Hetényi Ádám

Családom, amely 1945 előtt a Huitz névre hallgatott, régi szekcsői család. Magam itt nőttem föl, és 8 évi kitérőt leszámítva egyfolytában itt élek. 1973 óta tanárként dolgozom a helyi általános iskolában, 1990 óta az intézmény igazgatója vagyok. Munkahelyi elfoglaltságom mellett szívesen bíbelődöm a szőlőmmel, de szeretek barkácsolni is, és természetesen mint minden vérbeli szekcsőinek, a horgászás is kedvelt időtöltésem.

Nagyon szeretem a falumat, éppen ezért szomorúan szemlélem a lakosság létszámának csökkenését és az elöregedést, amellyel együtt jár az épületek állagának romlása, a csodálatos természeti környezetben fekvő falu arculatának általános kopása. Elszomorít, hogy az egykor virágzó Dunaszekcső a valamikor vele egyenrangú települések fejlődését csak irigykedve figyelheti. Megállt az idő, kátyúba ragadt a szekerünk!

Az örömtelibb jövő érdekében szemléletváltozást tartok szükségesnek: nem “lélekben szakállasodva”, hanem az “ifjúság királya”, a “tűz” által hajtva kellene szülőfalunkért munkálkodni.

Talán Nagy László is ilyesmit sugall idézett szavaival.