.
Szekcső és környékének szerepét a népvándorlás alatt homály fedi. Nagyon valószínű, hogy a szomszédos szarmata-jazigok megmozdulása nyugtalanította e vidékkel együtt Szekcsőt és környékét, vagy éppen meg is szállták.
Septimus Severus császár pedig, aki ezeknek köszönhette trónját, bizonyára nagymértékben segítette elő a mi vidékünkre való betelepedésüket is. Hogy ez így történt, ennek valószínű bizonyosságára nézve döntő, hogy a szekcsői római várban az egyéb csapatok mellett megtaláljuk a lovas nyilasokat (equites sagittarrii). Erről tudomást szerzünk a "Notitia Dignitatum" nevű naplóból. Ez a lovasság, mely lóháton ülve hátrafelé használta nyilát, csak ezekből kerülhetett ki, miután más nemzet erre képtelen volt.
Községünk a IV. század derekán még római fennhatóság alatt állt, noha itt már alig lakott római. A népvándorlási mozgalmak állandó erősbülése Valentinianus római császárt arra késztette, hogy a Duna vonalán az erődítéseket 369. táján újból megerősíttesse és kijavíttassa felkészülendő a beözönlő idegenek ellen. Szekcső mindkét várának területéről kerültek elő e korból való téglák. Ezek világosan bizonyítják úgy a várhegyi, mint a szigeti vár gyökeres és szükségszerű helyrehozatalát.
A hunok itteni térfoglalása valószínűleg az Ulfius püspök által bevezetett és letelepített gótokat találja e vidéken, kiknek uralmát 433-ban megtörik és hatalmukat az Al-Dunáig terjesztik ki, s így megszállt és elvesztett földjük a hun birodalomhoz kapcsolódik. Rövid idő alatt egész Pannonia területe a hunok birtokává lesz Szekcsővel együtt.
Jusztinianusz császár, a még római kézen levő pannóniai területeket a szövetséges longobárdoknak engedi át, akik a hunok Pannoniáját is megszerzik. Szekcső sorsa a longobárdok alatt teljesen ismeretlen.
A pannoniai longobárd uralmat az avarok törik meg. Az avarok itteni települését kevés emlék örökíti meg. A község egyetlen avar erődítése (avarsánc) és néhány avarkori nyílvég igazolja egykori itteni uralmukat.
Nagy Károly életleírója szerint az avarok meghódítása után Pannonia teljesen elnéptelenedett. Sorsában szükségszerűen Szekcső és vidéke is osztozkodott.
A népvándorlás idejéből egyetlenegy emlékről tudok beszámolni. Ez egy sír, mely szántás közben az eke nyomán tárult fel, mintegy 30 cm mélységben. Leletanyaga 5 db ezüst nyakláncszem és egy gyűrű ugyancsak ezüstből, mely kígyót ábrázol.
Szekcső megszállása pontosan Árpád a honalapító honszerzési munkájával esik egybe, mint az IV. Béla király névtelen jegyzője alábbiakban, feljegyzései XLVII. szakaszának idézetében megtaláljuk.
"Árpád vezér pedig huszonnegyed nap tanácsot tartván, megindul Eczilburgból, hogy meghódítsa Pannónia földjét a Dráva folyóig. Az első nap tábort üt a Duna mellett Százhalom felé. Akkor elvégezték, hogy a vezér küldjön seregéből a Duna mentén Baranyavár felé, melynek fejeivé és vezéreivé két fejedelmi személyt tőn, tudniillik Etét, Ödő (Eudu) atyját és Vojtát. Kiknek is nagy szolgálataikért Árpád vezér nem csekély jutalmat ada, s Ödőnek, Ete fiának földet ada a Duna mellett számtalan néppel. S azon helyt Ödő, azon vidék népének meghódítása után várat építe, melyet köznyelven Szekcsőnek (Zecuseu) neveze, mivelhogy ott magának széket és állandó lakot alkotott."
Ödő felismerte Szekcső fekvésének hadászati és kereskedelmi jelentőségét, azért építtette ide várát körülbelül 899-901. táján.
Feljegyzések:
Hóman - Szekfű történelméből Dunaszekcső községgel kapcsolatban
II.
kötet, 280. oldal: Róbert Károly magyar király 1337-ben újra hadba szállt,
visszafoglalta az évtizedek óta osztrák uralom alatt álló Muraközt, leverte a
nyugati határszélen mozgolódó lázadókat, s ennek megtörténte után hagyta jóvá a
megelőző évi ennsi béke feltételeit. Az osztrák támadás jó alkalmat
szolgáltatott Károlynak, hogy a belső lázadások tizenöt évi szünet után
újraéledő részének fejét végleg levágja. A lázadók szigorú megbüntetése helyett
megelégedett hódolatukkal, de elvette tőlük határszéli váraikat és birtokaikat,
s cserébe az ország belsejében adott nekik kárpótlást. Kőszegi Henrik bán
leszármazói Szekcsőn és Tamásiban kaptak birtokot, s a szekcsői Herceg- és
Tamási-családok őseivé lettek: (: a Kőszegi-család a bevándorolt Héder nemből
származott:).
III.
kötet, 157-158. oldal: A felsorolt fő- és köznemesi 30 család között (40-58)
helységgel szerepel a Héder-nembeli Tamási-család és a (19-39) helységgel bíró
köznemesek között szerepel a Héder-nembeli szekcsői Herczeg-család Nagy Lajos
uralkodásának végén 1382-ben.
III.
kötet, 236. oldal: A szekcsői Hercegek Zsigmond király idejében 1408. után azon
családok között soroltatnak fel, amelyek 30-60 falura rugó birtokaikkal a
nagybirtokosság második rétegébe emelkedtek.
IV.
kötet, 272. oldalt követő térképen Szekcső, Mohács, Szekszárd, Siklós és Baja
mint török kézen fekvő olyan várak tüntettetnek fel, amelyek hegyőrsége
egyenként 100-nál kisebb.
V.
kötet: Szekcső török megszállása 1526-1686-ig tartott. Külön török szandzsákot
képezett, amelybe Mohács is beletartozott.
Ödő, így Szekcsőnek nemcsak első magyar földesura és várura lett, hanem Baranya vármegyének első főispánja is.
Szekcsőnek, mint e vidék kiemelkedő községének nemcsak fejlődésének lehetősége következett be, hanem tekintélye is folyvást növekedett a környékbeli helységekkel szemben. Virágzásának római kora után a bekövetkezett és az évszázadokig tartó homály eltűnik, hogy rövid időre történelmének lapjai újra betekinthetők legyenek. Bár ez a fény is elég hamar elhomályosul, és eseményei a tatárdúlás utáni időkig ismét teljesen ismeretlenek. Ezt nemcsak a tatárpusztítás idejére tapasztaljuk, hanem az azt megelőző és az azt követő időre nézve is.
A tatárjárás nyomait községünkben semmi sem örökíti meg, de a szomszédos Somberek községének egyik határdűlő neve "Tatár-dűlő" névvel arra enged következtetni, hogy Szekcsőt sem kímélte a tatárhorda.
Mielőtt anyagom további részével tartok beszámolót, idekapcsolom e korral összefüggő emlék leírását.
A szekcsői bronzszarvas. Ez a mondai szarvast iramló formában mutatja be (VI. tábla 4. kép). 1928-ban az egykori vár magaslatának tövében került napvilágra, minden kísérő darab nélkül. Agancsai a hátára simulnak, de lábai kisebb-nagyobb csonkokban vannak meg. Szarvast nyugvó állapotban ábrázolva számtalant láttam, de iramló alakban csak a szekcsőit ismerem. (Mai tulajdonosa a Magyar Banknak néhai vezérigazgatója.)
A török hódoltság bekövetkeztéig lejátszódó eseményeket újból csak a Herczeg-család uralomra jutásával látjuk tovább szövődni. Ez a család birtokait Moys nádortól kapta, de Szekcső és Csele helységek egy részét Nána szerzi meg.
A Herczeg-családnak két ága - u. m. a tamási és szekcsői ága ismeretes, és a Hédervári-családhoz tartozott a güszingi és a német-újvári grófokkal együtt.
Mérhetetlen kiterjedésű birtokai voltak Bodrog, Szerém, Valkó, Pozsega, Somogy- és Baranya vármegyében.
Ezek közül Bodrog vármegyében találjuk:
Daut, Dávod helységet várral. 1342-1521-ig kamarai székhely volt vásárokkal.
Bodrog, Budrug, Bodrogh. A Herczegek kezén találjuk 1341-1535-ig. Ősrégi város. A XIV. században a megyegyűlések helye. A mai Zombortól nyugatra - a Duna, Bezdán és Monostorszeg között feküdt. A XV. században már elhanyagolt állapotban volt.
Adorján, Adrián, Adreán helység. Herczegek kezén 1376-1492-ig. Bodrog megye északnyugati felében keresendő.
Baracska, Barakcsa, Villa Barascha helység. Herczegeké 1318-1522-ig. Ma is a Duna mellett Bajától délre fekszik.
Bennye, Bengő, Benye, Benew. 1359-1405-ig a Herczegeké. Gara és Dávod vidékén lehetett.
Berjeg, Berek, Beryeg, Byryeg, Béreg. 1368-1482-ig bírta a Herczeg-család. Ma Bezdántól északra fekszik.
Dustelke, Dus, Terra Dustheluk. 1341-1405-ig látjuk a Herczegek kezén. Dávod és Hercegszántó közt keresendő.
Göllencs és Igalhegy. 1391-1472-ig részben a Herczegeké, részben a Gesztieké. A Duna mellett keresendő.
Nyavalád, Navalág, Nawalyak, Navalag 1384-1418-ig képezte a Herczeg-család birtokát. Gara, Kajánd stb. helységek közelében keresendő.
Szántó, Szántova, Zanthow, Zantov, Zanthó. 1349-1497-ig a Herczegeké. 1520-21-ben Herczeg-Zanthó, Zanthó-Herczeg volt. Fekvése a Duna mentén, Zombortól északkeletre.
Tiz-Ház-Szent-Márton, Tizhazscentmartan. 1346-1497-ig volt a Herczegeké. Valószínű Vaskút és Gákova közti vidéken feküdt.
Töttös, Tittös, Theutus, Theuthes, Thitheus, Thewthews. 1384-1497-ig bírták a Herczegek. Bátmonostor és Szekcső határjárásakor tűnik fel. 1497-ben Baranyában - máskor megye nélkül említtetik.
A szekcsői Herczeg-család a fenti helységeken kívül a lévai Cseh, vagy Vajdafi-család birtokára; éspedig Csente, Tóthfalu, Negyven, Szent-György, Vanna, Keresztes, Battyán, Avató és Belkü(l)öd helységekre főleg Mátyás király alatt részjogot tartott.
Szekcsői Herczeg Pál 1455-ben, neje Anna, mint a harapkói Bothos András leánya révén gróf Szentgyörgyi György és neje Margittal közös birtokokat - úgymint Arki, Faczianovcz, Bodony, Varjas, és Baba-gerenda helységeket örökli tartozékaival együtt.
Szent Szalvator, Sanctus Salvator város, 1460-ban a Herczegeké, de Herczeg Pál még ez évben egy részét Kórógyi Gáspárnak elzálogosította.
Asszonyfalva, Azunfalua, Azonfalwa, Azonfalva. 1349-1469-ig a Korogyiak, szántói Laczfiak és a szekcsői Herczegek birtoka volt. Eszék és Tenye körül feküdt valahol a mai Verőcze megyében.
Cserity, Csereg, Csery, Cserics, Cherigh. 1482-ben Baranya vármegyéhez volt számítva.
Kova(z)di, Kowazdy, Kovazdy, Kovasdi. 1389-1482-ig Herczeg birtok. A mai Verőcze és Szerém megyék határán feküdt.
Mocsár, Mochar helység (Mochar minor et major). 1389-1482-ig a Herczegeké. A mai Verőcze és Szerém megye határán keresendő.
Németi, Nemti, Nemthy, Nemerty, Nemethy, Nemiti. 1460-1497-ig a szekcsői Herczegek uralják. A mai Szerém és Verőcze megyék határában, Eszéktől keletre, Szarvastól nyugatra feküdt.
Szarvas, Zorwos, Zaruas. A szántói Laczfiak, majd később a szekcsői Herczegek, majd a Kórógyiak és grabarjai Beriszlókkal együtt Verőcze megyében, Eszéktől keletre található.
Szilköz, Scilkus, Zylkez. 1389-1482-ig van a Herczeg-család kezén. Egyszer Németihez, máskor Szent-Szalvatorhoz számították. A mai Szerém és Verőcze megye határvidékén, Eszéktől kelet-délkeletre.
Szőllőcske, Szőllős, Zeloske, Zewlwske. A mai Szerém és Valkó megyék határán Tenyetől északra. 1460-1482-ig tartozott a Herczegek birtokaihoz.
Terbo(c)sancz, Terbusancz, Tebochanah, Terbossancz, Twrkosancz, Turbusanc, Therbwsancz. Szent-Szalvator városához tartozott. 1409-1482-ig a Herczeg-családé.
Tizen, Tizin, Thyuzen. 1298-1482-ig uralták a Herczegek. A mai Nustár táján feküdt, Szerém és Verőcze megyék hatávidékén.
Váratka, Varadka, Varathka. 1460-1482-ig volt Herczeg birtok. 1279-ben minden kétséget kizáróan Szarvas és Pacsinta környékén feküdt.
A szekcsői Herczeg-család 1460-ban Németi, Asszonyfalva, Kovaszdi, Szilköz, Tezen, Mocsár, Szarvas, Váratka, Szőllőcske, Szent-Szalvator város, Turbocsancz és Cserics részeit Korogyi Gáspárnak zálogosította el. 1497-ben Szarvas és Németi még a szekcsői Herczeg-család kezén van.
Szekcsői Herczeg Pál, neje Botos András, leánya Anna és nővére Margit, férjezett Szentgyörgyi Györgyné V. László királytól kapták Harapkót várával és tartozékaival. Továbbá Ivánka-Szent-György, a két Szalagfalú, Kisfalu, Herkácsfalva, Vilksefalva, Szlavkovcz, Voksafalva, Keresztúr, Botosovcz, Barfalva, Gergerfalva, Bélánfalva, Szent Ilye, Kozmafalva, Lékfalva és Bódog-asszonyfalva helységeket, melyeket a fent nevezett András már 1440-ben bírt. E birtoktesteket Herczeg Pál nejével Annával együtt birtokolta.
1446-ban a Lórántfiak panaszt tettek a Héderváriak, utóbb a szekcsői Herczegek ellen, hogy Zablatya, Talócz, Lampsincz, Razóháta, Margitinocz, Kletincz, Szahar, Obosnicza, Tergovistya, Nedelistye és Kómár nevű birtokokat hatalmasul elfoglalták és kezükben tartják. Fentiek, miután a panaszaik még elintézetlenek voltak, panaszaikat 1466-ban megismételték, de akkor már a pelsőczi Vajdafiakkal (Bebekekkel) és Újlakiakkal szemben.
Beletincz várát 1423-ban a Tamásiak kapták királyi adományul. Ezek a szekcsői Herczegekkel vérségi rokonságban voltak. 1443-ban Tamási Henrik (Vajdafi) a Hédervári-családdal örökösödési szerződésre lépett, ezért az országnagyok e szerződés alapján Hédervári Lőrincz nádornak és fiának, Imrének adták a várat oda, az Újlakiak és serkei Lórántfiak ellen.
Ezért a Pelsőcziek, Babakek és a szekcsői Herczegek hamis oklevele alapján pört indítottak a Héderváriak ellen.
1445-ben szekcsői Herczeg Pálné Botos Anna és Szent-Györgyi György grófné Botos Margit, férjeikkel együtt öröklik Ivánka-Szent Györgyöt, és az hű szolgálataik fejében birtokolják is.
Orlyava várát a Kórógyiak 1454-ben vették meg. 1467-ben a Rozgonyiaknak adták el. Azonban nevnai Treutel Miklós fiatalabb leányának fia; Florenczi (Treutel) Miklós is jogosnak tartotta magát Orlyavára, sőt az ő révén szekcsői Herczeg Pál, Parlagi György és Kállai Pál is. később ez utóbbiak királyi adományul kapták, de sohasem jutottak birtokába.
Tomicza város és tartozéka 1483-ban Florenczi Treutel Miklós révén szekcsői Herczeg Pál javává lesz.
Óvár és Tekics birtokába Florenczi Miklós öröke képen jutottak Herczeg Pál fiai Bernát és László úgy, hogy a Beriszlóktól, kiknek Florenczi Miklós elzálogosította, a birtoklás jogát megváltották.
A szekcsői Herczegek Baranya vármegyében fekvő Szekcső és Kőszeg közt elterülő községeket, városokat és várakat 1295-től, illetve 1351-től birtokolják. Részben mint örökséget. Helységeiknek egy részét már I. Károly király idejében birtokolták. Birtokaik a következők:
Szekcső, Zeckchu, Zeckchew vára 1295-től kezdve a XV. század egész folyamán a Herczegeké volt. Mint város már 1248-tól a Héder-nemből való Herczegeké volt, és e birtokukról nevezték magukat "szekcsői" Herczegeknek.
1450-ben 97 hátralékos jobbágyporta volt kimutatva. Szorosan ide tartozott:
Felszekcső, mely 1379-1425-ig a székesfehérvári káptalané. A pápai tizedlajstrom szerint lelkésze B. Jakobi de Zekchew. Csánki szerint 1446-ban kelt okmány szerint még mindig a fehérvári káptalan tulajdona, (Zichy okmt. IX. K. 112. L.) mely valószínű a szigetbe feküdt. (Z. okmt. 238. L.)
Kőszegh, Kuzegh, Kewzegh vára 1351-től a XV. század folyamán a Herczeg-családé volt. A mai Kiskőszeg helyén, Mohácstól délre feküdt a Duna mellett.
Dáno(l)cz, Donouch, Danocz város 1269-től a XV. század végéig a szekcsői Herczeg-családé. 1450-ben 104 jobbágylakot írtak itt össze. Baranyavártól északra, a mai Csúza Herczeg-Márok és Kisfalud táján kell keresni.
Váralja, Varalya város 1484-1495-ig a Herczegeké. Vámja és dunai révátkelése volt. Kőszeg alatt a Duna partján kell keresni.
Bátatő, Batatue, Bathathew. Már 1015-1158-ban említtetik. Már 1345-ben a Herczeg-családé, de már 1346-ban a Töttös-család birtokolja valószínű, mint bérletet. Baranyai helység volt. Ma e tájon Szekcső mellett Báta fekszik Tolna megyében.
Csatár, Chatar 1320-1497-ig volt a Herczeg-család kezén. A Duna mentén Vörösmart szomszédságában. Közelében, a Duna egyik szigetén volt a pálosok "Szent Kereszt"-ről nevezett kolostora.
Darázs, Daras, Daraus 1450-1487-ig birtokolják a Herczegek. 1450-ben volt benne 15 jobbágyporta. Mohácstól délre fekszik.
Hagyó, Kagió 1401-1497-ig Herczeg jószág. Vára is volt, Mohácstól délkeletre fekszik, Darázs és Herczeg-Márok közelében.
Izsép, Izsip, Isep 1289-1497-ig volt Herczeg birtok. Mohácstól délre fekszik.
Kő, Kev, Kew 1289-1497-ig a szekcsői Herczeg-családé. Baranyavártól délkeletre keresendő.
Lehevcz, Lehewcz helység 1425-1481-ig Herczeg birtok. Előbb Bodolához, majd ezzel együtt Valpó várának volt tartozéka. Mohácstól dél felé, Herczeg-Szőllős, Kő és Karancs közelében.
Majsa, Mojsa, Mois, Majosfalva 1235-1497-ig a szekcsői Herczegeké. Volt a Sáry és a Töttös-családé is. 1335-ben mint város említtetik. Baranyavár körül fekhetett.
Mányok, Manyik, Manyk 1341-1497-ig mint Herczeg jószág szerepel. Valószínű a Duna és Baranyavár mentén feküdt.
Márok, Márk, Máruch 1328-1497-ig volt a Herczegeké. Mohácstól délkeletre fekszik.
Monoka, Monoy, Monyoka 1354-től a Herczegeké, 1382-től a székesfehérvári káptalané. Szekcső és Bár légvonalától nyugatra a Hideg-völgyben. Ma egy szekcsői határdűlő neve.
Monyorós, Monoros, Monyarós 1338-1450-ig a Herczegeké. Mohácstól délnyugatra, Sárok és Lippó vidékén feküdt.
Orvos, Orwos 1497-ben a Herczegeké volt, Bodrog vármegyében feküdt. A széki (czikádori) apátsággal és a macsói bánokkal sokszor együtt lesz említve, de nemesi névben is előfordul.
Szénarév, Zhenarow 1495-ben a Herczegeké. Mohácstól délkeletre, Patina, Vörösmart vidékén kell keresni.
Szent-Márton 1455-ben Baranya vármegye kiadványában, mint a fehérvári káptalan birtoka van említve. Dunaszekcsőtől délnyugatra feküdt, és a mai Hegyszentmárton dűlő nevével, a néhai Mártincai dűlő névvel azonos. Fekvése a Palotabozsok felé vezető dűlő - domb alatti kanyarjában feküdt.
Szent-Miklós, Zenthmyklos 1341-1497-ig a Herczeg-családé. A mai Herczeg-Márok és Izsép vidékén kell keresni a Duna mellett.
Szőllős, Zeleus, Zeuleus 1341-1497-ig részben a Herczeg-családé, részben pedig Bodola városához tartozott. Ma Hercegszőlős név alatt, Baranyavártól délkeletre.
Újfalú, Vifalw 1320-1497-ig a szekcsői Herczegek birtoka. Szekcső és Bár közt az országút mellett a Jauka dűlő lejtőjén a Dunához közel, nyugatra.
Zenge(halma), Zemgyő, Zengke 1450-1497-ig a Herczegek birtokolják. Alkalmasint Baranya vármegyében feküdt a mai Kőszeg és Herczeg-Szőlős vidékén.
Kapos-Újvár a Tamásiak birtoka volt. Ezek után a Hédervári-család beiktatása következett volna, de a szekcsői Herczeg-család ellent mondott. Hivatkoztak arra, hogy a velük vérrokonságban lévő Tamásiakkal 1405-ben, s Zsigmond által 1411-ben is megerősített örökösödési szerződést kötöttek. Pert indítottak a Héderváriak ellen, s velük 1446-ban kiegyeztek az országbíró előtt. Később kitűnt, hogy a fent említett oklevél hamis volt. Zamléni Gábor diák gyártotta.
A Herczegek ősének Herczeg Lőrincet tartják. Arcának színéről "fekete Lőrincnek" nevezte az egész környék. Zsarnoksága közismert volt.
A szekcsői Herczeg-családnak ismert tagjai voltak: Herczeg Péter, ki 1343-1347 években Bács és Bodrog vármegyék főispánja volt. Ennek fiai László és István.
László, ki 1402-ben 112 magyar nemes aláírásával biztosította Albertet, hogy Zsigmond király magvaszakadtával ő örökli a magyar trónt. Az aláíró három Baranya vármegyei nemesek közt találjuk szekcsői Herczeg Lászlót.
László volt Fülöpnek, Rafaelnek és Pálnak apja.
Fülöp nem volt a családnak kimagasló alakja.
Pál 1458-ban Baranya vármegyének főispánja volt.
Rafael 1446-ban boszniai püspök, de már 1453-ban a kalocsai érseki székben találjuk, és mint ilyen halt is meg 1457-ben.
1446-ban a Herczeg Rafael boszniai püspök és a bátmonostori Tőttös László közti perben Tapsonyi Miklós és Haraszti György alispánok ítélkeztek a fennforgó hatalmaskodási perben.
Herczeg Pál fia Bernát és László. Lászlóé pedig Péter és István.
Ferenc, ki Baranya vármegye részéről mint követ Rákoson 1505-ben többekkel kimondotta, hogy a magyar trónra ezután csak született magyar választassék meg királynak. Valószínű, hogy ezzel az eseménnyel függ össze, hogy a Herczegek elvesztik birtokaikat.
Miklós volt az utolsó Herczeg sarj, kinek Szulejmán török császár a mohácsi vérmezőn kegyelmet adott.
Leányai közül csak szekcsői Herczeg Katalinról találunk feljegyzést, hogy Szerecsen János pécsi püspöknek, ki a budai téli hadjáratban életét vesztette, volt neje. Később Verbőczi István fényes menyegző keretében vette nőül 1532-ben.
Herczeg-család hatalmaskodásai
1290-1301 közti időben történt III. Endre király uralkodása alatt, hogy a Herczeg-család fellázadt a király ellen. Ez alkalommal Pál pécsi püspök a királynak hadi segedelmet nyújtott Szekcső várának megostromlásánál, és sok emberét vesztette el. Ezt a király meg akarta jutalmazni, és ezért a hűtlenségbe esett Moys fia, Sándor egész vagyonát, ki a Herczeg-családot segítette, 1296-ban Pál püspöknek adományozta.
1364 táján Kont Miklós nádor közgyűlést hívott össze Nagyalúba a rablók és fosztogatók miatt. Azért a bírák számát szaporítani kellett. Határozatot a közgyűlés csak azután hozhatott. A megválasztott bírák közt volt Leukus (Lökös) de Ságh is. (Ezt azért említem, mert az egykori Ság falu a mostani határban feküdt körülbelül Mózes József községi írnok telke közelében.)
13. "Mi szekcsői Herczeg Rafael Kalocsai és bácsi választott érsek jelen sorok erejével emékezetül adjuk mindazoknak, akiket illet, hogy mi bátmonostori Tőttös László testvéri kérelmére, akihez atyai jóindulattal vagyunk - az összes polgároknak és jobbágyoknak, jelenieknek és jövőieknek, akik Pathala, Kattnar, Thinak és Baracska helységekben vagy általában Bodrog megyében vannak, e különös szabadságnak azt a kitüntető kegyünket adjuk, hogy e sorok keltétől mindaddig, míg az Isten akarat érsekségeinkben megtart, az egyes években nem tizedeket tartoznak adni terményektől és állatoktól, hanem kapunként 20 dénár birodalmi dénárt. És minden tizedi szolgáltatás alól pedig mentések legyenek. Amiért is titeket tizedszedőket utasítlak, hogy ezentúl említett helységek jobbágyaitól tizedet követelni ne merészeljetek, sem másképpen őket ne zaklassátok, hanem csak 20 birodalmi dénárt fizessenek. Kelt Dawod 1450. Egidius utáni péntek."
6. "... Fegyveres és erőszakos kezekkel azokra rárohanva, őket verések és sebek iszonyú csapásaival illették, azonfelül nevezett Prépost és Káptalan egyik szolgáját, a Szekcsőn tartózkodó Bocskoros Pétert, aki arcán halálosan megsebesült, fent nevezett András tanítóval együtt foglyul ejtették.”
Csánky tört. földr. II. 502. lap.
Fesekchew 1425. - Lehevcz-cel említtetik. Valkó várához tartozott.
Csánky tört. földr. II. 466. lap. 1382-ben, 1395-ben és 1425-ben Fesekchew a mai Dunaszekcső egyik részének felel meg.
Zichy okmt. 238. lap. Felszekcső valószínű a Szigeten feküdt.
1450. Buda, márcz. 3. Garay László nádor a Felszekcső, Lak és Paliport határai miatt Tőttös László és a fehérvári káptalan közt folyó perben ez utóbbinak esküt ítél.
(Minthogy a Töttös-családnak Paliport és Lak helysége Bodrog megyében feküdt, s ezekkel volt határos Felszekcső, több mint valószínű, hogy a fehérvári káptalan birtokát képező Felszekcső is ott - azaz a Szigetben feküdt.)
Lássuk a fent kelt okmány következő kivonatát:
"... porpe ipsum fluvium Wajas adiacentem, quem locum prafatus procurator capitularis aram procorum nominasset, pretitulatos vero Ladislaus non aram procosum, sed Kuthos dixisset appellari; hinc directe per longum spacium venissent ad quandam paludem, quam ambe partes Kangyalow dixissent nominari, et ibi prefatus procurator agentis suam finivisset demonstrationem, per quam castellum Sembech inclusisset. Demum autem prefatus Ladislaus dictas possessiones Lak ac Paliporth a parte iamfate possessiones Felzekchew per metas et cursus metales iuxta tenorem dicte (clausule) hoc ordine peragrasset, quod primo incepiasent a plaga meridiei in magno spacio a Danubfo in loco arundinoso in tribus venis prope locum Thynisthev in modum crucis se habentious, ......."
