Szekcső 1686 szeptemberében szabadult fel atörök megszállás alól. Hosszú évek kellettek a normális élet megteremtéséhez. Ahitélet gyakorlására és az egyház működését biztosító feltételek kialakításáhozmég több idő kellett. A török uralom a keresztény egyház javainak pusztulásávalis járt. Nem volt a településnek temploma, lelki vezetője, iskolája és tanítójasem. Feltehetőleg ekkor, 1716-ban építették Szt. Háromság tiszteletére az elsőtemplomot, mely a mai magtár helyén állhatott. Gosztonyi Jenő: Duna-Szekcső amúltban és jelenben című monográfiájában a templommal kapcsolatban akövetkezőket említi 1891-ben: "E templom azonban nagyon is szegényes volt;sárral bevont sövény képezte oldalfalait; tetőzete nádból volt; felruházása alehető legegyszerűbb, mert az 1721-iki Visita szerint csak egy kehellyel, melyezüstből volt, s csak a belseje volt bearanyozva, 2 miseruhával, melyeknekmindegyike kétszínű volt, belül fekete, kívül pedig színes; minden egyébszükségesekből pedig csak egy-egy példánnyal így haranggal is csak eggyel rendelkezett. Afalaknak és oltárnak díszítésére alkalmazott képek közül csak az oltár felettfüggő kicsinyke, Szt. Háromságot ábrázoló kép érdemel említést. Alaptőkével,vagy bármi egyéb pénzzel mivel sem rendelkezett. Papjuk még nem volt, azadminisztrálás Mohácsról történt; Mohácson 1700-ban plébánia alapíttatván,Szekcső, mint fiókközség, ehhez csatoltatott.Szekcsőn csak 1720-ban lettlétesítve plébánia, de a papok kevés száma miatt még 2 évig a mohácsi plébánosáltal kezeltetett, kinek így két plébániája volt. 1733-ban még megvolt az1716-ban épített egyszerű templom, ekkor már azonban 60 frt alaptőkével bírt. Aplébános számára is volt egy, a nép által épített, kisszerű lakás, mert az1721-iki Visita erről is tesz említést; hol volt azonban ez? Kifürkészni nemlehet, csakis a valószínűségre kell támaszkodni, mely a régiek szóbelihagyományán alapulván, arra mutat, hogy e háznak a mostani, nagyszerűen épült,emeletes városházának helyén kellett lennie...1736-ban a templom a város jó részét elhamvasztó tűzvész áldozata lett; miértis ideiglenesen kellett gondoskodni valamely helyről, hol míg egy új templomemelhető leendett, az isteni szolgálat és a szentségek kiszolgáltatása szabadfolyást nyerhessen.E végből az 1721-iki Visitában leírt Szt. Háromság Bazilika romjaibólkészítettek egy kápolnafélét szintén a Szt. Háromság tiszteletére, s itttartatott az isteni tisztelet egész 1738-ig.E rögtönzött kápolna csakhamar ismét rommá lett, mert az 1757-iki Visitábanismét mint rom említtetik (Vannak romok a régtől használt temetőben). Hogy pedig a fentleírt, szükségből történt kápolnaépítés csakugyan végezve volt, bizonyítja amakörülmény, hogy a helybeli plébánián létező, régi anyakönyvbe (megholtakanyakönyvébe) ez van bejegyezve: Gyenes István a Szt. Háromság kápolnánáltemettetett el 1741. márcz. 3-án.E kápolnát végre az ismételti romokból Bésán Imre emelte fel 1773-ban, ki akápolna alját családi sírbolttá alakíttatta, a mely csak pár évvel ezelőttfalaztatott be, midőn a Bésán család legutolsó sarja, az 1887. máj. 25-énGiczen elhunyt Bésán Nep. János báró tétetett le ugyanezen év máj. 28-ánőseinek poraihoz, s vele befejeződött a Bésán-család pályafutása.Az 1736-iki tűzvészben leégett templom 1738-ban már ismét felépítve állt. Az1738-iki Visita szerint ezen új templom is csak nagyon szegényesen épült, mertoldalfalai ugyan válogból voltak, de felső padozatát sárral összetapasztottvesszők képezték. Be volt meszelve is, és Erzsébetet látogató Boldog Asszonytiszteletére volt benedikálva. Volt egy misekönyve, mi még a tűzvész előttiidőből maradt fenn, s mit még Skutelly plébános szerzett be 1733-ban azon hagyatékokból,mit a templom a Bubreg családtól és Holkovics Márton plébánostól nyert; voltmég két harangja is, melyek később a Szt. Háromság kápolnába kerültek...1744-ben a plébános lakásul azon házat nyerte, mely később Bésán Imre generálisözvegyéé lett, s mely a régi templomtól délnyugati irányban a templomszomszédságában volt.1783-ban volt katholikus 1700 lélek. 