Tulajdonképpen az a kérdés, ellehet-e hinni ma Magyarországon azt, hogy önzetlenül, önérdek nélkül is lehet valamit tenni a közért. A válasz biztosan a NEM, ennyi idő után. A lelkesedés vajon átsegíthet-e az állandó támadásokon, sokesetben hisztérián? A válasz az, hogy IGEN! Ha értelmet lelünk a munkában objektíven tudjuk kezelni az eredményeket, felülemelkedhetünk az emberi gyarlóságon. Főleg kis településeken jellemző a kicsinyes belharc, a helyi politika kézjegye. Azokban a településeken, ahol a falu irányítói kezdeményezték a teleházak létrehozását, konstruktívabb légkör alakult ki, mint ellentétes helyzetekben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a teleházak töréspontot képviselnek a helyi közéletben, a helyi demokráciák szakítópróbáinak színterei. Sajnos a teleházak léte függ a helyi önkormányzatok támogatásától, szellemisége pedig sok esetben ellentétes vele. Így állandó huzavona jellemzi a szervezetek kapcssolatát. A hatalom gyakorlói sok esetben saját befolyásuk csorbulásaként értékelik létrejöttüket, hiszen tevékenségük sok esetben keresztezik az önkormányzatokét. A teleházak ezeken a helyeken állandó támadásoknak vannak kitéve, erejük nagyrésze a védekezéssel van elfoglalva, kevesebbet tudnak koncentrálni valódi tevékenységükre. Mindenütt azt hallani, hogy kötelező jóban lenni az önkormányzatokkal, én inkább a függetlenséget hangsúlyoznám, ami nem jelentene "árnyékkormányt" a falun belül, de egészséges versenyt igen. A teleház feladatának kell lennie, hogy rugalmasságán, liberálisabb szellemiségén keresztül kiutat mutasson a sok esetben nehéz helyzetben lévő településeknek. Ezt azonban nehéz elfogadtatni, mert a másik fél saját lejáratásaként értékel olyan eseményeket, melyek eltérőek az általuk bevett gyakorlattól. A kommunikáció világa azonban nem tűr semmiféle korlátozást, élni kell vele!
Bíró Zsolt