Lefordítva: „Wajas nevű folyó közelében, mely helyet a
káptalan megbízott ara procurus-nak nevezett. Említett László pedig Kuthosnak
mondott neveztetni; innen hosszú egyenes úton egy mocsárhoz érkeztek, melyet
mindkét fél szerint Kangyelownak hívnak, és itt e felperesi megbízott bemutatását
Szembech major bezárásával befejezte. Végül pedig nevezett László említett Lak
és Paliport helységeket és részben felszekcsői birtokokat kanyargós fordulókkal
olyképen járta be, hogy déli irányból indulva Thynyatew helység közelében
kereszt alakban 3 ágra szakadt Duna nagy nádas területén.”
Herczeg Péter fia, László és István a Kőszeg alatt fekvő Pálos tárháztól 1409-ben egyezség folytán megkapta Csatár helységet. Ezektől cserébe a rend földeket és halastavakat, valamint négy malom állítására alkalmas telket kaptak. Éspedig kettőt a kolostor számára a Sástő folyón, kettőt a Szent Keresztről címzett társház számára a Duna "Bodrog" nevű szigetén azzal a joggal, hogy a rend szőlői minden úri tartozástól mentesek és a fenti földesuraktól évi két 60 iccés átalag bort kapnak.
1497-ben Herczeg Miklós özvegye, Anna és fia, Ferenc a kolostornak ajándékozza a "TEBERKÉNY" nevű halastó felét.
1505-ben Orsolya, Herczeg György özvegye és György, Herczeg Bernát fia két örökös szentmisére, évenként 4 hordó bort adott a Vörösmart helység szőlőjéből a pálos barátok élelmezésére és ruházatára.
A szekcsői Herczeg-család hatalmaskodásainak folyománya lett a családdal szemben elrendelt vizsgálatok megejtése, s velük szemben per megindítása. Ilyen per adatai a következők:
Kívül: 1348. A király úrnak Tőtős mester
részére Szekcsői Péter mester ellen tett vizsgálat. Péter mester ellen tett
vizsgálat.
Belül: Lajos, Isten kegyelméből Magyarország felséges királyának, a pécsi székesegyház káptalanja az Úrban tett jelentése. Felséged nyílt levelét illő tisztelettel fogadtuk, és annak tartalma szerint Emeni Miklós Ádámmal, kit feleséged Tőttös mester részére teendő idézések, vizsgálatok, tiltakozások végett egy évi folyamra mint ügyvivőt rendelt ki, a mi emberünket egyházunk másod olvasóját az előírtak megvizsgálására mint hites tanút elküldöttük, kik miután hozzánk visszatérte, egyhangúlag azt jelentették, hogy feleségednek fent nevezett embere a mielőbb említett, kiküldött tanúkkal egyetemben Szent Dénes mártír ünnepe előtti kedden, amint a környékbeli nemesektől és más különböző rangú és rendű emberektől kitudni lehet, szorgos és lelkiismeretes vizsgálat előrebocsátása után megtudták, hogy Péter mester az egykori Szekcsői Herczeg Bánnak fia, jobbágyait és összes alattvalóit nemkülönben másokat a provincziából az ugyanezen Tőtös mesternek Báthmonostor nevezetű villájában az "Esto mihi" kezdetű vasárnaptól minden hétfőn tartani szokott istentiszteletre járni, saját tekintélyével, s hatalmával eltiltotta; megtudták továbbá, hogy egy tartalékot, mely közönségesen zekének neveztetik, és az említett mesternek Tötöslak nevezetű birtokán feküdt, a szekcsői Péter mesternek egy várkapitánya János, Pálnak fia saját tekintélyével tönkrezúzta és tönkrezúzatta; megtudták továbbá, hogy ezen Péter mester a jelen év Sz. Háromság ünnepe után a legközelebbi hétfőn a fent említett Tőtös mesternek egy jobbágyát erőszakkal minden holmijával együtt a saját birtokára "Zekche"-re átvezettette. Megtudták még, hogy ezen Péter mesternek Danouthon levő tisztje Kisasszony nap után való szerdán Tőtös mesternek két jobbágyát, kik a Geth nevű majorhoz tartozó földeken szántottak, minden ok nélkül keményen megverette. Megtudták, hogy Péter mesternek cselédjei, s tisztjei a Danouth majorból Tőtös mester báthmonostori jobbágyának egy ökrét, egy szénával megrakott szekerét és öt zsák lisztjét erőszakkal elvették. Megtudták továbbá, hogy ezen Péter mester a Tőtös mester a bátai jobbágyának egy dunai malmát erőszakkal elvette és megtartotta. Megtudták azt is, hogy ezen szekcsői Péter mester Tőtös mester bátai jobbágyának szőlőjét, mely a szekcsői határban feküdt, a múlt évben és a jelenben önmaga számára leszüreteltette; ugyanezen István jobbágynak házát is elvette, és mindez a Tőtös mester kárára lett. Megtudták még, hogy ezen Péter mesternek cselédjei és tisztjei a Tőtös mester "Thoty" nevű birtokába törtek, és egyik jobbágyának, Igazmondó Istvánnak feleségét elrabolták, és azon erőszakot követtek el. És mindezt a fent említett "Esto mihi" vasárnap óta követte el ezen Péter mester. Kiadatott stb....
Kívül: 1349. A király úrnak, Tőtös mester és fiainak részére Szekcsői Péter mester ellen tett vizsgálat.
Belül: Lajos, Isten kegyelméből Magyarország Felséges Királyának a pécsi székesegyház káptalanja az Úrban tett jelentése. Felséged nyílt levelét illő tisztelettel fogadtuk, és annak tartalma szerint Miklóssal, Bathya István fiával, akit Felséged Tőtös mester és fiának, Miklósnak és Lászlónak részére teendő idézések, vizsgálatok, tiltakozások, és más egyéb ügyek végett, melyek felségednek kormányzásából ily vizsgálatoknál elő szoktak fordulni, egy évi folyamra mint ügyvivőt rendelt ki a mi emberünknek, Mihály, nyárádi papot, az előírtak megvizsgálására mint hiteles tanút elküldöttük, kik miután hozzánk visszatértek, egyhangúlag azt jelentették, hogy Felségednek fent említett embere a mi tanunkkal együtt a Menybemenetel előtt való vasárnapon és a következő napon amint a környékbeli nemesektől és más különböző rendű és rangú emberektől kitudni lehetett, szorgos és lelkiismeretes vizsgálat előrebocsátása után megtudták, hogy Herczeg Péter mester a "Circumdederunt" vasárnap után való szerdán az előbb említett Tőtös vezérek kölkedi jobbágyainak nyolcz hajóját uruknak Beun és Kechel nevezetű halászterületéről erőszakkal elvitte, és a jobbágyat a Tőtös mester erdejében még ruháiból is kivetkőztette. Hogy továbbá ezen Tőtös vezéreknek két laki jobbágyát, Pétert és Miklóst, az "Invocavit" vasárnap utáni hétfőn a Tőtös vezérek kárára elfogatta és tetszése szerinti időig megbilincselve tartotta, amiért is Tőtös mester és Péter mester között nagy civódás támadt. Megtudták azt is, hogy István Mindenszentek nyolcada után való szerdán a Tőtös mester jobbágyának malmát erőszakkal elvette; nemkülönben pünkösd körül egy bátmonostori jobbágyának malmát is.
Herczeg Péter kihágásai miatt az 1349-ben Nagyfaluban tartott megyei gyűlésben óvás tétetik az egész Baranya megye által; jelentést tett ellene a királynál a pécsváradi szerzet is és mások.
1349. A pécsi káptalan 1349-ben bizonyította, hogy Herczeg Péter, Vesszős jobbágyának az urasági halastavakon volt bárkáit (naves) elvétette, a nyolcz jobbágyot pedig kabátjaik- és mentéiktől megfosztotta; másízben Vesszős két laki jobbágyát, Vesszős saját erdejében elfogatta, e még neki tetszett, megbékózva fogságban tartotta; szintén Vesszős egy jobbágyának és Gál bátmonostori kerékgyártónak malmait elvétette; Herczeg Péter szántói tisztje Vesszős jobbágyaitól három átalag bort vett el, melyet harmadnapra visszaküldött ugyan, de három ujjnyi borhiánnyal; máskor Herczeg Péter Vesszős három jobbágyát saját erdejükben megmentétlenítette; máskor ismét vásárra menőktől Vesszősnek Báthatő nevű falvában vámot szedett. A pécsváradi convent bizonyítványt adott arról, hogy Péter bodrogi főispán, Tőtösnek bátatői birtokán már három év óta hatalmaskodva hegyvámot szedett, s azon birtokhoz tartozó halastavakat, réteket és kaszálókat szekcsői jobbágyaival használtatja. Ezzel be nem érve a főispán azon embereket és kalmárokat, akik Budáról, Szegedről, Szerém- és Baranya megyékből a bátmonostori vásárokra akartak menni, szolgái által útjokban megállíttatta, megsebesíttette, megverette és bántalmaztatta, javaiktól megfosztatta és Dauch (talán Leutova) nevű birtokán tartani szokott vásárokra menni kényszerítette. Azon évben még Tőtös báthatői három jobbágyának szőleit hatalmaskodva megszüreteltette. Ugyanazon évben még több hatalmaskodás is történt Tőtös birtokain, de már nem Péter mester által.
1. 1435. év szeptember 14-én Dunaszekcsőn, Herczeg István és neje kötelezik magukat, hogy Tőtös László özvegyének 26 akó mustot adnak.
„Nos Stephanus Herczegh de Zekchew et domina
Elisabeth consors eiusdem memorie commendanus tenore presentium significantes
quibus expedit universis, quod nos rationabilibus de causis magnifice domine
relicte quondam magnifici Ladislai Thites de Bathmonostora viginti ex acones
musti in nostris tunellis dare et obligare tenemus, quapropter si precictos
viginti sex acones in presenti vindemia eidem domine vel suis hominibus per
ipsam ad id deputatis quoquomodo dare et eidem persolvere recusaremus, extunc
in dupló convincamur eo facto, testinonio presentium mediante. Datum in
Zekchew, in festo exatationas sante crucis, anno domini millesimo quadrigesimo
XXX quinto.[1]”
„Mi, szekcsői Herczegh István és felesége,
Erzsébet úrnő jelen sorok erejével emlékezetül adjuk mindazoknak, akiket illet,
hogy mi ésszerű okokból néhai nagyságos bátmonostori Thytes László hátrahagyott
özvegyének 26 akó mustot adni köteleztetünk saját pincénkben; amiért is, ha
említett 26 akót ez idei szüretben nevezett úrnőnek, vagy az általa erre a
célra megbízott embereknek valamiképpen vonakodnánk, jelen sorok tanúsága
szerint attól kezdve kétszer annyit megadni kényszeríttessünk.
Kelt, Szekcsőn, az Úrnak 1345-ik évében, a
Szent kereszt Felmagasztaltatása ünnepén.”
2. 1436. év március 2-án Budán, Palóczy Máté nádor perhalasztó levele Czobor István özvegye perében Herczegh László fiai ellen.
„Nos Mathius de Palócz regni Hungariae
palatirus et judex Comanorum damus pro memorie, quod causam, quam notilis
domina relicta condam Jakobi dicti Zwbor de Fathay, pro qua Thomas de Besenew
cum procuratoris litteris capituli ecolesiae Colocensis astitit, contra
Philippum, Raphaelem et Stephanum filios Ladislai Herczegh de Zekchew, neonon
Petrum et Stephanum Magnum castellanus eorundem, pro quibus Dominicus
litteratus de Zekche cum procuratoriis litteris conventus Pechwaradiensis
comparuit, juxta continentiam litterarum nostrarum prorogatoriarum super factis
in litteris capituli ecclesie Colocensis inquisitoriis et citatoriis, in
octavis festi epiphaniarum domini movere habebat coram nóbis, in quo etiam
termino iidem in causam attracti judicium trium marcarum nobis et parti adverse
pro non responsione eorum persolvere tenebantur, de partium procuratorum
voluntate ad octavas festi beati Georgii martiris nuno verturas, simul cum
tetia parte dicti judicii nostram portionem dupplantes, duximus prorogandam.
Datum Buda, quinquagesimo die termini pre notati, anno domini millesimo
quadrigentesimo die termini pre notati, anno domini millesimo quadrigentesimo
tricesimo sexto.”[2]
Mi, Palóczy Máté Magyarország nádora és a
kunok bírája emlékezetül adjuk, hogy a part, melyet Pathay Zobor Jakab
hátrahagyott nemes özvegye, aki helyett Besenew Tamás a Kalocsai székeskáptalan
megbízó levelével megjelent. Szekcsői Herczegh Lászlónak Fülöp Ráfáel és István
fiai, valamint ugyanezeknek tudós várnagyai nagy István és Péter ellen, akik
helyett Szekcsői Domonkos tudós jelent meg a pécsváradi convent megbízó
levelével, a mi perhalasztó levelünk tartalma szerint azon tények felett,
melyek a kalocsai székeskáptalan kivizsgáló és megidéző leveleiben
foglaltaknak, melyet vízkereszt nyolcadán kellett elénk tárni, mely időpontban
ugyanazon perbehívottak 3 márkáról való ítéletet nekünk és a másik perfélnek a
feleletük elmaradása miatt megfizetni tartozik a megbízó felek akaratának
megfelelően Szt. Györgynek most jövendő nyolcadára halasztottuk azzal, hogy
nevezett ítélet egyharmad részével a mi járandóságunkat megkettőzzük.
Kelt Budán, említett időpontnak 50-ik
napján, az Úrnak 1436. évében.
3. 1442. év december 17-én, Győr. Újlaky Miklós, erdélyi vajda és macsói bán levele szekcsői Herczegh Rafaelhez Tőttös László birtokának visszaadása tárgyában.
„Nicolaus
de Wylak woywoda Transsilvanus et banus Machoviensis fratri et amico nostro
carissimo, vinerabili et egregió domino Raphaeli Herczeg de Zekchew,
fraternitatis et amicicie continuum incramentum. Cum pax et unio inter
serenissimos principes dominum nostrum regem ac dominam nostram reginam
altissimo volente nuper jaurini facta et celebrata exstitit, tuno inter alia
ipsius domini nostri regis, quam eiusdem domine regine ac omnium prelatorum et
banorum, necnon totius regnicole id specialiter stabilitum exstitit et
ordinatum, quod omnia et singula castra, castella, civitatesp oppidia et ville
durantibus disturbiis per potentiem optenta et sive per dictum dominum nostrum
regem, sive per ipsam dominam reginam cuicunque et quibuscurque collata et
donate, per illos, quibus sunt data et donate, absque qualibet contradictione
illis, pristini domini eorum, quorum scilicet sunt et fuerunt, relaxentur et
remittantur, et nos presertim promissimus eisdem domino regi et domine regine,
necnon dictis prelatis et baronibus regni, ut ipsa pax ordinata eo magia
observetur et duret in regno; secundumque eadem est stabilita omnia bona erga
nos aut apud nostros homines et familiares habita, illis quorum sunt relaxare
et facere relaxari, eapropter fraternitatem vastram rogamus diligenter, qua
tenus, ne ipsa pax jam facta per vos aliquatenus disturbetur, eciam fraternitas
vestra omnes illas possessiones et villas egregii Ladislai Tythews, quas
scilicet in comitatu de Parana tenetis et habetis per manibus eicem Ladislao
Tythews aut suis hominibus, presentium scilicet ostensoribus, difficultate
abaque omni remittere et relaxare ac remitti et relaxari facere velitis, et nos
promittimus fraternitati vestre quod ab ipsis domino rege et domina regina
alias possessionis et villis ipsius Ladislai Tythews equivalentes eidem
fraternitat vestre impetrabimus et optimebimus; petimus ergo aliud non faciatis
in premissis, presentes vero post lecturam redi rogamus presentanti. Datum
Jaurini, predicta feria secunda proxima post festum beate Lucie virginis, anno
domini millesimo quadrigentesimo quadragesimo secundo.”[3]
„Újlaki Miklós erdélyi vajda és macsói bán a
kiváló szekcsői Herczeg Rafael úrnak a mi tiszteletreméltó és nagyon kedves
barátunknak, testvériségünknek és barátságunknak állandó gyarapodást! Minthogy
legfelségesebb fejedelmeink között király urunk és királyné úrnőnk között a
minap Győrben béke és egyetértés létesíttetett, akkor a békességnek egyéb ügyei
között mindkét fél akaratából, t. i. magának a királynak, ugyancsak a
királynénak akaratából, valamint az egész ország minden prelátusainak és
bánjainak akaratából az határoztatott, hogy valamennyi és minden egyes várak,
erődítmények, városok és megerősített városok és házak, melyek a zavargások
ideje alatt hatalommal szereztettek meg, és akár nevezett király urunk vagy
királynő úrnőnk által bárkinek adattak vagy adományoztattak, azok által,
akiknek adattak vagy adományoztattak, minden ellentmondás nélkül azok előbbi
urainak, akikéi ezek, és akiké voltak, átengedtessenek.
És mi különlegesen megígértük ugyanazon
király úrnak és királynő úrnőnek, a nem kevésbé nevezett prelátusoknak és
bánoknak, hogy a létrehozott békesség megtartassék, és tartós legyen az
országban, ugyanúgy határoztatott, hogy minden javadalmak, melyek nálunk vagy
ami meghitt embereinknél tartatta, visszaadjuk és visszaadassuk. Emiatt
testvérségedet szorgalmasan kérjük, nehogy a már létrejött békesség tőled
valamiképp megzavartassék, testvérséged is a kiváló Tythews László minden
birtokát és házait, melyeket Baranya megyében birtokolsz, sajátkezűleg
ugyanazon Tőttös Lászlónak vagy az ő embereinek minden nehezményezés nélkül
átadjad. És mi megígérjük testvérségednek, hogy magától király urunktól és
királyné úrnőnktől más, nevezett Tőttös László és házaival egyenértékű
javadalmakat fogunk juttatni. Kérünk tehát, nehogy másként cselekedjél. Kérünk,
hogy jelen sorokat elolvasás után az átadónak visszaadjad. Kelt Győrött, sz.
Luca szűz ünnepe utáni második napon, az Úrnak 1402. Évében.
Folytatás…
„Szeretett nemes Zob-i Jánosnak,
"testvériségedet szorgalmasan kérjük" (helyett) Kedvességednek a
legerősebben meghagyjuk és másképpen nem akarva megparancsoljuk, jelen
parancsunknál bővebbet egyáltalán nem várva, hogy a kiváló bátmonostori Tőttös
Lászlónak minden kezedben levő birtokát minden nehezményezés nélkül ugyanazon
Lászlónak vagy az ő embereinek átengedni tartozol és azonnal levedd kezedet a
birtokokról. Gondoskodunk, hogy ezen javadalmak és házak helyébe magától király
urunktól és királynő úrnőnktől ezekkel egyenlő javakban részesülj. Ez
előbbiekben foglaltaknál másképpen tehát ne kísérelj meg cselekedni.”
4. 1446. év augusztus 1-jén Nagyfalu. Baranya megye bírái előtt Herczegh Rafael boszniai választott püspök fivére nevében is Tőttös Jánost bizonyos jobbágyak ügyében nyugtatja:
„Nos Nicolaus de Tapson et Georgius de
Harasty vicecomiteset judices nobilium comitatus de Baronya memorie
commendamus, quod reverendus Rafael Herczegh de Zekchew electus epsiscopus
Bosniensis coram nobis personaliter constitutus, cnera et quelibet gravamina
Pauli Herczegh fratres sui uterini super se asupmendo confessus extitit in huno
modum: quod ipse egregium. Ladislaum de Tythews de Bathmonostora de et super
conductionibus sexaginta iobagionum suorum, quos antedictus Paulus Herczegh per
eundem Ladislaum Tythews minus iuste et indebite ac potentialiter abductos fore
retulisaet, quittum, expeditum et modis omnibus absolutum redidisset et
comisisset, imo reddidit et comnisit coram nobis tali modo, ut ipse nunquam ex
parte dictorum iobagionum suorum abductionibus ipsum Ladisiaum Tythews
expedirese molestare ni teretur, harum litterarum nostrarum vigero mediante.
Datum in Nagfalw, in festo videlicet ad vincula beati Petri apostoli, anno
domini millesimo quadringentesimo quadragesimo sexto.”[4]
Mi Tapson Miklós és Haraszty György bárók és
Baranya vármegye nemeseinek bírái emlékezetül adjuk, hogy tisztelendő szekcsői
Herczeg Ráfjel, Bosznia választott püspöke előttünk személyesen megjelent és
kijelentette, hogy Herczeg Pálnak anyai ágról való testvérének minden terhét magára
vállalja a következő módon: hogy ő maga a kiváló bátmonostori Tőttös Lászlót,
60 jobbágya bérletének tárgyában, mely jobbágyakat fent nevezett Herczeg Pál
szavai szerint ugyanazon Tőttös László jogtalanul elvesztett - teljesen
szabadnak és mentesnek nyilvánítja előttünk oly módon, hogy ő maga nevezett
jobbágyai elvesztése tárgyában Tőttös Lászlót terhelni sohasem szándékozik,
jelen sorok tanúbizonyító ereje szerint.
Kelt Nagyfaluban Sz. Péter bilincseinek
ünnepén az Úr 1446. esztendejében.
5. 1447. év március 13-án, Budán Hédervári Lőrinc nádor utasítja a pécsváradi conventet, hogy Tőttös László kárára Majsa birtokon elkövetett hatalmaskodás ügyében Herczeg Pál ellen elrendelt közvizsgálatnál közreműködjék.
„Amicis
suis reverendis conventui ecclesie Pechváradiensis Laurentius de Hedrehvara
regni Hungaria palatinus et judex Comanorum amiciciam paratam cum honore.
Noveritis, quod Georgius de Chypch pro egregio Ladislao de Thethews de
Bathmonostora cum procuratoris litteris nostris iuxta continentiam litterarum
nostrarum prorogatoriarum in octavis fenti epiphaniarum (Januar 13.) domini in
figura nostri iudicii comparendo, contra Paulus Herczegh de Zekchew proposuit
eo modo, quemodo idem Paulus in anno proxime preterito ad quandam possessionem
ipsius Ladislai Mayza vocatam manibus armatis veniendo, quondam familiarem
eiusdem Ladislai, videlicet Georgium de Bessenwibidem repertum captivasset,
captunque in vinculis tadiu conservasset, quousque voluisset, potentia
mediante, in peiudicium dicti Ladislai valcemagnum, ex parte cuius iudicium
petivit impertiri. Quo audito Ladislaus litteratus de Byryad pro ipso Paulo
Herchegh cum procuratoriis litteris vestris in nostram exurgendo presencium
respondit ex adverso, quod prefatus Paulus in totali premissa actione et aquisitione
dicti agentis innocens esset penitus et immunis; et quia prefatus procurator
dicti actoris eundem in verificationem dicte sue accionis veridice attestacione
vicinorum et commetaneorum nobiliumqure suorum comprovincialium subbmittebat,
pretitulatusque procurator entefati Pauli eundem similiter ad ipsam communem
iquisicionem nobis legitime requirentibus benivole committebat, ad ipsamque
faciendam nostri et vestri homines in testimonio debeant destinari, pro eo
vestram amiciciam presentibus petimus diligenter, quatenus vestros mittatis
homines pro ut risquepartibus pro testimoniis fidelignos, quibus presentibus
Nicolaus de Sargy, vel Michael de eadem, aut paulus de Bathia, sin Andreas de
Ivanfalva pro parte actoris, item Nicolaus vel Georgius aut Michael neve Petrus
de Borjad, an Ladislaus de Bergende, seu Nicolaus de Leues, sev Ladislaus de
Sgebart pro parte in causam attracti aliis absentibus homines nostri in termino
secunde sedis iudiciarie comitatus de Baranya post festum beati Georgii
martiris proxime affuturum in possessione Nagfalw celebrande ad eadem Nagfalu,
ubi procuratores ipsarum partium eandem communem inquisicionem fieri voluerunt,
vicinis et cometaneis decte possessionis Mayza, nobilibus (que)
conprovincialibus dicti comitatus de Baranya ibi inibi legitime convocatis
presentibusque, predictis vel earum legitimis procuratoribus presentibus
accedendo, primo ab eisdem vicinis et commetaneis decte possessionis Mayza,
demum vero a nobilibus conprovincialibus dicti comitatus de Baranya illac convocandis
et congregandis, ad fidem ecrum Deo debitam fidelitatemque sacre corone
obaervandum, tacto dominice crucis signo prestendo de eo, utrum prefatus Paulus
Herchegh tempore in predicto ad possessionem annotati Ladislai Tethews Mayza
vocatam accesserit, ibique familiarem eiusdem, videlicet Georgium de Pesenew
potentia sua mediante captauverit, captunque in vinculis tamdiu conservaverit,
quosque sue placuerit voluntati an ne odio favore et amore parcium postergatis
solum Deum ferende preoculis sciant inquirant et omnimodam certitudinis
experiantur veritatem, et post hec huiusmodi communis inquisitionis seriam cum
propriis et possessionum attestantium nbominibus, ut fuerit expediens, ad
octavas dicti festi beati Georgii martiris nobis amicabiliter rescribatis.
Datum Bude, sexsagesimo die termini prenotati, anno domini millesimo
quadrigentesimo quadragesimo septimo.”[5]
„Barátainak a pécsváradi egyház
káptalanjának, Héderváry Lőrinc Magyarország nádora és kunok bírája. Tudjátok,
hogy bátmonostori kiváló Tőttös László érdekében a mi megbízólevelünkkel,
perhalasztó levelünk tartalma szerint vízkereszt napján a mi törvényszékünk
előtt megjelenvén, szekcsői Herczeg Pál ellen előterjesztést tett azon módon,
hogy ugyanazon Pál, a mostan említett évben ugyanazon Lászlónak Majsa nevű
birtokára tört fegyveres kézzel, ugyanazon Lászlónak Besenyő Györgynek nevezett
hozzátartozóját foglyul ejtette, a foglyul ejtettet tetszése szerinti időig
bilincsekben tartotta, nevezett Lászlónak legnagyobb kárára, mely tárgyban
tövénykezés megtartását kérte. Kinek meghallgatása után Byryadi László
litteratus Herczeg Pál érdekében a ti megbízó leveletekkel felállt előttünk, és
az előbbivel ellenkezőleg azt válaszolta, hogy nevezett Pál a vádlónak egész
előterjesztésében teljesen ártatlan. És mivel nevezett vádlónak megbízottja
vádjának igazolását a szomszédok és a szomszédos nemesek tanúsága alá
bocsátotta, fent nevezett Pálnak előbb említett megbízottja hasonlóan az
általunk való közös kivizsgálás alá bocsátotta állítását. Ennek megtételére a
mi és a ti embereteket kell tanúnak kijelölni. Azért jelen sorokkal
szorgalmasan kérlek benneteket, hogy küldjétek el embereiteket mindkét fél
részére, mint hitelt érdemlő tanúkat, akiknek jelenlétében Sárgy-i Miklós és
Mihály, Báthai Pál, Ivánfalva-i Miklós a vádló részéről, úgyszintén Borjád-i
Miklós, György, Mihály és Péter, Bergend-i László, Leues-i Miklós, Sgebart
László a vádlott részéről, mások hiányában a mi embereink Nagyfaluban tartandó
Baranya megyei második törvénykezési napon, azaz Szt. György vértanú után,
ugyanazon Nagyfaluban, ahol maguknak a feleknek megbízottjai a kivizsgálást
megtartani akarták, a törvényesen egybehívott szomszédokból, Majsával
szomszédos Baranya megyei nemesekből, a feleknek, illetőleg azok
megbízottjainak jelenlétében, először is a Majsa birtok szomszédaitól, azután
Baranya megye szomszédos nemeseitől, akik Isten és a szent korona iránti hűség
megtartására összehívattak, kezükkel Urunk keresztjét érintve tanúskodjanak,
hogy vajon nevezett birtokára betört, ott a hozzátartozó Besenyő Györgyöt
erőszakosan foglyul ejtette, a foglyul ejtettet bilincsekben tartotta tetszése
szerinti ideig vagy nem, a felek iránti minden gyűlöletet vagy szeretetet
félretéve csupán Istent tartva szem előtt mindenképpen bizonyossággal keressék meg
az igazságot, és csak ezek után a közös kivizsgálás sorát a saját és a
tanúskodók neveivel nevezett Szent György vértanú nyolcadjára nekünk barátilag
megírjátok.”
