1. Mint minden embert, így engem is érdekel szülőhelyem sorsa, jövője. Mondom ezt annak ellenére, hogy (most már) munkám miatt nem vagyok "teljes értékű" lakosa. Miután kikerültem ebből a környezetből és csak néhány hetet töltök itt évente, azt is inkább nyáron, kissé kívülállóként szemlélhetem a falu fejlődését. Ennek vannak kétségtelen bizonyítékai, de korántsem akkora az áttörés, mint azt a 90-es évek elején várható volt. Ennek oka az emberek és az önkormányzat szűkös anyagi helyzetével magyarázható, a jószándék meglenne. Sajnos azonban a falu öregszik, a megtartóerő egyre kisebb, kevés új munkahely jön létre, bizonytalanság lesz úrrá az embereken. A szellemi, társadalmi élet minimális szintre korlátozódott, kevés az emberek közötti kapcsolat. Egy olyan lehetőséget szeretnék most felvázolni, ami relative kevés anyagi befektetéssel gondtalan jövőt biztosíthatna.

Sokat és egyre többet hallani mostanában a falusi turizmusról. Ez többet rejt magában, mint azt gondolhatnánk. Ennek bizonyos jegyeivel találkozhatunk, de ezen a téren egyáltalán nem tapasztalható szervezettség. Dunaszekcső kitűnő földrajzi, infrastruktúrális adottságokkal rendelkezik, de ezenkívül semmiféle turisztikai vonzóerővel nem rendelkezik. A tájékozatlan átutazó legjobb esetben is csak a település hosszára emlékezik, ha nem szükséges, senki sem áll meg, pedig ha pl. ezt látnák: "pihenőhely", "tájház", "kiállítás", netán "múzeum", nagyobb esély lenne megtartani az átutazókat. Mondhatja bárki: mit mutogassunk itt? Személyes tapasztalat, milyen kevéssel is beéri a "céltalanul" csellengő túrista (pl. az Északi-Középhegység kis falvaiban). Pedig gondoljunk csak bele: milyen történelmi emlékei vannak a településnek? Tulajdonképpen minden "valamirevaló" történelmi esemény közvetve vagy közvetlenül éreztette hatását. A legnagyobb szenzáció a falu római kori történései. Köztudott, hogy az itt lévő egykori erődítmény a túlparton található ellenerőddel együtt fontos tagja volt a Duna mentén húzódó védelmi vonalnak, a limesnek. Ismerve a rómaiak életét, szokásait, rengeteg tárgyi emlék valószínűsíthető a föld mélyén. Feltéve ha még ott vannak és meg lehet találni őket. Emlékezzünk csak pl. az itt talált Marcus Aurelius szoborfejre, illetve a vele kapcsolatos problémákra. Lassan slágertémává válik az ügy a Népszabadságban (rövid időn belül már a második cikk, utalás volt olvasható - lásd a mellékelt cikk és tanulságai). Ki tudja mi minden tűnt még el nyomtalanul, vagy mi megy tönkre az idő múlásával? Jó lenne, ha minél előbb biztonságba kerülnének. Egy biztos: jelenleg semmi haszna nem származik a településnek belőlük. Egyébként az előbb említett bronzfej annyira értékes, hogy gyakran szállítják külföldre, legutoljára pl. egy svájci kiállításon szerepelt. Azt hiszem sok ember titkos vágyát mondom ki azzal, hogy jó lenne minél előbb megbizonyosodni arról, hogy tartogat-e a terület további leleteket. Meg kell még említenem azt a szerencsétlen eseményeket, ami az egykor még látható maradványok pusztulásához vezettek, illetve építkezésekre hordták el. Ezek "visszaszerzése" természetesen nem képzelhető el, de nem teljesen reménytelen, gondoljunk csak az egykori TSZ-pince falából "előbukkanó" római sírkőre. Mindehhez természetesen összefogásra van szükség. Ha sikerülne, nem csak anyagilag lendítene a falun, hanem az embereket is közelebb hozná egymáshoz. Vigyázni kell azonban arra, hogy ne csak néhány ember vegyen ebben részt, hanem minél szélesebb körben legyenek az emberek beavatva.

2. Hogyan képzelem el ezek megvalósítását?

Létre szeretnék hozni egy alapítványt

Az alapítvány célja az többágú, tevékenysége több évet ölelne át. Egyszerre mindent nem lehet megoldani és gondolom az emberek bizalmatlansága, mint minden új iránt, gátló tényező. A kis és biztos lépések politikáját kell alkalmazni (kockázat persze lesz).

Az alapítvány induló anyagi bázisa:

- felajánlások megkeresés útján

- szponzorok keresése (egyedi feladatra - vállalatok, bankok)

- természetbeni felajánlások (építőanyag, munkaerő)

- pályázatok

- esetleges önkormányzati támogatás

(ha jogilag megoldható, akkor lehet számolni adókedvezménnyel is)

Folyamatos bevételek:

bizonyos részének visszaforgatása

(pl. az eltöltött vendégéjszakák bevételének néhány százaléka)

- további szponzorok keresése

- felajánlások

- esetleges folyamatos önkormányzati támogatás

Az alapítvány szervezeti felépítése:

Kell egy olyan csoport, aki szívügyének tekinti tevékenységét, aki minél szélesebb körben terjesztené az aktív lakosság körében az alapítvány céljait, nagy ismeretségi körrel rendelkezik, ebből kifolyólag van társadalmi támogatottsága. Munkájukat pénzbeli ellenszolgáltatás nélkül végeznék. A munka felosztására későbbiekben kerülne sor.

- vendéglátás, boltok, szolgáltatások, szállásadók

- a fiatalok nyáron nem lézengenének egész nap, értelmes tevékenységet találhatnának maguknak

- erkölcsi haszon

A cél az lenne, hogy mindenki, aki támogat, úgy érezze kap cserébe valamit.

Részletes megvalósítás terve:

a, Komolyabb, átfogó régészeti feltáráshoz egymillió forint alatt nem érdemes hozzáfogni. A tényleges költségeket csak megbecsülni lehet, de ezek csökkenthetők pl. sok saját munkával. Régésztábort lehetne szervezni részben helyi középiskolásokból, részben, ha szükség van rá, nem helybéli középiskolásokból. Ez azért célszerű, mert mindjárt propagálva is lenne a tevékenység, nagyobb körben kapna nyilvánosságot.

A kutatáshoz rengeteg információra van szükség:

- magánkézben lévő leletek, tárgyak, melyeket a tulajdonos a kiállítás rendelkezésére bocsátaná (természetesen nem "örökre")

A kiállítás jellege:

Az alapítvány további és hosszútávú céljával még nem aktuális foglalkozni, hiszen sok előre meg nem jósolható eseménytől függ.

Bíró Zsolt 1996 november