Okirat

II. Ferenc császártól

Mi második Ferenc, Isten kegyelméből a rómaiak mindig felséges választott császárja, Ausztriának örökös császárja, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország, Slavonia, Galicia, Lodoméria és Jeruzsálem apostoli királya, Ausztria főhercege, Lotharingia, Venezia és Salsburg hercege, Erdély nagyfejedelme, Styria, Carinthia és Karniola Würtenberg, Felső és Alsó Szilézia herczege, Habsburg és Tirol grófja stb. ezennel tudtul adjuk, jelentvén mindenkinek, kiket illet, hogy mi egyrészt a mi kitünő hivünk Bésán Imre és nemes Daróczy Anna, Baranya Vármegyébe bekebelezett Szekcső városi közbirtokosok alázatos kérelmére, másrészt pedig kegyesen véve ama meggondolandó körülményt, hogy ez által nem csak az utat tevőknek, hanem magának a kereskedelemnek is nagy előnyére és könnyebségére leend, ha a fenntebb emlitett Szekcső Városból a Dunán át Bácsmegyébe a báthmonostori uradalomba átkelés szerveztetnék, azt az emlitett Szekcső város előbb nevezett közbirtokosainak és e városban az ő utódaiknak, császári – királyi hatalmunknak teljénél és különös kegyelmünk folytán helybenhagyandónak és megengedhetőnek véleményezzük, miszerint Szekcső városnak fennt emlitett közbirtokossai ezen átkelés alkalmával hajóviteldíjat hozhassanak be a kompközlekedésnél és mindazoktól, kik ez átkelésnél átjárnak és közlekednek, kik akár nemesi előjognál, országos törvénynél vagy valamely különös királyi kedvezmény folytán a hajó viteldíj fizetése alol kivéve nincsenek, azoktól a viteldíjat igényelhessék, beszedhessék s erre joguk legyen, valamint az ő utódaiknak is az emlitett Szekcső városában erre joguk legyen és ezt megtehessék, mindazon által úgy és azon kifejezett feltétel alatt, hogy emlitett Szekcső város nevezett közbirtokosait s ezek utódait egy hidnak a felállitási és fenntartási költsége illetve és az ahhoz tartozó százharminchárom öl töltésnek, mely szükséges az emlitett bátmonostori uradalomtól az átkeléshez vezető uton s ez kötelességük legyen, nemkülönben az is, hogy az ahhoz vezető utakat, amennyiben elkészitendők és javitandók, saját költségükön és kiadásaikkal készitsék el és javotsák és folytonosan jó karban tartsák és meggondolással munkálkodjanak a fenntebbi cél kiadásainak fedezésére szolgáló díjtáblázat megállapitásán, Baranya Vármegye, azután pedig a mi magyar királyi helytartó tanácsunk határozván meg és állapitván meg az illetéket, vagy akár fokozatosan is az idők és körülmények különfélesége szerint, nyilvánosan kifüggesztve a hivatalos helyiségben, hogy az utazok és átkelők a dijtáblázatot láthassák, ahhoz mindenképen alkalmazkodniok kell és kötelességük, ellenkező esetben semmikép sem akarhatunk nekik kedvezni jelen kegyes beleegyezésünkkel, és engedélyünkkel. Ennek következtében titeket kereskedők, kalmárok és házalók összesen és egyenként s a többi bármiféle utasokat és vásárosokat jelen soraink által felszóllitunk, hogy a mennyiben a nevezett átkelés eszközletével Szekcső városába, avagy viszonylag a bátmonostori uradalomba dolgaitokkal, javaitokkal és bárminő igás jószágaitokkal jöttök, illetőleg átkeltek, az előirt és fentebb általunk kivethetőnek és beszedhetőnek engedélyezett hajóvitelbért lefizessétek és lefizetve a fenntebb emlitett Baranyavármegye és a mi magyarkirályi helytartótanácsunk által kiszabott és megállapitott illetéket, ismét vissza térhessetek a saját, vagy a merre akartok, más helységekbe, mindig a mi védelmünk és különös pártfogásunk alatt álván jószágaitokat és személyeteket illetőleg, akarjuk továbbá, hogy ezt a tereken és más nyilvános helyeken mindenütt köztudomásra hozzák és kihirdessék, jelen levelünket illetőleg pedig, melyet titkos függő pecsétünkkel, amit mint Magyarország apostoli királya alkalmazunk, megerősitünk, elrendelünk, hogy az olvasás után mindig visszaadassék és átszolgáltassék a bemutatónak. Kelt őszintén szeretett hivünk, tekintetes és nagyságos Pállfy Károly, Vöröskő örökös ura, aranygyapjas és egyben Szent István apostoli király jeles rendjének nagykeresztes vitéze, magyar főudvarmesterünk, pozsonyi gróf s ugyanazon nevű vármegye örökös főispánja, ugyszintén pozsonyi királyi várunk örökös főkapitánya, kamarásunk és valóságos belső államtanácsosunk, valamint magyarországi udvari kancelláriánk és a nevezett Szent-István rend kancellárjának kezei által, főhercegi városunkban, Bécsben február hó tizenötödik napján az Urnak ezernyolcszázötödik esztendejében, római császárságunk, valamint Magyar- Cseh- és többi országainkban való uralkodásunk tizenharmadik évében. II. Ferenc s.k. Grof Pálffy Károly s.k. Névery Elek s.k. Elkönyveltetett az első osztályú királyi könyvekben, ez bizonyittatik az udvari titkár s a levéltár igazgatója által. Nemes Jászvics Lajos s.k.