Kelt
Budán, nevezett terminus hatvanadik napján, az Úrnak 1447. évében.
6. 1447. év május 19-én a pécsváradi convent jelenti, hogy Tőttös László és Herczeg Pál Baranya megye bírái előtt egyezségre lépvén, Herczeg Pál magát 60 forint fizetésre kötelezte.
„Nos
conventus monasterii Pechwaradiensis memore commendamus, quod cum nos receptis
litteris viri magnifici Laurentii de hederwara regni Hungarie palatini et
iudicis comenorum, modum et formam communis inquisitionis pro parte egregii
Ladislai Tethews de Bathmonostora contra Paulum Herczegh de Zekchew confectis
in se experimentibus, unacum Andrea de Iwanfalwa homine regio in eisdam
litteris ipsius domini Laurentii palatini inter alios nominatim conscriptos
expresso unum ex nobis, videlicet fratrem Nicolaum sacerdotem ad ipsam communem
inquisitionem peragendam nostro pro testimonic fidedignum duxissemus
destinandum, demum iidem exiinde ad nos reversi nobis consona voce retulerunt,
quodcum ipsi, feria secunda proxima (Maj. 15.) ante festum ascensionis domini
proxime preteritum per adductionem procuratoris prefati Ladislai Tethews ad
possessionem Naghfalw vocatam, sedem scilicet iudiciariam comitatus de Baranya
eccessissent cunque partes prescripte ipsam communem inquisitionem mediantibus
eisdem regio et nostro hominibus perficere voluissent, tunc uonnulli probi et
nobiles viri pacam parcium amantes, per ipsorum arbitrativum compositionem
ipsas partes taliter concordari fecissent, imo eadem partes coram ipsis
concordassent et ad pacis unionem davenissent: quod prefatus Paulus Herczegh
eidem Ladislao Tethews pro omnimoda satisfactione actionis et aquisitionis
iamfati Ladislai Tethews in eisdem litteris palatinalibus contentis et
expensarum exinde expositarum solucione sexagintaflorenos puri auri iusti et
veri ponderis quvintodecimo die festi nativitatis beati Johannes baptiste (jul.
8.) proxime affuturo coram nobis solvere, ac eidem de eisdem satisfacere
assumpsisset tali obligaminis vinculo mediante quod si prefatus Paulus Herczegh
prescriptos sexaginta florenus auri eidem Ladilsao Tethews termino et locc in
predistis eidem Ladislao Tethews reddere et restituere, ac eidem de eisdem
satis facere nollet, nequiret aut recusaret quoquomodo, extunc ipse Paulus
Herczegh adversus eudem Ladislaum Tethews in accione et aquisitione premissa
eiusdem Ladislai Tethews in eisdem litteris palatinalibus contentis convinceretur
et convinci ipso facto, ad que premissa memoratas Paulus Herczegh sesua
spontansa coram ipsis obligasset voluntate. Datum fesexta proxima post dictam
festum ascensionis domini, anno eiusdem millesimo quadringentesimo quadragesimo
septimo.”[6]
„Mi, a pécsváradi monostor konventje,
emlékezetül adjuk, hogy miután fennkölt Hédervári Lőrinc, Magyarország
nádorának a kiváló bátmonostori Tőttös Lászlónak érdekében szekcsői Herczeg Pál
ellen elrendelt közös kivizsgálást elrendelő levelét megkaptuk, miután mindenki,
- a Lőrinc úr levelében név szerint megemlítettek közül az egyetlen Ivánfalva-i
András királyi ember kivételével - megjelent, egyet közülünk, t. i. Miklós
papot, testvérünket hitelt érdemlő tanúként elküldtük a közös kivizsgálásra,
végül mindnyájan visszatérve hozzánk, nekünk egybehangzó vallomással
jelentették, hogy ők nevezett Tőttös László megbízottjának felszólítására a
mostan elmúlt Urunk mennybemenetele előtti hétfőn Nagyfaluba, Baranya vármegye
törvénykezési szék helyére mentek, midőn nevezett felek a közös kivizsgálást a
királyi és a mi embereink közreműködésével megindítani akarták, akkor néhány
derék és nemes, e felek békességét kedvelő emberek, a felek kiegyezését
eszközölték ki, sőt maguk a felek ki is egyeztek és békés egyezségre jutottak, hogy
nevezett Herczeg Pál ugyanazon Tőttös Lászlónak a nádori levélben említett
támadás és zsákmányolásért minden néven nevezhető elégtétel fejében, valamint
az ebből kiadások fejében 60 báteles? súlyú valódi tiszta aranyforintot
fizessen előttünk Keresztelő Szt. János születésétől számított 15. napon, olyan
kötelezettség mellett, hogy ha nevezett Herczeg Pál az előírt 60 aranyat
ugyanazon Tőttös Lászlónak a meghatározott helyen és időben ki nem fizetné,
vagy kifizetni nem tudná, vagy kifizetni vonakodna valami módon, akkor nevezett
Herczeg Pál ugyanazon Tőttös László ellen a palatinusi levélben tartalmazott
támadása és zsákmányolása miatt kényszeríttessék és kényszeríttetni tartozzék
annak megtartására, melyre Herczeg Pál saját akaratából magát előttünk kötelezte.
Kelt, említett Urunk mennybemenetele utáni pénteken, az Úrnak 1447. évében.”
7. 1447. év július 11-én jelenti a pécsváradi convent, hogy Tethews László meghatalmazottja július 8-án a pénz fölvétele céljából várakozott Herczegh Pálra „legitimis diebus et congruis horis” (törvényes napokon, megfelelő órában), de az meg nem jelent, s azért „in gravaminibus et obligaminibus in aliis litteris nostris contentis” (egyéb levelünkben foglalt sérelme és kötelezettségekben) van elmarasztalva. 210.532. - 1448. február 14-én írja Garai László nádor a kalocsai káptalannak, hogy vízkereszt nyolczadán törvénykezvén, Tőttös László helyett kalocsai ügyvédvalló levéllel megjelent előtte Chybchi György deák és felmutatta a pécsváradi convent most közölt oklevelét, melyben magát Herczeg Péter 60 ft. megfizetésére kötelezi, továbbá most idézett másik okmányát, amely szerint kötelezettségének eleget nem tett, s ezért perbe idéztetni kéri. Meghagyja tehát a nádor a káptalannak, hogy Sargy-i Miklós vagy Mihály fia János, vagy Fábián fia Péter, vagy Dénes fia Antal, vagy Máté fia Tamás, avagy Bessenyei Osvald vagy Silvester, vagy Chipchi Illés fia Ferencz, vagy Bajai György fia János, vagy Csepcsi János fia Tamás királyi emberekkel szent György nyolczadára a perbehívást teljesítse, s a történtekről tegyen jelentést. 213.2538. - Bessenyei (így) Dénes fia Antallal Zenthmárthoni Osvald kanonokot küldötte a káptalan, kik az 1448. április 17-én kelt jelentés szerint Igalhegy nevű részbirtokon április 15-én idézték meg Herczeg Pált szt. György legközelebbi nyolcadára. 213.2542[7]
8. 1447. év december 11. Hájszentlőrinc. Bodrog megye bíráinak levele a Tőttös László érdekében Herczegh Fülöp ellen eszközölt vizsgálatról.
„Nos Johannes de Gazth, Jáne de Zerend
vicebani ac Georgius Sulok de Lachke vicecomes, itam Laurenczius de Ordod et
Blasius de Syde judices nobilium comitatus de Bodrogh damus pro memoria, quod
cum ad legitime peticionis instantiam magnifici Ladislai Tethews de
Bátmonostora duos ex nobis, videlicet Anthonium Dionisi et Valentinum filium
Michaelis de Besenew et Michaelem Barki ad infrascriptam inquisicionem
peragendam et juramentum audiendum duxissemus destinandos, qui tendem exinde ad
nos reversi nobis uniformiter retulerunt in hunc modum, quod ipsi sabbato
qroximo ante festum beate Elisabeth regina Nav. 18. hincinde in comitatu
predicto procedendo a nobilibus et ignobilibus, quibus decens et opportunum
fuisset, palam et coculte suscitando, talem de infrascriptis scivissent
certitudinis veritatem: quomodo dum sabato proximo ante festum omniam sanctorum
okt. 28. quidam jobbagio Paulus nomine, de Gara, suum deposuisset terragium
sede ipsorum existente, quod terragium villicus ipsorum de Gara levare
noluisset, tandem ipse Paulus nulla mora expectante eadem nocte cum omnibus
suis rebus et bonis ad possessionem egregiorum (kihúzva a következő szavak
Raphaelli, Pauli et) Philippi Herczegh dictorum, Benyn vocatam clandestine
caliendo recessisset, ubi easdem quedam equacie erga eundem dominum Ladislaum
Thitews remansissent, quas ipse Ladislaus intra conservatorium equauciarum
suarum in Gara habitum servare destinasset, tandem quidam familiaris Johannis
Magni statim egregii Pauli Herczeg simulcum quibusdam jobbagiones de predicta
Benye, puta Symone Echey, Barnaba Erichi, ac alterc Barnaba Varga ad predictum
possessionem Gara transeundo, ipsas equas ex ipso conservatorio execcari
feciessent potentia mediante, que et suomodo duo iurati et villici,
requirentibus ipsis nobilibus, coram testimonio predictorum dominorum ducum
(így) puta Pauli retulisset, et coram nobili Michaeli Parki, sed tamen
predictus homo dominum ducum (így) easdam aguacias per homine ipsorum dominorum
(kitörölve: Raphaeli, Philippi et) Pauli Herczeg ablatas omnicf denegasset,
ipsi verovillici tacto dominice crucis signo hoc suo modo tactum fuisse
approhassen in peiudicium et dampnum ipsius exonentis valde magnum. Datum in
Hayzentlerincz, feria secunde proxima post concepcionem Feste Maria viginis,
anno domini millesimo quadragentesimo xlmo septimo.[8]”
„Mi, Gezti János és Zerendi János vicebánok,
Lechkei Sulyok György, Ordódi Lőrinc és Sydei Balázs Bodrog vármegye nemeseinek
bírái emlékezetül adjuk, hogy a kiváló bátmonostori Tőttös László jogos
kérelmére kettőt közülünk, nevezetesen Dénes fia Antalt, Bessenyei Mihály fia
Bálintot és Parki Mihályt az alább leírt vizsgálat eszközlésére és eskütételek
meghallgatására kiküldöttünk, akik azután visszatérve egyhangúlag jelentették,
hogy Erzsébet királyné ünnepe előtti szombattól kezdődően nyíltan és titokban
tudakozódtak nemes és nem nemeseknél, mindazoknál, akiknél illő és hasznos volt
és bizonyosságot szereztek arról, (ezután csak tartalmilag egyezik) hogy
mindenszentek előtti szombaton egy bizonyos Pál nevezetű Garai jobbágy titokban
minden vagyonával Herczegh Fülöp Benyu nevű birtokára szökött éjszaka, magával
véve Tőttös László néhány anyalovát. Herczegh Fülöp ezután a saját ménesében
helyezte el a Pál jobbágytól elvett lovakat. Benyube azonban Herczeg Pál és
Rafael emberei erőszakkal elvitték a lovakat. Herczegh Pál és Rafael tagadnak,
de a tanúk esküvel állítják az erőszakos lóeltulajdonítást.
Hájszentlőrinc, 1447. Gyümölcsoltó utáni
hétfő.”
1440-ben Erzsébet és Ulászló közti viszályból kifolyólag Gara átjött a Dráván és Baranyán (Szekcsőn) keresztül vezette hadait Buda felé, de Hunyadi János valószínű már határunkban érintkezésbe került Gara hadával, s ennek hadát Bátaszék, Báta és Szekcső határában szétverte úgy, hogy Gara is csak bajjal menekült és jutott Esztergomba. Innét tehetetlenül nézte a trónviszálykodást.[9]
A Herczeg-család női ágán Katalin volt az utolsó, aki Szekcsőt birtokolta. Ennek férje, mesztegnyői Szerecsen János ugyancsak, de rövid ideig volt Szekcső ura, ki a mohácsi csatában is részt vett. János király pécsi püspöknek nevezte ki dacára annak, hogy nős és polgári egyén volt 1527-1528-ban. Később a Ferdinánd által megostromolt Buda várában hunyt el. Özvegye szekcsői Herczegh Katalin, 1532-ben Döbröközön fényes mennyegző keretében Verbőczy István neje lett.[10]
Az elszegényedő Herczeg-családdal együtt 1505-ben már a gazdag, kereskedő Macedoniai-családot is itt találjuk, mint birtokos családot. Ez valószínű annak a Maczedoniai-családnak sarja, amely már 1397-ben, mint sombereki földesuraság szerepel. A Szekcsőhöz tartozó Újfalu ura Maczedoniai Miklós. Ennek a sarja a Maczedoniai László, választott szerémi püspök, aki 1535-ben mint prépost Brodarics utóda lett és az akkori idők történetében jelentős szerepet töltött be.
Az 1522. évi
november 11-én kitűzött nürnbergi birodalmi gyűlésre megjelent már október
12-én a magyar küldöttség élén és az alábbi beszédben mutatott rá az országot
fenyegető veszélyre: „A birodalmi rendek
ismerik - mondotta Macedoniai László - a magyarok súlyos veszteségeit,
különösen Nándorfehérvár elestét, hiszen a császár is emiatt engedte át a
magyarok megsegítésére a Romzugot. Magyarország 150 éve határőrsége a
kereszténységnek, nagy veszteségeket szenvedett emberekben, az ország
kegyetlenül el van pusztítva, emiatt most segélyre szorul. Gondolják meg, a
birodalmi rendek e fenyegető veszélyt; tűzként terjed a Mohamed veszélye:
Moesia, Dardánia, Dalmácia, Illyria elveszett már Magyarország belsejében,
Nándorfehérvárott van az ellenség. A magyar birodalmat védő négy folyam közül
kettőn, a Száván és Dunán akadálytalanul átjöhet a török, a Tisza és a Dráva
után a Rajnáig nincs hajózható folyó, mely a törököt akadályozná, pedig az
erődöket a török csellel vagy a vetés kipusztításával megejti.
Ha a kereszténység összefog, akkor török nem
uralkodhatik a birodalom szövetségesei fölött. A török csak Magyarországon át
jöhet, tehát ott kell segítséget nyújtani. Méltatlan zsarnok ellen folyik ott a
harc, akinek ősei a keresztény uralkodók vigyázatlansága miatt, néhány száz éve
Örményországból kiindulva a Hellespontusig mindent meghódítottak, s
Görögországon át törtek nyugat felé. Mohamedánokká lesznek ott az élő
keresztény alattvalók, gondoljanak a német rendek Krisztus mondására:
"fogoly voltam és nem jöttetek el hozzám" (Máté XXV. 13.) A legutóbbi
években csodás gyorsasággal terjeszkedtek a törökök: meghódították Szyriát,
Phöniciát, Palesztinát, Arábiát, Egyiptomot, Egyiptomnak két utolsó szultánját
meggyilkolták; most annyira elbizakodtak a keresztény uralkodók vigyázatlansága
miatt, hogy az egész földkerekséget le akarják igázni. Erőd semmit sem ér
ellenük, seregre van szükség. A Nándorfehérvár elleni támadás miatt kénytelenek
volnának abbahagyni Rodos ostromát. Gondolják meg, mi lesz a német birodalommal
Magyarország elveszte után. Érc, ágyú, katona van a birodalomban, csak akarat
szükséges.
Küldjék el a segítő hadat még e télen, hogy tavaszra Magyarországon legyen, mert a német birodalmat a török ellen legjobb Magyarországon védeni, ezzel a rendek örök üdvözséget és dicsőséget szereznének.”
Ezzel hozzájárult ahhoz a gigászi erőkifejtéshez, mely hivatva volt a török veszedelmet nemcsak hazánktól távol tartani, hanem megvédeni egész Németországot is. De küldetése sajnos eredménytelen maradt.
Gosztonyi szerint Macedoniai Miklós újfalusi birtokán szállt meg II. Lajos király a mohácsi csata előtt. De a hadi múzeum által a szekcsői városháza falában elhelyezett márványtábla nyomán György és László szigeti birtokán volt megszállva. Erről a márványtábla a következőképpen emlékezik meg:
„1526.
augusztus 21. körül érkezett ide Bátáról csekély kísérettel II. Lajos
királyunk, s Macedonia György és László szigeti birtokán szállott meg. Itt
kelti fel álmaiból a török drávai átkelési hírével Podmaniczky Mihály, de itt
értesül az erdélyi és a horvát segélyhadak közeledéséről is. Brodarics
kancellár hiába siet innen Mohácsra, hogy a tábor harci vágyát fékezze, 24-én
pénteken, a királynak is követnie kell Kölkeden volt seregével, ifjú életét
Istenért, hazáért és a nyugatért áldozandó.
A gyászolt
nyomán szeptember 3-án hétfőn Mohács felől erre vonult át Buda felé II.
Szulejmán török császár serege.
a 402. évfordulón a hadimúzeum kezdésére
Dunaszekcső község közönsége.”
A török elnyomatástól a törökök kiűzetéséig
II. Lajos serege a török sereggel 1526. augusztus 29-én ütközött meg, miután a magyar sereg a Dunán szállított hadiszereket megkapta.
A csata rövid, de igen heves volt. A túlerőben lévő török sereg a magyar hadat leverte. A magyar sereg teljesen elvérzett a csatatéren. Maga II. Lajos is csak meneküléssel menthette meg életét.
Kíséretével a Szigeten levő plébániában szállt meg és itt gyilkos kéz vetett véget fiatal életének.
II. Lajos halálát Neusziedler Jenő "Mohács", című füzetében írja le és részletesen tárgyalja, azért szó szerint adom Tisztelt Olvasóimnak.
A mohácsi csata Földvár község mellett folyt le, mely Mohácstól 7 és fél kilométerre fekszik. Innét a Csele-patak, a Dunaszekcső felé vezető római úton 4-5 kilométer. Ha a király a menekülését nem ez úton, hanem légvonalban, azaz a mezőkön át vesszük, akkor ez összesen 11-12 kilométeres út, azaz 1 1/2 kilométerrel kevesebb. Feltehető-e, hogy az a II. Lajos király, kit Massaro egykorú jelentésében „szép és magastermetű”-nek állít, (L. "Századok" 1869. 237-238 l.) kit Brodarics maga is „testileg derék, magas növésű ifjúnak” fest, kit a történetírók általában a lovagi tornában, lovaglás és vívásban elsőrendű erőnek írnak le, mintegy 10-11 kilométeres visszavonulás után egy másfél- két méteres megáradt patak átugratásánál vízbe fúljon? A vesztett csatát - mint tudjuk - rendkívül erős égiháború zárta be. A török meglepetéstől félve minden üldözéstől tartózkodott, feltehető-e most már az, hogy a mintegy 7000 emberrel futó királyt a kétségtelenül jelentékeny számú kísérete a nyomorult kis Csele-patak piszkos áradatában engedi elpusztulni?
Szerémy szerint: "a Budáról menekülő királyné nem volt képes rendkívüli sok ezüstjét magával vinni, még elég sok maradt Buda várában a zsákmányoló töröknek is. "Feltehető-e tehát, hogy a magyar király a kitűnő lovas katona, kinek ennyi ezüst áll rendelkezésére olyan lóval menjen harcba, mely 10-11 kilométeres visszavonulás után beleragadjon a Csele-patak sarába? Vagy ha a ló, - mint egyesek állítják - sebet kapott, a kíséret nem gondoskodott volna, ha előbb nem, Mohács után, midőn látta, hogy a török az üldözéssel felhagyott, a sebesült ló felcseréléséről?
Karl Gottlieb v. Windisch már idézett munkájának 322. lapján a következőket írja: "Unter der Last desselben, und seiner Rüsaung erstickte der unglückliche König. Der von Zetteritzwendete zwar alle Mühe an, ihm zu retten, er brachte ihn auch aus den Schlamme, aber eben als er ihm den Helm aufgemacht hatte, verschied der selbe." Gottlieb Károly történelmének majdnem szó szerinti fordítását vették át a múlt század második felében az alsóbb iskoláink tankönyvei, pedig mily szembetűnő ellentmondás, helyzet nem ismeret tapasztalható már az előbbi rövid idézetben is. Először is feltűnő, hogy a király hűséges és vele egyidejűleg elpusztult apródjáról: Aczél Istvánról mit sem szól, de említést tesz a királyi kamarás Zetteritz Ulrichról, ki is menti a királyt, de midőn sisakját feloldja, ebben a pillanatban kimúlt a király. Miféle "mélységes iszapot" képzelt az idegen történetíró, és utána annyi sokan mások a Csele-pataknál, azt nem tudom. Azt sem értem, hogy ha már a partra hozta Zetteritz a királyt, miért halt volna meg ott az abban a pillanatban, midőn sisakját feloldja és ha meghalt, Zetteritz és a kíséret - hétezer emberből csak akad - miért hagyta ott a holttestet? Miért nem vitték be legalább a közelben levő Dunaszekcsőre, hol pár nappal ezelőtt Macedoniai Miklós fejedelmi hajlékában szíves vendéglátást élvezett, névnapját is itt ülte a király, és miért találták meg csak majdnem másfél hónap után 1526. október elején?
Hogy pedig Zetteritz lovag a király holttestét akár a Csele-patak partján, akár másutt, de tényleg látta, az kitűnik abból, hogy a Buda várából menekülő királynét Komáromban vagy Neszmélyben utolérve átadja neki a király gyűrűjét, amit a halott király ujjáról húzott le. A Csele-patak most is majdnem ugyanazon mederben folyik, mint folyt 1526-ban. A partja nem magas, így áradás esetén is nem lehet veszélyes, de nincs is említés téve emberemlékezet óta arról, hogy valaha valaki belefúlt volna. II. Lajos sem fulladt a Csele-patakba, az ő halála bizonyára nem itt, de másutt következett be, ezt igazolja Kalib Mohamed Zaim török történetírónak egykorú följegyzése, mely azt mondja: "... egy hét múlva megtalálták a tévelygő király holttestét egy tóban, megfulladva és levágott fejjel." (Történetek gyűjteménye Thurynál 374. lap. Lásd Ortvay.)
Az utolsó Jagelló-házbeli magyar király II. Lajos sohasem halt a Csele-patakba, hanem gyilkos ármány, vagy tán helyesebben egy régen megtervezett összeesküvés gyászos áldozata lett.
Mielőtt a halált, illetőleg a nagyközönség előtt még többé-kevésbé ismeretlen két történelmi verziót előadnám, engedtessék meg, hogy az ezeket involváló súlyos politikai okokat röviden a következőkben ismertessem.
Mint már jelen értekezésem első felében II. Lajos jellemzésénél reá mutattam ennek nem csekély erkölcsi fogyatékosságára, ezúttal ismét vissza kell arra térnem.
A fiatal királyt a történetírók jólelkű, adakozó, sőt vannak, kik őt egyenesen "angyali jóságú" léleknek írják le. A már többször hivatkozott Massaro Ferenc így ír róla: "... a 17 éves király áhítatos, kegyes jósággal teljes és bőkezű, soha sem lobban haragra, de nem is bosszúálló, mindenkor megbocsát, s az őt érő csapásokon keveset töprenkedik". (Lásd: Nyáry Albert "Századok" 1869. 237-238. l.)
Ugyanezen velencei követ szerint a király erkölcseiben csak ennek házassága után lép fel erősebb változás, mert míg a magyarok voltak környezetében, ez kevésbé volt tapasztalható, míg a királynéval bejött német befolyás és német környezet alapjában megváltoztatta őt.
Tény az, hogy a burgundi udvar ledér légkörében nevelkedett Mária királyné egyáltalán nem tartotta őt vissza az erkölcsi lejtőn, sőt mi több, Mária maga is részt vett a király botrányos mulatozásaiban. Szerémi is azt írja: "a botor (az udvarbeliek, a királyi udvarhoz tartozók) inkább rosszra, mint jóra tanították őt, amiről magam is gyakran személyesen meggyőződtem."
Az 1518-i szentgyörgy napi országgyűlés már aggódni kezd a király jövője fölött, ha ez a megkezdett rossz úton tovább halad. Elképzelhető a király bűnös és könnyelmű életmódjában a nemzet sorsát is féltő országgyűlés aggodalma, midőn a mély alázatosságot fogadott szerzetes érsek Tomory Pál ily kitörésre ragadtatja el magát: "... Bocsássa meg Felséged, ha nyíltan kimondom, nincs királyunk." (Lásd: Fraknóy: Magyarország a mohácsi vész előtt 275. l.)
A székesfehérvári és nagyváradi káptalanhoz intézett rendeletekből látjuk, hogy eltekintve az országgyűlések által megszavazott horribilis adókból, még az egyes egyházak kincseit is elvitték, hogy ezeket honvédelmi célokra fordítsák.
Mária királyné azonban hazájából 25 pénzverőt hozatott és ezekkel pénzt veretett, de úgy látszik mindenre fordították a rengeteg vagyont, csak honvédelemre nem.
Mária Budáról történt menekülése csak egy részét tudta e kincseknek, mások szerint tíz társzekéren magával vinni, a többi itt maradt zsákmányul a töröknek.
Az elkeseredés már oly mérveket öltött, hogy az esztergomi érsek sem átallotta kijelenteni, hogy elűzik a királyt és mást választanak. Ezen elkeseredést csak fokozta Mária királyné és német udvaroncainak viselkedése. A mohácsi csatát megelőzőleg már a hatvani országgyűlésen kifakadások történtek a király ellen, sőt Szapolyay János pártjabeliek közül voltak olyanok, kik meggondolatlanul eljáratták a szájukat nyíltan hangoztatva, hogy Lajost elteszik láb alól, s a vajdát ültetik helyébe, ki majd feleségül fogja venni Máriát. (L. Fraknóy: Verbőczy István a mohácsi vész előtt.) Hogy a fenyegetés nem volt minden alap nélkül, az kitűnik magának a királynak nyilatkozatából, ki a pápai nuncius előtt kijelentette, hogy "ő voltaképpen jobban fél a magyarországi töröktől, mint a törökországiaktól", mely előbbi nevezetesen a királlyal elégedetlen köznemesség jó része "országait, állását, sőt életét" is fenyegeti. (Burgio jelentése 1526. július hó 11-éről, lásd Fraknóy: Verbőczy István életrajza 199. l.) Ezen jelentés akkor kelt, midőn a király már útban volt Mohács alá.
Elképzelhető tehát az ifjú király lelkiállapota, mellyel harcba indult.
Ily viszonyok előzték meg a mohácsi csatát. A csata viharában látták a királyt, látták, amint két ízben is vitézül támadott a török tömött sorai ellen és látták menekülni Mohács, illetve Dunaszekcső felé.
Hogy mi történt ezután, erre nézve két verzió szerepel, az egyik hitelt érdemlő okmányok alapján, míg a másik inkább csak következtetés, sok mellékkörülmények által indokoltnak látszó feltevés.
Az első nemcsak évszázadokon át élt a néphagyományban, a krónikások kobzán, de megírta ezt Szerémy György a szerencsétlen II. Lajos udvari káplánja, tehát egykorú történetíró, aki később szepesi Szapolyay János ellenkirály udvari káplánja lett. Szerémy maga is részt vett a mohácsi csatában, jelen volt a király menekülésénél és ő volt az, kit két négyes fogattal küldött Szapolyay 1526. október havában az általa ismert helyre, hogy a király holttetemét ideiglenes sírjából felásva azt Székesfehérvárra szállítsa.
Szerémy György előadása - bár sokan őt a királynéval szemben való kíméletlen hangja miatt elfogultsággal vádolják - feltétlenül hitelt érdemlő, s ezt történelmi tényként elfogadni vagyunk kötelesek mindaddig, míg ennek ellenkezőjét valaki ugyancsak hitelt érdemlőleg be nem igazolja.
Szerémy György latin szövegű művét, melyet Verancsics Antal egykori erdélyi préposthoz "De morte Ludovici regis" cím alatt intézett, a bécsi császári udvari könyvtárban 8649. (Pec. 988.) szám alatt őrzik. A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának felhívására Dr. Venzel Gusztáv ismertette azt. Ezen munka "Monumenta Hungariae historica Georgii Sirmiensis Epistola de perditione Regni Hungariae" cím alatt jelent meg eredetileg, de sajnos később e tárggyal senki kimerítőbben nem foglalkozott.