1810-ben is tartatott egyházlátogatás, amidőn a népnek nagymérvű szaporodása miatt elrendeltetett, hogy Szekcsőn ujbóllétesítettessék egy káptalantartás. A nép káplántartás fejében évenkint 60frtot fizetett és egyszer s mindenkorra egy szigeti rétet adott a plébánosnak,hogy az az után nyerendő jövedelemből fedezze a káplántartással járó kiadásait.Ugyanezen czélból nyert a plébános a Bésán család részéről is egy rétet (eztnem a szigeten); mindezen jövedelmekből tartozott a plébános évi 40 frtotfizetni a káplánnak.A kegyúri jog, mely eddig a pécsi Püspök kezében volt, ezen időtájban szállottát a Bésán családra, mely az 1810-ik évet szerfölött nevezetes ponttávarázsolta Szekcső hitéletére vonatkozólag; mert gondos keze azt új erőreemelte, új életre ébresztette. Kegyúri jogának gyakorlását e család azzalkezdte meg, hogy a hét testvér az eddigi templomot, mely úgy az építést, mint afelszerelést tekintve, nagyon is szegényes volt; fekvésénél fogva pedig, minthogy a görög nemegyesültek templomának szomszédságában (átellenben) volt, alkalmatlannakbizonyult, felcserélte egy a város közepén épült, modern ízlésű, nagyszerű templommal, amely daczára annak, hogy a munkát a nép teljesítette, és az építkezéshezszükséges anyagot a régi várépületek romjai szolgáltatták, körülbelül 30.000frtba került. A régi templom magtárrá alakíttatott át.Ezen átalakítás alkalmával a falak között egy papnak hullájára bukkantak, amely a körülmények számbavételével nem lehetett másé, mint Schroncz András,egykori szekcsői plébánosé, kit híveinek kegyelete a templom falazata alátemetett; ez volt ugyanis az egyedüli pap, ki a magtárrá alakított templomépítésétől egész az átalakítás idejéig Szekcsőn végezte be földi pályafutását.Teteme innét kivétetvén, a közös temetőben helyeztetett el. A fent említett, újtemplomot 1804-ben kezdték építeni s 1810 jul. 2-ra végezték be, a midőn aztEszterházy Lajos, akkori Vicarius Generális benediktálta Sarlós Boldog Asszonytiszteletére."Az 1810-es átalakítás során a templompadlószintjét kimélyítették, nyílásait, ablakait befalazták és a terménytárolóépületekre jellemző kisebb ablakokat alakítottak ki. A belső teretgerendázattal és pallókkal nagy mennyiségű termény tárolására alkalmas háromszintre osztották. további érdekesség, hogy az eredeti templomépületfeltehetően kör alakban (apszis) végződött. Az átalakítás során ezt a résztlebontották és az eredeti falakat meghosszabbítva építették hozzá a jelenleg isálló keleti véget. Az eredeti falak vastagabbak, mint ez az újabban építetttéglafal. Az épület megtárként egészen a múlt század végéig funkcionált, későbbmindenki felhagyott az épületben történő terménytárolással és értékesítéssel.Az épületet 2001-ben megvásárolta a Budapest Art Studio Alapítvány azzal acéllal, hogy benne és a környezetében lévő épületegyüttesben művésztelepet éskiállítóteret létesít. Sajnos az elképzelések nem váltak valóra, ráadásul azépület déli fala a folyamatos beázásnak és az évszázadok súlyának következtében2004-ben nagy felületen bedőlt. Az eredeti terv mottója azonban tovább él:"A táj legyen táj, tengertől tengerig". Így állt az épület évek ótaegészen 2007 őszéig, mikor már nem tudtam tovább szemlélni az épületpusztulását. Szerencsére az Alapítvány a Nemzeti Kulturális Alaptól 5.000.000Ft-os támogatást nyert el az épületfelújítására.Azonban ez a forrás is elveszett volna, ha nincs a felújítási projektnek helyitámogatottsága. Személy szerint engem régóta foglalkoztatott az épület sorsa,itt szerettem volna elhelyezni a település történetét, néprajzát bemutatóhelytörténeti kiállítást. Úgy gondoltam, ha most nem történik semmi és úsznihagyjuk a megítélt támogatást, soha senki nem ad erre megint pénzt és atelepülés szempontjából szimbolikus épület az enyészet martalékává válik.Úgyhogy ősszel nekiláttam saját kezűleg a kidőlt fal elhordásához. Valójábanmunka közben sem hittem igazán, hogy van értelme, főleg miután minden kőművesés statikus inkább bontotta mintsem építette volna, de a romok alatt előbukkanórengeteg érdekesség, az épület történetének kutatása, az arrajáró emberekérdeklődése végül is eredményt hozott.