A zsidó lakosság
1810-ben említik meg először a zsidókat Szekcsőn. Ekkor a faluban 25 fő zsidó él, számuk egészen a II. világháborúig nő. Ezt bizonyítja, hogy a számuk
1810-ben: 25 fő
1829-ben: 30 fő és
1865-ben: 71 fő volt.
A Várhegyen kis zsinagógájuk volt a II. világháborúig, ez valahol a mostani paplak fölött lehetett.
A zsidók nagy része kereskedő volt.
A temető
Látható a temetőjük egy része, amit még nem nőtt be a gaz, és még épségben van a halottasház is.
A temető első soraiban rangosabb, gazdagabb sírok helyezkednek el. A halottasháztól a második sorban, vagyis a fősorban új, oszlopszerű, márványsírkövek vannak, és van még közöttük egy-két öreg sír is. Hátul, a legrégebbi sírkövek mózestábla alakúak.
A régi sírok felirata csak héber,
a későbbieké már kétnyelvű: sok helyen elől héber, hátul német.
Az 1900-as évek elejétől már divatba jöttek a háromnyelvű sírkőfeliratok:
héber, német és magyar. Voltak, akik a kétnyelvű sírfeliratnál maradtak:
héberül és magyarul is olvashatók a feliratok.
A hirtelen eltűnő zsidó lakosság
Az utolsó temetés 1944-ben volt. Ezt követően már nem voltak zsidók a faluban, ugyanis amikor a II. világháború kezdetét vette, elhurcolták őket koncentrációs táborokba, ahol kivégezték őket. Aki élve maradtak - igen kevés számmal - azok sem jöttek már vissza a faluba.
Azért választottam ezt a témát...
...mert nagyon sokat jártam anyukámmal, és a húgommal sétálni arrafelé, és a temetőben is. Úgy gondoltam, hogy ha már annyiszor láttam, teszek róla egy említést a nagyvilágnak.
Készítette: Treutz Ágnes 7 osztályos tanuló
2002-ben a Dunaszekcsőért Teleházban