Szerémy György munkáját, illetőleg Dr. Venzel következőleg nyilatkozik: "Szerémy György korára nézve a magyar történet egyik jelentékenyebb kútfői írója, s munkája méltán azon idők legbecsesebb maradványai közé számíttatik." (L. Történelmi adatok Szerémy György emlékirataiból. Közli id. Magyarosay János 10. 1.)
Szerémy szerint a király három udvari testőrétől nyomon követve, midőn Buda felé menekült. Az esőtől megdagadt Csele-patakhoz ért. A patak hínárjában fáradt lova - a partra kapaszkodás közben - lábaival megfeneklett és hátraestében a királyt a mocsárba maga alá temette. A szintén menekülő Tomory Pál főhadvezér és Szapolyay György a balszárny kommandánsa, Szapolyay János erdélyi vajdának testvér bátyja, Cetritz Ubald sziléziai nemes, királyi udvarnok útján értesült a királyt ért szerencsétlenségről, azonnal oda lovagoltak és a Csele-patakból II. Lajost élve kiszabadították és magukkal vitték Dunaszekcsőre, hol tekintettel a közelgő sötét, esős éjszakára a plébánia lakban szálltak meg. A plébános szobájában levetkőztették a királyt ércpáncéljából és sisakjából. A királyt - midőn kissé megpihent - késztették, hogy étkezzék, Tomory Pál mondá a királynak: "étkezzék királyi Felség, mert a törökök gyorsan sietnek utánunk" és erre mondá Szapolyay György Tomorihoz: "Nagyságod pedig menjen saját szállására, én hasonlóan a magaméra, ne késsünk, azonnal Buda felé kell lovagolnunk." "Én kész vagyok." felelé Tomory. Erre ismét mond Szapolyay György: "Egyedül menjen tisztelendő uraságod saját szállására, én a király védelmére mégis itt maradok!" Tomory lámpa világánál elment szállására kíséretével együtt. Ezt várta Szapolyay György, ki legott megtámadta a királyt. "Te dorbézoló király! Te buja király! Te igazságtalan király! Elvesztetted Magyarországot és minden ősi jogainkat! Újlaky Lőrinc herceg birtokait, ki magát kötelezte magvaszakadása esetére, mint atyánk és viszont a kölcsönös örökösödésre." "Nem az én akaratom, hanem az országnagyoké."... felelé a király. Erre Szapolyay György a királyt torkon (per timpum) ragadá, mérges dühvel egy háromélű cseh karddal jobboldalán három helyen átdöfte. Lajos király kísérete megrémülve futott Tomory Pál érsek szállására, s erős hangon kiáltották: "Hamar, hamar Nagyságos Úr, mert Lajos királyt Szapolyay György megölte." Tomory Pál és kísérete a király szállására sietett és úgy látszik, formális harc fejlődött ki Tomory és Szapolyay György csapatai közt, melyek során Tomory, mint Szapolyay György elesett. Szapolyay György seregei ezután felgyújtották a falut, Dunaszekcsőt, melynek tüze két mérföldnyire elvilágított. Úgy mondják, hogy a törökökkel harcos összeütközése alatt nem esett oly dühös mészárlás Mohács mezején, mint Dunaszekcső faluban Lajos király halálakor, Szapolyay György és Tomory Pál országnagyok népei között. (Lásd Magyarossy munkáját)
Szapolyay alantos vezérének intézkedésére Szapolyay György és Tomory Pál országnagyok egy márványkoporsóba a falu templomába betétettek. Az 1840-1841. évben Szcitovszky János, akkori pécsi püspök utóbb esztergomi hercegprímás - rendeletére ásatást eszközöltetett a megjelölt helyen és ott négyszögű falak közt egy sírban két egymás mellé helyezett csontvázra akadtak. Igazolta e tényt annak idején Garay Alajos dunaszekcsői volt plébános id. Magyarossy Jánoshoz intézett levelében.
"A meggyilkolt II. Lajos királyt - mondja Szerémy György - meztelen lábbal, arany harisnyával, melyet a királyné sajátkezűleg készített, nyakáról láncon függő kis arany kereszttel, aranygyűrűvel, melyet mennyegzője napjától fogva ujján viselt felismerhető jelül, s annak utána saját ruhájába öltöztetve, mely vérrel volt befecskendezve, mint vértanút gyolcsba burkolva éjfélben a Csele-patak partján, közel a Csele faluhoz, lámpa világánál ásott sírba tették le. Ott feküdt szegény Lajos király Szent János fővétele ünnepétől október hó derekáig." Midőn Szapolyay János 1526. év mindenszentek napján bevonult Budára, első dolga volt, hogy Lajos király holt tetemének hollétéről tudomást szerezzen. Midőn a tényállást - valószínűleg egész terjedelmében - feltárták előtte, azonnal intézkedett, hogy a holttest Székesfehérvárra szállíttassék eltemetés végett. Szapolyay János intézkedését következőleg írja le Szerémy: "És elkülde minket két lelkészeket érte két négyes fogattal. És a testet ideiglenes sírjából felásattuk, s azt szagtalannak tapasztaltuk, elvittük Székesfehérvárra eltemetés végett." "Lajos király teteme Szent Márton hitvalló szombatján teljes tisztelettel temettetett el Székesfehérváron." "És ez irat így végeztetett egy alázatos káplánja Szerémy György által, kinek igen kegyes ura volt Lajos király". (L. Magyarossy hivatkozott munkáját 37. l.) Így írja le a véres tragédiát Szerémy György, az udvari káplán, a hiteles szemtanú, ki még azt is feljegyzi munkájában, hogy: "Ac vidi et vidimus a latero dextro tria fixera", vagyis magyarul: Így láttam és láttuk jobb oldalán a három sebet."
Szerémy György leírásához kétség nem fér, mert feltéve, hogy őt bizonyos antagonizmus vezette - nem ok nélkül - a királynéval szemben és talán néha-néha elfogult is volt irányában; ez a király halálát illető tényen mit sem változtat. Szóval az elvitathatatlanul szomorú faktum, hogy II. Lajos király nem a Csele-patakba fulladt, hanem előre megtervezett gyilkosság áldozata lett.
Mielőtt még befejezném Szerémy György krónikájának, mint történelmi kútforrásnak ismertetését, meg kell hogy jegyezzem, miszerint Brodarics István történetíró ama beállítását, hogy a király lovastól együtt a Csele-patakba fulladt, magyarázza ama körülmény, hogy Brodarics maga is a Szapolyay párthoz csatlakozván a váci püspökséget nyerte jutalmul. Így érthető, hogy a hallomás után nyert fenti értesülését írta meg, mert magától értetődik, hogy az akkor már ellenkirály Szapolyay Jánosnak éppen nem lett volna kellemes hallani, hogy elődjét; II. Lajost testvér bátyja, György ölte meg, vagy legalábbis annak meggyilkolásában tevékenyen részt vett.
Végül meg kell említenem, hogy Szerémy György adatait megerősíti Kalib Mohamed Zaim egykorú török történetíró már idézett feljegyzését is, ki "levágott fejjel" írja megtaláltnak a király holttetemét.
Szekcső megszállása az 1526. évi török győzelem után nem következett be azonnal, hanem amikor Szulejmán császár 150.000 főnyi seregével 1529-ben másodszor tört be hazánkba.
A felvonuló török had, mint a medrét áttört folyam árja, seperte el a felvonulási útvonalába eső védtelen helységeket.
Szekcső 1529. év augusztus havának 22-én esett el. A várban és környékén lakó nép mindenét elhagyva az akkor lakottabb szigetbe menekült, miután a Duna némi fedezéket nyújtani látszott, és így biztosabb menedéket remélt. Minden ellenállás nélkül lett úrrá a hódító törökhad.
Megszállta a várat, és annak kijavítása után őrséget hagyott hátra, és csak ezután vette útját Buda felé.
Mint megerősített táborhely, csakhamar, mint erre legalkalmasabb - egy szandzsák székhelye lett -, s mint ilyen fontos szerepet töltött be a 150 esztendeig tartó gyászfátyolos éjszakában.
Nándorfehérvár és Baranyavár után nélkülözhetetlen támpontul szolgált a Duna vonalának további elfoglalására.
Az elnéptelenedett város mint táborhely csakhamar benépesült török, de rác jövevény telepesekkel is. És mint ilyen községünk a vidék legforgalmasabb ipar- és kereskedő városa lett.
A hódoltság hűbéri beosztása szerint 18 szandzsákkal együtt a szekcsői szandzsák is a budai pasalikhoz tartozott, mely néha mohácsi - máskor pedig szekcsői nevet viselt. Eszerint néha Pécshez tartozónak, néha pedig Pécs a szekcsői szandzsákhoz tartozónak látszik. E szandzsáknak nevezetessége volt a mai országút mentén haladó stambuli út és az eszéki híd. Észak-déli irányban Szekszárdtól Eszékig terjedt.[11]
A szekcsői liva két bírósági kerületre volt felosztva úgy, mint szekcsőire és baranyavárira. Ezek élén a kádi állott. Szekcső tehát nem csak mint keza szerepelt, hanem mint nahie is.[12]
Mi sem természetesebb, hogy Szekcsőn, mint kerületi, bírósági, és járási székhelyen számottevő igazhívő telepedett le, azért temploma, sőt iskolája is volt, mert a tanítást az iskolában végezték. Szekcső temploma a megszállott török területen a legrégibb volt.[13]
Nem lesz érdektelen, ha ide jegyzem, hogy Eddai Mohamed mohácsi pénzügyi tisztviselő feljegyzése szerint 1567. év október 4-től december 30-ig - tehát három hóra - a szekcsői templom alkalmazottai voltak:
Ather efendi a szekcsői várbeli templom szónokának illetménye 1 napra 25 akcse, összesen 2250 akcse.
Ali müezzin, aki a templom karcsú tornyából kikiáltja az imát, de a templomban is imádkozik. Fizetése napi 10 akcse, összesen 900 akcse.
Musza templomfelügyelőnek, illetve templomgondozónak, ki egyben sekrestyés is, egynapi fizetése 5 akcse, összesen 450 akcse.
F. Hadzse kántor fizetése összesen 180 akcse. Összesen 3780 akcse (60 akcs megfelel 1 magyar jó aranynak. Fenti 3780 a. = 63 jó aranynak.)[14]
Amint e följegyzésből kitűnik, a templom és az iskola a várban volt. Ez a megszállt területen a legnagyobbak közül való volt. a vár négy tornyának egyike szolgált a müezzin szereplésének helyéül. Valószínűnek tartom, hogy e célt a vár délnyugati tornya szolgálta, miután a tömegesebb település a város azon részére esett.
A vár, mint e vidék fő védelmi erőssége a megszállás első napjától kezdve katonailag meg volt erősítve, és az őrséget zsoldos- és hűbéres katonaság szolgáltatta. Szekcső várának török kézre való jutásával Kaszim bég mohácsi mirliva (szandzsák bég) és a szekcsői vár helyettes parancsnokának feljegyzése szerint az itt készletben talált bor ára fejében 10380 akcse = 173 új arany folyt be.[15]
14 évre a vár elfoglalásától számítva, 1543. évi július hó 3-tól szeptember 28-ig terjedő időre szóló adónapló szerint ebben az időben napi 30 akcse fizetéssel Szkender volt a vár parancsnoka, helyettese pedig napi 20 akcse zsolddal Hadzsi Redzseb volt a helyettese. Ezek alá voltak rendelve a várőrző katonák. A vár őrzése 19 emberre volt bízva, kik két szakaszba osztva a szakaszparancsnokok alá tartoztak.
Az első szakaszparancsnok Ali Abdulah szakasza 10 ember, kiknek napi zsoldja 8 + 6 + 7 = 83 akcse. A második szakasz parancsnoka Dzsáfár Musztafa, szakasza 9 ember, kiknek napi zsoldja összesen 53 akcse.
A tüzérek öt embere név szerint: Iliasz Musztafa szakaszparancsnok, kinek napi zsoldja 12 akcse, parancsnoksága alatt állott Musza Abdulah napi 7 akcse, Ali Musztafa napi 6 akcse, Haszán Musztafa napi 6 akcse és Jakub Emir napi 7 akcse zsolddal.
Ezeken kívül még ide tartozik Radivi Michael útmutató rác, kivel a vár őrsége kitesz 27 embert.
El sem képzelhető, hogy Szekcsőt, mint szandzsák székhelyet 27 ember őrizze, hanem a vár és környék biztonságára nagy számú hűbérőrség lehetett a várban. Feltevésemet bizonyítani látszik az a tény, hogy a várból a zsoldos lovasság teljesen hiányzott, amelyet bizonyára a hűbéres lovasság pótolt.
Már az 1552-1553. évi defterben megtaláljuk a zsoldos várőrség kiegészítéseképpen a zsoldos lovasságot és a zsoldos határőrző rác- és szerb katonaságot is.
A zsoldos lovasok Mohammed aga parancsnoksága alatt 4 szakaszra oszlottak.
Szefer Divane I. tizedes parancsnoksága alatt, ki napi 8 akcse zsoldot kap, 11 ember napi 7 akcseval szolgál.
Ferad Divane II. tizedes alatt, ki napi 10 akcset kap, 10 ember szolgál napi 10 akcse zsoldért.
Behram Boszna III. tizedes alatt, ki napi 8 akcset kap, 9 ember napi 7 akcset kap.
Ramazan bin Ahmed IV. tizedes parancsnoksága alatt, ki napi 8 akcse zsoldot élvez, 9 ember 7 akcseval fizetve szolgál.
A martaloszok Pervane Boszna parancsnoksága alatt szintén négy szakaszba vannak osztva.
I. tizedes Novák bin Orik, ki napi 5 akcset kap, parancsnoksága alatt van 9 ember napi 4 akcse zsolddal.
A II. tizedes Bogdan Acsatko alatt, ki napi 5 akcse zsolddal bír, van 9 ember napi 4 akcse zsolddal.
A III. tizedes Bogdan Lamján alatt, ki napi 5 akcset kap, 9 ember van napi 4 akcse zsolddal.
A IV. tizedes Tamás Pinter 5 akcseval és 9 emberrel 4 akcseval.
Összesen: 41 ember
Ha az 1543. évben kimutatott zsoldos várőrséghez hozzáadjuk az 1552-1553. évi létszámot, úgy a szekcsői vár zsoldos őrsége áll:
2 szakasz gyalogos várőrből, létszáma........................................................... 19 ember,
1 üteg tüzérből ............................................................................................... 5 ember,
4 szakasz lovasból, létszáma......................................................................... 40 ember,
4 szakasz határőrből, létszáma...................................................................... 41 ember,
a várparancsnok és helyettese ........................................................................ 2 ember,
útmutató rác .................................................................................................. 1 ember,
összesen:.................................................................................................. 108
ember
A várőrség megerősítése összefüggésben lehetett Zrínyi ez időtájban lezajlott pécsi és eszéki ostromával, amikor hadának egy része bekalandozta Mosiatz (Mohács), Nostat (Nádasd), Sas (Szászvár), Barder (Babarc) és Sechzehuh (Dunaszekcső) fontosabb és megerősített török hadipontokat, s azokat felégette.[16] De nem kevésbé adhatott erre okot Szigetvár várának ostroma. Minthogy a hosszú és sikertelennek látszó ostrom a megszállt területek lakosságát nyugtalanította és azért elővigyázatosságból erősítette meg a török a várőrséget. Éppen a zsoldos lovasság idehelyezése teszi valószínűvé a kapcsolatot a fenti eseményekkel. A várban hűbéres lovasság volt, azért kellett a megbízhatóbb zsoldos lovasság is. Ez végezte a hírvivő szolgálatot is.
A következő adatokat, melyeket 1565. év július 28-tól 1566. január 20-ig évrényes defterben, Arszlan pasa, budai beglerbég (több kerületből alkotott terület első katonája és polgári tisztviselője), a vilejet nazirja (kerületi felügyelő) és Mohammed Cselebi Efendi defterdar (egy pasalik pénzügyi adminisztrácionális ügyeinek első tisztviselője) írt meg. A szekcsői vár őrsége 53 emberből állott, akiknek e jelzet félévben az összes zsoldjövedelme 58.937 akcse volt, vagyis 9818 jó magyar arany.[17]
A volt nagyobb várőrség azért vált feleslegessé, mert a vidék elnéptelenedett.
Az elnéptelenedés fokozódása dacára is 1568. év december 20-tól 1569. év június 14-ig vezetett számadások szerint a várőrség 12 emberrel szaporodott.
|
Létszám |
Napi zsold |
Rendkívüliek |
Összes féléviek |
Beratci j. Hübérdi j. |
|
|
A, lovasok |
39 |
283 akcse |
456 a. |
58.849 a. |
240 a. |
|
B, azabok = nőtlen zsoldos katonák |
26 |
137 a. |
760 a. |
24.187 a. |
180 a. |
|
Összesen: |
65 |
420 a. |
1216 a. |
73.036 a. |
420 a. |
Ezen összeg kitesz 12.243 jó magyar aranyat.
A létszám szaporodásának valószínű oka a hűbéres haderők gyakori létszám változása, úgyszintén a zsoldosok fegyvernembeli változása is.[18]
Ahmed pasa beglerbég és Mohammed pasa nagyvezér idejében, Ibrahim efendi defterdár által felfektetett és 1601. év február 31-i érvényességgel, 1602. év július és augusztus havi elszámolás szerint a szekcsői várban 94 zsoldos katona volt. Ezen várőrségi zsold céljaira Ahmed pasa budai beglerbég kiutalt az őrség számára (kardslik, azaz) útipénzt alábbi kimutatás szerint:
Szekcső:94 ember, napi kiadás 686 akcse, összesen 117.732 akcse, mely összeg kitesz jó magyar aranyban 1962 aranyat.[19]
Az 1628-1629. év zsoldlajstroma szerint a mohácsi szandzsákban fekvő szekcsői vár zsoldos katonáinak zsoldját az alábbi kimutatásban látjuk:
A vár és fegyvernem:
Létszám Napi zsold Rendkívüli illetmény Feratdíj
Szekcsői vár
müsztahfizai (várőrök)..................... 18 111 akcse - -
Topcsik (tüzérek)............................ 2 25 akcse - -
Összesen:....................................... 20 136 akcse - -[20]
A várőrség napi zsoldja kitesz napi 2,27 és évi 660,66 jó magyar aranyat.
Voltak a felmerült fuvarok teljesítésére kirendelt robotosok is. Lássuk erre vonatkozóan az 1551. évi szeptember 29-én összeírt khaszarabadzsik (azaz az olyan napszámokra kötelezetteket, kik különböző fuvarokat, ágyúk, hadi- és élelmiszerek vontatását kocsisok. E munkák fejében adókedvezményben részesültek). Szekcsőn, mely akkor a mohácsi szandzsákban feküdt, a járási székhely volt, a fuvaros robotosok altisztje, 20 alárendelt fölött Tót János volt. Alárendeltjei: Kovács János, Gyenes Gergely, Tót Ferenc, Pucsai Máté, Tót János, Fekete András, Erdősi György, Lőrinc Péter, Odri Gyeres, Simon deák, Tót Gergely, Vörös Márton, Mocsai István és Vörös Márton.[21]
Ilyen kocsisokat a török hódoltság minden szandzsákjából rendeltek ki, kik teljesítményeik fejében adókedvezményben részesültek.
Szekcső népesedése a török uralom alatt
A mindig gyászemlékű török megszállás alatt Szekcső lakóinak száma ismeretlen, mivel csak az adófizetők vannak felvéve a defterekben (adólajstromokban). A magyar lakosságon kívül valószínű, török telepesek is voltak. Említés történik arról, hogy a várőrség keretében rácok is voltak. 1543-ban Radivi Mihály útmutató, rác. 1552-1553-ban pedig mint martaloc szerepel 41 rác.[22]
A defterekben, mint adófizetők csak magyar, iflák (vlah, cláb) és szerb nemzetiségűek lettek kimutatva lakóházaik szerint.
A császári hadjáratok célját szolgáló kivételes adók defterében az 1554-ben összeírt házak Szekcső városában:
a nagyutcai városrészben......................................... 10 ház
a kisutcai városrészben............................................ 18 ház
Összesen:............................................................... 28 ház[23]
Már az 1570-1571. évben kelt hitetlenek tejadódeftere Szekcsőn 63 házat és ugyanannyi adózót mutat ki. Ezek név szerint: Szeges János, Domán Gergely, Domán István, Fábján Domán, Komba Mihály, Atol Péter, Atol Tamás, Palin Gergely, Domra András, Letár Miklós, Dombó Miklós, Nagy Péter, Szűcs Imre, Tót Pál, Pósa Péter, Sánta Mihály, Kocsor János, Sütő Tamás, Bertalan Tamás, Fodor Péter, Parát János, Varga Gáspár, Für Péter, Ferenc János, Sár Demeter, Sereg János, Bodol Pál, Miklós János, Pap Mihály, Gál Ferenc, Coló Péter, Kapás Péter, Magyaros Péter, Pontó Demeter, Dús Gergely, András Ferenc, Víg Mihály, Kun Lukács, Mádai Pál, Bagi Tamás, Tót Gergely, Tót György, Cseh János, Dósa András, Tasadi Mihály, Cseh Pál, Markó Mihály, Csóka Antal, Imre János, Danocsi Mátyás, Karos Márton, Dig Tamás, Gyenes Tamás, Varga Péter, Koros Bertalan, Boka Tamás, Máté István, Kucsár Balázs, Somogyi Balázs, Marko Márton, Korta Berta, Dóri Márton, Oros Márton.
A lakosok száma: 63 adózó, egyenként 60 akcset fizetnek. Ezen összeg kitesz egy évre 1 jó magyar aranyat.
(Jegyezte: Seinán Bin Höszein) V. K. M. K. T. deft. II. 393 lap.
Tudott dolog ez, hogy Szent Márton - Monyoka és Ság falu határa részben vagy egészben beleolvadt Szekcső határába, ezért leközlőn e falvak adófizetőinek is névsorát. Lássuk hát!
Szent Márton (Mártinca) falu adózói: Nagy Máté, Palik Demeter, Pile Jakab, Károl Mihály, Somogyi János, Borbás Gáspár, Szekcső Demeter, Mocsai Máté, Adám János, Csetó György, Torkas Máté, Ferenci Balázs, Károly István, Cseh Benedek, Varga János, Cseh János, Gáspár Domonkos, Dancsi Filip, Cseh Ambrus, Demeter Diák, Gyenér Lőrinc, veje János, veje Benedek, Kologyai Benedek és Kis Tamás. 25 ház, 60 adózóval.
Mozoka (Monyoka) falu adófizetői: Pelőcsi Mátyás, Csáki Miklós, Kiss István, Simon Márton, Lovacsi Pál, Máté Márton, Nádas Benedek, Cseri Benedek, Seges Demeter, Egyed Albert, Pál Mihály, Horvát András, Péter Máté, Demeter György és Kis Benedek. 15 ház, 60 akcseval.[24]
A szekszárdi kerülethez tartozott 1572-573. évi defterben van felvéve, de határának egy részével a szekcsői - más részével a bátaszéki határba olvadt be.
Ság falu adózói lakosai: Madaras Antal, Simon Máté, Kovács Péter, Tolnai Balázs, Lőrincz Balázs, Kovács Antal, Péter Lukács, Kerekes Lőrinc, Demeter Péter, Demeter Gergely, Gergely Balázs, Fodor Gergely, Fodor Máté és András, Bertalan Balázs, Vég Máté, Kerekes György, Kozári Simon, Szad István, Kerekes Mihály, Szabón Antal, Csehi Gergely, Péter Eliás, Tolnai János, Málos Eliás, Siri János, Siri Eliás, Eliás István, Csáki János, Csáki Gergely, Török István, Török Péter, Vég András, Damján Pál, Török Tamás, Pár György, Sár Tamás, Sági Mihály, Sági István, Sági Mihály és Sági Benedek. 40 ház, 60 lakos.[25]
Az 1583-1584. évi fejadódefter szerint, melyet Ahmed, mohácsi Kadi (bíró) írt össze, Szekcsőn 55 ház és ugyanannyi adófizető lakos volt. 1601. évben pedig 64 ház.[26]
Az itt letelepedett törökök, rácok és mások száma jóval felülhaladhatta a törzslakók számát.
1601-től a törökök kiűzéséig mindig szomorúbb statisztikát lehetne összeállítani az idegenek bevándorlását és a bennszülöttek apadását illetőleg.
A szekcsői szandzsák közigazgatási beosztása
A kerület helyének Szekcső volt a székhelye, törökösen Szandzsáknak neveztetett és más ilyen szandzsákkal együtt a budai pasalikhoz tartozott. 1529. év aug. 22-ától, vagyis a megszállás napjától 1543-ig, Szekcső hovatartozandósága ismeretlen. 1543-tól 1628-ig Szekcső egyszer mint szandzsákszékhely van feltüntetve, máskor a mohácsi - ismét máskor pedig a pécsi - szandzsákhoz tartozónak van feltüntetve.
1543-tól 1554-ig, 1566-tól 1568-ig és 1583-tól 1628-ig, mint szandzsákszékhely szerepel.[27]
A szandzsákok bírósági kerületekre (kedi) voltak felosztva. A kezdet idejében a szekcsői szanzsák 2 bírósági kerületre - um. e szekcsőire és a baravárira volt felosztva. Később, talán 1565 táján a mohácsival bővült. Ilyen bírósági kerületek (keza) székhelye volt Szekcső, Mohács és Baranyavár.
1554-ben Szekcsőhöz, mint járási székhelyhez tartozott
1. Szekcső város:
ház ház
Nagy utcai része...................... 10 9. falu Ón.............................................. 20
Kis utcai része......................... 18 10. falu Seben......................................... 7
2. falu Szent Mártin.................. 33 11. falu Fehéregyház................................ 9
3. falu Monoka........................ 14 12. falu Seber........................................ 10
4. falu Somberek..................... 15 13. falu Tót Bon.................................... 10
5. falu Szánod.......................... 13 14. falu Doboka.................................... 17
6. falu Bozok........................... 12 15. falu Fizes........................................... 2
7. falu Kapu............................ 11 16. falu Egesd.......................................... 8
8. falu Peterd............................. 5 17. falu Görcsin..................................... 13
18. falu Abánd......................................... 2
Összesen:.............................. 121 Összesen:.............................................. 98
A 18 helységben összesen 219 adóterhes ház volt.[28]
Színen bin Hüszein mohácsi nevla, az 1570-1571-ik évi adódefterben, melyet 1573-ban írt össze, a szekcsői nahiéhoz (járási székhely), 18 községet sorol fel. Ezek:
ház ház
1. város Szekcső..................... 63 10. falu Seben, Zenen............................ 68
2. falu Szent Márton................ 25 11. falu Szabar...................................... 15
3. falu Mozoka, Molka............ 15 12. falu Tót Ból..................................... 10
4. falu Somberek..................... 19 13. falu Doboka.................................... 33
5. falu Szánod.......................... 30 14. falu Vezes.......................................... 4
6. falu Bozok........................... 24 15. falu Egred.......................................... 6
7. falu Szánc, Szajó................. 34 16. falu Görcsin..................................... 20
8. falu Egyházas Peterde............ 5 17. falu Oros......................................... 20
9. falu Fehéregyház.................. 15 18. falu Szebén...................................... 36
Összesen:............................. 230 Összesen:............................................ 212
A 18 helységben a házak száma:....................................................................... 442
Az 1583-1584.-i fejadódefter, melyet Mohamed mohácsi Kádi (bíró) összeírásából ismerünk, ez alábbi adófizető községeket ismerjük, melyek a szekcsői nahiehez (járási székhely) tartoztak.
ház ház
1. város Szekcső..................... 55 11. falu Doboka.................................... 26
2. falu Szent Mártin.................. 26 12. falu Veresd........................................ 1
3. falu Monoka........................ 10 13. falu Görcsin..................................... 16
4. falu Somberek..................... 19 14. falu Oros......................................... 20
5. falu Fár................................ 12 15. falu Szentpéter.................................. --
6. falu Cino.............................. 27 16. falu Egesd......................................... --
7. falu Mozon.......................... 50 17. falu Puszta Oros................................ 2
8. falu Meregház...................... 15 18. falu Egyházas Perde........................... 2
9. falu Szánod.......................... 25 19. falu Seber........................................ 17
10. falu Tótból......................... 10 20. falu Bozok....................................... 20
Összesen:.............................. 249 Összesen:............................................ 104
A 20 helységben van adózóház:......................................................................... 353
Az 1554., 1570-71. és 1583-84. évi följegyzésekből megállapítható, hogy az adózók 1570-71-ben, szemben az 1554-i defterben feltüntetett adókötelezettekkel, több mint 100%-os emelkedést mutat. Az 1583-84. évi az 1570-1571.-ivel 50%-os apadást tüntet fel.
Noha az 1583-84-iki kimutatás a szekcsői nahieben már 20 adózó települést mutat ki.
Az adózó községneveinek eltérése az egyes kimutatások szerint nem azt tünteti fel, hogy más-más községeket csatoltak a járáshoz. E névváltozást inkább a helynevek elírásának tulajdonítom. Kivéve az 1583-84-ik évit, melyben tényleg két új község van a szekcsői naheihez csatolva.
Ez elterült Szekcsőtől délre egész Eszékig, északra Szekszárdig felölelte a mai Pécsváradi járás keleti szegletét, az egész Mohácsi és Baranyavári járást, a Pécsi járás délkeleti kiszögelését és a járás keleti részét Siklós városával együtt.
A szandzsák határa, mely a budai pasasághoz tartozott, Hadzsi Chalfa szerint 1650-ben, északon a szekszárdi, nyugaton a pécsi szandzsák, keleten a Duna és ezzel párhuzamban a szegedi szanzsák, délen a Dráva, illetve a boszniai pasaság.
1570 január 4-étől 1571. május 24-ig terjedő hatállyal Színan bín Hüszein, mohácsi mevla által összeírt hitetlenek fejadó deftere nyomán, a szekcsői szandzsák adófizetői voltak a
1. Szekcső városban: Szeges János, Domán Gergely, Domán István, Fábján Domán, Komba Mihály, Atol Péter, Atol Tamás, Balin Gergely, Dora András, Letár Miklós, Dombó Miklós, Nagy Péter, Szűcs Imre, Tót Pál, Pósa Péter, Sánta Mihály, Kocsor János, Sütő Tamás, Bertalan Tamás, Fodor Péter, Barat János, Varga Gáspár, Für Péter, Ferenc János, Sár Demeter, Sereg János, Bodol Pál, Miklós János, Pap Mihály, Gál Ferenc, Goló Péter, Kapás Péter, Magyaros Péter, Bontó Demeter, Dús Gergely, András Ferenc, Vig Mihály, Kun Lukács, Mádai Pál, Bagi Tamás, Tot Gergely, Tot György, Cseh János, Dósa András, Tasai Mihály, Cseh Pál, Markó Mihály, Csóka Antal, Imre János, Danocsi Mátyás, Karos Márton, Vig Tamás, Gyenes Tamás, Varga Péter, Koros Bertalan, Boka Tamás, Máté István, Kucsár Balázs, Somogyi Balázs, Markó Márton, Korta Berta, Dári Márton, Oros Márton.
63 ház, 60 akcseval.
2. Szent Márton (Papd Szt. Márton, Papazd Szt. Márton, Mártinca) faluban: Nagy Máté, Palik Demeter, Pile Jakab, Károl Mihály, Somogyi János, Borbás Gáspár, Szekcső Demeter, Mocsai Máté, Ádám János, Csató György, Torkas Máté, Ferenci Balázs, Károl István, Cseh Benedek, Varga János, Cseh János, Gáspár Domonkos, Dancsi Filip, Cseh Ambrus, Demeter Diák, Gyenár Lőrinc, Veje János, Veje Benedek, Kologyai Benedek, Kis Tamás.
25 ház, 60 akcseval.
3. Mozoka (Monyoka, Moloka) faluban: Belőcsi Mátyás, Csáki Miklós, Kis István, Simon Márton, Lovacsi Pál, Máté Márton, Nádas Benedek, Cserei Benedek, Seges Péter, Egyed Albert, Pál Mihály, Horvát András, Péter Máté, Demeter György, Kis Benedek.
15 ház, 60 akcseval.
4. Somberek faluban: Józsa Benedek, György Benedek, Véri Dienös, Gere Péter, Majnó Péter, Szántó Benedek, Tót Illés, Zsadán György, Varga János, Szabó István, Sombereki György, Arcsa János, Palik Balázs, Királ Péter, Sombereki Máté, Gergel István, Farkas Mihály, Csordás Péter, Megyes Pál.
19 ház, 60 akcseval.
5. Szánod faluban: Zergős Imre, Dénös Ferenc, Boro Demeter, Kapos... Kelemen, Mál... Márton, Csát Domán, nagy Benedek, Csesző István, Kesztöcz Pál, Mucsai Imre, Kesztöcz János, Suka Ferenc, Bortog Pál, Suka Péter, Tot Bálint, Kapos... István, Vörös Fábián, Markos Mihály, Markos Máté, Tot Mátyás, Vörös Péter, Vörös János, Nagy Kelemen, Szakács Máté, Simon Deák, Tot György, Szakács Gergely, Ambrus Diák, Bertalan Mihály, Sós Dávid.
30 ház, 60 akcseval.
6. Bozok faluban: Tót János, fivére Mátyás, Sarál András, Kis Benedek, Vén Péter, Kis Antal, Hányán Jakab, Kis András, Velenczei János, Velencei Berta, Kovács Pál, Kis Jakab, Suka Pál, Varga Máté, Mészáros Ferenc, Málos János, Tamlat Balázs, Varga György, Kosta Orbán, Kondor Tamás, Váradi János, Markó Tamás.
24 ház, 60 akcseval.
7. Szánó (Sajó, talán Kapu) faluban: Tót Ambrus, Fekete Ambrus, Botos Kelemen, Kilincs istván, Tót Berta, Bodó Mátyás, Paszics István, Gen... György, Nagy János, Kis András, Miklós Máté, Varga Bálint, Kovács Tódor, Kasza András, István Kovács, Mikos Márton, Tot Simon, Kazán Balázs, Kovács Gergely, Kovács Demeter, Nagy Mihály, Bárán András, Szalancsi András, Pap Gergely, Szentös Mihály, Karé.os Péter, Kantor Márton, Horvát András, Ká... János, Tot Gergely, Varga Máté, Komját Gergely, Petös Antal.
34 ház, 60 akcseval.
8. Egyházas Peterde faluban: Város Tamás, Vörös István, Bertalan Gergely, Vörös Imre, Jákab Ferenc.
5 ház, 60 akcseval.
9. Zemen faluban: Gyenár Gyenes, Mészáros György, Varga Péter, Baláska, Varga János, Csordás Benedek, Szabó Máté, Kanáz Pál, Gárdon Lőrinc, Tövi Péter, Tári Bálint, Berko Antal, Kis András, Tot György, György Benedek, Szabó Albert, Benedek Tamás, Szabó Péter, Lép János, Tordai András, Tot János, Bitó Benedek, Küzde Gyenes, Tot Benedek, Erdős György, Farkas György, Bosgisa Balázs, Tot Ferenc, Bító Lukács, Meleg János, Haj György, Vermes Benedek, Tot Mátyás, fivére Tamás, Tot Márko, Sarloczi István, Gyenes Gergely, V..... János, Somos Tamás, Kis Király Mátyás, Erken Máté, Béndi Balázs, Mészáros Máté, Odri Pál, Sebös Pál, Nagy Gyenes, Véri Mihály, Nagy János, Kondor István, Kis Benedek, Tot Ferenc, Atlaczi Ferenc, Kovács András, Küzdi Ferenc, Tot Marko, Tot Péter, Atlaczi János, Márton Kovács, Nagy Mihály, Odri Péter, Tot János, Varga János, Turi Benedek, P.... György, Atlaczi Imre, Horvát György, Kovács Imre, Varga Benedek.
68 ház, 60 akcseval.
10. Fehéregyház faluban: Tot János, Tot Tamás, (így) Szilas Károy, Tot Márton, Szabó Péter, Sáska Pál, Tót András, Tót Péter, Csordás László, Veres András, Varga István, Meterczi Balázs, Kocsis Balázs, Tót Gáspár, Tót Márton.
15 ház, 60 akcseval.
11. Szabar faluban: Tót Miklós, Domonkos Márton, Szabó János, Makó Gáspár, Bakó Bodóg, Bakó Albert, Házos Benedek, Kovács János, Marok Mátyás, Tót György, Marok Balázs, Fodor Benedek, Tót István, Maros Gergely, Kucsor Gergely.
15 ház, 60 akcseval.
12. Tót-Ból faluban: Péter Bálint, Varga Gábor, Somos Péter, Nagy Gergely, Varga Antal, Ferenc Miklós, Törköl Fábián, Szecsői Albert, Mészáros Fábián, Hegedűs János.
10 ház, 60 akcseval.
13. Doboka faluban: Varga Imre, Balog Márton, Domán Antal, Tót István, Tót Benedek, Bajor Pál, Horvát András, Mihály Gergely, Tót Imre, Tót R..., János Benedek, Berta Benedek, Tót Máté, János György, Csut Berta, Sánta Gregór, Marinkó János, Tamás Benedek, Szabó Balázs, Tót Máté, Tót György, Csordás Tamás, Tót Isztanko, Timár Miklós, Móricz Miklós, Magyar Jakab, Magyar Albert, Berkos Péter, Kerékjártó Máté, Kerító Balázs, Tót András, Csordás Tamás, Tót János.
33 ház, 60 akcseval.
14. Vezes faluban: Balázs deák, Kis Tamás, Balaska Balázs, Kósa Márton.
4 ház, 60 akcseval.
15. Egred faluban: Tót Máté, Márton Gergely, Balázs Antal, Gózsa János, Pári Benedek, Király Gábor.
6 ház, 60 akcseval.
16. Görcsin faluban: Deák Máté, Somogyi Mihály, Kalmár Gáspár, Ozvárd Antal, Ozvárd Gergely, Baksa Péter, Czentár Benedek, Bene Mátyás, Varga Mihály, Barta diák, Csontos Máté, Somogyi Benedek, Jergőczi András, Benkei János, Csordás Jakab, Nagy János, Agján Gergely, Vámos Imre, Fodor Berta, Ládi Pál.
20 ház, 60 akcseval.
17. Oros faluban: Szabó Fábián, Pécsi Ambrus, Máté Gergel, Tiszai János, Máté Illés, Varga Benedek, Csordás Lőrincz, Bolos György, Antal Péter, Olajos Lőrincz, tiszai Fülöp, Simon Borbála, Kovács Ferenc, Gál Tamás, Kados Mihály, Sazbó Bálint, Sánta Domonkos, Kanó Pál, Bóli János.
20 ház, 60 akcseval.
18. Szebén faluban: Tót Pál, Somogyi György, Somogyi Gergel, Somogyi János, Bakó Imre, Mészáros László, fia Máté, Bódi Tamás, Jakab János, Fogol Lőrincz, Nagy Balázs, Mácsai Miklós, Percei Kelemen, Tót Imre, Kis Péter, Tót Fábián, Somos János, Sebös Fábián, Jakab, Vég Gergely, Balázs Kelemen, Szabó Imre, Véri Jakab, Nagy Lőrincz, Tót Pál, Varga Bertalan, Magos Benedek, fia Bálint, Varga Gergel, Táska Benedek, Kaján Máté, Nagy Benedek, Csordás György, Farkas János, Farkas Fábián, Magos Gáspár.
36 ház, 60 akcseval.
1. Mohács városában:
a) a Nagy utcai városrészben: Kovács Imre, Gálocsi Ferenc, Szücs Taszári Bertalan, Márton János, Dorol Péter, Penczi Balázs, Péter Borbála, Mészáros János, Penczi Albert, Kovács Pál, Nagy Gáspár, Baracska Márton, Bendő Péter, Tót Márton, Varga Gergely, Cseh György, Bagos György, Varga Kelemen, Nagy Péter, Tódor János, Józsa Máté, Nagy Bálint, Magyaros Ferenc, Márton iszluga (szolga), Todor János, Józsa Máté, Nagy Bálint, Szabó András, Kis Jakab, Orosz György, Dorok Péter, Orosz György (második).
b) Bakács utcai városrészben: Todor Pál, Daró Gáspár, Fodor Gáspár, Fodor Ferenc, Doró Ferenc, Józsa Mikls, Cseh Mihály, Dienös kovács, Barsi János.
c) Szentmiklósi utcai városrészben: Kanalas György, Béres Mátyás, Varga Mihály, Ritó János, Péteri Pál, Boros Ambrus, Szabó Tamás, Hegedűs Pál, Mikó Tamás, Somogyi Ambrus, Meszen András, Korsós Pál, Köves Miklós, Gabos László, Tót Mihály, Varga Pál, Varga Kelemen, Gálos Dienös, Péteri Lőrincz, Szép Ambrus, Varga István, Kamács János, Berén Péter, Abráni István, Nagy Benedek, Veje András, Szakács Ferenc, Nagy Ágoston, Simon Pál, Simon Kristóf, Simon György, Hegedüs Bernát, Ilós Bálint, Gálos Jakab, Rigó Benedek, Szári Miklós, Varga Tamás, Mészáros Tamás, Csecse András, Makrai Balázs.
d) Velencei utcai városrészben: Bakó Benedek, Vas Ferenc, Merméleti László, Domba Máté, Simon Tamás, Karancsi Lőrincz, Rákos Ferenc, Mári Imre, Gyöngyös Pál, Rencsi Dienös, Kenéz Orbán, Meszeni István, Taszár István, Szabó István, Sári János, Tót Bálint, Berzeni István, Ferenci Mihály, Fejes István, Kenz István, fia Imre, Diós Imre, fia János, Fehér Bálint, Fejér János, Bakó István, Bodó Péter, Kenéz Mátyás, Csabai Imre, Szabó István, Kenéz Péter.
e) Kun (Kut) utcai városrészben: Tót Mihály, Tót György, Szekcsői Ferenc, Genczi Máté, Baksa Máté, Szemere Pál, Varga István, Szakál Mihály, Csadán Benedek, Cseh Pál, Bodon Péter, Csősz Mihály, Hajós Illés, Bacsó Antal, Rőcsén János, Gálos Márton, Turi Tamás, Manoczi Demeter, Vasadi Miklós, Cseh Bálint, Majankó János, Sombereki Ferenc, Nagy András, István Ferenc, Kós Ferenc, Földvári Tamás, Dembe Bálint, Puszta János, Bíró Mihály, Mágocsi Máté, Encsi István, Varga Mátyás, Csesztár Balázs, fivére György, Baga Ferenc, Péteri Márton, Vas János, János kovács, Mészáros Máté.
153 ház, 60 akcseval.
2. Földvár faluban: Losonczi Mátyás, Tót Gergely, Tót Mátyás, Varga Mátyás, Koczó Balázs, Csordás Mihály, Tót Lukács, Tót Tamás, Lábod Ferenc, Szekcsi Bálint, Karacsik Mihály.
11 ház, 60 akcseval.
3. Dálok faluban: Lőcs Lőrincz, Fehér Máté, Görcsös Gergely, Göci Pál, Veres Péter, Kapos István, Kékes Jakab, Bálint Balázs, Tót Márton, Csalló Barnabás, Kartal Ferenc, Nagy János, Szabó Péter, Szabanczi János, Bols András, Hegedűs Antal, Fonó Márton, Pozaga Balázs, Szabó Gergely.
19 ház, 60 akcseval.
4. Kölked faluban: Rezős Márton, Kozma István, Csegere Lőrinc, Pucsi György, Csóka Gáspár, Révész András, Kozma János, Varga János, Rozsdás János, Keresztes Tamás, Lesán István, Nagy Pál, Csomor János, Csatos Dávid, Budai György, györe kelemen, Manó Ferenc, Döbrő Pál, Gyenes Ambrus, Györe Ferenc, Tol Balázs, Nagy Pál, Kántor Gergely, Gyenes Pál, Gábó Kelemen, Síró Ferenc, György János, Kecskés Mátyás, Zsigmond Lőrinc, Jó Mihály, Nagy Mátyás, Varga Pál, Kalmár R....., Csóka Imre, Jó Pál, Kis János, Tár Pál Szanok Benedek, Cserdög Bernát, Bolgár Gergely, Gár Mihály, Lesán Benedek, Gár Jakab, Kovács György, Boksád István, Erős János, Döbrő Péter, Arenka Lukács, Simonka Miklós, Eseri Benedek, Madarász András, Gál Máté.
52 ház, 60 akcseval.
5. Danovcse városban: Dávid Pál, Deák Máté, Illés Imre, Gálos Mihály, Lapáni Benedek, Szeges H..., Tát Mihály, Taslár Bálint, Andor Márton, Lukács Balázs, Keneki Gergely, Hegedüs Demeter, fia Mihály, Dencsi Gergely, Báton János, Czenei Imre, Pajos Lőrinc, Kereki András, Szabó Demeter, Rákos Mihály, Mása András, Királ Keresztél, Hires Máté, Léczi István, Fercsi Péter, fia András, Varga Péter, Somodi Antal, Bél Benedek, Nagy Benedek, Simon deák, Tamás Mihály, másik Tamás Mihály, Bojtos György, Kerékjártó György, Kovács Bálint, Nagy Gál, Vas Ferenc, Kovács Gergely, Simon Miklós, Hegedüs Mihály, Balázs kovács, Simon Gergely, Sámodi Tamás, Fakó Ferenc, Balga Benedek, Redefi Ferenc, Diákos János, Gombos Lukács, Molnár Bálint, Hajós Antal, Piros Mihály, Sebes János, nagy Pál, Tamás György, Gombos András, fivére András, Szalka Berta, Tót Józsa, Botor Ferenc, Válvízi Miklós, Matal Miklós, Dombár Demeter, Antal Pál, Gáspár Gergely, Fehér Miklós, Tót Ferenc, Lépes Márton, Anás Gergely, Szabó Tamás, Godri Benedek, Gár Mózes, Bendi Mihály, Barali Mihály, Szabó Miklós, Szabó János, Litkér Miklós, Simon Pál, Fejes András, Gábos Lukács, Szabó Dienös, Timár Máté, Bakos Mihály, Pap Pál, Szulaki Mátyás, Barna Mihály, Darovcsi Demeter, Hegedűs Pál, Hajnal Filep, Lánczi István, Pap Imre, Szabó Borbála, Török András, Varga Kelemen, Torma János, Varga Mihály, Tót Albert, Kocsi Gál, Török Gál, Baracska Ambrus, Lánci Lőrinc, Benteli Fábián, Kovács Balázs, Szakali Demeter, Fonó András.
109 ház, 60 akcseval.
6. Izsép faluban (azelőtt "puszta" lévén oda iflákokat telepítettek le): Tót János, Vég Pál, Szabó Pál, Péter kovács, Koros Jakab, Varga Mátyás, Kerékjártó Mihály, Mike Fábián, Mika Mihály, Sós Gál, Tót Benedek, Tót Ferenc, Varga János, Sazbó Máté, Lentei Imre, Beata Máté, Antal Ferenc, Lomicsi Márton, Garbai Bálint, Magyarka Imre.
20 ház, 60 akcseval.
7. Mogyoród faluban: Tatár János, Botos Mátyás, Tót Mátyás, Dobos Mátyás, Sebestyén János, Damján Alajos, Varga Antal, Lengős Pál, Tere Miklós, Haráki Miklós, Damján Balázs, második Damján Balázs.
12 ház, 60 akcseval.
8. Mároka faluban (azelőbb puszta lévé, iflákok telepedtek oda. Iflák (a vlach-ból torzítva) a török uralom alatt betelepült, s a török kormányzat részéről kegyelt idegen szerb, rácz s talán oláh lakosság, mely fegyveres szolgálatokat is teljesített, határőri szervezettel bírt.): Szentös Péter, Márton Bonavác, Balázs István, Mátyás Malonik, Gáspár Bernosik, Márkó Tomás.
6 ház, 60 akcseval.
9. Darácz és Csanó falvak (Csató) (azelőtt puszták lévén, iflákok telepedtek oda): Damján Beszborácj, Miklós Kolazar, Miklós Blagota, Varga Donilácz, Petri András.
5 ház, 60 akcseval.
10. Lancsuk faluban: Kána Benedek, Lepot Benedek, Farkas Kristóf, Ács Máté, Sebri Lukács, Hászi Balázs, Böngér Balázs, Mátai Baláz, Molnár János, Györkös Balázs, Váczi Mátyás, Csebere Pál, Kucsa János, Haraszti Illés, Bagos Gáspár, Kelemen Gergely, Mécsös Tamás, Antor Márton, Deák Benedek, János Péter, Szalai Gergely, Kontos Gergely, Kovács Antal, Danis Kelemen.
24 ház, 60 akcseval.
11. Ból faluban: Vég János, Vörös György, Vég Péter, Nemes Péter, Vég Benedek, fia Máté, Mészáros György, Boli Lukács, Márki János, Kutas Fábián, Hegedüs Péter, Kulacs Ferenc, Gál Péter, Jankó György, Tót Mihály, Fakó Pál, Szabó Ferenc, Györfi Ferenc, Györfi Ferenc, Sós Lőrinc.
20 ház, 60 akcseval.
12. Nyárád faluban: Körtvélyessel: Boda István, Nemes Péter, Majna Ferenc, fivére Benedek, Miklós János, Bárán Imre, Modor Márton, Varga Márton, Nemes János, Fejér Borbás, fia Gergely, Budai Pál, Zsembe Balázs, Miklós Mihály, Borbér András, Kerekes András, Fábián Bertalan, Tót Péter, Fejes Borbás, Kun Jakab, Béke János, Nemes Ferenc, Szálas Ferenc, Molnár Bálint, Patak János, Gál Demeter, fia Gergely. 20 ház, 60 akcseval.
13. Bánó (Jágó) faluban (ezelőtt puszta lévén, iflákok telepedtek ide): Tomás Pável, fivére Jovan, Palko Redzsef, Redzsef Pál, Dragotló János. 5 ház, 60 akcseval.
14. Majs faluban: Fehér Mihály, Kása Lőrinc, Mudi Imre, Rös Márton, Labanci Máté, Ambrus Demeter, Vég György, Szobolna Gergely, Szár... Benedek, Lukács Lőrin, Bene Gáspár, Kozma Ferenc, Tót Lőrinc, Vajda Péter, Kovács Benedek, Péter Tót, Kozma Mihály, Csordás Tamás, Halácsi Márton, Halácsi István, Halácsi Balázs, fia Mihály, Tót Pál, Ferencz Pál, Kis Benedek, Szekeres Kelemen, Ando Lőrinc, Dama Gergely, Király András, Mihály kovács, Mozsó István, Ormán Antal, Borbás Péter, Doszori péter, Kis Balázs, Szakál Lőrinc, Tót Benedek, Vas Albert, Tót György, Vaki Miklós, Vaki András, Együd Péter, Tót Ádám, Tót János, Tót István, D.... Benedek, Szabó Jakab, Palkó Benedek, Orbán Balázs, Bakó János, Borbás Mihály, Vas Mihály, Vas Miklós, Kozma Gergely, Faragó István, Varga Tamás, Koroz Demeter, András György, Timár Balázs.
59 ház, 60 akcseval.
15. Kelencs faluban: Patak János, Koros Tamás, Koloncsi András.
3 ház, 60 akcseval.
16. Szejk (Szajk) faluban: Varga Máté, Szajka János, Szabó György, Tár Miklós, Császár Gergely, Kovács István, Bíró Mihály, Diós Balázs, Antal Gyenes, Domba Mátyás, Diós Mihály, Bán Balázs, Fekete Jakab, Kalmár Ambrus, Kódár Péter, Szelős Gál, Tót Jakab, Hegedüs Mátyás, Szentesi Mátyás kovács, Kalmár Pál.
20 ház, 60 akcseval.
17. Baborca (Babarc) városban: Bán Gergely, Benedek Gergely, Marcali Mihály, Gábor György, Szabó Miklós, Szeber Mihály, Kán Imre, Máté Benedek, Boros Péter, Tót Péter, Szelős Balázs, Kovács Mihály, Kabon Imre, Berta Dienős, Fábján Mihály, Fodor Balázs, Szegős György, Kis Tamás, Tárnok Balázs, Araga Benedek, A... kovács, Márton kovács, Budai János, Nagy Balázs, István diák, Fehér Lőrinc, királ György, Magadi Jakab, Székes Péter, Varga György, Lukács diák, Ág Máté, Magas Jakab, Márton András, Dorás Lőrinc, Pogán Péter, Fehér Ambrus, Jakab László, Kis Máté, Andos Gergely, Serjén Lukács, Kis Péter, Mórádi Péter, Miklós Ferenc, Szente István, Kós Mihály, Pálik Zsigmond, Lóki György, Csuta Fábián, Szabadi János, Szajka Orbán.
55 ház, 60 akcseval.
18. Mácsfalva faluban: Boldizsár Balázs, Nagy László, Nagy István, Sós Albert, Tót Gergely, fivére Benedek, Tót István, Boraton György, Kána Lukács, Fejes Lukács, Malona János, Nagy András, Nagy Mihály, Nagy Lukács, Manari Péter, Jó Imre, Tót Imre, Sazbad Mátyás, Sikos András, fivére Benedek, Nagy György, Tót Márton, Véri Péter, Jó János, Nagy Tamás.
25 ház, 60 akcseval.
19. Nyárod faluban: Kovács János, Nagy András, Szahár Mátyás, Kis Bódog, Nagy S., Síkos Pál, Sonta Péter, Sárgi György, Léte Benedek, Hegedüs Benedek, Koros György, Kis Imre.
12 ház, 60 akcseval.
20. Szabár faluban: Kis Benedek, Gadán Kelemen, Varga Lukács, Major Bertalan, Szántó istván, Tót Máté, Györö Balázs, Csongor Benedek, Varga Mihály, Morádi varga, Szeber Imre, Damján Balázs, Józsa B., Pócsi Ferenc, Nagy Gergely, Tót Balázs, Bódi Benedek, Szabó Ambrus, Gerőz Bálint, Kantár Gergely, Zsidós András, Bendő Benedek, Cseri Benedek, Csankó András, Szacsár Tamás.
25 ház, 60 akcseval.
21. Gáta faluban: Vas Ferenc, Kála Ferenc, Dózsa Ferenc, Adám M., Rózsa Péter, Iván Péter, Iván Albin, Elendi János.
8 ház, 60 akcseval.
22. Varsán (Versend) faluban: Tót Kelemen, Major Mihály, Gáspár Miklós, Boka Gergely, Varga Albert, Tót János, Bordás Máté, fivére György, Iván Péter, Sármán György, Tót Mátyás, Tót Tamás, fivére Bálint, Kandó György, Kelemen iszluga (szolga), Kis Tamás, Győrfi kelemen, Katona Imre.
18 ház, 60 akcseval.
1. Baranyavár faluban: Timár Máté, Berta Antal, Palkos Gergely, Tót Albert, Duka István, Korsó péter, Kaszap Demeter, Tót Filep, Nagy István, Bene János, Bujág Ágoston, Betlenczi Gál, Varga Fábián, Nagy János, Nagy Ambrus, Márton Berta, fia Z.....
15 ház, 60 akcseval.
2. Csitán (Szatán, Csípán) faluban: Bódi Péter, Szabó Máté, Öz Görgy, Kardos Péter, Telek Balázs, Kardos János, Szabó Márton, fivére Boldizsár, Nagy Bálint, Irtván bíró, Sánta Mihály, Ös András, Fodor Gergely, Csonka László, Szögi Ambrus, Cseh Bálint. 16 ház, 60 akcseval.
3. Peterdi flauban: Csehi Imre, Deli Miklós, Kovács András, Csikós András, Magozs Balázs, Csikós Máté, Szabó János.
7 ház, 60 akcseval.
4. Kis Maloma faluban: Batka Lőrinc, Szögös István, Kis István, Albert Miklós, Kövér Balázs, Tót Lukács, Dobon Mihály, Albert János, Malok Balázs, Varga Kelemen, Ács János, Botokos Ferenc, Kató János, Matka Mihály.
14 ház, 60 akcseval.
5. Venek (Veg) faluban: Nagy György, Máté Miklós, Keresztös Ferenc, Farnád Péter, Kis...., Jó István, Pacsér György, Simon Albert, Rékás András, Szabó Miklós, Máté Vitáris, Miklós Gergely, Simon Albert, Véri György, Szárki Máté, Gál Máté, Gál Márton, Gál Lukács, Tót Imre, Veszeri B..., Dol Péter, Tardi Bertalan, Sárgi Gergely, Báta János, Bucsa Mihály, Tót Bertalan, Karós Máté, Báta Pál, Tót Mihály, Sola János, Szabó Lőrincz, Máté Kovács, Hegedüs Simon, Jósa Borbás, Rózsa Simon, Dombó Damján, Marnold Pál, Tót Benedek, István bíró, Vezsi Balázs.
44 ház, 60 akcseval.
6. Bodola faluban: Albert Kovács, fivére Bálint, Varga Balázs, Sári László, Nagy János, Kis István, Tót Pál, Persén János, Kis Márton, Róka Máté, Együd Vitáris, Hegedüs Péter.
12 ház, 60 akcseval.
7. Szentmiklós faluban: Ágoston István, Tót István, Taslár János, Pap György, Balog János, Teszér György, Kerító Péter, Varga Bálint, Pálik Gergely, Tót Adnrás, Laki Fábián, Makanczi Gergely.
12 ház, 60 akcseval.
8. Bán faluban: Vajas Benedek, Vincze Imre, Tarkó András, Edri György, Márkus Péter, Cseh Albert, Csinár Antal, Karikás Péter, Timár Imre, Boka Albert, Berenczi György, Domonkos Imre, Gatás Péter, Matócsi Mihály, Cseh György.
15 ház, 60 akcseval.
9. Monostor faluban: Szabó Demeter, Nagy Ambrus, Péter István, Horvát Bálint, Váza István, fivére Márton, Szokár András, fivére György, Péter Ambrus, fivére Gergely, fivéri Gergely, Szegi Ferenc, Balog Gyenes, Bolgár B..., Rozmán Gál, fivére Farkas, Cseh Gál, fivére Demeter, Kovács Péter, Adám tamás, fivére Máté, Gyöngyös Péter, Balok Mátyás, Szabó Péter, fivére Lénárd, Szabó Balázs, Szegi Adnrás, Kálóczi Jakab, Jó János, Tót János, Vörös György.
30 ház, 60 akcseval.
10. Lipova faluban: Perencs János, Keserű András, Borocse András, Nagy György, Szondi Mihály, Boros Jakab, Ozvát János, Ozvát György, Boros Imre, Sós Imre, Barkös György, Varga Márton, Senki János, Gönyös Márton, Kanó Márton, Kis Lőrincz, Farkas András, Sándor bíró, Simon Sándor, Becsei Pál, Ács Bertalan, Nagy Máté, Tót Péter, Marko Kovács, Nagy János, Kis Miklós, Nagy Kozma, Tót Máté, Virágos Benedek, Sánta István, Fábján kovács, Kovács Mátyás, Podor János, Bálint Máté, Márdi Péter, Kozma Tamás, Máté Borbás, Máté Máté, András Márton, Szenczi pál, Keresztes János, Mátus István, Mónár Máté, Tót Demeter, Alapi Ambrus, Varga András, János Ambrus, Varga Illés, Tót Tamás, Mátus György, Tót Filep, Tót Tamás, Borbás Mihály, Másé Péter, Nagy Benedek, Goda Márton, Kozma Máté, Nagy Gál, Akó Imre, Lőrinc György, Sereg Kelemen, Nagy Kelemen, Láki Mihály, Bőr Péter, Kozma Mihály, Toldi László, Geránfi László, Nagy Márk, Nagy Tamás, Ozvát Borbás, Boros Máté, Konczi Lukács, Szeben János, Lökös István, István timár.
60 ház, 60 akcseval.
11. Márok faluban: Károl Bálint, Kovács Jakab, Korcsa Gergely, Korcsa Mihály, Dósa György, Kis Albert, Károl Ferenc, Márkus Ferenc, Szabó Lőrincz, Pálik Demeter, Szajó Lőrincz, Szabó Pál, Haraszti Benedek, Vég Jakab, Cserje Ferenc, Hegedüs Ferenc, Pós Máté, másik Pós Máté, Tót Péter, Gál Mihály, Küzdi János, Küzdi Mihály, Küzdi Lukács, Máté Mihály, Konczi Mihály, Tót Lukács, Nagy Máté, Kóta István, Sánta Pál, Timó János.
30 ház, 60 akcseval.
12. Lőcs faluban: Tót János, Tót Vuk, fivére Panoko, Tót Illés, Tót János, Bogyán György, Kis Pál, Rátka Antal, Tót Barak, Tót Garba, Tót János, Tót Márton, Ratka György, Tót Pál, Tót István, Varga Péter.
17 ház, 60 akcseval.
13. Szentmártin faluban (ezelőtt puszta lévén, iflákok telepedtek ide): Jován Vuka, Márko Vukman, Vilás Péter, Eliás Radics, Barak Radocsev, Vocsko V..., Gyurcsit Radocsef, Radmacsi R....
8 ház, 60 akcseval.
14. Ojlakcse faluban: Nagy Pál, Varga Ferenc, Andriska János, Szabó Tamás, Báta Bálint, Grabás András, Boroszló Jakab, Janko Imre, Balok Bálint, Biró Fábján, Márjás Máté, Együd János.
12 ház, 60 akcseval.
15. Csáp faluban: Tót Gergely, Csoma Imre, Csoma György, Tót Imre, Csér Imre, Tót Bertalan, Hegedüs Tamás, Bola Gergely, Katalin Márton, Golma Balázs, Tót Máté. 11 ház, 60 akcseval.
16. Viske (Peleske) faluban: Révész András, Renögi Zsigmond, Filep Pál, Nagy Máté, Bitó Dienes, Filep Péter, Göge Máté, Koma Ferenc, Dobó Lukács, Rigó Kovács, Kovács Antal, Farkas Pál, SzabóBalázs, János iszluga (szolga), Kocsi Fábián, Rigó Péter, Bacsó Balázs.
17 ház, 60 akcseval.
17. Labanc (Lapáncsa) faluban: Bőz Demeter, Víg Ambrus, Tót Antal, Migit Zinoko, Mátyán Zinoko, Varaga Péter, Tót Bertalan, Simon Jakab, Vég Gergely, Szab János, Horvát Tamás, Labanczi Gál, Mónár Gergely.
13 ház, 60 akcseval.
18. Dozonova (Desenova) faluban: Tót János, Luka János, Luka Antal, Tót Kelemen, Ferenc diák, Varga Ágosotn, Varga Bálint, Agozó Péter, Jó Gál, Berendi János, Horvát György, Porás Miklós, Sarató Ferenc, Varga Mihály, Márfi Péter, Kelemen András, Vég Mihály, Dobó Dienös, Török András, Gákó Ambrus, Tót Márton, Farkas Benedek, Egerd Benedek, Tódos Márton, Nagy Albert, Sulok János, Borbás Antal, Somogyi Gergely, Kis István.
29 ház, 60 akcseval.
19. Keresztös faluban: Sánta Márkus, Perőcs Imre, Ziga Albert, Nagy Fábián, Szalai János, Ábrán István, Tót Illés, Lenci Bálint, Bordás Pál, Kis István, Baksa János, Antal Máté, Ács Demeter.
13 ház, 60 akcseval.
20. Osztán faluban: Varga Miklós, Somogyi György, Törcsén timár, Tót András, Lőcsi Dávid, Gőczi János, Tót Imre, Turi György, Boto Mihály, Tót Fábián, Turi Fábián, Turi György, Tót Demeter, Györfi Gergely, Mónár Ferenc, Somogyi András, Nagy Mihály, Szakál Lőrinc.
18 ház, 60 akcseval.
21. Ormán faluban (ezelőtt puszta lévén, iflákok telepedtek ide): Vuk Radosevik, Vuk Radovik, Bogdán Radovik.
3 ház, 60 akcseval.
22. Bona (Ona) faluban (ezelőtt puszta lévén, iflákok telepedtek ide): Tomás Nikola, Mili Vuk, Peter Tódor, Radován Isztoján.
4 ház, 60 akcseval.
23. Tőtös faluban (azelőtt puszta lévén, iflákok telepedtek ide): Jovan Dragolna, Jovan Sambol, Odás Péter, Radó Mladin.
4 ház, 60 akcseval.
24. Diós-Herend faluban: Farkas Pál, Ladmár János, Tót Demeter, Varga Benedek, Szigedős Imre, Mészáros Pál, Vén Tamás, Szabó Benedek, Borbás János, Borbás István, Kádos András, Tót Mihály, Penczi István, Sári Lukács, Sári Benedek, Tót Lukács, Bogyi Gergely, Tár Péter, Vörös Péter, Tót János, Varga Jakab, Péter Mihály, Tót Péter, Kis Imre, Farkas Benedek.
25 ház, 60 akcseval.
25. Borjád faluban: Jankó Gál, Tót György, Zakó Mátyás, Lakos András, Varga István, Csonkó István, Magyar István, Domba Bertalan, Gönyös György, Varga Miklós, Gálos Máté, Nagy György, Tót István, Magyar Bálint, Sánta Gál, Lakos Gergely.
15 ház, 60 akcseval.
26. Pócs faluban: Balog Lőrinc, Tót István, Boros Pál, Haltán Ádám, Matoka Benedek. 5 ház, 60 akcseval.
27. Törcsök (Töttös) faluban: Tót István, Varga János, Padagi Lukács, Gregos Mihály, Lőrincz Markovik, Benka Csókó, Lőrincz Csomnácz, Timár Gyuta, Pavel B., N. Zogo, Tamás B., Tót Péter, Mihály Mihály, Pavel Radovi, Gál Tót, Balázs Dragovác, Tót Mika, Martin Radivi, Balázs Kozma, Tót Iván, Gyurko Kozma, Iván Roborics, István Ivakona, Márton Bolvácz, Márkó Konár, Iván Balázs, Tót Imre, Tót Balázs, Balázs Bertalan, Csordás László, István Ivank.
33 ház, 60 akcseval.
28. Kassa faluban: Varga Benedek, Csökös Ferenc, Kosáros Tamás, Filip Orbán, Karacsin István, Tót Imre, Varga János, Kovács Benedek.
8 ház, 60 akcseval.
29. Sőlős városában: Szabó Ágoston, Szabó Ambrus, Bácsi Péter, Varga Tomás, Olos Mihály, Nagy Mátyás, Korlodi Tomás, Varga Gál, Hegedüs Miklós, Nagy Borbás, Kormos Fábián, Szegős György, Karancsi János, Szakál György, Kis Péter, Gáli Lukács, Györfi Antal, Dereske péter, Bogár Péter, Sánta Mátyás, Kordo Balázs, Nagy Mihály, Kondás Máté, Zenta Péter, Lomács Pál, Kis Pál, Dorgó János, Kerékjártó Péter, Nemes István, György Demeter, Sibol Mátyás, Csuka Antal, Vedrös Mátyás, Nagy Imre, Csordás Máté, Varga Ferenc, Kozma András, Ratka Márton, Osgyár Tamás, halacsi Lázár, Varga János, Szitás Miklós, Szabó Balázs, Csóka István, Kona Gergely, Sánta Gergely, Lőcsi Gergely, Bakos Márton, Sánta Márton, Isto Fabián, Kaszab Kálmán, Bagota István, Farkas István, Szabó Demeter, Andos Mihály, Kalmár György, Tót Gáspár, Szücs András, Csitán László, Pozsegri Ambrus, Kovács Lőrinc, Sebős Lázár, Méreg Illés, Kálmán János, Tót Mátyás, Domonkos Benedek, Szabó György, Gál deák, Tót Ferenc, Varga Ferenc, .... Jakab, Lázár János, Gara Miklós, Nemes Tomás, Varga Péter, Varsáni Orbán, Nagy János, Kassai Pál, Nagy György, Kovács Balázs, Hegedüs András, Szelős Péter, Kocsis Ambrus, Kolcsó Bálint, Suta János, Gergely Kovács, Szekeres Józsa, Nemes István. 90 ház, 60 akcseval.
30. Gut faluban: Szabó István, Katona Dienös, Kutos Miklós, Kökénes György, Boska Mátyás, Péter Miklós, Kántor Vitáris, Boka István, Tarsó K., Maksa János, Tót Lőrinc, Boka György, Kovács Ambrus, Kilei István, Bogya György, Kovács János, Köves János, Bozók Gergely, Malona Gábor, Varga András, Darázs Mihály, Hegedűs Imre, Hegedűs Bálint, Besnei Pál, Tót Péter, Tót Imre, Darai János, Iván János, Tót Mihály, Torma János, Balog János, Vég Fábián, Sánczi Mihály, Vég Imre, Baksa János.
35 ház, 60 akcseval.
31. Adarján faluban: Tót György, Kapás Mihály, Bozó Benedek, Bozó Mihály, Toró György, Szücs Pál, Bertus bíró Sufa Balázs, Tót György, Cseh Pál, Szücs János, Bátka Pál, Kasai Lénárd, Koros Péter, Doró János, Vincze Pál, Kondos István.
17 ház, 60 akcseval.
32. Bána faluban: Török Jakab, Ercsi Illés, Soros Ferenc, Kassai János, Gelei István, Rozota éter, Eprös Iván, Kud Bálint, Kis Bertalan, Kondos Illés, Tót János, Csató Albert.
12 ház, 60 akcseval.
33. Sepse faluban: Köves Miklós, Tót Miklós, Borson Dienös, Kocsis Lőrincz, Ják Bertalan, Márton Máté, Szalacsi Márton, Móricz Tamás, Baksa Tomás, Lőte Illés, Szaják Gergely, Dese Gergely, Szokós Bálint, Ágoston Márton, Kurta István, Tót Demeter, Tót Máté, másik Tót Máté, Bölén Bálint, Kocsis Ambrus.
21 ház, 60 akcseval.
34. Csúza faluban: Szabata István, Donáki Ambrus, Tót Vincze, Komár Márton, G... Máté, Incze Máté, Baksa Benedek, Dukai Mihály, Vas Benedek, Gátai György, Szakadi Adnrás, Kis Márton, Tót Benedek, Karancsi Jakab, Szabó Bálint, Varga Jakab, Budai István, Tót István, Kis János, Kucsár Ferenc, Varga Jakab, Mátyás Péter, Ezser Ferenc.
23 ház, 60 akcseval.
35. Szár (Csatár) faluban: Varga Tamás, Szatár Mihály, Tamás Mihály, Mató Mihály, Hegedűs Pál, Marló Tamás, Szabó Balázs, Ambrus iszluga (szolga).
8 ház, 60 akcseval.
36. Rév faluban: Bitó Albert, György Bálint.
2 ház, 60 akcseval.
37. Mihály-Györök faluban: Borka Ferenc, Katona Fábián, Varga László, Sebők Péter, Vas Gergely, Veze Orbán, Csecse Bertalan, Varbó Ferencz, Filap Tamás, Marlás András, Benki Bertalan, Kis Berta, Szános Márton.
11 ház, 60 akcseval.
38. Karancs faluban: Márcsi Ambrus, Matók Péter, Sós Borbála, Kakas Kelemen, Csoros Pál, Fonó Bálint, Józsa Márton, Sós László, Marina Bálint, Doga Tamás, Varga Miklós, Matos Mihály, Mocsár Benedek, Nagy kovács, János Gergely, Malaskó Bálint, Kocsák János, Szöllős Ferenc, Seber Máté, Gelnő Gergely, Jaska Pál, Balai Jakab, Tódor Imre, Márom Borbás, Etefi Antal, Törmesi Jánso, Telk Demeter, Szabó Péter, Győrfi Benedek, Tódor György, Vár Gergely, Malát János, Kakas Péter, Mintei Gergely, Malán bíró, Kilincs Pál, Máté Máté, Máté Balázs, Varga márton, Szabó István, Badon Márton, Szalai Pál, Szücs péter, Bakó Imre, Tót Pál, Tömén Mátyás, Kis bíró, Delcsó Márton, Velenczei Pál, Domra Balázs, Jaska István, Csigei Péter, Tót István, Kósa kelemen, Csordás Balázs, Péter Balázs, Farkas Simon, Tót György, Tódor Ferenc, Vár Lőrincz, Gelencs Mátyás, Csenger Gál, Szabó Antal, Tót András, Kéri Márton, Kerékjártó Péter, Dancsó Péter, Pap Mihály, Kána János, Nagy Benedek, Sulos János, Tár Antal, Szabó Ferenc, Bán Lukács, Mátyás deák, Csokor János.
77 ház, 60 akcseval.
39. Újfalva faluban: Gyenes Simon, Varga Benedek, Nagy Péter, Mészáros János, Budai Tamás, Tót István, Dován Péter, Tót Tamás, Szőlős István, Sánta Balázs, Fekete Mihály, Mészáros Bertalan, Gálos Ádám, Dőri Mátyás, István Bálint, Varga Máté, Szabó Antal, Halacsi Mátyás, Erdeg Mihály, Olaszi Gergely, Hegedűs Tamás, Varga György, Koltasi Adi, Ágoston Pál, Sergöm György, Besán István, Szukos István, Demeter Simon, Balog Tamás, Soros Balázs, Gáspár kovács, Keresztös Pál, Gergely deák, Fekete István, Varga János, Tót Mihály, Kutos Benedek, Berecz István, Gábor Balázs, Kis Borbás, Bokor István, Bokor Ferenc, Jakab Mihály, Mozdós Jakab, Szőlős Péter, Raszádi Tamás, Baksa Pál, Hegedűs Pál, Tót Balázs, Szabó Jakab, Diák Márton, Simon Pál, Berez Gergely, Bogár Ferenc, Rékás János, Csöbrös Pál, Tót Márton, Imre iszluga, Varga Ambrus, Balázs Simon, Milecz Imre, Jakab Orbán, Tót Ágoston, Kaláz György, Rácz János, Dús Benedek, Kósa András, Sós Antal, Rozs Ambrus, Keresztös Miklós, Filep Bálint, Nagy Balázs, Tót Miklós, Márkus György, Ádám diák, Nemes Ambrus, Kardos István, Hegedűs Gergely, Tót Jakab, Kis György, Gárdos Gábor, Lőcsi Demeter, Mónári Gáspár, Varga András, Mészáros István, Aros János, Szabó István, Tót Gáspár, Mészáros György, Kamujáró Mihály, Bozsán András, Kis Márton, Mészáros Ferenc, Barsó Ferenc, Nagy Pál, Máté Tamás, Malona Imre, Palkó György, Mészáros Fábián, Matok János, Nagy Pál, Barsó Tamás, Szőke Benedek, Miklós Benedek, János diák, Majsa Pál, Boros György, Szabó Tamás, Nagy András, Szabó T...., Váci Ambrus, Vég Antal, Bakó János, Temesvári András, Szóló Miklós, Farkas Bálint, Elesi Demeter, Kassa Demeter, Digán András, Varga Márton, Boszán János, Jakab Orbán, Csikós Ágoston, Lukács Péter, Új Péter, Kapás János, Fogi András, Matok Benedek, Józsa Mátyás, Tót Gergely, Szabó Ferenc, Varga Simon, Malona Balázs, Drakóczi Benedek, Varga István, Kovács Orbán, Sebő Mátyás, Somogyi benedek, Lázi Orbán, Koros Máté, Szőlős Péter, Varga Péter, Ferencz Tamás, Olacsi Dávid, Gábor János, Ják Fábián, Varga István, Kovács Orbán, Somogyi Benedek, Kapás Miklós
150 ház, 60 akcseval.
40. Laskó városának
a) Nagy utcai részében: Ban Pál, Mihály Jakab, Demeter Mihály, Szabó Ambrus, Darabos Bertalan, Makó Fábián, Kis Ambrus, Balok György, Kohácsi Ambrus, Tót István, Tót György, Varga Farkas, Tót Mihály, Kósa Imre, Kolos Tamás, Varga Péter, Mári György, Puskás Antal, Balcsó Tamás, Almás Mihály, Diák Demeter, Hegedűs Albert, György Benedek, Darabos Lázár, Balok Benedek, Nagy Gál, Varga Kozma, Sebös Mihály Csarák Antal, Máta Gergely, Koblos Albert, Tót Ágoston, Péter diák, Nagy András, Darkó Péter, Demmén Lőrinc, Pusztos Demeter, Szűcs Balázs, Kalmár Bertalan, Kalmár Gergely, Borák István, Borson Péter, Ágoston Péter, Perez János, Lőcsi Gergely, Szabó Péter, Halmás Péter, Barta Bálint, fia Filep, Fokos János, Varjas Kristóf, Komácsi Balázs, Komácsi Lőrinc, bokor István, Szende Gergely, Deák Fábián, Deák Ferenc, Elek Péter, Czobor Péter, Varga Bálint, Baksa János, Csuti Ferenc, Gyenes diák, Anyai Mihály, Dunai Benedek, Odormán Bálint, Duba Tamás, Márkus Gregor, Orbán Máté, Szakál Péter, Horvát Borbás, Varga János, Farkas diák, Varga Bertalan, Szűcs István, Varga Ádám, Kis Jakab, Dári Fábián, Ercsek Fábián, Lukács szabó, Halacsi Farkas, Cselei Ferenc, Katona Imre, Tarka Ádám, Bónis Máté, Bakai Péter, Berocsla Ferenc, Tári Benedek, Mészáros Jakab, János diák, Kovács János, Szabó Gergely, Kovács Márton, Szabó Elekes, Sós Albert, Benki Albert, Mikös Gergely, Farkas János, Toboz János, Mátyás Bálint, Benki István, Fekete Péter, Szabó Ferenc, Tót Albert, Tát Pál, Szabó János, Nagy Albert, Szabó Vid, Varga Ferenc, Varga Antal, Varga Gergely, Borsos Pál, Varga Mihály, Tót Filep, Róka Gál, Bogár Gergely, Nagy M. András, Tót Pál, Varga György, Kese György, Kerekes Benedek, Új Vitáris, Új Márton, Csöbrös Mihály, Kozma Péter, Gálos István, Bengi Péter, Elek János, Filep István, Varga Demeter, Varga Mátyás, Csatás Antal, Ágoston Jakab, Simon János, Szabó Gergely, Somogyi Máté, Sámár Péter, Méhes Illés, Csákán Imre, Ozvárd János, Kun Mátyás, Varga Kristóf, Bokos Ferenc, Simon Péter, Tokos Demeter, Sütő Balázs, Kovács Mihály, Szondi Benedek, Szondi Imre, Milos M..., Almás Péter, Keresztös Pál, Balok Lázár, Varga Tamás, Motos István, Sebös Balázs, Fábján Pál, Ócsa Miklós, Kerékjártó Miklós, Nagy Péter, Katona Pál, Nagy Péter, Kozma György, Balok Vincze, Rácz Gergely, Varga György, Varga Péter, Dravács Gergely, János B..., Dravács Illés, János Márton, Szudi Tamás, Defri Demeter, Tót Máté, Varsó János, Dobos Antal, Antal Bertalan, Szűcs Márton, Gogán Vitáris, István bíró, Elgyő Benedek, Bozsda Balázs, Marda Pál, Ötvös Orbán, Borbás Mihály, Nagy Albert, Farkas János, Szatocsi György, Bontó Mihály, Gyenes bíró, Tót János, fia András, Csekő Tamás, Szegő Lőrinc, Kántor Bálint, fia György, Kántor Bálint, Szabó Mihály, Torozma István, Racskai Mihály, Racskai István, Csecse Pál, Patkó János, Mónár Gergely, Tót János, Zsigmond Bertalan, Tót Tamás, Czobor Tamás, Boda György, Szabó Bertalan, Kovács Ambrus, Kutas András, Szabó Gergely, fia István, fia János, fia Péter, Benki Demeter, Kapudán István, Sebös István, Malkó Benedek, Új Bálint, Kovács Miklós, György kovács, Patkó Mihály, Szibeti Bálint, Mincsó Márton, Tímár Balázs, Sebös István, Szigeti Ferenc, Vidacs Máté, László diák, Rán András, Boroó Kelemen, Borjasi Miklós, fia Miklós, Farkas Benedek, Varga István, Mótos Bálint, fia Mihály, Révkúti Máté, Cselős Tomás, Nemes Ambsus, Kis Cseh György.
b) Gör (vagy Köz) utcai városrészben: Varga Lukács, Jás Pál, Mardocsa György, Tót Miklós, Bonis Gál, fia János, Bíró Péter, Gergel kovács, Tót Benedek, Tót Berta, Mána Demeter, János Demeter, Máta János, Dobai Péter, fia István, Orsola nevű özvegy fia, Lukács, Erzsébet nevű özvegy fia, János, István, Piroska nevű özvegy fia, Táljáró Bálint, Bakotai Bálint, Balázs Katalin nevű özvegy fia, Máta Ferenc, Szabó István, János Krisztina nevű özvegy fia, Gáspár Gergely, Nagy Ferenc, Somogyi János, Máta Máté, János, Orsola nevű özvegy fia, Mátin Lázár, István, Ilona nevű özvegy fia, István Ágota nevű özvegy fia, Mátin Lázár, István, Ilona nevű özvegy fia, István Ágota nevű özvegy fia, Jó Demeter, János Piroska nevű özvegy fia, Kopros János,
289 ház, 60 akcseval.
41. Almás faluban, Milin Balázs, Vári Gergely, Mészáros Imre,
3 ház 60 akcseval.
42. Sziget falva (Sebestyén falva) faluban: Bagó Gergely, Fia Mihály, Kilit Bertalan, Antal Gyenes,
4 ház, 60 akcseval.
43. Menvár faluban: Monok Jakab, Nagy Máté, Csöbrös Bertalan, Deske Márton, Estyán Vitáris, Menvári István, Rodó István, Dobos Gergely, Dáni Péter,
9 ház, 60 akcseval.
44. Márcsa (Dárda) faluban. Bitor Péter, Szabór László, Karó András, Mónár János,
4 ház, 60 akcseval.
45. Laskafalva faluban: Török László, Török Bálint, Török Borbás, Péter kovács, Csegei László, András Kovács, Borbás János, Sebös Mihály, Jakab kovács, Kun Mihály, Szabó Mihály, Varga Albert, Tímár Ferenc, Kerekes Miklós, Dabas Gergely, Tót István, Csordás Pál, Cséri Bálint, Szűcs György, Szűcs István, Dósa Gál, Kozma János, Kun Pál, Varga György, Szűcs Gergely, Dosa János, Kis Benedek, Gáncsa Miklós, Tót Kelemen, Nagy László, fivére Antal, Borbás Tamás, Sebös Balázs,
33 ház, 60 akcseval.
46. Mácsfalva (Kácsfalu), faluban: Tót Balázs, Miklós Gál, Korodi Simon, Török Lukács, Tót Mihály, Matos Ferenc, Benedek Orbán, Markó Mátyás, Balázs Márton, Madaras Máté, Lázár János, Pacor Jakab, Kántor Antal, Cseri Fábián, Csuta Ferenc, Vas János, Kalmár Bódis, Katona Lukács, Andor Lukács, Péter kovács, Nagy Ferenc, S... bíró, Katona Máté, Kamos István, Péter kovács,
25 ház, 60 akcseval.
47. Cseménfalva faluban: Vincze István, Tót Ágoston, Csordás Pál, Kovács István, Bedeni Mátyás, Szabó Tamás, Szakács Mátyás, Szűcs Ambrus, Királ László, Ágoston János, Szács Miklós, Kerekes Péter, Csombor Albert,
13 ház, 60 akcseval.
48. Sorok (Sárog) faluban: Damján Imre, Györe Péter, Kodáni Benedek, Györe Benedek, banka György, Markó Péter, Elgyős Péter, Varga István,
8 ház, 60 akcseval.
49. Mátyás faluban: Tót Máté, Makó István, Kolácsi János, Kotós András, Bartai Tamás, Rapai Gergely, Kelemen péter,
7 ház, 60 akcseval.
50. Halnik (Hálé) faluban: Matók Fábián, Tót Gergely, Kis Tomás, Tót Tomás, Ercsi Tomás, Csatás Miklós, Tót Lázár, Csóka Gáspár, Heli Bálint, Tót András, Csordás Imre, Tót Pál, Varga Ádám, Soros Pál, János Fábián, Pata V..., Imre kovács, Mári Tamás, Kutas Gergely,
19 ház, 60 akcseval.
51. Ercsi, más néven Armacsa (Lapáncsa) faluban: Gyenes Máté, Bogár István, Hegedűs Tamás, Tót Benedek, Tarla János, Gyenes Péter, Varga Benedek, Koros Márton, Koros László, Cselei Balázs, Balázs K..., Bolgár Tomás, Ince Benedek, Vincze Lénárd, Korda István, Bolgár Tamás,
16 ház, 60 akcseval.
52. Iván (a régi defterekben, mint puszta van feljegyezve (pusztában: iflákok telepedtek le. Radics Draga, Mihály kovács, Bogdán Radivi, Mihály Radosev, Marton Barik,
5 ház, 60 akcseval.
53. Virágos (a régi defterekben: puszta) pusztában: Radics D...., R. Braszlacz, Gregor D. Radota Br.,
4 ház, 60 akcseval.
54. Benk (a régi defterekben puszta) pusztában: Balázs Braszlacz, Mika Kolnik,
2 ház, 60 akcseval.[29]
A fenti adatokból látjuk, hogy a szekcsői szandzsák lakosai túlnyomólag magyarok, s csak találunk - különösen a pusztákon - letelepedett szerb nevű és nyelvű lakosokat, iflák, vlah elnevezés alatt.
Szekcső megmaradt lakosságának megmaradt vagyonkája után, súlyos adókat kellett lerónia pénzben és terményben. De a kézi és fuvarszolgáltatásoktól sem volt mentesítve.
Az 1570-71. évi adókönyvből tudjuk, hogy fejadóban évi 60 akcset kellett leróni. Ez magyar pénzben átszámítva egy jó magyar aranynak felel meg.
Meg volt ezen túl katona-adó - törökösen bads-spahi adóval terhelve.
Kincstári illetéket fizetett minden hagyaték értéke után, mely törökösen bejt-ül-mál elnevezés alatt ismeretes.
A kardtok pénz (Akcsei kuburi) mint rendkívüli adó, talán a perzsa-török háború költségeinek fedezésére volt kivetve.
Az Avariz-nek nevezett adó, mely nem korán és az első alaptörvényekben, hanem a későbbi császári rendelkezéseken alapszik. Új adó címen is fizetett az adózó (bidat) adót.
Volt még hűbér-díj (Berat-díj) címen szedett adó. És végül a kirótt büntetéspénz.
A felsorolt adókat pénzben kellett megfizetni, a vásári adót, a borvámot, bolt- és festékházi illetéket, száraz vámot, mely az utak mellett felállított sorompóknál a szállítmány darabszáma után, vagy értékének bizonyos %-ával volt lerovandó. Fizetnie kellett még révátkelési illetményt is, de csak akkor, ha azt igénybe vette.
A természetbeni rendes adók, melyeket bizonyos % arányában kellett megfizetni, a búza, árpa, köles, méhkas- és némely állat utáni 10-ed. De kert- és kasza vagy sarlóadó is volt.
Az adózásokat, illetőleg szolgáljanak még némi tájékoztatásul az alább közölt adatok.
A szekcsői bérletjövedelmeknek Dzsafar emin (kincstári adószedő) által készített számvetése a vám- és révjövedelmekről, katona-adóról, vásártérről, borvámról, a vásári felügyelő díjáról, továbbá a törvénykezési költségek, gyertyaház, vásárboltok, kölesszeszház, festőház, kapuadó (ingatlan vételnél), földbér és egyéb címeken befolyt pénzekről, Mohamed kjátib utasításai szerint és Musztafa amil (kincstári adószedő) felelősségére, 1567. év december 2-tól, december 30-ig. Ez idő alatt az összes bevétel 6505 akcse = 108,41 jó magyar arany.
Kár, hogy az alábbi részletezés csak töredéke a számadásnak.
Részletezés:
Átkelés (rév és vám) Szekcső városában................ 64 akcse = 1,15 jó arany,
Badzs-spahi........................................................... 42 akcse = 0,70 jó arany,
Malomadó fejében................................................. 878 akcse = 14,43 jó arany,
Borvámból............................................................ 65 akcse = 1,08 jó arany,
Boltok bérleteiből.................................................. 821 akcse = 13,68 jó arany,
Festék ház............................................................. 1800 akcse = 30 jó arany
Összesen:.............................................................. 3670 akcse = 61,04 jó arany.
A fentebb említett 6505 akcse adó, egy hóra van kimutatva. Ez az összeg kitesz 108.41 jó magyar aranyat. Egy évre pedig, 78.072 akcse, vagyis 1301.16 jó magyar aranyat.[30]
Szekcső városa török császári kincstári birtok volt. És mint ilyentől befolyt 1559. év október 2-tól, 1560. év szeptember 20-ig 17.000 akcse, vagyis 283.33 jó arany.[31]
1560. január 28-tól, 1561. évi március 1-ig Szekcső kincstári jövedelme 6277 akcse = 104.4 jó arany. Ebben az összegben bennfoglaltatik 193 darab só ára is. A fenti egész évben pedig Szekcső jövedelme, Mohammed bin Szülejmán mohácsi kádi összeírása szerint 18.659 akcse = 310.98 jó arany.[32]
1562-1563. évben Szekcső városa mint kincstári birtok 15.000 akcse = 250 jó aranyat jövedelmezett.[33]
1565. év április hó 22-től, 1566. év április 22-ig terjedő egy évre, Muszliheddin volt pesti kadi ellenőrzése mellett, Malkocs szilildár (főúri csatlós) bérlet-emin (kincstári adószedő) beszedett Szekcsőn, mint kincstári (kász) birtokon 12 lakostól, musttized fejében:
408 pint must....... ára 5 akcse = 2040 akcse = 34 jó arany
fejadó fejében...... 33 akcse fejenként = 396 akcse = 6.6 jó arany
Összesen:2436 akcse, ami 40.6 jó arany[34]
Tanulságos adatokat találunk az 1577-1580. évi számadásban is, amelyet Hüszein emin (kincstári adószedő) feljegyzéséből ismerünk. Ebből megállapítható, hogy a fejadó, kardtok-pénz és a házadó, a fennálló házak után volt fizetendő.
Az egész szekcsői szandzsákban (kerület) található:
2588 ház után 170.800 akcse, azaz 2846.66 jó arany fejadó,
2548 ház után 168.800 akcse, azaz 2313.33 jó arany házadó és kuburi
2688 ház után 194.100 akcse, azaz 3235.00 jó arany kardtok pénz.
Összesen: 533.700 akcse, azaz 8394.99 jó arany
Minthogy ezen összegek 4 évre szólnak, kimutatom, ebből 1 házra 1 évre esik 0.83 jó arany, azaz 50.2 akcse.
Ha az 1583-84. évi adatokat veszem alapul, akkor e fenti adókból Szekcsőre esett 55 ház után:
170.800:2588 = 66 akcse, X 55 (ház) = 3630 akcse = 65 jó m. arany fejadó,
168.800:2548 = 66 akcse, X 55 (ház) = 3630 akcse = 65 jó arany házadó és kuburi
194.100:2588 = 75 akcse, X 55 (ház) = 4125 akcse = 68.75 arany kardtok pénz.
Összesen:.............................................. 11.385............ 198.75 jó arany.[35]
Azok névsora, akik 1564. év augusztus 22-től, 1670. év február 5-ig sorrendben, mint a pesti khaszbeli bejt-ül-mál (hagyaték értékesítése utáni kincstári illeték) jövedelmet kezelő eminek (kincstári adószedő vagy bérletfelügyelő) kjatibek (írnok, jegyző, számadás készítő, számtaró, ki mindenütt az adminisztráció számviteli és írásbeli részét viszi, pl. a zsoldos számadások körül, hűbérkönyvek mellett, vagy kikötőkben, révek és vámokon) szerepeltek, s így abban az időben az ilynemű szekcsői adókat is kezelték.
1565. év szeptember 27-től, Behrem zsoldos-lovas viseli az eminséget.
1566. év júliusától Pervane szpahifi, (hűbéres lovas katona) ki napi zsoldot élvez.
1564. év augusztus 22-től a kjatibet (számadást) Piri-bin Abdulah vezeti napi zsolddal.
1566 júliuástól előbbi helyén Haszán (ulufedzsit) zsoldoslovast találjuk.
1567. év július 15-én előbbi lemondása után már Musztafa tímárbirtokos (tímárbirtok: mely a pasa, vagy bég ajánlására Stambulból adományoztatik) nyeri el a kjátibséget (írnokságot).
1570. év február 5-én, előbbitől Ali Cselebi vette át a tímárbirtokkal együtt a kjatibséget.
Szuliman nagyvezér Székesfehérváron át Eszéknek vette menekülésének útját. Minthogy ez a Duna vonalán történt, Szekcső is útjába esett. E vonalba eső erődítéseket és palánkokat felégette. Badeni Lajos nyomon követte. Pécs, Siklós és Dárda elfoglalása után az eszéki hidat felégette. Ezek után a császári hadak Nagyharsány, Dárda és Mohács háromszögében döntő ütközetre készültek. Ebbe a megmozdulásba belekapcsolódott Szekcső is. A Mohácson veszteglő császári hadak lő- és élelmiszerekkel leterhelt hajóit Szekcsőre küldték, hogy a nagyvezér által küldött 4000 lovasaival szemben megmentsék. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a törökök haderejüket már Szekcső és vidékéből kivonták.
Népmondák a török hódoltság idejéből
A bújdosás és hontalanság, bánat és keserűség 160 esztendeig tartó poklából néphagyományok alig maradtak ránk. Érthetővé teszi ezt az a körülmény, hogy a törökök kivonulása után alig maradtak helybeli őslakosok, kik azokat az utókornak átadhatták volna.
A hódoltság alatt a lakosok nagy része a Szekcsővel szemközti szigetben lakott. Ott inkább biztonságban érezték magukat. Történt, hogy egyiknek kapára volt szüksége. Átjött a Várhegy déli oldalán lakó török kalmárhoz és egy kapát vett hitelbe. Nevét az adósok könyvébe Kapacsali Macsalinak íratta be. Minthogy az adós nem fizetett, a kalmár megunta a várakozást és panaszt emel a vár parancsnokánál. Ez azonnal magához rendelte a törökök által kirendelt bírót. Megparancsolta neki, hogy Kapacsali Macsalit azonnal vezettesse elébe, hogy méltó büntetését elvegye. A bíró azonban átlátta az adós szellemességét és kijelentette, hogy ilyen nevű lakos a községben nincs. Egyben kimagyarázta a bemondott név értelmét. A várparancsnok haragra lobbant. A bírót elzáratta és büntetésképpen minden magyar lakossal megfizettetett egy kapát.[36]
A töröklyuk. A Várhegy északi sáncárkának északkeleti végén van egy mesterségesen ásott barlang. Ennek belső végén mintegy 5 méter mély merőleges lyuk. Ez a néphagyomány szerint börtön volt. E lyukba csak hágcsóval lehetett bemenni. Ha a hágcsót kivették, onnan senki ki nem jöhetett. A fogoly könnyen volt őrizhető.
Egy másik monda szerint a szorongatott várbeliek menekülésére szolgált.
A törökök kivonulásával kapcsolatosan Szekcső lakossága a következő hagyományt őrizte meg az utókor számára.
A szigeti oldalon lakó magyarság egy ünnepnapon tömegesen gyűlt össze istentiszteletre az angyalok egyházának nevezett templomba. A várbeli török őrség ezt észrevévén rommá lövette az ájtatóskodókkal megtelt szentegyházat úgy, hogy az összegyűltek közül igen kevesen menekülhettek. Ezt követőleg összefogdosták a még életben maradt lakosságot és a Várhegy egyik meredek partjában egy pinceszerű lyukat ásattak. Ennek elkészülte után két napon keresztül társzekerekkel szünet nélkül hordatták abba az összeharácsolt kincseket. Ennek végeztével a meredek part leásatásával a lyukat elzáratták, utána pedig e munkát végzőket egytől-egyik lemészárolták, hogy hírmondója se maradjon azoknak, kik e kincsek rejtekhelyét tudják. A várost felgyújtották, és utána menekülve hagyták el a várost.
Följegyzések híján a Szekcsőre vonatkozó kurucfelkeléssel kapcsolatosan megemlítem, hogy Hellepront János, Bezerédy Terézia, szekcsői földbirtokos lányának férje a kuruc hadseregnek egyik vezető egyénisége volt.
A kuruc had megindulása Baranya megye ellen 1705-ben Hellepront János, szekcsői földesúr vezetésével történt. Mint kuruc ezredes, a baranyai hódítások után a be nem vett Szigetvár alatt maradt táborával őrségképpen. Innen értesítette a Sopront ostromló Bottyánt, hogy a rácság nagyobb csapatokban a Dráván áttört Magyarországba. Ezért Szigetvár alól Igal felé vonult vissza, hol utóhadait Herberatein szétkergette.
A nép ajkán pedig mint hagyomány él, hogy az átvonuló ráchadak Szekcső városát felgyújtották.
A törökök kiűzetése után Szekcső első birtokosa Jagosich Péter volt. E birtokot még a török megszállás alatt kapta, de birtokába nem vehette. (Az adományozó levél magyar fordításban a következő:
II. 1660. VI. 7.
„Mi,
Lipót, Isten kegyelméből római fejedelem és csázsár, Germánia, Hungaria,
Csehország, horvátország és Szlavonia királya, Austria fővezére, Burgundia,
Brabantia, Styria, Karintia, Karniola, Marchio-Moravia vezére, Habsburg grófja,
Tyrol és Goritia grófja stb. Emlékezetül adjuk jelen sorok erejével
mindazoknak, akiket illet, hogy mi egyrészről többeknek császári Felségünkhöz
intézett ez irányú legalázatosabb kérelmére más részről mérlegelve Jagosits
Péternek a mi veszprémi főkapitányunknak hozzánk való hűségét és hűséges
szolgálatainak érdemeit, melyekkel különböző helyeken és időkben a magyar
korona iránt viseltetett, és a jövőben ugyanoly hűséggel és szolgálatkézséggel
viseltetni ígéri. Minden királyi jogunkat, melyeket a Baranya megyei Szekcső és
Görcsöny helyiségeiben birtoklunk (ezután tartalmilag) vagy bármilyen körülmények
folytán ránk hárulnak, minden hasznossági tartozékaival, földjeivel, mezeivel,
rétjeivel, legelőivel, erdeivel, berkeivel, hegyeivel, völgyeivel, szőlős és
gyümölcskertjeivel, vizeivel, folyóival, halastavaival, malmaival és ugyanazon
helységeknek bármi néven nevezendő hasznos tartozékaival, ősi és törvényes
határaival ugyanazon Jagosits Péternek, örököseinek és utódjainak elsősorban
férfi ágon, ennek hiányában a női ágon is adjuk és adományozzuk. Sőt adjuk és
adományozzuk örökösen és visszavonhatatlanul. Azonban az idegen jogok,
nevezetesen az Isten Egyháza jogainak sérelme nélkül.
Kelt
Bécsben, 1660. június 7. Római uralkodásunk második Magyarország stb. ötödik,
Csehország uralkodása negyedik évében.”
Leopoldus
s. k.
Szelepcsényi
György s. k. kalocsai érsek
(Ruthkay
András s. k.)[37]
Az adomány átruházása és a határjárás az időben egyáltalán nem történhetett meg. Csak jóval későbben, a törökök kitakarodása után lehetett a fent nevezett az adománynak tényleges birtokosa. Jagosich Péter csak a hódoltságok feletti jog és ehhez tartozó birtokok ura lett. Szekcső és lakosai feletti uralmat pedig egy későbbi kérelem alapján, Lipót, az 1698. évben itt letelepedett Csernovics Arzén pátriárkának adományozta a szekcsői várral együtt.
Erről az okmány, magyar fordításban a következő:
„Mi, Lipót...
jelen okmányunkkal tudtára adjuk mindazoknak, akiket illet, hogy Csernovics
Arzén, görög érseknek Felségünk elé terjesztett alázatos kérésére számba vévén
Irántunk tanúsított hűségét, ezen Csernovics Arzennak, s az érsekségben
utódainak Szekcső nevezetű várat, mit neki bizonyos hozzátartozókkal előre
kijelentjük, ott évenkint tartandó 4 vásár engedélyével kegyesen átadjuk azon
kegyes biztosíték mellett, hogy ezen adományunkat törvényes átírással is megerősítjük,
sőt mindazt, ami nevezett Csernovics Arzennak és az érsekségben utódainak ezen
birtok megerősítésére szükséges, mindenkor gondozni fogjuk. Minden bárminemű és
állású vagy rangú alattvalóinak és hűbéreseinek szigorúan meghagyjuk, hogy az
említett érseket Szekcső várának birtokában nemcsak hogy ne zavarják, hanem még
más lázangók ellen is kötelesek legyenek védeni. Kiadatott Bécsben, 1698.
január 27-én, római uralkodásunk 40-ik, magyar királyságunk 43, cseh
királyságunk 42-ik évében. Leopold s. k. Jakab András Brandau s. k., Jakab
Theobald Mayeren s. k. (P. h.)”[38]
1700. év február 17-ére összehívott megyegyűlésnek egyik pontja az alispánválasztás. Jelöltjei Telesky Jonathan, Hellepranth János és Simaházy Ferenc vm-i jegyző. Megválasztva Simaházy Ferenc lett, ki a jegyzői tisztet is megtartotta.[39]
1728-ban a szekcsői uradalom - amelynek akkori ura Bezerédi István volt, - kitett egy évre 1368. frt. 20 dénárt.[40]
Az 1732. év május hó 21-én tartott megyegyűlésen összeírt földesurak között mint Szekcső földesurát, Bésán Sándort találjuk.[41]
1714-ben, Pécsen kívül csak négy kisebb városa van a megyének. Ezek: Siklós, Mohács, Szekcső, Pécsvárad.[42]
1771. augusztus 16-án tartott vm. közgyűlésen, melynek tárgya volt a belyei királyi út kiépítése. Erre gróf Niczky Kristóf felszólította a jelen volt földesurakat, hogy adományaikkal járuljanak hozzá. Ezek közt szerepel Bésán Imre szekcsői földbirtokos, ki 4 évre, évenkint 100-100 forinttal vesz részt.
1777. október 15-én tartott megyegyűlésen Dunaszekcső városa 1190 forint 1 krajcár adót fizetett.[43]
1790. év április 7-én lefolyt vármegyei határozata folytán, a Mohácsi járás főszolgabírája Bésán János lett. Azonban 1810. év szeptember 12-én tartott közgyűlésen, betegségére hivatkozva a szolgabírói állásáról lemondott.[44]
1790. év május 27-én vármegyei közgyűlési határozat lett, hogy II. Lipót koronázására a megye bandériumot küld. Ennek megszervezésével Bésán Gábort bízták meg. A bandérium résztvevői között ott találjuk a szekcsői Bésán Ignácot, mint Hosszúhetény plebánosát, Bésán János mohácsi főbírót és Bésán Gábor földbirtokost.[45]
1797. év április 13-án olvasták föl a megyegyűlésen II. Ferenc április 10-én kelt leiratát, melyben a vármegye nemeseit felkelésre szólítja fel. Bésán Mihály, bár két testvére katonáskodott, a hamadik pedig elesett, önként jelentkezett és a kettéosztott lovasság egyik felének vezetésével ő bizatott meg.[46]
1814. év június hó 22-én a vármegye küldöttséget menesztett a harctérről visszatért király elé, melyben Bésán Imre is részt vett.[47]
Ferenc király uralkodása alatt divatba jött titkos besúgások folyományaképpen, feljelentettek a többek közt Bésán Jánost és Bésán Imrét is. De a feladott panaszok, mint például: hogy a katonai raktárakat nem vizsgálták félévenkint felül, hogy a hajdúkat magáncélra is használták, hogy egy desentor katonát megverettek, hogy előfogatokat hivatalon kívül használtak stb. Ez utóbbira nézve később kimerítően lesz szó.
1847. évi október 11-én megtartott megyegyűlésen Báró Bésán János, mint alispán jelölt 1 szavazatot kapott. De 1848. év január 18-án már 465-el dicsekedhetett, de az álispánságot ezúttal sem érte el.
1849. év elején a Szekcsőn tanyázó forradalmi hadsereget Tolna m. foglalta le és május 24. óta ott is tanyázott.
A Bátaszéken tanyázó honvédek állandóan nyugtalanították a megye lakosait. Mikor a császári had egy része Mohácsot elhagyta, betörtek Dunaszekcsőre. Felkeltették Bésán Mihályt és Bésán Jánost. A toronyból letépték a fekete-sárga zászlót, s helyébe kitűzték a nemzeti színűt.
A földesuraság a török hódoltság után
I. Lipót császár és király még a török uralom alatt 1660-ban adományozta Szekcső és Görcsöny birtokait Jagosich Péter veszprémi főkapitánynak. Eddig Szekcső török kincstári birtok javadalmát képezte. Természetes, hogy a javadalmas Jagosics a megszállás alatt a birtokot meg sem nézhette, annál kevésbé vehette birtokába. De 1689-ben veje, Bezerédy István, Jagosich Katalinnak férje Szekcső és Görcsöny birtokain kívül az ugyancsak adományozott Mártincza-Szapud-Bozsok-Bárgrád-Cselegrád- és Újfalu nevű birtokait elfoglalta.[48] Ezek a birtokok Somberek és Doboka birtokaival 1703-ban a szekszádi apát birtokaiként szerepelnek.[49] 1712-ben Eszterházy Pál, Magyarország nádora megerősíti a fenti adománylevelet Somberek és Doboka hozzákapcsolásával.
Hangsúlyozottan feltüntetve, hogy Bezerédy István és neje, Jagosich Katalin leánygyermekei: Kövér Pálné Bezerédy Eufrozina Szekcső birtokosa. Márffy Sándorné Bezerédy Klára Hellepranth János és Bezerédy Teréz (ki Bezerédy János leánya) leányának leánya Katalin kapják Somberek és Doboka birtokát. Kacséry János és neje, néhai Bezerédy János lányának, Magdolnának leánya Katalin Szekcsőnek lesz birtokosa.
1721-ben Kövér Pál és Márffy József a szekcsői földesúr 1723-ban Bésán Sándor, kinek neje Kacséry Katalin szerepel mint Szekcső földesura. Ennek egyetlen fia Imre nős Gál Jusztinával lép Szekcső birtokába. Ezt a frigyet 13 gyermekáldás aranyozta be. Kilenc férfi, kik közül hat 70 évesnél magasabb kort töltött be és négy leány.
Kövér Pál, Bezerédy Eufrozina férje megköti 1711-ben a szekcsői úrbéresekkel az úrbéri szerződést, melynek áldását megállapításom szerint a szekcsőiek 1728-ig élvezték. Ekkor Bésán Sándor lesz Szekcső földesura, ki mint ilyen a fennálló úrbéri szerződést, az úrbéresekkel szemben nem tartja meg. Ebből pör lesz és ennek folyományaképpen 1741-ben új úrbéres szerződést köt.
De, amint a meglevő és alább bemutatott pörös aktákból kitűnik, ez az újabb szerződés is csak írott malaszt marad és folytatólagos pörök forrása; míg 1766-ban az végleg megsemmisült. Újabb pör indult meg, amely csak 1844-ben fejeződött be.
1757-től kezdve földesúrként Bésán Imre szerepel mint földbirtokos, ki Szekcső birtokát 2/3-ad részben birtokolja. Ennek fiai Gábor, István, Ignácz, Imre, János, Mihály és Károly közös egyezséget kötöttek, hogy csak Károly nősüljön, hogy a birtok együtt maradjon. De később Imre is nősült. A birtok egyharmadát, melyet Hellepront Katalin birtokolt és azt Sauskának adta el, a Bésán-család az ősiség jogán visszaváltotta, és az egyetlen még élő Mihályra és Károly öccsének örököseire, valamint Imre tábornok maradékaira szállt. A tábornoknak utolsó sarja József volt. Ez mintegy 3000 holdnyi birtokát 1872-ben a dunaszekcsői birtokosságból alakult közbirtokosságnak adta el 300.000 frt. készpénzfizetés mellett. A másik birtokrész, mely ugyancsak 3000 holdat tett ki, Bésán Károly báró nejének, Gindly Klárának fiára (Nep. Jánosra) szállt Mihály halála után 1884-ben.
A Bésán-család őse Bésán István. Ez 1695-ben 3 fivérével, nevezetesen Mihály, János, és Mátyással a magyar nemességért folyamodik, mi kitűnik a Sopron megyei Nemes-Kéren publikált nemességi adománylevélből. I. Lipót magyar király a kérelemnek helyt adott, s őket a nemesek közé felveszi. (Jaklin Balázs, nyitrai püspök kanczellár aláírásával.)
Bésán Sándor ízig-vérig katona volt. Magatartása ezt sok esetben igazolja. Birtokai után megtagadja a pécsi püspöknek a 10-ed megfizetését. Az ellene alkalmazott karhatalmat a határból kiűzi. Téglásy Miklós plebánost tettleg bántalmazta. Harcias tetteinek a vármegyei hatóság elmarasztaló ítélete vet véget.
Utóda egyetlen fia Imre. (Lásd mint fent.)
Bésán Imre született 1726-ban, meghalt 1797-ben. Neje: Gáál Jusztina szül. 1736-ban, meghalt 1792-ben. A Győrmegyei Tét-en és a Veszprém megyei Puszta-Giczen is voltak birtokai.
Első szülöttük volt Gábor. Született 1755-ben, meghalt 1826-ban, 71 éves korában. 1797-ben a dunaszekcsői birtok kezelését, atyja halála után ő vette át. Haláláig itt lakott. Testvérei közt nagy tekintélye volt. Megnyugodtak intézkedéseiben. Ő kezdette el a templom építését 1804-ben. Testvérei áldozatkészséggel járultak hozzá, és így 1810-ben be is fejeződött. Testvéreivel társulva remek miseruhákat és templomi felszerelésekkel látta el. A tanuló gyermekek rajongva szerették. Megállította őket az utcán. Kikérdezte és a jól felelőket megjutalmazta, intve őket a jó magaviseletre és szorgalomra. Mint megyei közigazgatási tag, nagy takintélynek és szeretnek örvendett. 1791-ben lett kinevezve m. kir. udvari tanácsosnak.
István, született 1756. július 25-én és meghalt 1826. év november 19-én 70 éves korában. őt bízta meg atyja 1782-ben a Puszta-Gicz-i birtok vezetésével és kitűnő gazdásznak bizonyult. Mint ilyen a megyénél tiszteletbeli jegyző, később főszolgabíró. 1793-ban másod, 1810-ben pedig első alispánná lett megválasztva. M. kir. udvari tanácsosi címet viselt. Kedvelte a tudományokat és művészetet. A bakonyszentlászlói plebános volt legjobb barátja, mindennapi vendége és gyóntatója, ki Bésán István halála után 1829-30. év szigorú telén áthűlt és ennek következtében megvakult. Vigasztalan állapotában Bésán Klára a puszta-giczi kastélyba adott neki otthont.
Bésán István holtteste a puszta-giczi temetőben, egy igen csinos sírboltban várja feltámadását.
Ignácz, aki 1758. február 3-án született, meghalt 1825-ben 67 éves korában. Pap lett a pécsi egyházmegyében. Hosszúhetényben és Szabolcson plebánoskodott. Későb 1811-ben a pécsegyházmegye kanonokjává neveztetett ki. Mindig jókedvű és társaságot szerető volt. Bőkezű az adományokban és segítője a szűkölködőknek. Talpig magyar ember, a székeskáptalannak pedig egyik kiváló tagja volt. A káptalani sírboltban nyugossza örök álmát.
Anna-Mária született 1759. június 28-án, de egyéb adatai teljesen ismeretlenek.
Katalin-Julianna született 1760. június 8-án, meghalt 1819. július 10-én 59 éves korában. biztos adatokat nem sikerült rá vonatkozóan szereznem, de majdnem bizonyos, hogy Hellepronth Jánoséval azonos. Eladta birtokrészét Sauska sombereki birtokosnak.
Anna-Mária-Krisztina született 1762. július 24-én. Több adat nincs róla feljegyezve.
Imre generális, született 1763. október 29-én, meghalt 1840. december 6-án 77 éves korában. A katonai pályára lépett. Különösen a hadviselési tervek készítésében tűnt ki, és a tábornoki méltóságig vitte fel. Testvéreivel együtt az a fogadalom kötötte, hogy nem nősül, azonban e fogadalom dacára is nősült és a csehországi Reichenthalból származó Franck Franciskát vette feleségül. Ettől született Ida, Gusztáv, Emilia és József. Gyermekeinek neveltetésére és oktatására nagy gondot fordított. Ő maga is a tudományok művelője. Gazdag könyvtára, melyet a r. kath. plebániának hagyott, igazolja a tudományszomját. Erről már fentebb emlékeztem meg.
János, született 1765. május 15-én, meghalt 1837. március 4-én 72 éves korában. János úr, mint ahogy közönségesen nevezték, a vármegye ügyeiben vett részt. Több éven át volt a mohácsi járás főszolgabírája és 1790. április 7-én tartott vármegyei közgyűlés határozatának időpontjától 1810. év szeptember 12-én betegsége miatt lemondott. Mint főszolgabíró szigorú, de igazságos volt. Ezzel tekintélyt és köztiszteletet vívott ki magának. A közös áldozatokon kívül még egy 1 holdas szőlőt adott át örökül a rk. templomnak azon célból, hogy annak jövedelme a plebánia-templom javára fordíttassék, a felesleget pedig tőkésítsék fenntartására.
József-Péter született 1767. március 8-án, meghalt 1767. március 14-én. Hat hónapig élt.
Franciska született 1768. október 31-én. Elhalálozásának ideje és így életkora ismeretlen. Bésán Imre és Gaál Jusztina családi értesítőjében látom neve után odajegyezve "Zichy gr." Bővebb adatokat azonban nem ismerek.
Mihály, született 1770. november 27-én, meghalt 1853. január 23-án 88-ik évében. 1826-ban, Gábor bátyjának halálával ő vette át a szekcsői uradalom kezelését és haláláig azt meg is tartotta. Dunaszekcső kiterjedt határa, dézsmából is nagy jövedelmet biztosított az uradalomnak. Ennek megszűntével a jövedelem megcsappanását az uradalom, mivel már gazdasági viszonyai rendezettek voltak, nem érezte. A jövedelmek biztosítását nagyban elősegítette a testvérek nőtlenségi fogadalma. Mint azt már Imre adataival kapcsolatban említettem. E fogadalom alól Imre tábornok kivonta magát. Ezért a testvérek között némi elhidegülés kapott lábra. Mihálynak népszerűsége köztiszteletet és nagyrabecsülést vívott ki számára Baranyában és Tolnában egyaránt. Szokása szerint a nálánál fiatalabbakat rangkülönbség nélkül letegezte, mindig hozzátéve annak rendes rangját, címét. Aki bizalmát, szeretetét vagy jóindulatát birtokolta, azzal szemben bőkezű volt. Háztartása nem volt. Öccsétől, dr. Bésán Károlytól kapta napi ellátását. Maga járt be étkezések idején. Ha pedig beteg volt, a kastély-konyháról úgy hozatta ételeit. Minden ízében magyar- és nyíltszívű ember volt. Mindenki tisztelte, szerette. Midőn a vármegyén felolvasták II. Ferenc április 10-én kelt leiratát 1797. április 13-án, melyben felkelésre szólítja a megye nemességét, azonnal jelentkezett. Bár két testvére már katonáskodott. A kettéosztott lovasság egy részét ő vezette.
Károly, született 1772. november 5-én, meghalt 1819. április 12-én 46 éves volt. Ifjúságában részt vett Belgrád ostrománál. A francia forradalom ellen viselt háborúban pedig kitüntette magát. 1805-ben az olasz hadjárat alkalmával St. Pietro-Ongin mellett, mint Ferdinánd-huszárok kapitánya. Élükön az ellenség közül kiszabadított egy fél zászlóalj horvátot és a megsebesült vitéz báró Vécsey ezredest. Ezután csakhamar nyugalomba vonult a hős kapitány. Elismerésül 1813-ban Mária Terézia királynő a bárói rangra emelte. 36 éves korában megnősült. Elvette Gindly Klárát és boldog házasságban éltek. Több gyermekük született. Első szülöttük Gábor-Sándor, ki 1809. február 24-én halt meg 6 napos korában.
Nep. János 1810 évi március 28-án született és 1887. március 30-án 77 éves korában halt meg.
Karolina-Ludovika 1811. április 14-én született, 1813. július 10-én halt meg. Élt 2 évet.
Ignácz-Eugén meghalt 18 napos korában 1812. augusztus 3-án.
Antal, született 1814. május 1-jén, meghalt 1832. január 16-án, 18 éves korában. Öccse Károly született 1816. július 28-án, meghalt 1832. január 16-án, 16 évet élt. Ez utóbbi két testvér egy járvány alkalmával meghalt Pécsett, ahol tanulmányaikat végezték. E váratlan esemény mélyen megrendítette a családtagokat, de különösen a korán özvegységre jutott anyát, ki rajongással szerette gyermekeit. Mély vallásossága volt vigasztalása. János fiát annál gyöngédebben szerette és dédelgette. Vigasztalására szolgált a szegényeken és szűkölködőkön való segítés, de gondosan megválogatta az arra érdemeseket. Szeretetére és hódolatára bírta mindazokat, akikkel csak egyszer is érintkezett. Vendégszeretete sem akadályozta a takarékosságban. Örökségét, Puszta-Apátit területileg gyarapította. Szép kastélyt és kápolnát építtetett. 1862. év március 30-án bekövetkezett halálával egyetlen fiának, Bésán N. Jánosnak aranyban, ezüstben és pénzben nagy értéket hagyott.
Róla és Bésán Mihályról emlékezik meg Garay János kötő, ki néhány hetet töltött egészsége helyreállítása végett Balatonfüreden társaságukban, a „Balatoni kagylók” című versében.
„De minden emlékim között
A jótevő kút egyike
Melynek szívemben fennmarad
örökre kedves emléke.
A másik az, hazám dicső
Lelkes leánya az, Te vagy!
Ki mint e kút oly jótevő,
Mint e vidék oly szende vagy.
E két emlék kísérjen el,
Ha majd hazámba elmegyek,
E dalt, mit értök itt hagyok
Együvé fűzend veletek.
E dalba kötlek bokrétává
Téged, nemes hölgy s e kutat,
S mert minden jóból három a szám,
A jó öreg Mihály urat."
Ezen művet Garay, fentieknek mély tisztelete jeléül ajánlja.
Vincze, született 1774. október 11-én, meghalt 1794. október 18-án 20 éves korában. Életét a haza védelmében vesztette, mint utolsó gyermeke Bésán Imre és Gál Jusztinának.
Fentebb már szó volt báró Bésán Károly és neje Gindli Klára egyetlen örököséről, Bésán Jánosról, ki 1810. március 28-án született és 1887. március 30-án 77 éves korában halt meg. Pécsett és Győrben végezte tanulmányait. Ifjú korában sokszor felrándul Pozsonyba az országgyűlésekre. Nagy élvezettel hallgatta a honatyák szónoklatait. Ismereteinek gyarapítására sokat olvasott. Gyakran és tartósan lakott édesanyjával és ilyenkor csaknem minden megyei gyűlésen megjelent. Megyei hivatalt azonban nem viselt. Kétszer volt alispán jelölt. Mint ilyen az 1847. évi október 11-én tartott választáson egy szavazatot kapott. Azonban az 1848. évi január 18-n már 465 szavazattal sem érte el az alispáni állást. A fehérpántlikások győztek a pirosbogyósok ellen. E második kudarc után elhagyta Baranya megyét, és az István nevű nagybátyjától örökölt Veszprém megyei Puszta-Giczre költözött. Ügyes gazdának bizonyult, s mint ilyen a gazdaságnak jövedelmét fokozta. Földek vásárlásával birtokát nagyobbította. Szép és kényelmes kastélyt épített állandó lakásának. Idősebb korában a telet Budapesten, az "Angol királynő" szállodában töltötte Deák Ferenc tőszomszédságában és barátságában Dunaszekcsőn halotti szentmisét alapított. Puszta-Giczről teszi kirándulásait Dunaszekcső és Puszta-Apátira. Öregebb korában egészségének helyreállítása végett a hazai- sőt külföldi gyógyfürdőkre is. Fiatal korában egy-egy tréfásabb kiruccanással is fűszerezi életét. 1846. július 29-én történt, hogy barátjával, Noiserrel, Enghaus Krisztina győri színésznőt kocsiba ültetve húzták döcögős utcákon át a belvároson keresztül a Korona szállóig.[50]
Elvitathatatlan áldozatkészségét sem szabad elhallgatnom. Pl. Dunaszekcső lakosainak a szőlőváltsági összegből 800 forintot engedett el iskolai célra. A mostani iskola építéséhez 3400 forintot adott. 1884-ben a rk. kath. templomnak 2500 forintot, egy szőlőt, szép nyaraló épülettel ajándékozott. Egy tanító fizetésének alapjára 2000 forintot. Jótékony célokra egyesek eltartására vagy segélyezésére kisebb-nagyobb öszegeket. A Magyar Tudományos Akadémia építéséhez 4000 forinttal járult. Birtokain teljes felszereléssel iskolát épített és a tanítók javadalmát ő viselte. Alkalmazott gazdatisztjeit jól díjazza, sőt külön segélyben is részesíti. A munkaképteleneket nyugdíjazza. Gyermekeiket külön segíti. Nőtlen maradt.
Az 1887. év május 21-én kelt pótvégrendelet szerint alábbiak részesültek hagyatékban.
A romándi plébánia hivatal 1500 frt. - A rácgörcsönyi rk. plebánia hivatal 1500 frt. - a dunaszekcsői görög nem egyesült lelkészi hivatal 100 frt. - a pécsi apácakolostor 300 frt. - a pécsi irgalmasok kórháza 300 frt. - a pécsi kórház 300 frt. - a rudolfinum árvaház 1000 frt. - a pécsi polgári kórház 300 frt - a mohácsi és szekszárdi kórház 300 frt, a pécsi és szekszárdi nőegylet 200 frt. - a győri közkórház,- leányárvaház,- fiúárvaház,- a magyar és német rokkantak háza és tűzoltóegyesület, külön-külön 200 frt. - a pápai irgalmasok kórháza 200 frt. - a pápai tűzoltó egylet 200 frt. - a Magyar Tudományos Akadémia 100 drb arany - a budapesti nemzeti casinó 100 drb arany - a budapesti vakok intézete 100 drb arany - a Nemzeti Színház nyugdíj alapja 100 drb arany - a Magyar Történelmi Társulat 100 db arany - a váci Siketnémák Intézete 100 db arany, a budapesti Központi Honvédsegélyező Egylet 2000 frt. - Ibrányi Zsigmond kótai lakos három leánya egyenkint 100 db arany - Özv. Hatos Gusztávné mohácsi lakos 1000 frt - Tóth Lajos urad. ügyvéd utóda vári utáni Vári Tóth Lajos és Sári Lajosné pápai lakos 2000 frt. - ifj. Smerczing István czenczi lakos 100 db arany - Pápé Sándor dunaszekcsői tiszttartó 6000 frt - Bátsmegyei Rezső dunaszekcsői számtartó, végrendelet szerint 1000 frt., pótvégrendelet szerint 2000 frt. - Bertalanfy József szarvaskerti lakos 100 frt - Bánki lovászpatonai orvos végrendelet szerint 1000 frt., pótvégrendelet szerint 3000 frt - Streicher Jánosné született Tompa Juli giczi lakos férjével együtt a győrvárosi 1299. sz. a. tj. könyvben felvett ház és tartozéka ingóságokkal és 1000 frt - Streicher János kk. Muki fia 20.000 frt - Pagay Ferencné, Streicher Örzse komáromi lakos 6000 frt - Müller Alajosné született Streicher Alojzia János, Ignátz, Gyula, Sándor, Terézia, Mária és Etelka nevű gyermekei 5000 frt. Streicher Carolina 600 frt.
Borbély Katalin, férj. Unger Józsefné bécsi lakos özvegysége esetére 1200 frt életjáradék. Malicsek Lajos erdész és Storch Lajos dunaszekcsői vadász 600 frt egyenkint. Márton apáti számadó birkás 1000 frt. - Amtmann János giczi majoros gazda 1000 frt. - Nagy Nina búcsuszentlászlói lakos 2000 frt. - Sebestyén Vendel giczi háziszolga 6000 frt. - Dimics N. dunaszekcsői majoros gazda 2000 frt. Végül e birtokokon levő tanítók és mesterek, valamint a szolgálatban volt cselédek is részesülnek hagyományban, kik Sáry pápai ügyvéd, ügygondnok által lesznek kielégítve.
Bésán Imre tábornok, mint már fentebb is említettem, testvéreinek tett fogadalma dacára is megnősült és feleségül vette a csehországi Peichenthalban 1786-ban született Franck Franciskát. Házasságkötésük 1811-ben történt, amikor a tábornok már 48 éves, míg neje 25 éves volt. A magas korkülönbség szembeszökő. És mégis, a gyermekáldás nem maradt el. 4 gyermekük volt. Kisdedkorú nevelésüket maga az anya adta és kiváló nevelésben részesültek. Későbbi nevelésüket nagy gonddal megválasztott nevelőkre bízta és jónevű tanintézetek végezték.
Amikor a két családág közt a birtok szétosztva lett, a tábornoknő az év nagyobb részét Dunaszekcsőn töltötte. Hirtelen vérmérsékletű - és azt mondhatni, túl szigorú volt alkalmazottaival szemben, ezért a gazdatisztjei gyakran változtak. Visszavonult életet élt. Idejét leginkább olvasással töltötte. A közügyek érdekelték. Különösen szerette az iskolai növendékeket. A jól tanuló szegény gyermeket felruházta és más hasznos tárgyakkal megjutalmazta. Sokat időzött kedves halottainak sírjánál. Megépíttette a Szent Imre kápolnát, és abban várja a feltámadást.
Ida volt az első szülötte. 1812-ben Pécsett született és ugyanott lett eltemetve 1816. december 1-jén 4 éves korában.
Emília férjezett Gróf Fichelburg Lászlóné, született 1814-ben Pozsonyban, meghalt 1869. április 29-én 55 éves korában Grácban. Idősebb korában ment férjhez, gyermekei nem voltak.
József, született 1816-ban Pozsonyban, meghalt 1873. február 14-én 57 éves korában. Életrajzát az 1877. évi május 27-én megjelent 21. számú "Vasárnapi Újság"-ból jegyeztem ki, mely a következőképpen szólt:
Az emberi társaság
leghasznosabb tajai, sőt az emberiség valódi jótevői kétségkívül azok, akik
szellemi vagy anyagi tehetségeik összegét az emberiség szellemi emelésére,
értelmi és erkölcsi jobblétének előmozdítására, egyszóval a közművelődés, a
kultúra terjesztésére fordítják. Ezt teszi a tudós elmeművei, a tanító, a
zsenge szellemek képzésével, a művész a szép terjesztése, a szónok az igazság
hirdetése által; ezt teszik azok is, akik nem hathatván közvetlenül saját
egyéniségük hatalmával a közművelődés terjeszésére, azt közvetítőleg anyagi
eszközök által mozdítják elő.
Ez utóbbiak közé
tartozott az 1873-ban elhunyt Bésán József is, aki családtalan magányban
végezvén be életét, miután összes vagyonát pénzzé tette - mintegy 360 ezer
forint értékét, egészen közművelődési célokra hagyományozta, s ezzel hazánkban
a kultúra oltárán áldozók közt a legelsők sorába emelkedett.
Tudományos,
tanügyi, jótékonysági célokra tett alapítványai örökre fogják hirdetni nevét
közöttünk, s bár neki az volt az akarata, hogy neve ne emlegettessék, nemes
tette nem maradhat homályban és emlékezetét évről-évre többen fogják áldani, s
méltó, hogy a közművelődés minden barátja tisztelettel és kegyelettel gondoljon
a nemeskeblű férfiúra, ki nem temetési pompával és ragyogó mauzóleummal, hanem maradandó
szellemi hatásban kívánta megörökíteni magát.
S midőn
hagyományának tanügyi célokra szánt legtetemesebb része először fordíttatik
tömegesen az általa kijelölt célra, t. i. egyetemi, középtanodai a
tanítóképezdei ösztöndíjakra a neve tette egyszerre oly sokak figyelmét,
érdeklődését és háláját költi fel, nem tartottuk mellőzhetőnek részünkről sem,
arcképe, életrajza s egyénisége bemutatásával felvenni őt jeleseink
panteonjába.
Bésán József a Baranya megyei Dunaszekcsőn megtelepült Bésán családból származott, melynek már csak egy tagja van életben, a mi Józsefünk unokabátyja, báró Bésán N. János. A család múltjáról, a XVIII. század végéig keveset lehet kikutatnunk. A minden esetre idegen származású Bésán családnak nálunk fényt és hírnevet Bésán Imrének és Gaál Krisztinának két hős fia: Imre - a József atyja - és ennek testévröccse Károly szereztek, kik nevüket vitézség és hűség által tették tiszteltté a magyar Király hadseregében (A most következő részt kihagyom, miután azt már fentebb leadtam.)
József
születésétől kezdve kevés reményt adott ahhoz, hogy hosszú életet él; azért ő
volt testvérei közt az, kinek nevelésére az édesanya legkiválóbb gondját
fordítá. Ő élvezte legtovább a szülői ház ápoló kezét. Mivel testalkata nem
engedé meg, hogy a katonai pályára lépjen, ifjú éveiben a pécsi és pápai
iskolákat látogatta, hol benne a vallásos érzület s emberszeretet, melyet
anyjától örökölt, nevelői és oktatói gondosan ápolták.
Iskolai korszaka
után ismét a családi életbe tért vissza anyja oldalához, hogy annak szomorú
napjaiban vigasztalója legyen. Ifjúsága ezen korszakát nem töltötte olyan
környezetben, hol benne a nemzet újraébredési mozgalma iránt rokonszenv
támadhatott volna, s ezért nem találjuk nevét azokéi között, kik akkor a
közönséges életből kiemelkedtek. A csendes magányban tölté napjait;
legkedvesebb foglalkozását a természettudományok tanulmányozása, a természeti
ritkaságok gyűjtése képezték. Testvérei elhunyta őt is egészen lehangolta. újra
csak akkor nyerte vissza az életkedvet, midőn Gusztáv öccsének halála után
ennek árvája Mária vette igénybe szerető szívét. E gyermek iránt való szeretete
és ragaszkodása szép bizonysága nemes szívének. Kedvéért megtanult hímezni,
varrni. Sajátságos látvány volt, midőn a meglett korú férfiú a kis lányka hímzőkeretéhez
ült, s bábui számára ruhát segített készíteni, midőn versenyt varrtak a szegény
gyerekek számára ruhákat, s együtt hímezték az oltárvánkosokat. Határozottabban
kifejlődött benne bizonyos nőies jellemvonás, mit gyenge testalkata is
érthetővé tett. Félt a zajtól, a férfias mulatságoktól, s mindentől, ami a
durvaságnak és erőnek csak színét is viselte. De szeretett árvája is elhunyt, s
ennek korai halála mély sebet hagyott a gyengéd szívű férfiú kedélyén.
Visszavonulása a világtól ez időtől fogva még szigorúbbá lőn. Egyedül anyjának
élt, s a szegény gyermekeknek, kik közül kivált azokat kegyelte, kik árván
maradtak, s felejthetetlen Máriával egy korban voltak. Minden, mi a kis árvának
kedves volt, mi rá emlékeztetett, kedves marad ő előtte élete végéig.
Anyjának 1871-ben
történt halála után orvosai tanácsára elhatározta, hogy életének hátralevő
részét kedvezőbb éghajlat alatt fogja tölteni, s végül eladta minden birtokát.
De mielőtt külföldre való költözése ténnyé vált volna, azon gondolattal
foglalkozott sokszor, hogy mitévő legyen vagyonával. Sokáig határozatlanul
állott e kérdés előtt, de végre is győzött benne a hazaszeretet, s ezért nem is
volt külföldön nyugalma, míg pénzét a magyar földhitelintézetnél nem helyezte
el, a külföldi utazását félbeszakítva, Pestre vissza nem tért, hogy itt
végrendeletét elkészítse.
E részben azon
köztiszteletben állott férfiú, kinek balesete közelebbről oly általános
megdöbbenést okozott, Balassa István, szaládi ügyvéde, volt tanácsadója.
nagyrészt neki is köszönhető az elhatározás, hogy a mindenesetre jótékony és
közművelődési célokra szánt szép vagyon kizárólag hazánknak jutott; és pedig
oly felosztással, mely egyaránt becsületére válik, mint a tervezőnek, s
tanácsadónak, mint az alapítónak magának, ki a nyújtott jó eszméket elfogadva
azokat megtestesítette.
Pesten, 1872.
október 20-án kelt végrendelete teljesen méltó utód nélkül elhaló magyar
nemeshez, ki egész vagyonát a nemzet legszebb intézeteinek hagyja.
A vakok intézete
6000 forintot, a váczi siketnéma intézet 3000 forintot, három fővárosi árvaház
15.000 forintot nyert abból, még pedig oly kikötéssel, hogy azok, kik ezen
alapot élvezik ez intézetből való kikerülésük után is legalább még egy évig
élvezzék az alapítvány jótéteményét. A főváros két kórházáról 6000 forinttal
emlékezett meg.
Gondoskodott a
dunaszekcsői plébánia templomról is, annak hagyván ezüstneműit és 5000
forintot.
De miután kisebb
hagyományokkal távoli rokonairól is megemlékezett, a következő két fő tétellel
állította magának, s nevének a legmaradandóbb emléket.
Negyvenezer
forintot hagyott a Magyar Tudományos Akadémiának oly feltétellel, hogy az
egészben az akadémia céljaira kamatozzék. De a kamatokból az akadémia időnkint
egy, legalább 1000 forintos jutalmat tűzzön ki természettani, természetrajzi,
vegytani vagy matematikai tárgyú kérdés megoldására, és szintén oly jutalmat a
történelmi, régiségi vagy bölcsészettani tudományok közül.
Még sokkal
nagyobbszerű, a Bésán alapítvány nevét viselő az összesen 230 ezer forintnyi
ösztöndíjalap, melyből évenkint 24 egyetemi, 22 tanító és tanítónői képezdei és
13 középtanodai, tehát összesen 59 tanuló nyer 100, 150, 200, 250 és 300 frt.
ösztöndíjat, melyek a jelen évben adományoztatnak először az alapítvány
gondnokául kinevezett Balassa István javaslatai alapjána magyar királyi
közoktatásügyi miniszter által. Ez alapítvány által minden időkre 59 szorgalmas
és tehetséges tanulónak (a vagyonosabbak sem záratván ki) van biztosítva
tanulhatása, s megnyitva ugyanannyi élő csatorna, melyen a közművelődés a
nemzet életébe áthat és terjed.
Végintézkedése
megtételét a nemeskeblű alapító alig félévvel élte túl 1873. február 14-én
Bécsben elhunyt. Temetése végrendeletéhez képes csendben, egyszerűen ment
végbe. De minek is a tárogatók zaja, s mulandó pompa ott, hol a tett oly
hangosan, s fényesen beszél. Ki egész életében az erkölcsnemesítő műveltséget
tartotta a földi lét legszebb virágának,s ha gyöngéd, majdnem nőies szíve
gyűlölni tudott valamit, csak a durvaságot és betyárságot gyűlölte;
végintézkedésében maradandólag nyomta ki ama meggyőződést, melyet vajha
szívükbe véssenek mindazok, kik nemes jótékonysága áldásait most és a jövőben
élezik, hogy fajunk jövője a műveltségben van, s amit báró Eötvös (Vörösmarty
fölötti emlékbeszédében) oly szépen modná: "hogy a föld népei, mint az
ércek azon arányban állanak ellent az idő emésztő hatalmának, amint több nemes
elemet tartalmaznak." (Szász Károly)
Gusztáv született 1818. november 2-án Bécsben, meghalt 1850. március 24-én Bécsben, 33 éves korában. Neje Zichy grófnő, de közelebbi adatokat erre vonatkozóan nem ismerünk. Házasságukból Mária nevű kisleányáról van tudomásom, ki azonban édes atyját már 1 éves korában elvesztette. Valószínű, hogy édesanyját is hamarosan elvesztette, miután Máriát ott találjuk nagybátyjánál, Bésán N. János bárónál 8 éves korában. 1857. február 26-án meghalt.
Az egész család Bésán Emilián kívül a Szt. Imre sírboltjában várja a feltámadás nagy napját.
Mint fentebb láttuk, a Bésán család utosló sarja Bésán N. János volt. Minthogy örökösök nélkül hunyt el, birtokait végrendeletileg Jankovics József nagybirtokosnak hagyta, ki felvette a Bésán nevet is. Állandó lakhelye Puszta-Gicz. Neje Vizeki Tallián Matild. Gyermekei:
Gyula, nőtlen. Kezelte az öreglaki birtokot Somogy megyében.
Elemér, neje Magyari Kossa Ilona. Kezeli Terézovácz birtokát.
Géza, neje Pozsonyi Katalin. Pereli a Geszti és dunaszekcsői birtokokat. Ennek halála után fia, József vette át a birtokot, melyet 1945. évi földreform bekövetkezéséig birtokolt. A törvényes földreform kapcsán 100 kat. holdon gazdálkodik.
Matild Ida. Fiáth Pál báró, a volt veszprémi főispánnak neje.
A Jankovics családnak ősi birtokai:
1 Terescvác és Vuchin (Slavonia)........................... 30.000 holddal
2. Öreglak (Somogy megye).................................. 14.000 holddal
3. Geszti (Somogy megye)..................................... 14.000 holddal
A Bésán-féle öröklött birtokok:
1 Dunaszekcső...................................................... 29.845 holddal
2. Puszta-Apáthi (Tolna m.)................................... 3.000 holddal
3. Puszta Gicz (Veszprém m.)................................ 4.000 holddal
Összesen:.............................................................. 679.845 holddal
Ebből a birtokból lekapcsolódott a slavoniai birtok
az első világháború után, és így csak a magyarországiak maradtak meg a második
világháború befejeztéig, 1944-ig.
[1] Zichy okmt. VIII. k. 563. 1.
[2] Zichy okmt. VIII. k. 269. l.
[3] Zichy okmt. IX. k. 46-47. l.
[4] Zichy okmt. IX. k. 107. l.
[5] Zichy okmt. IX. k. 153. l.
[6] Zichy okmt. IX. k. 167. l.
[7] Zichy okmt. IX. k. 168. l.
[8] 1. Zichy okmt. IX. k. 176-177. l.
[9] 2. Pasz. Baranya m. tört. 141. l.
[10] 1. Baranya m. és j. II. k. 396-399. l.
[11] Velics "Kamerer" magyarországi török kincstári defterek. I. k. bevezetés XXXII. L.
[12] U.o. XXXIIIL.
[13] U.o. XIV. L
[14] 1. U. o. XLV. lap
[15] 2. U. o. 199. lap
[16] Vél. Kamm. M. o. T. defterek II. köt.
[17] U. o. 11. k. 347. l.
[18] Vel. Kem. M. T. deft. II. 387 . l.
[19] U.o. II. 691. l.
[20] U.o. I. k. 431. l.
[21] U.o. II. k. 112.l
[22] U.o. I.k. 48.l.
[23] U.o. II.k. 150.l.
[24] vel. Ken. M. Kt. L. II. k. 394. l.
[25] U. o. I. k. 238. l.
[26] U. o. II. k. 693. l.
[27] Vel. Ken. M. T. deft. I. k. 27. l., II. k. 150. l., II. k. 347. l. és I. k. 431. l.
[28]U. o. II. k. 150. l.
[29] 1. Velics, Kammerer Magyar orsz. Török kincst. deft. II. k. 393-410. l.
[30] U. O. I. k. 199. l.
[31] U. O. II. k. 192. l.
[32] U. O. II. k. 254. l.
[33] U. O. II. k. 284. l.
[34] 6. U. O. II. k. 338. l.
[35] Vel. Kam. M. Kt. T. deft. II. k. 514. l.
[36] 1. Baranya múltja és jelene. Gosztonyi Jenő.
[37]Gosztonyi J. Dunaszekcső a múltban és jelenben. 47.l.
[38] U. o. 48. l.
[39] Bar. múltja és jelene. II. k. 524. 566. 575. 590. 601. 649. 621. 630. 671.
[40] U.o.
[41] U.o.
[42] U.o.
[43] U.o.
[44] U.o.
[45] U.o.
[46] U.o.
[47] U.o.
[48] Orsz. levtár, Úrbária conscript. IX. k. 54. fast.
[49] U.o.
[50] 1. Deutsch-Ungarische Heimatsblatter.